Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-03 / 1. szám
N Y t R V 1 D ÍK Alagcsövezés ós kenderterinelés. Olvasva a .Nyírvidék" megelőző számában a vármegyei gazdasági egyesület legutóbbi közgyűlésén a Járray Tamás kultúrmérnök által tett — mezőgazdasági érdekeink előmozdítására irányuló indítványokat : még abban az esetben is megteszem ezekre szerény észrevételeimet, ha az ő vagy más — velem ellenkező nezeten levő valamelyik gazda társam mosolyát csalnám is ki. Az egyik indítvány a ,talaj alagcsövezése", a másik „kendertermelés meghonosítása" volt. Hát először is üdvözlőm e téren Jármy Tamás urat! Nincs ugyan szerencsém őt személyesen ismerni; — ismerősei nemes ambitiókkal telt, komoly, munkás, törekvő fiatal embernek ismerik. Én — ha soha nem is hallom felőle e dicséretes tulajdonságokat: akkor is a legnagyobb elismeréssel adózom neki ez irányban megkezdett szerepléseért. Végtelen nagy szükségünk van nekünk magyar gazdáknak a Jármy Tamásokra, hogy a mai nehez, gazdasági viszonyok közt minél többen, minél komolyabban foglalkoznának es keresnék a módokat, eszközöket azok, kik arra hivatottak, a gazdaközőnség anyagi gyarapodásának titkait kutatni. Nem tudom az az alagcsővezési tervezet a vármegye egesz területére (termeszetesen a lapályokat értve) vagy annak csak bizonyos vidékére vonatkozik-e? például az u. n.: Nyírre 'i avagy a felső-szabolcsi tiszai ariérre ? mert Szabolcs vármegye talajviszonyait tekintve — kevéskivétellel — körülbelül e ket vidékre osztható. A Nyírség talajviszonyait csak nagy általánosságban ismerem ; ennélfogva — esetleg a nyíri lapályokra tervezett alagcsövezésre határozott véleményt nem mondhatok. A Nyírségen — hullámos területénél fogva a nyíri dombokból, kiszivárgó s azokról a téli csapadék rohamos lefolyásával — a lapályokon hírtelen összefutó vizek elvezetésére tervezett alagcsövezés ill-ott talán valamennyire indokolt lehet s megengedem, némi haszonnal is járhat; de ha Jármy Tamás ur, az alagcsövezés czélszcrűségét a felső-szabolcsi tiszai ártérre is vonatkoztatta: hát akkor bocsánatot kérek tőle, do én azt hiszem, hogy őa mi talajviszonyainkkal talán nem eléggé ismerős. Mert igaz, hogy a mi lapályainkat meglehetős vastagon borító humus alatt egy kitűnő agyagréteg van, de az — hála az Istennek — annyira víz átbocsátó,' hogy arra eshetik akár az özönviz, akkor sem áll meg rajta, hanem szépen beszivárog, fenyesen jgazolja ezt éppen a most honapok óta tartó nagy esőzések uláni képe a tiszai ártérnek, — míg ellenben a tényleg víz át nem bocsátó altalajjal bíró területeken egy júliusi augusztusi negyedórai esőzés után is tenger van, mely aztán csakis a bogárhátra szántott földek szélső barázdáin húzódik le csendesen. De megvallom — kivéve a szikes laposokat, — melyeknél azonban az alagcsövezés legkevesbé fizetné ki magát — én Szabolcs vármegyeben olyan területet, hol az altalaj viz át nem bocsáto sehol nem ismerek. De eltekintve ettől, ha áll is az, a mit én készséggel ismerek el, hogy t. i. az alagcsövezes hátrányára semmi körülmények kőzt nincs a talajnak, már csak azért sem, mivel a felesleges csapadékot allilolag mintegy elraktározza, amint azt 30 esztendővel ezelőtt, — a mikor az alagcsövezés Magyarországon még úgyszólván csecsemőkorát élte, — Magyar-Óváron igyekeztek a fejünkbe verni, a mit én ugyan akkor sem hittem el s megvallom ma sem hiszek, — ha áll is az — mondom hojy az alagcsövezés csak hasznára van a talajnak, tekintve a tetemes előállilasi fenntartási költséget s tekintve továbbá, hogy a csövek bedugulnak, megrekednek s akkor természetesen rendeltetésüknek nem felelnek meg, én az alagcsövezést csak oly vidéken tartom beállitandónak, ahol arra feltétlenül szükség van, ahol az altalaj tényleg viz át nem bocsátó; de nálunk szükségét egyáltalában nem látom. Természetesen privát passzióból varjú. Az egyszerű varjú, a gyomor lény a kí a szerelmet és a tavaszt elfelejtette azon egyszerű okból mert tel van. Díszes társaság kotorász amott nézzék. Fekete kabatjukon aczélkék meg bíboros zománcz villog. A viselkedésük oly szerény, egymás iránt oly figyelmesek, mintha a Sacré (Joeur növendékei volnának és nem pápista varnyuk. Az a hely pedig a hol a tapadó szálmát válogatják nem is a (Jaray szomszéd ^bocsánat) trágya dombja lenne, hanem valami elegáns budjar. Láthatjuk a varjakat mindenütt A nádas tető moliai közt ép űgy elkeresget, mint a disznó perzseles nyomán, vagy a szemétdombokon. A keitek alján, a szalmával lodött vermek közt, a kalangyákon, kazlakon a tengeri góré tájékán mindenült jelen van, mindenütt tartja a markát. Ha átszállt egyik háztetőről a másikra, vagy egy kis szag miatt egyik utczárol a másikra a repülése olyan mesterkéletlen, a mint egy hordár járása nem lehet dendis. Nagy csőrét csak tolja előre és lomha szárnyaival lapátolja a ködöt, kutyagol a levegőben. Unalmas a varjú és lapos, mint egy miniszteri leirat stílusa. • » * Alkonyodik. A búcsúzó nap nem sósára itt liágy és itt marad utána egy színtelen, hideg téli éjszaka. Tárlatot rendez kárpótlásul a nap, hogy oly haunr el kell bennünket hagynia. Az óriási képes rnokban ragyogva ömlik végig a színek zuhataga. Emitt egy felhő folt pláne air-ben, mint egy hullámos szakállú Zeüsz fő. Amott aktok alabástrom testtel. Égő város tovább. Égig vágó lángsugarakkal és egy pokol sötétségével goinolyodó füst tömeggél. Másutt csatakép. Egymásba roppanó hadtestek. Fölöttük a meztelen aczél villámlása. Alattuk az ömlő vér fekete vörös folyama. Emitt idill, smaragdzöld folton, fehér bárány felhők. Enyhe tengerparti tájrészlet amott. Homokos partszegély mögött a csöndes, a végtelen tenger. Kelet felé megkomolyodnak a szinek. Rózsaszín és lila fátyol omlik a felhő óriások sötét szakadékaira. bárki is kísérletezhet vele, kinek az ilyen kísérletezésekhez felesleges pénze van. Sajnálattal kell továbbá kijelentenem, miszerint én, a mi jelenlegi gazdasági és talajviszonyaink mellett a kendertermelést sem pártolhatom. Azt nem vonhatom kétségbe, hogy a délvidéken például a Bácskában haszonnal termelik a kendert. De koránt se áltassuk mi magunkat azzal, minlha talán ez a mi talajunk az a . kiaknázhatatlan bácskai mély termőrétegü, kötött, kitűnő őstermészetü talaj lenne; — ellenkezőleg a mi földünk nagyrésze — egy ilyen jelentéktelen százalék ásványu alkatrész (kovaporlódvány) kivételével, kizárólag növényi korhanyból (humus) áll, melyben abszolúte semmifele agyagalkatresz nem lévén; olyan laza, olyan könnyű, melyet a szel tetszése szerint hord, hogy az bizony a trágyázasra már ez időszerint is nagyon rá van utalva. Én azt nem állítom korántsem, hogy a humus nem jo, hiszen az a talaj jó, a melyben humus van, de azt allitom, hogy ily nagy mennyiségben lévén jelen, magában nem jó, hiszen jo föld a homok is; sőt azt mondják, nincs rosz föld, csak rosz gazda van, de valamint magában a homok sem jó humus nélkül, ugy nem jó a humus sem magában, nurt en részemről jo földnek mégis csak azt tartom, melyben egy bizonyos agyag alkatrész bizonyos kötöttség van. Engem a kendertermeléstől még az olyan példák sem riasztanának el, mint például a Laczay Laczi sogor sárospataki kendertermelési kísérletezése; mely nem tudom mi okból mondott csütörtököt; de — miután a gazdalkodás egyik nagy elve, hogy a talajnak vissza kell adni, a mit tőle elveszünk, — oly vidéken, hol a talaj már ma is trágyára van utalva, hol különben is dohány termelést űznek 's a dohány meg egy jó zöld trágyát is ad, míg a leszántott kóró el nem rothad, a talajt a levegő, napsugar behatásának nyitva tartja, hol e mellett ezukorrepát, káposztát, zöldségét haszonnal termelnek : ott én nagyon is megfontolandónak tartom, hogy belemenjünk-e egy olyan ipari növény termelésébe, melyhez a mi földünket eléggé gazdagnak nem tartom s a mely növény a földet csak zsarolja, de vissza egyáltalán nem ad semmit. Szerintem inkább azon kellene lenni, hogy a vármegye területére még több dohánytermelési engedelyt juttatna a magas kincstár 's főként, hogy a jövedek térne el attól a szabálytól, mely szerint egy ugyanazon területen csakis az 5-ik évben enged dohányt ültetni, — ha "ugyanis ettől a szabálytól eltekintene a magas kincstar, sokkal több jóminőségü dohánylevelet nyerne. Nehogy azonban azt gondolja Jarmy Tamás ur, minlha en valami felettébb csökönyös lermeszelü, conservulív godolkozácu rétközi tukorizas vagyok, ki mindenfele újjitásokkal pusztán elvből (mivel 111a nálunk minden elvből történik, — állok hadilábon — a mikor eddigi szereplése is már arról gyöz meg engem, hogy ő a mi mezőgazdasági culturális viszonyaink iránt mily melegen érdeklődik: az a kéres-enr van hozzá, hogy az alagcsövek helyett állítson be inkább ide a tiszai ártérre nekünk egy gőzekét, a mely szept. oktober hónapokban okszerűen beosztva a munkát, felszínre hozná nekünk azt a humns alatt levő kitűnő agyag réteget, mely a humussal összevegyülve adna aztan evek múlva egy kitűnő kevert termőföldet. A kenderterinelés helyett pedig inkább alakítsunk tejszóvetkezeteket, természetesen minél nagyobb tömegben, bevonva a kisgazdákat is és kizarólag sajtkeszitesre berendezkedve. Hol a répának minden válfaja a mesterséges takarmányok nagy resze oly szép terméseket ad, ott a tejszövetkezet talan kellő haszonal is működhetnek s altala természetesen a talaj termőképessége nagyot emelkednék. Hosszura nyúlt levelemet azzal az egy szerény megjegyzéssel végzem, hogy t. i.: én magamat sem jó Egészén nyugaton pjdig már látszik fekete szemöldje az ejszakanak. Fbben a színekkel boritolt kupolában csöndes és metsző hideg a levegő. Csak alant hallatszik valami gyönge nesz. A rozsdabarna erdő bokrai és fiatal fái suttognak egymasnas egymásba fo.iódo galyaikkal. A tölgyes még nem hanyta le száradt levelét. A zseinlyesarga elhalt levelek ott fityegnek még az agakon. Azok közt éjjeli szallásra húzódik a sármány, a kenderike és a mezei vereb ; fészkelődve kevéssé és elhallgatva nagyon. Büszke csapat közeledik a magasságban. Iránya az erdő. Biztos szárnycsapásokkal hasitjak a levegő eget. Fekete kabatjuk élesen kiválik az alkonyati ég ragyogó hatteréből, mint balban a lányok ruhái közül kitűnik a frakk. Álmélkodva nézem a szabatos röptű csapatot, mely olyan fesztelenül érzi magat abban az imádságos szép magasban. És a mint nézem a délezeg szárnyasokat, elem ugrik egy pajkos manó. Kep van a kezében és mulatja Jánost az egyszerűt, az igénytelent, mutatja a ködmenes varjut, meg a vetési varjut a mint alázatosan felszedi a mit az utcán mások elhullatlak és látom őket, a mint gondülte arccal bolygatják a szemétdomb mismásait. Ez a hasonlatosság János és a varjak között. * * » Mar fölöttem száll a varjú csapat. Par száz főnyi csupán, de az csak elővéde egy egész hadtestnek. Jönnek folyton a többiek a varos felől. Hatvan, nyolezvan repül széltében es lehet három kilometer hosszú az egesz csíkié. A sok madárszárny itt, a hol mar alacsonyabban szállnak, olyan zúgást támaszt mint a vihar. Mikor a. egesz tömeg hozzám er úgy hömpölyög a magasban, mint egy nyugtalan nagy tolyam a melynek minden hullamfodra egy-egy varnyuszarny. (jyakran elnézem, hogy gyúl nyugvóra a környékből a sóstói erdőre a varjuság. Hetedhét határnak oda gyűl minden karogója. A vetési varjú az ornitologusok szerint telente délre vonul. A Lőtünk északon lakozó igen, de a mieink itt maradnak g/arapadva a német és galicziai vetes tisztító es pusztítókkal. Ez a magyarázata annak az óriási madár tömegnek, mely ellepi a nyiregygazdának, sem csalhatatlannak nem tartom; — mások meggyőződését mindenkor respectálom; — éppen azért nagyon örvendenék rajta, ha ezekhez a nagyon is közérdekű dolgokhoz minél többen hozzá szólanának, sőt őszintén megvallom, e soroknak tulajdonképeni czéljuk éppen az lenne, hogy általuk képzettebb gazdainkat felszólalásra birjam; — hogy meghányva, rostálva a felvetett eszméket: hátha a mi számunkra maradna valami üdvös eszme a rostában. Mezőssy Gusztáv. Fölhívás előfizetésre. A „Nyirvidék" 25-ik évfolyamára előfizetést nyituuk s kérjük a vármegye és Nyíregyháza város közönségének további támogatását. Nyíregyháza, 1904:. jan. 3. Inczédy Lajos, Jóba Elek, a „Nyirvidék" a „Nyirvidék kiadóf,-szerkesztője. tulajdonosa. Előfizetési árak: egész évre : 8 korona, félévre: 4 » negyed évre: 2 „ ÚJDONSÁGOK Uoldog újévet kívánunk lapunk előfizetőinek, munkatársunknak es jóbarátainknak. Újévi tisztelgések. A vármegyénél, a városnál, a törvényszéknél, a pénzügyigazgatóságnál, a postán, a dohány hivataloknál, mindenütt a közhivatalokban az idén is végbementek a szokásos újévi üdvözlések. A vármegyeházán a kisteremben fogadta S z i k s z a y P á 1 alispán, a csaknem teljes számban megjelent tisztviselői kar újévi üdvözletét. Fejér laire főügyész üdvözölte — a beteg főjegyző helyett és az ő megbízásából — az alispánt, keresetlen, de őszinte, igaz szavakkal tolmácsolva azt a bizalmat, tiszteletet és szeretetet, amelyet az egész vármegyei tisztikar az alispán iránt érez s azzal az óhajtással fejezve be — zajos helyeslések között — a gratulációt, hogy még évek hosszú során át állhasson erőben és egeszségben Szaboicsvarmegye tisztikarának élén. Szikszay Pál alispán szívből fakadt meleg érzéssel köszönte meg a tisztikar kifejezett jó kivánatait. Utalt a letűnt esztendőnek a közigazgatás szempontjából való nagy jelentőségéie es örömmel konstatalta, hogy az új ügyrend, mely a letűnt esztendő elején lépett eletbe, nálunk Szabolcsvármegyében; a tisztikar arravalósága és buzgó munkássága folytán, minden nehézség és minden fennakadás nélkül a maga egészében megvalósult. Reflektálva meg a tisztviselői kar szónokának arra a kérésére, hogy a közigazgatási hivatali személyzet anyagi érdekeinek istápolására az elmúlt esztendőben kifejtett buzgalmat es tevekenységét a jövőben is és különösen a beköszöntött új esztendőben is — amikor ennek a nagyfontosságú kérdésnek a rendezése, minden valószínűség szerint — megoldasra kerüli — ne vonja meg a vármegyei közigazgatás alkalmazottaitól: kijelentette az alispan, hogy miként a múltban is szivén viselte ennek a nagy érdeknek a megvalósulását, úgy ezután is minden erejevei és minden érvényesíthető befolyásával fáradni és dolgozni fog azon, hogy a vármegyei tisztviselők es alkalmazottak tovább fenn nem tartható fizetési viszonyai rendeztessenek. Szívélyes hangon kívánva ezután boldog új esztendőt a megjelent tisztikarnak, rövid időzés után, átvezette azt a vármegye főispánjához. Báró Feilitzsch Berthold főispán hivatalos szobájában fogadta a vármegye tisztikarát. házi környéket. Az őszön egy barátommal — hozzávetőleg, keresztben, hosszában számolva a vonuló csapatot, — megállapítottuk, hogy körülbelül 8JO,OJO varjú gyűlt a sóstói erdőbe. Akkor még a Hím-be mentek aludni. November végén már az a szálerdő volt a menedékük, a mely a sóstói út es a vasút keresztezése mögött a nyugati erdő szélig terjed. Megszállás előtt nagy repülési gyakorlatokat tartottak. Mintha valami óriási kavaró kavargatta volna azt a madar tömeget, úgy mozogtok folytonos áramlásban egy falu szélességen. A fák és a sűrűsödő homály védelmében oda mentünk lopakodva a hol aludni szándékozták. Mikor el-elvágott fölöttünk a híg tömeg, úgy zúgott ezernyi szárnyuk mint a legvadabb hortobágyi szel és a mellett olyan kopogtatást rendeztek, a száradó falombokon es a zizzenő avaron — nem inoniom, hogy mivel — mintha csendes eső esett volna. Mikor megtelepedtek a fákon, a sötétben azt hihettük, hogy újra lombdíszt öltöttek a letarlott galyak. Az idei baraczk termés nem húzta le jobban a galyaíat, mint a varjuk a matrácznak hasznait faágakat. A fülsiketítő zaj elcsitult és csak itt-ott hallatszott még egy-egy áltnos károgás. Decemberben már az irtás makkfáit sőt a zsidó temető mögötti karó erdőt is jónak találtak ejjeli szállasra. Oda gyűltek a simáról, a császár szállásról. Esténként latnatta a gyülekező fekete népet át evezni a város fölött az is, a ki az égen ragyogó csillagot, vagy a fönn repülő varjut egy szemmii nézi. Érdekes diskurzust folytat a menetelő varjú sereg. Nem tiszta károgás a hangjuk, a mit nap közben a maguk mulattatasára, vagy tarsaik összehívására olyan gyakran hallatnak, hanem csak torokhang tőredekek — holmi szolgalati nyelv — krrr, korrr inondogatjak bambán. A csókák hangja tisztán kiválik. Mint a varjú félek általaban a csóka is szereti az apró fém értéktárgyakat, a csillogó, villogó apróságokat. GyermekA legelegánsabb és legdivatosabb báli ruhák, alkulini ruhák és blousok készülnek UngÁr Lipót tlivatterinében Nyíregyházán, Iskola-ti. 0. 7-jj -r