Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-19 / 8. szám

N Y I R V I D E K 3 Azt is beláttam, hogy igen okos ember volt az, a ki kitalálta azon mondást, hogy „Segits ma?adon és az Isten is megsegít." De eszembe jutott am az a huszár is, a ki a csatabau arra kérte az Istent, hogy ne segitse sem az ellenséget, sem őtet, hanem maradjon semleges. Meg is tette, mert csoda nem történt, htnein csak az. hogy bolondot tettem, a mi nem először tö.tént meg életemben, mert oldalról akartam a csónakba mászni, a mi miatt a csónak színig megmerült. Körmeimet a puha jégtáblákba meritve, váltaimmal a kis c-ónaknak végeit kct jégtáblára lökdösve, n tgy kú'.<ielem nel anynyira vit'em. hogy a csónaknak széle a vízből vagy egy czenliméteinyíre kiállóit E^yik karomil jéglá dara tam isztva, rnasik kezemmel majdnem egy óra hosszáig rnirtem ki a vizet a csónakból, mindadd g, mig vé<re nem oldaltól,h nemahegyéről a csónakba nagy óvatossággal bimis-hátiam, kezeimmel a csónakból a vizet végképen kimeríthettem. A csáklya és az evező mint hűséges uti társak egyült utazlak velem egészen Mosonyig. Itt< n ezeket is niinenieltem. A csaklyának pedig nem keliett volna mi gk< gj elmeznem, mert ezt vádMtam balesetemért, valamint a gyufát gyanúsítják a tü/.ve zedelmekért. Nem is biztam reá ismét sorsomat, hanem kieveztem a pirlra, kihúztam a csónakot és futottam haza Ovárra ugy, amint az ilyen esetben illendő és a mint azt kimerültségem megengedte. Ki is me'egedtem, de hogy még jobban kifőjjek, a Duna után dunna alá bújtam, be teáztam és aludtam mint a bunda, ha ugyan látott valaki bundát aludni, vagy hallott bundát hortyogni. Olyan jól éreztem magamat, hogy feltettem magamban azt, hogy azon esetben, hl megbolondulok és valaha orvos leszek, a — mi ől akkor még nem is álmodtam, — mindi nkinek hidegvíz kúrát fogok ajanlani. ibggel azonban észre tértem és beláttam, hogy a hidegvizkura rendkívül hasznos lehet a hidegvízgyógyászoknak, de csak azon hypochonderek kaczérkodnak vele mindég sikertelenül, a kik a butaság vagy őiület határa körül seltenkednek. Beláttam pedig azért, mert reggel a kopogós csi/.máju inasnak lépé.-ét nem lidlottam és olyan holt süketté váltani, hogy későbben a sikeres vizsgát csak a katedrán tehettem le, még pedig csak ugy, hogy ket trombia-félét fülembe dugva, tanáraim a keidéseket nem belekiabált ik, hanoin beleordiioltak. Aiyainhoz mentem ezután Bécsbe, a ki akkor mint septemvir-féle udvari tanácsos Bécsben lakott. Az ottani egyetemi tanáraknak, akik szamarak nem vollak, köszönhetem, hogy egy álló évig tarló fáradozásuk ulan hallásomat visszanyerb.m. Több tinta folyván ki a pennából, mint ahogy akartam, csak a jövő számban mulatom be magam it a kritikusoknak, mint kritikust. Nyiregyliá/.a. 1905. február 17. Dr. Jósa András. Leffler-ünnepély. Abból az alkalomból, hogy U Felsége a Király, Lcffler Sámuel főgimnáziumi igazgató 30 éves nőegyleli lilkarnak a köronás arany érdemkeresztet adományozta, a melyet báró Feilitzsch Berthold főispán ur ő méltó sága vasárnap d. e. 11 órakor adott at az ünnepeltnek, a nőegylet díszközgyűlést tartott az ipariskola munkatei ii ében, a melyet a nőegylet csaknem teljes számban megjelent lagjaiu kívül, igen szép számú intelligens közöm-ég töliött meg. Testületileg ott volt a főgimnáziumi tanári kar, az ifjúság, a nőipariskola és az árvaház. Az ünnepeltért dr. Kovách E/ekné, Juhász Eleiéné úrnők, Kozák István és ifj. Jóba E'ek n. e jzö mentek el, a kit a midőn a terembe lépett, hosszan tartó lelkes éljenzés fogadott. A díszközgyűlést özv. Básthy Barnáné Úrnő nőegyleli elnöknő, állalanos feltűnést kellő, remek és oiiisi hatást felidéző beszéd kíséretében nyitotta meg; szavai végeztevei a főispán ur őméltósága üdvözölte Leffler Sámuelt, a kiről az elnöknő mar minden szépet minden jot elmondott. Ülőmmel adja at a közjó'ékonyság terén szerzett erdemei méltó gjümölcsét, a kitüntetést. Lcffler Sámuel meghatott hangon válaszolt a főispán ur szavaha, besz dét a többitkkel együtt alább egész terjedelmében közöljük. A főgimnáziumi ltjuság nevében Bartos Mihály Vili o. tanuló, az ipariskolai növendékek nevében Juhász Ilonka és az árvák nevében Körösi Mari köszöntölték hálás szívvel a kiiűutetettet; Leffler Sámuel mindegükre külön-külön valaszolt; 12 óra volt midőn özv. Báslliy Barnáné a díszközgyűlést berekesztet te. A beszédeket gyor.>iró jegyezte, a melyek a következő sorrendben hingzot'ak el: Melyen tisztelt ünneplő közönség ! Midőn a legnagyobb örömmel üdvözlöm Önöket, ugyanakkor megnyitóitnak is jelentem a mai disz közgyűlést. Mint a nyíregyházi jUékony nőegyl't jelenlegi elnökének, szabad legyen nekem a nap hősét Leffler Sámuel urat pár szóval üdvözölni Midőn lehat íuirdnyajunk nevében a legőszintébb szeretetlel üdvözöljük Önt tisztelt Titkár úr, ugyanekkor nem mulaszthatom el, hálás köszönetet mondani, azon nemes elhatározásáért, hogy ama legmagasabb helyrül jött ki'ü-itetetés jelvényét a Főispán úr őméltó ságálól, nem valamelyik pilóta diszterméban. hanem itt e szereny hajlékban, a munka otthonában oh íjtotla átvenni. Ezzel is mint egy példát adva az ifjúságnak, növendékeinek, hogy őket minden szépre, jóra, s főként munkaszeretetre buzdítsa. Nekünk pedig egy felejthetetlen örömünnep napot szerzett. Üf lsége koronás királyunk a kőzjólékonyság leien kifejlett érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Nem akarom és talán nem is ludnánj sokoldahi éielemeit felsoiolni Azt azonban mint egyik legr. gibb tisztviselőtár járak, szabad legyen megjegyezni, hogy azon most ért kiiűutetés fényéből nekünk Nőegylelnek is jut egy halvány sugár. Mert hiszen a kőzjólékonyság terén hol szerzett annyi hallhatatlan érdemeket, mint épen a nyíregyházi jótékony nőegyletnél. Hol az elmúlt év márczius 25-én tartottuk tisztviselőségének 30 éves jubileumát itt e helyen. Azon bosszú 30 v alatt mindig a legnagyobb kitartással, lelkesedéssel, munka.-zeretettel működött egyletünk érdekében. Jószive nem leit soha külömbséget a nőipariskola és az Erzseb. t árvaház között, hol felváltva töltötte szabad idejenek legnagyobb részét itt szeretett tanítványai ott kedvencz árvái között, mindenütt ajóra és vallásosságra oktatva őket, kik bizonnyal mindnyájan a legnigyobb hálával imádkoznak mi boldogságáért. Vegre arra kérjük a Mindenhatót, áldja meg a mi tisztelve szeretett örökös titkárunkat minden lelki és födi jókkal, hogy a közművelődés és közjoti konyság teren még igen-igen sokáig éljen. Baró Feilitzsch B rlhold főispán körülbelül igy szólt : M. T. Hölgyeim és uraml Kedves ünnepelt Barátom! Nekem kevés tnondmi vatóm van az ik ulán, amiket a nőegylet t. elnöke előttünk elmondott; mert amin' alkalmunk volt hallani a mai kedves ünnepen, az ünnepelt erdemei olyan ékesen lettek elmondva, hogy nekem, mint a kormány képviselőj" nek, alig jut valamiről megemlékezhetn"m. Meltozlassának megeng. dni mégis, hogy ez érdem t kitüntető királyi jelvény átadásánál mégis valamit elmondandó vagyok. Általában azt tapasztaltam az élet hosszú során, hogy az az élethivatás, amelyet valasztunk nem mindig elégíti ki nagyobb- és hasznosabb munkára sóvárgó lelkünket; gyakran meg a közpályán utunkat álló csalódas enyhülés keresesere késztet bennünket s nás mis munkakörben keresünk üdülést, pihenést. Természetesen az egyén jellemétől és műveltségi fo^ozatatól függ, hogy választott hivatásának lelkiismeretes betöltése után, hol akarja megpihentetni kifáradt erejét. A kevésbé nemes ember mindenesetre olyan téren üdül és keres szórakozást, a mely nem a legnemesebb irányban halad, de egy igazán n mesen érző sziv és magasabban gondolkodó lélek mindenesetre olyan tért fog betölteni, a melyen méltán felül emelkedik sok más emberen, ahol jól, nemesen cselekszik. Te, kedves barálum, mint ilyen nemeslelkü, tiszta szívű és magasabban gondolkodó ember a j -bbak útját választottad, felüdülést, megpihenést és b nső nyugalmat biztosító mellék-foglalkozásodban. Te a köz jótékonyság terére léptél s itt eltöltött 30 évi munkálkodásod alatt oly szerenységet tanusitotiál, hogy aniak jotalomban és mindnyájunk igaz liálajaban méltón kell részesülnie. Nekem talan szabad elmondanom, hogy a nőegylet kőiében eltöltött hosszú idő és hasznos fáradozásod, meg is termette munkásságod gyümölcsét és neked e téren sok barátot, sok igaz tisztelőt szerzeit és ez neked megnyugvásodra lehet. Én a legnagyobb örömömnek adok kifejezést, hogy a Király ü Felsége kegyes volt téged, kedves barátom, e szép kitüntetésben részesiteni s midőn ezt a legmagasabb kitüntetést Neked átadom (Feltűzi az érdem rendet) a belügyminiszter ur megbízásából, kívánom, hogy a társadalom és e nőegylel előnyös működesere melyet eddig is oly hűséggel fejtettél ki, hogy az isteni gondviselés hosszú éveken át egészséget adjon és kívánom, hogy ezen érdemeken felül, melyek kevéssel ez előtt lettek most jutalmazva, hogy majd annak idején szélesebb körű társadalmi, tanári és igazgatói működésed is legfelsőbb megérdemelt elismerésben részesüljön. ^Éljenzés.) Elj soka ! Leffler S unuel kitüntetett togimniziu ni igaz,'a ó örökös nőegyleli titkár válasza : Méltóságos báró Főispán úr ! Mélyen tisztelt Barátom ! Nagyságos nöegyleti Elnöknő ! ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legmagasabb elhatározásából nekem adományozott jelvényét a legfelsőbb ulism -résnek íme Méltóságos Uram a Te kezeidből köszönettel átvettem. Egyletünk elnöke, valamint Te is, hozzám intézett beszédedben oly érdemekei soroltat fel az én javamra, melyek felelt egy pillán Uig gondolkodnom illik, hogy vájjon a közjótékonyság terén 30 év óta kifejtett szerény munkásságommal igazán megérdemeltein e ő Felségének legmagasabb helyről jött kitűnteléset ? ! Szerénytelennek kellene lennem, s úgy érzem, igazság nem lakoznék szívemben, ha a mindkét részről jött elismeiő szavakat, a saját javamra szá nolnim el egészben ; mert a mit en a köz jótékonyság terén tettem és tehettem, azt valóban ennek a humánus, és a legnemesebb c/élokat előmozdító „Jotékony Nóegyletnek" állandó bizalmáb >1 és nagybecsű támogatási mellett vihettem veghez, a melylyel három éviized óta karöltve szolgálom Nyíregyháza város tarsadalmit. Ennek a koronás arany érdem-keresetnek ngyogása