Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-28 / 22. szám

1905. május 28. N Y I R V I D É K 22-ik szám. 3 karikánál és egy lekercsalaku gyűrűnél egyéb czifraságot nem láttam. Vagy eldug'ák, hogy a mai germánok földjének előbbi lakóit is mentől harc/.iasabb színben tűntessék fel.'Olyanoknak, a milyeneknek ők írni napon tartják magukat. Nem kell gorombáskodni, ha zagyvalékot firkálok, m-rt egy feleség (mahomedán nem vagyok) három leányom, néüy unokám, három pesztra, egy pár cseléd és három kutya olyan zajt csapnak körülöttem, a mely minden gondolatot szét korbácsol. Elek Pil vőm hiába csitítja őket. Egy része most már szétrobbant, tehát folytatom. Vau a stuttgarti múzeumban egy függelyes oldalú bionz veder, a melynek díszítését löbb kitrébelt ahr incshoz hasonlo kiemelkedések díszítik. Éles testvére azon világszeite ösmert bronzvedn kntk, melyeket Kurdon, Tolnamegyében W'ozsinszky Mór hozott napvilágra es a melyeket hallstadtkoriaknak kereszteltek el. Elkeresztelték tőlünk azon általánosan elfogadott dogmának alapján, hogy minden olyan tárgy, a rn-ly a dúsgazdag hallsladti temetőből keiúit tárgyakhoz hasonlít, a Krisztus előtti évez'ed 1-ső feléből származik. Oda (állítólag) Eiruiiából került és Hall-tadt volt ezen cullurának legfőbb tova terjesztője a szélrózsának minden írunyába. Miután azonban minálunk Böszörményben a hallsladti bron2fazékkal egy rakáson l

j0— 30 kardi t, bronz szakokat, kél füles bográcsot találtak. Sényőn (Szabolcs) egy a böszöiményi silulának sokkal ép bb iker lestvéret; Kán'or Janosban egy kétfüles —a hallsladti és böszörményivel azonos bográcsban (benne, nem körülötte) a bronz ko szaknak .egfejletlebb és soknemü példányait ieltek a vasnak minden nyoma né'kűl, inig Hall t dtban már a vas eiősen kezd szerepelni. A mi bográcsunkban olyan broztárgy. k voltak, a milyenek a hallsladti sirmezőben alig fordullak elő. (iallilei, mikor arra kényszeritették, hogy vonja vissza azon állítását, hogy a föld forog; a nap körül nem pedig megfordítva, azt mondta, ho^y „E pur sí muove". Én magasabb s ylusban, azt mondom, hogy „Ne hadd magad Schlesinger". Nem is hagyom bár milyen va-kalipo-sd szemben sem. Olyan vagyok, mint mindenki, a mennyiben mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza, a mit senkilől rossz néven venni nem lehet, tehát tőlem sem. Hnvasz fondorlattal eltem, hogy fentebbi állításomat, a tudós világ egyik legtekintélyesebb ősrégészével a mainzi muzeum őrével Dr. Reinicke Pállal elhitessem. A mint már valahol fui'ebb említettem, 40 táblára zsúfoltan felfűzött bronzkorszaki leleteinknek fotográfiáját magammal vittem, nem henczegésből, hanem cs-ak a/ért, hogy esetleges kérdezősködéseimre szívesebb választ kaphassak. A kánlorjánosi leletet aként fényképeztem le, hogy a bográcsban talált tárgyak közül nagy utánjárással megkerített 24 darab tárgyát, unicum kardot, kést, sarlót, baltákat, karikákat stb. melyek egy táblára vollak feltűzve a képnek felső részén tüntettem fel. Alatta volt az ugynevezelt hallsladti bogrács. A lapol behajtottam aként, hogy csak a bográcsban talált targyakat láthatta, a bogracso

1 pedig nem. Kéideztem, hogy ezen tárgyakat mely ik korszakba helyezi? Nem gondolja-e, hogy ez'-k a hallsladti kor s/.akból származnak. Oh nem. Ezen tárgyak közel állanak a hallstadti culturaho/, de jóval elóbbi korból valók, a virágzó bronzkor végéhez közeli időből. Ekkor előre hajtoltam a képnek azon részéi, mely bálra volt hajtva és a bográcsot tüntette fel. Legyen svíves megmondani, hogy ezen bogrács melyik korszakba hehezendő. Ez kétségtelenül hallstadti culturára vall. Ekkor elősinerte, hogy a mi situlaink, bográcsaink, sisakjaink, kardjaink a hallsladti leleteiméi jóval