Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-28 / 22. szám

XXVL. évfolyam. aa. ni. IS.vireeyhiiza ÍOOŐ. május IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. »

>a> Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Kloli/etéul ft-l t^töleti: Az előfizetési pénzek, meqrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, poatar, vkgy nelyben nazM, horíva . Up szétküldéss

e tárgydUn 'leendő' felszó- * "

I9rk

e"

t

ö «» atatt kéretne* beküldeni. Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 TZgyoz ára 20 fillér! Hirdetési dijak : —X- - , „. ... , , . , . . , ,,,, Minden négyszer b&s&bzott petit aor esTaiet i laiMsok J6t»l Klr.h kiadó-tulajdonos Bűnte len levelek ^ak ismert ketektől kSzlése l 1 fillér; többszöri ka,lé. esetben S fill. kónyvnvomdájához iskoUt-utcza 8.' szára a bI , t „, ... . A n

íHMÍrl kö.-emények dija .oronkint 60 fill*,. J , J, .... A kezirntok csak világos klvauatra 8 az Apró hirdetések 10 szóig* ' fii., minden tov&bbi azé (J.iriO«zky tlJZ) inlŰZc-IJflnK. illető költőére küldetnek viasz,. 4 fii. Vaatag bellivel szedett kétszeresen ..ámít Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szara); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító es GrUnmandel Henrik és Társa álta

