Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

2 u h MTISYIDBK Egy kis kirándulás Németországba. A Geimanisches Muzeumnak ősrégészeti osztálya leginkább csak tömegével imponál. A gyűjiemeny nagy Nemetországnak külömböző részeibői kerüli össze. 4898 kőeszköz es szilánkok. 469 Anyagedény és ilyeneknek Lőredekei, 745 bronztárgy, de a melyeknek leteines része nem a tulajdonkepeni bronzkorszakból, hanem a nem egészen helyesen hallstadt', La Téne korszaknak nevezett cultui periódusokból származnak; sől vannak kozöilük elósmert hamisítványok is es a romaiak idejeböi szaimazó bronzok is. Nagy logyalékossaga a halmaz gyűjteménynek az is, hogy a Itllielyek igen sok e.-.elben teljest n osmeretleiiek, meg több cselben meg ne.n bizh.lok, mert az adományozok, a kik a tárgyakat örököl.ék es a muzeurnnak ajandekozlak, a külömoüző largyakai m.nüen tajekoztaio feljegyzések nélkül küldöttek b-\ Barnulni való tehát sok van, tanulságos keves. Ezen — a katalógusban is hangsúlyozott — fogyatkozásokon kívül megnehezíti a tauuimanyozast az is, hogy a tárgyakon csau a szuui vau f.liunielve, mely a katalógusra utal, de semmi egyen noil i. Ijegyzes mellékelve nincs. Tízszer annyi időt tölt el az uuber a katalógusban való kereséssel és olvasással, mint a tárgynak szemiélesevei. Itt az ember sokat lát, de keveset Uuul; inas szóval sokat markol, de keveset log. Ez a^oiiuaii nem az igazgatóságnak hibája, mert hiszen az ő^kon leieteket — epen az elmondott okok miatt — csak nagy nehezen iogadta be a külömben párat ián g) ujtemenybe. A nürnbergi „Germanishes Muzeum" gyűjteményének jo resze Dániából, Schweizbol es a lengyel Posenból is került. 11a lehal e/en — nem tudom hány — százezer négyszög kilométerről korü.l gyűjteményi összeuasonhtjuk a mintegy 47^5Q kilométernyi ,iNyir"-u.ikek lorleuelem előtti, eddig napfenyre kjrule kincseivel — a mely területből Szabolcs >árinegy ere mintegy J349U kilométer esik; — bátran állíthatjuk, hogy a területhezaranyitva a mi muzeumunk legalabu is százszor gazdagauo Osregeszeti targyakban, uimt a világhírű Germanisches Muzeum. Ezen feiül az is jól esik egy nyuisovi nstaiidk, ha kéikedheúk azzal, hogy a mi leleteinknek szarmazasi helye és lelet-körülmenyei — elenyésző cs keiy kiveteilel — ösmeretesek. Részletes összehasonlításba nem bocsalkozhaloin, részint azért, mert az ilyen tarcza-cikk-léle ima-tirkanak keretebe nem illik, de főképpen azért, mert a nürnbergi inuzeum ősregészeli oszlaiyáuak lanulmanyozasa nem ket napba, hanem helekbe es so* bankoua került volna, a mely kelléke*, ek egyuebeu s m uovelkedlem úgy, a mint azt szerette.n volna. A muzeuuinak többi részéi csak vigéoz modjara lutottam at. A 92. számú tereinben, a mely körübelől olyan nagy, mint a mi vármegyehazuniuiak nagy .érme, csupán régi hangszerek, zongorák, (

