Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-05 / 6. szám

NYIRVIDEK 3 a mely a muzeumtól egy jó kilométernyi távolságra esik de m g szokása ellen quaterkázott is velem, inert hát „Bort iszik a magyar ember, jól leszi". Ahoz is ért egy kicsit, de csak nagyon kicsit. Meg vannak a jegyzeteim és vázlataim az ottan lá'ott ő régészeti tárgyakról, de miután itten raj okat n>>in közölhetek, a rengeieg tárgyaknak iaj'ok nélkül való közlése iveket töltene be, világos képet peligmég sem nyújtana, a lürelmel kidobatás veszélye nélkül meg sem kísérlem, cs ík annyit mondok, hogy itten az ember, nem csak lát, h n in tanulhat is hí akar, olyan ember is, a ki régész tti I nem t'ogl Jkozik. Hazánkban csak két ilyen fajta mu/.eum van. a Wozsinszky-fele szekszárdi és a Darnay Kálmán sü neghi inuzeuma. A többiekben c-ak a szal értő gyönyör kőd ik, a lőbbi csak bámul, de nem lanul. Igiz, lio

3'y a legtöbbnek — ha ugyan i^az—van catalogusa, de a látogatónak esetleg ni.ics annyi id je, hogy annak egy tizedrészét a tárgyak szemlélésére kilencz tizedrészét pedi^ a catalo

c'Usnak böngészésére furditsa. Nyíregyháza, l905. február 2-án. Dr. Jósa András. Az iparospálya megkedvelteté3e. A mit e tekintetben elő-szőr kell szemügyre vennünk, ez az iskola. Messzire vezetne iít, fejtegetni a hazai reáliskolák czélszerütlenségét, amidőn általánosan hiszik, hogy a reáliskolák nem adják meg az u. n. általános műveltséget olyan fokban, mint a gimnáziumok, tehát a végzett reálisták kissé mindig lenézetteknek tartják magukat a gimnáziumot végzőkkel szemben. Másrészt a reáliskolába lépő 10 éves gyerm k képtelen lévén dönteni pályaválasztása helyessége fölött, a reáliskola neveli nálunk a 1- gtőbb „tévesztett exiszlencziát." De tény, hogy a ropp int ipari és iparosait a legnagyobb mértekl en tisztelő Francziaországban iparos vagy tudós, sőt katonai pályára lépő ifjik csak egyféle iskolát végezholnek a lyceél. Enn*k az elvégeztével válasz anak érett ésszel pályát, és válasszák bármelyiket, sohase n fogják lenézni, kicsinyelni a többiek azt az iparost, a kinek tudásáról és műveltségéről, jelleméről és egyé iségéről annyi éven át, inint kollegák szereztek maguknak közvetetlen lapa-ztalatokat. A kö'csönös becsülést az iskolán tul is nagyban elősegíti a végzett növendékek egyesülése, a mely állandó érintkezésben egymás folytonos támogatásában áll, nem pedig abban, mint mlunk, hogy a k'k rgyütt végezték iskoláikat, csa't bosszú idők zökben és csakis azért találkoznak, hogy nagyokat lakmározzanak, vagy a legjobb esetben, hogy imponálj nak egymásnak. Ennek az egy téti lnek az eredni nyét abbin összegezhetjük, hogy a mig nálunk nagy szükség van arra, hogy minden támogatásban és serkentésben ré-zesüljön a ki az ipari pályára lép, ez irányban alig történik löbb a semminél: addig Franczia rszágban, a hol évszázadok óla, önmagától és önmagából fejlődött ki az ipar cs azzal egyű t nőtt tekintélye, ott minden megtörténik a nevelésre cs az iparos támogatására. A mi ipariskoláink iparostanonezokat, magyarán inasokat, hgfőljebb segédeket, közkeletűen: legényeket képeznek ki csupán. A mi technikusaink a legritkábban lépnek iparos pályára. Ha csak a migyar lechnikusnak az atyja is nem iparos, persze: „nagy iparos", vagy gyáros, — a magyar teehnikus mindjárt hivalalt akar, nyűg >dt, rendes szamárlétrával fölszerelt hivatalt, a melynek a legalsó fokán folyton ráfüggeszlve tartja a tekintetét, a — nyugdíjra. Ez pedig kétszeres kár; mert egyrészt eltecsérli, vagy legalább is nagyon kis térre szorítja a saját erejét; másrészt nem értekesiti kellőleg azt <i képességet, a mit az állam iskolájában nyert. De különben is, kiből legyen vagy kiből lehet művelt, széles látköiü, Csakhogy Alfonz ur szerencsétlenség

;re, sokkal szűkebb látkörrel volt megáldva a természettől, semhogy ilyesmit észre vett volna, s ha észrevette volna is, sokkal elbizottabbá let e hiúsága — ami karöltve jár a tudatlansággal — s 'mhogy egyesek véleményere valami nagy súlyt Inlyezett volna. Keztyüs kézzel akarl ő bánni mindenkivel s az ablakon szórta ki a pénzt. Markolt bőven, hisz volt tniből, de nem szóiul magyarázatra azon fizikai törvény, hogy a testek az elvétel által fogynak, s ha nem gyarapodnak, egészen elfogynak. De Bárdossy Alfonz urnák nem volt sem ideje, sem kedve holmi abstract fogalmakon j irtatni az eszét és azzal foglalkozni, ami nincs, hanem csak azzal, ami van. Ily logika mellett s folytonos mulatozásai közben elröpült felette lassacskán a negyvenedik év s hozott neki ezüst hajszálakat bőven, de valódi ezüstöt az erszényébe annál kevesibbet. Dictum, faclum ! A híres gavallér ember egyszer csak oda jutott, hogy rongyos pár ezer pengőről kiállított váltóját sem akarták escomplálni. Mikor tudatára ébredt, hogy n'ncs többé mód a menekülésre, a fényes cxislentia fentartására, régi módszeréhez folyamodott újból : az uzsorásokhoz. Ezek közt sikerült még olyat találnia régi ismeretsége révén, kivel furfangos módon elhitette, hogy nem veszett meg el egészen Nagy-Ida. Mikor a zsebében volt ismét pár ezres bankó: összedoboltatta régi tivornyázó czimboráit s csapott vélük az ősi kastélyban olyan mulatságot, hogy az éji hold, a nagy bámulat miatt megállott jártaban az égen s egy ftlhő mögé bújva, onnan leste a rettenetes ejeli tivornyát. TÍZL nkét terem fényárban úszott a Bárdossy kastélyban. Durrogtak a pezsgős palaczkok és szólott ; a zene. A vidám társaság tagjai a legkellemesebb hangulatban. ki nem fogjtak az Alfonz ur mag.'sztalásából, dics-hymriusokat zengtek erényei és nemessége dicsérelére, esküdözvén menyre földre, hogy az életüket is merész, az összes tényezőkkel számolni akaró és tudó iparos, ha nem az olyanból, a ki főiskolát végezve, hozzá rövid idő alatt elvégezheti azt a szakiskolát is, melyre a választandó ipari pályához szüksége van ? Ha elérjük azt, áUaini lámogalássii vagy m tsminő segítséggel, hogy minél több végzett technikusunkból váljék iparos, azt hisz. m nagyon inegközel.tettük a czélt, m> lyet magunk elé kitűztünk. A reáliskolák megszűntetése, a gimnáziumok á alakilása, vagy akár az egység-s középiskola megteremtése sokkal messzibb jövőbon lebegő trvek, semhogv azokhoz most és itt lioz'.ászOl mi atki mis v.jlm, bár ;>zok megvalósulásához kel.-ég alig f rliet. Végzett technikusok mint iparosai;. Az adott tényező .kel k 'llvén szimo'ni, főfontossigu dolognak látszik, minél több végzett technikust szerezni meg az ipiri pályának. E-. a r teg megtudná szerezni íz iparosok számára a képzeletb n m 'g hiányzó bjceületet is, s a tényleg megtevő b csületet megtud iá véd 1mezni ; azonfelül olyan magas ibb (oku =zakértelmet és annyi nemes ambíciót vinne az iparos pályára és az iparos foglalkozásba, hogy annak fellendítő hatása előbbutóbb nyilatkoznék i=. Szei énytel nség volna e részi en kéretlenül is tanárokkal szolgálni, de lalán fö'ö leges mulasztás még otyan jelentéktelen eszmét eltatlgalni, merő szerénységből. A kormány hatalmis arányokban lámogal nálunk minden oly ni ipari vállalkozást, m ly a közjónak is hasz.nara vailiatik, e támogatás IVjében Ulán kiköth'tné minden újonnan támadó és c támogatást igénybe vevő t' leptél, hogy a on aránylag bizonyos számú technikust alk Imazla-sanak Ha a műegyetemi hallgatóknak már pályájuk alatt tudomásuk van a kormány ez irányú gondoskodásáról, tanul manyaikat nagyobb kedvvel és esetleg már bizonyos határozott irányban, tehát szakképzettségüket jobban fejit sztő módon folytathalják. Kétségtelen, hogy az ilyen, egyetemet és gvakorlali ipari képzést végzett t( chnikusok. a kiknek f jlődése úgyszólván állami ellenőrzés m l!e t tört mik, — mert csak igy lehet ha^zno á, — kevés ag^álylyal volna ugyancsak államilag támoga'ha'ó abbu>, hogy mint önálló vállalkozó rendezzen be m igának iparid-pet, természetesen ismét véve miga mellé végzett technikusokat, a kik szinten ez>-n ipari pilyára szinvák. Ennek a rendszernek az előnje't és hasznat rövid egy-ket évtized egészen nyilvánvalóvá lenné. Valamivel még n'gyobb bőkezűséget kellen; és lehelne talán alkalmazni azon műegjetemi hallgatóknál, a kik a gimnáziu mokból jöttek át, ugy tr. intvén me„' a telje; összeforrasl, illetőleg szüntetvén mep; a különbséget, — a „klasszikus-' és a „reális" inüv. llségü ifjik között. Misreszt leh'tővé kellene ten ií, hogy közép: kolai vizsgálatok nelkülözé,év 1 kiválóvá lett. vagy csak p ilgári i-kolát vég'.ett iparos ifjak is megszerezhessék utólag és pedig könnyen, a tnűegyelemi diplomát, egyen rtekünek vévén az ő praktikus tudásukat a th .'oretikuss il, a m ;ly utóbbi ugy is és ik szolgája annak. E módon lehetne teremleni olyan igazán előkelő iparos osztály', a minőre már t. i. előkelőre, a mi magyar arisztokratikus fajunkban az ipiri pálya megkedveltetése szempontjából, mulhatallanul szükség van. Addig is, inig ennek az eredménye bekövetkezik, a talaj, a „hangulat" előkészítését m :llőzh etetlen szükségesnek volnék bátor jelezni. Erre legalkalmasabbnak tartanám az ipari kiállítások rendezését, a legkülönbözőbb fajtákban. E kiállítások pedig dúsan volnának dotalandók, ugy anyagi, mint erkölcsi elösmerés formájában. A kormány jelenléte minden ilyen kiállításnak fényt szerez, nem tartanám leheletlenni'k, hogy nálunk is ép ugy, mint Au-z'riában, a lölséget is meglehetne nyerni egy-egy ilyen kiállítás megtekintésére, mely kiállítások semmiféle szakmában készek volnának adni érte és mindenki csak a szives házigazdat, a hlkes jó barátot éltette. Alfonz úr a szeretet e nagy megnyilatkozásává! szemben, mely máskor őt lel wllanyozta, most olyan furcsán hallgatag maradt, mintha ezt olyan természetes valaminek tartaná, mint egy trónjatói megfoszto't fejedelem szolgái hódolatát, mit megkövetel még ekkor is, de már kétkedik annak őszinteségében. Hanem amilyen hallgatag és zárkózott volt Alfonz ur, épen oly vidám és zajos lelt a mulató társaság hangulata. A vidám beszélgetést, a jókedvű élezeket lassacskán szakadozott nóta hangjai, kurjantások, rekedt kiabálás, összevisszaság és zűrzavar váltották fel. Részeg alakok l otorkáltak ki és be, vagy hahotázta'c összeviszza a termekbe i, szivarfüst és szeszgőz töltötte meg a levegőt. Alfonz ur fejét két tenyerébe hajtva, úgy ült egy • asztal-sarkon. Arcza kísérletieden halvány volt, szemei I titkos, vészes fényben égtek. Úgy látszott, elvégzett valamit magában. De ime! mintha hii telén őtet is megszallta volna a jó kedv ördöge, egyszerre csak az asztalra csapott öklevei, hogy tánezra perdültek a poharak, aztán felemelkedve ültéből végig járta a termeket. Minden régi czimborához volt nyájas szava és miutenkinek jutott baráti mosolyából. Aztán a czigány elé állott. Erczes hangja belöltölte a termet és túlharsogta a zenebonát, amint kedvencz nótájára gyújtott : „Túl a Tiszán, a berekben, Rózsa terem a kenderben ; Húzd rá czigány, — de vígat ám, — Vigadhatnám, vigadhatnám !" Mikor elhangzottak a nóta akkordjai, Baidossy Alfonz magasra emelte poharát s messze hangzó, ertelmes hangon a társaságra, a víg czimborákra köszöntötte, mialatt szemeiben könnyek csillantak meg. Aztán meghajtotta magát, mintegy ügyes prím .donna, miko a közönségnek bókol, s ez alatt is titkos j'tel valt szerelmesével. Bárdossy Alfonz is bókolni látszott; s ez alatt olyan sajátságos mozdúlatot vegzett gyűrűs nem mondhitók j-'entéktelennek, sít ellenkezőleg, mindenik igen n.gy jelentősegüve, nagy horderejűvé tehető. Ha király és kormány érdeklődese biztosítva van egy-egy ilyen kianitas számira, ha megnyerhetők állandó erdeklcdésre v törvényhozás és a főváros, akkor a társadalom I' gt'elsőbb retegei is tömegesen tódulnának oda, jelenlétükkel érdeklödessel megadva az ipari munkanak azt az emlegetett, nélkülözött, d: feltétlenül megszerzendő .becsületei.* \ A kiállításokat pedig jelentős pályadíjakkal kell az iparos, a technikus-ifjuságra vonzova tenni. Ne csak diplomákkal, elismerő okmányokkal ju'almizzuk meg a munkát, de tüz,.ünk ki ol>an pályadíjakat, mely a babér mellett a végzett munka kellő megfizetését is tartalmazza. Az akadémia es a többi irodalmi tarsaságok szazával dobalják az aranyat többe-kevésbbe értéktelen irodalmi pályázatokért, melyek jó része még a nyomdafestékét sem éri meg, mig az ipari kiállítások pályazatain alig képzeth tő olyan pályanyertes mű, amely amaz iroialmi babérral díszített munkált legnagyobb résié>el föl ne érne. Itt is meg kell tartani az arányi, az ipari pályamű ne legjen kisebb, mint az irodalmi, mert az ipari palya nem jelentéktelenebb amannál. S gondoskodni kell arról, hogy a kiállítás a lapokban kellőleg „lanciroztassék." Még hi anyagi áldozatba kerül, — hiszen ez megtérül utóbb ezerszeresen az országnak, — e emenynek kell lennie minden ilyen ipau'ejles/.lő mozgalomnak úgy a napi, mint a heti képes lapok utján. A kiállítások ne rendeztessenek a ligetben, — hisz nálunk a nagykő .önseg számára olyan könnyen vjn minden „messzi* — hanem a varos sziveben, a Vigadóban, vagy a régi országhá-.ban, amely utóbbi e czélra különösen alkalmas. A közönség érdeklődése tartassék ébren heteken át, a pályázatok sorsa iránt pedig fokoztassék az érdeklődés napról-napra, a bírálat kih'rdetesenek pillanatáig, ugy, hogy a pályanyertes ifjak a mikor megkapják a jutalmukat, valóban a nap hősei legyenek. Francziaországban a legkisebb iskola is nagy garral hirdeti a magi kilüntelljeit, ám azért három éve még az ottani óriási fejlettsegü ipar daczári külön játékpályázatot létesített Lepine, a mit különben e sorok jelentéktelen írója már ezelőtt lizenket esztendővel ajánlóit létesikni az akkori .Nemzet" hasábjain - természetesen eredménytelenül. Az ilyen kiáliitások közé talán lolveh • ő volna a karácsonyi játékok pályázata, vagy inkább ötlet-pályázat egy karácsonyi jálékra. 111 téli időre, januárra, februirra rendeztetnék eléggé dus dotálással, a hangulat kellő eőkészítésével, a sajtó fdliasználásávjl, ipuosainíé, technikusaink talán produkálnának. L het ho^y csak egy-ket év múlva olyan öllelel, a n ilyet megvalósítani, ke. esz ülvinni, megcsinálni akarna nálunk több nagy gyáros Ha elgondoljuk, hogy egy-egy ilyen ötlet, a mely természetesen leginkább jatek volna, k'llő ruodon bevezetve a legközelebbi karacsonyi vasár eseményévé volna, könnyen lehető, lu zás nélkül állithatjuk, hogy sok százezer kornnira menő összeget menthetnénk m g attól, hogy külföldi csecs ibecsere pazarollassek. Es minő buzdítás volna csak egy ilyen siker is ifjainkr.i, iparosainkra és tőkepénzeseinkre ! összegezve az elmondottakat, azt vagyok bátor felemlíteni, hogy a franczia viszonyokat csikis újy bírjuk a inagu,.k körülményei közé átplántálni, ha itt minden uion-módon közlisztelet es legalább is a jogászéhoz hasonló becsületet szerzünk az ipari pályara menő ifjusignak, ha módját ejtjük annak, hogy az ipari palyara minél sűrűbben menjenek és mehessenek mű 'gyetemet végz tt iíjaink és ha kiállítások rendezésével es pályadíjak dus ditolá ával hatalmasan segítünk minden eredeti törekvést és életrevaló eszmét, amely az ipar fejlesztésére hasznossá valhatik. ujján, mintha abból a borába hintett volna valamit, de a mit senki sem vett észre. Aztán egy hajtással fenékig kiitta poharát, ... a méiegpoharat: V. Mikor Birdossy Alfonz felhajtotta a végzetes italt, mini ha mi sem történt volna, a mulatozók közé vegyült, azlán feltűnés nélkül elhagyta a termet. Egyenes n hálószobájába ment. Ott halkan megfordította az ajtóban a kulcsot s térdre vetette magát. A tele hold b sütött az ablakor\ s félhomályt terjeszteti a szobában. Amit oly régen nem tett, Bárdossy Alfonz hangosan imádkozni kezdett: „Islen, nagy Isti n! ki megalkottad az eget és földet, aki kimerted az idők védtelenségét, az égi testek ulját. a csillagmilliárdok évezredes futását és megalkottad gyarló teremtményedet : az embert, kibe tulajdon isteni erődből egy szemernyit adtál ; a lelket ; s az anyagot, a testet ehhez kötötted, hogy ez vezesse és világítson az élet sőtet utjain, hogy az anyag, a test csak benne és általa érvényesülhessen : nagy Isten ! miért nem teremtettél koldusnak engemet, hogy szenvedéseim által lelkem felebredhetetl és hozzád emelkedhetett legyen ! Most értettelek és ismertelek csak meg Istenem, ki elvétettem pályámat, mert lelkem aludt. Oh, bocsáss meg nékem Urain, ki kezedbe ajánlom lelkemet. Amen.* Bárdossy Alfonz felkelt térdelő helyzetéből s támolyogva a pamlaghoz vánszorgott. A méreg működni kezdett. Tagjaiban forró zsibbadás futkosott, mely végig ömlött lassan egész testén, szemeire es agyára homály ereszkedett és érezte, mint szűnik lassan szívverése. Nem látott, nem eszmélt többé, csak halló szerve működött még. Zűrzavarosán és szakadó.va verődtek füleih ez a szomszéd teremből a nóta elhaló hangjai: .Túl a Tiszán a berekben, Rózsa terem a kenderben ..."