Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-17 / 29. szám

2 N T I R V I D E K got sem dobszó utjáu, sem csendórséggel nein lehet előmozdítani. A vallástalanság nem .-perodikus tünemény, nem egy osztály baja, hanem általános. így a gyógyításnak is általánosnak, gyökeresnek kell lenni. Társadalom és állam fogjon itt kezet. A művelt osztály mutasson a népnek jó példát. Az állam pedig zárjon be vasár- és ünnepnapokon minden hivatalt és korcsmát. Ez lesz a gyökeres gyógyítás, mert ezzel el lesz zárva a .-baj kútfeje. így tesz Anglia, igy tesz Amerika és okosan tesz igy, mert ő jól tudja, hogy amennyit vészit azzal, ha hivatalnokai egy napig nem táradnak, ugyanazt megnyeri az által, hogy a következő héten ujult erővel dolgoznak tovább és bizonyos ethikai szellemet is visz be ezzel a hivatalnoki kar szivébe, a köztudatba, midőn a szegény hivatalnok látja, hogy egy napot lelkének is élhet, s érzi, hogy a felette álló gépezet is : az állam nem egy lélek nélküli monstrum, mely szüntelen csak csigázni és gyötörni tud, hanem a léleknek is enged egy szabad órát és Anglia jól tudja azt is, hogy amennyit vészit ismét az által, hogy vasárnap a korcsmák zárva vaunak, ugyanannyit nyer népe edzettségében s izmaiban, egészséges gondolkozásában és különösen abban, hogy az őrülteknek nem kell nap-nap mellett ujabb és ujabb kórházakat emelni és az atheisták, a kificzamodott gondolkodásúak, a felforgatók, a vallástalanok, a társadalom e rémei ellen nem kell rendőrök, csendőrök, katonák számnélküli sorát állítani majdnem szakadatlanul. Végtelenül csodálkozunk rajta, hogy a művelt osztály elitje, a gondolkozóbb serege nem látja át, hogy erkölcs és vallás hijján épen az ő léte nincs egy perczig biztonságban, mert minden pillanatban égő talajokon járnak és hogy a nemes lelkek nem indítanak egy mozgalmat a társadalom regenálása érdekében s nem ragadnak meg minden alkalmat, hogy az a lélek nélküli kolosszus: az állam, maga is több etikát alkalmazna intézkedéseiben; hiszen ha a társadalom léte bizonytalan vallás és erkölcs nélkül, az állam is csak máról holnapra él ezek hiján. A szerencsi főszolgabíró rendeletét nem tartom alkalmasnak arra, hogy vele czélt érjen, de óhajtanám, ha e rendeletnek olyan szerepe volna, mint a vizbe dobott kőnek, hogy mind nagyobb és nagyobb hullámokat támasztana, mind több és több lelket hozna mozgásba, épen abból a körből, amelyet az egyház mindig jogosan nevezeti oltalmának : a világi hatalom köréből. A régi bölcs csak egy pontot kért, ahol a lábát megvethetné és azt ígérte, hogy kifordítja a világot sarkából. A mi lábunk alatt a legkeményebb gránitnál szilárdabb igazság van. Egy kis kirándulás Németországba. A „Nyirvídék'-nek legutóbbi s/ámában megemlékeztem Dr. Gserni Bélának ,A!só-F,hérvárinegye története a római korban" cziaiü nagyobb szibásu önálló forrásmunkájáról, de bevallom, hogy daczára anuik, hogy nevével az Archeológiai Értesítő hasábjain gyakran találkoztam, működése iránt kevéssé erdeklődtem azérl, mert' szűkebb hazánkban, a „Nyírben" rómaiak soha sem garázdálkodtak, más szóval nem terjesztették a culturát tűzzel-vassal úgy, mint ma az angolok, francziák, németek, hollandok sőt az emberiség gúnyjára, még a békeapostolt játszó muszka czárnak kormánya is, a kiért olyanformán imádkoznám, mint a Szemere Miklós nézett Iham felé: jön-e már a PUta. Csudás dolog történt akkor. Ott állt az a leány, hófehér ruhában a fehérvirágos fa alatt. Lengő l'átyoia mint egy felhő borult reá, a nap ráontotta forio ragyogását, szőke Imjunk arany szál aiból glóriát font virágok közt pihenő feje köré, a szeme meg oly álmodon nézett a lavolba . . . De szép volt mindez, nagyon szép. Nem tudtam levenni a szemem ;t rola. L-lkemben soha nem érzett erzelem támadt föl, a gondola

1 am összezavarodtak, mintha nem is lenne világ, semmi, csak az a bűbájos leány. Ha én most oda allnek mellé, s ott maradnék véle összeölelkezve, igy min i nt elfeledve, amig örökre lehuny a nap s nem nyíl k többé jaqa almavirág .... Jött a Pista. Ők ölelkeztek össze, ajkuk összeforrt, s valami bujkáló szellő pedig iájuk szórta a fáról a teher virágokat . . . Valami árnyék borult hirtelen rám. Nem láttam egy pillanatig semmit a nagy feketeségi n, csak hulló, földre hulló, feh r virágokat . . . De ez csak egy p.-rczig tartott. Aztán vége lett mindennek. Rájöttem arra, hogy milyen bolondot gondoltam én az előbb az almifáról, a leányról. No hiszen szép lett volna, ha megcselekedtem volna. Hat ez a szerelem, hát mirevaló volna ez nekem. El minden ilyen gondolattal. Sokáig bántott azonban valami, sokáig voltam a betege valaminek, tán hogy hetekig nem laihattam a Böskél, mindig az urával volt. Az öreg lllocyval kettesben búsultunk egyedül. De aztán mégis meggyógyultam, meg én. Hanem csúf dolgok történtek aztán. A/, öreg Illócy meghalt s a Pisla attól kezdve mintha kicseréltek volna ho^y úrra U tt a házban. Megszállta valami pokol fajzala s raadla magát a kártyára. Böske szegény otthon sírdogált magában, csak én vigasztalgattam. Ketten beszéd tü k is a Pisla fejével, meg is fogadott az mindent, eláltal megörökített bodrogközi lukai református pap József császárért. Azon — akkor is — szomorú korszakban ki lett ugyanis adva büntetés lerhe alatt a szigorú rendelet, hogy a császár születésnapja alkalmával mindi n templomban imádkozni muszáj a császárért. Jó magyar gyomra nem vette be az osztrák császárt. De miután a mi mus'.áj, hát az muszáj ; ekként imádkozott. „Ne nézd uram, hogy ő német. Óh ! ne nézd azt kérünk Téged. Hisz őt is Te alkotád!* Különös dolog az, hogy a ki előre fel ett szándékkal egy embert meg öl, azt felakasztják; a ki pedig százezereket gyilkoltat le és milliók it borít gyászba, nyomorba, annak szobrot emelnek. Ezen f jrde nézetnek hatása alatt, de főkép n azért, mert a Nyírben romai nyomok hiányoznak, nem látszik eidemesnek mi nálunk a rómaiakkal foglalkozni. A napokban egy előkelő állású, széles látkörü és ösineretü barátom előtt elmondottam, hogy Cserni B lát tulajdonképen csak az általa megküldött munkájának elolvasása után ösmertem meg, ininl tudóst. A', én tisztelt barátom nagyot mosolygott és azt mondotta. „Te még azt sem tudod, hogy „Nemo propheta in patria". Szerettem volna a sutba bújni, de ilyen nem volt a szobában. Elmondotta azt, hogy a budapesti műegyetemnek Husz ir nevü franczia nyelvtanára egy értekezést irt a spanyol drámákról, a mely munkát a magyar tudományos akadémia nyomdafesték pazarlasára érdemesnek nem tartotta; a párizsi tudós társaság pedig ezen munkájának elismeréséül tiszti'etbeli tágjává vá asztotta. A „Revue des deux mondes" pedig harmincz lapra terjedő dicsérő kii ikára méltaüa. Mar ötödik alispán alatt szolgálom a vármegyét, de valamennyi közül S-.ikszay Pal baratom rdeklődik legjobban mazeumuik iránt, a ki azt hiszem, hogy jobban szeretné ha nem Pál, hin-m Pali volna. Meg azt sem engedte meg, hogy C,erm Bjla az én vendegem legyen, mert azt mondotta, hogy miután Szabolcsmegye érdekeben működik, a várm gye vend -ge legyen, pedig civillistáin egy fillérrel sem emelsedett volna. Belenyugodtam és jól is tettem, mert hajnaltól estig a muzeumban settenkedik ; tehát mint vendegmk hasznát u^y sem vehettem volna. Három heti s/abadságidőt kérve takarékoskodni kellett az idővel; e miatt Regensburgig meg sem állotLm. Itt is egy ódon fogadóba a „Fehér Kakasba* szállottam, a mely hajdan zarándok barátoknak volt zárdája. Ét-teiemmé a gólh-templom van átalakítva. A falakon levő feliratok kőiül feljegyeztem a következőt: Jm weissen Hause wird viel gezecht Der Ritter vvie der Eielknecht, Und auch der Domherr wusst in Eliren Sein Scliöppleiu tlolt allcha zu leeren. Als man so vieles reformirt Manch Kirchlein sácularisirt War die Kapelle abgethan Nun Kiilht drin der „weisse Hahn" Wo eben du dein glas geleert Ward einst „unser Herr" verehrt. Drum denk ans Sprüchlein „Trink und iss" De lieben gott mir nit vergiss. A sekrestye ajtó fölébe ez van írva: „Ein liter Bier 26 Pfennig", még pedig olyan nagyszerű sör a milyent még álmunkban sem iszunk. Isten házából csárda ? és miért ne. Itt is ott is élhetünk Istennek kedvére, a mint ezt a „Csárda romjaiban Petőfi míg a inult században megénekelte. A „Historisches Muzeum" is az óriás Stent Uliik templomban ván elhelyezve, a világhírű Dómtól pár lépesnyire a melynek tornyai brüsseli csipkére emlékeztetnek. Azért, hogy néhány templomot profán czélokra használnak nem kell megijedni. Regensburgban nem hiába a kártya erősebb volt. Szörnyű ereje volt. Elvitte a szép dominiumot és sírba vitte a szép kis asszonykát. Bizony csak bánatában halt az meg. Oda temettük a leketyés aljába, egy nagy szomorú fűzfa hajlik a síijára És hogy multak az esztendők, nagy lett a csendesség. A Pistával találkozom mindennap a szomorú fűz alatt a sírnál. Mert kijárunk oda mind a ketten, már bizony vagy húsz esztendő óla A Pista egészen megváltozott, hogy kol.iussá let' teste-lelke. Tengődött zseliér módjára a maradék földjéből napestig sírva és amellett oly kevés beszédű volt. De hát össze illettünk, mert hát én fce nagyon pazaroltam a szót. Busult a Pista és öregedett időnek előtte. Olyan megtörött volt, összeroskadt, amikor ott üldögéltünk egymás mellett a síron. Meg is mondtam neki miért emészti magát még most is, úgy sem lesz az máskép. — Hát mert szerettem az asszonyt, Isten látja lelkemet, hogy nagyon szerettem, — mondogatta. Szerette. Hát ez a szerelem? Lám én nem szerettem soha, csak egyszer jutott talán eszembe, hogy szerethetném Ott a fehérviragos almafa alatt. Sokszor áltam ott a óta, oda képzeltem a fehérruhás leányt, aki most a szomorú fűz alatt pihen. Itt fogok én is pihenni, hiszen ha életemben ott voltam mindig a Böskeéknél, olt leszek haló poromban is. Innen a fűzfa alól pedig oda látni az almafára. Nem snvesen nézem, nem tetszik mir nekem, lalán mert most már nem virágzik, vagy én nem vagyok már olyan fiatal, hogy tessen a virág. Bús leszek ha ránézek, az a fűzfa pedig megvigasztal. Itt pihenek nemsokára en is lehajló ágai alait. Majd akkor talalkozom a Böskével és megmondom neki, hogy mennyire szerette ilt mellettem a sír másik oldalán az a másik ember. nemeskéri Kiss József. szorul ki a templomból senki sem, mert a 45000 lakost számlálóvárosban 17 olyan templom, a melynek legselejtesebbje is bármely magyar városnak díszére válna. Itt a templomok nem konganak az ürességtől, mert nem csak vénasszonyok, hanem mi iden rangú korú és nemű egyének szorgalmas templom látogatók. Kis dologból is lehet erkölcsre vonitkozó következtetésekre jutni. A sörös poharak és kancsók alá rakott vastag nemez lapok a kifutó sörhabtól minden lépten átnedvesedvén, ezeket száradás végett minden korcsmában a nyitott ablaknak külső szeléhez teszik, hogy mentül jobban járja a levegő. Nem tennék ezt ha lopástól tartanának. Próbalja csak meg ezt valaki Besenyődön. A Sz nt U/rik templom kiváltképen ráírni régiségekben gazdag, a min nincs okunk csodáiiozni, miután Regensburg a romai Regina Gastra váró ;iak helyén áll. ^Ősrégészeti tárgyakban azonbai szegény. Egy bronz kardjuk, egy kis kopüs balta és tíz szárnyas baltán kívül meg vagy 50 -60 darab olyan bronztárgya van, melyeknek a mi leleteinkkel hasonlatoságuk nincs. Van egy pár kék és feher köiökkel díszített narancssárga, nem átlátszó üvegből készült gyjngy is, a milyen a Kaukázusban Kobanbin, Erdélyben Gjaluti, Hallstadtban és a Nyírben több helyen találtak is a melyektől dr. Hampel azt tartja, hogy azok Pho.niczából származnak. Dr. Jósa András. (Folyt, köv.) A nagykállói internátus. Olvastuk a nagykállói m. kir. állami gimnázium 1903—4. tanévi értesítőjét, mely tartalmábin egy kiváló fontosságú kulturális intézménynek a N igykállób m egy ev ót» fennálló gimnáziumi intern itusnak i-mertetésével gazdagodott. Ez az áldásosán műtőd 3 intézet vármegyénk egyedüli ti nevelő intézete, melyben a gimnáziumi laoulok teljes ellátást, családias otthont találnak és tanulói feladatuknik teljesen m:gfe!e'ő nevelésben részesüljek. Érdemes, hogy a nagyközönség ez elelrevalo, hizalias szellemű internátus belső eletével közelebbről is megism >rkedjék. A mult hó folyamul lapunkban közöllüt mar ez intezet igazgató tanácsán tk a jövő tanévi felvétel végett kibocsátott pályázati hirdetését, most a fent jelzeit értesítőből közöljük annak életi endjét és szervezetét. : Felügyelet. A', internátus! nö.endékek Jancsó G'za hilbeli állami gimnáziumi rendes tanár felügyelete alatt az iniéz ti napirend és szervezeti szabályok po.itos bo.ailásaval vegeztek tanulmányaikat. A rend es fegyelem fulylonos szemmeltartasa czéljabol 4 gimnáziumi nagyobb tanuló volt szobafőnökűl alkalmazva, kik ugy a 2 tanulóteremben, mint az ebédlőben és a 4 hálóteremben tanulótársaik viselkedésire ügyeltek és a felügyeletben az internátust vezető tanárnak segédkeztek. A növendékek élk-zese, az élelmezési vállalkozó állal szerződes .-zerint kiszolgáltatott ételek minősége és mennyisége, valamint az internátusi kamarákban elhelyezett lápanyagok és élelmi szerek tisztasága és egészséges allapola f letti felügyeletet és ellenőrzést a felügyelő tanáiral együtt az intézeti igazgatótanács tagjii gyakorol ák, akik e czélból az internátust váltakozva, sűrűn meglátogat'ák s ily alkalmakkor az intézet összes helyiségeit is gondo an megviz gáliák. Vallasügy. Vasár- és ünnepnapokon vagy egyéb iskolai ünnepek alkalmával az intézeti nővendekek a gimnázium többi tanulóival együttesen saját hitfelekezeti templomaikba mentek és ott az isteni tiszteleten részt vettek. Ugy a templomokba, mint a gimnáziumi előadásokra, valamint a nagyobb sétákra is a szóbafőnökök ügyelete és a felügyelő tanár vezetése mellett • mindenkor páros sorban vonullak ki a növendékek. , Egészségügy. A növendékek egészségére is kiváló gond volt fordítva, mivel a tinulmái,i foglalkozásokon kívül eső időközöket naponként a; intezet tágas és kényelmes udvarán, annak dúsin I efásltott helyein szabad testmozgással és — amanny ben a kedvező időjárás, vagy egyéb körülmények enged ék — a felügyelő tanár vezetése és a szóbafőnökök ügyelete mellett páros sorban taitott nagyobb séták . d töltötték el. Egészségi allapotukat az intézeti orvos m nden két hétben megvizsgálta, a megbetegedett tanulódat az internátusban e czélra rendelt 2 betegszobában ,-yógykezelte. Ugy a növendékek tisztasága, mint az intei látusi helyiségek tisztántartása is szigorú felügyelet és ellenőrzés alatt állott. A növendékek egészségi állapota — egy súlyos természetű betegség folytán történt halálesetet és enyhe jellegű kisebb betegségi eseteket leszámítva — elég kedvező volt; amit különben az internátus udvarán nigy körültekintéssel és szakszerű gondoskodással a folyó év tavaszán készített fúrott kút egészséges ivóvize is kétségkívül előmozdított. A növendékek száma. Felvétetett az internátusba 23 I., 10 II., 11 III., 7 IV. osztályba járó gimnáziumi tanuló. A gimnáziumból és igy az intézeti szervezeti szabályok értelmében az internátusból is kilépett évközben 4 és meghalt 1 tanuló. A folyó ügyek intézése Az intézet összes folyó ügyeit az internátus 15 tagból álló igazgató tanácsa intézte, mely e czélból az internátusnak külön berendezett hiva'alos helyiségében havonként tartotta üléseit. Látogatás. Junius hó 24-én Szabolcsrármegye főispánja. Báró Feilitzsch Berthold úr Ő Méltósága szerencséltette látogatásával internálusunkat, a hol a tapasztalt kato ás rend és fegyelem fölötti megelégedésének adolt örvendetes kifejezést. A tanév kezdetén, szeptember hó elején is nagyszámú kiváló látogatója volt alig megnyílt intézetünknek. Igy Sdkszay Pal ur, Szabolcsvármegye alispánja, Bencs László nyíregyházi, Benedek János és dr. Mezőssy Béla országgyűlési képviselők és mások. Giresi Kálmán debreczeni kir. tankerületi főigazgató úr pedig először a helybeli állami gimnáziumban végzett hivatalos látogatása alkalmával, másodszor pe-