Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-28 / 35. szám

2 N Y I R V I D É K Az idő is kedvezetl az ünnepélynek, derült, de ntm túlságos meleg idő volt, mikor reggel '/

a6 órakor az érsek teljes főpapi diszben a szepesi püspök es a jelenlevő nagyszámú papság kíséretében a parochiarol a régi templomba vonult, ahonnan csakhamar az uj templomhoz ment, milyen ez alkalommal 2 nagy nemzeti zászló, a pápai és a városi színekből 2—2°zászló volt feltűzve, hogy megkezdje a hosszú és fáradságos templomszentelési szertaitasl. A templom ajtaja előtt elhelyezett imazsámolyon rövid imát mondott az ersek, majd a Mindenszentek litánia elmondása után professzióval háromszor körüljarta az uj templomot, útközben meghintvén azt szentelt vízzel. Aztán az érsek és a papság bementek a templomba, hogy ott végezzék a szei tartást. Ez alatt a nep tömege mintegy 10,000-re nőtt, s mivel a templomba ekkor még a szertartás nratt nem eresztettek be szenkit, kívül a templom körül foglalt állast és szent énekeket énekelt. A szentelési szertartas »|, 10 órára veget ervén, dr. P a r v y Sándor szepesi püspük a Főpásztor jelenteiében nagy misét mondott, a mikor mar beeresztenék a nepet is. A mise vegeztevel a Főpásztor áldást adott a népre az oltárlol, majd lenyes egyházi menetben vonult a papsággal egy üti vissza a parochiára. Küldöttségek fogadtatása. Déli 12 órakor vette kezdelét a küldöttségek íogadtatasa a parochian. Mint lapunk legutóbbi szamaban mar megírtuk, 15 küldöttség tisztelgett az ersek előtt s ezek közölt elsőnek fogadia 0 nagyméltósága a varmegye küldöttséget. Báró Feilitzsch Beithold föispjn üdvözlő beszédere az ersek a következőleg válaszon : A közigazgatas egészséges fejlődeseben egyik tengely, mely kőiül a larsadalmi elet lorog. A helyesen berendezeti közigazgatas külsőleg egy bizonyos fokig képes elsimítani azon ellenteteket, amelyek a társadaiom rétegében elnek. Külsőleg mondom, csak, mert az államnak és a vi.ági hatóságnak egyedüli czelja levén a larsadalom és a nemzet földi javat eiornozditani és ezen ^czelnak elerésére szükseges intézkedéseket tenni, szinte csak külső erővel bírnak. A világi hatóság ereje és hatalma nem terjed le a lelki ismeretig, es azért csak loyaiiiassal üdvözít, azaz csak azt nézi, hogy a tények külsője, a tőrvenyek rendelkezésevel összhangban áll-e ? De az indokokat, a motívumokat, melyek az embe.eket vezelik, nem biralhaija, mert az a lelkiismeret körébe vág. Euből mi következik és unt latunk '< Hogy mivel csak külső lega'ilassal bir a hatalom, minden ereiével sem kepes a társadalom igazi alapját megtereinleni. Nem kell sokai fejtegetni ezt a dolgol a törlenelcinuoi. Csak nyissuk ki szemeinket es szembeszökik, hogy a legalilas meg nem elég bizlosiléka a társadalmi rend megszilárdításának. A külső hálálom minden ereje csak odáig lialbat, hogy megfekezze, hogy lekösse a rosszat. A külső hatalom csak ezt leheli és szerencse, ha sikerült neki elérni a czélt az által, hogy lekotven a rosszal a jónak meggyökeresilésél mozditoila elő. A jot magat hogy az sikeres maradjon es allaudo, csak a vallás kepes bizlositani. Ennélfogva, ha a közhalalom komolyan a társadalomnak az országnak erdekeit szíven viseli, nem szabad ellenseges alia^poiilra helyezkednie a vadassal. (Igaz, ugy van!) Mert ahol a vallás hatalma es csabja csökken, olt komoly bajok törnek elő es a lelizgatolt forrongó nepszenvedélyeket nem lógja uljokban megállítani. A mindinkább erőre kapotl feltorgatasi szellem, amint tapasztaljuk, már a társadalom legbensőbb gyökereit támadja. Ezen fejtegetések az én meggyőződésem szerint nagy igazsagok. Tudom, hogy az emberek nagy része, a mely nemcsak a történelemből nem tudja levonni a szükséges tanulságokat, de még saját tapasztalásait sem képes megérteni, — talán mis vélemjnyen van. kövei, a melyeknek ördöngössége aranyat ontott Ábris mester