Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)
1905-09-24 / 39. szám
XXVI. évfolyam 39, szám. Nyiresryháza ÍOOÍ mber 24. ÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postén vagy helyben házhoz hordva Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l aP "etleini r-szct képezó küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- 1 " erke s" 3 »>»" kéretn e< beküldeni. Etf észévr e 8 korona. ^mZóso/fc J 6ba Elek kia dó-tulajdonos ^rmentetlen lerelek csak i 8mert kexektól kSrlé.e 1> fillér; több«9ri ks.lé, e.e.íbeíV Félévr e 4 ' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , ^ i l\ „ „ „, A nyilt-téri ka.lemén.yek dija .oronkint 60 fi Negyed évre . 2 , (Jánoszky ház) intezendök :i i A kéziratok csak vila*os klranatra . ai Apró hirdetesek 10 »«<Si g4> fii..minden lorábbi Negyed Egyes szára ára so fillér I illető költségére küldetnek víbsih. Hirdetést dijak: Minden négyszer hasibíott petit »or egvsier . .. „„, ... . .r .. . f u fillér 4 fii. Vastag betűvel aiedett kétmereacn >141011 Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szarn); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósító és Grünmandel Henrlk és Társa ál |a l Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajabari Bécsben, es Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővarosaiban. Kérelem Szabolcsvármegye községi- és körjegyzőihez ! Vármegyei fő- és székvárosunkban, az Úr egyezerkilencszázölödik esztendejének, Kisasszonyhava l'J-ik napján, Szabolcsvármegye díszes udvarházának kisebbik tanácskozó termében összegyűlétek tisztújításra. Volt a tanácskozásnak még más egyéb tárgya is: holmi felirati javaslatok, anyagi helyzetetek javítása, szellemi niveaulok emelése, düledező egyleti életelek falainak megtámasztgatása stb.; de hát ki a manó törődnék az effélékkel, — hanem csak az alkotmányos önkormányzati életműködés legérdekesebb részét, a restaurációt említem a tárgysorozatból fel. Összegyülétek . . . annyian, hogy alig tudtatok restaurálni. Nem csodálom, hogy ily érdeklődés után alig akadt a horogra tisztikar! Megkínáltátok az elnökséggel a volt veterán elnököt, Moravek Gusztávot; utána a hosszú idők alelnökét Andó Sámuel érdemekben megőszült, komoly munkában edzett bajnokait közéletünknek. Egyik sem állott kötélnek; nagy tudásaik, tapasztalataik kincses házába elvonulva, nézték vergődéseteket, ,sőt alig yolt kapható ember a többi tiszti állásukra is. Lemondott, menekült mindenki, mintha hajótok sűlyedő hajó volna! . . . Szomorú gyülekezet volt. az nagyon! A sok, nálamnál érdemesebbeket mellőzve, a harmadik szavazáskor engemet ért megtisztelő bizalmatok. Elnöki széketekbe ültetve, a kérésemre helyén maradt tisztikarral együtt kötözgetjük azóta egyleti élelünk sebeit. Minő sebek! Teremtőm, minő kóros állapi ! Az 1848 — 49-iki szabadságharc Mészáros Lázárjával szólok, aki a zempléni csata szégyenletes futását igy regisztrá(ta: „Szeretnék pincéből beszélni, hogy ne látszék arcom halványsága!" . . . y>t ii Halott madárkám. Ki egykor annyi dalt daloltál — Kesergőt, vígat, altatót, — Megérdemelsz te is szegénykém Utolszor egy-két árva szót. Dalommal úgy temetlek én el, Mint egy cigány a másikat : Úgy elsirat a bucsunótám, Kis párom, úgy — úgy elsirat! Hisz' egyetlen barátom voltál, Mikor mindenki elhagyott, Mikor elhagytam a világot, M'ót^ én is rab vagyok . . , A búzaszom — hej ! — mindkettőnket Rabul tartott nap nap után, Mert jobb mindennap valamicske, Mint sok — csak néha — néha tán. A rabságot mi fel se vettük, A múlt pedig feledve lett. Egy sóhajunk se sírta vissza — A régi szabad életet. Alkut kötöttünk a világgal, Lemondtunk róla szívesen ; Nem kellett annak végtelenje, Csak egy két rendes búzaszem. — Neked már az se kell . . . szabad vagy S nálam bizonynyal boldogabb ! Mert lásd, neked akadt még egyed, A ki dalával megsirat, Ki álmában még visszaszólít, Ki holtad után is s?ere(, Ki eltemet egy csendes helyre . . . De hát majd engem ki temet ? Nem is beszélek! Elfödöm arcomat. A nyilt sebeket letakarom azzal a fátyoldarabbal, melyet egyleti Nestorunk, Moravak exelnök ma vett levelének eltépett lapjából szőttem : „Nagyon örülök, hogy egylelünk Tégedet állitolt ügyeink vezetőinek élére. Szívből jövő kívánságom, hogy a rendelkezésedre álló pihent erővel sikeresen működhess mindannyiunk érdekében ; főként pedig, hogy sikerüljön neked az, ami nékem, minden igyekezetem dacára nem sikerült — hogy: az elernyedt egyletbe né.ni életet galvanizálj; s hogy mindehez adjon az Isten neked erőt, egészséget!" Óh, ha adna!? .... Ha én Cassandra-szóval élhetnék! Ha én Sámson erejével bírva, betörhetném azt a kriptaajtót, amelyen belül lethargiában fekszik 160 bajtársam! Hogy ráznám fel őket álmukból, hogy kiáltanám feléjük: „Ébredjelek! Isten szabadnapja magasra hágva az ég azúrján, munkára hív titeket; mindenütt Elet van, csak ti nálatok Halál! Fel a vitorlákkal, marokra'az evezőket!!" Hogy állanék én akkor ennek a hajónak — mely most a patkányok sűlyedő hajója — a korrnátiykerekénél! S minő útja volna annak a hajónak 1 Egyleti életünk felvirágzásának jótékony illatával elárasztaná a közélet mezejét: társadalmi téren, érett gyümölcsének magvait elhullajtva, áldásosán hatna a közjóra. Anyagiak melleit szellemi előnyöket érlelne meg a család és a közélet javára. 80 munkabíró férfi, ugyanannyi tevékeny fiatalember vállvetett működése ép úgy nyomokat hagyna a községházak és a törvényhatóság termében, mint a jqtékonycélu táncvigalmak parkettjén. És czeft áluinszerü perspektíva megvalósitásájiaa nem kellene egyéb, minthogy a vármegye Asmadal. Aprók az udvaron. Irta; Yerner JenS. Aprók játszanak az udvarunkon. Édes gyönyörűség hatja át a szivemet s meg is könnyezem, ahogy a pufók képükre kiül az édes ártatlansag. Programul nélkül végzik cselekedeteiket, mégis, mintha gondos rendszer után folyna a munkájuk. Csupa mese az eg.-sz. Az elejétől véges-végig. Apa-anyát játszanak, azt a játékot, a melyet mi is végig játszottunk annak idején az udvaron. Azért nevezem hat mesének. Mese, a melyet a képzelet ösztökél cselekvésre, mese, mely a való eletlől messze eltér gyönyörű mozzanataival. Ha nem nevetnének ki az emberek, kiválasztanék a sok rossz ember közül egy csapatot, jönnenek az udvaromra figyelni. Lesnék el, hogy mdyen tudománynyal lehet elviselhetővé bnni az életet. Egyben bizonyos vagyok, abban: hogy ezeket a gyermekeket megértené mindenki, ha csak e f'y pdlanatra is gondolna boldogtalan csaladi otthonára. Mert ezeknek a gyermekeknek a szájából ugy folyik a sok édes szó, a szeretet diktátuma, mint valami bővizű csobogó patak. Oh, hogy szeretném atliivni azt a boldogtalan kovácsot, aki amoda, egy kőhajtásnyira lakik hozzam Jönne csak at egy keve-et, hadd szegyenitene meg az ő kicsi fia. Tanulna meg, hogy a kérgis tenyerű emberek is tudnak örülni az életnek, amellett odahaza édes megnyugvással vannak az urak akaratjin. — Édes kis Katuskám, — igy a kis kovács — csak egy kicsit segíteni jönnél ki a konyhabol, hogy ütnél a vasra Szaporan no, inert elég a vasam. Gyere-gyere