nem én reám, hanem első helyen ezen emberszerető Egylet vezetőségére s tagjaira sugározzék vissza. Hi=zen én csakis azt tettem, azt hajtottam végre, amit Isten születésemkor a szívembe oltott: követtem szivem sugallatát Ez pedig az volt, hogy az elhagyott árvák megmentéséért dolgozni, a legboldogabb emberi éizés ; a szegények nyomorának enyhítéséért „szívesen fáradozni" emberi löt lesség. Ennek a nemes eszmének keresztülvitelére nem vollak halomra rakott kincseim, de, — szeiénytelenség vádji nélkül Ügyen elmonlva, — volt ennél lelkemben eg> n gyobb kincs, t. i. az „erős akarat" arra né'.ve, hogy a hívatásszeiü kötél* stégem teljesítésén felül rendelkezésemre maradi időmet, önzetlenül, jó és nemes cél elérésére fordítsam. De meg en mar magaban a cselekvés közben elvettem faradozásom julalmát. lelkiismeretein nyugalmában: mert az egyesület köréb MI a szenvedők és árvákért teljesített munka igaz lellki gyönyörűséget felüdülés okozott nekem; azt meg Isten elölt s e díszes gyülekezet elölt vallom be, hogy soha sem gondoltani reá, soha sem váriam és sohi nem kerestem a feltűnést arra nézve, hogy a lejmagasabb helyről él j-n e megtisztelő kitüntetés. És Te — méltóságos Uram! mégis meguoztad azi szamomra s általam ennek az egyesületnek az örömére. Igen. mert neirws szived észre vette, — s mióta szerencsések vagyunk Téged vármegyenk kormányzatának a legmagasabb polczán tisztelhetni, lelked a legmelegebb érdeklődéssel figyeli a mi szerény csendes, jóratörekvő munkálkodásunkat. Erre csakis a szép és nemes eszmékért hevülő sziv s hasonló hiKpanus eszmekkel teli lelek kepes ! Fogadd ezért az én csekelységem részéről, fogadd e jótékony egylet részéről hálánk igaz kifejezését. Legye í bóseges alkilmad .ilyen téren nemes lelked és szived sugallata szerint jutalmazni sok másokat is. Végül kijelentem, hogy én a legmagasabb kitüntetés folytán se leszek elbizakodottá, büszkévé, se kényelmesebbé; testi és lelki erőimet, amiket Istenemtől még nyerhetek és kerek, elsó helyen hivatásom teljesítésének, azu'án meg a közjónak, ember'ársaiin javának akarom rendelkezesére bocsátani. Legyen Istennek kegyelme és áldása ezen az egyleten, városunkon és szeretet magyar Imánkon. Isten áldja meg es éltesse Apostoli Királyunk Őfelségét alattvalóinak üdvere. Isten áldjon meg Tegedet és mélyen tisztelt családodat ! Fogadd még egyszer őszinte köszönetemet. Bartos Miltály főgiran. VUI. oszt. tanuló üdvözlete. Szerelett Igazgatónk ! Nem mint igizgatónkat jöttünk üdvözölni, hanem mint tanítványaid, azon nemes emberbarátot, ki midőn elvégeíte fárasztó munkásságát, a mi tanításunkat, nem tér pihenni otthonába, Inneni pihenéskepen küzd, farad, hogy ne csak az ifjusáj, hanem az e„'ész eiuberi-eg hasznára váljék. A jó cselekedet jutaimit a derék ember saját lelkiismeretében, saját szíveben érzi, nem keresi érte az elismerést, a hálát, mert nem i; tudja, hogy jót lett. hiszen azt önként, lelke su^allataból tette. A nemes tett azonban jutalom nélkül sohasem marad, s minél nagyrbb az érdem, annál nemesítőbb a jutalom és hogy tebenned méltó érdem nyer jutalmat, bizonyitja az, hogy a jutalmazó itt hazánk első embere, O maga a jóságos Király. Ez a kere-zt nem tudja eliakarni a nemesen érző szí-et, mely alatta bobog, melynek melegsége összeolvad annak fényével, s együtt mutatják azt az utat, mely megilleti őkel, mely viselőjükhöz méltó. Ez a szív küzdölt a szegenyek, kü/dött az árvák érd keben s nem esett kétségbe, midőn évekkel ezelőtt lángok martaléka lett az árvák második otthona, Inneni fáradságot nem ism Tve törekedett, hogy oly kedves o thont letesiisen szunukra, inely képes legyen velők némileg feledtetni az elsőt, az édes anyai hazat. Nagy részed van abban, hogy midőn egy árvát láluuk, a szánalom és szomorú res/.vét nagy részét kiveszed s/i vünkből azon tudallal, hogy atya helyeit ú| atyat, anya helyeit új anyát találnak az őket gondozokban, s ez árvák ártatlan imája, Isten színéig száll, s ki méltó ezen hő imára azt a jó Isten nem csak boldoggá teszi, bariéin m3g is áldja ! Viseld egészséggel nemes emberbarát ezen kitüntetési, s tiszta szívből kivanotn az ifjúság nevében, élj soka a haza és az emberiseg javára! Leffler Sámuel válasza az iljuság szonokalioz Nem voltam elkészülve rei s nem váriam e helyen, hogy ti kedves ifjak, megjelenjetek elöltem s gyakran tapasztalt szereteteteknek loglok e díszes gyülekezet előtt kifejezést adni irántam. Válaszom rövid, niegemlékczestekéit köszönet; s az írás aina szavait intézem hozzatok : „ Menjetek el mindnyájan szerte-szet e szép haza töldjén ét ti is hasonlólccpen cselekedjetek, akkor üdv derül drága hazánkra ! Juhász Ilonka a nőipariskolai növendékek nevében : Mélyen tisztelt Titkár Ur, Kedves Leffler Bácsi E nagy napon, midőn mindenki üdvözlésére siet, engedje meg, hogy mi is megszólaljunk a nőipariskola volt és jelenlegi növendékei és üdvőzö'jük azon hálás isztelettel, melylyel iranyaban mindenkor viseltettünk. Jóságát, melyet iskolánk iránt mindég tanúsított, mi megköszönni nem tudjuk soha, csak azzil óhajtjuk hálánkat kimutatni, hogy tanításait, melylyel bennünket koronként felk resett, szivünkbe vésve igyekszünk követni egész életünkben. Ez legyen nemes szivének legméltóbb jutalma. Kérjük tartsa meg iskolankat továbbra is nagy becsű szeretetében és legyen annak nagyon-nagyon sok éven át tisztelt és szeretett felügyelője ! Éljen sokáig ! Leffler Sámuel válasza : Kedves kis Hugocskám ! Miniig örömmel jöttem az iskola falai közé, hol a növendékek szorgalmas munkálkodása az iparkodó kis méhek serénysegét juttatják eszembe. Lelki gyönyörűséggel legeltetem szemeimet az iparkodó munka diszes eredményen, midőn az egyes tanéveket bezáró ünnepélyeken, nőegyleíünk megbízásából, inteztein bácsu szavakat az iskola kedves növendekeihez s osztoltam szóval és elismeréssel jutalmakat. Sokszor ecseteltem a munka áldását s nemesilő hatalmát, ma is midőn kedves üdvözletüket szivemből megköszönöm, arra kérem, vigyék el ez áldott falak közül az életbe a munka szeretetét, ez az a hasznos munkálkodás, mely megmenti a zsenge szivet abűnn-k gondolatától, ez teremt bőidig családi ottboul, ez szerez jólétet és tiszteletet, — mondhatom — a vállát és tiszta erkölcscsel kapcsolatban e nemes munkásság képezi földi boldojsájunk lejbiztosabb alapját. Legyen-k mindnyáján egész életükben boldogok s az áldott intézet iránti halájukat szíveikbe véssék. Fogadják köszönetemet üdvözletükért ! Körösi Mari, árvaházi kis leány, nőipariskolai növendék: Mélyen tisztelt Titkár Ur, Kegyes Jótevőnk! Abban az örömben, mely nemeslelkü jótevőnket legmagasabb kitüntetésével érte, igaz gyermeki szívvel reszt óhajtunk venni mi is, az Erzsébet árvaháznak ápoltjai. Itt vannak első sorban az emlékezetnek soha el nem hervadó virágai. Mert ugyan elfelejthetnék e valaha,