Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-25 / 39. szám
XXV. évfolyam. 39. szám. INyireg^-húza, 1QQ4. szeptember IDEK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: poetén vagy helyben hézhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 , Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A' aP 8Zellem i részét képezi küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- * " erk e" t a »'»" kéretne, beküldeni. Minden né»r„er hasAbiott Delit .or e»r„, lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fc? a" atnak11 ® k ismertke,ekta i ka.lése I - fillér; tObbitiOri köilés eseteben S (11!. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . , • , „. . A ní'"-Wriköi emények dijaloronkint60 ailér. (Janószky ház) intézendrik. JSí!™!?* ".Í.I^? 8 tlT& n» t r» 1 « Ap_ró hirdetések 10 «óig4 ' fii.,minden tovább, illető költségére küldetnek vissza. 1 fii. Vastag betűvel ssedett kéUierosen si&mit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és Grünmandel Henrik és Társa 41U.1 Budapesten, Haasenstein r s Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A gyalogsági laktanya kérdéséhe?, Alult számunkban egész terjedelmében közöltük azt az indítványt, a melyet Somogyi Gyula és társai Nyíregyháza város képviselőtestületéhez benyújtottak és a melyben azt indítványozzák és I kérik, hogy a képviselőtestület határozza el egy egész ezred befogadására alkalmas gyalogsági laktanya építését és tegye meg a szükséges lépéseket egy egész gyalogos ezrednek — az ezred törzsével és hadkiegészítő parancsnokságával együtt leendő — idelielyezése iránt. Első tekintetre nyilvánvaló, hogy a kérdésnek két oldala van. Az egyik az : hajlandó-e a város egy gyalogsági laktanyát építeni? A másik az: hajlandó-e a hadügyi kormány egy gyalogos ezredet a hadkiegészítő parancsnoksággal egyetemben Nyíregyházára helyezni? Az első a várostól, a város képviselőtestületétől és a vármegye törvényhatóságától függ. A második a hadügyi kormány és'O felsége elhatározásától. Az első kérdés elbírálásánál döntő momentumok ezek: Van-e szükség Nyíregyházán egy gyalogos ezredre és a hadkiegészítő parancsnokságnak itt való elhelyezésére? Képes e a város a laktanyát fejépiteni? Rifizetl-e magát a laktanya felépítése és fentartása? A második kérdés elbírálásánál a hadügyi kormány bizonyára a következő szempontokat fogja mérlegelni: Alkalmas hely-e Nyíregyháza egy gyalogos ezred állandó elhelyezésére és van-e olyan ezred, a mely ide helyezhető ? A beadott indítvány — és ez természetes is — csak az első kérdéssel foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy van-e szűkség Nyíregyházán egy gyalogos ezredre? — azt feleli igen is van. Indokolja ezt azzal, hogy egyezred gyalogos katona a tisztikarral együtt nagyban hozzájárul egy város forgalmának emeléséhez. Ebben igaza is van. Valamint igaza van abban is, hogy tt a r 5 A mélységből. Csak vergődés volt, amit eddig éltem, Karom a biztos sziklafalt kereste. . Magasra vágytam ködboritott mélyben — S félig aléltan meglepett az este. Fáradt valék, — már csak pihenni vágytam, Csítitani e lázadó szívet — S nyugtom nem volt közönyvetette ágyban, Örök égő vágy hajszolt kergetett. S jártam meg újra tövises avarnak lrtatlan útját némán, lelkesen ; Ebek hízelgőn a szívembe martak, Ravasz ellenség várt titkos lesen ; Rózsát felvenni hogyha^lehajoltam, — Le nem szakitnék tőrül egyet is — A porban is szúrt, — kigyó sziszeg onnan S a tűz lobog, az átok egyre visz . . . Zsongott szivemben irtatlan nóta, Csengett fülembe sohse hallott dallam, S mely dalba öntse, mult az ihlett óra — Maradt örökre mélyen, leiratlan. Jobb is. Mely elszállt szívemből letörve, Csak vissza rebbent, — sohsem értve meg Levél volt, lehullt, elszáradt örökre ; Rátaposott az álorczás tömeg. Szivek gurultak szerteszét a porba, — S kit jónak hittem — felkarolta tán? Tisztátlan lábbal hogyha eltiporta, Tapsolt, ujjongott a sze nnyes csatán , a lovas katonák sokkal inkább laktanyai életre vannak utalva, mint a gyalogosok. Igazsága van az indítványnak abban is, hogy egy gyalogos ezredben jelentékenyen nagyobb a tisztikar és a legénység létszáma, mint egy lovas ezredben. Mindezekből pedig az következik, hogy egyezred gyalogság sokkal nagyobb élénkséget, forgalmat kölcsönöz egy városnak, mint egy lovas ezred Ezek szerint egy gyalogezrednek Nyíregyházára való helyezése a városra előnyös, üdvös dolog volua. Ugyan ez áll a hadkiegészítő parancsnokság idehelyezésére, a mit még egyéb indokok is támogatnak. Ma Nyíregyháza és Szabolcsvármegyének nagyobb része a munkácsi, a nagykállói és nyírbátori járás a szathmári hadkiegészítő kerülethez tartozik. Aki katona voll, tudja mit jelent ez. De tudják és érzik ennek az állapotnak hátrányait a sorozó járási hatóságok is. Szinte képtelenség, hogy egy ilyen nagy kiterjedésű, népes, tehát nagy számú hadkötelest szolgáltató vármegye területén, a minő Szabolcsvármegye nincs hadkiegészítő parancsnokság. A hadkiegészítés tekintetében két fWé szakított vármegyének úgyszólván minden pontjától egy napi járó földre vannak az „Ergánzungs Bezirks Commandó"-k. Még vonaton sem lehet egy nap alatt oda és vissza utazni egyikhez sem egyik járásból sem. Ellenben Munkácsnak úgyszólván közvetlen szomszédságában Ungváron szintén van egy hadkiegészítő parancsnokság. Igy esnek meg aztán igen különös dolgok a hadkötelesekkel. Például, hogy egy a Rozsrét nevü szőlőskertben lakó apának a fiát Nyíregyházán sorozzák és Munkácsra vonul be. hogy Miskolczon szolgáljon, — ellenben ugyanazon apa édes testvérének, ha a Császárszálláson lakik, Nagykálióban történt bésoroztatása esetére, fia Szathmárra rukkol be, hogy onnan Egerbe szállítsák szolgálati idejének kitöltése végett. Amit szentül imádni megtanultam, Hit, haza, szabadság, nép, ideál : — Sárba taposva, sivár, koszorútlan, Hazug imádság festett képre száll . . . De már elég! Vérig gyötört a hajsza. Hús, elcsigázott — megpihenhetek. Már á!l a lant a szögre fölakasztva, íratlan nóták, Isten veletek ! A mi maradt is szívemben, kitépem, Rózsát ki ápol jégfalak között ? Leszek tüskés ág letarolt vidéken, — A szív — az lázong még, de már törött. Utamba tépett rózsaszál heverhet — Utána nem nyúl ápoló kezem. Szenvedtem én is, — nem bánt ha más szenved, Az árva búját már nem érezem. Köny meg nem indit, bús panasz nem éget, Leszek mint más, közömbös, szívtelen ; Alszom, de már nem álmodom merészet! . . — S egy hang felel, kacagva csöndesen : Hazugság ! Nem fogsz ezután sem pihenni. Csak balga módra áltatod magad. Töreüen úton fogsz ezután is menni, — Mi benned vágy. örökre vágy marad. Rózsát a porba nem hagysz ezután se, Habár számodra csak tövise lesz. — A rút valóság százszor sárba ránt le, — Felhők között te új eszményt keressz ' Hazugság mind : közömbös szívtelenség . . Sirsz ezután is a másik baján — A szenvedőt mások csak hadd nevessék. Te nála is jobban szenvedsz talán. A hadkiegészítő parancsnokság idelielyezése tehát nemcsak a város élénkségének és idegenforgalmának emelésére, de az összes szabolcsmegyei hadköteleseknek is nagy előnyére szolgálna. Az a kérdés, hogy képes-e Nyíregyháza megépíteni egy gyalogsági laktanyát, szoros kapcsolatban áll azzal, hogy kifizeti-e magát egy gyalogsági laktanya? Mert ha kifizeti magát, akkor képes reá. Hogy azonban kifizeti-e magát a laktanya építése, ez csak az ez irányban megindítandó tárgyalások során derülhet ki. Mert csak ezek folyamán lehet megtudni, mibe kerül az építkezés és mennyi bért remélhet a város? Az indítvány is reámutat a lovassági laktanya dolgára. Tény, hogy annál elszámította magát a város. Nem vette figyelembe a fentartással járó költségeket, amelyek pedig olyan nagy számú épületnél és olyan sok felszerelésnél évenként tetemes összeget tesznek ki. Ezek miatt a lovas nagyiakianyára a város évről-évre ráfizet, mindaddig, míg az építkezésre felvett kölcsönt le nem törleszti. Bizonyos tehát az, hogy a város a gyalogsági laktanya építésébe csak is ugy és akkor mehet bele, ha bizonyosságot szerez arról, hogy ilyen „ráfizetésekétől mentesítve lesz. Ezek a bizonyosságok azonban csak kellő előtanulmányok és a hadügyi kortnáuynyal folytatott tárgyalásokból szerezhetők be. A kérdés kezelésénél tehát óvatosságot ajánlunk a képviselőtestület tagjai figyelmébe. Óvatosságot abban az irányban, hogy előzetes állásfoglalástól tartózkodjanak. Ne éljék bele magukat abba a gondolatba, hogy milyen szép, milyen üdvös dolog lesz, ha az itt állomásozó huszárokon kívül gyalogosok is élénkítem' fogják a város ulczáit ; hogy milyen más képe lesz a városnak, ha a katonai zenekar időnként térzenéket, hangversenyeket rendez ; hogy megélénkül majd a korzó Mi dal volt benned, dal marad örökre, Értetlen nótád úgy dúdolgatod, — Mig leborulsz egy útszéli göröngyre — S imába fúl el végső sóhajod . . . Asmadal. Chrya. „Ked\es Alicém! Engedj meg édcesein ho^szis hallgatásomért, de bárha régen nem kerestule< is fel soraimmal: szivemben irántadi szeretetem ez idő alatt mit sem változott, tót erősbült az által, hogy bar a sors sz -z lye tőled elválasztott, mégis hü és igaz baráln mnak neve .hellek. Kisded falunkban, mióla minket elhagytál, mi sem valiozolt, és házunknál sem tőrtént mis neve7eles e>emóny, mint az, hogy én epen ma három hete kosaraztam'ki a negyedül kérőmet: egy göibe lá>u, veres orrú, szálkás bajuszu ü;yvédet. No! Iu;csi egy I geny is volt szegény flótás. Azt hittem, mikor beállított, hogy meg a vízözön előtti időből való az istenadta, A bőr ú/j ra volt aszva csontjaira, mint a ptrgimen; nagy zö.d karika szemeivel leienken tekin'gelett szerte-szét ; az arcza hasonlított a kazuáréhoz, hosszú, csontos kezeit lelógatla ketf lől, minihi p nsíóbi lette volna őket; soiuny, görbe lábaival ritbmikusan kabpált a ptdlón mig beszélt s a hmg oly formán jött a tnellébil, mint egy repedi fazékból. E?ek ulán azt hiszem eltudod képzelni díszes kairikaluraját. Eleintén nagyon jól mulatt, m szegényen, mert képz.-Ihetlenü l groteszk és nevéts' ges volt, ké-őbb azon• I ' "I • • I NAGY ELEK oklevele mernoKi ifoöö ^o^™" 1^^^ 1 0* u. m. földméréseket, tagosítást
