Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

N Y I R V I D E K 3 meglennők azt hiszem arra is, erre is találkoznék példa. Csak érintem, hogy a köztevékenységnek ;.ir.i kellene irányulnia, hogy a közszellem átalakításában ügyet vessen rá, hogy ha a bmszülőtt má-fele keresi a boldogulását, atlóJ a jóféle tudattól legyen áthatva, ho^-y ott a hol, mindenütt a m mzeli ügy harczosának feladata várakozik rá. A közjóra irányuló t' vtkenység, azt tarija az elmélet kiczirkalmD^ott t tele, részben társadalmi, részben állami föladalokn tagozódik, ellenben azt latjuk, hogy a haladás b nyeiben m g ha egyes esetek rá<zafo!ndk is, azon' gy czi-lra a mun án ugy osztozkodnak, hogy mindég) ii azzal járul hozzá, a miben módja van, és addig, a mig szükség van iá. tehát nem ridegen különválva, hanem egymást kiegészítve műkódneK. Egy példa jobban ineg fog értetni. A talált gyeiniekeket a larsadalom kónyörülete vesz' pártfogás alá; e vígbői egyesületeket alapit, menedekházakat állit, abba elhelyezi és bizonyos korig gondozza a lelleseket; mig a társadalom szorgoskodik, az állam se vesztegel, küön rendelkezessel, kedvezménynyel, pénzzel gyáu.olilja a jószívűség intézményéit. Arra is \an esei, hogy a tái.-adalorn ereje egyegy föladatban kimerül vagy az sokagu elbánást kíván, ilyenkor az állam álvallalji a 1 tesiliiiényt, az önkényles igyekezet pedig terhétől megszabadulva másfele keres érvényesül, st. A mindennapi tapasztalat bizonyítja, a történelmi leszármazás is arról tanúskodik, hogy a tár.-adalomnak igen iléi.k és íinorn érzéke van arra, hogy észrevigye a hiány o.-sagot, atiássa a visszásságot, a sokaság lelke a/, élet viszontagságaiban rnegedzve, a társaduimi n nd mostohusagait, hacsak egyes osztályokat érintenek is, rovásra veszi s nem törődik bele, ösztöne űzi, hajija, hogy javit-.on rajtok. Kivált a felebaráti szeretet szólal meg b nne, inert a társadalmat képelő egyedek a lét küzdelmének súrlódásaiban mindegyik megsínylette vagy legalább látta egyszer-egyszer a közelállónál a kedvezőtlen vagy in-éges helyzetet, teliat fogékony a más szenvedése iránt, szarakozasra hajlik és kész a segítésére. Ugy kell a ket tényező munkakörét értelmezni, hogy a tarsad.ilom kezdemenyez, létesít, fej leszi, az allaui \éJi és támogatja az aUotasokat. Ahol a társadalom kotelességtudasa gyönge, a szükségérzet meg van ugyan, csak hogy tehetetlen, a vágy panaszia fakad es rum cselekvésre keszti, mint hamvaoa hot a hatalomtól várja még függetlenségét is elvetve, a boldogulás eszközeit. Ha az embert modfólölt diszilő önérzetnek becse van előliünk, csak azt varjuk és követeljük is fenliől a mit lennie kötelessége, mint szab.d emberek ne csorbit'assuk meg öi állosagunkat; a mi el a felsőbbség többet nyujiha na, potoljuk munkakedvvel és élelmességgel. Módunkban van itthon, tisztán a magunk erejére támaszkodva, közös akarattal, vállvetve a nemzeti irányú fejlődés eszmeségi fokára emelkedni. Feltételeit a közinivelődés és közvagyonosod is megteremtésében látom. Ha műveli és gazdag lesz a vármegye népe s az iskola fokozottan, eddigelé se volt pinazs ellene, a nemzeti érzés melegágya lesz, a czéltudatosan nevelt, megnemesült, tettre kész kö/.szellem parla

0'iság helyeit a nemzet életfájának értékes ágakat lo^ sarjaztatm. A föl adat súlya, megindítás és kézbentartás a társadalomra mint megvalósító tényezőjére esik, tiltakoznék ellene, hogy az állam pórázán járjunk, azt csupán a jóakaró táinoga ásban latnam szívesen, osztályos dolgozotársul. Azt vethetik ellene, hogy a feji' t!en társadalomnak látni ezernyi egyedi it, de találjak egy összeforaszto érzést, mely a közös munkára serkent és sikereinek alapja. Az az érzés: az alkolni vágyás lappangóban megvan es előkelőink dolga, hogy follobbanUak s lu szerte árad háladalos tér kínálkozik edes mindnyájunknak. Egy eleve okosan lelakott járón, mindenki kedve szerint sikert ígérő utat vihet. Csak elszaggatott, elinosódo körvonalait vetem le, annyit éppen, hogy beleizeledjünk a legközelebbi leendőkbe, ha a keret jól-rosszul megvan, dolgos kezek serenykednek es a munkába beleszol az élet tapasztalata a helyes eszmék és utána a bevált intézmények sokaság.i fogja megtölteni és kijebb kijebb tagi nagyobb fokát tételeztük volna fel. Ne ág?lj hát barátom az emberi szellemnek fokozatos hódításaival. Mit tudjuk mi, hogy mit rejt méhében a jövendő, s ho^y mikor állhat be ismét egy olyan sivár, reakciós korszak, amelyben a teimész. t gúnyos kaczagással juttatja az embernek észtbe, képességeink, írejenek, testi és lelki energiájának véges, gyailo mivoltát, a nagy mindenséggel szemben való jelentéktelen parányiságát . . . 0. : Ezzel hát azt akarod mondani, hogy a küzdelem, a munka és a tökéletesség ulán való törekvés éppen olyan ölök és vegtelen, mint maga a csodás természet, s hogy a mindenség a maga ezernyi csodaival örökkön-örökké kilürkészhe'etlen és legyőzhetetlen marad . . . P. : Igen, barátom, az egyéni létnek és az emberi életnek örökös, változhatatlan törvénye volt és lesz a küzdelem és a munka és a végnélküli küzdelemben a (csak bizonyos, de nem végleten) tökéletesség érzeten kivül még csak egy boldogító irzelem ndha

1 igazi vigaszt és erőt, s ez: a hit és az Isten félelme, — am Ív nélkül minden emberi nagyság és dicsőség hiu, üres képzelet! Ugy bizony hívem, az igazi tökéletesség orszaga itt, a mi behorpadt világunkban meg eddig nem ütött tanyát s talán soha nem is fog . . . Hanem hát ugyancsak elcsevegtük az időt. Megerkeztünk. Az Isten áldjon! Asmadai. TRIANON. üti naplóimból. B. J. ultin szabadon átírta Bl'DA Y SÁXDOHSÉ. Cz. llalanul bolyongtam Versaillesban, m lyet már annyiszor láttam a kis Trianon felé vezető uton. Jól esett (z a csend és szabadság Paris örökös zaja, sohas ni szünetelő élete utan, belefáradva az örökös programúi készítésbe és annak megtartásába, nehogy kimaradjon a világváros valamely látnivalója. Itt mehettem kedvem szerint összevissza a park utain, mng-meg állva, egy-egy heliolrop bokor, vagy tani. Arra gondolnék, hogy a régi minta szerint a hivatását fölfogni tuió értelmiség egyesülésre álljon össze, nem az után a példa kép után, hogy egy csomó ember összeverődik, alapszabályokat dolgoz ki, teremt se szeri se száma bivatafokat azután ki-ki haza megy es hazafias lelkiismerelét megnyugtatva érzi, hogy a közügyet szolgalta, valameddig beszélnek róla s aztán — nem történik semmi. Megesett a múltban, hogy a .Nemzeti Szövet-ég' fiókja megalakult, tud a dulgáról valaki ? Vegye a megindítást egy meglevő, már bevált, múlttal bnó intézmény a kezébe és álljanak lelkes férfiak m-lléje. Mindjárt meg is mondom mit pedzek. A testórköllő B.ssenyei emlékezetebe; kegyeletünk tapad, kóképe olt d'sz leg a székház előtt, nevet a közmivelődes istápolására czélzó társaság viseli hom'okán B zonyára az irodalo m és művészét pártolásával, a finom felejtkezesnek léi nyújtásával a társas é et fellendítése, a kellemesebb külszín és a n mesebb belső világ fejleszlese, mint kiva riatos czél tárgya lehet a dicséretes igyekezetnek s a ki ráadja n.agá', taga< hatatlanul egyféle vonatkozásban hazafiasan is cseleks/ik, csakhogy a közélet ferfiai méltán szigorúbb elbírálás alá esnek és a mikor az önzetlenség látszatáv 1 sőt nyílt hingoztatásával a végből egye-ülnek, hogy a közügyet előbbre vigyék, önzésnek tetszik, liogy c-ak sa,át tagjaik közt terjesztik egyirányú eszméiket : az ítélni tudó közvélemény azt tartja, ha jónak látták az uivágó Bessenyei n vével egyesületüket fölékesíteni, a névvel az a kötelesség jár, hogy a hallhatatlan l nitasát megfogadják s a mint ő idegen világból egy hanyatló kor nemzedékének bátor lélekkel hirdet e u magyar nyelv és szellim dicsőségét, követői tartoznak m steröknek és önmaguknak vele, hogy a megváltozott viszonyok közt mas eszközökkel nyoindokábin jáijinak. Azt taitarám a Bessenyei körre hárul, kishitűség volna teltenni, hogy ne vállalkoznék, hogy mozgalmat indítva a ni gyar nyelv diad.Iának, a köziiiivelődés és a közvagyonosodas faradságos alaprakó föladatait keresztül vigye. L- hetetlen, ha már helyi dolgaink megbeszélésébe országos mozzanalot vegyi ek, rá nem térni arra a viszszás jelensegie, hogy népoktalo politikánk, az úgynevezett alkotmányos vílig helyreállása óta, a magyarság szempontjából számbavehelő eredményt nem tud fólinuta tní. Az lehetett egyik teendője, hogy az érintkező pontokon a küzködő magyarságot minden erejével elsőben iskolák létesítésével támogassa, hogy igy a nemzeliségi tenger kilolásaban állam és társadalom karöltve haladjanak. E helyett másfél öltő, a beke nyugalmas évei alatt derűreboruradolgozott es hóditás helyett a palócz tájikat ésavá rosokatkivéve megfogyatkoztunk. Mosolyogni való hódiság, hogy időközönkint bejárja a nyilvánosságot a hír, hogy a tanító buzgalma itt is ott is a magyarosításban mennyire vitte; ha c.-ak a fele beválik sok 100— 00 lelket ny( rtünk volna. A hol a nemzetiségi fészekben az iskola nem támaszkodhatik a községben vagy körülötte magyar népségre, a buzgalomnak nem lehet foganatja, meit azt a nehany magyar szót, a mi az iskolasra ragadt, kikerülve elfelejti. S a hogy a végpon'okon kivétel nem számit a magyarság megerősiteséről megfeledkezett, nem kisebb a mulasztása abban, hogy a magyar vidék műveltségi szintájanak emeléset elhanyagolta. Rábizta az iskolák fentartását, gondozását a soks/.or szegenyül tehetetlen felekezetekre. Rikitó példája Szabolcsvármegye, a hol Kólajon, Kisvárdán és Nyir-Ábrányban községi-, Tisza Lökön, Nagy-Halászon és Puszta-Bánházán tanyai-, összesen hat állami iskola szégyenkedik a közoktató felsőbbség jóvoltábol. A meglevő iskolákról nem szólva a szabolcsvármegyei népoktatás két jelentős fogyatkozására kell a figyelmet terelni. Isiért tény, hogy népünk erős harmada szétszórtan, tanyákon lakik; az itt fölcseperedő nemzedek, a kivétel csekély minden iskolai oktatás híján van, azért olyan nagy nálunk az irni olvasni nem tudók száma. A falu körül rendesen a kisbirtok helyezkedik el, ennek a gazdája bent lakik, tul rajta terülnek el a fusciafa-cstport előtt. Egyszerre csak megváltozott a környezet, fak, cserjék vettek körül itt is, de mennyire más alakban. A nyiroll falmcrevsegü sorok eltűntek, s elfoglaltak helyüket a szabad növésű óriási fak, kiterjesztve ágaikat tetszés szerinti összevisszaságban, korlát, akadály nélkül, a hogy megteremte őiiet a természet. Ez a kis Trianon angol parkjá. Olyan ez a hely mint egy kis oázis. Miria Antoinette királyné kedvencz tartózkodási helye volt ez a kékes szürke kupo'ás épület ; itt töltött el m nden évből néhány hónapot, elvonultan ebben a kis zugban és kertjében, mely ritka fáival, vöröslevelü tölgyfaival, cyprusaival, balzsamos fenyőivel még a botanikous figyelmét is megérdem'i. De legnagyobb nevezetessége, melyért Varseilles minden látogatója föl szokta keresni, beljebb rejlik a kis tó környékén. Kibukkanva a bokrok közül, kellemesen meglepően szép ez a zöld szinü kis tó, partjain a legegyszerűbb szalmafedeles parasztházakkal, apró svájezi istálokkal. malmokkal; itt a nagyszerű királyi park közepén. Valóban királyi szeszély jolt ez a kis falu építtetése ide, csupán. Az udvar megunva a fényes termek szigorú et'quette jét, ki ki vonult ide a szegenyes kunyhókba, a csillogó udvarhölgyekből és finom udvaronczokból pásztornők és pásztorok lettek néhány órára, átadva magukat a fesztelen mulatásnak. Leültem egy maganos padra a tó partján, e óriási vörös tölgy alatt, szemben a falucskával, melynek fehérre meszelt" házfalait még megvilágította a nap. Két hattyú úszkált ide 'oda nesztelenül a viz színén lecsip gelve egy-egy lelógó levelet a korhadó malomkerékre f.lkúszolt repkény böl, mely befutotta az egész hazat örökzöld indáival, bizair kü szint adva a romszerü épületnek. Benőtte a hátulról előkandikaló Malboriugh-tornyot is, vastag élő szőnyegével ráborulva falaira, föl egész" az ölszögletes tetőig, hogy ugy nézett ki az egész, mint egy talpig diszbeöllözölt cso.-ka nagy fatörzs. Gyönge szellő fodrozta meg a tavacska nyugodt fölszinet és fuvallatára egymáshoz simultak a reszkeló levelek. Tarka pillangók röpültek át lassan az ut fölött. lágos birtokok; az ezeket benépesítő cselédség és toksások gyermekeinek naponként órákat kellene a ki- és bejárással eltölteniök, hogy egy kis malaszthoz jussanak. A szülőben, maga is miveletlen, nincs meg az érzek és ha meg is volna földhöz ragadt szegény letere módja nincs, hogy gyermekeit a községben neveltesse a hatósági beavatkozás nyomtalan és a vége az alma és fája peldazatara, hogy az apróság tudatlannak nő meg. Hogy a helyzet megváltozzék, meg van ra a törvény, de a végrehajtója késik. Ha ennek a szellemében jarnak el és a kötelezetteket rászorítják az iskola felállítására, rz a sira mas állapot régen kiiktatódott volna a függő kerdesek sorábol. Az iskolai felügyelőségre nézve a kezdes es ellenőrzes dolga s az megint kőzoktató kötözetünk hibája, hogy annyira elhalmozza őket, papirfogyasztó téhelyi dibdábokkal. hogy igazi hivatások sulra kerül, azt pedig nem érjük el, hogy a kötelezettek a magok jószántából verjék magokat tetemes költségbe. Bar sok érdekbe fogna ütközni, elsőrendű föladatnak; nézem, hogy minden iskolasoros gyermek okulásba részesüljön és ha a kivanalom teljesülése a hatoságok lanyhaságán múlik, riassza és tuszkolja a megnyilatkozó közvelemeny s ne szűnjek meg a serkentéssel vagy utánjárással, mig a szerbe-számba vett hézagok meg nem telnek. A másik meg égetőbb seb a zsidó fiatalság tanítása. A látszó rend az, hogy a hol a zsidóság nagyobb számban lakik és kipes rá, mintaszerűen vezetett iskolákat tart fenn, a hol pedig kevesebben vannak, a keresztény iskolába küldik a gyermekeket. Akárhová jár, annak a zsidó gyereknek egyaránt keserves az élete. Keresztény pajtását most valló elvek szerint kíméletesen lógják, kap időt játékra, teste szabadon fejlődik, öt pedig ahogy a szemét kinyitja, keső estig senyvesztik a tanulni valóval. Mielőtt a rendesbe megy. vagy alig hogy túlesett rajta, az iskola fattyuhajtasa : a zugiskolába, a tanitó torzmása: a zuglanitó ele kerül es ezek végzik azt a lelketlenseget, hogy a maga formasságaban tiszla lélekkel megteremtett fiucskából elferdült lestü, visszás nézésű, erőtlen kamasz fejlődik, a ki babonás hitében, gyáva viseletével és sunyi gondolkodásával hasznos munkára keplelen és egész lényével az elnevelesnek a megriasztásig szemléltető példaja. Türtőztetni kell a tollat, hogy vastagabbat ne fogjon, a mint ezt az íjj sztő bábot szinezi Jártadban-keltedben mindenütt belebotlasz s csodálatosképen mégis azt olvasni a vármegye fejének időszaki jelentésében, hogy a közoktatásról szóltában, a vértanuságra kárhoztatott papiroson nyomtatott betűkkel nagy megnyugtatásunkra, hogy zugiskolák a halóság tudomisaval nincsenek. Merészkedem ezzel szemben a legszélsőbb ellentélül azt állítani, akit érdekel és utána jár, rá is jön, hogy nincs a vármegyében zsidólakta hely zugiskola liijan. Mint a kóbor czigányok vagy régebben a . rejtőzködő bicskások, ugy ezeknek se lehet, okuk is léven, módjuk is lévén, hogy létlennek lássanak, pontos számot adn', annál kevésbbé, mert a hogy a tanitó időnkint változik, az iskola is más helyt áll fel. (Folyt, kóv.) Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. 888-1904. A. Felhívás a ezukorrépa termelőkhöz ! Több debreczeni és Debreczen vidéki ezukorrépa termelő által kiküldött előkészítő bizo'tság 1904. évi október lü-án megtartott ülésében me.állapította azokat a ezukorrépa eladási feltételeket, melyeknek szerződéses biztosítása által a ezukorrépa termelőknek súlyos érdeksérelmei egyrészt megszüntetve, — jogos érdekeik pedig megvalósítva lennének. Kimondatott ugyanis az említett előkészítő bizottsági ülésen, hogy a ezukorrépa eladási szerződésnek fontosabb feltéleiei következőleg volnának megállapitandok, ugy mint : Nem hiányozott semmi a környezetből. Ilyen lehetett régen akkor is. És mintha a szél halk susogására megelevenedett volna a inalom és a parasztházak környéké, mintha kinyíltak volna ajtaik és nevetve, tréfálva népesítették volna be a tó szemben levő partját az átöltözött udvarhölgyek és apródok. Néhol az ember behunyt szemme! jobban lát, mint nyitottal. Behunyja ilyenkor, de mégis néz - szeme képzelet. Megelevenül minden, tarka ruhás pásziomők őrzik a kis juhnyájat, nagy sárga szalmakalapokkal védve arczukal a napsugarak ellen, hosszú szalagcsokros botokkal kezükben. Amott a tó pariján, hattyúval ingerkedik az elegáns külsejü afár, felije kapkodva a vízimadarak kirájyának, mi ellen az mérgesen védekezik, fölborzolva tollait, csapkodva a vizet szárnyaival, mig viaskodásukat kaczagva nézik a selyembe öltözött pásztorok és molnárok, piczi szépsegtapaszokkal üde friss arezukon. Egy asztalnál ifjú korcsmárosné s olgálja ki a vendégeit, pajkosan ráütve annak az öreg hajporos manjuisnak a kezére, ki épp n megcsípte az állát. Vidámság, gondatlanság mindenhol, az üde zöld gyepen, a halványkék ég és piroslevelü tölgyek alatt, inig a bokrok közül kedvesen hangzik elő egy uj pstorale edes dallama. A hangok egyre erősebbek lesznek, mind zajosabbak, rikítóbbak, á kép hirtelen elsötétül és vad erővel hangzik fö! a Mirseilliise tüzes éneke, melytől összeomlik az egész kép, s rongyos csőcselék foglalja el az arisztokratikus pásztorok helyét — vége az álomnak. Vége mindöiökre, nem éled többé föl soha. A szél pedig átzuga vén tölgyfa korhadt ágain, vérvörös levelein, olyan különös idegenszerű síró hangon, mintha az is azt susogná: soha, soha! A repkenyes házfalu malomra már árnyék borult, csak a torony bádog teteje csillogott még elő a haragos zöld kemenyindáju levelek közül. A nap lenyugodott, de a felhők még sokáig rózsaszínre festve, tükröződtek vissza a vízben.