3pinetekj egy kis czimbaloui, hegedűk, gitárok, maiidounak, külónuöző ódon trombiták és másfele, tuvo, pengető hangszerek vannak szazaval felhalmozva. A hatodik szekrényben, a lobbi előttem közömbös hangszerek közölt olyas valamikéi latiam, u melyekre az en magyar szivem Örömében ugratni ke^deit. Haroin tárogató tárult szemem elé. O yan három ép példány, a melyből a mi nyíregyházi hires Bakay László czigányunk, ma is képes volna sokakból a labancz véri kifújni és a mely Hangszerek lur-ogasa elől osztrák labancz versenyl luiolt. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a magyar-ag kishitű részének támogatásával legyűrt 11 -ik Rákoczy-féle szabadsaghaicz ulán 11 ik Lipót a rettegett tarogalokból máglyát lakva, azokat elegettelte és azokat, a kik ilyen félelmetes hangszert rejtegettek, lenyakaztatta, felakasztatta vagy börtönbe zaratta. Hazánkban tudtommal csak két tárogató kerülte jó fiu! Hogy elagarászta, elkurizál a, elkártyázta, elpuskáz'a s elhazafiaskodta apai örökét, messze Amerikában (Ordiban-Creck, Msschssts) egy — különlegességnek, a magyar módra savanyitott kovaszos-uborka-conservnek szerez most bő keletet. Meg csak a táv-ízközlő van hátra, hogy a newyorki Delmonicónak híres menüjét itthon dróton élvezzük. — Es ki csodálkozna még a Kurt Lnssivitz páiagogiáján, amelynek egyik avatott hirdetője 1920-ban a

s

z agyvelő lobusai szerint műveli a gye.iueki elmét? Es ugyanakkor tapsolunk majd annak a jel s művésznek, aki tűzzel es lendülettel fogja i.a'.gatni a jószág egy Beethovenének „Panodor" czimü illat-symplioniáját. Quo vadinius? Hová hajijuk m-g bolondjabin. Ebben a perezben bepőrög a Juczi s egy idegen urnák névjegyét hozza »álezán : M1NHEEK LUCIANUS FAUSTl'S LÜBBERT VAN DE BROGH inventor VYKEBDAM V J — Miféle? kérdem Juc.it a n vje»yt forgatva. — Papfelének látszik, me t o.yan pap isan kinéz, feleli a lány. — Tán kinéz.'r s magát jött nngkérni. No bocsássa be! Juczi kissé megilletődve suhog itt ki a szobából, ahová rgy pillan-Htal később egy gondosul beretvált, piros arczu, köpezös uri emVr léput be Hoss/.u sürü fehér haji hátra omlolt, apró kék szem > arany foglalatú ki a meg.-emmisilést. Mind a kettő gróf Andrássy Diénesnek krasznahoikai várában várja a feltámadast, a mely k t taiogato altala a lavaly Kassán rendezett 200 éves Rákóczy féle jubileum alkalmával rendezett íreklyekiállításnak igyik legnevezetesebb része volt. Máskénl állanánk, ha minden grófunk bele fújna. Én mint aféle gyenge flótás nem tudok belefújni, de eddig ezt még más nem lette meg. Gyarló hangszer ösmerő lévén, nem tudom miért, m'érl nem { nem fújtam be'é. A muzeum igazgatója Nürnbergből távol lévi-n. Ii .-lyetleséliez fulol'a n. Örömtől lihegve, mondottam tl I ike- ül.seiiinek okái. A magyar érzület iiánt sok más m :gy >r ember is immun'zalva lévén, az én lelkesülésJUI nem ragadt ug>a i rea. Rdkóczyval sem \olt bövebbi ö- ueretsegben, de azonnal egy i-zolgat idolt n e 1 m, a ki egy od.t hozott asztalra a három láiog lot elébem k;rakta, hogy azt lerajzolhassam es leirh.issam, a mit lőlem t. Ihetőleg uieg is tettem. Miután a Ny iividék technikai okok miatt lajzokat nem közölhet, e nélkül pedig a leira, liszia képet neui nyujlhatoa, hallga'ással hantom el magamról e soiok oivasoinak haragjat. A nagy gonddal készült, rajzokkal és leiiás.-al szívesen untatom azt, a ki larogalót akar csinálni, h t erdőin esnek tartja hozzám elfáradni. Ad, ho^y ez, i három teljesen ep, es ina is fújható luroguó honnan került a „germanische inuseumba" meg nem tudhattam, nem is tudták mi fan teimelt. Tujékoztato ösmerleiéseniet az igazgató helyettes azonban szívesen vctie. Azonnal írtam Dr. Hampel József muzeuiui igazgató őr tisztelt barátomnak, hogy legyen szives lépeseket tenni ana nezve, hogy ezen osztrák riasztó hang-z.r új eletre kelljen. Történt-e ilyen lépes ez iranyban nem tudom ? Szégjen volna, ha 0 Felségének óhajara 11-ik Rákóczy Ferencznek haza hozaiido maradványait Kassán nem laiogaioval üdvözölnek. Ez a legelkepze hetőub loyah lásuak lenne kifejezese. Kétszáz év óta nem tudjuk az

!, hogy a tárogatónak milyen hangja volr, de tudjuk azt hogy kétszáz év előtti szabadságszerető őseinket ezen hangszer lelkesítette, még tan azon esetben is, ha azon az „Ö tu lieber Augustint" fújtak volna. Akár milyen hangja lenne is, magyar fülnek jól fog esni. A tárogatónak fúvókája, - ősmagyar kifejezés szerint — „Mundsluckja" epen olyan mint a klarinetté. De azért meg sem lehetett klarinelt hangji, mert attól nem riadt voina a n m :t. — Nem a nagy német nemzet tagjait ériem. — Hanem valami más fajta bokrositó hangjának kellett lenni. Hiszen a zongorának, hegedűink, trombitának, gitárnak meg isten tudja, miféle hangszernek is ugyan azon hullámrezgésü hangja van, de a hangszinezelük nagyban külömoözik. Kinek a pap, kinek a papné. Nekünk kuruezoknuk a tárogató hangja jó illat, a labanezoknak pedig bűz. Nehanv eV elolt, mikor néh. Káldy Gyula a kuiuczdalokat a vid ki közön-égnek is bemutatta, Nyír • egyházán Szeli Faikas kir. táblai elnök barátommal (Kubelik ipjaval) nemely labanezoknak inulatlatásara sűrű-szivbol jött könnyeket hullaltunk a tárogato hangjára; pedig az csak suggesztio volt, mert a tarogalo neui volt egyéb, mint egy lagót-csiko. De hát eluiltük hogy az, pedig tévedés volt. Nem akarom mondani, hogy hazugsag. A'után előállott egy budipesti Scliunda nevű hangsi-ergyaros, a ki kikürlölle, hogy „hohó". Ő csinalja az igazi tárogatót, mert az egyedüli tárogató példányi lomtárában felfedezte és minden másfele tarogatonak híresztelt hangszer csak Duui kutya. A/, övé az igazi. Sikerüli neki a magyar publikumot sundan lefőzni, mert most alig van ember, aki ki nem röhögné azt, a szemüvegen pislogott felém, ajkán a müveit ember nyájas mosolya. — Kérdezni fog uram, — szól vál sztékos angol nyelven, — miért eppeu önnél kötöttem ki ? Önt az én elhalt mesterem es pártfogóm, a nagy Cornelius Donders, sokat emlegette előttem, mivel hogy ismerte szándékomat : Magyarországon terjeszteni találmányaimat és fölfedezéseimet. Immúnis talajra, szűz országra van szükségem ezek 'erjesztése végett, mielőtt az EdisonRönlg-m-Currie Ré-zveny-Tarsaság az ő szerencsétlen in\e,itioikkal e^ára-z ja. íme uram: a nem talföldi orsz. statisztikai hivatal legújabb kimutatása, melynek egyik adata szerint a most lefolyt 1903 -ik évben csak a telefon-intézmény magában Amslerdamban, Hágában és Utrechtben 426 őrültet szolgáltatott a különféle ideggyógyintézetekbe. — Foglaljon helyet, uram. Örömmel állok szolgálatara. (E. m. a. f. !) Az én látogatóm rejtelmesen mosolygott. Nyilván a