feleseg, a legény a faluban jir pénzért, magam nem birok a dologgal. Es Katus, ki tömzsi praclijával ott gyömöszölte a tésztát, mit konyhámból kierőszakolt, hirtelen a kötényebe töröli azt a szorgos kezet, míg gondoskodásával fgy községeiben szerte élő, robotmunkát végző 80 fő- és ugyanannyi okleveles aljegyző egymással kezetfogva, egyleti élelünket támogatnák, önjavukon kivül a közjót munkálni, sorompóba lépnének, tagsági díjaikat lefizetnék, gyűléseinket látogatnák. Egyletünk alapszabályainak 1S81. évi március hó 23-án történt jóváhagyása óta, hasztalan küzd az érthetetlen törvény ellen. Mintha ellenfelek volnánk, ugy magunkra vagyunk hagyatva testvéreink részéről. Pedig hát: „Epeursi mouve!" Minden mozog! Lüktető élet mindenfelé. Mi pedig hullaszagot terjesztünk; a vegybomlás processusa előtt állunk. Csak nézzünk körül! Alapszabályaink jóváhagyásakor Nyíregyháza város gyűlésének székhelye mi volt, s mi ma? Egyetlen vasutvonala ma ötfelé ágazik. Népligetjc helyén rozs- és kukoricatáblák; akkori sugárútja bűzhödt árok ; díszes székháza helyén földszintes vittyilló; Bessenyei szobor helyett Jókai Mór aranytollával rajzolt „Magyar Nábob"-jának lörikszakad csárdájához hasonló ronditvány. Ezeregyéjszakába illő tündéri kép a múltnak helyén mindenütt. Utcán, közéletben, kuliurában! Csak a mi egyletünk maradt fakó, sivár élettelen, mert magára hagyták azok, akiknek elsősorban jólétükért küzdött. Pedig az alkotásoknak egész csoportja vár még reánk. Nyugdij-ügyünk szégyenletesen rendezetlen. Az aljegyzői állások szervezetlenek és betöltetlenek. Szolgálati viszonyaink tűrhetetlenek. Szavunk a törvényhatóság épületének kapujáig sem ér el. Pedig azon bekiáltani csak egy életerős egylet hangján lehet. Szabadság, függetlenségért, politikai téren mindent kockára tudunk tenni, társadalmi téren ugyanazért négy korona tagdijat sem áldozunk. eperfalevéllel lefödi a tésztát, hogy a légy be ne lepje, igyekszik az ura után. A ház büszke, de dolgos ura, még visszanéz, újfent megsürgeti az as=zonyát. Ne piszmogj hát édes, hanem gyere. Megyek-megyek, Csak letakartam a tésztát egy szakajtó ruhaval. A gonosz párált esúíTa tennék. Kukoricákéról kapnak azlán a markukba es az édes munka a homlokon gyöng yözött ki egy pár vizcsepptt. — Igy szeret' m, igy. Most már kész van a Galambosék kocsirudja. Akar in indjárt mehelriek a kocsin a malomba. — De már mért ne türelmetlenkedjek az ebéddel. Egyszeriben kcszen lesz. Előkaparitom Zsuzsát, a cseledet. — Zsuzsa te hol botorkálsz ? — Iit vagyok, nemzetes asszony .' A ruhátteriget'm. Zsuzsa csakugyan a kerítésre fűszfaleveleket rakosgat. — Elő, no! — Gyere, inert a majszter uram éhes ! Siessünk az ebéddel! Zsuzsa szaporá n neki is lát az aszlalteritésnek. Honnan tanulja el? az ég tudja ! A szolgabiróné ugyancsak őrzi otthon, hogy olyasmit meg ne lásson. A cselédek körében meg nem tűri, mégis hogy elleste a cselédek tipusszerű forgolódasaiL Lám-lám, a kis Böske, milyen ügyes kis leányka vagy te! Eközben vendégek röpülnek be a portára. Kocsin eyünnek. Hosszú kukoricaszáron lovagol Tamadó Palika. Mégmegis rángatja a Szilaj száját, ahogy nem áll meg a kívánt helyen. A gazda is előre igyekszik. Két apró tenyerét össze veri csudálkozásában. Én látok-e rosszul, vagy csuda történt, gyere Katus (bekiállt a konyhába): Katus te, itt vannak a komáék ! — Csak tán nem ! —szalad az asszony az udvarra. — De bizony ők ! Le no a kocsiról, Panna asszony, C/imbalmos tanár kis leánykája, egy ugrás-al Kalus nyatóS^íL Nagy Elek
