Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

IV Ft I D .Vannak nekünk már elég törvényben gyökeredző kötelességünk! Lépten-nyomon beléjük ütközünk. Köszönjük ez ujabb készséget, de ez alkalommal mi jogért s nem kötelességért küzdünk !" Szóval « törvénynyel ott volnánk, a hová mádi polgártársunk jutott, mert a sztrájk a törvény ellen is kitörne. A törvényt, hogy százezrekkel, talán milliókkal szemben végrehajtsuk, újból csak a szuronyra kellene appellálnunk s fo'yna a vér nagyobb dicsőségére a XX-ik századnak. Elfogadom, hogy a munkaadó s muukás, tehát jelen esetben a gazda s arató közötti jogviszonyt rendezni kell. Dd ezzel nem akadályozhatnák meg azt, hogy politikai czélokért ne ragadjanak a munkások fegyvert! Szóval: ez is kell, az is kell! Hiába argumentáluuk itt azzal, ho^y a sztrike jogosulatlan fegyver! Hiaba figyelmeztetjük a munkást, hogy ót is kiszámithatlan károk érik! Ha az ember jogokért küzd, szabadságért küzd. A szabadsagharc/oknak vértanúi, hősei vannak, mert az ember a harczban más lelki világban él, elfeledkezik önmagáról, szükségleteiről, lemond életerői, — ha Csak a kitűzött szent czélt tartja sztme előtt. Nem kell tehát az operációt halogatnunk, mert ez csak fokozná a veszélyt! Társadalmunk beteg, ez tagadhatatlan. Ne várjuk be tehát, mig a bajok felgyülemlenek s mig a beteg test gyógyitása csak gyökeres s életveszélyes műtéttel sikerülhet! — Ha pedig gyógyítunk, gyógyítsunk alaposan ! Adjuk meg a munkásnak, mi őt megilleti, mit tőlünk joggal követelhet, hogy ne kelljen küzdelemmel tölteni el idejét, melyre nemzetünk gazdasági életének egető szüksége van. Adjuk meg neki választói jogát s akkor nem kell az aratási sztrájk rémképeitói rettegnüuk. F. H. Nyílt levél Goröinbey Peter ev. ref. töesperes barátomhoz. VI. Wosinsky az elmondottak szerint a tolnamegyei muzeumban nem csak a töriéneleui előtti időoől származó kultur emlékeket halmozta fd varmegyéje területéről, hanem a legújabb kornak azon szemiélti lő helyi emiekeit is, melyek kívülről jött beloiyasnik nyomait alig mutatják, tehát eredeti önálló tolnamegyei műemlekek. Hát ezek erdekes dolgok azok előtt a kis nemcsak a jelennek elnek, hanem a múltnak es jövőn k légváraiban is jól talalják magukat. Hanem van a muzeumnak egy iparművészeti osztálya is, melyből nem csak a kificzamodott izlesü tiszavirág életű seccesio ki van rúgva, de minden idegen motívum is mellőzve, nem azért mert azok talán a jo ízlést sértenek, hanem azért, hogy a 1111 eredeti, mar honfoglaló őseink által alkalmazott gyönyörű ornamentikánk a hazai iparban minden inas egyeb alakokkal es díszítésekkel büszkén versenyezhessen. Itten kizarolag csak ilyenekben gyönyörködünk. A Wosinsky által elvetett mag mar neai csak csírázik, de virágzik es előreláthatólag dúsan fog gyümölcsözni is. A magyaros izlésü női munkáknak remekeit, melyek némelyikének elkészítése hónapokba kei ülhetett, főképen a varmegye lórangu hölgyei készítettek és ajándékozták a muzeumnak, de m m maradt hátra sem a közép sem az alsóbb néposztály. Bizony, bizony ha a mi főrangú hölgyeink, gróf Vay Gaborné, Adámné, Tiborné, D-ssewffy Aurélné, Miklósné, grof Dessewffy Marianne, gróf Pongiácz Jenőné, grof Forgach Lászlone, baró Podmaniczky Gézáne, báró Feilitzscli Berlhold főUpanne es a magasabb tarsadalmi állásban levő Kálay, Gencsy, Liplay stb úrnők közül egy-kettő a szegszárdi muzeumot meglátogatnák, biztosra lehet venni, hogy e tekintetben Tolnavaruiegyével S'.abolcs is versenyre kelne. Nagy ünnepek alka mával magyar díszben jelenünk meg, már t. i. az a kinek van, — Nyíregyházán is a jövő pünkösd alkalmával lesz Samissa József egi i érsek által épített bjzanthi ízlésben tartott róni. kath. templomnak felszentelese. Illő lenne, ha magyar főpapu ik igaz magyar pgyliázi diszben áldozná ezen akalommal a Mindenhatónak. Lehetővé tehetné ezt mely v^liasi erzületeről ösmerl grof Pongrácz J.nón: szül. grot Dessewffy Izabella uinő, ha a szegszaidi muzeumban őrzőit magyar i/lésü remtk misemoi do lubakat uiegtekin ene. A magyar paraszt-szűrökön alkalmazott himzés csak a szegszárdi muzeumban tudott magasabb regióba jutni, leven ottan egy divan es lámlasszékekből allo szaion berendezes, melyet talán meg 0 Felségem k di z szobájában sem dobn nak sutba, a me.yen csak is ilyen díszítést latunk. Szegszárdon a pangó lakatos, asztalos, fazekas stb ipar lendületre jutott, mióta Wosinsky láradozása tolylap ott mar e terén csupán magyar ízlés szerepel. A példás rendben tartott nyilvántartást Hauch Béla főgimnáziumi tanár, muzeumi őr vezeti, a mi-rt némi elösmeresül a mu^eui-p wotaban van megtel lő uii lakasa. Van ezenkívül a muzeuu.mk természetrajzi gyűjteménye is, és egy teime, melyben a varmegye érdemesebb tagjainak aiczkepeit or^ik Csak egy napig élvezhettem a szegszárdi Wosinsky muzeumot, tenat levelem csak csonka vazlata <<nii*k, a miről nálamnál szakavatottabb ember köteteket írhatna. Nem untatlak már sokáig, nem azért, mert az általam látott többi dunántuli muz um nem al'ana magas színvonalon, hanem lőivepeti azért, mert azokban rövidre szabó t időm miatt csaü iu'oiagos benyom st nyerhtttem. A vicinális mindenütt eb \agy kutya. No hál kulya egy u am volt Szegváráról, a lionnan ede 8 utan índuilam el, és Báttaszékeii, Dombováron, Somogy-Szobbon, Balaton-Szt.- Györgyön at csak másnap délben dócbőgtem be Keszthelyre. Nem esett zokoii Kárpótolva lettem azzal a mit Keszthelyen laltam es tapaszt,dlam. A keszthelyi, maskeut Baiaton muzeumnak elnöke Lovassy Sándor tanai , a lelke pidig Csak Árpád szolgabíró, meg csak nem is lőszol

cabiró. Keszthelyi n legne e elesibb ember ma grof'Fe:-ztetich Tasilló, (a neje H.miliőn herczegnő) kifogástalan jellemű gazdag főur. Versenylovai nem istállóban v gy hazban, hanem palotában laknak, tulnak, győznek, megdőglenek. Sírfelirat: .Eltek,eleny észtek." „Voltak, ninc.-ennek." A kis allasu, kis termetű, ludós, szerény modorú szolgabirócskanuk, a ki pedig egy b. retválasért 25. lorintot fizetui nem szokott, a mi Keszthelyen megtörténhetik, ha a becsi borbély rá ntm ér, emleket a „Balaton muzeum" beláthatatlan időre meg.ogja őrizni; a kinek fáradhatatlan munkassága rövid 3 év alatt oly>n mozgalmat ebresztett es fokozott, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen gazdag gyüjteuienyt eddig taiáu un g s hol sem hoztak letre. Főképen neki köszönhető az, hogy a „Bdalon muzeum egyletnek" eddig mar GOÜ tagja van. Hatszáz embernek erkölcsi tamogatása. Balog Dénesné kedves mosolya, édes csengő hangja teljesen elszédítette Ákost; pedig a szép Margit alapjaban véve hideg természetű asszony volt. Csakhogy epen a hideg nő gyújt maga körül tüzes szenvedelyt. Ákosnak csak egy gondolata volt: birni baratjanak nejét, elégni, megsemmisülni a szerelem lángjaiban! Nem gondolt a barátsággal. Fölállította maganak azon életaxiómát: egyik ember a másik sirjan szedi a virágokat. Korponay valódi művész volt erzelmeinek eltitkolásában; senki az ő környezetebői nem sejtette, hog> miért van a szörnyű háborgás lelkében. Balog Dénesné legkevésbbé. Neje, kit egy idő óta elhanyagolt, a megfeszített szellemi munkának tulajdonította férje haborgo kedélyét. Nem szólt semmit, neműn tűrte helyzetet s reménykedett a valtozásban. A becsületes Balog Denes pedig még álmában sem gondolt arra, hogy barátjának izgatott állapotát kapcsolatba hozza az ő szeretelt Margitjával. Néha meg tréfálkozol! is \ele, sőt nejet is gyakran biztatta, hogy segítsen Ákost kirantani a megmagyarázhatatlan tévelygésből. Erre aztán még rosszabb állapot következelt. A szép asszony bizalmas enyelgése még jobban tőlkorbácsolta lázongó vérét s már-már csak egy hajszál vála<z totta el őt a szörnyű katasztrófától. Korponay Akosné kiöntötte szivét baratnője előtt s tanácsot kért töle. — Tanácsot adjak ? — szólt B dogné megh .tottan — mit tudjak én neked ajanlani kedves Rozam ? Neked kell legjobban ismerned terjed lelkületét s ha az okra rájösz, mely ötet ily izgalomba sodorta, akkor annak gyógyítása nem fog nehézségekbe ütközni! — 0 Margit, — válaszolt könnyezne a szerencsétlen asszony — éppen az a baj, hogy az okot nem tudom kitalálni. Ha néha kérdést intéze:< férjemhez, rendkívül izgatott lesz, arcza bíborvörös tűzben ég. njkai érthetetlen szokat mormolnak s ez engem elrettent a további kérdezősködéstől! — Talán ha Dénesre bíznánk — veté föl az eszmét — ki tudja, nem tárná-e ki lelkét a jó barát előtt? — Inkább előtted édes Margitom ! Ha te kivallatnád, meglehet, hogy őszintén elmondana mindent. — Én? Mit gondolsz? hogy kifürkésszem férjed lelkének titkait? — Igen! A nők néha csodát tehetnek I S ha elutasít? Ha megneheztel a beavatkozásért? Akkor bármily módon ráveszem egy utazásra; talán az idegenekkel való érintkezés, más vidék, más éghajlat egy időre lecsillapítja lázas ingerlékenységét! — Jól van édesem! én meg fogom kisérleni a legelső alkalommal, hogy férjed allapotának inditó okát megtudakoljam, de nem sok jót reménylek. Hiszen láttam eddig is, ha Denes biztatására olykor-olykor tréfásszavakkal fordultam hozzá, olyan lurcsán, komolyan tekintet reám s oly zavaros feleleteket adott, hogy valóban megdöbbentem. — Ó édes Margit! félek, reszketek magamban bevallani gyanúmat! — Gyanúdat? Tehát mégis gyanakszol valamire? — Igen! gyanakszom, .hogy Ákost valami megfoghatatlan bűvös érzelem ragadja a megsemmisülésbe ! Ő szeret valakit! — Szeret valakit? — kiáll olt föl Balogné elfojtott hangon — hiszen ez szörnyű csapás lenne reád nézve. — Az én szivem azt súgja nekem, hogy Ákos szerelmét elvesztettem örökre ! — Ne be.-zélj igy Roza! Az lehetetlen! Te nem adtál arra okot soha, hogy elfordítsa szivét tőled. — Bárcsak ugy 1-nne a mint mondod! de azt hiszem én tálaltam el az igazsagot. A ket szép asszony gyöngéden átölelve tartotta egymást; Róza ráhajtotta szőkefürtös fejét Balogné vallara s fájdalmas zokogással igyekezett könnyíteni a szivén. Margit szeretettel simogatta a könyben uszó arezot s mint karjaiban egy gyermeket beczézgelte. A leáldozó nap tüzes lehellete perzselte a tájat, a kertben a vadgalambok pajkos, rejtelmes búgása hallatszott, a platánok gyönyörű fürtös \iragjai mámori'ó illatot terNem tudom, csak ugy gondolom, hogy a hatszázegyedik ember, t. i. Csák Árpád az, a ki a muzeumnak két termét sepri. Rövid egy óra alatt szemeim annyira elkápráztak, hogy csak mintegy 20 kőbalta, öt bronz köpüs balta', 5 sarló, 7 lándzsa, 5 tőr, réz szárnyas baltának vasból' készült utánzata, több honfoglalási kengyel; Árpádkori sarkantyúk sok avar tárgy. Rengeteg római lelet a Balaton melletti Fenékríl (Mogentiana) kötötte le figyelmemet. Ezen leletet gróf Fesztetich Tasillónak lehet köszönni, a ki kegyes volt megengedni azt, hogy egy napon egy pár simái többet felbontani nem szabad, de estere ezeket ismét rendesen földdel be kell tömni, nehogy a gazdálkodás hátrányt szenvedjen. Ezért is köszönetet erdemei, mert jogában állott volna az is, hogy az ásatást egyáltalában meg sem engedi. Csák Máté — Anjou kori dinaszta — csak azon emléket hagyta hátra, hogy rahló lovag volt. Hogy Csák Árpád egyenes leszármazottja lenne Maténak. azt nem tudom; rabló természete azonban erre vall, mert nagy szerepe volt abban, hogy a Balaton muzeum palotának épitesére par év alatt már 24000 koronát vagy forintot segített összeharácsolni. Rabló

1 Pfui! Annyira megundorodtam tőle, hogy miután ezen turpisságáról meggyőződtem, lerohantam a Balaton partjara, bosszúságomat egy pár pohár sörrel lehűteni. Az ejjeli három átszállásos viczinális utazásnak gyönyörei es a keszthelyi muzeumnak fárasztó unalmassága alomra hangolt; de azért báró Babarczy Jenőnél fényes vacsorát csaptunk. Reggelig folyton csak a pompás fogasokról álmodtam. De fájdalom, minden jónak végét kell érni. Talabér vendéglősünk már hajnalban kilencz órakor felvert bennünket, hogy induljunk — kitűzött czélunk — Sümegh felé fiakkeren, a Darnay muzeumot m gtekinteni. Olyan zsarolást, a mit a keszthelyi fiakkerek az emberen elkövetnek, én még sehol sem tapasztaltam. Igaz, hogy kitűnő jó lovai voltak és csak Landauer féle kocsiba togott; az is igaz, hogy Sümegh Keszthelytől csak 30 kilométer távolságra esik, mégis olyan merész volt, hogy ezen rövid utért négy forintot mert kérni. Sokalloitam ugyan, de í estellettem alkudni, mert hát az ember gavallér még ha csörög is nála a fillér. A nyíregyházi fiakkerek n;m Iehek volna ilyen tul követi lők, mert ezek elvitlek volna talán még nyolez forintéit is. Sümeghre báró Babarczyvul és Talabér úrral d e. 11 órakor érkeztünk meg, de miután a rendelkezésemre álló rövid idő alatt az nap még báró Miske Kálmánnak kőszegi nevezetes gyűjteményét is óhajtottam megtekinteni és a nekem megfelelő vonat mar 12 óra után volt indulandó, csak háromnegyed órám maradt a méltán nevezetes Datnay muzeumnak futólagos megtekintésére. Nem is kellett több, mert a „Sümegh és vidékének ős kora" czimü számos ábrákkal t Hatott diszniüvéből, az A'cheologiai Értesítőben megjel nt sok közleményeiből, valamint egyeb szakműveiből muzeumát ugy is ösmertem. Hivatotlabb tollal irta ő azt le, mint a hogy 'én tehetném. Rómer Flóris után csak ő irt a pozsonyi Starapfel féle kiadásában olyan művet, mely alkalmas a magyar archeológiát népszerűvé tenni. Én tehát a ki a régészeti közlemények alapján némileg ösmerem a Darnay muzeumnák ugy a kő, valamint bronz, hallstadti, La Téne kori avar, de különösen honfoglalás, árpádkori gazdagságai, de egyebek kőzött nem tudtam azt sem, hogy Apaffy Mihály fejedelemnek teljes, bámulatos kiváló művezető vértezete az ő gyűjteményét díszíti; — ereklye gyűjteménye nem csak a Rákóczy korból, hanem rég elhunyt hírneves íróink kéziratainak özönével bővelkedik, a mely mellett minden jesztettek. Egy szellő sem mozdult, mintha susogásával sem akarta volna háborgatni a szerencsétlen asszony panaszos hangját. — Nyugodj meg Róza — biz'alta Balogné csöndesen — jóra fordul minden, meglásd eltűnik szivedből a kétely, férjed megint olyan lesz mint egykor boldog házasságtok első napjaiban. — Szerencsétlen, nagyon szerencsétlen vagyok! — Ne csüggedj, még semmi sincs elveszve! — D- ha legalább ludnám, hogy kiért őrjöng a szive? Ki rabolta el tőlem? Nem tudok semmit, csak tapogatódzom a vak sötétségben! — Nem hihetem, hogy ferjed hűtlen legyen hozzád kis bogaram! Te bajos kis asszonyka vagy, kit szeretni érdemes. Hízelegsz nekein Margit s vigasztalni akarsz, de én érzem, hogy igazat beszédek! Meglásd, Ákos az őrültek házában fogja eletét bevegezni! — Ok nélkül izgatod magad. Hát azt hiszed, hogy titokban maradhit a világ előtt ferjed hűtlensége? NincS-e ezer gyanakvó szem, mely prédára les? — Igazad van ! Nemileg megvigasztalsz! 0, hiszen Ákos nem szerethet rajtam kivül senkit e világon! Még csillogott szemében a köny, de már derűs mosoly villant meg a szenvedő arezon. Lelkébe — ha nem is a teljes nyugalom, de a vigasz első balzsamcsöppje szállott s midőn hazatért, föltette magában, hogy gyöngédseggel igyekezni fog férjét lassanként lecsillapítani. Balognénak különös gondolatai támadtak. Korponai Ákos szerelmes lenne valakibe? De hát kibe? Végig futott képzeletében női ismerősein, kikkel gyakran összejött, s kikkel Korponayek is jó viszonyban állottak. Egyet sem talált, ki Ákosra mélyebb hatást gyakorolhatott volna. Váryné már nem éppen fiatal, különben is nem olyan rendkívüli szépség, ki őrjöngő szerelmet ébreszthetne maga iránt. Tasnádyné szép és fiatal is, de olyan kiállhatatlan természetű, Imgy még a férfiak