Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-09 / 15. szám

2 15-ik szára. N Y I R V I D É K 1905. április 9. sokba esett, a mely nélkülöz minden alapot. Folytono­san hangoztatta, hogy egy hold föld 600-700 korona tiszta jövedelmet hoz a kender termelőnek, fősúlyt fek­tetett pedig a kendrrgyári szövetkezet megalakítására. Biztatva a gazdákat ennek létesítésére, biztosítva őket, hogy a 80 koronás részjegyek 300-350 koroiát fognak érni. Az egész előadason a Simitska—Darányi­féle népboldogító eszmék vonultak végig. Szép eszmék, de fájdalom nem életre valók. Bizonyítja a/., hogy eddig tudtommal, pedig figyelemmel kisérem, egy ilyen szövet­kezetet sem sikerült megalakítani. Engttn leginkább az késztet a hozzászólásra, hogy soha be nem vállható Ígérettel kecsegtette a gazdákat az előadó, mert ha valamely alakban létté jön az eszme megvalósítása, ezen ígéretek be nem váltása rossz vért fog szülni. A kendergyár létesítésével vállalatom részéről én is foglalkozom És mivel a kisgazdák belevonasát ki­köti a kormány egy ilyen vállalat léte-itesénél. ezekkel is eleget tárgyaltam ; és jól lehet, hogy mi nem kértünk a gazdáktól egyebet, minthogy kendert termeljenek és azt a kormány által megszabott áron adja át, velük n?m sokra mentem. Annál kevésbbé hiszem, hogy őket arra lehessen bírni, hogy szövetkezeti alapon, hol még bizonyos arányban egymásért kötelesseget kell vál­lalniok, gyárai abpilsanak. Ezt pedig megköveteli a kormány, mert imskép nem is remélhetni a támoga'ást, illetve pénzbeli hozzájárulást. De beszéljünk csak számokkal! 600—700 korona tiszta jövedelmet ígért az előadó holdanként a kender­termelésből, ha a letesitendő kendergyárba is részes lesz a termelő. Hát ez csak hasból oda dobolt sz ni Mert a ki valaha kendertermeléssel foglalkozott, tudja, hogy 41—50 mm kender kórónál többet, legjobb esetben sem terem egy hold föld; és hogy 2—"i-30 krajczárnal 100 kilogramért többet elérni nem lehi t, még ha nem is játszik össze, mint előadó mondta, a strimflis sváb a kereskedővel, annak megvásárlásánál, ez pedig nem lesz ki többet mint 160—200 koronát brutlo |övedelemben. Az előadó ur valószínűleg bele kalkulálta azt a hasznot is, a mit a vásznat feldolgozó varróné, az ingvál varrá­sáért kap. Jóllehet, hogy még igy is kétlem, hogy 600—700 kor. holdankénti tiszta jövedelmet kihozni lehessen. A legjobb esetet, a holdankénti 50 mmázsát véve alapul, ha a szövetkezet a kendert fonalra kész gyártmányig állítaná elő, akkor következőleg lehelne számolni. 100 kg. kender kóró 15—20°/o rostot eredményez, melyet jól kikészítve 50 -60 fillérrel It het értékesíteni kilogrammonként, (nem szabad ez évi abnormis lermés eredményezte magas árakat alapul venni) vagyis ezen legjobb esetben 400—600 korona bruto jövedelem állana elő, egy hold termelés után. Mi lerh.li ezen összeget? A föld az évi tőke ka­mata, illetve haszonbére, ennek megmunkálásának költ sége, a vetőmag stb. Aztán a gyári kikészítésnek költ­ségei, a mig fél kész gyári mányt nyerünk. És ez az utóbbi a lulajdonkepeni nagy költség, ugy hogy a tiszta jövedelem nem számítva a kesz, vagy fél kesz gyárt­mány ingadozó árát, de lenti álakat fogadva el alapul, nagyon is összezsugorodik. Meri