Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

4, NYIRVIDEK Miksa, Petrovics Gyula, id. Jóba Elek, Ungár Béla, Baruch Ernő, Harstein Ernő, dr. Propper Dezső, Neben­mayer S., Gsapkay Géza, 2—2 koronát. Kricsfalussy S , Schwarz Izidor, Lengyel József, dr. Csongor Gergely 1 — 1 koronát. = A nyíregyházi izr. iskola tantestülete által rendezelt gyermek színi előadáson felülfizetni szívesek voltak a következők: Gzuker Henrik úr 14 kor., Haas Ignácz úr 12 kor., Özv. Haas Mórné 8 kor., Dr. Fleg­mann Lipótne és Dr. Vietórisz Józsefné úrnők, Iloffmann Mihály és Bosenthal Gyula urak 2—2 kor., Lenhorn Márton és Schwartz Izidor urak 1 -80—1-80., Dr. Iloff­mann Mórné úrnő, Berger N. Deutsch Izidor, Fülöp Dezső, Hoffmann Adolf, N. N. Szántó és Stern S. urak 1 — 1 kor., Deuts József és Csillag Nándor urak 80—80 fillér. Ferlicska Budolf úr 60 fillér, N. N. 20 fill. Jegy megváltásként fizetett Führer Ignácz úr 3 kor., összesen 59 kor. Jegyekért befolyt 248 kor. 90 fill. Jegyek nélkül fizettek: Haas Ignácz úr 8 kor., Gzuker Henrik úr 6 kor., Hegedűs Ignátz úr 3 kor. 70 fill., Friedmann Jó­zsef úr 2 kor. 70 fill., Fekete, Fülöp, llosenthal, Szántó urak 2—2 kor., Nagy Mór úr l kor. 20 fill., Hoffmann Mihály úr 50 fillér, összesen 30 kor. 10 fill. Az összes bevétel 338 kor. Kiadás 206 kor. 82 fillér. A tiszta jövedelem tehát 131 kor. 18 fillér. A rendezőség ez uton fejezi ki hálás köszönetét első sorban a n. é. kö­zönségnek ama páratlan érdeklődésért, mellyel az elő­adás iránt viseltetni szives volt. Hálásan köszöni a közreműködők fáradozását, melylyel az előadás szín­vonalát emelni szívesek voltak, még pedig Dr. Vie­tórisz Józset úr bájos és szellemes prológját, Haas Etelka szavalatát és Guttmann Sándor művészi zon­gorajátékát. Mély hálára kötelezte a tantestületet Horváth Sarolta úrleány, ki a melodráma fárasztó be­tanításával és precziz zongora kíséretével kitűnő mód­szeréről és művészi érzéséről állitolt ki magának fényes bizonyítványt. A tettekben nyilvánuló kollegialitás szép jelét adta Bakos István tanitó úr, ki a színpad felállí­tásánál segédkezett, fáradhatatlan buzgalommal. Ugyan ezért illeti köszönet Kiss urat is. Fogadják végül hálás köszönetünket Schwarcz Margit úrleány és Dr. Springer Gézz úr a pénztár pontos és lelkiismeretes kezelésért, Doknpil úr az élőképek díjtalan világításáért és mind­azok, kik akár anyagilag, akár erkölcsileg az est sikerét előmozdítani szívesek voltak. A tantestület. — Nyilvános nyugtázás: A nyíregyházi kölcsönös segélyző egylet mint szövetkezet tek. Igazgatósága, a nyí­regyházi rendőri önsegélyző egylet alapja javára 20 ko­ronát volt szives adományozni. — Fogadja nagybecsű támogatásáért az egylet nevében ezennel kifejezett köszö­netemet. Nyíregyháza 1903. évi deczember hó 28. Kertész Bertalan egyleti igazgató. — Eljegyzés. TelegdyBertalan máramaros­szigeti főgymnásiumi tanár eljegyezte Rácz Gyula nagy­halászi ev. ref. lelkész leányát Ilonát. — Köszönet. A „Nyíregyházi kölcsönös Segélyző­Egyesület mint szövetkezet" közgyűlése a Magyarországi ,Tanítók Eötvös alapja javára 20 koronát volt szives fel­ajánlani, mely összeget a Tekintetes Igazgatóság alúl­írt napon kezeimhez juttatott. Fogadja a szövetkezet mélyen tisztelt közgyűlése és annak tekintetes Igazgató­sága eme becses adományért e helyütt is leghálásabb köszönetemet. Nyíregyháza, 1903. év decz. 29. Stoffan Lajos, helyi gyűjtő bizottsági elnök. — Nyilvános nyugtázás és köszönet. Hogy a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület által a budapesti Ferencz-József-Tanitók-Házában létesítendő 4000 koro­nás szobaalapitvány törlesztésére a Nyírbátori Takarék­pénztári azaz tíz kor., — a Nyíregyházi Kölcsönös Segélyző Egylet 20 azaz húsz korona adományát átvettem ezennel elismerem. Fogadja e két egyesület tekintetes Igazgatósága nemes czélu törekvésünk iránt tanúsított szives figyelme s áldozatkészségeért hálás köszönetemet. Nyíregyházán, 1903. deczember 29. Szabó Endre pénztáros. — Egyházi bál Apagyon. Az apagyi ev. ref. egyház Karácson harmad napján, deczember hó 27-én este orgona alapja javára zártkörű tánczmulatsagot ren­dezett. Ez estély a legsikerültebb falusi mulatságok közé sorozható, mely a presbyterek vallásos buzgóságbó! származó fáradozásának s áldozat készségének eredménye. E mulatság alkalmából felűlfizettek a következők: Fesztóry Sándor 1 kor., Deák András 4 kor., Kiss István, Szentessi Pál, Buczkó Mihály, Kiss Gyula, Kozák Audrás, Nyitrai János, Korocz Géza, Kiss Ferencz, László Sándor 1 — 1 kor. Szabó Aladár 2 kor., Jóba Elek 1 kor., Nyitrai Péter 2 kor., Balogh József 1 kor., Gsengery Mayer Sámuel 6 kor., Mezei Hermán 2 kor., Weinberger Arthur 3 korona. Orgona alapunk ez alkalommal 120 koronával gyarapodott. Fogadják a kegyes adományozók őszinte hálás köszönetünk nyilvánítását. Az apagyi ev. ref. egyház presbytériuma. — Kirakat feltörés. Keddről szerdára virradó éjjel Ruzsonyi Pál divat és diszműkereskedőnek az iskola utcza elején levő boltkirakatát feltörték. A betörő egy keskeny rést ütött a kirakaton s azon benyúlva hat darab revolvert s néhány doboz töltényt vihetett csak el magával. — 80 fillér — 8 havi börtön. Egy Hetei Gyula nevü, gelsei napszámos emberrel esett meg ugyanis, hogy a debreczeni kir. törvényszék, amiért egy asszony­tól 40 fillér értékű bicskát és 40 fillér értékű zsebkendőt ellopott, 8 hónapi börtönre Ítélte. A súlyosan kiszabott büntetésnek a magyarázata az, hogy az elitélt lopásért már több izben büntetve volt. — Névmagyarosítás. Zóber Sándor nagykállói lakos ,vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel „ Vonea"­ra változtatta át. — A vörheny járvány kemecsén oly nagy mér­tékben lépett föl, hogy e miatt az összes elemi isko­lákat bezárni kellett. — Eljegyzés. Aranyoss István azujfehértói takarék­pénztár könyvelője 1904. év deczember hó 27-én jegyet­váltott Mácsánszky Sámuel helybeli tekintélyes polgár kedves leányával Mariskával. — Szegények köszönete. Azon fenkölt gondol­kodású, nemeslelkü emberbarát, ki a karácsonyi ün­nepek alkalmából 200 (kettőszáz) koronát juttatott keze­inkhez szegény hiveim számára, fogadja általam a megsegített szegények legforróbb hálakös^önetét. Nyíregy­háza, 1903. decz. 30. Petrovics Gyula rk. esperes, plébános. — Eljegyzés. Nébenmáyer Irénkét, a „Korona szálló"* bérlőjének, Nébenmáyer Antal urnák kedves leányát, deczember hó 27-én eljegyezte I f j. Pisszer János budapesti építesz, a helybeli r. k. új plébánia templom építkezés műszaki ellenőre. — Köszönet nyilvánítás. Azon 30 koronáért, melyet a nyíregyházi kölcsönös segélyző bank a helybeli jótékony nőegy let Erzsébet árvaházának adományozni kegyes volt, fogadja ez uton is az elnökség hálás köszö­netét. — Nyilvános köszönet. Kovács András úr az árvák részére szives volt a karácsonyi ünney alkalmával 14 email csuprocskát és egy vizes kancsót adományozni. Fogadja érte a nőegyleti elnökség hálás köszönetét. — Köszönet. A nyíregyházi kölcsönös segélyző egyesület a nőipariskola czéljaira 30 koronát volt kegyes adományozni, melyért ez uton mond hálás köszönetet a nőipariskola felügyelő bizottsága. — A Reklám. Ha élne még a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf, a nemzet gazdaságának fokozását célzó munkájában bizonyára érdeme szerint méltányolná a modern gazdasági élet lüktető szervét, a Reklámot, mely nélkül manapság már a kereskedelem és forgalom el sem képzelhető. A politikában, a közéletben a sajtóé a vezető szerep és a közgazdasági életben, kereskedelemben a reklám egybe van forrva a boldogulás fogalmával. Az a kereskedő és iparos, ki manapság nem hirdet, az ne számítson tarlós sikerre, azt elnyomja a verseny. Álta­lánosan ismeretes, hogy a reklám az anyagi siker kulcsa és hatalmas közvetítője ugy a keresletnek, mint a kíná­latnak. Állandó ésszerű és ügyes reklámozás minden gyári, ipari vállalatnak, üzletnek a lelke, rugója, az éltető eleme dúsan kamatozik és idővel a befektetett tőke ezerszeresét hozza meg. Hogyan, Hol és M i k o r hirdethető a leg­sikeresebben, legjobban és legolcsóbban, megludha'ó Leopold Gyula hirdetési irodájában, Budapest, VII., Erzsébet-körut 54, ahol kiváló szakértelemmel, odaadó lelkiismeretességgel, felülmúlhatatlan pontossággal és olcsón eszközölnek bármiféle hirdetéseket, reklamokat; ugy az összes Budapesti és vidéki, mint az összes külföldi, labokban és naptárakban. — A Hét most lepett tizenölödik évfolyamába Huszonnyolcz vaskos kötél telerakva szinijavával annak, amit a magyar Iiteratura tizennégy éven belül termelt, egy nagy, munkában és sikerekben gazdag vállalkozás dicső­sége. Alig van iró az ujabb magyar irodalomban, aki ne itt kezdte volna páiyafutását vagy itt ne jelentette volna meg a legszebbet, amire képes. Politika, művészei, iro­dalom, társas élet, novellisztika, poézis, finom humor és találó satyra, itt mind együtt van. A külföldi hasonló revuekkel bátran kiállja a versenyt és hetilapjaink közt az első helyet foglalja el. Most, hogy az egész világ Kiss József hatvanadik születésnapját ünnepelte. A Hétis erősen előtérbe lep és figyelmet követel. Ez a lap minden, izében uj és érdekes. Tömérdek olyan ügygyei foglalkozik, melyek voltaképp nem tartoznak rá, de amit közöl, az mind formás, kifogástalan, előkelő. Mostani karácsonyi számának gazdagsága és választékossága szinte meg­döbbentő. írtak bele kisebb-nagyobb közleményeket: Kiss József, Ambrus Zoltán, Kóbor Tamás, Ignotus, Bakonyi Károly, Heltai Jenő, Lövik Károly, Szini Gyula, Dr. Gholnoki Viktor és még sokan. A Hét nem szorult a mi ajánlatunkra, a magyar intelligenczia jól ismeri. Aki egy igazán taitalmas és előkelő lapot olvasni akar, az járassa A Hetet. A Hét hetenként egyszer, vasárnap jelenik meg. Ára egész évre 20 kor., félévre 10 kor, negyedévre 5 korona. A Hét kiadóhivatala : Budapest, VIII., Rökk Szilárd-u. 18. — Szíves figyelmébe ajánljuk a Divat Szalont, ezt a in.igas színvonalon álló, asszony-újságot, mely immár XVII. évét járja és hiven teljesiti a kitűzött czélt: feleslegessé teszi a külföldi divatlapokat és egyben olyan női lapot ad, mely a művelt, szorgalmas, takarékos, széplelkü nőnek oktatója, segítője és nemes szórakoz­tatója. Ezalatt a tizenhét év alatt a Divat Szalon országszerte ismertté vált. Azt, hogy a legjobb divat­lapunk és egyben mint szépirodalmi közlöny is a leg­jobbak közzé tartozik, mindenki tudja, vagy ha nem tudná; egy mutatvány számból azonnal meg is győződ­hetik. Nem pártolókat akarunk tehát szerezni a Divat Szalonnak, melyre az előkelő és igen elterjedt lap nem is szorul, csak figyelmeztetni akarjuk olvasóinkat arra. hogy a Divat Szalont olvasni ma már egyszerűen jó Ízléshez tartozik, valóságos társadalmi kötelesség, mellyel másoknak is, magunknak is tartozunk. Nos, e sok kívánságnak mindnek megfelel a Divat Szalon. Képeiből, leírásai, kedvezményből nyújtott szabás ívei átán, könnyű lesz divatosan, mégis takarosan öltöz­ködni. Az olvasmányokat Szabóné Nogáll Janka adja, még pedig a magyar irodalom legjelesebb termékeiből ; a hasznos tudnivalókról írott czikkekben, a szerkesztő postájában pedig valóságoz lexikonját találja azoknak a tanácsoknak, melyek után minden gondját könnyen le­bonyolíthatja ; hírt hall továbbá a magyar és külföldi színpadok jelesebb termékeiről, művészetről, a társadalmi élet eseményeiről, melyeknek illusztrálására egy-egy női arczkép is^dísziti a lapot nagyrészben a vidéki jótékony egyesületek szerepvivő hölgyeiről. Mert hiszen lehetetlenség az, hogy a lányaink ugy kerüljenek haza az iskolából, még egy diplomával is ! hogy azon lul már nem is lenne semmi, a mit még tanulniok kell. Bizony sokszor megesik még az asszonyi életben is, hogy a fiatal nő teljesen tanácstalanul áll: szeretne divatosan és mégis takarékosan öltözni, de nem igazítja útba senki! Gondjai támadnak a háztartást, külső gazdaságot, a lakást, a társaséletet, a szépségének gondozását illetőleg és nics tanácsadója ! Olvasni szeretne neki való szép olvasmányokat, de nincs könyve! Sze­retne hírt ^hallani a nagy világ, a szűkebb haza művé­szeti eseményeiről és nincs, a ki elmondja neki. Szóval: a Divat Szalon nélkülözhetlen minden magyar uri házban és e kívánatosságát nagyon megkönyiti azzal, hogy még olcsó is. Előfizetési ára egész évre 12 korona félévre 6 korona, negyed évre 3 korona. Megrendelhető DivatSzalon a kiadó hivatalában : Budapest, Eskü-út 5. < ;0 A hóban. Barkós Elek rettenthetetlen vadász létére örömest fogadta el a meghívást egy farkasvadászatra, noha akkoriban olyan havazások történtek, a minőkre azok az obligát legöregebb emberek sem emlékeztek vissza. Pedig az öreg uraknak tudvalevőleg kitűnő memóriájuk van a régi hófúvások tekintetében. Nimródunk azonban nsm kérdezősködött sem az öreg, sem a fiatal uraknál, hanem befogatott a szánba s vidám csengőszóval kihajtatott a vasulhoz, hogy a viczinális vonattal a vadász kompánia által megjelölt állomásra utazzék. Mikor a kaporbereki pályaházhoz érkezett nagy felfordulást tapasztalt. Az állomásfönöktöl hamarosan megtudta, hogy a vonat a két állomás között való pálya­testen hivatalos nyelven szólva : el van havazva. — Most küldtem — mondá a derék hivatalnok fontos képpel — kétszáz embert a magazinárus vezetése alatt, hogy a vonalot a hóból kiássák. — Kétszáz embert P — kérdé Barkós önkénytelen csodálkozással. — Annyit, uram alig tudtam megalkudni velük, olyan napszámot kértek, mint aratáskor. Hja, manapság már a paraszt is kitudja a konjeklurákat zsákmányolni. E pillanatban egy asztrakán sapkás öreg úr lépett hozzájuk s éiénken tudakolni kezdte, hosry mikor érkezik meg a vonat? Az állomásfőnök hivatalos szárazsággal válaszol! : — Tizennyolcz kilométernyi távolságban akadt meg a hóréteg átlagosan másfél méter, kétszáz embert küld­tem ki. Ha másunnan is jön segítség, akkor hajnalra ellapátolliatják a forgalmi akadályt. — Jézus Mária! — lamentált az öreg úr — a leányom beteges gyermekével a vonaton van. Estig megveszi őket az Isten hidege. Bunda sincs náluk, pedig hogy kértem, hogy vigyen. Az állomásfőnök kötelességének ösmerte komolyan kijelenteni, hogy ilyen időben bunda nélkül utazni valóságos istenkísértés. Barkós Elek eddig egy szót sem szólt. Látásból ösmerte az öreg urat, leányával pedig a vidék legszebb özvegy asszonyával találkozott néhány év előtt egy agarász-egyesüleli bálon. Akkor még élt az ura, a gaz­dag Vihnyai, s Barkós élénken emlekezett vissza, hogy a szép menyecske felől hetekig ábrándozott. A lovagias ösztön egy pillanat alatt felülkerekedet l benne. Odalépett az öreg úrhoz, bemutatta magát s igy szólt: — Ne aggódjék urambátyám, itt áll a szánom, hazaviszem én a nagyságos asszonyt egy litytyel. Azzal be nem várva a hálálkodást, ott hagyta őket, hazaküldte a parádés kocsist, fölugrott a bakra s neki hajtatott a hósivatagnak. A mint gyeplővel kezé­ben loronyirányt repült a könnyű szánon, valami külö­nös kellemes érzés lepte meg a derék lovagot. Nagyon meg volt elégedve az elvállalt misszióval. Végre is egy szép asszonyt a hóbörtönből kiszabadítani még a farkas vadászatnál is izgatóbb vállalkozás. Tetterejét nem kaland­vágy, hanem őszinte lovagias érzés sarkalta, de azért becsületes, széles arczát mégis az öröm mosolygása lepte el arra a gondolatra, hogy a szóban forgó hölgy olyan veszedelmesen szép asszony. Képzeletében önkénytelenül megjelent alakja, a mint a kivágott báli ruhában latta ragyogó fehérségű vállakkal és mosolygó korall-ajkakkal. Csak most kezdte érezni, hogy ez ajkaknak egy parancs­szavára az észaitsark összes jéghegyeit átszánkázná. E/. álmodozások ellenére gyakorlott keze mesterileg kormányozta a gyeplüt, Első sorban arra kellett ügyelnie, hogy a hótorlaszokat és a kubikos gödröket elkerülje. Mert a szánfelfordulás nem komoly dolog ugyan, de időpocsékolással jár. Az idő pedig a rövid téli napokon drága portéka. Már óloinszinü szürkület lepte el a szemhatárt, mikor elérte a hóba rekedt vonatot, mely komikusan szanalmas látványt nyújtott a kristályfehér torlaszba fúródott orrával. Mindenünnen emberek érkezlek nagy hólapátokkal. Egy eisóusztályu kocsi ablakán át a derék farkas­vadász azonnal felismerte a szép asszonyt, fölkapaszko­dott a lépcsőre, köszönt és így szólt; — Nagyságos asszonyom, én Barkós Elek vagyok, ura atyja küldött, hogy vigyem haza a szánon. Vihnyeyné hálás mosolylyal köszönt, kinyitotta a kocsi ajtaját, s csomagolni kezdte a bőröndöket. A kis Margit őszinte elragadtatással tapsolt a fölölti örömében, hogy ő most szánkázni fog. Pedig különben nagyon komoly tekintetű kis leány volt, okos nagy szemekkel és bágyadt arczszinnel. — Hát bundát nem küldött a nagyapa ? — kérdé, mikor a csomagokat a szánba elhelyezték. Barkós kissé zavartan felelt : — Biz az küldött, hanem én elfelejtettem elhozni. — Kár, mert a mama fázik. — Ugyan mit fecsegsz Margit? — Majd meglátod mama, megfázol és köhögni fogsz, mint én. A szép asszonyt csakugyan nem védte egyéb a hideg ellen, mint egy elegáns szabású selyemplüs kabá t Barkós egy pillanat alatt határozott, levette farkas­prémmel bundázott vadászzekéjét. — Öltse fel hamarosan nagysád, kissé bő lesz, da meleget tart. A szép asszony élénken tiltakozott, — Nem fogadhatom el, hisz akkor ön agyonfázik. Szó sincs róla. Itt a lópokrócz. Nézze csak, milyen pompás takaró ez. A kis Margit is elfér alatta, Nos, akar mellettem ülni ? A kis Margit csak szemeivel intett, hogy igen, s odasimult a bakon az előtte ösrneretlen úrhoz. A gyerme­kek éles ösztönével azonnal tisztába jött, hogy jobb helyet nem is kívánhat magának, mint annak a bácsi­nak az oldalán, a ki kabátját odaadta a mamájának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom