Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-24 / 39. szám

2 39-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. szeptember 24. Mindenben szeretjük majmolni a szabad Franciaországot, Valtaier, Russeau, Mirabeau elveinek 1789—90. években elért diadalaiért lelkesülni tudunk, tetszenek nekünk e tanok. Tudjuk, hogy 1789. aug. 4-én mindjárt a Bastille bevételének napja után, a nagy francia nemzetgyűlés Lafayette indítványára XVII. pontban kodificálta az emberi jogok összességét s ezen codex XVI-ik pontjában, következő igazságot véste ércbe: „Az oly társaságunk, melyben a jogok nincsenek biitositva, s a közhatalmak nincsennek elválasztva, — nincs alkotmánya." Tudjuk, hogy a mi jogaink az 188Ü. évi törvénycikkben biztosítva nincsennek, mi tehát az alkotmány sáncain kívül álló napszámosok vagyunk. Alkotmányt szerezni pedig csakis kitartó, hosszú küzdés után, az egyleti élet keretén belül végzett munkálkodással sikerül; és tudjuk, hogy az összetartásban erő rejlik, mert e nélkül, annak a nagy dicső francia nemzetgyűlésnek sem sikerültek volna 1790. évi nagy alkotásai: az állami anyakönyvek behozatala, a bíróságok kétfelé választása, a közteherviselés stb. S ekkor lett száló igévé ezen igazság, hogy: „a nemzet egysége közigazgatásában tükröződik vissza." Magánérdekek hátratolásával tehát a közszabadság és az alkotmány utáni vágy nevében intézem hozzátok — Kartársaim — ezen elnöki szózatot, utolsó kisérleteül az összetartás és tömörülés létrehozásának. Felkérem a vármegye összes működő községiés körjegyzőit s okieves aljegyzőit, hogy egyletünkbe belépni; annak működésében tevékeny résztvenni és nekem elvállalt feladatom teljesítését lehetővé tenni szíveskedjenek. Ellenkező esetben e szózat hattyúdala volt. Gyüre, 1905. szeptember hó 19. Kartársi szeretettel: Tóth József, egyleti elnök. A Nemzeti Szalon Nyiregyházán. A lelkes fáradozás, melyet a Bessenyei-Kör s a .Nemzeti Szalon" vezetősége karöltve kifejteit egy kép kiállítás érdekében, nem maradt meddő. Az eltelt egy hét fényes tanújelét adta annak, hogy Nyíregyháza város lelkes közönsége nem hagyja figyelmén kívül az oly irányú törekvéseket, melyek a művészi í/.lés és kuli ura terjesztését lűzik ki célul. Szinte meglepő az erkölcsi és különösen az anyagi eredmény, a melyet a Szalon kiállítása itt éléit. Az érdeklődés kezdve az első naptól a kiállítás bezárásáig igen nagy volt. Hihetetlen és nem várt eredmény ez, különösen ha még lekin'elbe vesszük azt is, hogy ez volt az első képkiállítás nálunk, s hasonló esetekben az uj dolgokat a nagy közönség nem mindig részesiti ily nagy bizalomban. Az okot azonban találjuk meg abban is, hogy a Nemzeti Szalon vezetősége egy kitűnően összeválogatott absolut művészi becsű kiállítást hozott ide, melynek szemlélésében a nagy közönség csak igazi örömet és élvezetet nyerhetettt. Már az első napon megindult a képvásárlás, még pedig oly nagy kedvvel, hogy e sorok írásakor már 45 képet vettek meg s bizton remélhetjük, hogy a bezárásig ez a szám 50 -re emelkedik. Hogy ez az eredmény mily fényes, szembeállítjuk vele azt a tényt, hogy a Szalon legutóbbi debreceni kiállításán mindössze három kepet vettek meg. Talán nem lesz érdektelen, ha a vevők és eladó művészek neveit közöljük, megjegyezvén, hogy a számok a kalhalogus megfelelő helyeire utalnak: 19. Rubovics Márk., „Haza a városból", megvette Gsázik Peter. 21. Kezdi Kovács László, „Tavaszi idyll", m. v. Dr. Kovách Elek. 24. Dery Bela, Az ausburgi Schmicdlech, m. v. a Bessenyei Kör. 26. Kezdi Kovács László, Erdőszéle, m. v. Dr. Korányi Endre 28. Greguss Imre, Lókötő, m. v. Ilübner G v.a. 46. Kézdi Kovács László, Erdei csönd, m. v. özv. Vdrgits Imréné. 