Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-18 / 25. szám

1905. junius 18. N Y 1 R V I D É K kolt, másodszor, hogy a flelösség elve szerint egy ilyen dolog nemcsak a dajkát terheli, de terh li a dajkalartót is, éppen ugy, a hogy az amerikai aczéltröszt gyárait is terhelné egy kicsit a fele.ő s

;g azért, mert magyar véreinket olyan helyen dolgoztaIják, a honnan léptennyomon beleesnek az izzó pokolba, a hol alattuk fő a vas. De ne higyjék, hogy én egy anyát hibáztatok és morális felelősségre akarnék vonni azért, hogy gyermekéhez dajkát vesz ; sokkal jobban terhel ez a felelősség minket orvosokat, a kik ezt a rendszert pártoljuk, a nélkül, hogy kellőképpen gondoskodtunk volna egyúttal arról is, hogy mi lesz a dajkaságba adott gyerekkel; terheli pedig első sorban a társadalmit, a m-ly a rabszolgaságnik ezt a tajtájá' még megtűri, — és ha jön a szocziális forradalom, bizonyáia gondoskodni fog arról is, hogy az emberek ne pusztuljanak el egymásért már csecsemőkorukban ! Szó sincs róla, már is mutatkoznak a javulás j-.-lei e téren; a gyermekmenhelyek áldásos tevékenysége napról ni|<ra jobban latható, de a társadalom igen könnyen lehet egy ujabb, nagy lépésL arra, hogy a dajkasagba adott gyermek sorsat ez intézménnyel kapcsolatban biztositsa, s hogy egyúttal egy n-igy felelősségtől meneküljön és ez: a dajkaközvetitők bojkottálása. Ha orvosi, vagy más okokból nem szop'athat egy anya, úgy csak a menhelytől fogadjon el dajkát; igy a menhely gondoskodik a dajka gyerm"kéről, a ki eleiben fog maradni, igy rákényszeriljük a dajkajelőlteket, hogy a menhelyhez forduljanak s mi megszabadulunk attól a nem csekély felelősségtől, a uiely terhel orvost, anyát, mindenkit, a kinek része van abban, hogy dajkasagba — s igy legtöbbszőr a temetőbe — kerül felcziczomázott dadánk gyermeke! Van, vagy volna ennek a dolognak a morális oldalán kivül más előnye is: nem vagyunk kiteve a dajkaszerzőintézet praktikáinak. Hányszor tapasztalja pl. az orvos, hogy a dajka, a kit vizsgálatra hoztak, nem a saját gyengébb, hanem egy más erősebb gyereket mutat be sajátja gyanánt; hany,zor látjuk, hogy kitanítják a dajkát, hogy kevés tejét felgyüjtse az által, hogy órákig nem szoptál, hogy azt higyjük, hogy sok van neki, - - e mellett a menhely orvosi megfigyelése nyújtaná a legjobb garancziát arra, hogy sem a dajka, sem a dajka gyermeke nem szenved valami lappangó vér-, vagy tüdőbetegségben — mind oly okok, a uielyi k ellen a kőzvelitő intézet jelöltjeinek csak az inkognitót lehet felhozni és ez sem all meg, mert hisz ismerjük a dajka nevel ! És ha a gyermekmenhelyből nem csak a közvetítő intézettől, vagy klinikától kap'uk a dajkát, legalább azt az egyet vigyük keresztül és köveleljúK meg fedetlenül, hogy a dajka gyermekéről ne az a zsemlyepéppel tápláló parasztasszony gondoskodjék, a kit a Zola ,Fécondité"-je előtt is jól ismertünk mi orvosok, hanem a gyermekmenhely. Ez az eljárás egyszerű és az egyedül lelkiismeretes és tisztességes. Mert sajnos, a dajkaságot csak akkor lehetne teljesen kiküszöbölni, ha vagy minden asszony egészséges volna és akarna szoptatni, vagy pedig az anyatejjel egy értékű mesterséges táplálék allana rendelkezésünkre, ezek pedig már a szentírás ideje óta elérhetetlenek. Benne van ugyanis már a szentírásban, hogy „ha egy nő nem akarja gyermekét szoptatni s ezt azzil indokolja, hogy családjában szokásos a dajkatartás, ú*y ferje nem kényszerítheti, hogy maga szoptasson." (Cheszuboth.) A kereszténység sem változtat a dajkaság szokásán, hiába mondja Szt. Jeromos : „Nem hihetem, hogy anyák ily cseleked'tre vetemedhetnek." Társadalmi betegségek.*) Mélyen tisztelt Gyülekezet I Mint értekezésem czínie is már sejteni engedi, oly kérdésekkel kívánok foglalkozni és korunk beteg társadílmanak oly állapotaira óhajtom a m. t. jk. gyűlés tagjainak figyelmét felhívni, melyek lépten-nyomon, leplezetlenül jelennek ugyan meg szemeink előtt, de mivel mindennapiak, már annyira megszokottak, hogy már fel sem tűnnek s a közönség figyelme közönyösen siklik át azokon, tehát csak az latja meg a közállapotok megmételyezett sebeit, ki komolyan megfigyeli azokat. Ha az orvos veszelyes sebet akar gyógyítani, akkor műtő késével sokszor oly mélyen kell vágnia, hogy nemcsak a beleg tag, hanem az egész test vonaglik a fájdalomtól, mennyivel mélyebben kell vágnia annak, ki a kor társadalmi bajainak és sebiinek undokságait a maguk mezlelenségéb n akarja feltárni, hogy annál biztosabban hozzá lehessen látni a bajok orvoslásához. A sajtó, a társadalom, sőt még az államhatalom is az iskolától várja a legtöbb ilynemű baj orvoslását, de meg népnevelői hivatásunk is erre utal bennünket, azért nekünk néptanítóknak hazafias kötelességünk is azokkal foglilkozni. Ne vegye tehát a m. t. hallgató közönség tőlem rossz néven, hogy ez alkalommal ily bajok, betegségek egész halmazát csoportosítottam itt össze, s ne vádoljon azzal, mintha tűlsötét színekkel festeném az erkölcsi betegségeket, mert sokkal számosabbak é$ nagyobbak azok, hogysem az en gyenge tollammal képes volnék azokat eléggé megvilágítani. Kérem a tiszteli gyűlés jóindulatu figyelmét és szíves türelmét ! Azt minden gondolkozó ember látja, hogy korunk a válság kora, hogy nagyon is itt az idő, midőn az egész emberiségnek választani kell erkölcsi élet vagy halai, erkölcsi hanyatlás vagy haladás között. Mily irányban fog haladni a világ ? Erkölcsi élet és haladás, vagy hanyatlási és halál felé? azt a közel jövő már megfogja mutálni. És meg kell vallanunk, bármennyire sovinistak legyünk is a jövő iránti reményünkben, mégis remegnünk kell, ha e kérdést felvetjük s ha figyelemmel kisérjük az általános erkölcsi ellazulást, mellyel úgy a köz- mint a magánélet minden terén találkozunk. És vájjon nincs-e okunk a remegésre, ha korunk és társadalmunk szívébe és vesejébe pillán'unk és látjuk a kor számos és válságos társadalmi és másnemű bajait, kérdéséit és betegsé*) A kisvárdai tanítói járáskürnek legutóbb Demecserben tartott tavaszi ülésén előadta: Hédi Ference kisvárdai állami iskolai tanító. 25-ik szám. geit, s a gyógyulás helyett elmérgesedni kezdő sebei a közállapotokat napról -nap-a ingadozóbbakká teszik ? Nincs napjainkban az anyagi és szellemi élet terén azon, bár lege ekélyebb jelentőségű viszony, melvnek reformálása vagy teljesen újjal való fölcserelése erdekében egész osztályok és elvek nem harczolnának egymás ellen. Állam, egyház, vallás, iskola, család, társadalom, törvényhozás és kormány forma, anyagi érdekek és ezek egymáshoz való viszonyai sat., hány elv, hány vélemény harezol egymás ellen, ezek jogos és igazságos viszonyainak czélszerü létrehozási, rendezése érdekeben ? Innen azon bizonytalanság, határozatlanság, ingadozás, ide-oda kapkodás, mely összes közállapotainkat jellegzi, innen korunknak számtalan „kérdése", melyek megoldásra várnak, de melyekből egy inegoldiUán, annak két új láp helyébe. Innen az „új elvek" czimen a túlhajtott hamis humanismus, hamis emberszeretet, a kor divatos, de értelmetlen szólamaival, phrasisaival való visszalés, a ferde tanítás, n.vetési irányzat, a számtalan nemzetiségi és szocziális kérdés stb. stb. Ha korunknak viszonyait, ezek okait és eredményeit minden oldalról komoly vizsgálódásunk tárgyává tesszük, azon végeredményre kell julnunk, hogy olyan korszakot érlü'.k meg, a milyenre már nem egy példát találunk a történelemben, például azon időben, midőn a régi görögök Athénben a tudomány, művészet, gazdagság és fényüzesben még m-i is utólerhetlen magaslalra emelkedtek, de erkölcseikben a legalacsonyabb fokra súlyedlek; vagy Róm t a császárság dicső korszakában, midőn szel'fmi fölvilágosultságának legnagyobb fokára jutott, midőn három világrészt hódítván meg, a hatalom oly magas fokára lépelt, melyre a világtörténelemben példát nem lalalunk ; midőn a féktelen légiók censusa volt a legfőbb államelv. De hát korunknak is meg van óriási militarismusa, a midőn körülbelül 8—10 millió ember áll tetőtől talpig fegyverben, a fegyveres beké idejében, hogy az emberiség leginkább munkabíró ereje tönkremenjen és hogy ezen legjava erő, háború idején ádáz dühvel egymasra tőrjön s sokszor a legigazságtalanabb eszméért egymást halomra gyilkolja. Valamint a régi Rómának is a császárság legdicsőbb korszakában meg volt a több százezerre menő koldusa és proletárja, kik az önfentartás eszméje által hajtva, készek voltak minden pillanatban zavart és zendülést támasztani és társadalmi fölforgatást idézni elő, hogy egy uj társadalmi szervezet az ő érdekeiket is vegye számba, űgy a mi korunknak is megvan a szocziális kérdése és megvannak munkás-zavarai és munkás támadásai. Ha a régi romának voltak családjai, melyek kezében gyakran egész nemzetek kincsei folytak össze: úgy a mi korur.knak is megvannak tőkepenzesei, gyárosai, uz-rotá sai és óriási latifundistái, kik a közép és kis iparos osztály és a mezei munkások létet halállal fenyegetik. A régi romában a családi elet annyira meglazult, hogy a legaljasabb czélokért a legszentebb kötelékeket a legnagyobb könnyűséggel fel lehetelt bontani, a mai korban is a legtöbb családból száműzve van a tiszla erkölcs, s ennek következtében a kapocs is olv laza azokban, hogy csupán az érdek és kényszerűség tartja azokat össze, hogy aztan minél renyhébb és Insznavehetlenebb sarjadekkal árasszák el a társadalmat, melynek anyagias világnézete minden ideálisabb javak, minden eszmény megvetésével idézzék elé az állam és társadalom bukását, amint ezen bűnök a régi romai birodalmat romba döntötlék. Nagyon is ráillik korunkra Gregus-, Ágostnak 1871-ben mondott ezen szép és igaz, de szomorú nyilatkozata: „Nigyra vagyunk a kor miveltségével és vívmányával, ime ez az : a poütechnikus barbárság. Vájjon tévedünk-e, midőn ezért korunknak ama drágalátos irányát is felelőssé tesszük, mely a humanismus, idealismus ugyneve-ett haszontalan ábrándjaiból kijózanodva, az egyedül üdvözítő materiali-mus zászlaját követi? Manap nincs egyéb művészet, mint a különböző fokú termelés, nincs egyéb szellem, mint az agyvelő párája s az ember "í csakis vak kőzönynyel munkáló ősanyag eredménye. Ily világból a szelíd múzsák, az emberiség nevelői tovaszálltak, az elűzött humanismust a barbárság váltja föl, s Darwin tana az erősbek felülkerekedéséről elnyomja Krisztusét a testvériségről!" Folyt. köv. A „Szabolcsvirmegyei Tanítóegyesület" köréből, Meghívó. A Szabolcsvármegyei Taniló-Egyesület 1905. évi julius 3-an délelőtt 9 órakor Nyíregyházán az ág. ev. központi elemi iskola dísztermében tartandó rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. Az elnök megnyitója és előterjesztései. 2. Főjegyző jelentése az egyesület kél évi működéséről és állapotáról. 3. Szabolcsvármegye régészetéről előadást lart dr, Jósa András megyei főorvos. 4. Emlékbeszéd Pazár István az egyesület ez évben elhunyt űgybuzgó alelnöke felett. Tartja: Kubacska István nyíregyházi tanító. 5. Szabad előadás a gyümölcsészet köréből. Előadó : Macsánszky Lajos nyíregyházi tanitó. 6. Bírálóbizottság jelentése, .Mennyiben folyhat be a tanitó községe anyagi helyzetenek javítására" czimü tételre beérkezett pályamunkáról. 7. Szám vizsgálóbizottság jelentése az egyesület pénz- és könyvtár állapotáról. 8. A Ferencz József Tanítók-Házában létesítendő 4000 koronás szobaalapitványra történt befizetésekről előterjesztés. 9. Az Eötvös alap jótéteményeiért folyamodók kére'me ügyében intézkedés. 10. Általános tisztújítás. Elnök, két alelnök, főjegyző, ket aljegyző, könyvlárnok, pénzlárnok, ügyész, a válas2tmányba tiz rendes és négy póttag választása. 11. A magyarországi tanítok országos bizoltságába alapszabályszerüleg három képviselő választása. 12. Az 1905. évi augusztus hóban Budapesten tartandó Eötvös-alap egyesületi és országos bizottsági kör gyűlésre kiküldő t választása. 13. A legközelebb tartandó egyesületi közgyűlés helyének és idejének meghatározása. 14. Palyakérdés és vitatételek kitűzése iránt intézkedés. 15. Beérkezett indítványok tárgyalása. Kelt Nyíregyházán. 1905. junius 17. Lengyel József, Orsovszky Gvula Figyelmeztetésül : Ez<m kózgy űlesre jövő karlarsak es vendegek jövetelük idejet levelezőlapon Kubacska István rendezóbizottíági elnökkel legalább három nappal előzőleg közöljék, hogy esetleg az elszállásolás, közeb. j es fogadtatás iránt a kellő int zkedések megtehetők legyenek. TANÜGY. Beiratás a nyíregyházi ág. hitv. evang. főgimnáziumba. Tudatom az érdekelt helybeli szülőkkel, hogy fiaikat a legközelebb megnyi'ando 1905 — 1906-ik iskolai évre a lőgimnázium alsóbb különösen,'pedig annak I. és Il-ik osztályába julius hó 6 és 7-ik napjiin d. e. 8 órától kezdve l--ig irathatják be. Julius 6-dn elsőhelyen ág. hitv. evang. helybeli tanulók vétetnek fel, asután a más vallásfelekezethez tartozó helybeliek. — 7-iken délelőtt vegyesen jelentkezhetnek helybeliek, vidékiek, bármely vallásfelekezethez tartozók. Minden tanuló, atyja, vagy annak helyettese kiséreteben iskolai és születesi bizonyilványnyal ellátva jelenjék meg. A felvételi dijak és a feltandij a beiratás alkalmával fizetendők le. Ha a jelzett időbea felvett tanulók a jövő tanév elején szeptember hó 3-ig bezárólag az osztályfőnöknél személyesen nem jelentkeznek, belépésre való jogosultságukat s befizetett dijaikat elvesztik. Leffler Sámuel, főgirun. igazg. Értesítés. A nyíregyházi róm. kath. elemi iskolában az évzáró vizsgák következő napokon és sorrendben tartatnak meg: Junius 23-án d. e. 9 órától 12-ig az I. II. fiúosztályban 24-en d. e. 9 — 12-ig a III. IV. V. és VI. fiúosztályban. Junius 26-án d. e. 9 —12-ig az I. II. leányoszlályban 27-én d. e. 9 — 12-ig III. IV. V. és VI. leányosztályban. 28 ikán 8 órakor hálaadó Istentisztelet és évzáró ünnepély. Ezen vizsgákra, valamint az évzáró ünnepélyre az igen tisztelt szülőig és tanügy barátok meghívatnak. Nyíregyházán 1905. junius 17. Az igazgatóság. Értesítés. A nyíregyházi ev. ref. elemi iskola évbezáró hálaadó istenitisztelete f. hó 24-én reggel 8 órakor fog a templomban megtartatni. A közvizsgák sorrendje a következő : Junius 26-án d. e. III.—VI fiúosztály. „ „ d. u. I.—II. . , „ „ 27-én d. e. III.—VI leányosztály. „ „ d. u. I.—II. „ „ . Ugy a hálaadó istentiszteletre, valamint a közvizsgakra az igen tisztelt szülőket és tanügy barátokat ezennel tisztelettel meghívom. Nyíregyháza 1905. jun. hó 17. Szabó Pál igazgató lanitó. ÚJDONSÁGOK József főherczeg. ] Nagy vesztesége van ismét a magyar nemzetnek : József főherczeg meghalt 1 A Habsburg-ház magyar ágának volt a feje s hosszú, áldásos életével a .legmagyarabb főherczeg" nevet érdemelte ki. Fájdalmas szívvel vett tudomást az egész magyar nemzet József főherczeg elhunytáról, ki — nehéz órákban — összekötő kapocs voll a magyar nemzet és királya kőzött, s ravatalát most az egész nemzet mélységes gyászszal veszi körül. Szinte kegyetlenségnek tartjuk a mindeneket intéző kéztől, hogy most, épen a legválságosabb időben hívta őt el tőlünk. Mert nem tudjuk a jövőt s csak annyit látunk, hogy a kep sötét, s ki tudja, nem lesz-e a József főherczeg halála olyan esamény a mi történelmünkben, melyet igazi csapásnak kell majd tekintenünk ; — pótolható lesz-e az elpattant kapocs ? Dicsőséges pályafutás után hívta magához a Gondviselés József főherczeget. Megpihen már annak az édes magyar földnek kebelén, mélyért mint hü fiú dolgozott. * » * József föherczegnek e lió 19-dikén, Budapesten végbemenendő temetésén a vármegye képviselve lesz, még pedig báró F e i I i t z s c h Berthold főispán vezetése alatt Hrabovszky Guidó, Kállay Leopold, dr. M e s k ó László, dr. Papp Zoltán és U r a y Miklós orsz. képviselők által.