Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-15 / 42. szám

i 2. 42-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. október 15. gondoltak arra idején, hogy a haladó élet szelleme a munkás fölött sem suhant át nyomtalanul; már pedig bizonyos, hogy nemcsak az igények nőttek, hanem a pénz vásárló képessége ipari szükségletek irányában nagyot csökkent, sokkal nagyobbat, mint amennyit a munkások keresete általában emelkedett. Az életszükségletek ugyanazon mértékének kielégítése ma jóval többe kerül, miut csak két évtizeddel ezelőtt, mert az élet tendenciája drágult. Az élő állat, bus, baromfi, tojás drágult, a legelőközösség megszűnt 3 ennek ellenében az élet szükséges eszközévé vált sok olyan tárgy, mit a régibb kor gyermeke még nem ismert. Holott a kereskedelmi szervezetek hálózatai kifejlődtek. gyorsan kiépültek a vasutak, a falusi élet izoláltsága megszűnt, a népoktatás tökéletesbedett s általában jelentkeznek a kulturának kiegyenlitó hatásai. E hatásoknak a munkások s cselédek anyagi szükségleteiben s szociális életében jelentkező következményeit sok helyt nem ismerték fel, nem méltányolták és nem igyekeztek kielégíteni; a szociális érzék nem működött. És mondhatom, mindazon kezdő lépések, melyek idáig a fizikai munkások anyagi és Erkölcsi életének színvonal emelésére irányultak, az önsegély elvének bevezetésével, szövetkezetek, kedélyt és értelmet foglalkoztató körök alakításával, az otthon kellemesebbé tételével s a néppel való baráti foglalkozás révén: mindezen mozgalmak idáig valamely Középszerű sport népszerűségét sem vívták ki, mindezen foglalkozásokat a gazdatársadalom nagy általánossága nem ismerte el komoly kötelességeként. Ámde mikor idegen befolyások jelentkeztek s ezek hatása alatt lázongani kezdett az elhanyagolt nép, akkor bot alatt hirtelen engedményeket tett a felső iársadalom, igazolván ezzel a bujtogatok beavatkozását és saját erkölcsi pozícióját megrendítvén, Valóban, munkásnak és cselédnek a tűrhető élethez való jogát el kell ismernünk és meg ke 1 szereznünk önként, mert csak ezzel vethetjük ki a demagógiát nyergéből és csak igy védekezhetünk a népünk erkölcsére beláthatatlanul káros idegen befolyások ellen. Be kell látnunk, hogy a szociális politika nem sporttárgy; az a társadalmi fejlődés el mi erővel előtörő szükséglete, amit ha idejében ki ee:s eíégitóak, okv

etlen -tr&i~íogéefc -fee&aiv-Agazdának önként kell a méltányosság alapjára helyezkednie, nehogy hibáján kapják s tekintélyét gyógyithatlanul aláása. Ámde bármely tiszta legyen is a gazdatársadalom izociálpolitikai lelkiismerete, azért még nincs mentesítve a sztrájkok ellen. A sztrájkmozgalom távolról sem áll mindég méltányossági alapon, mert ha még emberileg méltánylandó panaszból indul is ki, hamar lelép erről a megmozdult töm'g és miuden tekintet nélkül a munkaadó helyzetére, a nyers erő által kivívható legnagyobb t redményt igyekszik elérni. Egyáltalán a nagy tömeg mindég nyersebb és féktelenebb az egyesnél. A nagy tömeg a legszenvedélyesebb temperameutumok után ingadozik. Csoportos mozgalmakból hamar Vállalkozó azonban a nyaktörő játékra nem akadt s az egesz különítmény elfásulva várt valami mentő csodára, amely azonban csökönyösen késett. Volt — fiaim a zászlóaljban egy futai tiszt és rgy dobos. Egy faluból való mind a kettő. A tiszt apja földesúr volt; a dobosé béres a földesúr kenyerén. A dobos vártán volt, a mikor az unatko/ó fiatal tiszt arra