Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-26 / 48. szám

1905. november 26. N Y I R V I D É K 48-ik szám. 5 MISI I, slóbn? Gyermek álmok. Irta.: Katz Etelka. Vif 1 ( r" (Folytatás) 1 '— Ilalgasson ! — Hogy megcsó . . . -ís Gazember ! — No jó nem beszélek. De Ígérje in^g, hogy n ni l«sz olyan haragos . . . hiszen mi jo játszótársak va' gyunk — igazán nein is kellene oly szigorúan venni ilyen csekélységeket . . . maga olyan k<*dv s, tudlntja, hogy csak játékból történt elvégre is . . . mi szt retjük egymást ... én szeretem mintin a tesivi rkém lenne . . . maga meg rnin'ha bátyji lenn k — úgye igén ?* , -j- Nem úgy. , ' — Fiát hogy ? t r — Nem tudom Gsak nem olyan nagyon minttia »'• bályjám lenne. — IJát csak egy nagyon kicsit. Igen . . . nagyon kicsit . . . mint egy mákzflm .... mint i gy fél mákszem .... És akkor este sírtan . . . sokkig. Drága és szent nekem az a pillanat — azok a pillanatok, mert szerettem forrón őszinlén első igaz szerelemmel. Megesküdtem, hogy az én szívemben csak egyetlen képnek v;in helye. Eltitkolom ezt a forró szenvedett Érzem, hogy ennek m lesz, jó a vége, ebből még nagy baj lesz. .j j Sajátságos. Bármennyire szeretném képtelen vagyok 1 annak a sok kedves jelenet s epizódmk csak legkedve j hfibbjeil •— fs leírni. Igy a naplóból az elcsattant csókokra való visszai inlékezési kivonat lesz. Itivatalps kimutatási okirat. (Kell erre biilyeg ?) Hivatalos rövidséggel: Tizenegy hónap alalt megcsókolt 4 azaz négy-Z' r. Páratlan gaztett! ' Bosszúállásra még gondolni sem lehel. Szqmotfl kilátásom van, hogy elmegy B:rlinbe az egyetemre tanulni. Azaz, kogy nem is szomorú . . . Iiis/. egész víg vagyok .... bár mir menne . . . (vagy tiz év múlva). Augusztus 28. volt elhatározva az indulás napja. 24. nálunk voll; a kerlben ültünn. Kezeimet nézve azt a megjegyzést tette, hogy nagyon keskenyek . . . — Míker fogunk megint igy ülni a kertben? Akkor is fog ha elmegyek ? Igyekeztem vígnak látszani s va'ami közömbös la szt adhattam, mert kédkedve rázta a fejét. Istenem! Fogok e még' valaha annyi kínt kiállani mint abban a njipokban? Közönyösnek, elfogulatlannak kellett látszanom hogy észre no vegyen valamit ... no meg szüleim . . . Pedig mennyire fájt ! Szereltem volna sirni zokogva . . kiáltani hangosan . . s mosolyogtam. , ; Mósolyogni nevetnem kellett, hogy higyje elmenése (<jy vsöppet sem érint. "— Ha iinost nem a kertben lennénk, megcsókolnám. - ' — Ügye visz. nozná ? — Mit gondol ? De igen . . . egyszer mielőtt elmegyek. ' — Nem. i rv -Dp.igen mákszem . . . Nagyon erősen szoritotla — Ige«j Másnap aztán kövelelte az Ígért oókot. Először énekelt. '— Képzelje milyen nagyszerűen lehel paródiálni niz ,Aranyvirág"-ból egyes részleteket: Egy atlblJi lány, egy alföldi lány, az én galambom. Övé szívem, Úyé minden gondolatom. Aü Jslen 'Jiiöiko/, oly nagyon szeret, hogy össze hozott bonünket. Szivem saívedhek örökös rabja lett ! Várta ái} elismerést. En nevettem. — Igazán györyörüen tudja kitekerni valaminek a nyakát. ' ^ HW 'parancsolja tudom én még szebben is — ? ? • •Wbrongós nappal, homályos esten ,i. Kaptam az első csókot cn — Elég. Ez mar túlságosan művészi paróda. — Hát nem vonja kétségbe tehetségemet? Nem. Hálából elénekelem a valódi szöveget. i is hi! egyszer . . . olyan picit mint egy a kezem, azt mondtam : gyönyörű hangja ol. szívből jött, annyi érzessél énekelt hogy nem voltam képes elrejteni könnyűimet. Sirt 6 is. Elfordította a fejét, de en észre vettem. Szinte könyörögve szolt : — Megkapom, Erna ? — Nem most nem ! — Miért? Hát olyan nehéz azt meglenni magának? Túlságosan közel hajolt hozzám, én kissé hátrább hajtottam a fejem. Becsület szavamra, lopni nem fogok. Kegyetlenség lenne ezt megtagadnia tőlem. Átkarolta a nyakain és ugy kért: — Csak egy baráti . . . Erna édes . . . csak egy barátnői csókot A nap akkor szállott le. Mint egy menekülő kincseivel oly pazarul bant a nap sugárlival. Szét szórva, bearanyozta;.a^ nagy mindenséget, azt a helyet is hol mi voltunk(Folyt, köv.) 'xmmm IRODAL OM. Almanach 1906-ra." Van-e kellemesebb érzés annál, mint ha őszi ködborul.iskor, sivár dérhüllás idején egyszerre csak b: köszön- hozzánk i y régi ismerős, mesemondó barat, aki érdekes történeteket mor.d el és fantáziájának tüze meleget, fényt jra-z' a szoba borongó félhomályába 5 llven hűséges, dere.-. szórakoztató és minden pelódést elűző jóbarátja a magyar olvasó-özön : nek az Es elemes Regénytár Almanachja. Évről cvre v rjuk és évről-évre pon tos.jn beköszönt éppen akkor, atr kor a le_-(ia| vobb szükse < van reá Mintha beutazta volna az ók lakta ágot és n- ndcnu:t kincseket szedett volna ö»sze : televan a zsebe portpas tó tér :ekkei. Magával hozza Herceg Ferenc. Mikszáth valm.in, Ambrus Zoltán. Bársony István lelkének egy ragyogó részét, Szomaházy István és Lövik Károly humorát, Malonyay Dezső, Farkas Pal, Abonyi Árpád fantáziáját, Pekar íyula. Andor Józ- f, 1. n? Laura meseszövő képességé:. Szikra finoman ci •-•'iáit cin-..— Lőrinczy György es Krúdy Gyula iő ma. áros története Benedek Elek meleg családi rajzait. S mindezt -- g élvezhetjük, anélkül hogy k rnozduln ink szobánkbol: mert a regi iű barat szívesen fölkeres minket, szép, díszes v selctben, ha két koronáértmegrendeljük Singer és Wolfnernál. az Almanach kiadónál. Eló-z<> Ugy tűnik fel nekem az Almanach szerkesztés, mintha herold volnék, aki belefúj évenként a kürtiébe, megnyitja a kaput, csikorogva fordul meg sarkaiban, mire szép sorban felvonulnak a lovagok, nem lovon ülve, de ködből font kantáru, virágillatból szőtt takaróju Pcg.1 usokon, nem éles lándzsákkal, hanem finom accl tollakkal s ezen a kis helyen megmérkőziek egymással, uj emberek ré^i kiprób'lt bajnokokkal Rontja azonban az idén ezt az 1 uziumot egy p ír hozzám erkezett panaszkodó levél, hogy ncbe; az Almanachba bejutni és hogy sok iró künn reked, akinek benn volna a helye. Hát ez bizony meglehet, mert a lapok ugy elszaporodtak és az irótoll emberei, hogy lehetetlen őket számon tartani. Ha minden belletri.sztikus dolgot el akarna valaki olvasni' ami a lapokban egy nap megjelenik, ahhoz egyenesen a napok meghosszabbítása volna szükséges. Hanem azért érdemes erről a thémáról elmélkedni. Hogy k.maradnak' Bizony aligha nem. Az oka azonban nem én vagyok. Ki hát ? Isten tudja Valahogy ugy lesz az, hogy az emberiség soha sem helyczkcJhetik el egészen okosan : ha megnyitja előhaladásában a titkokat, megropintván mint a dióhéjakat, a misztériumok k tárulnak egyszerű dolgokká, ugy, de aza'att az egyszerű dolgok változnak at míszterumokká. Most már például ott vagyunk, hogy a Röntgen-sugarak bevilágítanak az emberi