Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

4 NYIRVIDÉK pek seregében, de magyarrá tudott vf'-i a magyar föld levegőjében ! A mai ünnep a hitnek és hazafiságnak ünnep' volt, mert a mi új templomunk nemcsak kalliolikus templom, hanem egyszerstnint magydr templom E'.ert azt kívánom, hogy a mikor Ő Méltósága tőlünk u. hazujába indui, hogy püspöki szakét hivatalosan is elfoglalja: vigye magával lelkében ennek az ünnepuek hangulatát, vezérelje őt útjában ennek két symboluma. Szá ljou elölte a hitnek és b kének jelképezője gyanánt az az olsjágat tartó hófehér galamb, a mely kegyelmes főpásstorunk czimerpaízsán a mai ünnepély felett is olt lebegett, de fent a magasban keringjen felette egy másik symboluui is a hazafiság szelleme gyanánt : a honfoglaló ősök zászlóján repkedő legendás Turulmadár, a mely Hadúristen wllogó pallosával karmaiban lecsapásra keszen őrködik a magyarság bekéje felett ! Kívánom, hogy ezeknek védő srárnyai alast vezesse U Méltósága új hazájában is diadalra hitünk és nemzetünk ügyét, kívánom, hogy éhez neki az Is'en erőt és egészséget adjon, kívánom, hogy a magyarok Istene áldja meg, a miért mi közénk eljött, kívánom: hogy dr. Pány Sándor Ő Méltóságát hazánk és egyházunk dicsősegére az Isten sokáig éltesse I ! ! Az ebéd a leglelkesebb hangulatban d. u. 5 órakor érL véget. A fáklyásínenet. Nyíregyháza polgársága, hogy szeretetét, tiszteletét és háláját a nagy Főpap iránt külsőleg is jelezze, este « órakor igen szépen sikerült fáklyásmenettel tisztelgett az érsek lakása előtt s a nyíregyházi d ilárda ugyanez alkalommal szerenádot adott az érsekn k. Már jóval tí óra dőlt a parokhia, a városháza s a két templom közötti nagy tér teljesen megteli előkelő közönséggel. Néhány perczczel 8 óra előtt mpgin dult 2i 0 fáklyával a menet az úgynevezett Zöldségestérről a parokhia feles a legnagyobb rendben és csöndben elhelyezkedett az érsek lakosztálya elölt, ahol mar előbb a nyíregyházi dalkör is helyet foglalt. Az elhelyezkedes ulán hatalmas éljenzésben tört ki a nagy tömeg. ,Éjien Samassa József egri ersek !" zúgolt végig sokszorosan a nagy terén. Az érsek lakosztályának nyitott ablakánál megjeleni, mire a dalárda egy üdvözlő dalt énekelt, majd dr. Kállay Rudolf kórházi főorvos lelkes beszéddel üdvözölte az érsektt. £ beszéd elhangzása uian mély csend állott be, mert az érsek szólani kezdett s a csendben messzehallatszó érczes hangon a következő sokszoros zajos éljenzéssel kísért beszédet mondotta : Uraim! (Halljuk! Halljuk!) Midőn Önök kivételes polgári ünnepséggel, oly ékes és megindító szavakban engem üdvözölni kegyesek, megvallom, hogy ezen irántami kegyeletes rokonszenvük, figyelmük és jóságuk nekem jól esik és reám nezve sokszorosan vigasztaló. Ebben én javalását latom eddigi életein működésének bátorítást arra, hogy azun ösvénytől el ne térjek, amelyet magamnak választoltam. Egyúttal azon intés is ez felém, hogy az utokor csak azok iránt van hű és áUandó tisztelettel, akik az érzelmeiket soha el nem árulták, akik soha attól az úttól el nem téitek, melyet komoly megfontolássá

1 maguknak választottak. (Éljenzés.) Én állhatatosan megmaradok ezen az úton és hű fogok maradni azon fogadásomhoz, mely közéletem első perczétől betölté lelkemet, amelyben két elv, két eszme, mondhatom két szenvedély pontosít össze, és ez a vallásosság, a haza és a haza szabadságának szeretete. (Zajos éljenzés.) Ebben egyesül azon bizalom és remény a haza további fenná'lásához, a hazának méltósága, lekintélye és súlya a külfölddel szemben, belül pedig a polgárok szellemi és anyagi gyarapodása és boldogsága. Ezen két eszme: a val'ás, a haza és a hazával összekötött szabadságszeietet élt lelkemben és élni fog allandóan. Ebből szaimázott minden, amit tan életemben jól, amit tán életemben szépet, amit tán élelemben felségest csináltam és teltem. E/en éizeluiekhez hűen fogom kötelessegemet az egyház, a vallás és a haza iránt tovább is teljesíteni és remélem a kegyes égnek áldása mellett, hogyha életem utolsó percze meg fog kondulni, teljes nvugalommal azt mondhatom: nem vo tani hűtlen fia e hazának. (Óriási éljenzés.) A dalárda erre rázendítette a „Tied vagyok, tied hazám" kezdeiü dalt s az érsek könnyekig meghatva vonull vissza az ablaktól. A vasárnap délelőttöt az érsek látogatásokkal töltötte el. Látogatásokat tett pedig még szombaton este felé báró Feilitzscli Berthold főispánnál, aki az esti vonattal elutazott, s vasárnap délelőtt S z i k s z a y Pal alispánnál, Majerszky Béla polgármesternél, Kii 1 a y Andrásnál, Kallay Rudolfnál, dr. Bodnár Istvánnál, dr. K o n t h y Gyulánál és K o r á nyi Imrénél. Délben szűkebb körű ebéd volt a parochián, délután pedig az érsek kikocsizott a Sóstóra, hol látogatást telt polgármesterünk kint időző családjánál s a svajczi lak verandáján töltölte el a délutánt. Az elutazás. Ur. Samassa József egri < isek hétfőn délelölt 9 és lel órakor utazott el v áronunkból, a Miskolcz felé menő vonallal, Búcsuzasra megjelentek az állomásnál Sziks z a y Pál alispán, Májerszky Bela polgármester, az ünneprendező bizottság tagjai s díszes nagy i özönség. Az érsek a leg;zivélyesebben vett búcsút s több izben adolt köszönetének s az ünnepély nagyszerűsége felett érzett elragadtassanak kifejezést. Beszállva végre szalon kocsijába kíséretével, a kocsi perronján varia be a vonat inüulasal: .Hadd gyönyörködjem még bennetek, édes liaim!' Az érseket vivő vonat zajos éljenzés közölt robogott ki a pályaudvarról. Az érsek adományai. Dr. Samassa József egri érsek, a templomszentelés alkalmából a városi szegényeknek 1000 koionát, az árvahá.nak 400, a tűzoltóknak 400, a dalárdának 300, s a rendőri segélyző egyletnek 200 koronát adomá] nyozott. E helyütt említjük meg, hogy dr. Bodnár István díszes ezüst fekete kávés keszletet kapót' ajídékba az érsektől, a templom építésének jogi előkészítésénél kifej ett fáradozásai eljsmeréseüL * • * Köszönet. Mindazon testü'eteknek é- egyesekn.k. kik a templomszentelési ünnepély díszét személyes megjelenésükkel, vagy egyébkénti megjelenesükkel emelni szívesek voltak: ezúton is őszinte kö.-zöi e'et nyilvániija a rendezőség. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Igen, csakhogy ismét kátyúba jutottam, de azért nem fenekleltem meg, mert folyton járok, csakhogy nem haladuk. Épen úgy, mint azt ezelőtt mintegy 20 évvel a munkácsi várban hűsülő es szorakozas kedveér , na meg a 60 ölnyi mélv kútból vízhú'.ás kedvééri is, inalom laposó laboktól eltanultam, a kik a mókus kalitkahoz alkalmazott, de sOükal nagyobb szai ásu dobhoz lépcsőkön törekedtek kegyetlenül izzadva I öl felé, láradságuknak eredménye azonban csakis a fe.húzott víz lett. Azoknak alapos okuk volt t. i. a muszáj, de én oktalanul t.ipo som a malmot es rágom a loilat, mert tudom,- hogy nem a Parnaszusri mászom fel, hanem vízizü sorokat húzok fel a kalamárisból ebben a kulya melegben. Azon végtelenül kedves katyu, mely a Nürnbergbe való visszatérésben megakadályozott, Dr. Samassa József egií érseknek megjelenése volt varosunkban, a ki eljött felszentelni azon 600000 koronánál jóval többe került monumentális román izlé^ü templomot, a milyenhez hasonlót az újabb korban hazánknan alig ismerünk. Ezen fogadalmi templom, melyet Istennek dicsőségére, ötven éves áldásos pipsaganak emlékére, Nyíregyháza városának ajandekozott, nem úgy épült, mint a laskodi ev. ref. templom, melynek a homlokzatára az van írva, hogy „Épiieite a nemes Jármy femilía az Eklézsia költségén", nem is úgy uiint fejedelmi áldatlan szerencsetlen-egek emlékere, — nagy részben közadako zásbol — létesült fogadalmi templomok épülni szoktak, hanem csupán saját zsebebői kei ült ki, a mihez sem magánosok, sem semmiféle egyházi alap egy hunezut krajczárral sem járult. Nyíregyháza városa soha sem latolt, de nem is fog látni olyan fejedelmi fogadtatast, a melylyel a nagylelkű főpasztoit nem csak a varos, hanem a varmegyének szine javá mállan megtisclelte és a milyenben koronás fők közül csak Mátyás király részesülhetett volna. Ezen ünnepilyeti politikai pártok nem szerepeltek, csupán minden vallás felekezetnek Isten párti lagj ii, a kikhez én is tartozom. Adja az Ég ura, hogy gyémántmiséjét is elmondhassa, még pedig Nyíregyházán, saját templomában. A vár megyei küldöttségben bárö Feilitsch Berthold főispán vezetése meliett üzennyolczaii véltünk részt. Tizenkettő díszmagyarban, ha au p.dig dísznémetben, a kik közzé külsőleg én is tartoztam. Mint hátul kullogóí, a főispán engem is bemutatott, a mely alkalommal elmondottam, hogy .Volt szelencsém egyszer —harmincz év előtt — excellenliáddal ebedelni, a mikor excellentiad orvosi én pedig némileg theologiai kérdéseket fejiegeltüuk." „Akkor tehát ugyancsak szerepet cseréltünk." Tovább nem beszélgettünk, mert hiszen minden bemutatotthoz, — annak állásához merten — szellemes szavakat kellelt intéznie, a mint hogy igy is cselekedett. Ugy vettem észre, hogy az em'itett ebéden folytatott beszélgetésre csak homályosán emlekezüetett, a min hetvtn éves tapasztalatom után nem is csodálkozom, mert hiszen annyi idő alalt egyhuzamban álélt emlékek oly soka dörzsölődnek egymáshoz, hogy azoknak kopmok kell. A .t hiszem, hogy nem követek el sem indiscretiól, sem tisztelet sértést, ha az esetet — lényegében híven — ezen időszerű alkalommal elmondom. Az Érsek — ha jól emlékezem — 1874-ben Szabolcsmegyébcn béimaulat telt. Egyik napon az orosi plébánián ebédelt, iiju Kallay Ákos akkori plébánosnál, a melyre czivilek közül a plébánosnak apja, sógorom, id. Kallay Á-iOs es én is meglettünk híva. Az ebédnel a több papok közölt ni ni aféle czi\il vendég az éiseknek baloldalára kerültem, megfelelően erős baloldali érzelmeimnek. Csak a mostan történt templomszentelési magasztos ünnep utáni napon tudtam meg Párvy Sándor szepesi püspök úrtól azt, hogy az érsek, — mint okos ember — soha sem lelkesült a homeopatbia babonáért. De mint évődni szerető és kedélyes ember adta velem szemben a nagy homeopathát. Nem em ékezem már azon szavaira, a melyekkel eng- met — ezen tekintetben — lóvá akart tenni. Lelkesülten nyilatkozott a homeopaihiaiúl és kérdezte tőlem, hogy mit lar ok felőle Egyenetlen fegyverrel küzdeni nem szeretvén, vonakodtam a választól. Kitérni azonban nem engedett, mondván, hogy „Egy kérdés megérdemel egy feleletet.' Sarokba szorított. M'gvallom, hogy akkor még nem tudtam, hogy a magyar országgyűlés azon időtájban creálta a homeopathiai tanszéket a budapesti egyetemen és hogy az érsek a kérdést czéltudatosan tréfából veti fel. Azt leletem, hogy, „Azon esetben, ha a himeopathiának alapelvei igazak, akkor In Donauescbingenben — a Duna forrásánál egy meszely bort öntenek a Dunába, az a ki Ga'acznái egy pár iccze dunavizet iszik, holtrészeggé kell hogy váljak, vagy ha a Kauká/.usnak valamely mély völgyében mérges növény díszlik, egy keleti szel annyit hoz hozzánk annak illatúból, a mennyinek batasat meg kellene éreznünk. A mit pedig nem tapasztalunk. Erre egy darabig elfordu't tőlem és másokkal b szélgetett az ó szellemes modorában. Kis vartatva ismét felém fordulva kérdi : Mit gondol a tőorvos ur. Hol van az ország intelligentiáján ik központja ? Nem tudván, hogy h jva czéloz, úgy tettein, mini a legtöbb zsidó szokta t. 1. hogy víszont-kérdéssel válaszoltam, mondván, hogy miért kérdi azt Excellentiad ? A ki nem hiszi, hogy a zsidó viszontkérdéssel szokott felelni: Erre a kérdésre szeriti-e a sárgarépa! ? A pápista azt fele i: megeszem. A lutheránus : szeretem is nem is. A kálvinista : szereti a fene. A zsidó vissza kérdi : Mert ne szeretném ? ? _ Ő : Mondtam már az előbb, hogy egy kérdés megérdemel egy egyenes választ. É l : Meggyőződésem szerint az ország inteliigentiájanak g.czcza az egyelemi tanári testületben van, a melylől a magasabb ösmeieteket nyerjük. ü : Akkor őn nem jó hazafi. Én: Aliért? Ezl a vádat magamra nem -vehetem. ü: Azért, inert, az ország szine-javának kö'pontja az országgyűlés. Az országgyűlés által hozott és sanctionált törvénynek alapján a budapesi egyetemen honi'opathiai tanszék letesült. Ö.inek mint honpolgarn ik köteles-ege a törvényt tisztelni és a homeopatlnát respek álni. Én : Bocsánatot kérek. Kötelessége annak, a ki anarchiában elsülyedni nem akar, a törvényeknek engedelmeskedni, de nem kötelessége azoknak mindegyiket tiszielni is. Az országgyűlést meg épen nem tisztel-m, meit annak legtöbb tagja a pálinkás hordóbol bújt ki. Ö: Lehet, hogy maguknál igy van,de nálunk nem. Erre igazság szerint azl feltem, lngy a küiönilaseg csak az, hogy egyii helyen pálinkás, a inu-ik helyen pedig vörös boros hordokból dugják ki fjjüket a/, országgyűlési képviselőknek nagy resze. Pers'.e, hogy az ilyen bolond beszédet senki sem hiszi el, miután a ti-zta valaszlásokról lelkem melyéből meg vagyok győződve, tehál ezek t csak tréíáb 1 és évődesből mondotlam C-akhogy ugy vettem észre, hogy ezen bad ir.-.igot az érsek Ialán, -— de csak talán — komolyan v. tle, mert az egész ebéd alatt többé egy szóra sem méltatott. Ebéd után fekele kávéra egy másik szobába mentünk. Az érsek a fekete kávét állva — egy ajtóLihez lám szkodva — szürcsölgette. Az ő engedelmével, szemben vele ugyanezt cselekedtem, kerve, hogy egy theologiába vágó kérdést vethessek fel. Hat theologiával is foglalkozik ? Igenis, épen úgy mint kegyelmes uram orvosi kérdésekkel. Ez derék. Hát kérdezzen ! Nem merem a kérdést felvelni addig, inig kegyelmes uram meg nem igéri azt, hogy kérdésemért ineg nem haragszik. Talán csak nem feltételezi rólam azon balgaságot hogy egy kérdéséit képes lennék megharagudni. Köszönöm. Ez bátorító ! Legyen kegyes Excellentiad megmondani, hogy szabad-e az Istent az oltárról ledobni? Erre méltó indulattal viszonkérdezi, hogy micsoda vallasu ön? En római kalliolikus vagyok. Hogy merészel ilyen kérdési hozzám intézni P Azért, mert Nagyinéltóságod kegyei volt megígúrni azt, hogy felteendő kérdésemért megharagudni nem tog ; de meg azért is, mert ebéd alatt több izben azt ineltózlatott mondani, hogy minden kérdés megérdemel egy feleletet. Erre lecsilapodva válaszolta. „Hogy lelt volna szabad ezt tenni." Na lássa kegyelmes uram, ez pedig megtörténi. 1792. évben a lianczia konvent az Istent detronizálta, az oltárról ledobta. Talán meg e.ősebb aposztroíálással is éltem; de ezen tekintetben emlékező tehetségem cserben hagyott. Az ol'árra Lten helyeit egy nem kétes, de kétségtelen hírű vászon cselédet állítottak oda. Tehát ezen laikus tesiület — a dogmáknál is magasabb kerdésben olyan undorító absurd határozatot hozott, a melyre azon nyomorult lestü'et hivatva nem volt. Némileg hasonló jogosullságu a magjar országgyűlésnek elj írása, a mely a homsopathiát tudománynak decrelalta. Azt hiszem, hogy az érsek osztozott nézetemben, mert azt válaszolta, hogy ha Egerbe megyek, látogassam meg. Fájdalom, hogy erre eddig alkalmam nem nyílott, de kiközösítéstől is félve, csak most mikorra már ezen beszélgetést elfelejthette, mertem előtte tisztelegni. Ha valami közbe nem jön, talán még visszatérhetek egy pár perezre Nürnbergbe. Nyíregyháza, 1904, aug. 25. Dr. Jósa András. TANÜGY. Nyilvános jogú polg. ós el. leányiskolámba bennlakó növendékek korlátolt számban felvetetnek. Intézetem jó hírneve kellő bi tositékot nyújt az érd kelt szülőknek, hogy gyermekeik vallás erkölcs nevelésben, szülői gondozásban, szakszerű tanításban részesülnek. A kötelező tantárgyakon kivül nagy gondot fordítok a