Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-18 / 25. szám

XXVl. évíoI>:u Su. száin. INyiregyháza 1905. junius 18. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elolizetésl feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egétiz évre 8 korona. Kél évre 4 . Nejfyed évre 2 , Sgyss czám ára. 30 fillér! Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A,

lap 8zeUemi r<Mé

t képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a "

9rk

e"

t

0 «

lme alatt kéretn

e" beküldeni. lamlások Jóba Elete kiado-tulajdonos fo

g.

lj

tÍ7^"

t

ej

1

<'

n leTelek c"

ak ismert könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A kéziratok csak világos kívánatra « az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négysier has4biott petit sor egrsteri küilése H fillér; tObbaiOri kOilia eaeUben'8 fill. A nyilt-téri kSxlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 siói(j4 1 fii.,minden tOT&bbi nó 4 fii. Vastag betűvel siedett kétszeresen itámit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveici fővárosaiban. Néhány szó a lóki&llitisröl, Országszerte híres a szabolcsi lóállomátiy. Minden tenyésztő egy-egy külön szakembernek látszik a lótenyésztés terén és a vásárló és érdeklődő közönség jogosan nézett uagy várakozással a rendezendő lókiállitás elé. Ha valaki reményében még nem csaló lott, ez alkalommal alkalma volt csalódnia, mert ha ezen kiállítás lenne a szabolcsi lótenyésztés tiszta képe, akkor csak ráfogottnak kellene tekinteni a .híres" nevet. Nem a résztvevők szép állományát keíl gáncsolnunk, hanem a felQajtás számát és a tenyésztóközönség közömbösségét kell szóvá tennünk. Emiitettük, hogy minden tenyésztő szakértőnek tartja magát, — tisztelet és kivétel azoknak, kik tényleg azok, — senki sem szorul véleménye szerint másnak tanácsára, mindenki öoálló czéllal, nézetekkel bir és nincs semmi kapocs, mely a lótenyésztő közönséget összetartaná, egy közös czil érdekében tömöritené. A legtöbb tenyésztő azon közmondásból in.lul ki. hogy jó bornak nem kell czégér, ő lovát otthon is eladja, tehát neki neo: kell a kiállítás reklámnak. Éppen ebben rejlik a tévedés, mert senki sem akar a közjóért, az általános érdekért, a szabolcsi előrehaladott lótenyésztés hasznosításáért áldozatot hozni, vagy inkább egy kis kényelmetlenséget szerezni. Hisz ép a lótenyésztés terén fontos és hasznos a jó hírnév, az alkalom a vétel és eladásra. Ez a czélja volna a lókiállitásnak, mert itt láthat az elfogult teuyésztó példát arra, hogy ó esetleg milyen hibában tévelyeg, A ,Jy/ímdlék" tömája. A kapitány kalandja. A vár alatt, a csillagsánczok oldalán szedte a fekete leány a vadvirágot. A nap sziporkázva öntötte el a mezőséget s a távolban, a sós-kut táján katonák gyakorlatoztak. Nem törődött velük. Óvatosan szegte fel fekete szoknyáját s gyászfátyolos kalapját egy galagonya bokor ágára akasztotta. Végighevert a puha, kövér füvön. A vadvirágot elszórta maga körül es sötét, banatos szemeivel a várat nézte merengőn, szomorúan. Nagyon szép volt igy. Fekete, hullámos haja, melyet egy tűvel kiszabadított, aczélkékes fényben szikrázott s a hideg fény bevonta az olajbarna, halvány arczát is. Meg se rebbent, fekete, álmos szempillája, ugy nézte a gubbasztó várromot, mintha maga a kőbevésett Szomorúság volna. — Jo napot, szép kisasszony ! A tekete leány ijedten ugróit fői. A kiszabadult haját összefogta kezével és lángoló tekintetlel, reszketve nézett farkasszemet az előtte álló férfival. — Mit akar? kérdezte rekedten. A férfi mosolyogva emelte csákójához a keztyüs kezét és udvariasan felelte: — Megismerni önt, kisasszony. Fiatal, napbarnított, délezeg katona volt. Csillogó századosi uniformisát por lepte be, az álla borostás volt, mint a ki nem ért kicsinosítani magát. A lány hidegen mérte végig, aztán közönyösen mondta : — Fölösleges. •— De nem, nem — mondta kipirult arcczal a katona. Ismerni akarom. Már egy hónapja keresem a perczet. Engedje meg! Határozottan, szinte kővetelően mondta, de a tekintete megalázkodón könyörgött. itt van alkalom állományát tökéletesebb állatokkal pótolni, feleslegesétől jó pénzért megválni és a közérdeknek szolgálatot tenni. Mosolyoguak majd sokan az „eladási alkalom" kifejezésen, mert ez a gyenge siker épp ennek hiánya folytán állott elő. De elfelejtették azt, hogy rra már a sült galamb nem repül az ember szájába Az elmúlt évben aránytalanul uagyobb volt a felhajtás, gyönyörű erkölcsi sikerrel járt a rendezés, de megtörtént, hogy a kezdet kezdetén nem volt vevő. Lelkes tenyészközönségünk azounal megsértődött, daczolt a vevőkkel és azért sem hozta állatait. Ezt büszkeségből tették sokan, pedig ez nem büszkeség, hanem a czéloak nem ismerése. Ez be is bizoöyult, mert ez évben a mult évi siker révén jöttek a vevők, de az eredmény rosszabb lett a nullánál, az illetők ugyauis nem csak hogy nem vehettek semmit, hanem még el is vitték a rossz hírt, azt mindenütt terjesztik és ezeket sokáig nem fog lehetni idecsalni, bármilyen nagyhangú lesz a reklám és kitűnő a rendezés. Ezen kiállítás roi-dezését újólag kell szervezni. A szabolcsi lótenyésztőknek tömörüloiök kell és évről-évre behozui a szép lóállományt. Ez által miudenki tudói fogja, hogy a nyíregyházi luxus-lóvásárra bármily távolságról el lehet jönni, mert biztosan lehet találni jó anyagot. Az ezzel járó áldozat nem is oly nagy, hisz tenyésztőink kevésbbé fontos ügy miatt is uagyobb áldozatokat hoznak, mintha idehajtják lovaikat. Ezen vásár rendezéséhez kitartás kell, mert ha néhány évig nem is lesz uagyobb eredmény, mint az alkalmi találkozás öröme, végeredményül a vásár híre elterjed és olyan A fekete leányt meglepte ez a hang. Mig a gyászfátyolos kalapját feltűzte, tétován nézte ott fent a gubbasztó várromot. Aztán odafordult a férfihoz és komolyan, büszkén nézett a szemébe. — Tessék! — Zádor Miklós vagyok ! A leány lehajolt a vadvirágok után. A kínos zavarát akarta elrejteni, a mely kezdett erőt venni rajta. A férfi szintén lehajolt. A virágokat segítette összeszedni és közben beszélni kezdett. — Ne haragudjék kisasszony rám. Nem tehetek róla, meg kellett ismernem. Egy hónap óta látom minden nap s egy hónapja, hogy ezt a pillanatot vártam. Ha szokatlan volt a közeledésem, mentsen az, hogy a mód egyedüli volt. A fekete leány arczán egy mosoly suhant végig. A férfi tiszteletteljes hmgon beszélt, azonkivül jól látta, hogy erősen remeg 1 keze. Fel van indulva. Mosolyra ingerelte ez a leányt és némi kötekedéssel mondta : — Hát katonásan csinálta. Azzal megindult a mezőn. A férfi követte és tovább beszélt udvariasan, hódolattal. A sós-kut felől, a vár alatt elkanyarodó országúton poros katonák masíroztak. Haza tartottak a kaszárnyába s bár ki vdtak faradva, a recsegő trombitahangra mereven lépkedlek. A leány érdeklődve nézte őket s egyszerre csak ijedten rezzent meg. A csapatvezető hadnagy kardja megvillogott a napsugirban s harsányan hangzott a vezényszó : — Jobbra nézz! A fekete leánynac tiszteleglek a katonák. Vér szökött a leány arczába, zavartan fordította el a fejét. Az oldalán mosolyogvj állott a kapitány, keztyüs keze a csákojához emehe. Hát neki szólt a tisztelgés. Mosolyogni kezdett a leány is és eltűnődve nézett a csapat után. — Hát menjünk ni is haza! nevezetéssé válik, mint pl. az érsekújvári lókiállitás, melyet a tenyésztők összetartással nagyhírűvé teltek. Igaz, hogy Érsekújvár Budapest és Bécs között vau -"s oda könnyű elrándulni még külföldről is a vevókuek, de tudjuk azt is, hogy jó lóért elmegy az • mber bármily távolságra és igy a vasúti összeköttetés roszszabb volta nem határoz. A reudezést mindeu esetre más alapra kelleue fektetni, szintúgy a bírálatot is, mert a fajták szerint elkülönített csoportokat, a felhajtás csekélysége folytán nem lehetett alakítani. Kívánatos lenne, ha a gazdasági egyesület ügybúzgó titkára, ki a rendezés terén emberfeletti munkát fejtett ki, hozzászólna ezen kérdéshez, vájjon valja-e ezen nézetet, mik voltak az idei rossz siker okai és mi volua szerinte még jobb eszköz a közös czél elérésére. Igy jobbau tisztázódnak a nézetek, aanál inkább, mert részemről a közös czél érdekébeu az ügyet megvitatni csupán, de senkit személyében érinteni nincs szándékomban. E. Egy kis kirándulás Németországba. Egyebek között az a rosz angolszokásom is meg van, hogy utazás közben nem szeretek idegenekkel beszédbe ereszkedni. Ad sem tudom megtenni, a mit i,'en sok alacsonyabb színvonalon álló betegeimtől, mint fő panaszt hallottam emlegetni, hogy .Nagy gondolkozásban vagyok". Keresztkérdésekre aztán nagy sokára kisül, hogy elbutultnak érzi magát, más szóval, hogy gondolkozni egyáltalában képtelen. Na hát ennek az állapotnak még csak a küszöbje körül járok. Ulm felé haladtomban tehát azon gondolkoztam, hogy mi felett kellene tulajdonképen gondolkoznom. Miután a most elhagyott szép Stuttgart volt legközelebbi benyomásom, a cannstadti aczélfűrdő jutott eszembe, II. A „fekete leány* az anyjával lakott az alsó soron, a templom mögött. Vad gesztenye fák födték el a zöldzsalus ablakokat s a tornáczot vadszőlő erezte be. Remete módra éltek az özvegyasszony és leánya. Csak másfél hónapja, hogy a fekete leány gyászfátyola először lengett végig a vadgesztenyefákkal beárnyalt gyomos udvaron s a sürü lombokon kíváncsi tekintetek lestek be azóta mindennap. De csak a leány lengő gyászfátyolát láthatták az emberek és néha egy magas asszonyt. Egyszer aztán a Zádor Miklós kíséretében ment végig a városon a fekete leány, illatos alkonyaton történt, mikoron a mezőn való csatangolásábói tért haza. Katonák, akik az utczán jártak, peckesen szalutáltak a leány mellett lépkedő kapitánynak s a leány bánatos arczát ilyenkor vidám mosoly derítette. Az emberek csodálkozva állottak meg. Hogyan került össze a kapitány a fekete leánnyal? És ime milyen bizalmasan mennek egymás mellett. Mi ez? De lám az utcza végén megáll a fekete leány és kezet nyújt a kapitánynak. Búcsúzik. A kapitány kér valamit, de a leány fejét rázza. És nemsokára eltűnik a fekete leány a vadgesztenyefák mögött, a vadszőlővel befutott, oszlopos h tzban. A gyaszíátyola nyomán pedig mintha valami nehéz gondolat feküdnék meg az utcza során, az emberei nehezen sóhajtanak fel. III. — Ki ez a leány ? — kérdezték a kapitánytól az emberek. — Ki ez, ki ez? — kérdezte eltűnődve maga a kapitány is. Aztán komoran felelte: — Magam sem tudom. És nem tudta. Illatos alkonyatokon, mikor haza kiserte a leányt a mezőről, ahol az vadvirágot szedett a gubbasztó várromot nézte szomorúan, merengőn, es könyörgött a leányhoz: ¥ J • 1 május 1-től saját házamba Káilaí-UtCZa 27- SZ. all vittem at. IrOŰamat munkát u> m* felméréseket, tagosításokat, út, híd, vasúti, Elvállalok minden mérnöki vízépítési munkálatokat és épület tervek készitését. jy^QY EIJEK oki. mérnök.