Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-21 / 34. szám

N Y I R V l ü E K sággal képezett templomot alig találunk. A tagozás esztétikai hatását fölül rézsút lecsapott, lefelé menedékesen vastagodó tárnok, lizénák, arkaturák, párkányok, övek, gazdag bélietekkel ellátott eg/e*, kettős és közös ívvel egybefoglalt hármas ablakok, tritoriumok s két kis kúpí'ődeles lépcsőtorony fokozzák. Az alaptól 3 00 méter nngasságban az egész építményt egy szalagöv futja körül, melynek főnnt, a fő- és kereszthajó párkánya alatt csipkézett téglafriz felel meg, míg a párkányok részint egyes, részint kettős henger és horony alakú idomtéglákból vannak képezve. Igen szépen dekorált a kereszthajó északi és déli oromfala is, emelkedő ívsoros szegély lyel, csúcsán kőből aragott keresztvirágot hordozva. A két hatalmis négyszögű torony — mint általában a hoounkbeli román templomoknál — szerves összefüggésben áll a templom-épület tel. Magassága 43 GO méter s három emeletre tagozódik. Külső képzése a temploméhoz hasonlo gazdagságot mutat. Az első emeletnek, melynek magassága 29 méter, két-két egyinis fölött álló, keskeny, félköríves ablak ad világosságot. Közöttük a f.lból folytatólagosan kiemelkedő, fölül rezsut lecsapott félpillér nyúlik föl, melynek feje az első párkányzatot éri. É lölött mind a négy oldalon alacsony vakárkád fut körül, melynek apró íveit levéldisies konzolok es koczkafejezetü oszlopok tartják váltakozva. A második emelet díszét hatalmas ikerablakok képezik, oszlopnyalábokon nyugvó félhenger ívekből és hornyok hói alló gazdag béllettel. Ez ikerablakok fölött fut körül a második, téglakonzolokbol képzelt párkány. A harmadik emeletnek, melyben a harangok vannak elhelyezve, szintén gazdag béllettel ellátott ikerablakai vannak, melyek felső dekoráczióját félköríves öv képezi. E fölölt fut körül a harmadik, kettős képzésű párkány, tűrészfogazatból es kon'.olsorból alkotva. A toronysisak, — melynek fedő anyagát rézlemezek képezik — 12 szögű piramis alakú, háromszögű oromfalakkal s ezek alatt az óralapokat befogadó kerek ablakokkal. Igen érdekes és eredeti motívum, hogy a toronysisak alatt a falazat szögletei le vannak metszve és a metszetek apró íél— tornyocskákkal vannak dekoralva. A főhomlokzat, mely nyugatra néz, gazdag képzésű portáléjával, hatalmas oromfalával, ket inagas tornyával a fenséges erzetet valtja ki a szemlélő lelkéből s szinte erővel vonzza, ho„'y lépje át a templom küszöbét s hajlsa meg térdet a legfelségesebb Ur oltára előtt. Legfontosabb része természetesen a portálé, melynek külön kiugró — risalitszerü — homlokzata van. I'árkányát fogrovatosan elhelyezett levéldíszes konzolok tartják, bolthajtása felköt ív. Bélletet mindkét old Ion három-három faragott kőoszlop képezi, lovéldiszes párkányzatot hordva, melyen változatosan képzett három leikörív nyugszik. A bejárat felső részét ket gyáinkövön nyugvó, vízszintesen fektetett kőgerenda zárja, lölötte a legbeLő félkörív által képezett mezőt — a timpanont — dombormű ékesíti. A demi relief a Boldogságos Szüzet ábrázolja a gyermek Jézussal, szent József és Keresztelő szent János tarsaságában, amint előtte szent István és szent László királyok hódoln ik. Alakjai szépen kidolgozott, plasztikus alakok, aiczkifejezesükben, juaguktartasában és ruhájuk redőzetébin — bizonyára a löiténeli hűség zomanczakép — még látható valami abból a merevségből, mely a XIII. század domborművcinek alakjai! jellemzi. Lapidal festését diszkrét aranyozás Its/.i tetszetősebbé. A homlokzati rész első parkanya fölött — triforiumszerüen — faragott kőoszlopokon nyugvó három-három-íves arka'uiák képezik a díszítő elemei, a fölöttük emelkedő sima falmező közepén pedig a románslil egyik jellegzetes eleme a rózsa ablak látható, faragott kőből képzett keretbe illesztett üvegfestménnyel, Az ablak mely a kóius vil gosságát szolgállatja, középső kőiében sz. C ciliát, az egyházi zene palronájat ábrázolja, égre emelt szemekkel, révedező tekintettel, mintha a szférák zen jet hallgatná. A poétikus képhez stílszerű keretet ad az az öl karéj, mely az ornameritalis ligurak változatos kompozíciójával veszi kőiül a belső, egyszerűen, de m:gkapó tónu.