régiebbek. Mindaddig kullancs módjára ragaszkodom azon nézethez, hogy a mi vidékünk volt a híd, mely az akkor És végre megállt, ölelő két karját nyakam köré fonta. Tűz volt a teste, égetet', s balzsam a csókja. Kéjtől reszk 'tve öleltem ; csokoltam vállait, arczát, ajakát s végre eszuieletlenül hulltam labai elé. Eltűnt előlem a jelenés. Én pedig ott feküdtem ágyamon fél álomban . . . akkor, igen akkor futott át ereimen az a perzselő hid gség, melyet ébren is gyakran érezni vélek. Annak a csóknak, mely a semmisegbe szállott, melyet belecsókoltam a semmiségbe, van olyan édes emléke, hogy azóta keresnem, kutatnom kell a földön a- t, a kit képzeletben mar láttam, a tökéletes nőt, az eszményi szépet. Vajh' szőke lesz-e, vagy barna, kék-e a szeme, vagy fekete, gyermeteg vidám-e, a lelke, vagy borongó, szomorú. A szépet keristcm teljes élelemben, rajongtam az isteni szépért s lesem, várom, mikor fog annak fóldi megtestesülése kitart karokkal előmbe állani, hogy szeressen, hogy szerelemre gyújtson. III. Ismét napló. . . . Azt irta első levelében : .ne lás-uk egymást soha, illúzióink halála lenne tán találkozásunk.* De én látni akartain. Lelkének bűbájos egyszerűsége ismeretlenül is meghódítottak s azt hittem, hogy a kinek ilyen ragyogó fenyes lelke van, azt tudnám szeretni, az érdemes rá, hogy szeressem, imádjam, mint földöntú.i lényt. Reményteljes boldog voltam: — hát végre megtestesült álmaimnak Istennője. És ma összehozott bennünk-t a vélet'en, s megborzadtam, mikor megláttam, álmaim szertefoszlottak, — nem, nem tudom szeretni, hiszen igen csúnya . . . K még a culturának még árnyékával is alig érintett barbár közép-európát az aránylag magas műveltségű k< lettel összekötötte, mig ki nem sütik azt, hogy abba a bográcsba egy hallstadtkori régész brenzkorszaki tárgyakat gyűjtött és rontott el, Kántor-Jánosiban Ibrányi János portáján. A művelődés azon őskorban tőlünk vetette sugarait nyugot felé. A dogmáknak meg kell hajolni az igazság elölt. A ki kételkedik, méltassa muzeumunkat elfogulatlan megtekintésre, a melyben hazugságot nem talál. De ha ez sem vetkőzteti ki az elfogultságból, menjen Munkácsra és nézze meg Lehóczky Tivadarnak bronzkorszaki gyűjteményét, a melynél Európának még keletiebb részen gazdagabb bronzkori leletek felhalmozva nincsenek tőlünk sem kelet, sem nyugot, del vagy északra. Az ugynevezptt kelta leletekben a stuttgarti muzeum is minden németországi muzeummal közösen — leletek számában — gazdagabb mint mi vagyunk, de a lelhelyek számában a világnak igy pontja sem tesz tul rajtunk Sok ásitásfól mentem fel a türelmes olvasót, ha ezen szakemberek előtt talán érdekes Ihemát tovább nem fejtegetem, — a mi ívekre terjedhetne, — hanem én is ásítok (gy nagyot, mert hat minden természetes szükségletet ki kell elégíteni, tehát az alvást is. Éjfél van. Egész nap robotoltunk. Menjünk aludni. Jó éjszakát, és folytassuk a hengerbuezkót. Nyíregyháza, 1905. május 25-én. Dr. Jisa András. A demokratia nagy fontosaaga hazánkban. Még mindig vannak bőven szereplő emberek politikai életünk munkakörében, kik mindenben a népuralom iák, a közerdek szentségének elveit írják zászlójokra és jóllehet cselekedeteik, egész életők azt tanusi'j i, hogy ők tulajdonképpen szédelgők, minden szolid elv nélkül valók, de mert eszesek, hozzá jó szónokok, mini ilyenek tudnak port hint' ni a rövidlátó tömegek szemébe, vallukra emeli a nép, honnan aztán feljutnak a hatalom, a hír, a dicsőség fényes polczára Bizony az ilyen népnek a szava nem Istennek a szava ! Bizony az ilyen nép kezében az alkotmányos szabadság csak éles kés, amivel maga-magát sebezi meg ! Bizony az il< en választó kózönsíg soha nem fo ja a népuralomnak igazi érdekeit érvényre juttatni. És