Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-12 / 46. szám

2. . 46-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. november 12. Szekeiyíöldón — anyagi helyzetének romlásával fokozatosan tért vészit saját ősi területén. Közművelődési érdekek, mert a szellemi gyarapodásnak alapfeltétele az anyagi erő. Akinél hiányzik a megélhetés fel-étele, akinek küzdenie kell a létfentartás nehézségeivel, az n m fordíthat kellő gondot szellemi fejlődésére. Ez a helyzet nagy Alföldünk aranykalászos rónáinak nagy részén. Az aranykalász egymaga alig biztosiija már a nép megélhetését. Pedig az fog maradni mrgélhetésének legfőbb alapja továbbra is. Annak kell maradnia, mert az a jellege az ország ama nagyrészének. E jelleget megbolygatni akarni, e jelleg megváltoztatás ira törekedni, meddő kiserlet lenne. De felesleges is. Más mód kell — szerény nézetem szerint — azt a kérdést eldönteni és ezen a helyzeten segíteni. Mert segíteni kell. Nem uj alapot keresni, hanem a maglévőt kiegészíteni. , ...... • L°het az Alföld egyes lészein gyarakat is letesiteni sőt városaiban kell is, a viszonyok sem kedvezőtlenek erre. Más a váro-.ok kérdése es ismét mas a vidéké. Azoknak mindenü t ipari és kereskedelmi jelleget kuli adni, azok mindegyikénél törikednünk kell számban növelni, eiőben gyarapítani az iparos es kereskedő népességet, ez biztosítja lejerősebben azok fejlődését. Erre csak a százados kézműipar erősítésé es uj gyárak létesítése alkalnus. E kettő és a felvevő képességében gyarapodo földmíves lakosság önmaga teremti meg az erós kereskedelmet. De lehet-e gyáripart teremteni azokon a rengeteg területeken, melyeket ott ma az eke szánt fel? Lehet egyes helyeken de általában nem lehet. Nincsenek m g hozzá az előfeltételek. Gyér a lakosság, nincs fűtőanyag va^y vizerő es Iliányos a közlekedes. Pedig ezek nélkül nincs ipar. És ha lehetne is, volna-e helye ennek, kivéve azokat az iparokat, mel, ek kiegészítő részei a mezőgazdaságnak ? Jöjjünk tiszlába azzal, mi a legfőbb cél a gyáripar fejlesztésénél ? A njmzeti munka lekötése, a fölös munkaerő állandó és biztos foglalkoztatása. A mezőgazdasági iparok — melyeknek nagyarányú fejlesztése ezeken a területeken kívánatos, sőt szükseges — a cukorgyárak kivételével nem kőinek le valami igen nagy munkaerőt. Ezek nem is ebből a szempontból bírnak különös jelentőséggel, hanem az okszerű gazdálkodás érdekéből. A többi iparokhoz pedig nincs fölös inunk lerő. Olyan t. i. mely tavaszszal is, n-áron is, té en is egyaránt rendelkezésre állhatna. Mert az iparnak allandó munkaerőre van szükségé. Az csak kivetelesen, csak időszakos üzemeknél ruidezkedhetik be változó üzemekre. Csupán egy iparág volna, mely allandó munkásságra számiihatna itt is, a szövőipar. Mely lúlnyomólag női munkára van alapítva. Ez a munkaerő pedig fölös számmal áll itt rendelkezésre. Sőt épen ez egyik nagy baja az Altöldnek, hogy női muikiereje nincs kihasználva, ez nem értékesíttetik. Csaklingy a szövőiparnak mig egyéb f-ltételei nincsenek meg itt, kivéve a városokat, melyek más elbírálás alá esnek. Más megoldást kell tehát itt keresni. Annyival inkább, mert az iparfejlesztés nem olyan mesterség, melynél chablonokat lehetne alkalmazni. A viszonyok szabják meg ennek alkalmaztatásat. Itt pedig a viszonyok — i-mét nem a városokat értem — azt Írjak eő, hogy keresni kell kiegészítő foglalkozások it, melyek egy reszt leköthetik a női munkaerőt az év minden szakáb in — ha nem is mindig teljes munkaidejében, másrészt kiegészítik a tava-zi nyári es őszi foglalkozást télen is. Ez neru lehet más, mint egészséges alapon szervezett háziipar. De nem magára hagyatva, hanem komolyan szervezve. Vállalati alakon, hogy biztos munkát nyújtson és állandó keresetet biztosítson. Nem könnyű feladat, de nem is megoldhatlan. Nagy áldozatokat igényel, de olyan cél érdekében, melyért még sokkal nagyobb is indokolt volna. Nem csak a jelen közvetlen kihatásáért, hanem közvetve a jövő átalakulásáért. Ha az Alföld városaiban sikerülne néhány nagyobb gyárat létesíteni, melyek lekötnék a városi és környékbeli lakosságot, ennek kapcsán pedig sikerülne az Alföld nagyobb területeire kiható állandó háziipari vállalatokat teremteni, melyek arra az időre nyújtanának a családok százainak — mert hisz egyelőre nem lehet még ezekről szó, ez csak fokozatosan történhetik — rendes keresetet, mikor a mezőgazdasigi munka a lakosság nagy tömegei számára szünetel: gyorsan megváltoznának az aranykalászos rónák népenek gazdasági viszonyai és ezzel egyúttal hatalmas lépést tehetnénk előre a nemzeü és kulturális haladás terén. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. A m. kir. földmivelésü^yi miniszter 88033. sz. a. következő hirdetményt közli : a) Szeszfőzői tanfolyam gazdatisztek és szessgyártulajdonosok részére. A kassai m. kir. gazdasági tanintézeten 1906 é i január hó 5—20-ig szeszfőzői tanfolyam tartatik gazdatisztek es szeszgyártulajdonosok részére. Ezen tanfolyam célja megismertetni a szeszgyártás elméletét és a szeszgyártás terén felmerült ujabb vívmányokat, az ellenőrző vizsgálatok végrehajtását és a moslék előkészítését. A tanfolyamon részt vehet minden gazdatiszt és szeszgyártulajdonos, aki legkésőbb f. ev december ho 25-ig a kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgató-ágánal ebbeli szándékát levélben bejelen

1 i. A tanfolyam csakis az esetben fog megtartatni, ha lega.aob is tíz resztvevő jelentkezik. A jelentkezők a tanfolyam megtartasa vagy meg nem tartasáról a jekntkezesi határidő leteltével azonnal értesíttetnek. Tandíj negyven (40) korona, laboratóriumi díj (10) korona. Bőveüb felvilágosítással szolgál a kassai m. kir. gazdasági tanintezet igazgatósága, b) Szeszfőzői tanfolyam szeszgyárvezetőlc részére. A kassai m. kir. gazdasági tanintézeten líz hétre terjedő szeszfőzői tanfolyam rendtztetik. A tanfolyam 1906. évi február ho 1-en veszi kezdetét és április hó 15-ig tart. A tanfolyam célja mezőgazdasági szeszgyárak részére szeszgyárvezetőket gyakorlatilag és elméletileg kiképezni. A tanfolyamra felvétetnek azok, kik 18 életévöket betöltötték, d migyar nyelvben járatosak, írni, olvasni es számolni tudnak és ezt felvételi vizsgával igazolják, valamint felvételi vizsgával igazolják azt is, hogy a szeszgyártás gyakorlatában kellő jártassággal bírnak. Reszt vehetnek továbbá e tanfolyamon a m. kir. gazdasági akadémia végzett hallgatói és a m. kir. földmíves iskolák végzett tanítói. A tanfolyamra legfeljebb 25 (huszonöt) jelentkező vehető fel; előnyben részesülnek azok, akik gépkezelői szakvizsgát is tettek. A tanfolyam hallgatói a szeszgyárban előfordulj összes munkakat végezni kötelesek, kötelesek továbbá a szeszgyártás elméletéből és a szeszadó törvényekről tartott előadásokat szorgalmasan latogatni, a szeszgyártás ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati módszerek elsajátítása végett a laboratóriumi munkálatokban részt venni. A tanfolyam befejezésével a résztvevők gyakorlati és elmeleti vizsgát tesznek, amelynek eredmenyéről bizonyítványt nyernek. Tandíj 44 (Negyvennégy) korona, lakoratoriumi díj 10 (tíz) korona. A jelentkezők élelmezésükről és lakásukról saját maguk tartoznak gondoskodni. Előjegyzéseket 1906. évi januar hó 20-áig elfogad a kassai m. kir. gazdasági tanintezet igazgatósaga, ahol egyúttal bővebb felvilágosítást is lehet nyerni. Kelt Kassán, 1905. évi novemuer hó. A kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgatósága. elég volt már eddig másnak a kincset, a vagyont gyűjteni, ezután magunknak akarunk — kenyeret keresni ! Deliát persze hiányzik a bátor-áj;, hiányzik a vezető ! — Te leszel a vezető Denyicska — vélekedett Huszka — te leszel a vezető ! — Lehet, hogy én, lehet, hogy más. Nem az ember a