Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

4 N Y I R V I D E K A felvételt kérő folyamodvány a szülők, vagy szülőlielyeltesei által a nagykállói m. kir. állami gimnáziumi inlernátus igazgató tanácsához czir»ezve f. augusztus t-ig küldendő be. E folyamodványhoz melléklendők: J. születési bizonyítvány ; 2. a felveendő növendék egészséges voltát igazoló hatósági orvosi bizonyítvány; 3. ujraolfási bizonyítvány ; 4. a tanulmányi előmenetelről tanúskodó utolsó iskolai bizonyítvány ; 5. a szülők polgári állását, családi állapotát feltüntető hatósági bizonyítvány; 6. a növendékek által behozan 1 > összes felszerelésekről két példányban kiállított és a szülők, vagy szülőhelyeltesek által aláirt leltár; 7. kötelezvény a szülök vagy szülőhelyettesektől arról, hogy az intéz*.t szabályzatának, amennyiben az őket is illeti, alávetik magukat. E kötelezvény minta a folyamodvány beérkezése után fog az igazgatótanács által a szülők vagy szülőhelyetteseknek megküldetni. Minden felvett tanuló tartozik magával hozni: G drb. inget, 3 drb. hálóinget, G pár kapczát. vagy harisnyát, G drb. zsebkendőt, G drb. törülközőt, 1 drb. párnát, 1 drb. paplant, vagy dunnát, vagy pokróczot, 3 drb. ágylepedőt, 3 drb. paplarilepedő!, vagy dunnahnjal, 3 drb. pnnahajat, G drb. asztalkendőt, 1 rendbeli ruha- és csiznukefét, I fésűt, 1 hajkefét, 1 kézi tükröt, 1 ágyteritőt, 1 szalmazsákot, továbbá legalább két öltözet ruhát, egy felső kabalot és két pár lábbelit. A fehérnemüek és ágyhuzatok minden egyes darab • jára feltűnő helyen a felvett növendéknek nem a n«Ve. hanem csak azon számjegy varrandó ki, vagy Írandó fel jelzőtintával, melyet a növendék a felvételnél kap s nvdyről a szülők, vagy szülőhelyeitesek az igazgató lanácsnak a növendek f< Ivét elé t elrendelő valaszában idején értesülnek. Kelt Nagykálióban, 1904. évi junius hó G-án. Az internátus igazgatótanácsa. Az ember öt érzéke. Az én gyermekkoromban is öt érzékről verte a tudományt tanító urunk a fejünkbe. Sem többről, sem kevesebbről. Jó néhány évtized zajlott le azóta es bár nyakára hágtunk a távolságnak és olyan üveget czipel hetünk Len a zsebünkben, amelyik onnan is világit s üvegen és ruháinkon keresztül is melegít attól a csöpp kis rádiundói — az öt érzékről szóló tudomány marad a régi. En részemről megelégszem annyival most is, ezu'án is, mert azok közzé tartozom, kik a Teremtőnek bem ürk végzel! munkáját nem gáncsolják, de sőt annak nagyságát, csodás voltát elösmerik és nem azok közzé, kik már a hatodik érzéket ís keresik. Oh igen I már vannak kik ezt keresik. — Keresik, mert az öt érzék már nem elégíti ki őket. — Természetesen a;t nem veszik észre, hogy elégülellenségük abból származik, mert az öltéi sem tudnak okosan bánni. A bölcs Teremtő midőn öt érzékünkét megalkolá, arról is bőven gondoskodott — már évezrekkel jóelőre — hogy azon érzékeink is, melyek testiségünk kielégitesere szolgálnak — bő kielégítést nyerjenek. Nagy mezőt nyitott előttünk : egy egész világot adolt nekünk a szaglás, ízlés, tapintás műszert in"k táplálására, kielégítésire, csakhogy mi ezen a mezőn eltévelyedtünk. Érzéseink ezen háromjában a művészet fokára emelkedtünk ; csak erre munkálkodunk és — ez lett romlásunk. Minden erőnket az alárendeltebb jelentőségű érzékeink kielégítésére fordítják és ez ckon a két első rendű érzék : látásunk és hallásunk gerinezsorvadásba jutottak, mert nem nyeinek táplálkozást nekiek megtelelő!. Nem nyerhetnek, mert minden erőnk amott van lekötve és tul.eszitett vágy kapkodóvá, kapzsivá, önzőkké, szívtelenekké telt bennünket. Ezen érzések mtllett látni és hallani nem leli t! M g az is, ki egy jobb korban megtanult látni és hallani — ezen éFzések, ilyen tulajdonságok mellett vakká és süketté leend. — Mai korunkban pedig ezek megtanulása,'elsajátítása — a képtelensegek világába tartozik. Pedig mi tanulunk látni és hallani és akarunk is megtanulni látni és hallani, de — nem tudunk. — Tanuljuk az elemi iskolától az egyetemig, tanúljuk otthon a házunkban, a templomban, az utczán és a vi ág nagy piaczán; gyakoroljuk az égen, a földön, fűn. fán és virágon és — nem tudunk megtar.úlni — Az iskola nagymesterei régen fölismerték a szemltltes üdvösségét, amelyből mindannyian levezethetjük azt a következte'ést, hogy nekünk mindnyájunki ak megkell tanuli.unk látni. Á festőiskolában legehőben és legfőkepen a látást tanulják és az ebben tett haladás állapítja meg, lésze a művész csenieti bői Munkácsy, Rafael vagy Vercscsagín: — de mi nem ludunk megtanulni látni. Mindnyájan tudj uk, hogy az emberi nem jóléte, az unteri nem lökeletcsedese, az emberi nem művelődésének törtenelme hallásunk cs lakásunkkal áll elvalaszthatlanul összefüggésben és akarva nem akaiva is küzdünk érette, mert a nagy Teremtő végtelen szeretettben gondoskodik felőlünk, hegy lengésünkben majd jobbra, majd bah a hajlunk és, de ezen lengéinkben is mi gIcgytn a kitűzött czél felé való irányzat. Csakhogy mi ezen lángészünben ez ultal túlságosan balra hajioltunk. Itt van a baj. Oda kelleti hajlanunk, mert az öl éizék azon háromja lett az Ur lelettünk, melyek testiségünk mozgatására rendeltettek. És oda kellelt hajlanunk, meri a lohamos haladás mámorában czélt tévesztenünk! Alárendelt műszereinknek is megvan a jelentősegük az előrehaladásban. Amint az emberiség ezen mórléket elhagyta.; beáll a bosszú műve. És beállolt! A Aladasban felmutatott sikereink lelett érzett önbecsérzetnek és megvan a maga jogosultsága és szükségessége, ha csak egy pillanatra elfelejtkezünk, hogy minden sikereinket munkásságunk által olyan anyagokból merítettük melyek mar előbb megteremtést nyertek — már tévelygésben vagyunk. — És tévelygésbe jutottunk ! Nem lálunk, nem hallunk, nyugtalanok vngyunk, pkoduni. tévelygünk és hazudunk. Hazudunk mindenütt; otthon, az utczán, a világpiaczár, a tomplomban, a ravalaln 1 és a tt mető kapujánál. Nem rosszaságból, hanem csak azért, mert ne-m lálunk és nem hallunk. Amit lálunk és lullunlc, csak annyit látunk és haliunk meg belőle, amennyi abból a mi önző czéljainkra szükségesek, amennyi abból kellemes, amennyi abból hiuságunkat legyőzi. C-ak annyil, többet nem ! Ami azokban nemes, üdvös, jó és a mi azokban kania tozlatbató lenne a nemes hűtésünkre és a jövő nemzedékekre — azt nem látja meg ez a kor, mert csak magának akar élni. —' A hitetlenség tévelygővé, önzővé, kapzsivá telte. Mindnyáján hallottuk annak az ostoba torpedónak az elpukkauásat ; mindnyájan láttuk a hajók királyának hullámsírba merü'ését: azt is tudjuk mi folyik ottan; ösn:erjük a mozgató rugókat; mindent tudunk, mindent latunk. De azért azt mondjuk —: ejh, az csak ostoba véletlenség volt. — A nyugt dansagunk sejteti velünk az abban rejlő igazságot, de nein vagyunk erős hitűek, nem vagyunk elég erkölcsösek a megnyil Ikotó igazságot megösmerni. Félünk attól! Mindenütt es mindenben csak ettől húzódunk Meg olt is, ahol tis-.la szemmel látva, nemcsak igazságot, de dicsőséget is találnánk; még olt sem akaiunk látni, mert bizalmatlanok vagyunk önmagunk és mások irányában. Dicsekszünk vele magunknak, dicsekszünk a világ elölt, hogy a válaszfalakat ledöntöttük és — megállunk. Nagyhalottunk ravatalánál — mindnyájan ott voltunk! — és ott is velünk volt a bizonytalanság, a nyugtalanság, a tévelygés, a bizalmatlanság érzése Csak egyben haladunk egy kicsapott nyomáson, ahol e^tyek vagyunk: a hazugságban ! Bizonyítsunk ! A nagy, a dicső, a halhalatlan Léleknek hamvai felett domboruló hant göröngyeit még m :g sem lujta a szél, lássuk meg hát és olvassuk meg, vájjon megvannak-e azon kincsek, amelyekről hirdetjük, hogy a nagy Lélek egy egész világot hagyott ránk! — H izudunk, nincsenek meg! — Csak nehany jó lélekben találhatjuk meg, a hol a hála vesztatüe ég. De a mi lelkeinkben, kik a nagy Halhatatlannak a tiszta szemében a szálkát keressük cserében a reánk hagyott nagy kincsekért. Óh, a mi lelkünkben ezen kincsek már ma sincsenek meg ! Mert a hálátlanság nyomán nem kincsek teremnek, hanem rom, pusztulás, nyomor, keserűség, gyász. Csak jó lelkekben vannak meg ezek a kincsek, kik a nagy Halhatatlannak munkáiban, életviszonyaiban Istennek jelenletét nemcsak ott ösmerik el, ahol azt meglátják, de ott is, ahol azt megösmerni nem tudják. Óh, mi bennünk ezen kincsek már nicsnenek meg ! Mi hirdetjük ugyan a n igy Halhatatlanban Istennek megnyilatkozását, de csak addig, ameddig gyarló szemünk elér ; de am t meg nem értünk, ahol olyat látunk, amit a mi közönséges, alárend' It, gyarló életviszonyainkba b leilleszleni törpék vagyunk — ott porba hullunk és a még elébb hirdetett isteni munkának erejét a tevedés, a vélet'enség mocsaraba rántjuk! Micsoda hitvány fogalom az Isten szeretetéről! Tehát leküldte őt a Dicsőt, hogy megalkossa a mi lelkünk uj világát és amikor olyan korba jut, mely csak keveseknek adatik: akkor az Ur magára hagyja a végzett munka jutalmául!? — Iiue, ez a fogalom a XX-ik század tükre! — Nem, óh nem! öt az Ur nem hagyta el! És ha én nem lálnám meg az Uinak kezet az ő életében megkellene látnom halálában. Mert csak annak lehet ilyen földi múlása, kinek ilyen volt a földi élete. Elkísérjük a Nagyot, a D.csőt, a Halhatatlant egész utján és egész utjaban való működésében a nagy Istennek kezét, erejét, leikéi, szereletét látjuk és amidőn azon pontra éiünk, ahol szemünk látása meggyöngül — akkor azt mondjuk: ez bizony hiba volt, vagy azt: ez balese , ez véletlenség. — Velellenség : ha a szivaromat a tüzes végével dugom a számba. Veletlenség ha a macska tarkára hágtam. De hát véletlen-ég az is, ha a kiválasztott olyan lepest teszen, amelyet mindenhivő keresztyén a közönséges halandonal is Isten rendelésének tekint? — Nincs véletlenség! — A földilét határoszlopa felé közeledik a Nagy, a Halhatallan és ekkor megáll előtte a 19 éves leány és azt mondja: Uram, Nagymesterem, Thália papja! engim a Géniusz szárnya érintett ; Thália templomába akarok lépni, de gyönge vagyok és gyamol neikül állok ; te nagy vagy Mesler, nagy vagy mindenben ; hozzád jövök : emelj föl engemet! És a Nagymester, a csupaszív, a csupalélek-ember megszólal: legyen ahogy te akarod! Ne csaiódjal te meg a te bizalmadban: én téged fölemellek! És amidőn a Géniusz által összehozott ket eltérő korú lényből Istennek ereje égy pár embert alkot — akkor a tömeg ?/,ti az ő látását és megáll támolyogva, gyámoltalanul, felszegen. Ami a felekezeli külömbséget illeti: ebben sem vagyunk egygyek és nem vagyunk őszinték, igazak, mer! tisztán lá'ni ebben sem tudunk. Pedig, nemzetünknek és az egész művelt világnak immár megdicsőült na

r-y Jókaija : épen ezen lépésével lette fel minden munkájá nak a koronáját. Al junk meg : tudom mii mondok! Nemzetünknek a 19-ik században három olyan üstököse volt — mily boldog nemzet! — kiknek mindenike egy mesgyén, egy nyomáson haladt — mig a lábaik is egy nyomba léplek—: Petofy, Kossuth, .Jókai. Azl lehetne mondám: e Uárom Halhatatlansága nen/.;tünknek a nemzetnek egy sütőteknőjében dolgozott. Az első kovászt lett; a második bedagasztott ; a haimadik a kész tésztát feldolgozta. Ók mindhárman egy kapun zörgettek. Ha ezen ulóbbi nagy Halhatatlanunk, ki a kivaltságolt, a nagy elválasztó falak korában születve, — mint két nem kissebb elődje, — habár nem harcziriadóval ajakán, nem fegyverrel kezeben, de a már elkészített uton, hatal nas lelke erejével, szerető nagy szivével és megszentelt hatalmas tollának fényével szinUn a kiváltsá^OK, a nagy elválasztó falak lerombolásán dolgozott és megérhette munkájának sikerét a felekezetek törvenyes egyenjogositásaban is — akkor én késői házassagi lépésében ezen Nagyságnak a minden munkájához illő koronát látom még akkor is, amidőn sokeal készebb vagyok ezen házasságban a Gondviselésnek olyszerü intézkedését tekinteni, amelyben azt látom nug, hogy ki a világnak egy uj világot adott: megérhette nemes szivének, nemes 'elkenek nagy örömét és elmondhatta a földilét halároszlopánál a csupaszív, a csupalélek-ember, a megdicsőült nagy Halhatatlan — : nem szeretek én semmit nem szeretek én senkit e világon én csak téged szerellek! Kovács Dáulel S ílllliíz Sztmbal. Schakesperei darabol is láttunk „III ik Richárd" volt szoinbateste a műsoron, máskép Se! estyen jutalomjáléka részben mivel legsik'rültebb alakilását P'odukaila, részben azért, mert baiátai és tisztelői c-engö koronákban fejezték ki a rokonszenves művész iránti elismerésüket. Vasárnap. Hazai irodalom egyik terméke; Stoll Károly „Kis császár" cz. operetlje látott színpadunkon napvilágot. Z nejét Pásztor Árpád szerezte. Örvendh'tünk raj'a, hogy a hazai szerzők darabjai is szinre kerülnek olykor-olykor, de azért éi tekéről a legnagyobb elragadtatással nem szólhatunk noha meséje összefüggő. Az összjátékon meg éppen nagy betűkkel volt olvasható hogy „uj betanulás". Annak a sok zajos jelenetnek, felvonulásnak — mely a darab minden részében előfordul — teljes praecisitassal kell mennie, mert különben hatását veszti, sőt könnyen untatóva lesz. Targya elüt a víg operettektől: íe.jesen drámai. Roccaut franczia fiúnak egy czigányasszony jövendölése szerint királyi trónon kell kimúlnia, s ez be is telj-sedik, mert X. Károly király udvarába viteti, ahol ennek kedvese, Clarisse bele szeret, de mihamar megunja; ezért elkeseredésében a nép közé áll, s tüntet a király ellen. Egy ilyen ulczai jelenet alkalmával találkozik régi kedvesével : Rosével, a kivel „a franczia név nevében" összeadja egy u czai énekes. A mikor a nép ostromolja a királyi palotai, a király menekülni kénytelen; Koccanl foglalja el a trónt, a hol Clarisse le.