mennyi van hát ilyen választó közönség hazánkban! Olyan választó polgár, kinek még sejtelme is alig van arról, hogy minő nagy felelősség terheli lelkét a szavazatok leadásánál. Nem tudja, ho^y a népuralomnak érdekeit nem üres, szemfény vesztő szóllamokkal, de önfeláldozó elettel, mely a tiszla emberszeretet cselekedeteiben nyilatkozik meg, lehet es kell szolgálni. Mely népuralomnak érdeke első sorban azt követeli meg tőlünk, hogy minden kiváltság pusztuljon, mely nem áll a közerdek szolgálatában. Es e lekinletben csak egyetlenegy kiváltságát, jogosultságát lehet elismerni; a józan észnek tiszla szívvel párosult jogosultságát. A kinek nincs józan észjárása, hozzá tiszta szive, az ilyen embert józan néppárti ember nem tisztelhet meg bizalmával, hogy az ő egyéni erdekeit, mely kell, hogy leltétlenül összeessen a népuralom, léhát a közjó érdekeivel, ott a döntő körökbe.i, a parlamentben kép viselje. És hazánkban a számottevő, irányadó körök még mindig nagyon gyenge lábon állanak a tiszta népuialom erdekeinek islapolása szempontjából Én ma már az u. r.. Kossuth-párthoz sem tudok e tekintetben valami vérmes reményeket kölni, hová legközelebb olyan elemek csatlakoztak tömegeden, kiklől talán még kivanni sem lehet, hogy elsó sorban az alsóbb néposztályok jogos érdekeit hordozzák szívükön. Hjah! az a kékvér, az a kekvér. Csak századik ember tud neki parancsolni! Bizony. Csak fel kell nyitni a szemünket és azonnal látni fogjuk, hogy ez idő szerint nem csak a társadalmi, de politikai életünk megnyilatkozásaiban is leplezve vagy leplezellenü

1, de valóban mindenütt hazánkban az aristokralikus érdekek tudnak érvényesülni. Pedig kétségen kivül demokratikus színezetű kormányalkatunk van, dehát jobbára a papíron: Pl. egyenlő teherviselés elve szentesítve van közjogunkban és mégis csak a vak nem latja, hogy az adóteher tényleg leginkább a kéziumnkás-elem es a kisbirtokosok vállait nyomja, mely elvet különben szerintem igazán csak is úgy lehetne érvényesíteni, hogy ha a létminimum megállapításánál kapcsolatosan tőrvényerőre emelné az országgyűlés az u. n. progressiv-adórendszert; továbbá ki lett mondva, még az 1848-iki törvényekben, melynek idevonatkozo törvényezikke az 1867 iki kiegyezés alkalmával szintén szentesítve lőn, hogy minden holpolgár, ha képesítve van különben, társadalmi állás-, vallás- és nemzetiség külőnb.-ég nélkül hivatalképes, még is látjuk, kivált a megyei választások alkalmával, hogy a polgári elem mellőzésével, az u. n. jó csaladok gyermekei tolatnak mindenült előtérbe, végié, hogy több példát ne hozzak fel, fenti állitásom igazolására, köztudoaiásu dolog, hogy az u. n. ú dolgi (robot) még 1848-ban el lett törülve, de ma már kerülő úton az a járom újból a földmunkás polgártar| sak túlnyomó részének a nyakán van. Nyakába van akasztva az u. n. földuzsorákban, melynek bűne első sorban a nagy földbirtok tulnjdonosait terheli. Mindamellett is távolról sincs miért nekünk demokratáknak ketsegbe esni. A demokialia Európaszerle nap-nap után tétt hódit s bizony mi arisz'okralikus magyar társadalom sem fogunk tudni annak iz áramlatnak sokáig ellentallani Hanem azért, mert a sült galamb csak a mesebe szokott az embernek a szájaba beler. pü.ui, nekünk magyar demoüratatmak is mozogni, tömörülni kellene. Ha szervezkedve megszámlálnánk magunkat, látni fognánk, hogy mar is tekintélyes szám vagyunk s győzelemkoszo ruzta zászlónk nem sokara az elöüelelek varsánczainak omladékain lógna lengem. Igen. Minden városban, de az egyes nagyobb községekben is haladéktalanul es elkesedéssel alakítani k Ilene u. u. denukrata-köröket, mely körök talán Merészben a valasztó polgárokból, feleiészben a nepmk azon elemeiből allananak, melyek ez ielő szerint