Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

XXV 7. évfolyam. 4S. szám, ISyiregryhLáza, 1904. október 16 IDEK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, og. a> Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A'ap szellemi rcszét képező küldemények, postén vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése t<írgy<íban leendő felszó- " 8* e r* eszt<3 czim e kéretnem beküldeni. . i # . w .... Kai*mAn4ni!AM I _I — I _ . l_ • 1 <• Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 Hirdetési dijak: Minden négyater hosábrott petit ioregyueii )r 0na. lamldsok Jóöa EU>U kiadó-tulajdonos f oJ t^entet.en levelek c.,k n.nert ke^ekta. Wl l£Tflű2írí». , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , bí I , , . . ,,, A nyílt-téri költemények dija ioronkint 60 fillér (Janószky ház, mtézendők. ' " Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utczai 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudós,tó ét GrUnman­del Henrik es Társa altal Budapesten, Haasenstein rs Vogler .rodajaban Becsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Kesergő, Hullatja levelét az idő vén fája Maradt-e ínég lomb a fán — az öreg vármegyén ?! Dísznek legalább, mutogatónak arról, hogy máskép volt hajdan?! Hajdan! Amikor még lélek volt a vármegyé­ben, szív az emberekben, akik együtt vármegye voltak! Se szív, se lélek! A vármegyei közélet olyan, mint az aszályos mező, melynek egy-egy­erős törzsű, zölden maradt virágát korai dér lúgozta ki. Csupa sivárság! Homok és homok, melynek fuvásaiban könyezve, elfuladva hal el minden élet. És mikor eláll a szél, amely eltemetett mindent, ami kiváló volt, a mélységes csendben legfeljebb ha a gúnyos nevetést hallhatjuk a sírhalmok lelett. A most végbement őszi közgyűlésnek többek közölt intézkednie kellett a megüresedett vármegyei bizottsági tagsági helyek betöltése felől is. Lesznek tehát megyebizottsági válasz­tások; — sok helyen. Gyürében — azt hiszem, hogy csakugyan Gyürében — nem akad vállal­kozó a körorvosi állásra, pedig fizetik is. Megye­bizottsági tagságra lesz pályázó felesen. Miért? Azért, mert ez a mandátum nem jár együtt kötelezettséggel. A most lefolyt vármegyei őszi köz­gyűlés tárgysorozatából, 360-ból 340-et egyetlen egy választott vagy virilis bizott­sági tag jelenléte nélkül tárgyalt le „Szabolcsvarmegye törvényhatósági bizott­ságá n a k k özgy ülése." A tt u Allatbolondok. II. S. ulán szabadon átírta BUDAY SJ-NDORNÉ. A ki a házi állatokat bizonyos fokig nem kedveli, s különösen a nemes-'bbeke', tanulékonyabb ikat m m szenvedheti, az nem lehet nagyoi jószívű. De midőn valaki nemely ál alba majdnem belebolondul, s kizaró­lag csupán csak egy iránt érdeklődik, egyért rajong, sót gyakran embertársainál is többre becsüli, az már más szempontból itelendö meg. A közönséges halandó megmosolyogja az ilyeneket, s gyakran kigúnyolja az eszelősöket, mint Seymour lordot is, ki azt az anyalovat, meiy őt gyönyörű csikó­val boldogította, örömében, valódi h rmelinnel belelt, ezüst-fehér rókabőrrel prémezelt, aranynyal hímezett s diága kövekkel kirakotl nagy vagyont érő takaróval tis .telie meg. Persze, a nemes lord tehe.te ezt, de van ám több iiy eszelős is. Egyik dúsgazdag szinten angol arisztokrata nő a lovainak r. mek istállót építtetett, s ő maga is abban lakik kedvenczeiv,!. Norlh, nyugalmazott angol őrnagy, a tulajdonát képező Elham-kastélyban kutyáinak a kép­zelhető legszebb, minden kényelmet nyújtó termeket rendeztetett be, igy Kurstofí nevü szentpetervári k. re­kedő pedig Caesar nevü lovának szalonbol és két mel­lékteremből álló istállót építtetett. De áz a londoni szappanos is megörökítette az emlékét, a ki minden egyes