psychograpbionjával kiolvasta belőlem, hogy voltaképen milyen érzelmekkel viseltetem irányában. De hát business is business es igy folytatá: — Lássa uram, a világ már a tönk szélére jutott. Minden harmadik ember az Ibsen és Lombroso örökévil van megterhelve. — Mgoldallan euigmákban keresi az igazságot. Tuikal a röléts. gben s elnevezi az egyet1 n vil. gosságnak ; hóuajig vájkál a bűzben s ezt vallja a valóság kisugáiz.dán.ik. Gyanús elölte a józanság s beszel az egészség jirvanyái 1. Én ennek a nyavalyás nemzedéknek a meggyógyitására törekszem. Azt akatóm, hugy joszagumk ismerje a rózsát, édesnek a dalt, szomorúnak a halált s boldogítónak a.', élet aranyos derűjét. Hogy ne a kősz-.-n mosbkjából érezze ki a rezeda illatat, ne a szétmarcangolt hangnemek közt elvérző, vonagló töredékekben ismerjen rá a melódiára, ne az oda suliin'ott fes ék gubancokban a színnek és vonalnak örök szép-ég- it és ne a lel'ámisztott halottban keresse az élelet. ki állítani merné, hogy nem a Schunda-féle nagyobbszabásu klarinét az igazi tárogató, hanem az Andrássytéle és nürnbergiek, a melypknek hangjál ma élő ember meg nem hallotta. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Schundaféle klarineltn •». suggerált magyar hangja, magyar füln k nem kedves és azon síiva eíeidni ne lehelne, han-m esik azt, hogy a Schunda-fele tárogató mint ilyen színhazugság. Feltéve, hogy nem hazudok, mit kellene tenni ? Azl, hogy Kassa város közön ége, a mely hazafias varos Rákóczy hamvai örzé-ével fog a azon rokonszenvet fokozni, melyben hazánk kuruc-ainak kegye ésével méltán kiérdemelt, megfotja a lépéseket tenni ana nézve, hogy Rikóczynak hamv it ne Flügelhornnal, hanem tárogatóval fogadják. A minisztérium ellenkező ár-imlatok örvényében küzködvén, ilyen minimális kéidésekkel nem foglalkozhalik. Kassa városát érte aron örökre szóló megtiszteltetés, hogy hallhatallin szab idsághősü iknek II. Rákó zy Feieiicznek hamvait megőrizhesse. K issa városának éd?s kötelessége 1-nne tehát az is, hogy hamvait az osztrák és labancz-futtató tárogato harsonája mellett ölelje keblere. Kérje el a kü.ügyminiszler utján a nürnbergi .Germanisches Muzeum" 92. számú termenek Vl-ik szekrényében őrz )tt három tárogalol lemásolás czeljábol, a minek, most mar a legeslegfelsőbb helyen sincs akadálya. „Kassa város gavallér, Csörög nalla a fillér." Ha kirándulásomnak egyéb eredminye nem lenne mint az, hogy az igazi tárogató iránt érdeklődéit keltettem, teljesen meg 1 nnék elégedve. Ugy értesültem, hogy Nyiri Síndor honvédelmi miniszter n. m vonakodnék az igazi tárogatót a honvéd zenekarban meggyökereztetni, a honn in a czigánybandainkba is álszirmazna. Ha a Rá'ióczy kornak apostola, az én igen tisztelt Thaly Ká.m m barálom nézetemet osztaná, a tárogató biztosan fet'ámadna halottaiból. (Folyt, köv.) l)r. Jósa András. Jegyzőköny v, mely felvétetett a „Szabolcsvármegyei Tanitó-Egyesülets nyíregyházi jar.iskóre altal Ujfehértón 1904. evi májú, ho 24-én taitolt évi iendes közgyűlésről (Folytatás.) A „Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesülelnéi" a 20864. szamu betétkönyvön a tagsági dijak és egyéb adományok 73-ábol volt az 1903. év deezember 3i-ig a kamatokkal együtt 321 korona 80 fillér, jelenleg a nevezett könyvön van 359 korona 80 fillér. Hátrány mutatkozott az, 1903-ik év végén : az 1902-ík evról 10 tagnal 30 korom, az 1903. évről 19 tagnál 57 korona, egy tag 50 koronás reszesjegy 4-ik részlete 10 korona, összesen 97 korona. A lennebbi hátránynyal szemben az i904-ik év folyamán a mai napig az 1902 ik évre fizettetett 4 tag \i korona, az 1903-ik évre fizetett 7 tag 21 korona, egy tag ö0 koronás részjegye 4 ik ré-zleteben 10 kor. Összesen 43 koronát. Maradt hátrány 5t korona. A nyíregyházi tanítói járáskör keba.ében az 1903-ik év végén az „Eötvös-Alap"-nak 28 rendes tagja van, ezek között van 4 olyan tag, akik már 2 évi tagsagi dijjal hátrányban vannak, neveik felemlitésénik mellőzésével felkérem azokat, hogy ezen áldásosán működő intézménytől ne vonják meg filléreiket annal inkább is, mert 2 évi tagdíj hátrány az alapszabályok értelmében az alap rendes tagjai sorábol való kirekesztést vonja maga után. Midőn jelentésemnek vegéhez jutottam, nem mulaszthatom el, sőt kötelességemnek tartom, hogy felkérjem az igen tisztelt kartársaimat ezen jótékonyczélu, nemes inlézmenynek pártolására és anyagilag tamoga— Es milyen eszköiei vannik e végre? — kérdezém. — Hiszen ez az cppen uram, amiről szólni akarok ... S óvatosan körültekintve, sutiogvást folytatá: Az én találmán aim kiierjednek minden életkorra s az emberiség minden osztályára. Vallás, tudomány, költészet, művé-zel, politika, társadalom, szóval az életnek minden megnyilatkozása, az emberi elmének minden szerzeménye más más med. rbe terelődik. Erkölcs, hajlam, szokás mind uj irányt vált. — Példákat, uram, példákat! — kiáltám szorongva. — J'y szus, monsier T.hát: vallja meg, uram, hogy megunta a mai utazásnak módját. Egyelőre a szárazföldi u'azásról szólok. Agyat ugy-e bár megrengetik a vasúti koc=i lökései; utálja a kénszagu füstnek betolakodásál minden résen; ne la.adja, hogy a táviiórudak porczellán gombjai között kifeszített vas-fonalak föl- s aláhullámzása megstéditi agyát s hogy az állomások lázasan csilingelő jelzői ránczigálják az ide,;szilait. A biczikli gyerek-sportját mel őzve, az automobil ádáz rohanásait Csak nem tekinti élvezetnek ? Az én találmányom uram, végét veti ezeknek a borzalmaknak. Uram, képzeljen egy járművet, amely elé e c.élra, idomitott egy, két, vagy négy ló van fogva. Nevezzük el ezt a járművet csézanak vagy hintónak. A rossz ielőj írás ellen van neki födele. Tiszta időben az ernyője I bocsátbato s ön ott megveti inig.ít a hintó szögletében, mig a jólnevelt állatok sz.jpora ügetésben hiladnak, elve-zi a me.sze ké.lő hegyet, a csör.elező patak ment n v r.igzó me. öl, a ,-ű ö erdőt, a lény ő eget és f Illőinek ja tel át s s úja a IŰ zeres levegőt. Az útba ej le 11 fogadóban, mi.' a hü allatokat megabrako ják, ön is kedvéie megebédel s folytatja a vidám utazást akkor, amidőn tetszik. Semmi második, se umi harmidik csengelés, semmi zaklató füt'y. Semmi kihajlási lildom, semmi kár tó it- si inté , sem vészjelző. — Gyöi.yöiü! — mondám lelkesedve. — Ideális utazás! De hiszen ez u'opia !