Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-15 / 3. szám
XXVI. évfolyam. 3. száin. JNyiregyháza 19Q5. jannár 15. 1DÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a « e l z lem i részét képező küldemények, postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a Z", e>zt0 c" me a att ere t™« e ü[ em Mindennégyszer hasábzott petit •oraerueti Egész évre 8 korona, támlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f c, futnak! 1 kezektől közléee M fillér; tóbbsíSrikS.lés e.etébeT*fill. Félévre 4 , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám " . k. . . " „ .... ... . , An^t-téri ka.leményekdija soronkint 60fllUr. " 1 , J. , . . . ,. A kéziratok csak világos kivanatra 8 az Apró hirdetések 10 szóig 4> fii., minden torábbi aió Negyed évre 2 „ (Janoszky haz) inlezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckslein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bé-sben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Egyéni önállóság, Az ember, vele született gyengeségénél fogva ingadozó, hajlékony, különösen az egyéni érdekek hatása alatt áll. Azért kétszeresen becsülendő az az ember, aki elveiben, viselkedésében megingathatatlan, nem néz önérdekre, nem hallgat csábító, mézes szavakra, hanem feltétlen ura önmagának. Az állami közügyek intézése körül mindenki bizonyos elvet vall, amelyet tisztelni, becsülni az ellenkező oldalról is kötelességünkben áll. Még is ú»y találjuk, hogy az embereket a társadalomban nagyon sokszor a politikai elvek választják el, amelyek pedig mindenkinek szabad megválasztásában és követésében állanak. A kapacitálás nem mondható ugyan jogtalan cselekménynek, mert bizonyára kellemes és örvendetes érzés az emberre, ha saját eszméink tisztességes úton, fenyegetés nélkül, más egyéb előnyök Ígérgetése nélkül, egyeseket vagy tömegeket megnyerni képes. Épen azért tisztességes úton jut győzelemhez mind az a czél, mely egyszerűen az őszinte vélemény terjesztésével, meggyőzéssel szerezte meg a többséget. Míg ellenben nem a közakarat megnyilvánulása az olyan eredmény, amelyet az egyéni önállóság lefegyverzésével, fenyegetéssel, egyéni haszonleséssel lehet elérni. Amennyire fényes erénynek tudjuk és becsüljük az egyéni önállóságot, és mind azokat, akik hitük és szívok szerint követik elvöket, meggyőződésüket, tisztességes embereknek tartjuk, éppen annyira kell, hogy elitéljük azokat, akik ezt a nagy polgári erényt, a mások lelkéből kiirtani igyekeznek, az elvhüség megingatására törekedve, ineg nem engedhető eszközökhöz nyúlnak. I „Nfiradlék" Lussingrandei emléklapok. Gyermekeimnek. Irta: Ruzsonyi Pálné. (Folytatás.) Hiába, ha több is bennük a szláv vér, de olasszal van vegyülve s a hajdani olasz uralom hátrahagyta még az olasz erkölcsök emlékét. . . . Egy férfi vagy asszony sem haladt el mellettem köszönés nélkül, köszöntésük discrét s finom. . . . Az út emelkedik, piniák s kaktuszok, fügefák, olajfák, babér s myrthus bokrok között; most elértem a mólót, mely jó messzire nyúlik ki a tengerbe: bezzeg félelem nélkül megyek most végig rajta s nézem a tenger csillámló zöld fenekét, mert itt a móló mellett oly alacsony a vízállás, hogy láthatom azt — nagy szabályos alakú kövek oly szorosan egymás mellett s oly alakban, mint egy fekvő kyklopsi falépitmény, de ha Bóra dühöng, hiába magas, gránitköböl épített gát fedezi egyik oldalán, túlnan, a szabad, nyílt tengerről mégis átcsapnak a hullámok s megfutamítják a vakmerőt, ki ide merészkedik. ... De most a gát tetején is végigsétál az ember s ügy szívja be az éltető »>s levegőt s nézi maga körül e tündöklő kékséget, melyet pillanatonként a Tramontoma fodroz meg könnyedén. ... A mólón túl, azaz visszajőve rajta, a tengerparti üt még tovább vezet, de itt már nagyon kopár az út, csak a Myrthus marad hü e vigasztalan szürke mész- s trachit-kövekhez. Szinte absurdumnak tetszik, a mint egy ilyen kőrakás közül kinyúlnak illatos zöld ágai. melyek most fekete bogyókkal vannak borítva, októberben virágzottak s áprilisban fognak ismét virulni. . . . Most egy bájos kis öböl következik: Kriska; még tovább egy másik nagyobb: Savorna: itt vége az útnak. Itt megpihenve, ha ügy tetszik, egy más, regényes, de Akkor lehet az igazi közérdeket mindenek megnyugvására megóvni, ha az arra hivatottak, menten minden illetéktelen és meg nem engedhető befolyásolástól, saját itéletöket bátran kimondhatják. A képviselőház feloszlatása s újból való összehívása folytán uj választás lesz. Ilyenkor nagy becse van minden oldalról a szavazó polgároknak; de ez a legszebb alkalom arra, hogy az ember egyéni tisztaságábau jelenhessen meg az urnánál és tegyen elhatározása szerint úgy, amint azt a lelke, szíve, értelme megkívánja. A választások pártokká tagolják a társadalmat, s barátokká, ellenségekké teszik az embereket, pedig minden isteni és emberi törvények szerint ennek kölcsönös vonzalom, vagy ellenszenv tekintetében nem szabadna, hogy hatása legyen, különösen azért, mert az elhatározás szabad megnyilatkozása az ember legszentebb joga. A reánk következő időben igen nagy szüksége lesz minden embernek önállóságára, egyéni bátorságára, megközelithetlenségére, mert szomorú la paszta!? sok bizonyítják hogy a választó polgárok a megkísértés sok mindenféle módjának és eszközeinek vannak kitéve. Nem fognak hiányozni a mézes szavak, melyek alkalomszerűek s csak a választás megejtéséig érvényesek ; nem lógnak hiányozni a fenyegetések, jogtalan kényszert is fognak alkalmazni bizonyára s szerepelni fog a bankó is. De épen abban fog kimagaslaui a polgári erény, ha el nem adjuk egyéni meggyőződésünket, ha nem fogúnk félni a fenyegetésektől, meghátrálni az erőszaktól, hanem szavazunk ugy, ahogy becsületes szívvel és lélekkel kell. nem ápolt s így kellemetlen úton térhet vissza az ember s ez esetben útjába ejt egy régi, régiségtől már fekete falu kápolnát, mely Szent Miklósnak van szentelve: Miklós napján el is mentem oda, nem hátrálva meg bozót s kavicsoktól s imádkoztam ott az én Miklósaiméit, a kik közül az egyik alszik mélyen, messze, szinte elképzelhetetlen messzeségben s én nem borúihattam le e napon elhagyott sírhalmára, úgy mint máskor; a legkisebbik pedig talán már azt is elfelejtette, hogy „anyukája" is van. Most azonban visszatérek azon az úton, melyen jöttem. Míg pihentem a kényelmes padon Savornában, a napisten tüzes lovai szintén megpihenve a Sct. Giovanni tetején, szekerét a túlsó oldalon leragadták s csak a hegy fölött lebegíi világos aranyfelhők hirdették, hogy ő felségének itt méltóztatott lenni. . . . . . . S ekkor a kép. mi a nyílt tengeren s a láthatáron elém tárult, s remélem, örökre lerajzolódott lelkemben: mintha a szent, a dicső természet elővette volna színeinek egész pazar tündérpompáját s hasonlíthatatlan ecsetvonásokkal festette volna be velük ezt a bájos mindenséget. . . . A Vellebit mintha égne lenn. feljebb rózsás fényben tündöklik; a kék ég bárányfelhői itt ezüstszürke, ott halovány lilaszin. topázsárga színben ragyognak . . . feljebb pedig egy nagy, hosszú rézsútos rózsaszínű esik. mely a mozdulatlan tenger azúr s lapis lazuli tükrében visszatükröződik: itt-ott még egy elkésett vitorla is suhan tova a mystikus csendességben, kísérve a halk tengermoraj szellemhangjaitól; de az Ossero körrajza már sötétlila árnyba borúit, közeledik az est, sietnem kell, míg megérkeztem a C.ap Lévához — így nevezik útam kiinduló pontját, a félköralakű terrasset ott. hol a sziklaút sarkot formál, elhalványodtak az alkony bűbájos színei s a grandéi öböl felett, most láttam csak. egy óriási sötét felhődarab, mint apokalyptikus szörnyeteg terjeszkedett : holnap Scirokko lesz ! A sötét felhő jóslata nem hazudott: másnap nehéz szürke köd ülte el a tájat; olykor siirü esü hullott, majd ritkábban, inkább csak permetezett. Kimenve a tengerAzokat az embereket, a kik a szebb, nemesebb gondolattal tuduak hatni, bármely oldalra igyekeznek hódítani, tisztelettel nézzük. De azok, akik bármely forrásból származó hatalmokat mutogatják, vagy azokat, akik lélekvásárra törekednek, el kell utasítani minden önérzetes embernek. Azokat pedig, akik a nyújtandó anyagi előnyöket várják és attól befolyásoltatják elhatározásukat, nem csak a választások izgalmas napjaiban, hanem azután is ki kell zárni a tisztességes emberek társaságából. Jegyezze meg minden ember, hogy aki polgári jogai miként való gyakorlásáért ellenértéket, pld. pénzt fogad el, az előtt is elvesztette becsületét, akinek lelkét eladta. A választások. A vármegye központi válasz!mánya e hó 12-dikén tartott ülésén a vármegyei választó kerületekben a képviselő választás napját e hó 20-dikára tűzte ki. Ugyan e napon lesz Nyíregyházán is a választás. A vármegyei központi választmány a választásra vonatkozólag a következő intézkedéseket tette: Szabolcsvármegye központi választmánya a hatásköréhez tartoz-ó országgyűlési képviselő választó kerületekben az általános képviselő választások határidejét az 1905. évi január hó 26. napjának reggeli 8 órájára tűzi ki. A félreértések kikerülése szempontjából tudatja, hogy a választás az illető választó kerületek székhelyén és pedig : Kisvárdán, Tiszalökőn, Nyírbátorban, Nyirbogdányhan és Nagykállónan a fent jelzett időben és a később liirdetményileg közzé teendő helyiségekben fog megtartatni. Minthogy pedig az 1874. évi XXXIII. törvény 55§-a alapján megállapított s az 1905. évre érvényes névjegyzék adatai szerint a választók száma minden kerületben 1500-níl több, de 3000-nél kevesebb, ugyanazért az idézett törvény 59. §-ában foglaltakra való tekintettel minden kerületben két szavazatszedó küldöttséget alakit, a községeket pedig a törvény Cl-ik szakaszára való tekintettel a küldöttségek között a következőleg osztja be. partra, hasztalan keresi ilyenkor az ember a mesebeli bűvös kék színeket: ónos, szürke felhők kavarognak az égboltozaton s a hullámok is a szürke minden árnyalatában hömpölyögnek ide s tova. Néha szélcsend van: ilyenkor meleg, fülledt s nyomasztó a levegő: ez a „Scirokko Marzo" — aztán suhogó szélroham nehéz lecsüggö kékesszürke felhőket hajt, melyekből ömlik az eső, ez a .Scirokko Freskó"; nem egyszerre indul meg, de lilykor napokig is eltart, — ősszel s télen — nyáron ritkábban s ilyenkor sem fajul viharrá, mint most: sehol egy bárka vagy vitorla: veszedelmes legény ám ez a Scirokko; délkeletről jön s a legtapasztaltabb hajós sem tudja kiszámítani, meddig tart. De szűnik az eső s én mégis megindulok sétámra, ezúttal a piccoiói úton mendegélek s hálásan gondolok vissza a derék Marmont generálisra: remek egy iit ez, sima s így szélvihar idején látszólag nagyobb oltalmat nyújt, mint a grandéi setaüt. A felhők borúja mintha oszladozni kezdene. . . . Amoda messze, a Vellebit felett a szürke szín már legvilágosabb, ezüstös árnyalatát öltötte fel; ezistös s tejfehér színek kezdenek olt a hullámok ondulatióiban is úrrá lenni. . . . Most nem érzem már a nyomasztó s bágyasztó fuvallatot s az eső után a Vall'Osscura öböl piniái édes illatot terjesztenek. . . . Szép, négyszögletes, s mint mondják, kiválóan haldüs ez az öböl, mig fenn az út mentén, hol kisebb-nagyobb dombok — hegynek nem nevezhetem őket — emelkednek, meglehetős gazdag vegetáczió van; a piniák s olajfák mellett a myrthusok között fut szét a Viburnum, a Snulax borostyánszerű levelei s bájos piros bogyóival; gazdag babérbokrok juttatják eszembe, hogy íme, itt sem sült malacznak, sem bab-ezuspájznak, sem poétának nem kell lenni, hogy az ember babérral koszorúzhassa meg magát; csak akarnom kell s akkora babérkoszorú terem a fejemen, hogy megirigyelheti tőlem az egész Helicon. . . . Még egy, rendkívül bájos cserje van itt, mit köznyelven eperbokornak hívnak; levelei, mint a babér olyanok, de ezeken kívül zöldes-fehér fürtös, a gyöngyvirágra emlekeztetö virágai, s gömbölyű, vérpiros s sárga, ehető gyümölcsei,
