Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

8 VIDÉK is, de biztos legyen felöle, hogy ezért cserébe a kör részéről nyújtott szellemi élvezetben részesül. S talán nem esem a szerénytelenség bűnébe, — nem azért sem. mert az elért eredményekkel szemben én vagyok az, a ki a kör tisztviselői köziil a legkisebb részt foglalom le magamnak, — ha megállapítom azt a tényt, hogy a fentjelzett elvi alapon, az ugyancsak fent­jelzett czélokat annyira sikerült elérnünk, a mennyire vállalkozásunk perczében, mondhatom, még csak gondo­latban se számítottunk. A „Bessenyei-Kör" ma már legnépszerűbb egyesülete városunknak. Helybeli tagjainak száma a lefolyt 3 év alatt megkétszereződött. Estétyeit a város értelmisége úgy fogja fel, mint szellemi életszük­ségleteinek egyik jellegzetes, és így nélkülözhetetlen ki­elégítését. Előadásai zsúfoltnál-zsúfoltabb házak előtt folynak le. Az intelligens társadalom minden rétegéből számosan vesznek részt azokban. Nem közönséges jel­szóvá, de a meggyőződés erejével diktált szívbeli pa­ranesesá lett az az igyekezet, hogy a szépnek és nemes­nek kultuszát legméltóbban ez a kör képviselje. Össze­jöveteleinken válogatás nélkül otthon érzi mayát mindenki, mint azok egyforma szívességgel fogadott vendége. High­life és gentry, polgár és katona, zsidó és keresztyén a kör tevékenységében ismeretlen szétválasztó fogalmak. A szellem birtoka közös, a művészet ihletteljes áUlasui is közösek, a magyar nemzeti hazafias érzés pedig épen első­rangú közös kincse mindannyinak: szabad-e magyar tár­sadalmi körnek más elvi alapon állania, mint ezeken, s van-e ösvény, a melyen efféle kör czéljai felé boldogabb biztossággal haladhatna, mint ezek az ösvények? Hogy törekvéseinket annyira a mennyire siker koronázta, azt a legszentebb meggyőződéssel annak tulajdonítom, hogy hívek maradtunk azokhoz az irányeszmékhez, ahhoz a müködéstervhez, ahhoz a zászlóhoz, a melyet helyünk elfoglalásakor bontottunk ki. Alkotó ereje virágkorában ezt a zászlót lobogtatta kezében a nagy Bessenyei is, az ő szép emléke előtt meghajolva, ennek színeit fog­lalják magukban alapszabályaink is, — most, a midőn a kör általános tisztújitása révén működésének újabb korszakába lép, hadd adjuk át e zászlót megválasztandó utódaink kezébe abban a szilárd reményben, hogy meg­bízóik kezébe majdan ők is mocsoktalanul fogják vissza­adni. Rátérve a részletes beszámolóra, jelezhetem, hogy a lefolyt 3 évi ciklus alatt összesen 12 estélyt rendez­tünk, a melyek közül „vita-estély" nevet viselt kettő, Bessenyei emlékezetének, a magyar zenének s a humor­nak égisze alatt szerepelt 1- 1, házi estély jellegével volt felruházva kettő, magasabb művészi jelentőségű volt öt. Az egyes esték szereplői a következők voltak: a) idegenből: Komlóssy Emma, Zofáhl Júlia, Lindli Mar­czella (kétszer), Czóbel Minka, Maróthy Margit, Szoyer Ilonka, Lux Emma, Hahnel Aranka, Adamek Gizella, Vasquez Molina grófnő, Jackson Elza úrhölgyek, Alföldy Károly, Alföldy László, Szerémy Zoltán (kétszer), Ságh József', id. Ábrányi Kornél, Tarnay Alajos (kétszer), Rát­honyi Ákos, Krisztinkovieh Béla. l'opini Nándor, Makó Lajos, Pataky István, Kemény Rezsó, Dienzl Uszkár (kétszer), l'ekár Gyula, Sauer Emil, Dr. Tüdős Kálmán, Nagy Zoltán, Szikla Adolf, Moshammer Román, Dr. Fo­dor Gyula, Vendrey Ferencz, Siegmeth Károly urak, — b) a helybeli társadalom — jobbára t. tagtársaink — sorá­ból: Bibor Olga, Dr. Ferlicska Káhnánné, Groák Ödönné, Dr. l'opini Albertné úrnők, (ez utóbbi háromszor, Dr. Vietorisz József (ü-szor), Halasi János (kétszer), Porubszky Pál (háromszor), Dr. Hoffmann Mór, Dr. Prőhle Vilmos, Ferenczi József (háromszor), Santroch Alajos (kétszer), Füredi Sándor, Popp György, Rónay Jenő urak, alul­írott, cs a dalárda t. tagjai szerepeltek estélyeink mű­során részint önálló alkotásokkal, részint kiváló írók, inűszerzök tolmácsolásával, 14 ízben felolvasással, a többi alkalommal szavalatok, ének- és zeneszámok előadásával. Az ekként szervezett 12 estélyen összesen körül­belül 4800 jegyet adtunk ki. Az estélyek összes jöve­delmét azok rendezésére fordítottuk s a pénztárból ren­delkezésünkre álló bevételi tételek közül e czimen a 3 év alatt összesen mintegy 1400 koronát kellett felhasz­nálnunk, a többi jövedelem felöl akként rendelkeztünk, hogy a színészet segélyezésére 375 koronát, zongora­vételre 2700 koronát, pódiumra, szekrény-vásárlásra 200 Ettől az időtől benső barátság fejlődött ki a két ifjú közt, a mely annyival ideális ibl> volt, mert az iró még csak egy sablonos sziv.sséget se fogadott el barát­jától, nehogy azt képzelje, hogy tán megfizetteti vele, a mit ő az igazságtól áthatva cselekedett érette. Éveken át tartott ez a barátság. Egyszer csak egy sokkal előkelőbb társaság nyilt meg a hatal tisztviselő élőit, a hol a kínálkozó előnyös házasság révén plántálkozott be. Mikor megkérte a leányt végkép beszünUtte az érintkezést iró barátjával, a kit az utóbbi időben m3r ugyancsak hidegen kezelt. Nősülése után kevéssel az utczán találkozott a sutba tett jóbarattal. Tarlólag üdvözölte. — Ki volt ez az ur ? Kérdezte a menyecske. — Legénykori futó ismeretség. Egy bolond fickó. Még hangosan mondta, hogy az iró meghallhatta. Ezzel a sok sebbel a meghurcolt lelkén, egyszerre feltette magában, hogy most már nem lesz „bolond", de a minek több hasznát vallj i az ember : rossz, na­gyon rossz lesz. A legelső emberen, a ki uljába kerül, elégtételt vesz, édes elgtételt, a milyet csak a bosszú adhat. Igen, a legelső embernek, a kivel köze leiz, visz­szafiizeti a sok igazságtalanságot, fájdalmat, melyet vele szenvedtettek, mikor még „bolond" volt. Félelmes eszmék kavarogtak az elméjében, kizét a zsebébe mélyesztve, a melyben összes vagyona, négy korona csörgött, a mint luztfelé ment a redakcioból, ugy reggel 8 óra körül. — Uram, könyörüljön rajtam. Három éhező gyer­mekem, beteg feleségem van, a ki hideg szobában di­dereg abban a rettentő télben, mert tegnap este óta egy darab szén sincs a háznál. Az előbb az öklét szorította a fékvesztett düh, most meg a szivébe markolt valami, amannál sokkal hatalmasabb, sokkal közvetlenebb erővel a részvét. koronát, egyéb felszerelésekre, berendezési tárgyakra ' 200 koronát költöttünk, s utódainknak a mai nappal mindezen ma is birtokunkban lévő berendezési tárgyakon kivül készpénzben 1346 kor. 94 fillér összeget tudunk rendelkezésökre bocsátani. Igazgató-választmányi és szakbizottsági üléseink összehívásában a szükség kényszere által vezettettük magunkat. Az a szívélyes bizalom, a mely a Kör tagjai részéről oly kitűntető mértékben vette körül a vezetőket, csak megerősített minket abban a feltevésben, hogy akkor járunk cl helyesen, ha az ügyek intézését lehető­leg deczentralizáljuk, s e deczentralizálás által mozgé­konyabbá tesszük. Ám minden fontosabb, lényegbevágó törekvés megvalósítása előtt kikértük az egyes fórumok elhatározását, úgy, hogy az igazgató-választmány 8, az irodalmi és művészeti szakválasztmány 7, végre a ma­gyar nyelvi szakválasztmány — mint erről utólag volt szerencsém tudomást szerezni — egy alkalommal tar­tott ülést. A midőn három éven át kifejtett tevékenységünk­ről e vázlatos ismertetést előterjesztjük, távolról sincsen szándékunkban azt hinni, hogy ezzel talán a tökély fo­kát értük volna el, következéskép, hogy körünk számára ne volna hátra más feladat, mint e taposott ösvényen járni. Legjobban érezzük mi magunk, hogy az eszményi czélok ama nagy különfélesége, mely körünk alapszabá­lyaiban van felsorolva, e három év alatt is csak rész­ben és fogyatékosan valósult meg. Ám annál lelkesebben él bennünk a remény, hogy a közgyűlés bölcsesége által utódainkúl kijelölendő férfiak arravalósága, kész­séges odaadása körünk további virágzó fejlődése szol­gálatában fogja kipótolni az általunk hagyott hézagokat. * * * E három évről szóló jelentésem természetesen nem teszi feleslegessé a Kör múlt évi tevékenységéről szóló beszámolást. És itt talán az általános meggyőződésnek vagyok hű tolmácsa, ha azt mondom, hogy a Kör múlt évi élete, tevékenysége semmivel sem maradt el az előbbi évekkel szemben. Meggyőz erről a tagmozgalmi kimutatás, a pénztár állapota, az estelyeket kisérő bírá­lat egyaránt. * * * A tagmozgalmi kimutatás szerint kiléptek a Kör tagjai sorából Ballay Győző, Bodnár László, Galli Lajos, Géczy Ádám, Gönc-zy István, Horváth Ferencz, Hunyady László, Kállay Emii. Lavotha Béla, Polonkay Imre, Székely József, Vay Péter, Vidovich László, vagyis ösz­szesen 13-án ; eltávozták: Hajós Emil, Moskovitz Henrik és Dr. Szentgyörgyi Ernő, tehát összesen 3-an: meg­háltálh.Iiördögh Dezső, Friedmann Sándor és Kelner Ede, összesen 3-an; a taglétszámban ezáltal keletkezett apadás 19 személyt tesz ki; mig új tagokul felvétettek : Berger Henrik, Burger István, Burger Móricz, Csengery Mihály, Dániel Sándor, Eckerdt Elek, Gansl József, Gráf Júlia, Dr. Gyurcsán Dezső, Heincz Frigyes, Hoffmann Sándor, Jármy János, Jármy József, Dr. Juhász Sándor, Klár Andor, Klár Béla, Klár Leó. Liptay Károlyné, Nagy Elek, Nagy Kálmán, Partos Jenő, Dr. Petrych Elemér, Dr. Propper Dezső, Reizmann Jenő, Schlichfer Gyula, Thoroczkay Gyula, Ungár Béla, Br. Vay Arnoldné, Weisz Ferencz, Dr. Wilt György — összesen 30-ra, úgy, hogy a taglétszám tényleges emelkedése: 11, ­vagyis, az összes rendes tagok száma ma már 308-at tesz. Hatalmas, a város és vármegye szinét-javát ma­gában foglaló testület, — igazi kultúrhivatásra ter­mett Kör! * + + A pénztár állapotát Bleuer Lajos, Dr. Ferlicska Kálmán és Martinyi József, valamint az alólirottból álló bizottság két izben tette vizsgálat tárgyává. A folyó évi május hó 5-én tartott második vizsgálat jegyzökönyve szerint 1903. deczember 31-én az állapot a következő volt: 1. összes bevételek 3804 K. 90 f. 2. összes kiadások 2584 K. 24 f. maradvány, mint 1903. decz. 31-iki pénztári egyenleg, 1220 K. 66 f. A vizsgálat napján, május hó 5-én pedig a Kör vagyoni mérlege a következő: összes vagyon 1346 kor. Rávetette fáradt tekintetét arra a kétségbeesett ábrázatra. Egy perc műve voll. — Fogja. Több pénzen nincs. Segítsen magán ezzel, a hogy tud. Lehet, hogy a másik hálálkodott. Az iró többé nem vetett ra ügyet. Kocogott ha­zafelé, a hol most őt várta hideg és üres asztal. Estig otthon gubbasztott, mert annyi pénze sem maradt, hogy egy pikkoló révéi m-ghuzta volna ma­gát a kávéházban. Este előleget kért a redaktor urtol. — Hisz tegnap kapott 4 koronát. — Odaadtam egy szegény szűkölködőnek. — Elég bolond volt. Akkor nagylelküsködjék az ember, ha maga nem vallja kárá 1. DJ mert a redaktor ur szive nem volt kőből, meg­lágyúlt ujabb 4 korona erejéig. Ez a 4 korona azonban n>>ra tehette jóra, a mit másfel napi kop'alás és 12 órai dermesztő híd g ron­tott a szervezetén. Pár nap multán a kórházba került. Hagymázt állapított meg nála a kezelő orvosa. A betegség tiz nap alatt végzett vele. Hideg fénnyel simogatta végig az ablakon beszű­rődő napsugár a kápolnában kiterített, sokat szenve­dett iró arculatát. Apró foltokban szaladt rajta végig a sugár, mint a kacagás vibráló hangja a levegőn. Mintha még a jóindulatokban bővelkedő nap is megmosolyogná : — Hát kellett ez neked, szegény bolond ? . . . kövér Ilma. 94 fillér, készpénz és takarékpénztári betét. Teher nincs. A folyó évi tagdíjakból várható még 200 kor. Megjegy­zem. hogy a kívánatra külön is felolvasható pénztár­vizsgálati jegyzőkönyv a pénztári főkönyv utolsó tétel­száma alatt szórói-szóra bejegyeztetett, s hogy a bizott­ság azt javasolja, hogy Dr. Popini Albert köri pénztá­rosnak a számadás idejére nézve, vagyis 1903. január 1-től 1904. május 5-ik napjáig a folyó évi tagdijak szá­madásának kivételével, mint a mely rovat a főkönyvben eddig kitölthető nem volt és csak a pénztár átadása alkalmával lesz kitölthető, — a felmentvény megadassék. * * * A mennyiben évi költségvetésünk január hó 1-töl deczember hó 31-ig tünteti fel a remélhető bevételeket és várható kiadásokat, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a pénztárkezelésnek a költségelőirányzathoz való viszonyáról akár általánosságban, akár egyes tételek szerint kellő tájékoztatást adhassunk. Mindössze annyit jegyezhetünk meg, hogy az 1903. júl. 1-töl deczember 31-éig megállapított költségvetésben előirányzott 135 kor. bevételi többlet, mint maradvány helyett a folyó 1904-ik évre majdnem 1000, koronával többet tudtunk áthozni, a mely kedvező eredményben legnagyobb részt vehet magának körünk pénztárosa, a ki valóban párat­lan erélylyel buzgólkodott különösen a hátralékos tag­dijak behajtása körül, úgy, hogy e czimen a múltban mindössze 37 korona hátrány mutatkozik. Azt hiszem, csak kötelességet teljesítünk, ha e tényről hálás elisme­réssel emlékezünk meg. * * * A múlt évi közgyűlés elé terjesztett s annak nagy­becsű jóváhagyásával megerősített működési tervhez képest, — a mennyiben a japán-estély kivihető nem volt, és gróf. Zichy Jenő úr személyes megjelenésével nem szerencséltetett, — 3 nyilvános és egy házi estélyt rendeztünk. Az első estélyt feledhetetlenné tette Sauer Emilnek, a világhírű zongoraművésznek, páratlan Chopin-interpre­tátornak, és az országszerte ismert nevü csevegőnek, l)r. Fekái Guulmalc szereplése. November hó 13-án tartottuk meg az estélyt nagyszámú közönség jelenlété­ben a következő műsorral: 1. Gavott és Variációk. Szerzette Ranieau J. 2. szonáta. Op. 53. (Allegro con brio. Adagio molto. Rondo.) Szerzette Beethoven L. 3. a) Nachtstück Op. 23. Nr. 4. b) Toccata, op. 7. Szerzette Schumann R. Zongorán előadja Sauer Emil. 4. „Chopin szerelme." Irta és előadja: l'ekár Gyula. 5. a. Rallada, Op. 23. b) Nocturne, Op. 27. Nr. 3. c) Keringő. Op. 42. d) Etude, Op. 25. Nr. 11. Szerzette : Chopin Fr. 6. a) Auf Flügeln Des Gesanges. Szerzették: Mendelssohn-Liszt, b) Danse des lutins. Szerzette Liszt. F. 6 a) Feuillea de tremble. Etude, Nr. 6. b) Propos de bal. c) Euíio de Vienne. Concert-keringő. Szerzette: Sauer E. Zongorán előadja : Sauer Emil. A művészetek barátainak kiváló élvezetre nyílt alkalfhuk a január hó 13-án rendezett estélyen is, melyet a következő műsorral rendeztünk: 1. Beethoven ifjúsága. Irta és fölolvassa: Dr. Tüdős Kálmán. 2. a) C-dur con­cert. op. 15. (Allegro con brio.) Szerzette: Beethoven, b) Magyar fantázia. Szerzette : Rubinstein. Két zongorán előadják: Dr. l'opini Albertné úrnő és P. Nagy Zoltán. 3. Levélária Mozart Don Jüan c. operájából. Énekli: Vasquez Molina grófnő, a m. k. opera művésznője. Zongorán kiséri: Szikla Adolf, a m. k. Opera kar­mestere. 4. Fantázia. Op. 95. Szerzette: Saint-Saens. Hárfán előadja: Mosshammer Román, a m. k. Opera hárfamüvésze. 5. Erkélyária (Elza álma Wagner Lohengrin c. operájából, b) Nagy belépő ária Wagner Tannháuser c. operájából. Énekli: Vasquez Molina grófnő, Zongorán kiséri: Szikla Adolf. 6. Borgia Lucrezia. Goncert-átirat. Szerzette: Liszt. Zongorán előadja: 1'. Nagy Zoltán. 7. Concertino. Szerzette: Oberthür. Hárfán előadja: Mosshammer Román. Harmóníumon kiséri: Szikla Adolf. 8. Cécilia-himnusz (Ave verum). Szerzette: Gounod. Énekli Vasquez Molina grófné. Hárfán és harmóniumon kisérik: Mosshammer Román és Szikla Adolf. — Ezen, igazán előkelő hivatásos művészek és kipróbált mű­kedvelők a zene, ének és költői reflexiók tágas, virágos mezejéről annyi sok szépet téptek és szórtak a közön­ség közé, hogy ez igazán a legemelkedettebb hangu­latban távozott a műélvezetet nyújtó estéről. A humoros estély rendezése iránt tett igéretünket márcziús hó elsején váltottuk be. Sikerült felolvasásra megnyernünk a szatmári Kölesei-Kör vezető férfiát, Dr. Fodor Gyulát, a ki „a test és részei" czimen olvasott fel egy mindvégig kedves, szellemes, kaczagtató tudomá­nyos rendszerű értekezést. Dienzl Oszkár, a jeles zene­művész, „Zenei bohóságok" és „l'arodisztikus változatok Flotow Mártájának ,Árva rózsa' cz. dalára" cz. szer­zeményeivel keltett derűs hangulatot hallgatóiban. Dr. Vietorisz József tagtársunk Tompa Mihály „A gólyához" cz. költeményének parródiáját adta elő hatásosan. Szerémy Zoltán, a Vígszínház művésze, „Szerelmi história zongora kísérettel" cz. humoros történetet, majd Vendrey Ferencz müvésztársával együtt a Rajna Ferencz szerzette 1 felvonásos bohózatot: „A kapitány és legényét", — továbbbá a „Troilus ésCressida" cz. 1 felvonásos tragé­diát, — végül Vendrey Ferencz „A banda" cz. Cuplet-t adta elő. Élénkítette az estét Jackson (Lindh) Elsa k. a. szereplése is, a ki „néger dalok és cake walk" — továbbá „fantasztikus hallet-részlet" czimen szereplő előadásával hozzájárult a húmor különböző birodalmát élvezettel bejáró közönség gyönyörködtetéséhez. Rákóczi emlékezetének szenteltük a márczius hó 24-én rendezett estét, melynek tárgya volt: vándorlás Rákóczi birodalmában. Irta: Siegmeth Károly, m. áll. vas. felügyelő, a kárpát-egyesület alelnöke. Fölolvasta : Dr. Vietorisz József. Az előadást kisérő vetített képeket bemutatta: a szerző. A Rákóczi ragyogó alakját va­lóban hü vonásokkal örökítette meg a szerző, midőn elvezetett a kuruezhadjárat számos, külsőleg szép, tör­ténelmi szempontból annyira emlékezetes színhelyére s egyúttal megmutatta annak a módját, mint lehet a tudományos ismereteket gyönyörködtető módon, kelle­mesen, és mégis kitörülhetetlen benyomásokat keltve a lélekben, terjeszteni. A kassai Rákóczi-szobor javára befolyt önkéntes adományokból ez este után 113'60 ko­ronát" küldhettünk el körünk nevében. * • *

Next

/
Oldalképek
Tartalom