Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-26 / 9. szám

2 N Y I R V I I) E K Azl nehéz megmond .ni, hogy mi a sok. Én azt hiszem, hogy csak az a sok, a mi megárt. Kemény János erdőivi fejedelem önéletleirásáhan panaszkodik, hogy a/, erdélyi főuraknak többsége rendetlan életet folytat. Gazdaságukat elhanyagolják. Egymásnak feleségeiket eludvarolgatj ik és néha egy hétig is isznak, dőzsölnek. Ezekkel minden tekintetben szembe állitja saját viselkedését és a harmadik pontra vonatkozólag azt állitja, hogy ő soha sem részegeskedett, m ;rt ritka nap volt olyan, a melyen hét pint bornál többet ivott volna, a mi épen tizennégy iteze. No hit un ennyire nern tudtam vinni, mert mint mulatozó liatal ember sem igen vittem többre két pint nyiri vinkónál, a/t is csak savanyu viz/el. Részeges soha sem voltam, különösen sem pálinka, sem sörhős De bizony eg/ hosszura nyu.t é et alatt apiánként le nyeltem annyi folyadékot, a mely egy kis nudmot egy napig elhajtott volna, a mint ezt a békaterm sz.etüeken kivül más rendes életű ember, k is megteszik. Hanem még is csak fecsegővé valtam és ízért rövidesen nem tudok valamit elmondani. Feneket kell tehát kerítenem kritikussá létemnek, a mi pedig a bécsi magyar egyetemi lársaskör alakulasával és beléletével szorosan összefügg, és a melyről most i igazán csak röviden untatom azon barálaimités ősme- j rőseimet, a kikhez ezen sorok szóllanak. Erőltetett eszlergályo/ás miatt tályogotn keletkez- j vén, egy — szerszámait rendellenségben tartó — vidéki felcser operált. Fel évi kinlódás után félhóttan felvittek i Pestre, a bol II hónapig feküdtem a Váczi utczai .Nádor" szallodábaa. A negyvenlurmadik műtét alkalmával került napfenyre egy zsákvairótü és egy borsónyi viasz, a mely ide-oda mászkálva, ujabb és ujabb tályo gokat okozolt. Meg egy lel évig jártam mankón, mikor aztán elhatároztam magamat arra, hogy en is orvos leszek, hátha kevesebb kínzással fogom embertárs.limat a másvilágra szállítani. Meg is tettem és 1859-ben felmentem a bécsi orvosi egyetemre, a melynek catedrait azon időben | világhírű tanárok ülték és a mikor a — ma már magas színvonalú — budapesti egyetemet a germanizáló j bachkorszak igyekezett lenyomni. Pár száz lenézett magyar ifjú volt ekkor Bécsben a különböző fakultásokon, felekezetenkint, videk

rnkint, a szülőknek társadalmi vagy vagyoni á lása szerini apró csoportokra oszolva, ugy, hogy egymást alig ősmertük, tehát az egyetemi eletben semmi legkisebb súllyal sem birtunk, páriák voltunk. Kutyába se veitek. Nem emlékszem már azon néhányunki a, a kik mozgalmat indítottunk, de é'nek a kezdeményezők közül még tudtommal Rikossy Béla budapesti rendőrorvos, Jenőnek őcscse, Hodoly Elek honvéd lőtörzsorvos, Kepes Gyula honvéd vezértörzsorvos, Jjger K Imán szatmári fóorvos, Bródy Sándor, Agay Adolf, a kik később a bicskát tolial váltották fel. Lehel, hogy még többen is élünk a kezdeményezők közül, de 45 év sakat elmos a.i emlekezetekből. Megboldogult Siklóssy Gyulát akartuk elnöknek megválasztani, de ő azt reám hántotta és az is maradtam, míg az egyetemtől megváltam. A sok mindenfele Burschenschaft görbe szemmel nézte megalakulásunkat; de bi/.ony a „Társaskör" komoly irányt tűzött ki magának. A vitézsiget nem a schlager által okozolt karczolasoknak varratszámával és az angol flastrom inekkoraságával akarta fitogtatni, hanem kimondotta, hogy a párbajt Komoly dolognak tartván, pisztolynál, vagy legalább is kardnal könnyebb fegyvert nem ösmer. Tudván azt előre, hogy a vitéz burschok spadaszinjaikat a „Társaskör"-nek leggyengébb tagjaira fogják uszítani, kimondottuk a bur.-chokkal is közlött alapszabályainkban azt is, hogy azon (Setben, ha a séitesnek színezete, bár burkoltan is, de a „Társas körre" meg akkor voltak — s ma már nem léteznek; — s könnyfátyolon keresztül nézem a grandiózus színjátékot, mi most elém tárult. Éppen szemben álltam a nap arany küllőkkel koronázott tüzvörös korongjával: „Dicső, dicső gömb, Mely az embernek színét szívét Uralkodóikig határozod meg!" Hol a toll, a/, ecset, — mely e tündöklő színpompát leírhatna, vágy lefesthetné ! A látható világ peremén tobzódott az aranyba fűlt bibor, a bronz, s minden árnyalata a lilának: az alig ringó hullámokon különös lilás-arany sávok játszadoztak. Köröttem árnv és méla csend : a piniák sötét zöldje szinte feketére vált — mig távol, napnyugaton a myslikus haloványkók messzeségben tündöklő arany s b bor vitorlák suhantak tova, drágakövek irizáló fenyőben ragyogó sirályok repültek kecse.< szárnylebbenéssel a leáldozó nap felé — melytől mindmegannyian kölcsönözlek fényükei: lenn a mélyben halk. szellemhang gyanánt hallatszott a tenger mormolása .... Most, most közeledik az ünnepélyes pillanat: mind égöbb rubin fénye a napnak, tüze a/, áldozatnak; mind jobban hanyatlik alá; — — most letűnt a szemhatárról — alámerült a szivárványszínű hullámokba: Gonsummatum est! Hol letűnt az örök fény — sötétebb, biborlila árnyalatot öltött az ég — mig feljebb — mindig nagyobb arányokban csodás aranyszín váltotta fel derűs azúrkékjét. Az éjbe borult apró szigetek sötéten váltak le e ragyogó arany háttérről; az amethysbe játszó tengeren meglátszik egy barázda, melyet egy chioggiai halászbárka vont. de rövid perczek után lágyan rengve simulnak össze a hullámok felette . . . Arany égboltozat nyugat felé — emitt éjbe borult campagnák, gyászos feketeségü fenyvesek s miközben bűcsupillantásom körül révedez lélegzetem szinte eláll - oly valószínűtlenül csodás látványon akadt f un. — — — — Amott a Mont Asinéllon, a cígalei mint testületre vonatkozik, a .Társas kör" fog elégIeleit adni, vagy követelni egy kisorsolt lagja állal. M' galakulasunk után néhány nap múlva a „Sílézia* v.igv „Germania" kiválasztott hőse elébe köpött a „Társaskör" beteges, gyenge testalkatú, Ofner nevü tagjának, a ki alapszabályaink értelmében az esetet nekem bejelentette. Az urnából Técsy Ferencz került ki, a ki későbben a nagykállói közkórházban segedorvosomíná lett. Tömzsi, erős, székely fiu, a kinek kezében azonban kard soha sem volt. Ez a kis Dávid behunyt szemmel ron'ott n ki a Goliá'linak és takarosan össze szibdalta a nélkül, hogy ö csak egy karczolást is kapott volna. Egy rövid ideig tartó fegyver szünet után az előbbihez hasonló insultus történt. Ekkor Siklossy Gyula sorsoltatott ki, egy albléta, líünő vívó, uii ember tetőtől talpig és a kit mindnyájan imádtunk. E'. azlan ugy helyben hagyta lnmczegő ellenfelét, hogy magyar szólisrnód szerint lepedőben vitték hiza. E en időtől fogva megszü lt a japán orosz háború a japanok javára és mindenkorra nem c=ak békén maradtunk, hanem ezután a bécsi egyetemi éleiben a m igyarsag vitte a \ezérszerepet. A „Táisasköi* mind. n p nUken elteli összej övetelt i-irtott, a mi bi ony gyakran éjfél utánig is larto't. É enkint [ edig hangversennyel, színi elő idassil és más művészi mutatványokkal összekötött esélyeket rendezett, melyek n egyetemi tanárok is megjelent k. A heti összejőveti lek alkalmával az egy példányban megjelenő „Izé" c;ímü humorosnak lenni akaró lap lett felolvasva. Eleinte ugy om'o'tak a c.ikkek, mint a záporé ő, későbben azonban ke/deltek elmaradozni. Mit volt mit tenni mint azt, hogy minden pénte ken kisorsoltunk öt tagol, a kiknek kötelessége volt a lapot megtömn . De miután ninc-en mindenkinek iíyen fz=»már=ngra kedve vagy vénája, a ki or-olUk Rikossy Bélát, vagy engemet vesztegeltek m g egy-ké , de in m is lóbb pohár söirel. hogy nevük a'att mi firkáljunk Már akkor is vol'ak megvesztegethető nagy nevű írók. Irodalmi nagy hí ünk eljutó t Rákossy. Jenőhöz, Bélának öc cséhez, a ki a kor, a feu.-i megyei lángi Z'diyeknek egyik urad iImában mint gazdasági Írnok az „l/.e"-hez ha-onló sokszámban megjelenő heti lapnak volt főszerkesztője. Nagy írói tekintélye lehetett Bélának és nekem előtte, mert egyszer csak felrandul hozzánk egy rakás irodalmi termekkel azon keréssel, hogy mondjunk felette bírálatot. A'íkor mi ínég nagy kutyák voltunk, ő pedig még csak kis kutya. Most már megfordítva áll a dolog. Nolens volens, bekellett államink kritikusnak. Papaszemet akarlunk feltenni, hogyannál tudósabbnak tartassunk. De hit azzal nem láttunk volna olyan okosan, mini a milyennek látszani akartunk. Figyelmes meghallgatás és bölcs pislogás után azon enyhe itélelet mondotlui ki, hogy jó lesz e'. gerjesztőnek. Jenő lehangoltan fordított hátat kritikusainak. Pár év múlva a nemzeti színház kapufélfajára k' akasztóit szinlapon olvasom „Aesopus, irta Rákrssy Jenő". Micsoda?! Hiszen ezt ítéli ük mi Bilával együtt halálra. Ez vo't a Rako-sy Jenő fényes irodalmi szereplésének alapköve. Ettől a perezlő; fogva megvetem a kritikus szerepét. Ugy-e jól teszem ? Nyíregyháza, 19'."). február ^3. Dr. Jósa András. (Folyt, köv.) erdőkön, Lussinpiccolón túl — a fénytelen, sötét hátiérben — szemben a nap nyugtával — bűvös égö tündérvár emelkedik: — a Vellebit friss hóval borilott bérezorma az, mely a fantázia legmerészebb álmait túlhaladva szinte kísérteties szépségével — izzó sötét rózsafényben veri vissza a letűnt napnak rajta megpihent utolsó sugarait. — — — — Vége követkeik. A teremtés titka. Irta: Flammarion Camill. Ne kínozd magadat, hisz nem vagy egyéb, mint egy zavaros ephemer, a rendeltetés egy lehelletével alkolva a végtelenségbe. Mulo laz. De meg annyi se. És az Isten rendeltelese megfoghatatlan ? íme a miért nincsen logika a dolgokban, a miért elvesztik gyermekeiket, a miért árvák léte nek, a miért II. Fülöp ünnepélyeket rendez, égetvén az eretnekeket, a miért durva erő uralja az ész jogát, a miért az ártatlanok és erenyesek a nyomorban nyögnek, a miért az ördögöt ki kellet találni, amiért oly sok igazságtalanságot, a miért a a katonaság uralja világot. E'. mé; nem is abszurd, ez megmagyarázhatatlan, meri ennek nincs más erielme. ígyen beszeli a magános csillagász oly meggyőzött érzés-el, a mely semmi ellentmondást nem engede t meg. Az újdonsága, a hevess-ge ezen theóriának ugy éi intett, mint egy kalapácsütés, mely • gész valómat megrendíti. Azon eszme, hogy a jeli n állapotnak semmi éitéke, semmi érlelnie nincs, nem annyira kellemetlennek, mint elvise.hetetlennek tünt elő. Az a gondolat, hogy a dolgok jelen állapola egy baleset, egy hiba, rgy zavar a végiele égen, mely tiszta volt és liszta lesz ismét cs hogy azután nem lesz semmi, hogy a teremtés ezen tartama elmúlik, mint a lelnek egy álma, egé^z bensőmet fellázitá. Nem birtam azonban semmiféle j komoly, tudományos észrevételt lenni a th •< ria ell n. Érdemrend-átadás. Martinyi József főgimnáziumi igazgatót nyugalomba vonulása alkalmával a király tudvalevőleg a Ferencz-József lovagrend keresztjével tüntette ki. Az érdemrend átadása folyó hó 18-án ment végbe a főgimnázium dí-zlermében, hová ez alkalomra nemcsak a közvetlenül hivatalos férfiak, hanem Martinyinak más tisztelői is nagyszámban gyűltek össze. Báró Feilitzsch Berthold, Szabolcsvármegye főispánja, szép beszéd kíséretében tűzte fél a számos érdem ezen látható elismerését, s/ívből kívánván, hogy a jubiláns még hosszú időkön at igaz boldogságban töltse nyugalmának évei' s kipróbált erőit a jövőben se vonja meg városunk társadalmától, melynek ily önzetlenül munkás férfiak közreműködésére igen nagy szüksége van. Májersshj Béla egyházi felügyelő és polgármester az iskoiafentartó ág. h. ev. egyház és Nyíregyháza városa nevében szinten azt óhajtja, hogy ezután is számithassunk Martinyi munkásságára az egyház és iskola, által iban a közügyek lerén, s egyszersmind lelkes szavakban aposztrofálja a főispánt, ki észreveszi a kultura csendes munkájában nyilatkozó érdemet is és mindenütt ott van, ahol a közügyek lerén biztatásra. 1 uvdi'ásra, alkotásra, halhatos közreműködésre van szükség. Végül Leffler Sámuel, a jubiláns hivatalLeli utóda, aira kéri Martinyi Józsefet a tanáitestület nevénen, hoty tekintse magát továbbra is e testület tagjának s ú y lar sa ineg emlékében, amily szeretettel gondol ez őreá mindenkor. —Martinyi Józsefen üdvözlő beszédedre küiön külön válás/o vi, különösen kiemeli, hogy e kitüntetés azért szerez ni ki nagy örömet, mert benne a tanáii munka értekén k megbecsülései és elismerését látja; kijelenti, hogy a hivatalos lórimban megszakadt érintkezést továbbra is fenn óhajtja taitani azokkal, akik a .őgimnázium, Nyíregyháza városa, Szabolcsvárm-gyc érdekeit, általában a közügyeket szolgálják, s ezeknek buzgó munkálására minden erejét f. lajánlja továbbra is; végül arr i kéri az egybegyűlteket, hogy tartsák meg mindvégig jóindulatukban és baratsagukban. A ktünulett igizgató s vele együtt az érdemrendet átnyújtó főispán az egé-z kis ünnepség alatt lelkes ovacziok targ*a \oll. (Tizenhét) * * * Az ünnepélyen elhangzott beszédeket a következőkben közöljük. Br. Feililzseh B rthold főispán úr b széde. Mélyen tisztelt Urahn, igen tisztelt kedves Barátom! Talán s/okallan dolog, hogy Őfelségének, a királynak ki űutelé=ét aHor adj uri á', — n int a kormány képviselője, — mikor mar az iskola koi máiiyzó testüle e, az egyház és Nyirej-yhaza váios egész tarsadalma megadta az érdem elismerését. Mikor Őfelsóg mek ezen kegyes adományát átadandó vagyok, nem mulaszthatom el, hogy ennek az intézetnek a falai kőzött, a kormányzó testületnek j lenlétében köszönetet ne mondjak mindazon fáradozáséri, melyet a köztéren cselekedtél. Nem akarom elsorolni érdemeidet, csupán csak kettőt akarok megjegyezni azon alkalomból, midőn koronás királyunk ezen kegyes adományát átnyújtom ; először hogy nyugdíjazásod idejére az Isten hosszú életet adjon családod boldogságára, örömére és másodszor, hogy a te kipróbált erődet, melyet évtized, ken keresztül a közügynak szenteltel, ne vond meg a társadalomtól a jövőben sem, és ennek a társadalomnak, a nyiregyházi társadalomnak vezető férfiai legyenek továbbra is hű munkatársaid és szerető barátaid ! Martinyi József beszéde. Méltóságos Főispán úr! Felséges uramnak, királyomnak kitüntetését alattvalói hűséggel, mély hódolattal logadoin és szívem melyéből köszönöm ; s őszintén megvallom, hogy e kitüntetés bennem bizonyos m mét az örömnek ébreszti, de sietek hangsúlyozni, hogy íőleg nem azért, mert a kitüntetés első helyen, közvetlenül az én személyemet illeli, hvnem azért, mert e fejedelmi kegy által ismételten Tehát! kiálték, semmi se volt előbb, semmise lesz azután, semmi sincs most! Mert végre is, ha ezen zavar elmúlik, a legkitűnőbb szem se lát semmit; az autoinok kozmikus süiüsödése megszűnvén, beáll a föltétlen átlagos-ág. Semmi ! ismételten. L'diet a semmit egyáltalán feltételezni ? De hiszen, feleié a csillagász, ez a semmi, ez minden. Ne itélj a testi szemeiddel, láss szellemi szemekkel. Ha a természet szemeink helyeit más szerveket adott vo na: a világosság iránt érzékitleneket, hane'tn más benyomások iránt fogékonyát, egészen más eszménk lenne a világegyetemről. Ne higyj te se a kezeid, se a szemeid tanúságának. A látható világ is csupán láthatatlan elemekből van formálva, a melyek magukban véve mérhetetlenek Csupán csak anyagtalan erő létezik. Anyag az egy szó. Igy tehát mi . . . Mi egész egyszerűen szelletnek vagyunk. Isteni állomány. Nem tudom miért, de nagybátyám ezen meghatározására az en bájos kis barátném arcza tünt elém. Ugy letszett, mintha szemei édesen pihentek volna az enyémen és kis ajka gyengéden nyitott volna fel, mutatva rózsáktól kerített fogait. „Isteni állomány, ah igen . • . Habár .... K iség kivül egy szőke mosoly világitá meg arezomat. Én biztos vagyok, folytatá a l'ilozóf, hogy te azt képzeled, miszerint a te tested az, a mi elvez, vagy szem d, mely felfogja a kellemes vagy kellemetlen be nyomásokat. Nekem ugy tetszik Igen, nekem ugy lü iik elő, hogy a midőn le megiszod azt a pohár champagneit, vagy a mikor megeszed ezt az. őszi baraczkol, ez a testednek majd jot szerez, hogy a mikor lábadra hágnak, neked a lábad faj; hogy midőn pl. a mult éjjel is ba'lgattad a „Severo Torellit", a füled el volt bájolva. Te még itt vagy! Semmi se ugy van, ahogy latszik, ha elvágnók az ideget, mely valamely benyomást az agyhoz vezető testünknek bármely részéből, a lábtól, a kéz vagy fültől, hát mj teljesen érzéketlenek lennénk. Az őszi baraczknak ne^ lesz többé iz -, a virágok illat nélkül maialn k, a zen ^