l Budapesten, Haasenstein Vogler irotiajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A húskérdés, II. Eső után köpenyeg lenne most már arról beszélni, hogy a tagosítás és úrbéri rendezések hol és miben hibázták el hivatásukat; inert hiszen a tagosítások és úrbéri elkülönitések, nagyon csekély kivétellel, az egész országban végre vannak hajtva. Csuk egyet szabadjon felemlítenem — azt t. i , hogy a Mária Terézia féle 1836-ban is törvénybe igtatol! urbárium, a mely szerint úgy szántó, valamint kaszálókra vonatkozólag is az úrbéri illetmény kiadásánál az 1100, 1200 és 1300 • ölével való osztályozás lőn mindenkor alkalmazva, — sok helyütt s igy nálunk is sírásója lett a marhatenyésztésnek. * Az a helyzet állott u. i elő, a Nyírségen mindenütt, hogy amíg a nemesi, mondjuk földesúri terület osztályzata — annak minősége szerint — 1000-10,000 sőt 16,000 Dől között váltakozott, addig az úrbéri competentiára az előbb emiitett osztályozási kulcs volt alkalmazandó. S mi volt ennek feltétlen következménye? Az, hogy az úrbérséget csaknem mindenütt egyenletes fekvésű, az 1100 — 1300 • öles osztályzatba beilleszthető helyen, tehát jóminőségü szántó tőidből kellett kiadni, s igy rétet — természetesen megfelelő nagyobb osztályozással — az úrbéresek nem kaphattak, — hacsak belutlás nélkül nem — a földbirtokosság jóvoltából . De tudok ennek ellenkezőjét is, — p. o. Ibránybau, ahol az ezen osztályzatokba be nem illő — bár az úrbériségnek kellő közepén fekvő területeket, a birtokosság magának megtartotta ! Természetes, hogy ily körülmények között a kasza a padablakba került, mert az eke válA nt u Perdita. Rőt fényű lámpa gyér világa reszket A nedves, kormos pincebolt falán. Sötéten kelnek lomha árnyektestek, S inogva bomlik egy a más után. Törött sóhaj szakad az éji csendbe, Ziháló mellből kinosan fakadt — S a pisla fény csak ontja, űzi egyre Az imbolygó árnyakat . . . A fojtott zugban, rozzant szalmaágyon Fekszik a bűnös, lázfceteg leány, Gondtól görnyedten, halott haloványan Egy fiu guggol ágya oldalán . . . A szomszédból behallik a tivornya, Sikong, kacag az ócska zongora, S a függönyön vad táncban kavarogva Árny, árny után titkon oson tova . . . A lány lehunyja fáradt szempilláit. Arcát párnái közé temeti. Oh, az a rőt fény mégis bevilágít, Óh azt a képet látni kell neki . . . A kacaj mintha szivéhez ütődne, Pihegő teste megremeg bele És képre kép kel, — elvonul előtte Egész áthajszolt, átkos elete . , . Egy rozzant viskó, kinn a város végén, Egy istenverte, nyomorgó család, Rózsaszín álmok, könnyázott kenyéren, Mik édesítek sivár nappalát. Egy sima kéz, mely megfog szenvedélylyel, S hiába vergődik, mint annyi más . . . Aztán csak éjjel . . . Gyötrő, kinos éjjel . Óh, a bukásból nincs föltámadás. felváltotta az igás ló, a szénát tolta fel; az ökröt pedig a szalma-szecska. Az ártér és belvíz szabályozások meg annyira sikerültek, hogy azon területeket, amelyek ennek előtte legelőül szolgáltak, ma pedig szántó földekké alakultak át, megyénkben legalább is 00,000 holdra ö négyzet mért/öldre lehet taxálni. A kegyelemdöfést a marhatenyésztésnek azonban az 1894-ik évi XII. t-cz. adta meg. Én félek tőle, hogy ez az absurd törvényalkotás, a melynek intézkedései a fordulós gazdálkodást megnehezítik, sőt csaknem lehetetlenné teszik, súlyos és döntő csapást fog mérni egykor virágzott, most már végvonaglásban sínylődő marhatenyésztésünkre. Igazán megáll az ember esze, hogy vájjon miért és kinek jutott eszébe ez az ostobaság. A megyék irtak-e fel ez érdekben? A gazdasági egyletek tanácsolták-é? A tapasztaltak révén a gazdaközönségben érlelődött-e meg e törvény megalkotásának szüksége? A szabadelvüség kívánta ezt az áldozatot is, avagy egyesek kedvéért kellett megváltoztatni egy helyesnek bizonyult gazdasági rendszert? Aliért kellett lehetetlenné lenni az ugar rendszert még ott is, ahol közös legelő nincs! i ; Igy gondolkozik a gazdaközönség to -ed része azokkal szemben, a kik a marhatenyésztés megmentését és fejlesztését a latifundiumokra hajlandók bizni. Hát bocsánatot kérek, ha az állam és a nagybirtok a faj nemesítésnek és faj fenntartásnak nehéz problémájával szakszerűen és kitartással foglalkozik, megtette kötelességét; a marha állomány gyarapítása, mindenkor az állam felügyelete alatt, irányítása és támogatása mellett — a kisgazdának képezi feladatát, — annak a Megejt a hinár, s vonja áldozatját A süppedő talaj tovább, tovább . . . Es újra látja, fénybe hogy űsztatják, Hallja kacagni a vén zongorát. És észbontó kép jő, a bűn leánya Kiűzve rutul, sinylő betegen. S egy jó fiu, ki elment ő utána, S idehozta, hogy nyughelye legyen. . Vigy innen el ! vigy messze, messze engem, Ne haljak itt meg, — vigy, vigy innen el. Szörnyű kin volna halni sárban, szennyben, — Ahol halok, legyen az tiszta hely . . " „Vigy. vigy I . Hogy ezt a vad kacajt ne halljam, Csak egy imát még . . . Isten ! . . Nem lehet. Óh, a kín kétszer éget e zsivajban Szép, tiszta helyre vigy el engemet ... * S a jó fiu, kí bűnben is szerette, A lázbeteg leányt karjába Teszi Már künn az utcán. Magasan felette Kigyúlnak az cg csillagezrei. A szomszédházból kihallik a lárma, Sikong, kacag az ócska zongora . . . Karján az utca haldokló leánya A jó fiu halkan, oson tova. „Nézd, ott a templom. Ajtaja kitárva, Oly könnyű volna ottan a halál. Óh, mond, betérhet még a bűn leánya, Ki máshol enyhet, nyugtot nem talál ?* S már ott vannak a templom ajtajában. Az oltár előtt gyertyafény lobog. S szelíden híva, bátorítva lágyan Néznek a lányra a mennyei angyalok. Ott áll közöttük, kezében biblia A pap. Vállán egyszerű reverenda. S kinek hite az egekig ér fel, A bűnös nő előtte térdepel. 2—3 millió kisgazdának, a kinek van 1—2 tehene, megtakarított pénzéből még vesz is hozzá, s két három évig vagy a közös vagy bérelt legelőn tarthatja ki jószágait. Hogy tehát a marhatenyésztés a fogyasztás igényeivel lépést tarthasson, szükségesnek tartom: 1 -ör. Az 1894-ik 12-ik törvényezikk azon szakaszainak eltörlését, a melyek a fordulós gazdálkodásnak folytatását ugy szólván kizárják, és megengedését annak, hogy azok, akik a szabad gazdálkodásra tértek át, vissza térhessenek a régi rendszerre. 2-or. Megkönnyítését az újra tagosításnak, hogy azok, akik akár úrbéri, akár nemesi fordulós birtokokból örökösödés vagy vétel utján több darabból álló nagyobb területekel szerezlek meg, azokat egyesíthessék, a kisebb birtokosok azonban a fordulós gazdálkodásra térhessenek vissza; s igy ez lenne korrektivunia az 1894-ik évi XII. t.-cz. pusztításainak. 3-or. íMegnehezitését a sovány marha kivitelének. 4-er. Megszüntetését a tejfogu növendék marha kivitelének. És arra való tekiuteltel, hogy a borjúhús fényűzési czikk, egy tejfogu marhára ugyan annyi fogyasztási adó vettessék ki, mint más vágóra, s akkor majd nem fognak levágni Nyíregyházán évenként 2000 borjut s nem fognak elszállíthatni ugyan annyit vasúton. Harmadik Napoleon idején voltak Francziaországban ilyen intézkedések, nem tudom azonban, hogy vájjon ma is fenn állanak-é azok. Nézzük már most, hogy ha a drága pénzen beszerzett marha a vágóhídra kerül — mi drágítja meg a hús árát falu helyen és még jobban városon, — mondjuk itt Nyiregyházán. Megjegyzem, hogy a Szatinár és Miskolczról és ezen városok vidékének húsviszonyairól beDörgő szavát hallja „erkölcsöd" tömegek, S az Egyetlent látni véli, a ki jó, szclid. Lázas szemében könnycseppek remegnek, S az oltár felé lassan közelit . . . Szíve is most hevesebben ver bent. Angyalnak karja mintha nyúlna felé, S égi zsongás tölti be a termet : „Jer bátran, a bocsánat Istené ; Boldog, kit végső vágya ide kerget, Mert el nem veszti tenger bűne sem . . . . . Másnap a földön egy halott leányt leltek, S egy fiút, ki sirt, sirt csöndesen. A-niMtlni. Sí Poéta szerelem Irta: Lara. 1. A levél. Édes poétám! Félve fogok a leveliiáslioz, oly isteniek a miga tárczái és én olyan csiesk*, tudati in lány vagyk. Jaj, igazán olyan sz-pe í ir. szeretnék valami szép hasonlatot mondani rá, de nem jut eszembe olyan gondolat, m.-ly ra Itó volna ahoz. a ho„'y imidora magát ismeretlenül. Ne vegye szavaimat hizelgésnek, trnga messzire ki- mílkedik a többi fjrfiak föl.', fejet dicsőséges glória fonja körül é< sajnos, én sem vagyok olvan, mint a többi lánvok, de én tne^ortem magát. Ugye csalcdott szerelmes ? Elképzelem ábrándos, halvány arezát, határozott nezésü szemei most kőnybe lábbadnak, a mint búsan hajol Íróasztala fölé és irja : Irodámat május 1-től saját házamba Kállai-UtCZa 27- SZ. munkát u. m. földméréseket, tagosításokat, út épiilet tervek készítését. a la vittem át. Elvállalok minden mérnöki híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és NAGY ELEK oki. mérnök.