-ban színezett kepét. A homlokzat második párkánya fölött, az oroinmezőben, ismét jellegzetes román motívumot taláA u r * Prikulics az ördög. Trifánnak hittak. A falubeli nép azonban más névvel illette. Ha sajátlagos kutyagolo jarásával végig bicegett a falu utczáin, az emberek udvaraik sövénykeritésén kiáltották át egymásnak : — Etre ment a Prikulics ! Ez a nev valami rosszat jel- ntett. Olyan ördöggel czimboráló, boszorkányokká! komázó valakit, akitől jó lelni a jámbor, hívő léit kn> k. Vollak a falusiak közölt sokan, akik esküt is tettek rá, hogy lállák Prikulicsot, mint kutyát. Éjnek idején háromszor bukvenczel vetett a fején keresztül és nagy fekete kutyává változott. Hogy mi indította az embereket e különös mendemonda terjesztésére, nem lehetett tudni. Piikulics, vagy becsületesebbik nevén Tiifan nem ártott senkinek. Alele napszámba járó. nyomot uságos lény volt, félig czígány. félig oláh. aki egy darab puiicz áért, meg ava>szalonnáéft reggeltől estig dolgozott es hálni is nyilván a kukoricza-górék közé járt, ki a szabad mezőre. Mégis rossz liire kell. Rem.s meséket költöttek n la és ej?z kánkent, auikor a f ,luban erős ugatással a koborgó kulyak egymásnak rontottuk, a falusiak öszsesuglak az ágyaikban : — Piikulics megint kutyává változott. Most verekszik a többiekkel. És reggelre kélve, mikor Prikulics beállított a faluba napszám munka u'án nézni, az emberik izgatottan újságolták egymásnak : — Prikulics arcza csupa karmolás. A kulyák tépték össze az éjjel. A falusiaknak ebben csakugyan igazuk is vol'. A szerencsétlen Pr.kulícs urczát te es vonalak szántották végig, mintha kulyak kaimolták vo'na ÖSSUJ. lünk: oszlopbetét-kkel kétfelé oszlott hármas ablakot. A harmadik párkány —- közvetlenül a tető nyereg.-íkjai alatt — egyes és kettős, faragott kőből való félhenger taeokból áll, alatta idomtégiakbol alakított íves szegely tünteti el a hármas ablak és a tető-párkány közötti falrész simaságát. A homlokzat dekoráczióját az oromfal csúcsán kőből faragott keresztvirág zarja be. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatas.) Ugy megbántam, hogy ezen sorokba fogtam, mint az a bizonyos kilenczes kutya. De miután a tisztess ;g ugy hozza magával, hogy a mit megkezdettünk, azt be is fejezzük, — épen ugy mint azt az élettel is megszokluk tenni, — hát biz én csak fjlytatom addig a niig Inczédy Lajos szerkesztő barátom azt nem mondja, hogy a nyom li festék már fogyatékán van, vagy a mig a „Nyírvidék* valamelyik olvasójának hangos ásítása tülem dobját meg nem üti. Nagyon restellem, hogy az eredeti thémától elterlem és a csevegés mezejére tévedtem, de egy magam fajta vén embernek annyi emlék toilódik össze pennája hegyére, hogy a papiros azokat onnan kicsiklandozza. Csakhogy némely öreg embernek emlékező tehetsége a közelebbi időkre nézve egy kissé — de nem nagyon kissé — fogyatékossá is szokott válni, annyira, liogy m>g emberölésre is vezethet, a mint hogy ez én velem is megtörtént, mikor kis Nagy János barátomat, a ki pedig csak alig tizenöt évvel idősebb mint én, a hurik országába helyeztem. Ki lett nyomtatva, teliat csík most lehet valahogy — ugy a hogy — visszaszippantani. Öt-hat év óta nem láttam. Tegnapelőtt tudtam meg Kállóban, hogy hála Istennek most is járja a Kállai kettőst D^breczenben. Hogy pedig az ilyen élve eltemetett ember soká el élhet, magam is egyik bizonyíték vagyok. Magam módja szerint a vizet mindég szerettem. Fialal koromban szenvedélyes csónakázó voltam. Három ízben jöltem le csón ikkal Bécsből Budapestté. Togó admirálisnak tartottam volna magam it, ha már akkor élt volna, pedig ő akkor talán még zeller sem volt, mint a hogy a hires Németh Albert mondotta egy náánál sokkal fiatalabb újdonsült képviselőnek, a ki az öreget tüntetőleg sűrűn tegezte, t.. i. azt, hogy én már kepviselő voltam akkor, a mikor le még csak e fele kerli növény lehettél. A harmadik dunai útban a mely Bécstől Budapestig mindannyiszor ölödfel napig tartott, több amerikai és svéd orvos is részt vett, gyönyörködni óhajtván a mi f=lséges Dunánk szépségeiben. 4z admirális én voltam, a vicze admirális pedig Rákosi Béla, jelenleg budapesti rendőr orvos, Rákosi Jenőnek teslver öccse. Budapesten a Ciolnakok

