Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-24 / 39. szám

1905. szeptember 10. N Y I R V I D É K 37-ik szám. őket, hogy a kezdetnek netalán mutatkozó nehézségei ne riasszák, vissza őket, hanem jöjjene'i most már újra, m"g újra a jövendőben és vezessék iit, nálunk a művészétét diadalról-diadalra. Éjenek. Az üdvözlésre Ernst Lajos, a Nemz ti Szalon igazgatója válaszolt, megköszönve a 'ekötelező szíves fogadtatást s felkérve azután báró Feilitzsch Berthold főispánt, mint védnököt, hogy a Nemzeli Szalon elsó nyiregyházi képkiállítását nyi-sa meg. A felhívásra báró Feilitzsch Berthold a k ál írást a következő Iji széddel nyitotta meg: A Nemzeti Szalon képviselője azon felhívást intézte hozzám, nyissam meg a Szalon Nyíregyházán re-d^zett képzőművészeti kiállítását. Igazi lelki ölömmel munkálkodtam közre e kiállítás rendezésében és ezért a legnagyobb készséggel teszi k íleget a hozzám in'ézett felhívásnak is. Mi- lőtt azonban védnöki kötelezettségemnek megfelelnék és a kiállítást megnyitnám, megkell emlékeznem e kiállítás létesítésének előzményeiről. Szabolcsváimegye közönsége és Nyíregyháza város képviselete állal lanusi'olt és cl ggé nem méltatható áldozatkészségének köszönhetjük e képzőművészeti kiállilas létesítéséi, hielyn k rendezésében a Bessenyei-Köt is buzgólkodott. A tényezők, egyengették a Nemzeti Szalon útját és tették arra képessé e gazdag gyüj'eménynyel körünkben megjelenni. Nem volnék igazságos, hl nem hangsúlyoznám a Nemzeti Szalon áldozatkészséget is es intézőinek kitartó lelkesedését, rnelylyel e kiállítás észraéjét felkirolták. Közös törekvéseinket siker koronázta lit állunk a Sza'on kiállításában és valamennyien, kik annak létrejövelelén fáradtunk, szivből örülhetünk az első nyiregyházi képzőművészeti kiállításnak. Mit jelent ez az első kiállítás? Azt, hogy úttörőként kénytelen mindenfele akadálylyal megküzdeni, felkölteni a nagy közönség érdeklődését, pótolni évtizedek mulasztását, fogékonynyá tenni a lelkeket a képzőművészetben nyilvánuló nemes, felemelő eizemek befogadására. Milyen nehéz feladat ez, különösen a mi korunkban, melyben az elet gondt' ljes terhe kevés leieknek nyújt alkalmat az anyagi érdekkörből kiemelkedve, ideális művészeti céloknak is élni. Ennek az eszményi célnak szegődött szolgálatába a Szalon és serényen haladva utján, eljutott hozzánk is. Reínplem, mint másokat megnyert e célnak, úgy minket is megfog hódítani és sikerű ni fog neki a mi közönségünkben is a szép és nemes élvezetek iránti érzetet ébren tarlani. Hogy milyen nagy szükség van arra a nagy tömegekben is felkelteni és fentartani a művészetek iránti érzéket és azt életszükségletté fejleszteni, azt a legnagyobb oktató — a történet már megismertetett velünk. Merítettük belőle azt az igazságot, hogy nagy, hata'inas népek — bár magas civilisatioval bírtak és erős jogérzet és faji halalom voltak tulajdonságaik, — elpusztultak e világ színéről, mert nem birtak teljes nemzeti kulturával, mert nem volt részök a tisztultabb világnézet és magasabb erkölcsi nevelésben, mely egyedül képes művészetet teremleni és lehetővé teszi örülni mindannak, amit a tudományok, zene, költészet és a képzőművészelek becseset és hisznost az embernek nyújtanak. A képzőművészetnek szülő anyja a természet, a benne létező élő és éleltelen egyedekkel és az élet az ő összes nyilvánulásaival, az őrökké szép természet szereegy apró kis lény, mint a váráz«gyürü tündérkisasszonya, akit egy lehellettel éle're lehet hívni. Rileheltek a gyűrű gyémánt kövére éi kiugrik belőle az aranyhajú tündérleány. Ez. a p irányi lény tehát ott él minden asszony szívben. Az ő leánykori alakja ez. Lágyan ringatódzik az emlékek aranyködében, a forró asszonyszív 1-gcsöndesebb zugában. Egy szál rózsa kell csupán és az aranyködből kiugrik a parányi lény, az egykori bűbaios leányságnak tündérszelleme. A lehellet, amely eleire hívja, az egy szál rózsa illata. Gozony, mikor különös meséje kőiben észrevette hallgatóságának elképedt arcát, vidáman felkacagott : — Amint - látom, nn g mindig nem értitek a dolgot. Pedig nagyon egyszerű. Bizonyos, hogy minden asszony őrzi egy szál rózsának emieket leanykorabol. Én legalább nem hiszem, hogy volt, van és lesz valaha olyan leány, akinek, .sziveben nem egyetlen egy szal rozsának illata bontana ki az első szerelmet. Ezt a rózsát egy kamasz diak-gyerek adja rendesen és mikor összeér a két remegő gyerek-kéz, az, amelyik adja és az, amelyik átveszi, ket ostoba kis éretlen kis síivel önt át egy világot átheveritő melegség : az első szerelem. Látjátok, ez az egy szál rózsa ott szerepel minden leanynak életeben. Az első szerelem elmúlik, a rózsa is hamar elhervad és érieke mnek is, annak is csak akkor lesz nagy. ha már az asszony-szív forrósága egy egész virágerdőt elhervasztott. Akkor álljatok elő az egy szal rozsaval es tiétek az asszony. Ann k a rózsának mindenható az ereje. Feltámad tőle a leányság bájos kora, érzelmessége, naiv meghatottsága s az asszony szivet megrohanják az imékek. É< győztök ellenállás nélkül, diadaimisan. Ezt teszi egy szál rózsa . . . Gozony, a világfi egy pillanatra elhallgatott, mintha őt is megrohanták volna az emlékek, aztán bizonyos mélabúval fejezte be előadását : — Hanem azért erre a hóditástokra ne legvetek büszkék, fiuk, mert nem ti győztök. Az asszony jóvátetteljes megfigyelése az út, mely a képzőművészet megbecsülésére vezet. Mi, laikusok ezen az úton kell, hogy haladjunk. Akkor a művészi ihletnek és tehetségnek minden term-ke a maga nyelvén szóll majd leikünkhöz. Mint a természetben, a művészetben is színek és világitások millió Változatai, hangulatokat, érzéseket fakasztanak bennünk, felemelnek lelkileg, s a hatas akkor lesz a l'gnagyobb, ha a szemlélő azt látja, amit a művész látót', azt érzi, amit a művész érzett, a midőn alkotott. A hauguatok e közösség-, a művész legnagyobb sikere És, ha mi is így fogunk érezni es látni e kiállításban is, akkor sikere lesz a Nemzeti Szalonnak, kiállításainak, mert a műbarátok igyekezni fognak az erkölcs sikert az anyagi sikerrel is koronázni. Ezzel az óhajjal nyitom meg a kiálli ást és ajánlom azt a közönség figyelmébe. E=te a Korona dísztermében műveszeti előadási tartott dr. Rózsa Miklós, a Nemzeti Szalon igazgaíóválasztmanyának lagja, ezen a címen: Nemzeli érzés a művészeiben. A rendkívül érdekes, tanulságos fejtegetést elvezettel hallgatta a csodálatosképen nem nagy számú közönség, mely az előad is után társas vacsorára vonult át a kisterembe. Itt néhány szép felköszöntőt is hallottunk ; többek közt dr. Jósa András, vármegyei fő orvos a jelenlevő művészeket, ezek nevében Ujházy Ferenc a Bessenyei-Kör elnökét báró Feilitzsch Bertholdot, továbbá Déry Béla, a Nemzeti Szalon titkára, az egyesület nevében mindazon tényezőket éltette, amelyeknek a kiállítás sikerében tevőleges része volt. A társaság a késő éjjeli órákig lelkes hangulatban ülte meg a siker ünnepét. Egy kis kirándulás Németországba. Nem tudom, hogy más is ugy van-e vele mint én, de én ugy vagyok, hogy lusta vagyuk másodszor is elmondani azt, a mit itt-ott már elejtettem. Hi jól eml kezem — amiről azonban jót nem állok — ezen sorok Augsburgnál szakadtak félb;, de nem csak a sorok, hanem a türelmem is, de főképsn emlékező lehelségeni. Vi gig futom tehát Münchent, Salzburgot és Linz-el, mert Bécset nem is számítom, mert hát itt otthon volnánk ugyan, ha iekünk is ugy tetszenék, mint Gautschéknak, Pitreicheknak, Goluchowszkyéknak, vagy Tiszáéknak, a mitől azonban orruk foghagymás. Őskori tárgyakban az ezen utamban látott muzeumok körül a müncheni National Museum a leggizdagabbj csakhogy ez netn olyan kis területről került, mint a mi gyűjteményünk. Azt hiszem, hogy kevés őskori tárgy kerülte ki figyelmemet, a mely, ket ide jegyzek. Kőkorszaki edényük nincs. Van azonban öt igen szép nyéllyukas kőballájuk, melyek közül egy a rézcsákányokhoz hasonlít, a milyenek közül muzeumunk többeket őriz és azon nezetet igazolja, hogy volt külön rézkorszak, mely átm>netet képezett a kőkorszakbol a bronzkorszakba, mert ebben hasonló alakot sehol nem találunk. Rézcsákány csak egy van. «• Tekintve azon körülményt, hogy Dániával és hazánkkal összehasonlítva, Európa egy részét, — színét — képező Bajorország környéke a kő- és rézkorszakból aránylag kevés tárgyat mutat fel, és igy azon időben a gyér lakosság távolabb vidéikel csekély érintkezesben lehetett ; a központ — a honnan ezen kulturák szétterjedhettek volna — ottan nem kereshető. A bronzkulturának közvetítője nyugrot felé csak a Nyír lehetett, mert az ezen korból származó leletek soteszi, amit o-loba leányfejjel elmulasztott és bennetek annak a kamasz diáknak adja meg migát . . . A gavallérok társaságán bizonyos ünnepi meghatottság veit erőt. Gozony Pali, a nigy híres Gozony Pali, a világfiak doyenje elmondla testamentumát. A csendet ismét az asztalvégi tacskó, a góliátnyakk ndős Ridy Gyurka zavarta meg, amint fölemelte pezfgös-poharat és kamaszliévvel kiáltotta : — És most igyunk búcsúzó nagy mesterünk világszép m :nyasszonyának egészségére ! . . • * « A világfi megházasodott. A gavallérok fecskecsapatának éléről lerepült a szürke biglyok közé, a férjek seregebe. És csöndes jámbor férj lett. Egyszer az történt, hogy valami kö

;zvényféle betegseg leverte lábáról a világfit és ágyhoz szegezte. Ez a köszvény a sokat élt emberek betegsege legtöbbször. A bálejek, szellős mulatóhelyek emieke. Világszép felesege szeretettel ápolta a világfit. Egy délui án jelentette az asszony az uranak : — Ma meglátogatott egy legénykori barátod. Már két ket izben volt itt, de mindig aludtál. RádyGyurkanak hívják . . . A világfi fkkor ránézett a feles gérc. És egyszerre n múltén meredt ki a tekintete. Az asszony pongyoláján, a keble fölött szelíden ringott egy szál rózsa. Ezy szál rózsa . . . A világfi vadkiállással emelkedett föl ágyaban. Rá akart ugrani az asszonyra, talán, hogy letepje kebleiéi azt a rózsát, talan, hogy összetipoija, de lábszárcsontján hirtelen kegyetlen nyilalás hasított keresztül. Verejtékes homlokkal esett vissza ágyaba és megúvegesedett szeműül nézta, nézte azt az egy szál rózsát . . . Pakots József. kasága és sokfelesége olyan, hogy vidékünkkel a világnak eddig egy pontja sem versenyezhetett. Ma is a on kellene tehát csodálkozni, bi soviniszták nem lennénk és idegenek coloniájává akarnánk lealjasodni, a mint hogy ilyen rabszolga lelkülelre alig tántorodo t el valaki, mert hiszen kül-ő nyomás nélkül magunk emberségünkből is megelhetünk. Valamint minden müncheni kulturgyüjteménynek. ugy a müncheni N .tional Museumnak is nemzeti királyok voltak létesítői, parifogói, gyarapítói, olyanok mint Malyá= királyunk és a milyenek az utána következők is lehettek vo na. Ki'ánatos. óhajtandó és remélhető az, hogy azon magyarországi rendkívül nagybecsű leletek, melyek ma még a bécsi udvari muzeumnak legbecsesebb kincseit képezik, hazakerülnek — egyedüli jogos helyükre — a magyar nemzeti mu'eumba. .Csak várja, várva várjatok." Nézzünk hat szet a müncheni National muzeumban, a mely a bajor királyoknak partfogása alatt keletkezett és nőtt nagygya es a milyen pír: fogasra mi is számítunk a mi legalkotmányosabb királyunk rész&ról. A bronzkorszak gazdagon van képviselve, a mely táigyaknak származasi helyét az idő rövidsége miatt nem jegyeztem ugyan fel, de ugy emlékezem, hogy nemcsak Bajorországból származnak. Üskori cserép detiyt harmincötöt számláltam, melyek közül ottan huszonhármat hallstadtkorinak tartanak, a mely állításért azonban karomít tűzbe nem teszem, mert az őskori kerámiákról eddig még egy meggyőző vagy legkevésbé is kimerítő munka tudtommal eddig még megnem jelenvén, az egyéni nézet igen tág körben botorkál. Bronzkorszaki tárgyakban az altalam Nemetországban megl ilogatolt muzeumok között a müncheni Nition-l Museum kőkorszaki edényekben legszegényebb, bronzkorszaki tárgyakban pedig leggazdagabb. X bronztárgyak kővetkezők : Tizenöt többé-kevésbbé ép kard, melyek közül hat darab korongos va^y csészés, tehát minden valószinüs g szerint magyarországi származásúak. A többiek a miénktől eltérő markolatuak. Nyolc bronzkes, 13 legrégibb és egy ujabb alakú bronztőr, 13 peremes és 31 szárnyas véső, 3 kópüs balta, 18 lándzsa, 43 darab gömbös és korongos lű, melyeket ottan La Téne ízlésűnek tartanak. Egy igen szélesfélköralaku élű — ami harci Csákányainkhoz némileg hasonló — eszköz, 29 sima nyak perec és ICO darab ilyen kiegyenesített állapotban, 2 borotva, 17 karperec, 4 szakállas és egy lándzsa alakú nyílhegy. Legnagyobb ékessége azonban a müncheni muzeumnak egy cukorsüveg alakú 27.5 ctm. magas, dm. átmérőjű karimaval ellátott, igen gazdagon díszített színaranyból vert lárgy, mely sisiknak csúcsát képezte és három vállas bronzbal'ával együtt Schifferstadtban a Rheinplalzban találtatott. Több kapocstü (fibula) közül egy hasonlít ahoz, melyet Kállay András tilalt halászi birtokán és ajándékozott muzeumunknak. Számos vaskard közül sokat a hunoktól származónak tartanak, valamint egy tüskés sarkantyút is. Dr. Jósa András. A községi jegyzők nyugdija. — A megyebizott8ági tagok figyelmébe. — Szabolcsvármegye községi- és körjegyzői kérvényt nyújtottak be a törvényhalosaglioz, a melyben a nyugdij szabályrendelet módosítását kérik, akként, hogy ez állal csakis maguk lerheltessenek meg jobban. A kérvény reszletesen s behatóan fogl.lkozik e méltányos és jogos ujilassal. Teljesíthetőnek véljük magunk is és anifcil is inkább, meit ez állal Szabolcsvármegye közönségé megteiheUe egyáltalában nem lesz. Maga a kérvény, amely a legközelebbi niegyegyűlés alkalmaval kerül targyalásra, a kővetkezőkeppen hangzik : Tekintetes törvényhatósági közgyűlés ! Midőn az 1901. évi XI. t.-c. megalkotásával a községi- és körjegyzők fuetese rendezést nyert, az e tárgy ban kiadott 77500—904. sz. belügyminiszteri rendelet a községi- és körjegyzők nyugdijrendezésének ügyet a törvényhatóságok figyelmébe ajánlotta. Bár a tekintetes törvényhatósági közgyűlésnek a jegyző-nyugdij rendezése körűi több ízben lapasztaltuk jóakaratú intezkedesét, mert a közel múltban is löbb izben felírt, hogy nyugdíj szabályrendeletünk a szükséges módosításokkal kibővítve meghozza rank nézve közsegiés körjegyzőkre azon üdvös intézkedési, hogy némileg midőn összeroskadunk a ránk rakott súlyos közigazgatási teendők végzése alatt; azután szolgála'i érdeme szerint kiki megkapj, va^y csaladja biztosittassek némi tekintetben eddig élvezett fizetésünk arányában a megfelelő kegydij, illetőleg nyugdíjba. Dj ezen intézkedesekkel nem értük el azon eredményt, mit elérni reméltünk, kiérdemelt szolgálatunk köveUeziébcn s ez irányban meg-meg újuló feíjajdulasunk nemileg csak akkor hozta meg gjümölcsét, a midőn mi újabb áldozatot hoztunk. Igy a végeredmény ezideig az, hogy mig Zemplénvármegyének 1891. evi 47430. szám alatt; valamint Békés varmegyenek 1894 ik evben 13570. szám alatt miniszterileg jovahagyott jegyzői nyugdij szabályzata szerint nyugdíj alapul a jegyzóknel nem csak keszpenzbeli fizetésük, hanem természetbeli járandóságuk is pénzértékre felvetetett; addig mi, szabolcsvarmegyei községi- és körjegyzők csak 1893. évben 14. Bgy. szám alatt módosított szabályiendeletben tudtunk elérni annyit, hogy legnagyobb nyugdijunk tekintet nélkül arra, hogy az egyes közsági jegyzőknei mennyi a tényleges fizetése, egy átalány ös-zegben 1200 koronaban lett az megallapitva. Hogy pedig positiv eredménynek ez se legyen tekinthető, törölve leli az előbbi szabályrendelet azon szakasza, mely az 1889-ik évet megelőzőleg hivatalban levő jegyzők teljes nyugdiját a 30 szolgálati év betöltéséhez kötötte s az minden jegyzőre nézve 40 évre emelte fel es e mellet! a jegyzőknek a nyugdijalaphoz évi hozzájárulás