egy 500 hold tenuését feldolgozó gyárhoz első sorban 30—40 kai. hold nagy­ságú telep szükséges a melyen az áztatok és szárítók létesittelnek, kell sok, igen sok, alkalmas jó viz, a mit nálunk c-ak is gép segélyével lehelne megszerezni, kel­lenek szárító készülékek és pajták, aztán pedig kell a kendergyár. Ha még oly primitív berendezésű lenne is ez a telep 120 — 140 ezer koronába kerülne, (kezemnél több rendbeli költségvetés) Már most ezen összeg 40°/o-át kapná a létesítendő szövetkezet az állam ól, maradna a szövetkezet részére összehozandó 72—84 ezi r korona. No hogy ezt a mi gazdáinktól össze nein hozza ! De ezen kívül még forgalmi tőke is kell! Nagy kár, hogy dr. Vadász Lipót ur kisvárdai ügyvéd végig nem hallgaita ezen előadást. Ő ki a ken • dertennelést és gyártást oly behalóan tanulmányozla, hogy ügyvédhez szinte nem is illő szakismeretre tett szert, mulatóit volna legalább velem együtt. Hogy én vállalatom részéről még is foglalkoztam egy kendergyár létesítésével és hogy azt rentábilisnek — Miféle csókot? — Ugyan ne lettessen. De hiá'ia. Jól láttam. M ga megcsókolta a Susanne grófné vállát. A rnarquis megkönnyebbült, hogy végre megtudta ezt a re'teneles bűnt, mely annyira leromboha e kis graciosus rokokó baba előtt minden eddigi fáradtságát. Igy szólott: — Tehát maga látta az a csókot ? — Igenis, epp a kellő pillanatban láttam. — Helyes. Azonban azt nem latla, meit hisz nem lálbatta, hogy akkor, abban a pillanatban a maga képét idéztem lelkembe. — Mondhat akármit. — Én csak azt mondom Clarisse, hogy magáé a s/ívem. Airol a csókról milse tudok, mert ö. kivületben voltam. És szívem, melyben csak a maga iránti imádat él, szin én nem tud róla! — Elég ha én tudok ! . . Elég In én érzem, hogy meg vagyok csalva . . , Eleg, ha én erzem, hogy meny­nyire meg vagyok alázva . . . Tehát ez az a örökké tarló szerelem, melyet fogadott, melyet esküdölt? Ugyan sokáig tartolt ! . . — De Clarisse, imádott Clarisse, csak egy csók nem a világ ?! Csak egy csókot — ha ugyanén egyál­talán tudnék róla — megbocsáthat! — Óh, most már tudom, hogy nemcsak az a csok lehetett uvguk közt az első. Most már tudom, hogy tegnap is, azelőtt is, és mindig mióta esik ismeri azt az asszonyt, mindig szerelemről beszélt vele! Most már tudom, hogy komolyan csak őt szerette, s velem csak játszott. Igen Csak azért bolondított el, mert tetszett az én ártatl nságoin, hogy mulasson rajtam azzal az asz­szonynyal együtt ! . . — De Clerisse . . . — Most már ludom, hogy hazugság volt minden üava. Moit m ir tudom, hogy ne II engem, han m azt, tartottam és tartom, nem titkolom. És le is írom hogy miért. Mi is a kormány segítségével terveztük a kender­gyárat. 50° o-át a befektetésnek kamatmentesen onnan kaptuk volna. És mivel mi a gyárat egy már meglevő iparteleppel kombináltuk, igy a hajtóerő befektetése, a mi egy ipar telepnél az összbef ktetés 40 —50% a el­esett volna; vagyis nekünk kamatoztatni való befekte­tésünk, a forgalmi tőkén kivül alig lett volna; és ha többet nem kerestünk volna ni'nt a kender kóró hulla­dékát, melyet tüzelő anyagként használtunk volna meg­levő ipartelepünknél, azzal is megelégedtünk volna. De előadó ur a statisztikát is légből kap'a. Egy