.il eladtuk és vasúton tértünk vissza Bécsbe, a hova délután érkezve, szokott kávéházunkba mentünk kávét, nem sört vagy bort uzsonnálni. A

1 — akkor — magyarbarát „Wanderer"ben olvasom, hogy .Szeretett kartársunk Jósa András otvos-jelöll, a magyar társas körnek elnöke, a bécsi első csolnakázó egyletnek alalapitója, Becsből Budapestre tett dunai csolnak-ul jaban merészségének áldozatául esett. A collegák felkéretnek, hogy holnap reggel kilencz órakor az Alser külvárosi plébánia templomában tartandó üunepies gyászszertartásra megjelenni szíveskedjenek. M.nt afele jó collega a m'ghjvá snak cn is eleget letli m, még pedig elő állapotban. Mint a legkomolyabb jellegű egy elemi diak testületnek egyik tagja, — collegaim elölt — közismert egyéniség is lévén, a más nemzetiségű collegák közül is sokan jelenlek meg a gyászpouipába öltöztetett templomban. Mikor beléptem, észrevetlek ; mosolyoglak ; nevettek ; úgy, hogy — botrány elkerülese végett — azonnal kiosontam. A legnagyobb mérlékben babonás lévén, teljesen biztosra veszem azt, hogy nem a phisikai és biologiai A faluban tehál mindenki félt a különös emberlől. Idővel azonban megszoktak őt s a portákon már csak azeit is adlak munkát neki, nehogy megronts^ a tejelő leheneke'. Az bizonyos, hogy sok titokzatosság környékezte a különös embert. Már külsejére is visszataszító volt. Apró, összezsúgorodott alak, nagy bozontos fejjel, kusza, barna szakállal és kifelé görbülő, otromba lábakkal. A feje lehetett ta án nehéz, de ugy járt, hogv a felső testével szinte előrebukott s menés közben olyan benyomást telt, mint a kutya, amelyik fáradtan lógatja a.fejét, a hosszú út után. A', emberekben talán ez a különös járása ébresztette fel a babonás hitet. De valószínű, hogy az apró, gyík szemű ember rejtélyes magánélete is táplálta azt. Mert Prikulicsról, azonfelül, hogy a napszátnoan úgy dolgozott mint az állat, st nii sem tudta, hogy mit csinál. Hol alszik, merre jár, van-e valamije? mind csupa rejtély vof. Esténként a mezőknek vette az utjat és nyomtalanul eltűnt. Egyszer késő telén a lármás nagyvárosból vis.-zam neküllem a heg) hali csöndes faluba. Rozzant, nyikorgó szekerén koezogtam be a kihalt állomásról a felórányira fekvő falqba. Egyszerre megakadtunk. Valami nagy otromba ember állta «.l az utat. — llé, megállj, ki vagy ? — Kinek mi köze hozza ? dörmögtem vissza boszszu?an és felálltam a kocsiban. — Oh ! oh, te vagy az Jóska ! hangzott és az óriási ember a nyakamnak esett. Majd, hogy lerántott a kocsirol. — Nem ismerem az urat I — Az ördögöt, nem ! Én vagyok a Gerzson, a te öreg czimborád. Hát nem ismersz ratn gyerek ? Most már fölismertem. Székely Gerzson, régi, hires vadásza környékünknek, n<'mes ember, a ki főispántól, L t lé az oláh zsellér pm borig te In ba'álságban állolt mindenkivel. törvények alapján jutottam magas korra, — mint az. némely szamar ember hiszi, — hanem azért, mert min élő ember halottnak nyilvánítottak. " * Az elmondottak után alaposan reménylem, hogy kis Nagy János barátom nem csak hogy nem fog reám megharagudni azért, hogy őt a túlvilágba tuszkoltam, elparentáltam, sőt hálát fog adni azért, hogy példáin szerint élete meghosszabbul. Ne haragudjál öreg! ki tudja, nem fogok-e ötven esztendő múlva koporsód után kullogni ? A választ akkor fogom megadni. A fejezetre az van irva, hogy : Egy kis kirándulás Nemetországba. Most már belátom, hogy ez színhazugság. Bele juthatnak ugyan Lucza napjára azok is a uiik a/, általam látott németországi muzeumokban érdeklődésemet felkeltették. De a feliratnak ezen — nagy lére — eresztett sorok meg nem felelnek. Az elv el van veszve. Ez azonban — a mai gyakorlat szerint — nem meg rovandó. Berzenkedő leszerelővé válik. Országhirü emberek ugrálnak jobbról balra. A következő sorokban azonban már vissza lérek még pár pillanatra Nürnbergbe. Dr. Jósa András. Nyiregyháza egészségügye júliusban Egészségügyi jelentés. A folyó év július havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezeti haloltjegyzőköuyvek adatait, kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év július havában elhalt 98, addig ez év július havában a halálozás 94-et mutat, kevesebb tehát 4-el. Nem szerint elhalt ti 46, nő 48. Családi hovatartozandósag és foglalkozás szeriru elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozok közül 50, tóldműves gazda 23, iparos és kereskedő 15, értelmiségi G. Ezeken kívül halva született 4, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lelt Nyíregyházán temetve 2. Törvénytelen ágyból származó elhalt 3. Élve szülelett 9G, és pedig 46 fi és 50 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 10, és pedig 5 li, 5 nő. Az elhaltaknál kevesebb tehát az élve szülöttei száma 2-el. Házasságot kötött 10 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. li 14, nő 9 23, ág. ev. ti 27, nő 24 = 51, lielv. hitv. li 3, nő 2 5, gör. kath. fi 0, nő ll = 11, izraelita ti 2, nő 2 4. Életkor szerint 0—1 évig 43, I—5 évig 9, 5—7 évig 0, 7—20 évig 7, 20—30 évig 3, 50—40 evig 5, 40—üO évig ==11, t>0—ao évig __ 14, 60 éven felül 2 ; összesen 94. A város belterületén elhall 57 egyén, ezek közül 7 even alóli volt 30, kik kózül nem lett gyógykezelve 4. 7 éven felüli volt 27 ezek köziil nem lett gyógykezelve 2. A varos belterületén elhalt 07 egyen közül tehal nem lett orvosolva 6 egyén. A város külterületén elhalt 37 egyén, kik közül 7 éven alóli volt 18, ezekből nem lett gyógykezelve G, 7 éven felüli volt 15, ezek közül nem volt orvosulva 4', a külterületen elhalt 37 egyén közül tehál gyógykezelés nélkül elhalt 10. Az összes 94 elhalt közül tehát 10 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hulla^zemle, 2 esetben lett foganatosítva, egy öngyilkos és egy hirtelen halállal kimúlt egyén hullája felett. Sem orvosrendőri sem törvényszéki bonczolás nem volt. Orvosi latleletet egy könnyű testi sértésről adtam ki. Piacz és élelmiszerek vizsgálatánál egy fazék hamisitolt tejföl lett elkobozva, Nyiregyháza, 1904. augusztus 10. Dr. Trajtlcr Soma, városi tiszti orvos főnök. Egy kicsit elképedve bámultam rá. — Ej, ugorj már le ! Bemfgyünk gyalog a községbe. A nagy hóban ugy is meg akad már ez az iskálulya ! Öibe kapott és ugy emelt le a szekérrőj. — Ej no, de meg emberesedléi! — piondta aztán jólelkűen. — Te meg oljan fialal vagy, mint hajdan! — Hjali, a vadászat, fiam! Beveszem magam az erdőkbe, hegyekbe és élem a világomat. Persze li a nagy városban ugy összeszorultok, mint a be-ózolt hétingek a hordóba. Az már igaz! — Látod! Én még most is a mezőt jártam. Ez a passzióm. Külömben is mostanában nem vadra, hanem emberre lese£. — Hogy értselek? — Fölkopott az állam. Nem tudok embert találni a ki a hegyek közé jönne velem. Pedig egyesben már unom a hajkurászást. Sz retek egy embert látni az oldalam mellett, aiivel nyakamba vehetem a hegyeket. — Nincs ember mar, barátom! ÖdöngöK az országút táján és várom az utasokat. Talán akad még köztük egy, akit vihetek magammal. Nem igen akad. Hogy úsiön belé a . . . Csudálkozva nézletn a keserű beszédű emberre. — Ej tudod init, Gerzson! £n megyek vélecji — Igazán te? Igazán? — A Lhető legkomolyabban. Kitörő örömmel ütött a vállamra. — Ember vagy, fiam ! Holnap kakasszókor indulunk. Három órakor talpon légy. Bundát, csizmát, puskát tőlem kapsz. Megyünk ! A rakató) hegyek között hideg, éles szél nyargalászott. — Pompásan indul fiu, szólt Gerzson szép liszl^ időnk lesz. E^ész sereg vadat fogunk lepuffantani. Egy olah hegyi pásztor kunyhójában szállásoltuk he magunkat.