-zurja. A kis c=aszáil': Sugár Aranka játszotta. Szrpen ent kell, s ugy a mulatságos, mint a komoly jelenelekben megállta helyéi. Claris, t Rozsa Lily személyesiti tte eleg s keriel, de azért még sem telszett ugy, mint többi szerepeiben Krémemé, Szilagyi es Mezey julottak még nagyobb szerepekhez. Hétfőn láttuk negyedszer a „Tavasz"-!. Egész szezonvégi előadas: hangos az erkely, a szereplők fesztelenül érzik magokat. T.dána közelgő szünidő vagy „az idegcsillapito költői igazságszolgáltatás" hatása alatt még Náczi pincér is kake-walke szerű tánezokat lejt a 3-ik feivonasban. Ked'len volt a bucsuelőadás: „Szókimondó asszonyság". Ismeretes darab: de azért a közönség megtölti a színházat, hogy a kar.-zemelyzel se panaszkodjék. A czimszerepet Hahnel Aranka játszotta, kit először láttunk szerepével megelégedve. Nem kicsinyeljük miivé,yi képességét, de fel keli említenünk, hogy kis szerepeit teljesen elejti, a mi által sokat ves/it értévéből. Hogy ne mulasszunk, idej gyezzük miszerint egy néhány tisztelője ezüst babérkoszorúval lepte meg. Napoleont Faragó játszotta. Gróf Neiperget Pataki, de csak szinlapon, valójában Virágh.iti Lajos, Lefebret Csiki. \ A Bessenyei-Kör első alapitványa. Ama titkári jelentés, melyet Geduly Henrik, a Bessenyei-Körnek ez idő szerinti titkára, a f. évi közgyűlés elé terjeszt méltó szavakban emlékezik meg Bleuer Lajosnak és nejének a kör részére tett alapítványáról. A nemes elhatározást magában foglalo okmányt az alábbiakban a nagy nyilvánosság elolt is közölni helyisnek tartjuk. Legyen e magasztos kezdeményezésnek méltó folytatása a mi kedves körünk szép eszményeinek fölkarolása más, erre hivatott egyéniségek által is. Az alapító-levél egész (eltelj delmében igy hangzik: „Auliroll nőm, sz. Sármai Hermin nevében is — mint a ki boldog emlékű Rózsa leányomnak emli kezetet az én elmúlásom utan is miradandóvá kívánom lenni, az ő szellemében és emlékezetére „B I e u <• r Rózsa pályadijalapitvany" czinunel a nyíregyházi „Bessenyei-Kör" rendelkezésere ezenn-1 500, azaz ötszáz koroi a készpénzt leszek le a következő feltételekkel: 1. Utódaimat is kötelező joghatállyal kijelentem, hogy gondom lesz rá, hogy et alapítványi összeg kamatai úgy eletemben, mint leendő végin'ézkedésein által halálom ulán is évi 50 azaz ötven koronára kiegészíttessenek. 2. Ezen alapítvány kamataiból s ezek pótlá<..úl adandó ősszeg' kből származó évi 50 korona a „Bessenyei-Kör" igazgató-választmánya állal kitűzendő költem ny-tárgyra meghirdetett pályázat nyertesének évenkint kiadandó. 3. A mennyiben boldogult leányom mindig rajongó szeretetlel csüngött a hazafias lyra lélekemelő alkotásain, a pályázat va^y általános hazafias tárgyú, va<:y valamely általános nemze i ünneppel vonatkozásban levő tárgyú, vagy a „Be=senyei-Kör" altal rendezendő nemzeti ünn ppel vonatkozásban lévő lárgyú költ menyre szóljon, legyen titkos, de a részvétel joga csak a „Bessenyei-Kör* tagjaira terjedjen ki. 4. A pályázat kiiiásának napjául minden év július hó 1-ső napjat, az eredmény kihirdelesének napjául boldogult Rozsa leányom halála napját, deczember 4-ét tűzöm ki. 5. A pályazatra beérkezett müvek elbiiálasara a/, igazgató-választmány által esetről-eset re kiküldendő 3 tagú bizottság illetékes, melynek veleményes jelenlése alapjan a pályadijat az igazgató választmány a viszonylag legjelesebbnek talált műnek itéli oda és adja ki. 6. A pályanyertes költemény a szerző tulajdona, a „Bessenyei-Kör" pedig a maga estélyei vagy ünnepélyei során azt bemutatja. Ez időpontig a költemény sajtó alá nem adható.