testben is ruhán, fán keresztül, de másrészt ott vagyunk, hogy az írói talentum sugarai mar nem képesek kivilágolni a bolondos olombetük irdatlan sokaságából s tűnődve nézünk magunk elé : hogy is lesz az csak 1 Hogy támad majd ezentúl az irói hirnév ? A szinműirásnál még tudhatni Ott egy nagy közönség jelenlétében lép ki a világba az irói alkotás. Másnap azonfelül az összes lapok referálnak s a mazsálokon legalább hozzávetőleg megá'lapitható, mennyit nyom a: iró és darabja. De az elbeszélő mű sor^n nem ilyen. Az nem kerül együttesen Ítélő sokaság ele. Az iró, akinek még neve n nes, nagy hírlapi gezemice közé hordja a szive vérével, lelke lobogásával alkotott virágokat, hogy ott az asztagban egy n&p alatt elszáradjanak, úgyszólván nyomtalanul. Hogy ezelőtt . . . Hja, más volt ezelőtt a naiv korban. A tekintélyes öreg írók magok nevelték magoknak az utódokat és vetélytársakat. Mikor még Vörösmarty ott ült esténként a „Csigában" kedvenc Zoffcsák-jával és Szijj urammal, körülvéve az írók legjavától és ha volt kéznél tehetséges kezdő, az akár ott mindjárt felolvashatta nagy pironkodva művecskéjét és ha .Miska bácsi" megveregette e te a vállát, hát az csak annyit ért, mintha ott nyomban íróvá ütötte volna fel — megnyílt előtte az ut fel a magasba, amennyire a szárnya bírta. Petőfit ő emelte ; nem félt. hogy el fogja homályosítani. Jókai első regényeinek Nagy Ignác szerzett kiadót, pedig tudla hogy el'fogja homályosítani Madáchot Arany János fedezte fel, Tóth Edét Szig'igeti és igy lehetne folytatni akár meddig. Isteni processus volt ez. Az öregek patriarchális szc retetéből sarjadzott ki és származott at az irói nymbus. mint ahogy a madar támad attól a csodás melegtől, amely az öreg anyamadár testéből kiárad mikor a tojásokon ül Később aztán, mikor ezek a szent öregek elhaltak, nehezebb lett az irói hirnév megszerzésére, de még se bizonytalan A szerzőnek azt kellett elérnie, hogy a kéziratai nyilvánosságra jussanak a lapokban. A közönségnek áttekintcse volt, sok szem sokat, sőt mindent megtalál, észrevette ami érdekes megjelent és méltányolta A kritika is figyelt és mikor a szerző kötetbe gyűjtötte elszórt dolgozatait, mcumozdult benne a lelkiismeret s nem restelt néha egy kis zajt csinálni a jó mellett De mit tegyen az úgynevezett tehetséges kezdő most ? Most. mikor ann\ lap van, hogy valamenny i senk> sem ol".-.- -a el. És mikor cgv lap is akkora tartalmú, hogy azt átnézni is sok, kivált a modern embernek, aki siet egész nap, - at reggeltől estig, siet reggelizni, siet olvasni, s'.et dolgozni - -t aludni, siet megöregedni és sietségében n m is cr ra meg-;: rstni cgv helyet, megszokni egy pihenő padot, gyönyöiködni eg\ kinyílt rózsaban, siet, és siet egyre tovább A szegény kezdó csak ir, ;r (hisz ö is siet), hol itt helyez el egy rajzot, hol amott egy novellát es csak nagy sokára veszi észre, hogy ez nem is igazi publikálás, c-ak a kéziratnak egy szerencsésebb transíormat iv.i A közönség otven fokos közönyben szalad cl mellette. Hát mit tegyen ? Talán kötetbe gyű -e -sze a műveit ? Persze, ho^y erre kell gondolnia Csakhogy nem pusztán a 'apók változtak meg. hanem a k adók is. A könyvkereskedői üzlet most a colportagc ra van alapítva, hosszú lejáratú előfizet.s gyűjtésre és a kiadók már csak a husz köte:es írókat adjak ki, meg nem