nincsen nek az alkotmanyos élet sánczaib n, de nem uszályhordozói a véres szájú szocziálista vezéreknek. Hiába, a demokraták, józan demokratak, bár fájdalmasan érinti keblünket az alsóbb néposztályok nyomorán ik látasa, nem lehelünk lelki-testi barálj i a szenvedélyhajtotta, a törvényes korlatokat alitr, vagy épen nem is ismerő szoczialisiaknak. Igen. A józan, de azért tiszta demokratia soha nem fúhat egy követ mindenben a sem a hazat, sem az ig iz Istent nem ismerő, ismerni nein akaró szocziálismuis d, mely szoczialis áramlatnak híveiről igen j 'l tudjuk, hogy allalaban bálványimádók, az aranyborjú kultuszának hívei, kiket nem a li-zta emberszerelet, mint az iga/i demokratákat, de a vakgyülőlet és a rut önzés vezet lépéseikben. És ha van nemzetiség a föld kerekségén, melynek leterdekében áll a szeplőtlen demokratianak zászlója ala haladéktalanul állani, mi vagyunk az, magyar nemzetise^. S hogy ezt megtehessük, erre nem kell beho/.ni az u. n. általanos válaszói jogot, mely joggal való élésre még mindig nem vagyunk érettek, csak a válaszlói czensust kell leszállítani. És vezérférfiaink meg fognak telni a demokratia hazamentő szellemével, mint az aposlolok hogy megteltek szent lélekkel az első pú ikö el ünnepén. Vajha megismernék mielőbb azt a megváltó sz. I lemet e hazának minden fiai, elégedett mint neui elepedett elemei! Vajln belátnák még idejekorán egymással kezet fogva, hogy csakis a tiszta, a szeplőtlen demokratia zászlója alalt lehet nagy és örökélelű e haza s ők a hazában boldogok ! ( Világosság, örök igazságokat felderilő isteni világosság, mikor is jössz el már mihozzánk, mindiiyájim ehoz, szenvedő emberekhez ? Mikor jő-sz el, hogy altö d déli napfényedben az előítéletek vastag ködét, hogy a népek, kik most ülnek a gyűlölködés sötét völgyében, felismervén valahara közös érdeke

:ke', egymás keblére boruljanak, mint jó testverek ? Oh odáig meg mindig sok nemes szívnet kell megtörnie az alatt a Golgotha-kereszt alatt ! De legyen meg a Gondviselésnek kimagyarázlullan akarata ! De azért mi demokraták soha nem lankadó erővel legjobb tudomásunk szerint teljesítsük kötelességünket. S ha látnánk, hogy vetéseinknek gyümölcsét, nem mi, de mas, egy szerencsés utókor fogja learatni, az a tudat, hogy ők sirhalmainkat minden bizonynyal felfogjak keresni, hogy beborítsák azokat a hála és elismerés hervadhatatlan koszorúival, kell, hogy kibékítsen sorsunkkal. Ki is békit. Annyival inkább, mert mi demokraták kell, hogy azon emberek közé tartozzunk, kik jutalmukat egyedül a lelkiismeretben keresik és találják fel. Vagy ilyen ember a mai reális korban nincsen is S ha van, azt a bolondok házába bátran be lehet szállítani ? ? kálmáne/belj 1 Jáuon. TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi ág. hilv. evang. nspiskoUík tanulóinak évzáró vizsgálatai 1905. évi junius hó 15-tól junius hó 22-ig bezárólag a kővetkező torrendben tartóinak meg : Junius 15-én d. e. 8—10-ig a Benkö tanyai iskoláé: Dre>ppa Éíde tanitó vezetése alatt. Junius 15-én d. e. 10—12-ig a Sipos tanyai iskoláé: Scholtz Ottó tanitó vezetése alatt. Junius 15-én d. u. 2-4-ig a Halmos tanyai iskoláé: Zsák Andor tanitó vezetése alatt. Junius lő-én d. u. 4—6-ig az Újtelek tanyai iskoláé: Stoll Ernő tanító vezetése alatt. Junius 16-án d. e. 8—10-ig a Súlyán tanyai iskoláé: Kiibinvi Tivadar tanitó vezetése alatt. Junius 16-án d. e. 10—12-ig a Bálint tanyai iskoláé: Neumann Jenő tanitó vezetése alatt. Junius 16-án d. u. 2—l-ig a N'ádasi tanyai iskoláé: Tolnay Pál tanitó vezetése alatt. Junius 16-án d. u. 4—6-ig a Sóskút tanyai iskoláé: Ország Gábor tanitó vezetése alatt. Junius 17-én d. e. 8—10-ig a központi IV. fiúosztályé: Ruhmann Andor ig. tanító vezetése alatt.