47. Kézdi Kovács László, Tavasz, m. v. br. Feilitzsch Berthold. 50. Kezdi Kovács László, Mocsár részi, t, m. v. dr. Kállay Rudolf. 51. Both Menyhért, C-endélet. m. v. Fejér Imre. 54. Koszkol Jenő, Falurészl t. m. v. Szalánczy Bertáján. 55. Gserna Károly. Ö<örfogat, m. v. Mikecz Dezső. 57. Propper Aranka. Ponté Solferino, m. v. Sporzon Pál. 65. Bruck Hermina, Vadász zsákmány, in. v. gr. Dessewffy Dénes és B la. 75 Rubovics Márk.. Holdas este, m. v. Mikecz Dezső. 77. Gulácsi Lajos, Esős este, m. v. Halasi János. 79. Glatz Oszkár, Tájkép, m. v. br. Feilitzsch Berthold. 8 >. 83. Mechle Grosszmann Heniik, Csendélet, m. v. Liplay. Jenő. 94. Edvi Illés Aladár, Tanulmány, m. v. gr. Oessewffy Dénes és Béla. v6. Rubovics Márk. Rózsahordó asszony, m. v. Propper Sándor. 97. Edvi Illés Aladár, Alföldi táj, m. v. a Casinó. 98. Kézdi Kovács Lá-zló, Friss hó, m. v. özv. Vargits Imiéné. 101. Rubovics Márk, Vihar előtt, m. v. br. Buttler Sán lor. 104. Kézdi Kovács László, Vadkacsa, m. v. br. Feilitzsch B rthold. 106. Both Menyhért, A pásztor, m. v. dr. Kállay Rudolf 121. D.ry Béla. R'g eli hálóvetés, m. v. Propper Károlyné. 134. 135 136 Bachmann Károly, Megyeri Kanász, Csendelet, Narancsok, m. v. Hübner Gé?a. 146. Déry Béla, Partrészlet Medeanál, m. v. Propper Ödön 148. Dé.y Bela, E-te a te ígér mellett, m v. dr. Popini Albertné. 158. Gulácsy Lijos, Alkonyat, m. v. Halasi János. 159. 160. Rubovics Mark, Betyár tanya, Halász tanyn, m. v. Jármy János. 182. Edvi ülés Aladár, Kalotaszegi részlet, m. v. dr. Meskó László. 1 b3. Szinyei Merse Pal, A költő, m. v. Gioák Ödönné. 186. BjIIó Ede, gr. Apponyi Albert, m. v. gr. Dessewffy Dénes és Béla. 195. Rubovics Márk, Zivatar elölt és 197. Markó Ernő, S racenai részlet, 201. Markó Ernő, Öszi lombok, m v. dr. Kauzsay ö lön, 2 0. Kozák István, Tanulmányfő, m. v. Feller Sándor. Az eladott képek értéke mintegy 7000 koro iá. Oly fényes ez az eredmény, hogy a Nemzeti Szalon hasonló vidéki kiálli.ásainak e^yikjii sem ért el ilj et. Okulva mindezen, hisszük és reméljük, hogy ezután gyakrabban lesz részüik hasonló mű;! ve'.el. ben. Az illetékesek belíthatták ad, Ingy a talaj alkalmas, s a nagy közöiség nem idegenkedik. Búzdulva ezeken, még vérmesebb reményekkel törjünk előre az első siker után. Üdv! és köszönet mindazoknik, kiknek láradsagával ily nemes élvezetben és lelki táplálékban részesültünk. - K. A megnyitás. Szeptember 17. Nagy és előkelő közönség gyűl. kezett ö'ssze délelőtt 10 órára a vármegyeháza nagytermében, hogy a Szalon ünnepies megnyitásán résztvegyen. Djlelőtt 10 órakor a megyeházából levouult az ünneplő közönség a B ssenyei szobor elé, s Déry Béla, a Szalon titkára a következő beszéd kíséretében tette le a Nemzeti Szalon koszorúját Bessenyei szobrára. Bessenyei! A Nemzeti Szalon kibontotta szines trikolorját Nyiregyházán, azon megye székhelyén, melynek mindenkor hazafias és lelkes közönsége szobrot emelt Neked 1 Neked, aki idődben egy szükséges és elkerülhetetlen gondolat megvalósításába fogtál: a nemzeti érzésű irodalom megteremtésébe. Eljöttünk Nyíregyházára s most itt állunk i lőtted! De nem ez az ércből álló szobrod tesz téged kö/.öttünk és mindig jelenlévő, neui ez a külső aktualitás, hanem azok az ércből kovácsolt kapc-ok, amelyek a Te irodalmi műkőd ;sed örökbecsű kincsei s a Nemzeti Szalon kultúrtörténeti jelentősegü munkálkodása között fennállanak ! A Bessenyei-Kör szives meghívására ki íou'ottuk lobogónkat szülő vármegyédben Ezt a kedve-, megtisztelő ni'ghivást mi els) sorban azzal viszonozzuk, hogy eljöttünk ide emlékedhez és meghíjlju'c előtled, a szép megye nagynevű szülötte előtt a Nemzeti Szalon lobogóját! A mig éltél, börtönben ére'.ted mi^ad it. mjrt nem érteit meg tégedet senki. Dj mi rnir megértettünk, mi már a nemzeti művé zetet propagáljuk, mert Te mi nékünk programm szerű jelenség vagy, akit kővelüns és követni fogunk! Te, ki a magyar képzőművészet éd s testvéréért: az irodalom m gyarságáért harcoltal, a mai kulturünnepen fogadd emlékedre követőidnek, a Nemzeti Szalonnak babérjait ! A beszéd elhangzása utan liubovics Márk festőművész elhelyezte a diszes babérkoszorút a szobor talapzatán, melynek széles nemzetiszínű selyem szalagján ez áll: „A Nemzeti Szalon — Bessenyei emlekének." A kegyeletes aktus bevégeztével Szikszay Pál alispán megköszönte Déry Bélának a Nemzeti Szalon figyelmét. A közönség ezután felvonult ismét a dís:.terembr, ahol a megnyitás ünnepies aktusa vegbement. Br. Popini Albert, a Bessenyei-Kör titkára szólóit első sorban, üdvözölve a Kör nevében a Nemzeti Szalon megjelelt képviselőit, a következő beszédben: Tisztelt közönség! Mikor ezelőtt vagy hat esztendővel megalakult a Bessenyei-Kör, sok szép es nemes célt tűzött a zászlajára. Ám az évek teltek, és a fölületesen szemlélő szemében úgy tűnhetett föl és tűnhetik föl ma is, mintha ama célok javarészben arra a zászlóra írva várhatnák a föltámadáít örök időkig. De hát keves eiővel, csekély anyagi eszközökkel még a legönfeláldozóbb fáradsággal is csak lassan-lassan, egyenkent lelut nagyobb célokat megvalósítani és akkor is csak az illetékes tényezők áldozatkész támogatásával. A képtárlat eszméje is ama szép célok közül való volt: esztendőkig ápolgattuk, melengettük körünk lelkes elnökével, a kinél — tapasztalatból mondhatom — megyénk vezető férfia ebben a hazában nemesebben nem viseli a szívén egy közművelői egyesületnek az ügyét s ezzel kapcsolatban é3 ezen kívül minden igaz kultur-dolgot. A mi lelkes elnökünk folyton mozgatta az ügyet a fővárosban, a hol a Nemzeti Szalon vezetőségében méltó munkatársakra talált, a kik, a mig mi ilt lenn készitgettük a talajt, odafönt terjesztettek az eszmét, vitték előre az ügjet, a míg végre íme az ige telté lett. És most ezen a Szép napon csak egy nagyon kedves kötelességet teljesítek, mikor örömmel üdvözlöm a Nemzeti Szalon vezető férfiak, a kik, miután fáradságot nem ismerve, egy fényes, a fővároshoz illő képsorozatot hoztak ide hozzánk, igen szép számmal jelentek meg személyesen is, hogy szép ünnepünk fényét emeljék. De egy fecske ni m hoz tavaszt: egy kiállítás nem teremt a művészetekért lelkesülő közönséget. Azért egyben reményemet is fejezem ki és kérem az asztal végéről egy kamaszodó ficsúr bizonytalan hangja zavarta meg végre a különös c=endet: — Bizony Pali, nagy világfi voltál teljes életedben. Ká'-, ho^y abbahagytad ! Gozony e őkelő lenézéssel fogadta ezt a hódolatot és gúnyosan jegyezte meg : — Ugyan, mit tudsz te ehhez, gyerek ! A löbbiek felkaczagtak s az asztalvégi kamasz szégyenkezve húzla le fej ;t a szeles gallérja és még szélesebb nja ktndő-csokra mögé. Gozonyt az osztatlan hódolatnak ez az egyhangú kifejezése feltüzelte és most már fölemelt hangon folytatta tovább : — Ahány szal rózsa, annyi afS'.ony . . . Most búcsúzom a legény.ílett őt, hát elárulom nektek a titkut. Ez lesz a testamentumom. Igyunk! A poharak összecsendültek és Gozony ünnepélyesen köszörült egyet a torkán. — Hat édes fiaim, — kezdte újra — ezt jegyezzétek meg. Összehordhattok egy egész virágerdőt, learathatjátok hét határ virágát, ez mind nein használ semmit. Legfőlebb eloódul tőle az asszonyfej, di a szíve hallgat. Hanem egy szál rózsa a szívét lopj i ki. Az a diszkrét egy szál rózsa a maga gyönge, finom illatával besurran az asszonynak legelrejtettebb rekeszébe, ahol a leányságuk emlékeit őrzik. Higyjétek el, nem bolondokat beszélek. Dj ehez finomság kell, hogy megertsétek. Az a finom, szinie leheletszerű érzékenység, amily föltudja fogni a női lélek leghalkabb rezdüléseit is. Valahogy megpróbálom magyarázni nektek. Gozony egy kissé elhallgatott, hogy megfigyelje szavai hatását. Minden arezon a legfeszűltebb várakozás kifejezése ült. A búcsúzkodó világfi diadalmasan folytatta : — Tehát figyeljetek ! Az asszonyban még nagymama korában is ott kisért a hajdani leányéágának emléke. Hogy ugy mondjam, egy külön lény él benne, kába ugrik. Férje ura, a postásék Gyurija is kezet fog a gazdával. — Jókor jöttek, komám uramék! Készül a paprikás! Még fogunk vagy két csirkét és egy minutában kész a csirke-pecsenye! Az őszi karcos meg eg-sz jó viseletű, iható, jó bor az. Az asszonyok meg másról teszélnek, Katus előhozta a picikét. Kriszkindlibe kapta.de ő a komimasszonynak azt mondja, hogy azt a gólya hozta az árokból. Megcsókolják. Ruhácskáját megigazítják és újra helyére teszik, hogy elne törjön, mert porcellánból van. Azonközben a szomszédom vadul ordít szobájában. Ide hallszik durva szava: — Te rongy ! — Te, ki megetted a boldogságomat s pénzemet, semmivé tiportad a hitemet, cudarul végig tapostál tisztességes céljaimon; eredj, eredj a hazamtol, nyomorult, te perdita te ! — De édes! eseng az asszony, ne űzz el, én szeretlek, becsületes vagyok! Edes, ne üzz el. De az indulat mind mérgesebbé teszi a férfit. — Nesze ! És öklével agyba-főbe veri a szegény teremet. Vegre is a gyenge futásnak ered Epen erre felé űzi. Megkerülöm a gyermeksereget. Fel lahet az orcám dúlva, sapadt lehetek, megalázom magam, még le is térdelek a ket szerencsétlen ember elölt. — Emberek ! — Ne bántsák egymást! Ne bántsák ! Várjanak! Az Lten küldött a megmentésükre! Jöijenek velem ! De lábujjhegyen ! A két indulatos ember meghátrál, szólni sem tudnak, látva az én különös állapotomat. — Azt hiszik megőrültem, ahogy én nekik megyek. — Csak lábujjhegyen! — < Isrtl — Lassan ! — Mindjárt, mindjárt ! Es arcom ég a bekövetkező gyönyörűségtől! O.lavezete in őket a körítéshez. Dj rnég ott is 6sengek, hogy valahogy ne kiabáljanak! A hasadékon mind a hárman benézünk. A gyereknép éppen az ebédtől kél fel. A kis kovács vendégeivel kezet szőrit azután édes boldogsággal borul Katus nyakába! ezt u/y esengi nagyon szívesen, — Neked is egés/.ségedre, drága, jó feleségem! Csókba forr az ajku'<, Katus arcá.i m ,-g kiül a jólét jele, oszt csak susogja: — Édes jó apám ! ... Széjjel nézek aztán a nagyokon. Az asszony szeméből legördül egy nehéz könycsepp. A férfi is elsápadt, izmos karja ugy megreszkedt, mintha végig husángoltam volna rajta. Mondji itt aztán lassan, szíves hangon: Értem jó uram . . Te pedig, te édes fe'eség, te jó, te angyal, jössz haza !.. Kitágul az asszony két szeme, majd sir, majd mosolyog s ők is megcsókolják egymást. * Azóta, ha a szomszéd asszonnyal találkozom, nern tudom megelőzni, ő köszön nékem előre szí ves hangon; a kovács meg bújik tőlem, mi itha attól félne, hogy felhányom neki azt, ho^y én adtam n^ki a hitet, szerelmet, boldogságot. Pedig dehogy rontanám el közlük a boldogságot. Egy szál rózsa. Gozony bizonyos hetyke önérzet'el velette hátra magát székeben és atyáskodó fölenynyel mo.idta társaságának : — Hát látjátok, fiuk, ez az én titkom. Egy szál rózsa . . . A vendéglői külön szoba asz'ala körül megihletődött csend állott be. A gavallérok eltűnődtek. Valahonnan i