Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

T: ^ , i ö 51

3 r svv. XXVLévfoiyam. 1- N>ire

gyháza 1905.január 1. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE; — Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. -«e«- — L, Előfizetési feltételek: p08tón vagy helyban házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre i Negyed évre 1 „ Az előfizetési pénzrk, megrendelőiek s <• lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Etel- kiadó-tulajdonokönyvnyomdájához iskoia-utcza 8. szám (Jánószky ház) íntézendők. A lap szellemi rrszét Jiépezó küldemények, -a szerkesztő czime alatt kéretnen beküldeni. Bérmontetlon levelek esak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az j iető költségére küldetnek vias-za. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit «or egyszeii kSzlése 1 I fillér ; többszSri kbzlóa eseteben 8 fii!. A nyílt-téri köz einények dija soronkint-öi) fillfr. Apró hirdetések 10 azőigí > fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivata ban (II. kerület iskola-utcza 8 k sr. m); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstei

n es Vogler irodajában Bécsben, ét Budapesten, valamint Németország . s Sveicz fővárosaiban. A »» a r » tJj év, I Az egymást követő évek sebes szárnyán súlyos események, nehéz válságok nehezedtek a magyar népre. Lázas feszültséggel lessük, ini ! minden fog történni az 1905-ik esztendőben Magyarországon, inert ez az év fogja eldönteni a mi hazánk sorsát, sok esztendőre. Ha nem ismernők a mi fajtánkat, ha nem tudnók, hogy a história tanúságtétele szerint az akárhányszor porig alázott, megyöngitett vérszegény nemzet mindig és minden korban magához tért kábulatából s nem egyszer egész Európát megrázkódtató robbanással zúzta össze ellenségeit, ha nem biznánk most is a régi erők feltámadásában: bizony sirva gondolnánk a jövőre. De félre gond és bánat. Mi bizalommal és reménységgel nézünk a jövőbe ! Most, hogy az 1905-ik esztendő súlyos válságok közepette virradt reánk, annál erői eb b a bizalmunk, hogy a nemzet meg fogja látni a kibontakozás útját és folytatni fogja dicsőségteljes múltját. A viszálykodások, melyeknek színtere már néhány esztendő óta a mi hazánk, igaz közgazdaságilag visszavetnek bennünket. Dolgoznunk k'űilene minden vonalon, alkotnunk a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a forgalom és a törvényalkotás minden terén, hogy évszázadok mulasztásait hozzuk helyre. Dolgoznunk kellene, hogy felemelkedjünk produktív munkánkkal is az európai nagy népek magaslatáig, mert erő és kvalitás van a magyar nemzetben ahoz, hogy részt vegyen ,t világ sorsának igazgatásában. S ebben a rauninunkánkban folyton ujabb és ujabb akadályok torlódnak a mi utunkba. Mintha valami gonosz hatalom törekednék arra, hogy a magyar ne mehessen előre, csak hátra. Mintha valami országunk határán kívül levő erő szövetkezvén Lussingrandei emléklapok. t Gyermekeimnek. Irta: Ruzsonyl Pálné. Thalatta! Thalalta! Tízezer görög, ti rátok gondolva igy köszöntöttem én is a lengert, a bűbájos Adnát, a mikor tündöklően kek hullámai mormolását legelőszór meghallottam .... Hogyne dobogott volna ői ült gyönyörben fel a a ti szí elek, liz.ezer görög, mikor ti h zálokat véltétek felfedezni a s'jlelines messzeségben, túl a tengeren, a barázdat köszöntöttetek, az ezüstöst n Cíillogót, melyet már akkor lattatok migátok elölt a hullámzó vízen, mikor még hajoto sem volt, m.ly el/igyen oda . . . . S mielőtt megepitettétek volna, lebt rultatok a tengerparton: Thilatta ! Mikor éa, kit e h. jó, melynek kődkürtje raegadla már a végzetes jelt, messze, messze volt viendő hazámtól, szülőföldemtől, el a válás pillanatának megfoghatatlan tavolságba mindazoktól, kikei^ szeretek, en . . . én is azt tulloglam migamban : Üdvözlégy tenger, te örök, ki folytonosan valtozva maradsz örökké változatlan ! S mig elragadtatott, szemem pillantása révedezve kisérte a rengő hullámokat — ni'gindult a híjo ... Vesztemre . . . kénytelen voltam belátni, hogy a regieknek igazuk volt, mikor isteneiket önző s irigy urasagoknak tartottak : Posüdon ő felsége csak egy percznyi körültekintést engedett végtelen birodalmában — azután elküldte a Bórát, hogy lehűtse lelkesedésemet. A Bóia eljött, kegyetlenül m.'ghimbálta a hajót . . . belekapaszkodott hajzatomba s irgalom nélkül tépte meg mind«n szálat, agjamban őrült körforgást s gyomromban hü képét idézve fel egy kitörni készülő vulkánnak . . . Olasz szó ideális, melodikus csengése, beh prózai pillanatban hallottalak meg először — résztvevő stevard ajkain. Itt-ott egy-egy jó tmácsot is hallottam útitársaimtól különböző nyelveken, előbb leczipellek a kajütbe, belső, széthúzó, viszálykodó elemekkel, arra törekednék, hogy a magyar nép szellemi és anyagi javai belső küzdelmekben forgácsolódjanak szét s igy aztán az ország ne emelkedhessék. De mi már sokszo.- legyőztük nemzetünk külső és belső Mefisztó! . El bírunk bánni ezekkel is. Pusztuljon az, ai.i útjában" áll az ország jogainak érvényesítésébe i. pusztulnia kell mindazoknak a külső és be .ső ellenségeknek, akik járszalagon akarják vezetni még tovább is a magyar nemzetet. Nem sok idő választ el bennünket a naptól, midőn az urna elé fogunk lépni, hogy leadjuk szavazatunkat arra az «mberre, arra a pártra, amely ami eszméinket képviseli Teljesítsük ezt a szent kötelességünket azzal a tudattal, hogy e szavazással járulunk horzá az ország sorsának eldöntéséhez, hogy tőlünk függ, hogy jobbra dűljön-e el az ország sorsa vagy balra. Gondoljuk meg, hogy olyan eszmék, elvek és közgazdasági érdekek vannak most szorosan a mi szavazatainkkal egybefűzve, amelyek közvetlenül érintenek nemsokára n inden magyar embert. Szavazzunk meggyőződ' sü .kszerint és halgagsuuk a szivünkre, amelylyel a nazát szeretjük. Válságok újéve! Vájjon mit hordasz méhedben? Minden újesztendő napján reményteljesen lélegzik fel a szegény emberiség, mely elkeseredve húzta az elmúlt esztendő jármát; szép nap az uj év, mert egy egész esztendőre való remény csillan fel bennünk és a mult keserűségeit és nehézségeit szeretjük elfeledni Minden uj év megcsalt bennünket eddig, mert minden uj év napján hittünk benne, hogy elfognak múlni gondjaink és bajaink, ehelyett azonban csak nőtt a rossz, s a mi fejünkre szakadt, de mindig kevevebb jóban volt részünk. Ez a pesszimisztikus felfogás lebeg az uj esztendő felett, majd vissza a fedélzetre, holott is a — Posüdonnak engesztelő áldozatot hozott, s többször is megismételt Libatiók után, minden izemben remegve bár, d.< azon elhatározással ültem le, hogy nem, nem mozdulok innen ha csak a hullámok le nem sodornak. Meglássuk — sivi'ott a Bóra — s oly szépen fektetgette egyik olüalárol a másikra a hijót oly könnyeden dobálta egyik hullám hegyéről a másiknak ölebe Iq, mintha csak lapda lett volna. Én azonban stoicus nyugalommal ültem helyemen. Útitársaim egyenként párologlak el mellőlem jobb tanyát keresni. Székely gavaliérom, ki nagy ideig keserű humorral traktálta a tenger háborgását, kitárva magyar lelkének tagadhatatlan idegenkedését e hideg s .ingatag* elem iránt végre is félretetteagalanteriát s beljebb vonult; bátyám urain ki igen inarczona színben igyekezett feltűnni — azt állította egyszerre, hogy álmos s szintén eltűnt . . . Ugy tettem, mintha elhittem volna neki . . . Ketten maradtunk otl : de dicsekvés nélkü

1 mondván, en voltam a bátrabb s gyáva félelem akkor sem ülte meg lelkemet, mikor a dühös Bóra jobbról-balrol olyan hullámokat uszított hajónkra, hogy a fedélzet csupa víz lelt s egyetlen társam is ázala.'gá változott; az az ezy pont azonban, hol én ültem, úgy latszik, mégis kíméletre indította Posüdon küldötteit — én száraz maradtam. Be kell azonban vallanom, hogy a tenger, a Quarnero haragos pompájából mit sem láttam ekkor, mozdulatlanul s behuny szemekkel ültem olt, tem akarva felidezni a már egyszer megtapasztalt földlani kép eteket . . . Dá mikor Veglia szigete ele ertünk, mégis csak felpillantottam, elószfir látva, tapasztalatlan szemeimnek oly idegen s bajos képét, egy középkori olasz városkának Hej! de ezután jött a társa; Veglia s Aibe kőzött lévén az úgynevezett GanaMto Mallempo, mely mondhatom, nevének alaposan megfelelt. A hullámok bősz csatazajában kapitányunk — kitűnő alak már-már arról beszélt, ho.jy nem fog Lussingrandeban — utazasunk vegczéiján kiköthetni — hai eni tovább fogunk hajókázni Záráig s c-ak masnap reggel vissza. még is tud hinni és remélni e napon még a legszerencsétlenebb ember is, mert a remény velünk született, épen úgy, mint a bánat ég a csüggedés. A magunk bajain kivül súlyosan nehezednek minden jó polgárra most az ország bajai is. Mert aki neiu cinikus és magyar embernek tudja magát, azt lehetetlen, hogy ne érintse a közéletünkben történt fordulata eseményeknek. De megszáll bennünket az újévi reménység, hogy kifogunk gázolni' a bajokból mi is, a haza is. Adja Isten, hogy így legyen! Dolgozzunk, szeressük egymást, tartsunk össze jobban, mint ezt az elmúlt esztendőben tettük. Mert sok, nagyon sok ellenségünk vau Magyarország halárán kivül és ellenségek élnek közöltünk is. Csak az egész magyar nép teljes együtt értésével lehet legyőzni ezeket az ellenségeket és mi vagyunk olyan erőssek, hogy-ha egyetértüuk, le is tudjuk győzni őket. Ebben az értelemben kívánunk mi boldog uj esztendőt. kiir "jJii-í; a vármegyén. liestauracziós közgyűlésekre emlékeztető mgy érdeklődés m llett nyilt meg a d c'.ember hó i'J dikérc összihivotl vármegyei rendkívüli közgyűlés. Még a karzat is zsúfolva diszes hölgy közönséggel. A 10 óra ulán pár perczczel megjelent háló F e i li t zs c h Berlhold főispánt zajos élj nfés>el üdvözölték a bizottmány tagjai. A főispán ur őméltósága, miután jelezte ama tárgyakat, amelyek i lintezése miatt a rend ;ivüli közgyűlést összehívni kellelt, a részvét meleg szavaival emlékezett meg a vármegyei bizottmány legutóbb elhunyt két lagjáról, gróf Dessewffy Alajo-ról és id. Szunyoghy B.rtalanrol. A közgyül 's, a főispán ur indítványára elhunylak felett érzett fájdalmas részvétének jegyzőkönyvében itdolt kifejezést s eriől az elhunyt bizottsági tagok csiládjat jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetni rendelte. E kilátások nem < oltak biztatók egy cseppet'sem, de miközben sok ide-oda hanyaltalassal Arhe elé érleztünk — egyszerre, mintegy varázsütésre lesíinultak a bősz hullámok; a Bóra süvöltő hidegsége helyeit meleg déli napsugár árasztó!t derűt elcsigázott lestünk s lelkünkbe. Arbe előtt kikölölt a hajó s miközben én kiváncsian néztem ódon falait, melyek keleti jellegükkel úgy hatottak rám ott a Ouirnero kék bullamii m llett, mintha a távol d libáb varázsolta volna őket ide -az elpárolgott utitarsak is előkerültek s a -nap sugaraitól jó kedvre derülvén, viharedzett modorban kezdének társalogtii, lulliczitálváu egymist képzeletben átélt tengeri kalandokban. Egyik inirczonább volt, mint a másik — én mosolyogva hallgatlam is őket, meg nem is, mert mo->t elindult a hajó s en kiáltott szenvedéseim méltó jutalmául Thalatta ! — végig járlarn a fedélzeten — aztán megálltam s lelkem minden képességével adtam át magamat annak a végtelen, hóditó. bűbájos látvanynak a mi szemeimnek adatott. A kek Adria! Vihar, Bora eltűntek valamely sziklapalotába ott le n a mélyben; nem haragos, bősz hullámok voltak tz. k, csak Poseidon királyi palástjának rengő fodrai s gazdag hímzésül rajta arany napsugarak ; a hajóvonta barázda olvadt ezüstje s milliárdnyi ragyogó vizgyőngy, melyet sellők s delphinek bőkezűen dobállak fel a mély' bői. Igy elértünk Lussingrande elé — nein egészen a túlságosan kicsiny kikötőbe csak kis távolsagra tőle vetettünk horgonyt s az elénk siető bárkákra szállva — valóságosan tiopikus in;legben szálltunk partra. A parton Ur. Simonits Lu-singrande fürdő orvosa í várt bennünket s igen szeretetreinéltóan fogadva, akkor meg nem lévén készén saját fényes berendezésű szanatóriuma, elvezetett mostani lakhelyemig, melynek iieve: „Pension Rudy.* Ez a név nem keresztnév, de egy Gömörineg)éből ideszármazott migyar uri ember csalad neve. S valóban : daczára annak, hogy neje, ki az egész pensiónak valóban lelke és úrnője — nem magyar, s kedves leánya, a kinek szeme oly kék mint az Adna C 'el-