nagy számot mondott, mini o'yat, a mennyi értékben mi évente kendert importaltunk. A valóságban pedig ugy áll a dulog, hogy Magyarországon 64 —65 000 Hktár­ban terem kender, és ezen teiimsből t*5— 90.000 mm 5—6 millió kor. értékben exportálunk. Mindezektől eltekinive a kenderterm lést arravaló talajban, nagyon jöved-imezőnek tudom, mert átlagban 60—80 frt tiszta jövedelmet hoz holdanként, ni^yobb munka nélkül, a mi bizony nem megve endö. S M. A Korona szálló bérlete. Valóságos páros viaskodással döntött pénteken délután a város képviselőtestülete a Korona szálloda bérlete felett. November 1-én jár le a mostani bérleti szerződés s a város, igen helycsen, a legközelebbi bérleti campagnet 10 évi idő tartamra szabta meg. Hárman pályáztak : a mostani bérlő-czég Neben­mayer és Salamon, Schlichter Gyula és Silberstein Miklós, akinek ajánlata azonban úgy a gazdasági és pénzügyi szakosztályban, mint a tanácsnál, mint a fel­tételeknek meg nem felelő — elejtetett. Maradtak tehát a mostani bérlők és Schlichter Gyula a küzdőtéren. Nebenmayer cs Salamon ajánlata a következő volt: 32,0("0 korona évi bérlet ; a város állal esetleg végrehajtandó átalakítások költségeihez 5°/ 0-al vaio hozzá­járulás és — amiről azonban az árveiési feltélelek kö­zölt nem volt szó — szűkség s'erinti festési munkák költségeinek viselése. Neber.mayerék ajánlatuk ez utóbbi részét — az ajánlatok felbontása után akként magya­rázták, illetőleg bővilették ki, hogy ők ezen a czímen 24000 koronát hajlandók a 10 évi béilet taitama alatt e czímen áldozni. Schlichter Gyula ajánlott évi 34000 koronát s az esetleges átalakítások költségeihez (az udv ar beüvegezése) 7% hozzájárulást. A pénzügyi és gazdasági szakosztály I 1 szóval 4 ellenében a Nebenmayer és Salamon ajánlata mellett döntött. Másnap a tanacs — azon az alapon, hogy Nebenmayeréknak a festési költségekre vonatkozó aján­latát, minthogy attól az áiverési feltételekben nincs szó, s utóajanlalok az áiverési határozmányok szerint feltét­lenül kizárandók — mint kedvezőbb ajanlatot a Schlichter Gyula 34000 koronás ajánlatát terjesztette pártolólag a kepviselet elé. Az elől erjesztést, az eldöntendő kérdés világos is­mertetésével, Bogár Lajos főjegyző tette meg a képvi­selet előtt s rögtön iá nagy arányú vita indult meg. Pro és kontra való kapaciláció lett volna a czélja ter­mészetesen ennek a vitán tk, de a valóságban úgy állott a dolog, hogy a kepviseleli tagok legnagyobb része már lekorleskedett elhatározással gyűllek össze. Kállay Iiudolf, Halasi János, dr. Vadász Leó, Hudálc Károly t. ügyész a Schlichter ajánlata mellett szólaltak föl, azon alapon, hogy Nebenmayeréknak a a kaczér asszonyi szereti... Most már tudom, hogy el­ámított, megcsalt! . . — De Clarisse . . . — Csak az a jó, hogy még nem késő. Ha fel nem ébredek tovább már nem ludtam volna ellenállni ma­gának. És úgyis készültem erre a légyottra, azzal nyug­tatva meg magamat, amit maga annyiszor olyan remekül rebegett előttem, hogy a szív legszentebb vágyainak szabad aldozatot hoznunk, ha azzal boldoggá tehetjük szivünk bálványát . . . — Édes Clarisse, de hallgasson meg . . . — És én esztelen, hinni ni item, hogy egy pillangó lovagot magamhoz tudjak hód'lani a lápvirágokról — mert hisz azok a hires rokokó asszonyok nem egyebek — én, egy fiatal tapasztalatlan leány, a kinek összes varázsa romlatlanságában rejlik ! Hahaha ! . . Da fel­ébredtem ! . . Épp idejében ! . . — Clarisse, istennőm, hát nem hallgat meg? — Most már hiába is beszélne bármit . . . Nem hiszek ! — Nem hiszi, hogy magát igazán szeretem ? Nem hiszi, hogy az első pillanattól kezdve megigézett s lelkemben eddig meg sohi nem érzett édes uj érzelmek keltek éleire, melyek egyesültek az imádatos szerelem­ben, mellyel magát körülvehetem ! . . Clarisse, drága Clarisse-om higyjél nekem, hiszen oly veglelenül szeretlek ! . . Végszavai már susogássá váltak s igy közeledett Clarissehoz, akit néhány pillanatra varázslatba ejtetlek a mámorosan susogó szavak. Nrm ellenkezett, midőn a marquis megfogta a kezét és simogatta. Erezte, hogy szédül. Érezte, hogy elveszti ellenállását s nem tud ellenkezni, midőn a marquis átöleli s megcsókolja a — vállát. Mily önkívületi boldogságot szerzett e csók egy pillanatra! . . festésre vonatkozó ajánlata, mint a bérleti feltételekben nem foglalt részlet és legfőbbképen pedig mint utóaján­lat figyelembe nem vehető. Dr. Edelstein Aladár, Somogyi Gyula és Marsalkó Lajos a régi bérlők mellett csoportosították az érveket s állítván és bizonyítani igyekezvén, hogy a festésre vonatkozó 24000 korona megajánlás utóajánlatnak nem tekinthető. Végre aztán hozzájuthatott a képviselet a szava­záshoz, ami névszerínt történt mi g, mégpedig azzal az eredménynyel, hogy Nebenmayer és Salamonra szava­zott 85, Schlieh'er Gyulára 48 képviseleti tag. A Korona bérletét lehá 10 évre a képviselet a régi bérlőnek ad'a oda. A határozatot — mint haljuk — megfellebbezik. Épen ezért közöljük ilt a pénzügyi és gazdasági sziko zlály, valamint a tanács ellenkező javaslatát. A pénzügyi és gazdasági szakosztály javaslata a következő: „A szakosztály egyhangúlag kimondja, hogy Sil­berstein Miklós ajánlatát, — minthogy az árverési fellételekbe be nem foglalt és a város rendelkezése alatt nem álló, Herskovits Gyula által bérelt bolthelyi­séget is bérlet tárgyául tűzte ki, tárgyaihatónak nem tartja A szakosztály többsége azon elvi álláspontot fog­lalja el, hogy amennyiben a Korona szálloda bérlet, re vonatkozó beruházások, a képviselő testület részéiől még elfogadva nincsenek, ezm beruházásokra tett aján­latoktól ellekintve, véleményezi a Schlichter Gyula és Nebenmayer Antal és Tsa. ajánlatának elbírálását eszkö­zöltetni. Ebből folyólag 11 szavazattal 4 ellenében, annak kijelentésével, hogy a Nebenmayer Antal és Salamon János által beadott bérleti ajánlatban is bennfoglalt díszes ornamentális olaj festés magyarázatául utólag beadott kötelező nyilatkozatokat utóajánlatk'nt nem tekinti, valamint az árverési feltételek 22 ik § a alapján javasolja a képviselőtestületnek, hogy a beauott aján­latok közzül a Nebenmayer Anlal és Salamon János ajánlatát fogadja el, mint akik a szálloda eddigi keze­lésével, valamint a haszonbér pontos fizetésével a szál­loda további kezelésére érdemeseknek bizonyultak.' A tanács javashla a kövelkező: „A tanács, a pénzügyi szakosztály javaslalával szemben, szava at többséggel azon véleményének ad ki­fejezést, hogy tekintettel arra, miszerint az árverési fel­tételekben a festesi ajánlatra vonatkozólag intézkedés nem foglaltatik, Nebenmayer Antal és Salamon Jánosnak e tekintetben tett ajánlatát minden kétséget kizáró mó­don számszerűleg pontosan megállap Ihatónak és érté­kelhetőnek nem tartja, s az erre vonatkozólag általuk, az ajánlatok felbontása s ekként a legmagasabb Ígéret ismerete után bsadolt magyarázó nyilatkozatokban telt 24000 koronás ajánlatot utóajanlalkent tekinti, amelyet a város, mint erkölcsi leslület még az esetben sem fo­gadhatna el, ha" az árveresi feltételek 23. §-a az utó­ajánlalok elfogadását ki nem zárná. Ezen szempontból kifolyólag ugyancsak szavazat többséggel Schlichter Gyulának évenként L'OOD koronával kedvezőbb bérleti ajánlalának elfogadását ajánlja a képviselőtestületnek." Egy kis kirándulás Németországba. Ugyan hol is hagytam el ? Biztosan nein tudom, mert a „Nyirvidék" utóbbi száma elhinyódolt. Folytatom tehát vaktában. Ugy emlékezem, hogy a Karlsruhe-i ősrégészeti gyűjteményről vakogtam el egyet-mást, a mi egyet ketlőt érdekelhet, de kevés liiást. Ruhe tehát Karlsruhe! Bizony az ilyen ókori dolgoknak penésszaga fojtja, fullasztja az embert; már t.. i. azt, a ki a megfulldcUs­hoz, haldokláshoz szokva nincsen, annyira mint én vagyok, a ki ugy találomra sokszor lefőztem a kaszást és talán még Bali Mihályon is kifognék. Gyermek koromban sokszor kértem bűnöket kölcsön leirás végett, hogy meggyónhassak, mert hát Ugyanekkor hangzott fel a park túlsó részéről, elhalóan — lant pengetés és egy bájos szerelmi dal . . . Clarisse hirtelen összerezzent, aztán azt érezte, hogy az a csók egyszerre annyira perzselte vállát. Kibontakozott a marquis karjaiból s rémüleltel kiáltotta, mint leg­először : — Hagyjon el! . . Bocsásson! . . — Clarisse, megölöd a szivem, — könyörgött a marquis izgatott hangon térdre hullva. — Az én szivem csak meg van sebezve. De talán még nem késő. És ezzel CUrisse elrohant a lugasból. A marquis pedig, a lapasztalt szerelmi lovag, nem tudott hova lenni — a tovatűnő 1 ány után nézve — a csodálkozás­tól, melybe belevegyült a bosszankodás is, hogy miért éppen a legutolsó pillanatban kelleti annak a bájos, daezos és okos teremtésnek észretérni, aki után már annyira vágyakozott. Tudta, hogy most úgyis hiába futna utánna, tehát visszament fel a kastélyba . . . Clarisse pedig futott, futott a bájos szerelmi dal irányb an. Midőn közeledett a helyhez, honnan a dal hangzott, meglassította lépteit s óvatosan ment előre, remegve, hogy a legkissebb neszre eltűnik az igézet. Már egészen közel jutott a helyhez. Egy pálma mögött húzódott meg s innen láthatott mindent. A Vénus-szobor előtt, mely orange-ok, kaktuszok s más illatos délszaki virágok közt állott csobogó szökő­kúttal, egy férfi térdelt. Kezében lant volt. Azt pengette. A dal egyszerre elnémult ajkán. Szemeit Vénusra függesztette s ezt susogta: — Ah, istennőm, csak egyszer hallgasd meg szivem legtitkosabb óhaját . . . Csak egyszer juthassak végre közelébe imádott Clarisse-omnak és bevallhassam előtte epedő szerelmemet! . . Aztán nem bánom, ha meg is halok, mert hiszen boldogabb már nem lehetek ! ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom