Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-13 / 11. szám

N T I R V I D E K az ipar iránt való kedvet, és érzéket a kizárólag mezőgazdasági munkával foglalkozó köznépnél. Feldolgozása különben oly egyszerű, hogy ahoz semmiféle különös szakképzettség nem kell. Alkalmas a szálkenderkóc, fonal, vászon, zsineg és kötél előállítására. Ki—Ki ügyessége és képzettsége, valamint az anyag minősége szerint választhatja tehát meg az előállítandó ipari czikket. Közgazdasági előnyei a kendertermelésnek, hogy a mezőgazdasági munkásnépnek és különösen azok családtagjainak olyan időben ^d foglalkozást, amikor az mássá! i foglalva nincsen ; "többoldalúvá teszi a jövedelmi forrásokat; a népet tartós és olcsó fehérneműhöz juttatja. A kendernek mezőgazdasági termelése általánosan ismert lévén, itt csak néhány szóban akarom megjegyezni, hogy a kender az olyan középkötöttségü humuszdús talajt szereti, a melyikben a növényi táplálékok könnyen oldható alakban foglaltálnak. Legjobban megterem ott, ahol a kalászosok a talaj túlságos táptartalma miatt megdűlnek. Termelhető tehát mindenütt a humuszdús vályogtalajokon, de termelhető gyengébb minőségű talajokon is, ha előtte érett trágyával trágyáztunk. A laza talajt jobban szereti, mint a kölöltet; a homokos összetételű talajon termett kender mindég jobb minőségű és könnyebben feldolgozható finomabb szálat ad, mint az agyagos talajon termett. Mély talajra nincsen szüksége, mert gyökérzete csak kis mélységig hatol a talajba, termelhető tehát mindenütt, ott is, a hol a talajvíznek néha magas állásai miatt más nem termelhető. Vetőmagnak legjobb az olasz kender magva, ez kétszer oly nagy termést ad, mint a magyar kender. Minthogy ez a mag drága, mindég kisebb mennyiségben kell hozatni, és a magtermelés által szaporítani. A .kendertermelésnek és feldolgozásnak úgyszólván leglontosabb része a szálaknak a kiválasztása a kóróból. Ennek a. míveletnek tökéletességétől függ a termelés jövedelmezősége épp úgy, mint az előállított cikk minősége. Helyes eljárásnál sok hosszú és fehér szálat kapunk ; helytelen eljárásnál kevesebb a hosszú szál, sok a kóc, és az egész anyag esetleg még szennyes szinü is. Helyes eljárásnál a szálak finomak, hajlékonyak, rugalmasak, erősek, helytelen eljárásnál a szálak durvák és törekenyek. A kender kórójában lévő finom rostok enyves anyaggal vannak egymáshoz ragasztva. Hogy e rostokat a kóróból kifejthessük, a ragasztóanyagot vagyileg meg kell bontanunk és a kóróból ki kell oldanunk. Hasonló képpen meg kell bontanunk és ki kell oldanunk minden olyan növényi alkatrészt, amelyik a szálnak akár színét, akár finomságát, hajlékonyságát vagy rugalmasságát hátrányosan befolyásolhatná. A legjobb és legtökéletesebb eljárás erre a vízben való áztatás, amely alatt a kender kóró az erjadesnek egy bizonyos fokán megy át és az erjedési lermékek a víz által egyúttal ki is oldatnak. Az erjedés szempontjából megtelel minden langyos hőmérsékletű víz, amelyben az erjedést okozó mikrobák bőven tenyészhetnek. Ennek a feltételnek legjobban megfelelnek a nap és körlég melege által melegített álló vizek. Minél melegebb a víz, annál gyorsabban megy végbe az erjedés, nyáron tehát rövidebb idő alatt, mint tavasszal vagy ősszel. Az áztatóvíz nagyon mély nem lehet, mert különben egyenetlenül melegszik át, felül sokkal melegebb lesz, mint alól. — Sohse búsuljon Tiszteletes uram! Ne hagyjon itt bennünket. Meg lehet itt élni ! csak házasodjék meg mielőbb! Vegyen el egy akkurátus leányzót, olyat, kinek van mit aprítani a tejbe. Van itt a falunkban sok szép papnénak való leányzó. Van a bíró komanak, van a jegyző urnák, még pedig gondos, van, tisztesség nem esik szólván nekem is, fölszólalt nekihevülve a kurátor. — Ugyan mire házasodjam meg ? hallják kendtek, mikor nincs egy macskám se ! Az eklézsia szegény is, rongyos is, ez a parochia pedig csak istállónak való. — Na! ez már nagy sértés ! — a mi parókiánk istállónak való ? — Ilyet mondani „makkverőseg" Tiszteletes uram ! szónokolt a községi kisbíró Czibere Menyus, a ,1'alu szája", kiérdemült dinnyecsősz. — Meglakhatnék e parókiában egy esperes is Tiszteletes uram ! erősködött a községi vízimolnár Pernye Gergely, — vén papunk ebben vénült meg, pedig az tudott zsidóul is, taljánul is, görögül is, diákul is, najy észbeli tehetséggel birt, szónokolni pedig jobban tudott az esperesnél, kinek gyenge a fujlatoja, (értsd a tüdeje) beszélt egy berúgott presbyter, Palacsinta Mihály, kmek szintén volt egy papnésigra vágyó leánya, a Lidi — ki .külföldön* is, (értsd a szomszéd városban) volt varrást, strimflit kötni tanulni. — Na ! hát én nem lakom itt, hallják kendtek ! Csak űgy maradok itt, ha épitnek nekem egy 6 szobás, üveges folyosóval ellátott parochiát mielőbb. Mig ilyen lakásom nem lesz, nem nősülök meg. — Építünk! csak házasodjék meg Ti-zteletes uram ! innen közülünk. Ha kenyeret adtunk, adunk, a ki segítsen még enni is, beszélt a biró Kajla Máté uram, k'nek orczája a pálinkától nyitott, mint búza közt a pipacs. — De miből élek meg? — Hoz az asszony Tiszteletes uram! Ad ám az Isten Tiszteletes uram! bölcselkedett a kajsza szájú vizi molnár. Ennek következménye volna, hogy az áztatás vegett berakott kender alsó rétege az erjedésnek csak kezdetén áll, amikor a felső rétegek már kiáztak, további áztatásnál pedig a felső rétegek rostjai korhadásnak indulnak. A felső rétegek kiszedése, és az alsóknak benlhagyása ellenben igen körülményes munka, amelyik idő és vízveszteséggel jár. Az alsó réteg rövid ázásánál az enyv anyag bomlása még nem lévén befejezve, a rost egymástól nem válik el, tehát durva marad, a kóró fájától a pozdorjától sem válik el, tehát a feldolgozásnál szakadozik és szálkender helyett csak kócnak dolgozható fel, vagy pedig a hulladékot Szaporítja. A felső réteg tulázása miatt nemcsak ennek enyves részei bomlanak fel, hanem a rost is bomlásnak indul feldolgozásnál tehát szintén szakadozik és szálkender helyett kócot ad. Mély vízben való áztatásnál tehát sok megy veszendőbe, és a mi megmarad, az is rossz minőségű lesz. Czélszerü tehát sekély vízben áztatni; mesterséges medencénél azonban ennek is hatása van, mert nagyon csekély mélységű medencében egyszerre keveset áztathatunk, tehát a drága áztatót nem használjuk eléggé ki. A kioldás szempontjából fontos, hogy a víz lehetőleg kevés oldott anyagot tartalmazzon, mert minél kevésbé van a víz oldott anyagok által telítve, annál tökéletesebben képes a kenderből a kiterjedt alkatrészeket kioldani. Az ázlalásra használt vizet tehát minden befejezett áztatás után fel kell frissíteni. Áztatásra legalkalmasabb a lágy folyóvíz. Minthogy azonban az élő vízfolyásokban v«lo áztatást a törvény közegészségügyi okokból tiltja, és az álló vizek ma már kevés kivétellel lecsapoltattak, ott ahol a kendertermelés még nem szűnt meg teljesen, a nép mesterségesen létesített gödrökben, vályogvető vagy kútgödrökben áztat. A földbe ásott gödrökben való ázlatás és a kenderkévéknek földdel való leszorítása, az úgynevezett sárban való áztatás tehát még most is dívik, pedig az ily módon áztatott kender sohasem éri el a fehérségnek, finomságnak és rugalmasságnak azt a fokát, amelyet a tisztavízben áztatott kender elér, mert a földgödörben összegyűjtött víz szerves és ásványi anyagok oldatával hamar telíttetik. Különösen többszöri áztatás után a víz a kioldott enyves anyagoktól elnyálkásodik és sötét barnás-szürke színűvé lesz. A kender ahelyett, hogy enyves alkatrészeitől megszabadulna, a körülötte lévő és leszorítására is használt sárból ásványi részeket és fertőanyagokat (különösen vasvegyületeket) vesz FéTT A sárral érintkező részek megrothadnak. A rost sötétszinü és ragadós lesz, feldolgozásánál törik, szakadozik, tehát sok kárba vész és értékéből is vészit. Ez az áztatási mód a már említett hátrányain kivül már csak azért sem fogja ezt az iparágat soha újból fellendíteni, mert főidbe ásott gödrökben a víz gyors beszennyezése miatt csak egyszer, de legfeljebb ketszer egymásután lehet áztatni, ezek nagyobb területek termésének kiáztatására tehát alkalmatlanok. A kendertermelést kiterjeszteni, a kenderfeldolgozó ipart fellendíteni csakis mesterséges kenderáztatóknak községenként vagy legalább is körzetenként való építésével lehet. A fentebb elmondottak alapján azok oly módon szerkeszlendők, hogy azokban a kender földdel ne érintkezzék, azoknak vízmélysége 80 centiméternél nagyobb E beszéd közben bejött a szobába a községi jegyző is, Tallérosy Tihamér úf, egy kis poczakos, veres hajú, ravasz ember, s kezeit dörzsölve egyre mosolygott. Meghívta az uj papot magához vacsorára, mivel fájós szemű, atfekláló, (a neveidében tanulta ezt) leányát Valériát, papnénuk szánta. A jegyző főkortes volt a papválasztásnál, ő választotta meg Palásthy urat egy családos pappal szemben, mivel az szerinte „gyengén telelt", (értsd sovány volt és szőke) és neii „nőtlen" pap kellett. Tehát elvárta az új paptól, hogy iránta „hálás" legyen, — mert hat hiába, „Do ut des" mondja a diák közmondás. A mai emberek nagyon élelmesek, körültekintők, önzés nélkül még a templomba sem járnak. Oda is érdek viszi őket. Tallérosy úr pedig nagyon körültekintő férfi volt. Minden papot halálra maczerált, ha az ő érdekeit nem segítettek elő. Gyűlölt minden papot. Elment tehát az uj pap a jegyzőhöz vacsorára, hol teritett asztal várta. Valéria a házi kisasszony, majd elrepült a sok szalagtól, mit magára szedett. Affektált erősen, czimbalmozutt, dalolt, nyájaskodott. Ott volt a falu előkelősége, ettek, ittak, daloltak, dikezióztak, éltett k az új papot, mint valami új „meteort" az egyházi elet egén. Midőn a lakomának vége volt, haza se bocsátották az uj papot. Ott marasztották hálásra is. Piros selyem p.iplanos ágyat vetettek részére. Almában azt á'modta, Valériát vette el nőül. Erre feliezzent s igy szólt: „Hála Istennek, csak alom volt !" Másnap a tökéletlen birohoz volt híva az új pap ebédre. Itt is volt evés, ivás, nyakhajlásig. Julcsa, a biró piros pozsgás leánya szintén majd elrepül a sok magára szedett pántlikától. Affektált ez is. Papnéságra vágyott ez is, a papné első széke a templomban legszebb ábrándjai közé tartozott. Látva őket egymás mellett ülni, a karos ládán egy vén asszony igy kiáltott fel: — Milyen gyöngy pár!? ne legyen, és az áztató vizet minden egyes ázlatás után kilehessen cserélni. A kultúrmérnöki hivatalok vezetése alatt már több esetben kiépített kenderáztatók szabványtervének leírása nagyon messzire vezetne, itt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy egy szabvány medencének épilési költsége mintegy 2500 korona és abban május közép":, tői szeptember végéig mintegy 30,000 darab 16 centiméter vastag és két-harmadfél méter hosszú kéve áitatható ki, ami mintegy 20 kat. hold termésének felel meg. Ha ilyen nagy termelésre kilátás egyelőre ninc-en, lehet fél ilyen nagyságú medencét is építeni, és a lermelés nagyobbodásával nagyobbítani. Ugyancsak lehet a termelés nagyobbodásával több szabvány medencét egymás mellé sorolni. Ezeknek a hozzásorolt medencéknek költsége azonban egyenként már c<ak mintegy 1800 korona lesz, mert egy elválasztó fallal kevesebbet kell épileni. A medencék építése történhet a község, mint teslü'et részéről, történhet szövetkezeti alapon és történhet végül vállalati alapon. A munkálathoz való hozzájárulás, illetve a hasznalatért fizetendő dij legcélszerűbb alapja az áztatott kévék súlya vagy száma, szövetkezeti alapon esetleg a kendertermelésre jegyzeit terület nagysága. A kévék darabja után mintegy két fillér áztatási díjat lehet számítani A kender áztatása ut.n következik a szálaknak a kóróból való kiválasztása, a törés, tilolás. Az ily módon kikészített szálkender már bálokba csomagolva értékesíthető, de házilag is feldolgozható, miáltal értéke mig nő. A kenderlerm-lés és kikészítés jövedelmezőségét illetőleg érdemes a följegyzésre, hogy egy kat. hold mintegy 1500 darab 16 centiméter vastag és két-harmadfél méter hosszú kéve olasz kendert terem. A kévék súlya ázlatás előtt száraz állapotban gyökérrel és levelesen átlag három kilogram, az össztermésnek átlagsuya tehát kat. holdanként mintegy 45 métermázsa. Ebből a levél és gyökér minlegy 20°/„, az ázlalásnál az apadás 13%, szálkender 11%, kóc 2% és hulladék 51o/

0. A hulladék a levél és gyökérzettel, valamint az áztatás alkalmával kioldott anyagok nagyrészével együtt, tehát mintegy 36—38 métermázsa a talajnak mint trágya visszaadható. A kivont hat métermázsa szálkender és kócznak értéke igyen alacsonyan számítva 270 korona, a termelési és előállítási költség kat. holdanként középértékben mintegy 190 korona, a tiszta haszon tehát kat. holdanként mintegy 80 korona. Minthogy a kisgazda a termelési és előállítási költségnek legnagyobb részét saját munkájával pótolja, reá nézve a tiszta haszon még sokkal nagyobb. Ha mezőgazdasági munkás egy kat. hold kendertermelésnek learatását, kévébekőtését, levelezését és kúpokba rakását harmadába vállalja, mintegy 50 kéve lesz a része, amely mennyiségnek nyers értéke mintegy 20 korom lehet, szálkenderré való feldolgozása után azonban mintegy 90 korona értéket képvisel, amely ősszegből 10 korona áztatási díjnak levonása után is marad még 80 koronája. Ha átlagos napszámnak a minimális 80 fillér és maximális 2 korona 40 fillér között középen álló egy korona hatvan fillért tételezhetjük fel, akkor ez a 80 korona 50 nap napszámjának, tehát a vasár- és ünnepnapok levonásával két teljes téli hónapnak felel meg. Isten is egymásnak teremié őkel. Mire Ju'csa öntelten vihogott ! . . . Palásthy úr szivét heves mozgásba hozták nem a Julcsa szemei hanem a biró uram 6 ökre és 100 köblös földje, s nagy portája, s titokban még ez alkalommal gyűrűt is vált Julcsával, s csakhamar el is vette nőül Julcsát. Ekkor a jegyző, ki szüntelen mosolygott és kezeit dörzsölgelte a ravasz emberek szokása szerint, fdlizitotta bosszúból az új pap ellen a falut, ráfogta, hogy a „baj járj i" (nyavalyatörős) és „hóttkoros" is, és csak „hasból beszél" (nem készül) a templomban, s házrólházra hordták az „írást" éjjel a hívek közt, összefirkál>tak az új pip ellen egy néhány ív haragvádat, s kérték elmozdítását hív.tálától. De a gonosz gazembereket soha se segíti az Isten, a rágalmazót lezáratták, az uj pap nem lett elmozdítva, hanem éldegélt Julcsájával hol enyelegve, hol czívakodva, Julc;a haragjáb.m bánatában haza-haza ugrott néhány napra szüleihez de csak visszament hivás nélkül az új paphoz, mivel „Iái, kanál csörrenés nélkül nincs-* Julcsának volt addig becse férje előtt, mig apjánök birtoka el nem c

;úszott-mászott, de mikor biró uram urat kezdvén j itszani, a birtokot a vidék uraival megilalU, megetette és igy elpotyázta, Julcsának ázsiója leszállolt férje előtt, rosszabb volt élete egy zsidó Szolgálóénál, alfektálasának, nagyravágyásának keservesén megadta az árát. Tallérosy úr k kerülvén a börtönből még dühösebb ellensége lett a papoknak s felekezet nélkülivé lett, leánya pedig Valéria búsan veregette czimbalmát holdvilágos estéken, s zárda fátyolt készült ölteni magára.