Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

N Y t R V 1 D ÍK Alagcsövezés ós kenderterinelés. Olvasva a .Nyírvidék" megelőző számában a vár­megyei gazdasági egyesület legutóbbi közgyűlésén a Járray Tamás kultúrmérnök által tett — mezőgazdasági érdekeink előmozdítására irányuló indítványokat : még abban az esetben is megteszem ezekre szerény észre­vételeimet, ha az ő vagy más — velem ellenkező nezeten levő valamelyik gazda társam mosolyát csalnám is ki. Az egyik indítvány a ,talaj alagcsövezése", a másik „kendertermelés meghonosítása" volt. Hát először is üdvözlőm e téren Jármy Tamás urat! Nincs ugyan szerencsém őt személyesen ismerni; — ismerősei nemes ambitiókkal telt, komoly, munkás, törekvő fiatal embernek ismerik. Én — ha soha nem is hallom felőle e dicséretes tulajdonságokat: akkor is a legnagyobb elismeréssel adózom neki ez irányban meg­kezdett szerepléseért. Végtelen nagy szükségünk van nekünk magyar gazdáknak a Jármy Tamásokra, hogy a mai nehez, gazdasági viszonyok közt minél többen, minél komolyabban foglalkoznának es keresnék a módo­kat, eszközöket azok, kik arra hivatottak, a gazdaközőn­ség anyagi gyarapodásának titkait kutatni. Nem tudom az az alagcsővezési tervezet a vár­megye egesz területére (termeszetesen a lapályokat értve) vagy annak csak bizonyos vidékére vonatkozik-e? például az u. n.: Nyírre 'i avagy a felső-szabolcsi tiszai ariérre ? mert Szabolcs vármegye talajviszonyait tekintve — kevés­kivétellel — körülbelül e ket vidékre osztható. A Nyírség talajviszonyait csak nagy általánosság­ban ismerem ; ennélfogva — esetleg a nyíri lapályokra tervezett alagcsövezésre határozott véleményt nem mond­hatok. A Nyírségen — hullámos területénél fogva a nyíri dombokból, kiszivárgó s azokról a téli csapadék rohamos lefolyásával — a lapályokon hírtelen összefutó vizek elvezetésére tervezett alagcsövezés ill-ott talán vala­mennyire indokolt lehet s megengedem, némi haszonnal is járhat; de ha Jármy Tamás ur, az alagcsövezés czélszcrű­ségét a felső-szabolcsi tiszai ártérre is vonatkoztatta: hát akkor bocsánatot kérek tőle, do én azt hiszem, hogy őa mi talajviszonyainkkal talán nem eléggé ismerős. Mert igaz, hogy a mi lapályainkat meglehetős vastagon borító humus alatt egy kitűnő agyagréteg van, de az — hála az Istennek — annyira víz átbocsátó,' hogy arra eshetik akár az özönviz, akkor sem áll meg rajta, hanem szépen beszivárog, fenyesen jgazolja ezt éppen a most honapok óta tartó nagy esőzések uláni képe a tiszai ártérnek, — míg ellenben a tényleg víz át nem bocsátó altalajjal bíró területeken egy júliusi augusztusi negyedórai esőzés után is tenger van, mely aztán csakis a bogárhátra szántott földek szélső baráz­dáin húzódik le csendesen. De megvallom — kivéve a szikes laposokat, — melyeknél azonban az alagcsövezés legkevesbé fizetné ki magát — én Szabolcs vármegyeben olyan területet, hol az altalaj viz át nem bocsáto sehol nem ismerek. De eltekintve ettől, ha áll is az, a mit én kész­séggel ismerek el, hogy t. i. az alagcsövezes hátrányára semmi körülmények kőzt nincs a talajnak, már csak azért sem, mivel a felesleges csapadékot allilolag mintegy elraktározza, amint azt 30 esztendővel ezelőtt, — a mikor az alagcsövezés Magyarországon még úgyszólván csecsemőkorát élte, — Magyar-Óváron igyekeztek a fejünkbe verni, a mit én ugyan akkor sem hittem el s megvallom ma sem hiszek, — ha áll is az — mondom hojy az alagcsövezés csak hasznára van a talajnak, tekintve a tetemes előállilasi fenntartási költséget s tekintve továbbá, hogy a csövek bedugulnak, megrekednek s akkor természetesen rendeltetésüknek nem felelnek meg, én az alagcsövezést csak oly vidéken tartom be­állitandónak, ahol arra feltétlenül szükség van, ahol az altalaj tényleg viz át nem bocsátó; de nálunk szükségét egyáltalában nem látom. Természetesen privát passzióból varjú. Az egyszerű varjú, a gyomor lény a kí a szerelmet és a tavaszt elfelejtette azon egyszerű okból mert tel van. Díszes társaság kotorász amott nézzék. Fekete kabatjukon aczélkék meg bíboros zománcz villog. A viselkedésük oly szerény, egymás iránt oly figyelmesek, mintha a Sacré (Joeur növendékei volnának és nem pápista varnyuk. Az a hely pedig a hol a tapadó szál­mát válogatják nem is a (Jaray szomszéd ^bocsánat) trágya dombja lenne, hanem valami elegáns budjar. Láthatjuk a varjakat mindenütt A nádas tető moliai közt ép űgy elkeresget, mint a disznó perzseles nyomán, vagy a szemétdombokon. A keitek alján, a szalmával lodött vermek közt, a kalangyákon, kazlakon a tengeri góré tájékán mindenült jelen van, mindenütt tartja a markát. Ha átszállt egyik háztetőről a másikra, vagy egy kis szag miatt egyik utczárol a másikra a repülése olyan mesterkéletlen, a mint egy hordár járása nem lehet den­dis. Nagy csőrét csak tolja előre és lomha szárnyaival lapátolja a ködöt, kutyagol a levegőben. Unalmas a varjú és lapos, mint egy miniszteri leirat stílusa. • » * Alkonyodik. A búcsúzó nap nem sósára itt liágy és itt ma­rad utána egy színtelen, hideg téli éjszaka. Tárlatot rendez kárpótlásul a nap, hogy oly haunr el kell bennünket hagynia. Az óriási képes rnokban ragyogva ömlik végig a színek zuhataga. Emitt egy felhő folt pláne air-ben, mint egy hullámos szakállú Zeüsz fő. Amott aktok alabástrom testtel. Égő város tovább. Égig vágó láng­sugarakkal és egy pokol sötétségével goinolyodó füst tömeggél. Másutt csatakép. Egymásba roppanó hadtestek. Fölöttük a meztelen aczél villámlása. Alattuk az ömlő vér fekete vörös folyama. Emitt idill, smaragdzöld folton, fehér bárány felhők. Enyhe tengerparti tájrészlet amott. Homokos partszegély mögött a csöndes, a végtelen tenger. Kelet felé megkomolyodnak a szinek. Rózsaszín és lila fátyol omlik a felhő óriások sötét szakadékaira. bárki is kísérletezhet vele, kinek az ilyen kísérletezések­hez felesleges pénze van. Sajnálattal kell továbbá kijelentenem, miszerint én, a mi jelenlegi gazdasági és talajviszonyaink mellett a kendertermelést sem pártolhatom. Azt nem vonhatom kétségbe, hogy a délvidéken például a Bácská­ban haszonnal termelik a kendert. De koránt se áltassuk mi magunkat azzal, minlha talán ez a mi talajunk az a . kiaknázhatatlan bácskai mély termőrétegü, kötött, kitűnő őstermészetü talaj lenne; — ellenkezőleg a mi földünk nagyrésze — egy ilyen jelentéktelen százalék ásványu alkatrész (kova­porlódvány) kivételével, kizárólag növényi korhanyból (humus) áll, melyben abszolúte semmifele agyagalkatresz nem lévén; olyan laza, olyan könnyű, melyet a szel tetszése szerint hord, hogy az bizony a trágyázasra már ez időszerint is nagyon rá van utalva. Én azt nem állítom korántsem, hogy a humus nem jo, hiszen az a talaj jó, a melyben humus van, de azt allitom, hogy ily nagy mennyiségben lévén jelen, magában nem jó, hiszen jo föld a homok is; sőt azt mondják, nincs rosz föld, csak rosz gazda van, de valamint magában a homok sem jó humus nélkül, ugy nem jó a humus sem magában, nurt en részemről jo földnek mégis csak azt tartom, melyben egy bizonyos agyag alkatrész bizonyos kötöttség van. Engem a kendertermeléstől még az olyan példák sem riasztanának el, mint például a Laczay Laczi sogor sárospataki kendertermelési kísérletezése; mely nem tudom mi okból mondott csütörtököt; de — miután a gazdalkodás egyik nagy elve, hogy a talajnak vissza kell adni, a mit tőle elveszünk, — oly vidéken, hol a talaj már ma is trágyára van utalva, hol különben is dohány termelést űznek 's a dohány meg egy jó zöld trágyát is ad, míg a leszántott kóró el nem rothad, a talajt a levegő, napsugar behatásának nyitva tartja, hol e mel­lett ezukorrepát, káposztát, zöldségét haszonnal termel­nek : ott én nagyon is megfontolandónak tartom, hogy belemenjünk-e egy olyan ipari növény termelésébe, melyhez a mi földünket eléggé gazdagnak nem tartom s a mely növény a földet csak zsarolja, de vissza egy­általán nem ad semmit. Szerintem inkább azon kellene lenni, hogy a vár­megye területére még több dohánytermelési engedelyt juttatna a magas kincstár 's főként, hogy a jövedek térne el attól a szabálytól, mely szerint egy ugyanazon területen csakis az 5-ik évben enged dohányt ültetni, — ha "ugyanis ettől a szabálytól eltekintene a magas kincstar, sokkal több jóminőségü dohánylevelet nyerne. Nehogy azonban azt gondolja Jarmy Tamás ur, minlha en valami felettébb csökönyös lermeszelü, conser­vulív godolkozácu rétközi tukorizas vagyok, ki minden­fele újjitásokkal pusztán elvből (mivel 111a nálunk minden elvből történik, — állok hadilábon — a mikor eddigi szereplése is már arról gyöz meg engem, hogy ő a mi mezőgazdasági culturális viszonyaink iránt mily melegen érdeklődik: az a kéres-enr van hozzá, hogy az alagcsövek helyett állítson be inkább ide a tiszai ártérre nekünk egy gőzekét, a mely szept. oktober hónapokban ok­szerűen beosztva a munkát, felszínre hozná nekünk azt a humns alatt levő kitűnő agyag réteget, mely a humussal összevegyülve adna aztan evek múlva egy ki­tűnő kevert termőföldet. A kenderterinelés helyett pedig inkább alakítsunk tejszóvetkezeteket, természetesen minél nagyobb tömeg­ben, bevonva a kisgazdákat is és kizarólag sajtkeszitesre berendezkedve. Hol a répának minden válfaja a mesterséges takarmányok nagy resze oly szép terméseket ad, ott a tejszövetkezet talan kellő haszonal is működhetnek s altala természetesen a talaj termő­képessége nagyot emelkednék. Hosszura nyúlt levelemet azzal az egy szerény meg­jegyzéssel végzem, hogy t. i.: én magamat sem jó Egészén nyugaton pjdig már látszik fekete szemöldje az ejszakanak. Fbben a színekkel boritolt kupolában csöndes és metsző hideg a levegő. Csak alant hallatszik valami gyönge nesz. A rozsdabarna erdő bokrai és fiatal fái suttognak egymasnas egymásba fo.iódo galyaikkal. A tölgyes még nem hanyta le száradt levelét. A zseinlye­sarga elhalt levelek ott fityegnek még az agakon. Azok közt éjjeli szallásra húzódik a sármány, a kenderike és a mezei vereb ; fészkelődve kevéssé és elhallgatva nagyon. Büszke csapat közeledik a magasságban. Iránya az erdő. Biztos szárnycsapásokkal hasitjak a levegő eget. Fekete kabatjuk élesen kiválik az alkonyati ég ragyogó hatteréből, mint balban a lányok ruhái közül kitűnik a frakk. Álmélkodva nézem a szabatos röptű csapatot, mely olyan fesztelenül érzi magat abban az imádságos szép magasban. És a mint nézem a délezeg szárnyasokat, elem ugrik egy pajkos manó. Kep van a kezében és mulatja Jánost az egyszerűt, az igénytelent, mutatja a ködmenes varjut, meg a vetési varjut a mint alázatosan felszedi a mit az utcán mások elhullatlak és látom őket, a mint gondülte arccal bolygatják a szemétdomb mismásait. Ez a hasonlatosság János és a varjak között. * * » Mar fölöttem száll a varjú csapat. Par száz főnyi csupán, de az csak elővéde egy egész hadtestnek. Jön­nek folyton a többiek a varos felől. Hatvan, nyolezvan repül széltében es lehet három kilometer hosszú az egesz csíkié. A sok madárszárny itt, a hol mar alacso­nyabban szállnak, olyan zúgást támaszt mint a vihar. Mikor a. egesz tömeg hozzám er úgy hömpölyög a magasban, mint egy nyugtalan nagy tolyam a melynek minden hullamfodra egy-egy varnyuszarny. (jyakran elnézem, hogy gyúl nyugvóra a környék­ből a sóstói erdőre a varjuság. Hetedhét határnak oda gyűl minden karogója. A vetési varjú az ornitologusok szerint telente délre vonul. A Lőtünk északon lakozó igen, de a mieink itt maradnak g/arapadva a német és galicziai vetes tisztító es pusztítókkal. Ez a magyarázata annak az óriási madár tömegnek, mely ellepi a nyiregy­gazdának, sem csalhatatlannak nem tartom; — mások meggyőződését mindenkor respectálom; — éppen azért nagyon örvendenék rajta, ha ezekhez a nagyon is közérdekű dolgokhoz minél többen hozzá szólanának, sőt őszintén megvallom, e soroknak tulajdonképeni czéljuk éppen az lenne, hogy általuk képzettebb gazdain­kat felszólalásra birjam; — hogy meghányva, rostálva a felvetett eszméket: hátha a mi számunkra maradna valami üdvös eszme a rostában. Mezőssy Gusztáv. Fölhívás előfizetésre. A „Nyirvidék" 25-ik évfolyamára előfize­tést nyituuk s kérjük a vármegye és Nyíregy­háza város közönségének további támogatását. Nyíregyháza, 1904:. jan. 3. Inczédy Lajos, Jóba Elek, a „Nyirvidék" a „Nyirvidék kiadó­f,-szerkesztője. tulajdonosa. Előfizetési árak: egész évre : 8 korona, félévre: 4 » negyed évre: 2 „ ÚJDONSÁGOK Uoldog újévet kívánunk lapunk előfizetőinek, munkatársunknak es jóbarátainknak. Újévi tisztelgések. A vármegyénél, a városnál, a törvényszéknél, a pénzügyigazgatóságnál, a postán, a dohány hivataloknál, mindenütt a közhivatalokban az idén is végbementek a szokásos újévi üdvözlések. A vármegyeházán a kisteremben fogadta S z i k s z a y P á 1 alispán, a csaknem teljes számban megjelent tiszt­viselői kar újévi üdvözletét. Fejér laire főügyész üdvözölte — a beteg fő­jegyző helyett és az ő megbízásából — az alispánt, keresetlen, de őszinte, igaz szavakkal tolmácsolva azt a bizalmat, tiszteletet és szeretetet, amelyet az egész vármegyei tisztikar az alispán iránt érez s azzal az óhajtással fejezve be — zajos helyeslések között — a gratulációt, hogy még évek hosszú során át állhasson erőben és egeszségben Szaboicsvarmegye tisztikarának élén. Szikszay Pál alispán szívből fakadt meleg ér­zéssel köszönte meg a tisztikar kifejezett jó kivánatait. Utalt a letűnt esztendőnek a közigazgatás szempontjá­ból való nagy jelentőségéie es örömmel konstatalta, hogy az új ügyrend, mely a letűnt esztendő elején lépett eletbe, nálunk Szabolcsvármegyében; a tisztikar arra­valósága és buzgó munkássága folytán, minden nehéz­ség és minden fennakadás nélkül a maga egészében megvalósult. Reflektálva meg a tisztviselői kar szónoká­nak arra a kérésére, hogy a közigazgatási hivatali személy­zet anyagi érdekeinek istápolására az elmúlt esztendőben kifejtett buzgalmat es tevekenységét a jövőben is és különösen a beköszöntött új esztendőben is — amikor ennek a nagyfontosságú kérdésnek a rendezése, minden valószínűség szerint — megoldasra kerüli — ne vonja meg a vármegyei közigazgatás alkalmazottaitól: kijelen­tette az alispan, hogy miként a múltban is szivén viselte ennek a nagy érdeknek a megvalósulását, úgy ezután is minden erejevei és minden érvényesíthető befolyásá­val fáradni és dolgozni fog azon, hogy a vármegyei tisztviselők es alkalmazottak tovább fenn nem tartható fizetési viszonyai rendeztessenek. Szívélyes hangon kívánva ezután boldog új eszten­dőt a megjelent tisztikarnak, rövid időzés után, átvezette azt a vármegye főispánjához. Báró Feilitzsch Berthold főispán hivatalos szobájában fogadta a vármegye tisztikarát. házi környéket. Az őszön egy barátommal — hozzá­vetőleg, keresztben, hosszában számolva a vonuló csapa­tot, — megállapítottuk, hogy körülbelül 8JO,OJO varjú gyűlt a sóstói erdőbe. Akkor még a Hím-be mentek aludni. November végén már az a szálerdő volt a menedékük, a mely a sóstói út es a vasút keresztezése mögött a nyugati erdő szélig terjed. Megszállás előtt nagy repülési gyakorlatokat tartot­tak. Mintha valami óriási kavaró kavargatta volna azt a madar tömeget, úgy mozogtok folytonos áramlásban egy falu szélességen. A fák és a sűrűsödő homály védelmében oda mentünk lopakodva a hol aludni szándékozták. Mikor el-elvágott fölöttünk a híg tömeg, úgy zúgott ezernyi szárnyuk mint a legvadabb hortobágyi szel és a mellett olyan kopogtatást rendeztek, a száradó falombokon es a zizzenő avaron — nem inoniom, hogy mivel — mintha csendes eső esett volna. Mikor megtelepedtek a fákon, a sötétben azt hihettük, hogy újra lombdíszt öltöttek a letarlott galyak. Az idei baraczk termés nem húzta le jobban a galyaíat, mint a varjuk a matrácznak hasznait faágakat. A fülsiketítő zaj elcsitult és csak itt-ott hallatszott még egy-egy áltnos károgás. Decemberben már az irtás makkfáit sőt a zsidó temető mögötti karó erdőt is jónak találtak ejjeli szál­lasra. Oda gyűltek a simáról, a császár szállásról. Esténként latnatta a gyülekező fekete népet át evezni a város fölött az is, a ki az égen ragyogó csillagot, vagy a fönn repülő varjut egy szemmii nézi. Érdekes diskurzust folytat a menetelő varjú sereg. Nem tiszta károgás a hangjuk, a mit nap közben a maguk mulattatasára, vagy tarsaik összehívására olyan gyakran hallatnak, hanem csak torokhang tőredekek — holmi szolgalati nyelv — krrr, korrr inondogatjak bambán. A csókák hangja tisztán kiválik. Mint a varjú félek általaban a csóka is szereti az apró fém érték­tárgyakat, a csillogó, villogó apróságokat. Gyermek­A legelegánsabb és legdivatosabb báli ruhák, alkulini ruhák és blousok készülnek UngÁr Lipót tlivatterinében Nyíregyházán, Iskola-ti. 0. 7-jj -r

Next

/
Oldalképek
Tartalom