Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-02 / 14. szám

1905. április 2. N Y I R V I D É K 14-ik szám. Budapestről városunkba érkezett s az illelekes tényezőkkel a rendelendő kiállítás ügyé: en tárgyalt. IS szerint a kiállítást a főgimnáziumban fogják megtartani, április IG-á», virág- asár lapján nyílik meg és 24-én, húsvet hói főjén zárul be A in gnyilá alkdmával Színik Anlal nyilvános felolvasást tart i i.-sipkéró;, sinertetvén a csipke lörléretét, különféle tíjait s küíö i ö* n a majyar csipkét. Azon i üi min kél nembe i serdúltebb iíjusá.' részére magyaráz) e ő di-sa kapcsolatosan fogja a keíllitást b mutatni, m-rt iB s-nyei-Kír különös súlyt fek et arra, hogy a tanu.ó ifjúság r I klődóse a ré.i ma'yar iparmű veszeti em ke-, -i migyír néprajz s moti umai, nemkülönben a KUIIUMÍ ba-nn'.ó ; Ikola-ok iiá L lelkellődjéic, A kiállítás megtorlást városunk kó .na- oszi.illan örömmel üdvözli, s ni",; vagyunk győződve, ho^y iránta nemes ik Nyíregy háza, h m m vár n gy nk közön-ege is mind'n módon a legnagyobb ri ér ékben érdeklődni fo^ Tükördarabok az önismeret világab 51. VII. A gyakorlati éleiben néha oLan nehéz ké;d se< torlódnik a/, ember elé, hogy mé; a', erős nag/ lelsek, az emelkedett jellemek is bukkanmk számilá-aik ellenére álhághatlan ak dályoki.i, 1 i Mi'tor okit is m gszál ja egy-egy pílanatia a lehete I ínség éix- •• s talan némi félelem rezgése, de azért a nagy lélek bilincs-.*i'> n s tehetetlenségeiben is nagy mirad, mert lul tűrni le mondással, s ebben n mi megnyugvisl talil Mi/ ell i ben a kislelkü a veszélyben fejéi vcsz'i ké-é:bee-eit tehetetlenségéből), hogy gondolkozása s külső érz k-i egy.mint megtagadják tőle a szolgála'ol, s minél inkább növekszik a veszély, ő annál inkább törpül, s midőn a legnagyobb lelkierőt kellene kif>j'enl", ak<or a leggyengébb s leglehetetlen bb. Minél világosibb észlehetséget ós tciki nűvelt-éget szerzeit az ember magának, ann.il finomab > szellemi érzék'sege, úgy, hogy a még tiszlánnern látha'ó következéseket is me^S'jti, in 'ly séjteiem is has in <i a delej tűhez, mely nem írja ugyan a partot, de o la vezet. Az olyan ember, kinek értelme már annyira fejlődői! , hogy az igazvalul megismerte, s ennek nyomát au az önismeret és emberismeret birtokába jutott, az tisztán látja az élet helyes útjait; a ki pulig tisztán lát, az nem lehel erkölcstelen vagy jellemtelen, n ert ha mé^'is ilyen tudna lenne, akko

r kellene, hogy önmagának legyen ellensége, mely megle el, !é< pedig csakis elmezavar következménye lehetne, mely körülmény a dolog természetéin I fogva kizárja a tisztánlátási, A ki p ilig mindezt az éi telemnek m ly meggyőződésével átlátla es átértette, annak léi kröple s gondolkozása szabad, tehát mindenkor méltányolni is kép.-s, i ki ped g méltányolni tud, az a jóakarat és igazság mérleget, biztos k zekkel fogja egyensúlyban larlani. 