gondolván, hogy a 1 isz kötet kozt ott van az is, amelyik valamikor elsőnek jött ki a napv ágra, hogy a többi utánajöhessen. Ugy fordult biz az, hogy a kezdő előtt nvnden rési ut be van nőve bozotal, tövissé' Még tán ahhoz a m .thoz folyamodhatik. hogy a maga költségén adja ki első művei-, melyek mint a Noe kieresztett galambja, meghoznak a zöld babérlevelet Hasztalan fáradság! A lapok nem közölnek az elbeszélő művekről kritikát. Legfeljebb a maga munkatársainak a köteteiről van recensió (azok persze csupa Di^cnsek és To'sztojok. de tökéletesebb tulajdonokkal Egyéb könyvek felemlitésére azonban nincs hely. Ha Krumplv Nándor orsz. képviselő valami sületlen megjegyzést tesz a folyosón vagy fa clubban, azt ritkitott betűkkel szedik, sót az is közérdekű esemény, ha egy szerelmes szakácsné vitriollal önti le a hűtlen a-ztalos e. .de*, hanem a könyvi , r ics hely Legyen az akár egy elismert iró könyve vagy még egy el nem ismert kezdőé M nek ..t tudn ho v más iró is v 1 a világon a lap íróin kivül? Ily liszteletremél látszik, egy jó szót n> halni. Ah, a ha'ál, az *) Almanach az 1906. évre. Szerkeszti Mikszáth k Imán. Egyetemes Begénytár. XXII. évfolyam 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkütésben i korona. nézetek mellett bajos teljesen, hiven 1 s a fejlőd tehetségekről, kik ugy .apt-.ak — kivévén ha megtalálnának - jn más A halai még erős patrónus Az égő via gyertyák reszkető fénye glóriát vet at üresnek tartott ;oponyakra i- A koporsónál megindul a hódoló tömjénezcs cs a meghalt nvtars veere oupa szépeket hallana most, ha nem volna örökre süket. ! 5 ir.nen van azu'. :n oly sok jelentékeny irónk, hogy öre.- Szinnvei J . ^et k >:i:ek hos~ u ».>ro.:auba sem bírja a a neveiket begyöm< >11 es ily kevés jelentékeny könyvünk, hogy CL'y fél szekrenyben is elférne. Mikszáth Kiilmán. A közönség köréből,'") Harc egy takarék pénztár székkel) ének áthelyezése körül. A „Njírwdék* -M*. számának .Közönség körébö.* rovatában megjeleni s a N.tKVkailóban -/ekWó Szabolcsmegyei Takarékpénztárn k Nyiregyházara leendő athelye 7.''-e ügyeben leadott két közleményre, bátor vagyok szei ny né/etc tnet nyilvánítani, annak előre hocsájtnsával, hogy en s> m pr > sem contra érdekelt fél nem vagyok, senkivel a* érdekeltek közül még csak közelebbi ismeretségben sem állok. Gsakis mint az ügyi ek távoli szemlélője szólok a dologhoz. A Szabolcsmegyei Takarékpénztár részvényeseinek egy érdekcsoportja a', intézet szeklielyét, oVulvelve nz intézel ál itólagos folytonos es .-/ab.i yos időközönként fokozódo hanyatlását, a megye központjába Nyiregyliá/ára óhajtja áthelyezni. A/, á helyezési indítványozó érdekcsoport a ke deményezest felfogásuk s/ciint, tehát elsősorban az in'ézet 111 • gtnentése. másodsorban annak fejlesztési! érdekében tették 111 >g. E/.y takarékpénztár lé ének m gőr/.ése, annak fejlesztése és felvirágoz atá> i természetszerűleg nemcsak az inti zet igazgatóságát ak és hivatalnokainak, de mii d n részvényesnek is saját j d feltogott érdeke és kötelessége De ezek elómozdiia-a céljából oly.m e-, közöket igénybe vi nni, a mi az intezetet a legnagyobb valószuiü-ég szerint a'apjában fogia megingatni, a legnagyobb megrá/kodtalásnak fogja kitenni s egy az ezen intézetnék alapilá-álól kezdve hajlékot nyu|t" községnek, amúgy is sok sebtől sajno közgazdasági eletén fog egy ujabb nehéz, sebet ütni, azt ü.*y It is . tu, egy habár mis li-lyen lakó lészvényesnek si m lehet célja, dy ént ke sem. Nem udom, hogy a részvényese; e/ 11 érdekcsoportja az általuk említett baj orvoslásara mielőtl ezt a takarék pénztár el tében a legradikálisabb s lejjv. gsA es. közhöz folyamodtak, 111 gpióbuhák e nlkalom.idlan a bajokon más'erélyes, de kevésbbe kétséges eszközök igénybevételével segíteni. Tettek e conciet indítványt arra nézve, hogy az üzletvitel mis esetleg helyesebb irányba tereltessék, ula.-rottak-e az iga'gvióságot, bizo nyos irányelvek betartására, kifogásollak e hivatalosan az igazg ilói-ág működését ? Addig mig a reszvénye-ek ezekel, de ezenkivüi minden más modot az intézet fejlesztése erdekében meg nem kíséreltek, addig az áthelyezési inditvanynyal való előhoz.ikodas teljesen indokolatlan. Azt gondolják a kezdeményező rcszvenyesek, lm,y azzal a szerve ett-'l, azzal az üzletkezelcss. l az intézel Nyuegylnzan jobban fog prosperálni, li igv az álbelyezésíet az intézet tellendülese leltutlenül be fog következni? A'ig hiszem! A mii nyíregyházi pénzintézeti viszonyok ezt egyáltalán nem látszanak igazolni s nagyon vaiós/inü, higy a legkisebb mérvű verseny felvelele is i^en nagy kű désebe fog kerülni iz áthelyezéssel al.ipos-an megbolygatott intézetnek. Mig Nagykálióban az. int. zel egyedül úgyszólván versenytárs nélkül uralta a piacol, addig Nyíregyházán hitalniis modern intézetekkel k II a versenyt, az alh-lyezést indítványozók saját véleménye szerint beteg n'.zetnek lelvenre Ug\ sejtem az igazi hil a az intezet régi niodi szervezetében, ó.-di szellemében, idej.-t multa lellogáfában és Ozti tkeielésében lehet s amennyiben orvoslásnak a szüksége lorog lenn, ugy az első lépés az intézel modern alapokra fektetése és teljes reorgaoisalioj^t sürgető indítvány lehet S hogy erre égetően szűk-ég v.m, azt a „S/ai olc-" l. gu ddi zámaban ,Me kor*-rak un gjderil s id-jvonatkozo cikk- i l 'ggi bizonyilja. Az intézet atin i* zes folytá-i uj es régi tzékhelyén. k közga da-a, i érdekeit kielégíteni olyan formán, bofy a r g' székhelyen fyv fioi üzlet maradjon, alig hiszem, hogy ki p s legyen l>- meg az áthelyezéssé! érzekenyea sérteti k iil.il lakos.i< a..t . kegyelemééiü fiókot aligba fopj.ii. igeuybe > nn A kezd oiényezők ezen szamdása tehal nem igen fog beválni, a mi az intezet eleteben ujabb zavart fog annak idején okozni. Végül felmerül a a kérdés hogy Nyíregyházának egyáltalán van-e sz&ksége ujabb pénzintézetre H 1 van : e h any pótlandó. A nyíregyházi érdekeltség nein talál mas módot e közszükségletet kielégíteni, hanem csak az , hogy egy a részvényesek bevallá-a szrrinti vén korhadó intézetet a varosba betelepítsen? Egy rohamosan fejlődő város érdekeltségének sokkal helyesebb közgazdasági érzékének kell lenni, sem hogy ilyen módot vegyen, közgazdaságának fejlesztése érdekében igenybe. A jövő ho 6-ara összeliivoit rendkívüli közgyűlésen modjaban lesz minden részvényesnek az ügyet alaposan megvitatni, s az ő bölcs belátásuktól lügg aztán, hogy melyik utat válass.ák. A kevésbbé veszélyeset-e I. i. az intézet újjászervezését, vagy pedig a sokkal kétségesebb kimenetelüt az intézet áthelyezését, egy kockára feltéve az intézet jövőjét. ) E rovat alatt közlöttekért a felelősség a beküldőt illeti.