Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

K XXV. évfolyam. 27. szám, i& L regyliáza, 1P04. julius 3. JVYÍRVIDÉK ^ A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként eyyszer vasárnapon. ••»»• — Előflzetósl feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a a A'^p szellemi rrszct kéi»ezó küldemfnyok, Hirdetési dljsk: postán vagy helyben házhoz hordva : lap izétküldése tárgyában leendő felszó- "jí*'"^ "íme ala>t k-retne* beküldeni Minden négyezer b.nibwti ,wtit «ore»y«Mr Égisz évre 8 korona, lamhísok Jóba Klek kiadó-tulajdonos kW* csak „mert ke.ekWI k

6,lé,e M fillfcfKb^ tórij. Wt**2>7ti Félévre 4 . könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám i t*.i •, ,, . A nyilt-líriköíieményekdijaMronkintM fillír . . . . ; . . . I ; ' (Janószky ház) intézeadők. n^ffi^S^. ..

kl

T»"

t

r» ' M Aprd hirdetek 10 «öig4.. íl.. minden Wribbi Negyed évre illető költségére külde nek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett ké.*?ere«en náinit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Őszinte megjegyzések az „Őszinte szódra, Legutóbbi számunk elsó helyén lapunk egy barátjától közölt czikkelyre lapunknak egy másik barátjától a következő sorokat kaptuk: Szép dolog az őszinte szó. Nagyon szép. És igazán kívánatos volna, ha közéletünkben — minden téren — mennél nagyobb tért hóditana. Ha kiirtaná azt a sok képmutatást, sok álnok hizelgéet, haszonleső rneghunyászkodást, eget vívó frázisokat, émelyitó dicshimnuszokat, amelyekkel minduntalan találkozhatunk a nyilvános élet minden ágazatában. Mert hiszen ma már odáig jutottuuk az i úgynevezett .társadalmi érintkezési simaságok "kai, hogy a zöld asztalok mellett csaknem tobb pohárköszöntöt lehet hallani, miut a jubiláris banketteken. Csak épen hogy az „emberi életkor legvégső határa", me^ a pohárcsengés és a czigánybauda hiányzik. Így van ez a hirlapirás terén is. Személyi kultusz és személyeskedés lesz a közügyek tárgyalásából. Ilyen környezetben igazán jól esik néhanéha egy kis .őszinte szó'-t hallani, vagy olvasni. Az őszinte szónak azonban elengedhetlen alkotó eleme a tárgyi igazság. Amit az őszinte szó kif- jez, az igaz is legyen. Aki őszintén akar valamit elmondani, az ne restelje a fáradságot, győződjék meg arról, hogy a mit mondani fog, megfelel-e a tényeknek 1 A „Nyírvidék" legutóbbi számában megjelent „os/.iűte szó" — fájdalom, — so ( részletében szűkölködik az alaposságban. És ez a körűin.ény és> revehetően megfosztja az őszinteség himporától. Így mindjárt a Károlyi és Dessfcwffy terek parkirozási költségűt „úgy beszélik" forrásból 250U0 koronánál is többre teszi. Nos hát ez az önmagában véve is megbizbatlan forrás, ezúttal is alapos csalódásba ejtette az őszinte szó iróját. Hogy tényleg meunyib • került, az a maga hely n, a város közgyűlésén annak idején bizonyára számadás tárgyát fogja képezni. De hogy 25000 koronába nein került, azt, aki azoknak a parkoknak az ügyét a város közgyűlésén figyelmére méltatta, és olvasta — például — a Nyírvidékben a parkokról megjelent közleményeket, már ma is tudhatja. Ilyen forrásra támaszkodni, „ú^y beszélik" „azt mondják" után indulva lehet ugyan a Károlyi é. Dessewffy téri parkokra kimondani az Ítéletet, hogy az azokra fordított költség kidobott pénz, — de aki ítéletet akar mondani az ilyen kérdésekben, annak előbb kellő tájékozódást kellene szereznie. Meggyőződnie arról, hogy a parkok tényleg mennyibe kerültek ? Azonkívül meggyőződést szerezni arról, hogy azok a parkok miért létesíttettek? Ötletszerüleg-e. vagy megfelelő előzmények következtében ? Annak a két térnek a rendezése, tulajdonképen pedig magának a vasúti útnak és környékének rendezése éveken, sőt évtizedeken át aunyit foglalkoztatta a kö'A'é'em.'uyt, — írásban és szóban, hivatalos formákban és magánkörökben, aktákban és hírlapokban, — hogy a ki a város közdolgai iránt valóban érdeklődni akart, sziute lehetetlen, hogy ne tudná : miért létesült az a két tér, miért létesíttettek parkok azokon ? Igen könnyű valamire kimondani, hogy kidobott pénz, de ez a sentenczia épen erre a két térre pásszol legkevésbbé. Nem is tekintve a város-szépészeti és közegészségi oldalát a kérdésnek: az a két tér, és azokon a parkok nem a város pénzén létesíttettek ! Igen is, nem a város pénzén! Hanem azon a vételár többleten, amit a város a két tér mellett kijelölt uj háztelkek árverésén elért. Elért pedig azzal, hogy biztosította a vevőket a terek rendezéséről, feltöltéséről, csatornázásiról és parkírozásáról. Eunek a feltételnek betartására koteA fattyú. Virágtol illatos, onekes madarak dalától hangos, fenyves erdőkkel koszorúzott vidék az, a hol a bányatelep áll. A főid gyomrának robitosai vajmi keveset élvezhetik a virág illatat, a madarak dalát, a nap éltető melegét. Nekik a nappal is éjszaka ott a föld alatt, a hol ezer ves'ély között, némán ftjtik a drága fekete követ, a mely meleget ad, mialatt isni'U bamu-á lesz. A kek ég alatt szénfekete felhők gvülnek döiőgve. Ez az erőteljes, titokzatos dörgés oda lenn a föld gyomrában ugy hangzik, mintha nem felülről jönne, hanem a föld méhéből. Vihar készül. A bányászok között nagy az izgatollság. Munka után csoportokban összesúgnak búgnak. A beszélők taglejtése hirtelen és szenvedélyes. Máskor zsebekbe dugott kezekkel beszélgetlek. A vihar kitört. A menny ugyan bőviben lehetett a tüzes nyilaknak, nem kimélte őket. A bányászokat nem riasztotta szet a zord időSzakadó esőben vonullak fel a fenyvesbe. Valami készül. Nem messze a fenyvestől, a hegyi patak folyása me"ett, a többitől eikülönilve állott egy kicsiny házikó. Tisztább, tetszetősebb a többinél, nagyobb s gondozotlabb keitlel. Munkásház volt ez is, de mintha a lakói jobb módban élnének. Özvegy Bálint Jánosné lakott abban hajadon lányával és legény fiával, a ki bányamunkás. Vacsorával várták a fiút. — Hol is késik az a Sándor olyan soká ebben a rossz időben, szólt Bálintné. — Ne féltse azt anyám, van annak annyi esze, hogy nem vereti magát az esőtől. Bizlosan ott lóg ismét a korcsmában a többi léhütővel. — Nincs nála pénz, hiszen csak holnap kapja a heti bért. — Nincs pénze ? De van ám krétája a Hirtelenjött zsidónak, rovasra is van elég hely a fekete tábláján. Maga csak mindig a szószólója, pedig ugy viselkedik már, ha haza jön, mintha ellensége közé jönne. — Ki tudj i, mi nyomj í a lelkét. — Ugyan mi nyomhalná? Hiszen egy munkásnak sincs olyan gyöngy dolga, mint neki. Az igazgató beczézgeti, kitünteti, a mi már felkeltette a többiben a íarga irigységet. Ur a többi szolga közölt s mégis mindig haragos kedviben van. No és különösen mostanaban ugy leszel velem, mintha bizony a rongya volnék, nem a testvére. Bálintné nem felelt, csak sóhajtott s ugy tett, mintha nem hallotta volna az utolsó szavaka'. Sürü voralakban zuhogott az eső. Az egyis ablaknál az anya, a masitnál a lanya nézte a zivatart gondolatokba merülve. Észre se veitek, a mikor a várt fiu esőtől ázottan a szobaba 1 pett. — A fene látott ilyen időt! mondia köszöntőbe. — Lega'ább anyádnak köszönhetnél Sándor, ugy sem venném magamra. — Eb u:-a a fakó, ne adj nekem leczkét, en keresem a kenyeret! felelte m igeien és csákányát a földre dobta. Nyomott hangulatban ültek a teritett asztalhoz. Az anya akarta megtörni a kinos csendet. Nem voltul te mindig ilyen, fiam, mi bantja a szivedet ? Mi bántja a szivemet? Hat keserű,, g. Maga ültette azt oda, ha tudni akarja, igen maga, az anyáin ! Elhalt a szó a Bálintné ajakán, pedig akart valamit mondani. lezte a miniszter a várost, mikor elrendelte (igen is: elrendelte!) a parkok létesítését, ilyen értelemben hagyván jóvá a vármegye határozatát. így jöttek létre azok a parkok. Mikor annak idején egy bizottság az eladásra szánt telkek becsárának megállapítására vonatkozó javaslatát a város közgyűlése elé terjesztette, formaliter kinevették — talán épen azok, akik most a parkokkal „izgatnak", — hogy mikéut lehet a „szanyitrán" kiosztandó házhelyek kikiáltási árát négyszögölenként 5-10 koronára javasolni f És mikor az árverés eredménye az lett, hogy 50—100 —150 °/

0-al adlak többet abban a tudatban, hogy a telkek előtt park lesz, talán megint ugyanazok, akik ilóbb kételkedtek, most meg „izgatnak" (1) arra törekedtek, hogy a város álljon el a parK •létesítésétől, pedig bebizonyosodott, hogy nem is a telkek kikiáltási, vagy becsárából, hanem a tulmagasnak talált becsáron felöl elért vételár többletből meg lehet csinálni a parkokat is. Ez a parkok históriája Nem árt ezeket felújítani, ámbátor épen a Nyirvidék hűségesen beszámolt minden egyes fejlődési mozzanatról. Egy nagyon sajuos eredménj-e volt és van a parkok létesítése elhúzásának. Az, hogy csak az idén került rá a sor a létesítésre. Épen ebben a szerencsétlen 1904-ik esztendőben, a melyet nagyon sokáig megemlegetnek mindazok, akiknek bármilyen vetéseel, vagy ültetéssel dolguk van. Ha a mult esztendőben csinálták volua ugyanazt, a mit az idén, bizony nem úgy festettek volua azok a szegény parkok a mult év nyarán, mint ahogy most festpnek. Pedig most is, így is, irigykedve nézik és látják az idegenek. Többek között a szomszédos debreczeniek is. Az bizonyos, hogy a parkok locsolása nem történik úgy, mint p-ldául a Margitszigeten. De hát könnyű a Margitszigeten! Ott van viz is, vízvezeték is Hanem azért tessék csak — Megkésve jöttél bátyám, de anyánkat keserileni még elég jókor. Maradtál volna inkább korhely társaid közölt a korcsmában! — Majd olcsóbban is adod még, Mari, ba meg tudod, hogy mit határoztunk a fenyvesben szakadó esőben. — Tán bizony a csavargók közé állsz, a kik már egyszer kiállták a munkából, de a korgó gyomruk nagyhamar a kezükbe nyomta a csákányt ? — Most az egyszer le se teszik azt a kezükből, csakhogy nem a fekete követ fejlik vele, hanem a koponyakon ütnek leket, ha tovább is ugy bánnak velünk, mint az oktalan barmokkal. Az igazgató lelketlen ember, annak pusztulni kell. Bálintné intőleg emelte fel a kezét. — Neked nem szabad közéjük állni, Sándor. — Nincs is okod rá, toldotta meg Mari. — Persze, alijak megint félre, hogy megint a szemembe vagjat a szégyenletes vádat, a miért pirulva megyek munkába s k serúséggel jövök haza. Az ő sor-ük az én sorsom is. Nekem nem kell az igazgató nyájassága, minden kegyes szava egy-egy tórszúras nekem — Hat mivel vádolnak? Kérdé Mari. — Avval, hogy meg van az igazgató hozzánk való nagy jóindulatának az oka. — Hat mi volna az oka ? — Szégyenletes ok az nagyon. — De hát mi? — Te! — En? — Igen, te m?g az anyánk bűne ! Ezzel sarkon fordult, bement a halókamrájába s ugy becsapta maga után az ajtót, hogy megrezgett bels a deszkafal. Özvegy Balint Jánosné némán hallgatta a párbeszédet. Mari hosszan s fájdalmasan nézett rá, nagyot sóhajtott s végig simogatta a híját.