11a most m ir mindezekhez a szívérz snek a lélekemelkedellsédnek linomságát is megszerezheti ük, akkoi az „ember" -nek tökélyeit bírjuk, lgiz ugyan, hogy az alabbi tulajdonosat rendszerint es ik a vélel len vak esete szokta al ipjában véve megadni s az emberi lélek nagyralörekvése szokta a véletlen adott alapon kifejteni, de az serit tagadható, hogy szoktatás által is .ellehet azokat öltem, mert hisz állajánosan elfogadóit telel az, hogy a szokás második természetié válhat Ha ezt a tételt elfogadjuk a r o s z r a, el kell azt fogadnunk a j ó r a is. Ha pedig e felállított tétel szerint szoktatás által magasabb citulmiséget szerzett egyéneknél az utóbb emlitelt legm igásabb tulajdonságokat, tehát az „ember"n k tökélyül ellehet éréi, akkor ugyancsak' szoktatás által el kell tudnunk ó ni, hugy a nagy tömeg is megszab iduson az előítéletektől is elfogultságtól saját rnje túlságosan szűk látókörétől, hogy igy leg.dáhb annyi érte.mi meggyőződést szerezhessen, a mennyirek birtoka okvetlenül s>ükséges ahhoz, hogy a fenköltebb lelkületű — Jöjjön velem — kéz kézben — legyünk egy sétát a mull i mlékiin, Nem ismerem in g magát. Látja ezt a letarolt mezőt ? Reményekkel eltelve hordozta a kalászlengert s ime most legszebb díszétől meglos/.tva. Az én lelkem ez! Rménytiyel néztem a jövő elé s mo-l kihalt a szívein, a bánat árnya vonla sölét gyászba. Aztán megismerkedtünk ! Látja, a tarlón virágok dugtak ki kicsiny fejüket, újra virít, pompázik az. Az én szivein sem m .ra.lt puszta, kietlen, a szerelem virágai abban is újra gyökeret verlek. Itt van a lava-z, visszatérnek a levegő vándor szárnyasai. Amott az erdő midárdaltól lesz hangos, virágillattól balzsamas a lég, jön a s.ereim t lehellő május és nekem oly élesen szomorú mindezt látnom. Szomorú, meri eszembe hozza őt a halottat, es édes, mert magam mellé képzelem magát is. Es vi-zont szomorú, mert a magi szerelme egybenőtt a szivemmel és édes, mert azt hiszem, hogy ő el s a ludat, hogy magát nem f-ledh .'lem, Csak rossz álomnak tűnik fel. — Ugy-e nem érli ezt az ellentmondást ? — Bár ne kellene megmagyaráznom. Jöjjö.i, tegye kezét kez inbe s járjuk b - előbb a múlt ösvényeit. Tiszta, égi volt a mi sz rclmünk, de nem is lehetett más. Martir volt mij elt : szerető s/í ek vették körül, fényben, gazdagságban nem lelte öröm t, mindig szomorú volt. Szép volt, de nagy i'ekele szemeiben — olyanok voltak mint a magáéi — földönt úi fényesség hon II, fekete hajkoronája még jobban kiem.iie arczának halovány, magasztos szomorúságát. A fájdalom angyala volt ő s egy tavaszi na >n felszállt az angyalok honaba, elvive migával sziveink derűjét, fényét. Ott voltam a haldokló ágyánál, olvastam a két csillagból, szemeiből azt a kint, mely lelket marczangolá az ötök vnlis gondolatára. S midőn a tíí'elhamvadott, mikor a vér lüktetése megszűnt ereiben, azt kiválóbb egyéneknek egyenesen az ő érdekében nagy1 lküen kifejtett önz tlen munkásságát és törekvését képes legyen felismerni és ann ira méltányolni, hogy akadályokat ne gördítsen útjába. Ennyit a nevel s al al okv tlen el lehet erni és ei is kell érnünk, ha egyá .a'j ib .n haUJ.ii akarunk, mert a halad á s valamint az egyes emb rnél, úgy a népeknél is a f i'o.ás kif jtesgben és az eszmék tisztul :=aban nyilatkozik. A megtisztult eszmék a niultn ik ered tényei é- a jövőn * csirái. E téren nintum még nincs, tehát egyelőre jövőről sem besze : tank. A közoktatási politikána< egyik legtöbb s leg . h z bb kötelessége az e/ész nemzetet a haladas fenteriule t pontjához fokonknt eLez ini. Ideje volna e lére i a munkát megk zd ni s maholnap az eszrn k tíszlulása és kifejlése mezején multat teremteni, hogy a jövő magvai kicsírázhassanak. Az emberi I lek és észjárás haruióniájj, kerekdedsége es teljessége a szellem egészsigére mutat; de vannak az ember lelkületében s eszjará-aban kórtünetek is, melyeket meg keh ismer.iünk, hogy lássuk az emb r v• r Ikitának lelkileg is mozgatórugóit, a vér t r i c h n i n j e i (, a szenvedély hályogát, az indulatot* íiketségél, a czikázó erzelm k id ti n szülő leit, a kepzeiődói rajongo ő^jőngését, m.iy kepzelt légkörében szárnyal s mint az éjjeli bogár röpQlése közben rendszerint nem latolt tirgyakbi, t. i. a valóságba útkő/ik s sz rnyszegetten aláhull; míg más bogarak ismét az igő tűz vi.á óságába vakm.rőeg es tudatlanság^al rohannak s olt tudatlan-aguk es vakmerőségük aldozataivá lesznek. Midőn ilyen mélyen akarunk belehatolni az emberi lélek vizsg.ilásaba, akkor m ndenekelőtl tüzetesen kell me,ismernünk, hogy hol es mii lehet az emberben gyarlóságnak felróni, mit kell vétkes mulasztásnak beszámítani, s m t kell a véletlen esélyek jálékaul tekinteni. Nagy igaz-ágot mond Madách, midőn igy szól : „Az ember sincs egyénileg I kötve, de az egesz (emberi) nem hordja l.inezail." Es uug.s vajmi rilkan veszik teki .tétbe a törvényhozók, ho^y az emberiségépen ugy, mint az egyesek, a legtöbb esetben nem kepesek magukat a legjobb akar.it mellett sem emancipalni a körülmények lokális behatásától s nem áll tehetségükben a legkifejlettebb értelmeknek sem, hogy migukat a végzet széltéphetlen po'yp karjaiból, vaslánczaibol egé-zen ki~zaki!hassák. A test, s az emberi gyarlóság, a szellem korlalja és a végzetszerüség tirgya és alanya. E'.t Madách ily síavakkal fej-zí ki : „Végzet, szabadság egymást üldözi S hiányzik az összhangzó urtclem." Az ember lelkületében és észjárásában in giévő kórlüue'ekre, az, embiri gyarlóságra, a veletien esélyekre, vagyis ugynevezelt végzetre más helyen még visszatérünk. Kisvárda. ltédl Ferencz. (.Folyt, köv.) A Bessenyei-Kör estéje. Márczíns -'5-én folyt le a Besse iyeí-Körnek eb ien az évadban az utolsó estéje, melyet a vezetőségnek gondos és áldo/.alra kész előkészítéssel sikerült valóban párját ritkiló magaslatra emelni. M'g pedig nemcsak a vidéki irodalmi és művészeti esték színvonalát tekintve volt párját ritkító e szíuvo ial, hanem akkor is, ha a fővárosi zene estékkel hisonlitjuk összMert vannak a tovirosban a miguk nemében a vidék által utolérhetetlen irodalmi estélyek, s vannak raásrészl ugyanilyen zeneestélyek, de külön-külön; együtt talan sohasem alkotnak programruot. A mi esténket ellenben aB'irger, Grűnfeld, Kvartett és Tnomanék egyfelől, Herc eg Ferencz és dr. Y

rietórisz József másfelől: a zenében es irodalomban egyaránt, emlékezetes órává tették. hittem, meg kell szivemnek szakadnia. Nem ölt meg a bánat, — másként vult megírva a sors könyvében. Aztán Kikísértük, elUmeltük. Tompán húllt a rög koporsójara s lestél is elragadta tőlünk a sír. A temető lett otthonommá, ibolyát, kedvencz virágait hordtam sírjára s könytelen szemekkel néztem arra a kis ledugott f,ikeresztre, melynek jelenlősége olt szülelett a Golgothán, s mely halottaikat sirató emberek sóhajaiból, jajjaiból van összeróva. Különös bűnte ése az Istennek, hogy a férfi nem tud sírni, helsej l dúlja a bánat, kétségbeesés, de nem törli t ki, nem ostromolhat eget hangos sírásban, zokogásban. Bizony, a köny a fajó szív, a beteg lelek gyógyírja s mégis a férfihoz méltatlannak tartjak. A kék ibolyák között pedig minden reggel egy pár szal gyöngyvirágot találtam, ismeretlen kéz által otthagyottat. Kutattam, ki hordhatja azt oda, ki az, a ki szivem bauatat megértven, talán ismeretlenül megosztja velem. Egy reggel a szokollnál korábban mentem a temetőbe; ugyanazon h lyen, a hol ón szok'am ülni, egy női alakot láttam. G endesen közeledve észrevétlenül egészen hala m g' sik rü t jutnom. Gondolataiba mélyen elmerülve ült olt a nő, zsebken lójet sokszor emelé szeméhez, ebből köve k-zteltem, hogy sirt. Aiczát nem lá'hatám, alakja teljesen ismeretlen volt előliem, de szerettem volna lábaihoz borulni, ruhája szeg lyét csókjaimmal elhalmozni, a mert úgy együtt érzeti az én véizö szívemmel. Egyszer aztán térdre ereszkedett s rövid imája végeztevei nagyot sóhajtva kelt föl, hogy távozzék. . . . Akkor láttuk egymást, emlékezik ugy-e rá ? Köz-lebb léptem. — Bocsásson meg. szóltam, menyasszonyomat takarja e suhant, — sokat, mindent vesztettem benne, — ne vegye tolakodásnak ha tudni óhajtom, ki az, ki oly érző szívvel vesz reszt bánatomban. Elpiiuit, kü dóit a zavarral, midőn akadozva szólni kezdett. Az estet a programra e'si száma barátságossá, otthonossá tette. Éreztük, amit pár evvel ezelőtt sejteni se mertünk : hogy a mi Bessenyei-Körünk immár maga is termőföldjévé válik a poézis virágainak, jutalommal ser.e i i a köztünk élő tehetseges köllöket a munkára: ha lehel, le akarja róni nekik azt a hálát, melyre közönsegün et költészetünk kötelezi Nagy dolog ez. Mert kicsoda fejezi ki a mi nyíri bortol gyakran herülö lelkünk éizelmeit, ha nem azok a költők, akiket ez a föld nevel, s ezen társadalom keble hordoz ? Hi itt alkotunk valami őrök érlékü dolgot, ide fogji fűzni ann k emlékét a jövő, s helyet biztosit nekünk az rmtékezet oltárán. A dr Vietorisz József pályanyertes kö teménye : .Rákóczi itthon." mindenképen méllo arra, hogy hírnöke legyen annak a szép jövőnek, mely egykor itt gazdagon termi majd a művészeti k virágait. A programm másik irodalmi szama Heiczeg Ferenc felolvasása volt. Azé a Herc<eg Ferencé, kintk lapja otthon van höigyközönségünk körében, nemesiti, irányítja hölgyeink izlé?él. Már a neve mozgalmat idezelt elő köztünk. Hát csakugyan eljön! Itt lesz köztünk ! Színről színre láthatjuk a nagy írót, feledhetetlen müvek a kólóját! Eljött. Itt volt. Felolvasást tartotl, igazságokat mondogatott, tanácsokat adott, röviden, ötlelesin, de szellemesen. Mohón hallgattuk, de m re jól belemei ültünk hallgatásiba, egy szellemes ötlettel \ege lelt a f I olvasásnak. Olyan volt az egész, mint egy sz»p szappan buborék. Még csak hogyvoltozui sem lehetett. Thomann lstvánné úrné finom lelkű nő U het: Aiczára van irva lelkének bája. Amint megjeltnik az emelvényen, fellépése tiszteletre, hódolatra int, noha erre ő maga nem is gondol. Énekének művészeti hatása főleg a gyöngéd érzelmek sokoldalú árnyalaiáhan van. Előadott darabjai: — llerczfeld: eml. kezés, — Brahms : Von ewiger Liebe, Volkslied, — Massmel: Oure les geux bleus. — Tosti: Quando ctdran — mellan nagy hatást keltettek. A zenének a maga nemében tókelelis műfaja a vonós negyes és a zongora négyes Különösen a vonós négyes, mely egy azon szinarnyala u hangszerek húrjain lámád, s ezert világosabb binyomást tesz a lélekre, mig ellenben a zongora négyesnél a zongora és a hegedű színárnyalatainak különbsége egymást r. szben megfosztja hatásának sajátosságától. Azonban mind a kettő: a vonós és a zongora négyes egyaránl oly művészek játéka volt, akiket egybe forraszt a jalek, a kik négyen igyüil egy maga-abb lényt alkotnak, akik magukkal ragadjak a hallgatóságot, akik talan m 'g a köv eket is éleire kellenék, mint a regebeli Orpln us. Ennek az igazán páratlan élvezetnek szerzői voitak a Grűnfeld-Bürger quartett tagjai: G'ünfeld Vilmos (1. hegedű), Berkovi s Lajos (viola), Sop onyi (2. hegedű), Bürger Zsigmond (gordonka) es Ttionun István zongoraművész. A zongora négyesben Schumann 47. darabjai, a vonós négyesb n Beethoven 75. darabjat adták elő. Thoman István szabatos művészi zongorajátékáról mellyel Chopin: Chanl polonais 5. sz. és Liszl l^-ik magyar rapszódiáját, nemkülöi.ben Bürfccr Zsigmond gordonkajátékáról, mellyel Haydn: Adagio és Popper: Tarantella c. darabjait játszotta, külön is meg kell emlékeznünk, mint a programúinak IHUI kevesbbé értékes számairó'. A nagyszámú előkelő közönség ünnepre készülve jelent meg az estén : a szereplők valóban ünneppé tettek az estét. Csak egy panasz voll hallható: a zeneszámok minden szépségük mellett annyira lekötötték a figyelmet, hogy eltáraszlollák az emb. r érzékéit. Csodálatos, mert a szüntelen megújuló lapsokra következett új darabok, mind a legnagyobb halassal végződték. Az eslé:y után mintegy 100 leri ekü bankell köveikezelt, melyen közönségünk eleje minden tószt nélkül áldomást lartotl annak örömére, hogy immár Herczeg Ferencet is a magáénak mondhatja. — Óh uram .... igazan ... de nekem kell bocsanatát kérnem . . . engedjen meg, ha talán kegyelet-érzését sértettem teltemmel, nem akarattal tettem. — Néhány napja jöt'em a városba, nem ismerek iit senkit. Véletlenül kerültem ide a temető kertbe, — tudja a hatoltak jó barátok, neman hailgatjak, ha az ember elsírja nekik banatát, — távolrol látlam, a mint it» ült fekele gyászruhában. Látlam aztán, mily nehéz volt a válás a kedves slrhanltól. Nem ludtam, kii fed az, nem tudlaiu, ki ön, de kitaláltam egész történetüket. — Bocsásson meg, de a mikor elment, idejöttem én, leültem arra a helyre, a honnan kevéssel azelölt annyi fajdalommal kelt föl s e'gondoltam, mily boldogtalan lehet az, a ki igazan szeret, de néha mennyire boldog. Ügy-e, nem haragszik, hogy azulán is eljöttem minden nap s a maga hozta ibolyák köze néhány szal gyöngyvirágot hin'elttm . . . S akkor nézett rám először. Soha sem felejtem el, mit éreztem abban a pillanatban, — elhunyt kedvesemet véltem viszontlátni. Sötét szemeiből ugyanazon malasztos jóság sugárzott ram, ártatlan szivének érző melege fénybe vonta gyászbaborult lelkemet. Úgy ereztem, hogy ő kelt uj eleire, de ha a halottak szamára nincs is visszatérés, bizonyára lemosolygott rank az égből s örült találkozásunknak. Éreztem, hogy azl a hűség esküi, melyet neki fogadtam, nem szegném in g, ha megosztanám magával szívemet. Nem a nap fónysugára volt a nyilladozó szerelem, mely keresztül töri, elűzi a viharos sölet felleget, hanem a hold sz reny világa, mely megosztja hatalmát az éjjel. Éj volt akkor szivemben, banatos sötétség s azzal a Kis lennyel, a mit a maga két sztme lopott be oda e perezben, a derengő hajnal valtotta fel az éjt. Május volt akkor, rügyfakasztó, lombbontó május, a levegő lelve volt virágillattal, s midőn jobban megismertük egymást, együtt bolyongunk a temető melletti zöldelö pázsiton. Óh, felejthetetlenek nekem e napok, de tudom a maga szivéből is kitörülhetetlen az emlékűk.