tévedt. — No, János mi újság ? -- Kutya újság biz e. Gondoltam is valamit. — Mit, János ? — Hogy — mondok — vétek nézni ennyi jóravaló ember pusztulását. Tiszt úr kevés van, hát ők nem tehetik, de magamfajta embert bőven asszenlalnak, Hátha megpróbálnám a hírvíiést, — De mi lesz az apádból, ha beletörik a fogad, János ? — Hiszen hát lutri ez. De ha belépuszlulok is ő kelme majd csak megél az őreg nagyságos úr jóvoltából. De ha egyikünk se moccan, hogy egy szálig elpusztulunk, a szent bizonyos. A fiatal tiszt pironkodva hallgatta az egyszerű legény becsű etes, kötelességtudó szavait, s olyasmit érzett, hogy ez a paraszt legeny hatalmas tanítást adott neki. Bízd ezt a dolgot csak János a tiszt urakra. Majd kifundálnak valamit. — Dejszen jobb lenne ezt amúgy paraszti módon csinálni. Estére aztán ki volt adva a parancs, hogy senki fia se mutatkozzék a bástyákon Holdfényes este volt. Így hát csak az őrszem velle észre, hogy a falról alácsüngő kötélen egy bugyogós bosnyák ereszkedik alá. Utána is lőtt. A fiatal, pelyhedző állu tiszt volt az, fiaim, aki belebújt a bosnyák gúnyába, elrestelle a dolgot, hogy kihal az emberi méltányosságnak ama szelleme, melynek megértésére a csoport tagjai egyenkint fogékonyak é3 értelmesek Emellett a tömegnek szuggeráló és terrorizáló ereje van. Lavina módjára sodorja magával az egyeseket és végén a tömeg fellépése oly helyeken válhat legféktelenebbé, ahol különben a munkásnak legkevesebb panasza van A sztrájk tehát nemcsak azért veszedelmes, mert nagyon is szubjektív körülményektől függ, bo:y egészen rosszhajlamuvá váljék, de baj az is, hogy a sztrájk sikere demoralizál, elnyomása pedig mérges fullánkokat szokott hátrahagyni. Végül a sztrájkoló mezei munkás legalább egy időre teljeten kikapcsolódik minden patriarkális közösségből és ilyenkor legalkalmasabb a lelkiállapota arra, hogy a demagóg városi szervezetek hálójukba kerítsék. Nagyobb csapás ennél a falusi társadalo n békéjére el sem képzelhető. Sajnos, a sztrájk ellen va'ó védekezéshez nem elég annyi, hogy a sztrájknak erkölcsi jogosultságát elenyésztessük. Igeuis, ez a legbecsületesebb védekezés. Azonban olyan igazság nincs, mely munkaadónak s munkásnak egyformán jo legyen és a résen álló demagógia nem is akarja a békét Ennélfogva a munkaadó gazdáknak is szervezkedniük kell, nehogy a szétforgácsoltság és tehetetlenség állapotában lepje meg őket a sztrájkmozgalom. Szervezetlenül állani szemben szervezett tömegekkel : valóban nem elfogadható feltétele a mérkőzésnek. Az az állitá3 pedig, mit a demagógok hangoztatnak, hogy a dolgoztatok társadalma nagyou is szervezett: egyszerűen nem igaz. A magyar gazdáknak még csak törvényes érdekképviseletük sincs s a szolidaritás érzésének fejletlensége és a közös érdekű szervezkedés tökéletlensége sehol sem feltűnőbb, miut éppen itt. A gazdasági egyesülelek nem tekinthetők a munkaadók egyoldalú intézményeiként, mert egyesületünket az agrikultura közös érdekű kérdései foglalkoztatják. Sokkal szorosabb egybekötő kapcsokra van szükség a munkaadó gazdák között, ha egyöntetüleg akarnak védekezni a sztr. j kmozgalmak elféktelenedése ellen. Vidékenkint kell szervezkedniük, hogy megteremtsék a hiáuyzó szolidaritást, ugy a munkások javára követendő Kuürálpöhrfcikai 'pTograoiBirar Tiézve, valamint megállapítsák egyöntetű eljárásukat a tulkövetelések ellenében is. Es a vidéki hálózatnak egy országos intézménynél kell végződnie, mely a gazdáknak a munkískérdésben megóvandó érdekeit kellő nyomatékkal képviselje Ha a gazdatársadalom ilyen erőteljes szervezkedésre most sem talál okot és módot, akkor ugy tesz, miut aki a bizton várható elemi csapás tudatában elmulasztja terményeinek bebiztosítását Remélem, illetékes helyekről nem hiába hangzanék el ezúttal a komoly szervezkedésre való felhivás. Azonban tovább megyek, A sztrájkokkal együtt járó anaichiku állapotok megelőzése s általában a falusi társadalom békéjének megoltalmazása nem csupáu gazdaérdek. Egyenesen az egyszerű parasztlegény ráolvasta a kötelességludás parancsát. Azl remélte, hogy igy könnyebben átosonhat az oslromló bosnyákok gyűrűjén. Ám a martalócokat figyelmessé tette az ei ősség felől fellobba ó puskalűc, s a bozót meglapuló tiszt szinte megremegett, amint a figyelmeztető kurjantást tovább adták egymásnak a bosnyákok, a tűztől őrtűzig köröskörül a sziklacsúcsok taraján. Önkénytelenül is marokra szorította fegyverét. Fölnyitotta a závárt, hogy meggyőződjék, rendten van-e töltés és bosnyák-övéről lecsüngő palronos tarsolyát is felnyitva, óvatosan kúszott tovább a fekete éjszakában. Órákig tartott ez az útja, vagy csak néhány percig, maga sem tudta. A keskeny hegyi út egyik kanyarodájánál egyszerre két termetes bosnyák bukkant elébe a ködből. A bosnyákok csöndesen pipáztak. A fiatal tiszt szívet valami keserű érzés szorította össze. Ezt a békességes nyugalommal pipázó két embert a másvilágra kell küldenie, hogy folytathassa úlját. Az első gyilkosság volt ez. Gyilkosság, amely nem bűn, hanem dicsőség. Ám azért habozott réhány percig. Csak a mikor nagynehezen legyőzte magái, dörrent el kettős kurla kalfanással puskája s a két bosnyák alakja eltűnt a sziklafalról. Az egyik keresztül bukott az ösvényen, a másik megszakgatással búkott a mé ységbe. Az út szabad lett s a tiszthelyettes neki vágott a szabadító útnak. Ám a lövések felriasztottak a szomszédos bosnyák őrszemeket s a holdfényben néhány puskagolyót küldtek a menekülő után. Mit toldjam, foldjam ezt a történetet. A tiszthelyettes elérte a főcsapatot s hirmidnap a megmentett századok előtt mellére lű'.ték a szomorú tiszthelyettesnek a vitézségi érmet. Azt kérditek, miért voU szomorú a tiszthelyettes? állami érdek az, hogy a városi demagógia szennyes hullámai a falvak népét el ne ára-zszák. lelkét ne fertőzzék be. Az a magyar paraszt nemcsak fizikai erömennyiséget jelent, de erkölcsi tőkét is képvisel, mely a nemzet előtt kell, hogy becses legyen. Konzerváló erőként működik a magyar parasztság, ereiben a nemzet legjobb véranyagja 1 uzog és nemzeti érdek, hogy ezt a véranyagot fertőzetlenül megőrizzék a falvak csendes tűzhelyei. Szennyesiratok, beteges tanoknak véresszájú apostolai, mikor a falukat ellepik, tulajdonképen az ország legféltettebb javait dúlják föl. Ezért a városi élet szennyét a falvak vámterületére nem szabadna oly könnyen átereszteni. Ezért magának az államnak kellene résen lennie, nehogy az izgalmak üszőkét kapcaapostolok elhintsék a mezőkön és ezért kellene a demagógia szereplését szigorúbban ellenőrizui és fékezni. Szüntesse meg, ha kell, a rendőrség éber szeme és vaskeze a iázitás és uépámitás jól jövedelmező ipirát; ezerszer jobb ez, mintha aztán a félrevezetett népet szuronynyal muszájna büntetnünk. A gazda szervezkedjék. Állam és társada'oin pedig fogjon kezet a felforgató törekvések rendszeres támadásai ellen, a falusi élet megoltalmazására! A vármegye őszi közgyűlése. Október 10—11. A bizottmányi tagok nagy réfZlvételevel tartotta meg a törvényhatóság őszi rendes kö/gyűlését. A Jósa jubileum, a napirenden levő két szolgabíró választás s a nehéz polilikai viszonyok közrehatásanak az eredménye ez a szokatlan nagy érdeklődés. A közgyűlésen báró Feilitzscli Bertliold főispán elnökölt. Az alispán

: jelentés kapcsán a közgyűlés megbízta az alispánt, hogy a folyton nagyobbodó kivándorlás okainak felderitesére s a teendő intézked 'sek javaslatba hozatalára, elnöklete alalt 10 lagu bizottságot alakítson. A házi pénztár 1906. évi költségvetésének, az útadó alap és vámos útadó alap 1903 — 1901. évi számadásának elfogadása után a Jósa András főorvos ünneplésére tért át a közgyűlés. E>ről más helyen referálunk. Az után, az alkotmányvédő bizottság indítványait vette tárgyalás ala a közgyűlés. Tárgyalás alá vétetett a 38J—905. Bgy. számu hat^ozattal alakított alkotmány védő-bizottság állal előteriesit;

H és a szövetkezett balpárt vezereinek folyó evi szeptember 23-iká:> Őfelsége által történt sértő fogadtatás ügyére vonatkozo iildilvány. Határozat. Szabolc=vármegye törvényhatósága kijelenti, hogy a magyar kepviselőhaz löbbsegének királyi kihallgatásra meghívott vezérférfiainak és pedig gróf Andrássy Gyulanak, gróf Aponyi Albertnek, báró Binffy Dezsőnek, Kossuth Ferencnek és gróf Zichy Aladárnak Őfelsége által folyó évi szeptember 23-án megalázó módon történt fogadtatását az egész magyar nemzetre nézve sértőnek tekinti és a leghatározottabban tiltakozik a fejedelmi jogoknak olyan önkény gyakorlása ellen, mely az alkotmányosság alapelveinek világos megtagadását jelenti. A magyar közjog szerint a koronázás nem pusztán ünnepélyes ceremínia, hanem egy fontos kötés, a melynek feltételei mellett van jogosítva az uralkodó hatalmát gyakorolni, az az eskü, arae'y ez ünnepélyes órában elhangzik, nem lehet üres szó, nem lehet értéknélküli alakiság, hanem a nemzeti közvélemény és a világ szine előtti soha meg nem másítható örök fogadalom, Mert egy emberrel kevesebbet mentett meg, mint amennyinek életéért erre e nyaktörő útra vállalkozott. Szegény János dobos, mikor azon a félelmetes éjszakán meghallotta az üldözők nagy lövöldözését, leereszkedett a falról, hogy segedelmet vigyen az ő urtijinak. A bosnyákok felkoncolták. Főhadnagy úr Darnay, — mikor ideért történetében, egy könnyet dörzsölt szét szemében. Az egy percre támadt csendben, mig elfogódottan hallgatott az egész század, felállott G?in,'ér Pista, a század nótacsináló sneijderja. — Főhadnagy úr, kérem alássan, mi lett aztán abból a tiszthelyettes úrból ? — Miért kérded Czingér Számi ? — Meit úgy dukálna, hogy generális úr legyen. Igy pászolna a nótába, amit csinálni akarok róla. — Hát csináld fiam, úgy, — generális lett belőle. Főhadnagy úr Football az ablak felé fordult, ugy dünnyögte a bajuszába. — Generális lett ? A ki az ördög elvisz mindent. Főhadnagy maradt halálos holtáig, m :rt magyar volt és ember vo't. A kaszárnya udvarba épp ekkor lépett be az ezredes. Főhidnagy úr Darnay, a mint meglátta a paragrafus-embert, hirtele í ellépalt az ablaktól s harsány hangon kezdeti ordítani :— Vagy rend lesz, vagy kerekbe törlek. Hundert nocheinmal. Szakrament! Csak úgy harsogott a szava, mi pedig hallgattuk szívesen, mert tudtuk, hogy ez a harag nem a század nak szol, de az — ezredes kedvéért. Szegény, hős, jószívű, örökös főhadnagy úr, de szerettünk tégedet.