lova számára nagy tőkét tett felre. Azonkívül azt ter\ezte, hogy sok pénzen nagy lelket vesz, s ezen ló­temetőt rendez be. Itt akarta fölállítani legkedvesebb lovának ,Spirtacus"-nak óriás márványszobrát, de egész terve fűsibe ment, mert az egészségügyi hatóság nem engedte meg a „lósirkert" felállítását es beiendezését. Párisban ellenben meg van engedve a kutya­temető. Ezt mindenesetre igen ügyes iparsze'.lem eszelte Szabad-e gondolkozni is egyáltalában e tény felett, avagy még hozzá szomorúnak jelezni azt a valóságot, hogy ez igy van: anélkül, hogy aki ezt cselekszi, el ne temesse őt a homok­fúvás s ki ne nevessék, a kik „reálisan'- gondol­koznak ! Igazán kétséges dolog! De egy bizonyos! Hogy szomorú örökséget hagyunk ini hátra az utánunk következőknek. Az uj Magyarország a vármegyékben szüle­tett meg. Ugy tanultuk mi a történelmet, hogy a 48-as álalakulás nagy eseményei a vármegyék zöld asztalainál kezdődtek. A mult század első felének története, minden egyes vármegyének a története, s mi, akik most férfiak vagyunk, nagy embereinket onnan — a vármegyékből láttuk szárnyra kelni, nagy cselekedeteik végzésére. Ők és így voltak a mi ideáljaink, szinte elválaszt­hatatlanul a vármegyeháza zöld asztalától. A mai vármegye: az uj ügyviteli szabályok szerint igen korrektül műküdő szervezet lehet; de, ami a régi volt, önkormányzat, testével a mi testünkben, lelkével a f-n lelkünkben, szivé­vel a mi szivünkben, egy velünk, a mi egész életünkkel: nem az többé! A vármegye nem nevelhet többé Kölcseyt, Vesselényit, Deák Ferenczet, Kossuthot. Ha nem is a szárnyaszegettek asiluma, — mint a hogy — akik eltemetni szeretnék — csúfolják, de igazán — ha aki régi tradíciók nemes ambíciójával kerül a gépbe — szárnyát szegi. Tehát még csak nem is iskola arra, hogy kiválóbb ifjai benne maguknak a közéletre gyakorlatot szerezzenek. Sőt — a ridegség és a közönség érdeklődésének teljes hiánya szinte el­riasztja őket a közéletben való érdek nélküli közremunkálástól. ki, s a temelőt az evangélista utczában 2100 frankon vásárolt területen rendezte be, s üzlete oly jól m gy, hogy már Parisnak legszebb helyein néhány tehermentes háza van. Ezen a sikeren nem is lehel csodálkozni. A párisi nő kedves ölebének emberi jogokat kövelel és enged meg. De azért még egy sem vitte annyira, mint Miss Rutland, ez a híres new-yorki szépség, a ki Puppey nevü pincsijet annyira szereti, hogy valamennyi ékszerét annak aján iékrzta, s azt ezekkel eziezomázza fel, ha sétálni nunnek. Bizonyosan egyik párisi nő sem szerette annyira kutyáját, mint a fönt emiitett North őrnagy, ki kutyái részére külön orvost, szakácsot és szolgaszemély­zetet Lartott. A párisiak finom Ízlése azt sem engedi meg, hogy a kutyaknak emiieri kereszt vagy vezeték­nevekét adjanak, mint ezt a yankeék szélteben teszik. Mig a Szajna partján csak kutyaszobák vannak, addig a Hudson mellett lévő városban ezeken kivül mindenféle divatárus is van a kutyácskák részére. D_- ez maga Neva partjm történt, hogy egy kutyának a húsz eves jubileumát, ünnepélyes bankettel ülték meg, midőn a kutya az asztalnál rendkívül drága karszékh.n úrnője által drága himzett bársony párnán hevert. Tehát mint látjuk, Szentpétervárnak is vannak eszelős külőnc/.kö,lói, Paris azonban a nevetséges különezségekben e téren is elől jár. Páris a férfi és női divatterén hangadó Euró­pában, s nem csoda, ha i tt kutyadivat is van s bizony­sokán törik ezen is a fejüket, mert a kutyáknak ssíntén megvannak a saison ruháik, főleg a magasabb kutya­fajnál Mert ilyen is vau ám. Párisban az előkelő kutyá­nak névjegye is van, egy idő óta, s ezeket a vizitkar­tyákat akkor szoktak átadni, ha valamely! t csalad olyan­hoz megy látogatóba, a hol szintén vannak kutyák. Persze a .madame* szerint aztán nem chic az úrnőnek is névjegyet küldeni be, ha az csak a kutyanak chic. A kutya urakat és úrhölgyeket epp úgy bejelentik es be­muialják egymásnak, mint saját magukat a tulajdono­sok. Ezek hallattara és lattára valaki azt a m. ^győző­Miért? Mert kinevetik, akik — beszélve — érdeklődnek közdolgok iránt. Igy lesz a közügyek fóruma hiúság dolga a vármegyénél, jobb kenyér keresete a törvény­hozás képviseletében. 340 közgyűlési tárgyat, egyetlen egy válasz­tott vagy virilis vármegyei bizottsági tag jelenléte nélkül letárgyal Szabolcsvármegye közgyűlése, de azért vágyakoznak és tülekednek az emberek a megyebizottsági tagságért! Miért! A parte czédulájokon rajta lesz, hogy X. Y. vármegyei bizottsági tag. Ezért ?! Szomorú örökség fiainknak, utódainknak, akik talán már most is meg sem értik meg ezt a szomorúságot. * * * A vármegyei közélet galvanizálására vállal­koztak azok a férliak, akik felhívták a törvény­halósági bizottság tagjait, hogy kétszer egy évben, az őszi és tavaszi közgyűlések alkalmából a bizottság tagjai gyűljenek össze a fehér­asztalnál is. A fehér asztalnál! Micsoda kicsinyes dolog ez! Pedig: A léleknek, a szívnek minden bilincsektől való szabad megnyilatkozását jelenti a fehér­asztal. Az egymáshoz tartozó emberek érintke­zésének közvetlenségét. Akik ott összejönnek, egy test közösségében vannak: „Szabolcsvár­megye" ! Kinek a keze fáj, kinek a lába, a feje, az oldala; Tiszán innen, Tiszán tul; homokon, íekete földön más-más a baj. Jó ilyenkor a konzílium! Igy értettük mi a fehér-asztal hoz hívást! Hogy szív és lélek szerint való közelségben melegedjünk együtt, a fehér-asztal barátkozásában. dését fejezte ki, hogy a kutyabálok kérdése most már csak időkérdése. Es nem mondott nagyot, mert N.her­czegn" a kutyák hírhedt bolondja, ily mulatságok meg­tartását csakugyan javasolta, csakhogy az illetékes körök azt azzal a hathatós indokolással ejtették el, hogy a Hectorok és Castorok egészségére, semmi sem volna olyan káros, mint az éjjeli zajos mulatság. Hogy azonban a kutyavilág mindennapi egyhangú életmódjában némi változatosságot idézzenek elő s szó­rakozást nyújtsanak a .drágáknak," tényleg nyomtatott meghívók tanúsága szerint, B. grófné kutyáinak nem r/gen volt szerencséjük meghívni Ü. marquise kutyáit villást eggelire. Ez az eszme visszhangra talált, s azóta a kutyatársaiágok összejövetele divatossá lett az állat­bolondok körében. Egy angol mindig egész kocsiosztályt váltott a maga és .kedves lady'-je számára, ha vasúton utazott. A nagy dogge ily módon való utazása ellen nem igen tettek kifogást. Egyszer azonban, midőn kutya ő kigyelme az első osztályú kocsi drága párnáin kényelmesen végig nyújtózkodott, egyik állomásfőnök ez ellen kikelt és erélyesen követelte a kutya eltávolítását. A hidegvérű an Pól azobban nem tagitott, a dogge pedig haragosan morgott, úgy, hogy a lőnök nem lehetett egyebet, mint hogy a kocsit a vonattól kikapcsoltatta. Az angol akkor is utat talált és módot arra, hogy kutyájával együt ulazhassék s a legközelebbi vonattal egy teherkocsiban utazott tovább Tevisa mellett egy olasz faluban L. földesúr meg­jelent a papnál, s meghalt .Pietro* barátjának eltemet­tetését kerte. A pap hivatalos kőtflessegét teljesítendő, megjelent a kastélyban, hogy beszentelje a halottat, de a jelenlevők közt mozgás keletkezett, az eljárás ellen tiltakozni kezdtek, s végre kiderült, hogy a koporsóban egy elpusztult kutya van. A földesurat persze a vallás megsértése miatt eskúdtszek elé állították. Az meg az­tán meg természetesebb, hogy a fanatikus hiába bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom