Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-23 / 17. szám

XXVI. évfolyam. 17. szám, Nyíregyháza 1Ö05. április 83. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. w

« Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 1 , Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Janószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. liérmentetlen terelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kirau&tra s az iUető költségére küldetnek vissz*. Hirdetési dijak: Minden négyszer liasábzott petit »or egyszc. közlése 10 fillér ; többszöri közlés eseteben 8 fill. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 filléii Apró hirdetések 10 szóig4J fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckitein Bernát, Általános Tudósító ós GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A nemzet Húsvétja. Ünnep lévén magától adódik a théma: a feltámadásról, az élet győzelméről a halál lelett s a kopoisóha zárt és kővel lenyomtatott szabadság diadaláról. A hány ünnepi czikk ma napvilágot lát, annyi léle tanulság csurran ki mindenikből. Igyon mindenki abból, amelyikre a lelke szomjazik. A feltámadás két ezer esztendő előtti példája, melyre az idők ködén át lelki szemeinkkel visszanézünk mindnyájunkra nézve IclcmeJő és vigasszal teljes. De testi szemcink előtt a régi példának megujuló mása bontakozik ki. Nézzetek széjjel. Egy nemzet, melyre négyszáz évnek előtte a mohácsi mezőn nagypéntek minden gyásza és siralma reászakadt s amely azóta hiába próbálta meg koporsójáról elhengeríteni a köveket, most megint lélekzetet vesz és tagjait mozdítja. Négyszáz éven keresztül kardja élével kopogtatta, véres öklével döngette sirja boltozatát, — mindhiába. Figyeljetek. Most csak mozdulni fog egyet felgyülemlett energiájának nagyszerű lendületével. Nem lesz itt véres harcz a koporsóhoz állított örökkel. Mire az ébredőt az első szabad napsugár csókja éri s szemeivel körültekint, az örök már vagy megfutottak s csak nagy messziről, a biztos távolból á „Mjirvidlék" tárcsája, ÓDA. SZMRECSÁNYi LAJOS püspökké szemetesének ünnepere. Mi fényes csillag ott a szemhatáron, Eger felett a kéklő szép egen? Útját virággal ékesítve látom Ki jő itt, mint a hajnal ékesen? A fényes csillag és a bibor hajnal: Melkizedek, Szalem királya Ö, Hozsanna néki! Zengjük szivvcl-ajkkal: Áldott aki az Ur nevébe' jő. Ezer veszélyét késő aggkorának Leküzdi még Atyánk, nagy Érsekünk. Felette vészt hiába jósolának! Áll, mint a czédrus, vigaszul nekünk, Követni fogja sírig rendületlen „Fructus Honoris Onus* jelszavát, Nagy czéljait munkálni mindenekben, Adá nekünk most legnagyobb Fiát. Az Ur nevében s Atyánk szellemével Jő hát Eger Felszentelt Püspöke. Keblét kitárva, szivét osztva széjjel. Jóság, kegyesség előhírnöke. Szelíd uralmát lelkünk várva-várja; Vígasztaláéként fog az halni ránk: Nem hagyja el, ki védtelen, ki árva. Szmrecsányi Püspök, kegyes jó Atyánk! Ur szöllejében buzgó ifjú pap volt. Hitélet sarjadt minden nyomdokán. A lelke tiszta, rajta semmi szenyfolt. A szíve vonzó, égi fény után. fenyegetnek vissza rozsdás és ártatlan j alabárdjukkal, vagy alázatosan levett sisakkal állanak télre az élni akaró nemzet elöl. * * * Olyan erős a hitünk, mint az első hívőké, hogy a kétezer év előtti példa megismétlődik. Olykor-olykor kesernyés füstöt csapjon bár arezunkba a szél onnan felülről, ahol az ország konyháján száz szakács főz és száz kukta tüzel, — el ne veszítsük a tiszta látásunkat. A mi a felszínen történik az csak olyan, mint mikor a vizek tetején légbuborékok pattannak el. Mikor a mélységekben nagy változások készülnek s ellentétes áramlatok küzdenek egymással rettentő harezokat, hogy a győztes azután irányt adjon a hullámzó tömegeknek, — n nnplcü, en a v légbuborékok tánczolnak szemet kápráztatva. Azt hinnők, hogy ők a vizek lelkének megnyilatkozásai, pedig ahhoz ami a mélyben történik tulajdonképen semmi közük. Jönnek és eltűnnek nyomtalanul. A nemzet sorsa lenn a nemzeti lélek mélységeiben, ahol az erők súlypontja fekszik, már elhatározódott. Es a lélek megtalálta az irányt, melyet zaklatott iránytűje századokon át keresett. Mint pompás, hatalmas folyam indul meg a maga ásta mederben s a merre elhalad, termékenyítő habjai nyomán feltámad az élet. — y i — Ily drága gyöngy, mely messze clviláglott Elrejtve nem maradhatott soká. Kit lángolón szeretve hőn imádott: Szentjét az Ur fel is magasztala. Nagy Érsekünk, az ősz szent Pátriárka, Hatalmas trónját hogy elfoglalá. Körültekintett s nyilván