fő, hárem az esz m e ! — Az eszme ? Csodálkozott a másik három . . . — Igen testvéreim ! Az eszme az, n mi lelkesítheti a tömeget; az eszme az, ami villágosságot gyújt a lelkekbe, az eszme az, ami tmberi méltóságunk tudatara ebreszt. Ez, fegyver! Mig más fegyver csak a testet alakítja át — ez a fegyver a lelket járj í at! Ez a fegyver nem öl, hanem éleszt, nem Lűntet, hanem gyógyít! Igen = az eszme! Denyicska fölhajtotta az előtte álló pálinkát, aztán tovább beszélt: — Éf ki adja az eszmét? Tan az Isten? Hm! Kérdés egyáltalában van-e Isten ? Én magam is néha azt hiszem, hogy van, néha meg bolondságnak tartom az egész mesét. Ep akkor ert oda a korcsmáros a misik pohár pálinkaval. Hallotta, hogy az Istenről van szó. — Ezt már szidhatod D nyic-ka. Ennek nincs törvénye, ezt szabad. Csak a királynak hagyj békét. Huszka megint nem állhatta meg szo nélkül. — De mi közöd neked le boros-csajka fejű, a mi beszédünkhöz ? Azt szidjuk a kit akarui k Itt nem liter szerint, hanem eszme szerint megy a besz. d. Persze te marha, (e szót bizonyára Ujhazi mestertől kapta fel) ha te tudnád, mi az az eszme. Beszélj D nyicska tovább. Nincs ilyen okos ember kettő se az országban. Denyicska fo'ytalta : — Én azt mondom, ho^y az eszme az emberrel születik, mint egy szikra, mit egy érintéssel az ember lángba hozhat. Igen, a szikra kipattan — és megszületik az eszme ! — Nagyszerű Denyicska ! Ez a beszéd kitűnő — kiabált Huszka, — egyen meg engem a fene, ha belőled nem lesz még nagy ember ! A másik kettő is egyetértőleg bólintott. — A szikra itt van bennünk ... — folytatá Denyicska. Érzem, hogy hevit . . . érzem, hogy szorongatnom kell, nehogy lángra lobbanjon . . . igen, őrült erőve!, fanatikus dühvel folytom magamba a tüzet. . . . . Hélfőn úja kezdeni Megfogom a pőröly', a mit csak az imént tettem le, s véres vernjtéket izzadva gyűjtöm a más asztalára mindazt, a mi e világon értéket képvisel . . . Asmadai. Egy bölcső története. (Novella.) Irta : Zahonyay Ferenc. I. Ebben a krónikában Várromy Ferenc úrról szól az ének. Kezdjük hát élőiről a dolgot, a születésnél, a bölcsőnél. Tehát mikor Ferenc barátunk született, nem volt sűrű sötét éj, az északi szél sem dühöngött, hanem fényesen sütött az októberi nap a kis, rozoga, nádfedelü há7ra, melyben hősünk ketkedve tekintett szét ezen a fényes világon. Először is zavarta hozta azon körülmény, melyről saját szemeivel győződött meg, hogy a falak nines-nnek selyemmel kikárpitozva ; másodszor, hogy bölcsője kö/önséges fenyődeszka-tákolmány, nem ruganyos, lágy hinta, s még csak nem is deszka-pádimentumon ringatják, hanem közönséges, sarga, homokos földön Agarász veraeny. A szabolcsvármegyei agarász egyesület ez idei agár versenyét november hó 6-án és a következó két napon tartotta meg a nagykállói tarlóban. Az agarászat valódi magyar sport versenyei mind egy-egy szép szokás a régi jó idők hagyományaiból, amidőn a szülők nem a mostani csillogo külsejű, de egész lényében minél kevésbé őszinte eliete bálokra és jourokra vitték el leányaikat, de a gazdasági gondok, fáradozások letudásával, összejöttek egy-egy vendégszerető uri háznál, avagy valamely vidéki város egyszerű vendéglőjében és napközben az agarászat sportjának az este beálltával a tánc és zene élvezetének hódolva, egymáshoz őszinte szeretettel viseltetve töltötték el nemes egyszerűségben idejűket. Az idei agarász versenyre is össze jött a vármegye társadalmának szine-java, többen a távoli vármegyék uri családjai és számosan az ezen sportot kedvelő férfiai közzül is. Az idei agár-verseny minden tekintetben a legjobban sikerültek közé sorozható. A nagykállói hatarban levő öreg Korhány-dombol, mely oly sok gyönyörű menyecskét és leányt látott már maga körül vigadni, ismét megszállotta a versenyre egybe gyűlt szép úri társaság, mely elragadó színes képpé varázsolta át az őszi róna szürke egyhangúságát. Dacára a kellemetlen nedves időnek már a reggeli órákban egymás után robogtak ki a szebbnél szebb fogatok, majd felhangzott a gyepvezér tovahívó szózata és a lovasok megkezdették a nyulkeresést és űzését. Az alatt lassacskán egybegyűltek a társaság szép asszonyai és leányai, gyönyörűségére a férfi nemnek, melegséget hozva a szívekbe. A verseny két estéjén ppdig Nyiregyhizán, a „Korona" szállodában társas ebédre gyűlt össze a társaság, melyeket reggeli órákig lartó lankadatlan vígsággal folyó tanc követett. A harmadik nap ebéd utáu Pilissy Nándor, a győztes agár tulajd inosa adott ebédet a társaság még itt maradt tagjai részére, amikor is a társaság felavatva az idei verseny szép bilikumát, Benczy Gyula zenéjében gyönyörködve, az éjjeli órákig maradt együtt. A verseny első napján mrgtartott lársasebéd alkalmával Gencsy Albert társulati elnök meleg szavakban üdvözölte a lársulat egyik közszeretetben álló tagját: LiptayBélát azon alkalomból, hogy az idei versenyen 25-ődször bíráskodott, pártatlan, fáradságot nem ismerő bíráskodásával megnyerve a társulat háláját és annak minden tagjának és az agár tulajdonosoknak őszinte ragaszkodását, becsülését. A versenyeken és az esti összejöveteleken a kővetkező hölgyek vettek részt: Br. Feilitesch Bertholdné, Gencsy Albertné, Gencsy Béláné, Gencsy Sámuelné, Hegedűs Edéné, Jármy Jánosné, Kállay Andrásné, Kállay Zoltánné (Eger), Kaúzsay Tibomé, Korniss Ferenczné, Lázár Kálmánné, Liptay Béláné, Miklós Lászlóné, L. Molnár Gyuláné, Noidrovictky Jenöné, Oláh Emiiné (Tokaj), Orosz Miklósné, Szalánczy Ferenczné, Szunyoghy Ferenczné, Török Kállay Ella (Budapest) és gróf Vay Gáborné. Leányok: Gencsy Ella, Gencsy Ilonka. Jósa Rózsi, Kállay Mariska és Katica (Eger), Miklós Margit, No»droviczky Ilonka, Oláh Ilonka (Tokaj), Török Ella (Budapest). A versenyre nevezve volt 14 agártulajdonos részéről 27 agár, melyek közül az első dijat Pilissy Nándor „Rézi"-je, a másodikat Téglássy Endre, ,Szoknya"-ja nyerte el. mint amilyen a sír feneke szokott lenni. Mindezek fölött annyira elkeseredett, hogy olyan sírásra fakadt, amilyen a száján kifért. Ökölnyi kis feje olyan vörös lett a nagy erőlködés miatt, mint a főtt rák. Kis csenevész, erőtlen gyerkőc volt; Kató néni, a vén szülésznő azt mondta rá, hogy nem éri meg a 21 napot, mert csak azok ordítanak igy, akik nem erre a világra valók. Hanem Ferenc barátunk mintha értette volna a confiiktust: azonnal felülkerekedett benne a férfias természet s menten elhallgatott, s mintha egyszersmindenkorra levonná a hallottakból a consequentiákat: azontúl sokkal kevesebbet sírt. Igy folydogált az élet lassacskán vagy három hétig. Az egyhangúságot nem zavarta meg egyéb, mint a meleg viz, melyben kis barátunkat időnként meglubickoltattak, melyben ő kifogástalanul érezte és viselte is magát mindaddig, mig szemeit a szappan csípni nem kezdte, de amint ez bekövetkezett: a vigyázatlanság miatt tőlle telhető hangon adta tudtára méltatlankodását mindazoknak, akiket illet s különösen a bábának, akire születése óta haragudott. Mikor Ferenc barátunk életében a harmadik het felé járt az idő : úgy látszott, egyszerre beteljesül a bába jóslata, mert hősünk sem szopni, sem fürdeni nem akart többet; hanem csak aludni, pihenni . . . Mintha kifárasztotta volna már az élet, ahol eddig csak szomorúságot látott és vészkiáltásokat hallott. Ügy lászott, mintha elgondolta volna magában, hogy existentiája úgyis tökéletes volt, ha akár most bdfejezt is. Látott mindent, ami látható ; érezte az életet, két lágy anyai kar meleget, látta a napsugárt, a fat, virágokat, az egész októberi szüreti-mulatságot; hát mi e/yébb van még itt láthitó ezen az árnyék világon ? Ezen felül dolgot adott eddig vagy tiz embernek, minden éjjel megzavarta álmát egynéhánynak, hát minek haszon és ,cél nélkül folytatni tovább ezt a komédiát? Jobb elmenni