iszákjába a természetnél nagyobb, elapadhatatlan gazdasággal s a mikor betellett hivatásuk, akkor is csorbítatlan szüzességük fehér pompaban csillogott testük a durva fekete papír köntös alatt és ha van elete az ejszakunak, a miről egyébként tanulsagot tesz sok szavahihető krónika, Valpurgis éjfelén pokolian káprázatos kánkánl jaihat a kocsikenőcsös hordók, szappantornyok, lisztes zsákok, korpás hombárok szent áhiUllal teli csodalkoztára a huszonöt czukorsüvegbe bujt démon. * * A história pedig voltaképpen mégis csak egyszerű. Olt kezdődik, hogy Ábris mesterhez, a kit hét csavarodásu kobakkal áldott meg a Góbék istene, bekeczmergell egy vándorló boltos zsidó, a ki fészek kereső útjában vetődött a faluba. Bekeczmergett, mondani es alázatos szóval, m>g még szebben beszélő pengő, zengő pénzmuzsika, szóval rakapaczitálla Ábris mestert, hogy töressen a háza falán az utczára szó'ó ajtót s adná árendába neki a híjlék első fertályát bolt nyitás okából. A kontraktus elkészült, a kőmivesek léket ütöttek a falon, porlékás ládák érkeztek, szegről hegyire hamarosan megnyílt a köz.ég boltja Ábris mester, a mint ez figyelmetes házi úrhoz illendő is, bevette magát az árendá ához, alig hogy megnyílt a bolt ajtó. Bevette magát a lú'ó, a kocsikenő, a jó avas szalonna, a petróleum, böjti hering, szappan és egyéb pompás aromikkal vegyesen teli boltba, ahol is rendjébe volt rakva a portéka, s a melynek ajtaján ostornyelek nyalábja csüggött, mint egy vastag zászló-árbócz, röpködvén körötte a szélben a mulatóba kicsüngesztett iralos-olajos- kendő. De nekem mindig legnag, obb mestirem volt a történelem. Én abból ismertem 111-g és merítettem az én eletem folyásának irányát, megtudtam belőle, hogy mik azok a felfogások, melyek egy országot naggyá és mik azok a bajok, melyek egy országot romlottá tesznek. A tapasztalás megoktatja őket, hanem felek tőle, hogy mikor rajtok törnek a bajok, őket többé megmenteni nem fogja. — Együttesen keli tehát a vallásnak és akik a vallást szolgálják, a közigazgatási tisztviselőkkel működniök. És nagy m gelégedéssel hallottam már tegnap is az alispán ur részéről és ma Méltóságod szájából, hogy a megyeben egészséges közigazgatás van. És hogy e megyében az emberek vallásosságát nem zavarja az irigység. Már tegnap volt szerencsém mondani, amit ma nem tartok szükségtelennek ismételni, mert nagy igazság, hogy a türelmei en jobban szeretném szeretetnek elnevezni, mert ez a szó; türelem, nagyban rejt egy bizonyos igazságtalanságot. Es mivel én ezt inkább szerelelnek nevezem, miután valóban az is, nem ludok csodálkozni azon, hogy ott, ahol Krisztusnak kövelői vannak, azokat minden tekintetben, minden viszonyok között az a parancs hatja át, me.y epen a kereszténységet minden egyeb vallás föle helyezi a múltban és a jövőben, hogy t. i. szeresd felebarátodat mint tenmagadat. De hozzáleszek valamit, mert az önszeretet ma nem egeszen kit'ogastalan. Tehát azzal hogy szeresd felebarátodat mint tenmagadat, meg a felebarátunk iránti szeretetnek lelje és összege nincs kifejezve, hanem a keresztény vallás azi mondja és Urunk is azt hangoztatja : szeresd leiebaralodal mint tenmagadat es pedig az lalenert. És ebbe az „ Istenért"-bsn rejlik minden azzal ellenkező ferdeségeknek kizarása. Ott, ahol a Krisztus tanitasauak követői vannaak, ott a szeretet nem hiányzik, mert 0 a szeretelet az ő követőinek ismertető jeléül adta es ne éljen senki csalódásban az iránt, hogy ő hisz, mert bármily erős legyen a hite, szeretel nélkül nincs neki semmi remélni valója. Azért a szeretet alapja a társadalomnak. Nekem nem fogják rossz néven venni, hogy én nezelemet azon kereiben, melyben Melloságod szíves jóakaratú szavai forogtak, de egy kicsit szélesebben fejtegettem. Mjltoztassauak ebbjn is rendkívüli nagyrabecsülésemnek zálogát latin. Fogadjak meg egyszer legmelegebb köszönetemet rokonszenvükért es azou biztosításomat, hogy addig mig ebben a testben, mely mar — koránál fogva nem sok időre számillut, a létek élni fog, az önök emléke el nem vesz. A nyíregyházi ág. ev. küldöttségéi Geduly Henrik lelkész vezelte az ersek ele. Az üdvözlő beszedte az ersek igy válaszolt : A mai kor, ugy látom a kölcsönös dicsőítés beteges szüksegérzeLben szenved es én azt tanultam, hogy azon larsadalom, amelyikben a kötelességek, mint érdemek magasztallatnak, a hanyatlás lejtőjere julott. Fájdalom, az emoerek törekvései sokszor abban nyilvánulnák, hogy bizonyos anyagi jobbulássa' összekötőit állások ulán törnek és mivel az életükben czel volt, meg tartják utóbb is czelnak, pedig az csak eszköz a haza javara. Én uraim sem a inukban, sem a jelenben nem talaltam életemben egyebet, mint a kötelesseg teljesítésére irányzóit becsületes igyekezetet. Ez a sors kedvezöllenségei alatt megnyugvást nyújt, de dicseretre es magasztalásra igénye egyáltalában nincsen és en nem szoktam másokkal szemben sem egyebet hangoztatni Innen keletkezeit a; a vélemény, hogy az egri ersek büszke. Ha volna annyi erőm, hogy a szavamra hallgatnának, n;m tud.iám másra kérni ember társaimat, mint hogy a kötelesség teljeCsöndes pipaszóval üit otlan, nézegette mint gurulnak a krajezárkák, a Italosok a bolt pénzes fiókjába a falu minden zugából, mint hogyha csak ez a fiók lelt volni a pénzdarabok búcsújáró helye, a hova de nagyon vágyakoznak. A bolt hát jól ment, és a mikor Ábris mester alyafisagos jóindulattal tudakolta emez-amaz árunak az árat, meg hogy honnan került, — a lakój tnak egyetlen panasza az volt, hogy: — Csak ezt a menykő sok ezukrot ne vettem volna. Tenger pénzem fekszik benne. — Hát biz ez nem valami kelendő portéka — hagyti rá Ábris gazda. M felénk szalonnát kávézunk, azután a ezukor ha néha mézes pálinka fábrikálására használatos errefelé. Ezt mondta, de ugy magában szörnyen főtt a feje Ábr is mesternek a huszonöt ezukor süveg sorsa felől, mert a boltosra, a bollra, meg a jó maga jövendőjére mir k szén volt a planuma. A piám pedig olyattekképpen öltölt testet, hogy lejáratakor rövidesen kijelentette : -- A boltot tovább nem adom árendába. A lakó városi ember volt hajdanta, ugy vélte, jól érti a zöig'sl, hát igy szólt: — Hiszen, ha nagyon muszáj fizetek én husz pengő foiinttal nagyobb arendát. — Neui adom. Semennyierl sem adom. Punktum. És ugy is lőn. Maga ült bele a boltba és — minek ontsam bonlsam a szót hasztalan — el kezdett a csöndes pipaszó mellett ellesett tudományból tollasodni. Történt azután, hogy a vagyonszerzés góbéba ollott Napoleonja koic-ina szobát is nyitóit a házában és ha már korcsma volt, hat lett korcsmizó is és nem tellett bele nagy idő, hogy a vidék nagy czéczói az 1 Ábris gazda födele alatt harsogtak be sőt a pohár csensités becsületes igyekezete sohase halljon ki keblükből és találják jutalmukat azon örömben, melyet az egész közönség javara előidézlek. Az ev. ref. egyház küldöttségének, dr. Bartók Jenő lelkész által tolmácsolt üdvözlésére az érsek valasza a következő volt: A jelenkor egyik legveszedelmesebb ferdesége az, hogy az embert csak embertársával vab viszonyban fogja fel és megfosztja azon fenséges köteléktől, melyet öt mint egy a szellemi ország polgárává teszi, pedig a társadalom biztonsagának alapjat csak a vallásban birja és nem egyszerű emberi véleményekben, melyeknek állandosaguk és értékük nincs, mert a szellemek lazas munkásságában ma egy eszme az igazság erejével hat, holnap már nem. Csak a szilárd igazságlól adhatott tanok azok, melyek az embert állandóan boldogítani kepesek. Azért mind az, aki a vallás örök igazságait hirdeli, valamint az is, aki ezeknek az igazsagoknak hajlékot épít, a társadalom és a haza körül becsülelesen teljesiti kölelességet. Akik léhát ebben az irányban élünk, közös erővel dolg.zunk szép hazánknak felvirágoztatására. Én kívánom, hogy e téren mindig egymás mellett működjünk, hogy azon renunyben hunyjuk be szemünket, hogy az utódok azl mondhatják rólunk : .Ezek becsületes hazafiak vollak.* A küldöttségek között — mint azt már m giituk — megjelent a ket izr. hitközség is. A két izr. hitközség küldöttségét dr. Kelemen Adolf rabbi, iskola igazgaio vezette. A ki üdvözlő btszedeben a zsollár ama mondatából indult ki : Hisz mindnyájunknak egy atyánk van, mindnyájunkat egy Isten teremlelt! — mire az érsek igy válaszolt A kinyilvánított igazságoknak az emberei közős tulajdonavá kell lenniök, ezért kapcsolódik egymásba a ket kinyilvánított vallas. Igaz bár, hogy a szeretet mun kaja még nem teljes. A Sinai hegyről indult útjára a jog, törvény és igazság hódiló ereje. Mir.den reszrői sokat vélettek ellene, érthető okokból: hiszen az ember gyenge ! Magam öreg ember vagyok, 76 évet éltem, hatvanhatot közüle munkában tököltem. D csérét nem emelhet löbbé, gáncs és télreismerés nem rémíthet. Vallásom és hazául szeretele adta az erőt, hogy megküzdjek az élettel; akit ez a kéi érzés lelkesít, az győzelmesen keiűi ki ebből a küzdelemből. Köszönöm szives megjelenésüket. Isten áldja önökéi! A bankett. Csaknem 3 óra voll délután, mire a küldöttségek tisztelgése véget ert s kezdetet vetle az érsek által adott ebéd a Korona szailoda nagy termeben. A harmadik logásnál dr. S a m a s s a József egri etaek, a következő felköszöntőt mondotta a királyra: Minden igaz magyar ember ma hazafiúi lelkesedéssel ünnepli emlékét Szt. István első magyar királynak mérhetetlen hódolatát—rója le irányában, ki ennek a nemzetnek oly erős alapjat vetette meg, melylyel annyi viharok, annyi ellenséges küzdelmek között ezer éven túl tartotta fenn magát és hódított további fejlődesében. Ezen a napon egyúttal minden magyar ember áldó fohászszal fordul lelkében azon felséges személy iránt, kinek születése napjál tegnapelőtt ünnepelte az ország és ki Szt. István királynak ezer éves trónján űl es annak szent koronájal viseli, — hogy ugyanazon erenyektől környezve, ugyanazon irányt követve, István király országának polgárait az azon boldogság révébe vezesse, amely S^ent Islván szeme előtt lebegett. Ezért kérjük mi Istent, hogy felséges urunkat áldásának bőségével árassza el. (Éljenzés.) Szaporítsa napjait hatalmas jobbjával, őrködjék fölötte, áldja meg szándékait, malasztja előzze meg minden gondolatjat és cselekedetét, és a magyar nemzetnek javára irányzott nap-éjjeli igyegés és muzsika szó harmóniájába csakhamar belecsendült a legkedvesebb magyar zene : a csendes is. A csendes, amelyet liarminczkél billentyüjü hangszeren játszik a magyar és a mivel, de sok szép magyar föld hegi dűlődött el. Ez a legkülönösebb hangszer minden instrumentumok között s az a legfőbb tulajdonsága, hogy bankó pénz a gyantája. Folyt hát a csöndes és Ábris gazda ha ki fogytán lett a pénznek játék közben, azl megsegilette atyafiságos kölcsönnel, a miket becsületszóra adott valójában és csak formaság volt a vekszli a mit a jó barátnak alá kellett irnia. A kölcsönök simán fizetődlek eleinte, de később már, minlha apadóban lett volna a vendégek pénz forrása' egy-egy terminus elmúlt, de azért Ábris mester nem csapott lármit: Én is csak várhatok egy kicsinyest mondogatta — hi ezeknek a derék embereknek a földje, háza annyi ideig várhatott rá, hogy az enyém lehessen. De kitalálta aztán a módját annak is, hogy miként rövidítse meg a kölcsönös várakozást és a huszonöt süveg ezukor előlépett a polcz szürke ismeretlenségéből a közélet első csatasoraiba. A nevezetes dolog szivarfüstös éjjel történt az irodában. Porcsi Imié uramnak szöinven rosszul járt a lapja s elfogyott a penz. Odahajolt hát Ábris mesleihez: — Ábriskám pénzt. — Jaj fiam, nincs ám. — Ne okoskodj Ábris. — Portékát adhatok. — Milyet. — Tiz süveg ezukrot. A játékosok elnevették magukat. — Ciukrot ?