megtalálta. Kikre legszentebb titkát bizhatá, A Mester Őket megvigasztalódva Jobbjára és baljára ülteté. A két tanítvány Püspök lett azóta. Szívvel-lélekkel csak az Istené. Kinek fejére most hull majd a krizma, Ö volt mindig leghívebb, legnagyobb. Csodás hűséggel éltét áldozá. ha Érsekével együtt virraszthatott. Midőn a Mester verejtéke hullott, S a golgotán mi értünk szenvedett: E jó tanítvány hü részvéte volt ott. S kötözgető a vérző sebhelyet. Óh mennyi jóság lakozik szivében! Mind felsorolni én azt nem tudom. Dicsérni érte Öt meg nem dicsérem; Isten kezében, ott a jutalom. Helyettem szól az elhagyott, az árva. Kinek letörlé fájó könyeit. Szegény előtt a szive nincs bezárva: Ég tudja-látja hányat fölsegít. Minket szeretve, kegyes jó Atyánk volt. Mint Püspök is, tudjuk, hogy az leszen. Minden bajunkban féltő gonddal ápolt, Érző szívével védve szüntelen. Ha csüggedünk, ha elfelejtve volnánk. Ha eltörött reményünk horgonya: Mézédes ajkán szól akkor mi hozzánk, S balzsam szívünkre mindenik szava. Tükördarabok az emberismeret világából. IX. A régi tudósok epés vérmérsékletet is különböztettek meg. Ezt forrongó meleg vére gyors é< erélyes tevékenységre készteti. Fellépése feszes és hevas, de úgy mások, mint önmaga iránt illedelmes, s ez hevét némileg mérsékli, — szemei tüzesek s átható tekintetüek, a mi némelykor kellemetlen érzést okoz, mert ezen vasvilla hegyességü, a vesékig ható tekintet, embertársát olykor zavarba is ejti, s azoknál olyan kellemetlen érzést kelt, hog7 ez ösztönszerűleg kerüli amannak társaságát és tekintetét, inert érzi amannak fölényét és sejti annak uralmi vágyát, — amellett pedig annak fürkésző éles látása elől netalán létező gyengéit elrejtve kivánja tartani. Az epésben nemcsak öl érzeke s idegei, de állati es az einber szellemi ösztöne is jól ki van fejlődve. Ezen alaplehetségek birtokában lévén, különös hivatással és képességgel bir a dolgok lényegél, súlypontját rögtön észrevenni s azokat combinálva rögtön fel is használni. Észjárása eleven, gyors; ő maga erélyesen tevékeny, de ezen tevékenységében nem igen kitartó, mert tehetségeinek fennsőbbségét erezven, inkább parancsolni szeret, s mással kivánja a kivilel részleteit eszközöltetni, — miután az eszmét és a kivitel útját, mdozatait már előbb ő maga megállapította. Testi és lelki tökéletességet, erőt, erélyt érezvén magában, saját felfogását, veleményét tartja a legjobbnak s ellentmondást nem igen tűr. Többnyire kényelem szerető, sőt sokszor hanyag is, de hí a szükség vagy a körülmények szorítják, űzik : rendkívül munkás is tud lenni. Olyan ő némely tekin:etben. mint az oroszlán, hogy egymaga is merészel megindulni avagy csatázni a legjáratlanabb sivatag vadonban, út és nyom nélkül : mert ő testileg és lelkileg erős, ennélfogva önálló s mint ilyen alkalmilag engesztelhetetlen, fekezhetlen, rettentő zsarnok, vagy nagylelkű és háladatos is tud lenni. Az ész uralma nála leginkább csak addig tart, mig vére fel nem pezsdül — mi nála könnyen megtörténik — azontúl indulat és szenvedély vakon és tartózkodás nélkül magával ragadjak; azonban ha a műveltség, férfikor, érettseg és tudományosság stádiumába léphet, s ha tehát nála a korlátlan tűz nemes hévre, a vad erőbajuokság szilárdságra, a zsarnoki erély nagylelkűségre tisztul és emelkedik: akkor az, egyikévé szokott válni a rendületlenül igazságos, szellemi Vezetni hűn választott nemzedékét, Hóreb hegyéről küldi öt az l'r. Saruit oldva, várja küldetését, Alázattal remegve porba hull. Hünszolgaságból szabadit ki minket Átmegy velünk az élet tengerén, Mannát kínálva éhes telkeinknek, Forrás vizével szomjunk elvevén. Szent nyomdokába lép nagy Mesterének; Kész ontni vért az ős hitért, ha kell. Ivlió felirta szentségét nevének Magas családja omló vérivel. Multunk varázsa, szebb jövőnk reménye, Honfi szívében mindez összeforr. Hazánknak néma bánatát megértve. Szemébe' köny fakad fel annyiszor! Óh lépjen már az oltár zsámolyához, Hadd kenje fel Áronnak szent keze! E nép imával, örömkönynyel áldoz, Hogy nagy napunk már elkövetkeze. Ha majd az első áldást osztogatja, Szivünk örömmel lesz akkor teli! S nagy ünnepünk' megyénk Kegyelmes Atyja Hármas szent csókkal megpecsételi. Mi fényes csillag ott a szemhatáron, Eger felett a kéklő szép egen ? Útját virággal ékesítve látom, Ki jő itt, mint a hajnal ékesen? A fényes csillag és a bibor hajnal: Melkizedek, Szálem királya Ö Hozsanna néki! Zengjük sziwel-ajkkal: Áldott aki az Ur nevébe' jő. Dömötör Uyörgy, tisza-löki plébános.