Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

N T t (t v W P É K n óla Verzár István, C-ajkos Gyula és Angyal Gyula bizottsági tagok elhallak. A közgyűlés elhunytuk felett érzeti részvétén k jegyzőkönyvében ad kifejezést. Bejelenté továbbá, hogy Popp György volt nyíregyházi, most zombori kir. pénzügyigazgatói Ő f lsége a király a 111. oszt. vaskorona renddel tüntette ki s hogy az érdemrend átadása e hó 17-én d. e. II '/, órakor, a vármegyeháza nagytermében fog végbemenni. (Az ünnepélyes átadásról lapunk más helyén n ferálunk. At alispán időszaki jelentését vetle ezután tárgyalás alá a közgyűlés, s tudomásul véve annak a közigazfai ás különböző ágazataira vonatkozó fejezeteit, a 10. fejezet tárgyalásánál elfogadta az alispánnak azt az előterjesztését, hogy a muzeumok és könyviárak orsz. tanácsához kérelem intéztessék, hogy az uj helyiségekbe költözött régiségi muzeumunk szakszerű n ndezéséhez, — amelyet dr. Jósa András egyéb elfoglaltságai mellett maga nem végezhet — hozzá értő közeget küldjön ki. Elfogadta ezulán a közgyűlés a váimegyei házipénztár 1904. évi költségvetésit, irattárba tétetni rendelte gróf Khuen Héderváry Károly — azóta leköszönt miniszter elnöknek, minisztere'nökké történt kinevezletését tudató leiratai ; táró Fejérváry Gé2a volt honvé delrni miniszternek leköszönésél s Kolozsváry Dezsőnek honvédelmi miniszterré történt kineveztetéset tudató leiratait pedig tudomásul vetle. A vármegyei alkalmazottak illelményeinek szabályozása tárgyában alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter — mint annak idején jelentettük nem hagyván jóvá, a közgyűlés ann k elfogadása iránt ujtbb fel rátol intéz a belügyminiszterhez. A Kossuth ünnepély költségeinek fedezele tárgyában kilt belügymin szleri leirat elintézése után, következett a belügyminiszter leiratának tárgyalása, az adók elfogadásának megtiltását kimondó luláiozatok törvi nyellenes volláról es azok megsemmisítésének kilá'ásba helyezéséről, — és ezzel kapcsolatban dr. Meskó Lászlónak következő indítványa : Tőrvényhal óságunk egyik legfőbb kötelessége szigoiuan őrködni a felett, hogy a lerülelén működő törvényhatósági és községi önkormányzati közegek törvényeink r i.dtlke/éseil pontosan megtarisák s alkolmá^unk alapelveivel i llenlétben álló cseh k delekhez segédkezel ne nyújtsanak. Minthogy az 1903-ik évre sem az ujoncz mennyiség megajánlva, sem az állami költségvetés megszavazva s a kormány a közadók és illetékek beszedésére felhatalmazva nincs; az 18G7: X. és 188G: XX. t.-cz. helyesi n felfogott értelme szerint kétségtelen, hogy törvényhatósági és községi közegeink nemcsak a meg nem ajánlott ujonczok tényleges előállításához s a meg nem szavazott adók végrehajtás utján való behajlásához nem nyújthatnak segédkezet, de nincsenek feljogosítva arra sem, hogy a kalonai halóságoknak bármely a (örvényen s a törvényerejű rendeleteken túlterjedő megkereséseit foganatosítsák s az önkényt befizetni kivánt adók és illetékeket elfogadják. Indítványozom azéit, mondja ki az idei őszi rendes bizottsági közgyűlés, hogy a törvényhatósági tisztviselőket a katonai szolgálatra önként jelentkezni jogosultak ügyében minden a törvényen és törvényes rendeleteken lulterjtdő közreműködéstől, a törvényhatósági alá tartozó összes községek elöljáróit pedig az önkényt leróni kivánt adók és illetékek elfogadásatói — mindaddig, amíg az 1903-ik évi állami költsrgvt tés alkotmányosan megállapítva s a kormány a közadök és illetékek beszedésére törvényesen felhatalmazva nem lesz — szigorúan eltiltja. A belügyminiszteri leiratnak és dr. Meskó László indítványának, valamint az állandó választmány véleményének felolvasása után. Kállay András szólalt föl s hossrabb es érdekes beszéd kíséretében előterjesztette a következő indítványt: Mivel az 188G. XXI. és más törvények sem biztosítják a miniszternek azon jogát, hogy a törvényhalósági közgyűlés tanácskozási rendjébe preventív beavatkozzék és hozando határozatában befolyásolja, Szabolcsvármegyének a mai napon rendes törvényhatósági közgyűlésen egybegyűlt közönsége — a m. kir. belügyminiszternek hozzá 97822—903. szám alatt intézett leiratára ily értelemben fel ír. Dr. Meskó László, dr. Mezőssy Béla és Kállay András — félreértett szavai helyes értelmének helyreállítása czimén — szólaltak fel a tárgyhoz, mire a közgyűlés — szavazás nélkül - - elfogadva dr Meskó László indítványát, a következő hatáiozatot hozta: Minthogy a nemzetnek az adók és ujonczok megajánlására vonatkozó joga alkotmányunknak egyik legfőbb biztositéka, s minthogy a törvényhozás a kormány által kért ujon«ejutalékot ez. évre mindeddig meg nem S'avazta, sem a közadók és illetékek beszedésére való törvényes felhatalmazást a kormánynak ez évre meg nem adta; minthogy a meg nem szavazott adók önkéntes befizetése és a katonai szolgálatra önkéntesen való jelentkezés inegkei ülése a törvényhozás részére biztosított alkotmányos jog czélzatának; minthogy továbbá teteles, mai najJig érvényben álló törvényeink, mint az 1504-ik évi decrelum 1 czikke, az 1790—91-ik évi XIX t.-cz. világosan akként rendelkeznek, hogy az országgyűlés bele. gyezése nélkül adót vagy segélyt ni'g önkéntes megajánl is czimén sem lehet szedni: ennélfogva az indihány elfogadása mellett u'asilja a törvén) hal óság a járási ti?ztviselőket, hogy a kalonai szolgálatra ónként jelentkezni jogosullak ügyében bármely a törvényen és törvényes rendeleleken lú'terjedő közreműködést tagadjanak meg, a községek előljáróil pedig az önként leróni kívánt adók és illetékek elfogadásától mindaddig, a mig az "1903. évi állami költségvetés alkotmányosan megállapítva, s a koimány a közadok <s illetékek beszedésére törvényesen felhatalmazva nem lerz, ezennel eltiltja. Elnöklő főispán az I88G. évi XX^ t.-cz. 57. §-ának K. pontjában gyökerező jogánál fogva e határozatot, felülvizsgálás végeit, a m. kir. belügyminiszterhez fe terjeszteni rendeli. A belügyminiszter leiratára a közgyűlés a következő határozatot hozta: Szabolcsvármegye törvényhatósága a bemutatóit belügyminiszteri körrendeletet nem veszi tudomásul és az ellen állást foglal, mert mig egyrészt az abban foglalt kijelentés állal, hogy az önkéntes adóbefizetések elfogadásának megtiltását esetleg kimondó határozatok megfognak semmisittetni, megtámadva látja a vármegyék részére törvényben biztosi'ott önkormányzati jogál, amelynek a felettes hatóság bárminémü előzetes beavatkozása nélkül kell megnyilatkoznia, másrészt a dolog érdemére nézve sem teheti magáévá a belügyminiszter ur álláspontját, amennyiben a törvényhatóság azon nézetben van, hogy a meg nem szavazott adók önkéntes befizetésének megtiltása nem törvényellenes és a leiratban idezett 1883. évi XLIV. t.-cz. 39 §-ában említett részletfizetések, amelyek feltétlenül elfogadandók csupán a törvényhozás felhatalmazása alapján szedhe'ő adónemekre vonatkoznak Kállay András bizottsági tagnak Írásban beadott indítványát, amennyiben a törvén) hatóság az állandó választmány fentebbi javaslatát fogadta el, a közgyűlés mellőzi. Szatmár sz. kir. város feliratot intézett a képviselőházhoz a harmadik évöket kiszolgált katonák visszatartása ellen, s hasonló szellemű felirattal való pártolás végett megküldte azt vármegyénknek is. A kö. gyűlés, — csatlakozva Szatmár sz. kir. város törvényhatóságához, felirat intézéséi határozta el a képviselőházhoz, kérelmezve, hogy a h dügyminiizternek rendeletét a kormány megfelelő u'asitásával, helyezze hatályon kivül s a három évet kiszolgált katonák haladéktalan hazabocsátását rendelje el. Szeged sz. kir. város közönségének a magyar nemzeti törekvések megvalósítása, Debreczen sz. kir. város közönségének a 11 Rákóczy F. rencz hamvainak hazaszállítása, Budapest fő- és székváros közönségének, a külföldön Lkó birtokosok külön megadóztatása, Kolozsvármegye átiratát az egyenes adó törvények revíziója tárgyában kelt átiratait a közgyűlés hasonló szellemű feliratokkal támogatja. Torontwlvár megye átiratát a közgyámi állások rendszeresítése, E ztergomváimegye átiratát a városok lejtmérezése, vízvezetékkel s csatornázással állami költségén való ellátása, Csanád- ós Abaujvármegyék átiratát a közgazdasági eíőadói állás szabályozása, Nyitravái megye átiratát a községi jegyzőknek az adóbehajtások alól való főlmenlése (mert a varmegye ez ügyben már felirt), Fogarasvármegye átiratát a m. kir. állatorvosoknak uti átalánynyal való ellátása, Borsodvármegye átiratát a közig, hatóságok ügykörében utalt nyomozásokkal járó teendők végzé-ére a szemelyzet szaporítása, Gsanádvármegye átiratát a községi levelezések általános porlómentessége tárgyában a közgyűlés tudomásul vette. Dr. Radu Demeter nagyváradi g. kath. püspök értesitetle a vármegye közönségét e püspöki allásra történt kineveztetéséről. A közgyűlés üdvözölve az uj püspököt, biztosítja támogatásáról hazafias működésében. Torontálvármegye átiratára, a vértanú halált szenvedett Kiss Ernő honvéd tábornok emlék szobrára 100 koronát szavazott meg a közgyűlés s elrtndelte vármegyeszerte a gyűjtést. Budapest fő- és székváros közönsége meghívta vármegyénk közönségét, az általa Deák Ferencz születésének 100-ik évfordulóján, e hó 17 dikén tartandó ünnepélyre. A közgyűlés az ünnepélyen való részlvételre, Kállay András vezeté.-e alatt, Bencs László, Bleuer Lajos, dr. Farkas Balázs, Haas Ignácé, Kállay Leopold, Lázár Kálmán, Liptay Béla, Megyery Géza, dr. Mezőssy Béla, gróf Pongrácz Jenő és gróf Vay Tibor bizottsági tagokat kérte föl. Sopron sz. kir. város ál irata, a vadászatról szóló törvény módo.-itása tárgyában — tudomásul vétetett. Nyirbogdány község képviseletének, a járási székhelynek Kemecséről, Bogdányba való áttételét k rő határozatát a közgyűlés nem teljesítette. T.-Polgár községnek, államsegélylyel rendszeresítendő anyakőnyvvezetői állás, s Ibrány község képviseletének, szintén állam segélylyel rendszeresítendő aljegyzői állás szervezése tárgyában hozott határozatát a közgyűlés ajánlólag teszi át a közigazgatási bizottsághoz. A Nyírbátor községben megtartott, — biró választás ügyében vizsgálatot rendelt a közgyűlés. A Vaja községben tarlóit biró választás jóváhagyatott. K.-Semjén község képviseletének azt a határozatát, melylyel iskola épités czéljaira szolgáló kölcsön fölvételét megtagadta, Bliuer Béla felebbezésére a közgyűlés megsemmisítette. A Nyiregyháza városnál megtartott főmérnöki és alkapitányi állásokra történt választást — a felebbezések elutasításával — a közgyűlés jóváhagyta. A közgyűlés szerdán déli 12 órakor véget ért. Jelentés a „Bessenyei-Kör" 1902.—3. évi működéséről. Ha általánosságban is elmondható, hogy minden nemzet önnön erői kifejtésével oldhatja meg a reá váró történelmi hivatást, s a mennyiben életnyilvánulásai nem vágnak össze saját ősi természetével, de idegen szokások vagy behatások kényszere alatt támadtak, az igy keletkezett fejlődés nem lehet egészséges — úgy még inkább elmondható ez drága hazánk államalkotó és államfenntartó fajáról, a magyarról, a magyar nemzetről. Valóban, nekünk mindent meg kellene tennünk, hogy nemzeti vonásainkat féltékenyen megőrizzük, a történelem folyamán kialakult igaz nemzeti sajátságokat megóvjuk s az utódoknak híven adjuk át, — mindent, a mi alkalmas arra, hogy ezt az ősi nemzeti erőt képviselő nemzeti jellemet, gondolkodásmódot ápolja, fenntartsa, meg kellene ragadnunk e szent cél szolgálatában. Minden hajlékba be kellene költöztetni a nemzeti múlt dicsőséges napjainak ismeretét, hőseinek kultuszát, nagyjainak emlékezetét, — minden eszközt igénybe kellene vennünk a legnemesebb faji tulajdonságok, a józan gondolkodásmód, munkás élet, becsületérzés, büszke jellemápolás, szabadságszeretet, szabadelvű, emberbaráti viselkedés, királytisztelet és a haza forró szerelmének ápolására; mert édes hazánk Európa ránk nézve idegen nemzetei közé való ékeltségénél fogva csak legnemesebb faji tulajdonságainak leghatékonyabb kifejlesztésével és ápolásával szerezheti meg azt az erőt, mely létét minden idegen áramlatok fenyegető áradata — s különösen a mai kor kifelé vonzó eszméinek hullámzása közt fenntartja és a messze jövőben biztosítja. Egy, nemzeti sajátságaiban tiszteletremeltó, nemes faji tulajdonai kifejtésében hatalmas Magyarország lehet csak ideálja minden intelligens magyar ember és minden valamire való magyar társadalmi kör hazafias törekvéseinek, mert csak ilyen Magyarország oldhatja meg a kelet és nyugat eszmei és hatalmi nagy harcai között azt a fényes hivatását, hogy azok közt úgy álljon fenn, mint feltartóztató bástyafok, a melyet mindkét harcoló fél tiszteljen, őrállóinak barátságát keresse s a melyen ennélfogva megnyugodjék a harc, a féltékenység a két nagy viaskodó fél között; és mert csak ilyen Magyarország adhat békés és boldog lakást a haza jövendő nemzedékeinek. Tehát — mindazt, a mi magyar, — dalt, zenét, táncot, tudományt, népszokást, művészetet, ipart, hazáért lángoló, nemzetért rajongó szívvel felkarolni hivatása minden becsületes magyar jellemnek ma és mindenkoron. Meg kell tenni mindazt, a mit megtehet az egyes ember; s a mi igy nem megy, meg kell tenni az erök társulása által. Ennek a felfogásnak, ha valaha, úgy epen napjainkban nem tagadható a létjogosultsága, — ennek a felfogásnak és eszmevilágnak kell vérré válnia mindnyájmik szivében; mert különben magunk is sietünk megásni azt a sírt, a melybe — ellenkező esetben — nemzeti létünk csakhamar eltemetkezik. Az ész ám szívja fel magába kelet és nyugat minden műveltségét, — de — a mely ezt a műveltséget felfogja, átalakítja, nemzetivé teszi, — szívünknek minden dobbanása legyen magyar, — a jellem minden sajátsága legyen ösi, tisztes magyar, — elhatározásaink ereje, törekvéseink célja legyen csak magyar I . . . Ennek a szent célnak szülötte a „BessenyeiKör* is. Nemzeti kör, nemzeti egyesület ez is, a szó legnemesebb értelmében, a magyar tudomány, irodalom, művészet és társadalmi célok szolgálatában. Törekvése nem lehet más, mint e téren gazdagítani hazafias társadalmunkat eszmékkel, tudományos és művészeti élvezetekkel, a nemzeti dicsőség szeretetével. És itt — jelentésem kezdetén — mindjárt elmondhatom, hogy, habár körünk kicsiny, eszközei szerények, de a cél, mely múlt évi tevékenységünkre is bélyegét reányomta, ezen irányban vezette lépteinket. * * * Büszkeségünkre szolgál, hogy — habár a halál sokakat kiragadott tagtársaink sorából, sokan eltávoztak vármegyénk köréből, végre, sokan — hogy kintlevő követeléseink komoly számítás alapját képezhessék, az e célra kiküldött bizottság által alapszabályszerüleg töröltettek, s az ekként támadt hiány a tagok létszámában 31 főnyi, egy év alatt mindenesetre elég tekintélyes apadást támasztott : helyi társadalmunk számottevő tagjai közül az általunk képviselt magasztos célok szolgálatába viszont majdnem ugyanannyian, 28-an léptek be az elmúlt év alatt a kör tagjai közé, — úgy, hogy — mivel ezek mindannyian önkéntesen, külön felhívás nélkül, tisztán a kör által bemutatott eredmények által vonzatva, állottak zászlónk alá s mint ilyenek kötelezettségeiknek is bizonyára pontosabban fognak eleget tenni, mint azok, a kiket a tagok létszámából törölni kellett, — a taglétszámban határozott haladást jelenthetünk. Áttérve a részletekre, jelenthetem, hogy a kör tagjai sorából különböző okoknál fogva kiléptek: Algay Ödön Bakos István, Borbély Sámuel, Fazekas Bertalan, Gara Alajos, Gúnya Sándor, Hatvani Kálmán, Hudák Károly, Jóba Balázs, Jurikovszky József, Korda Lajos, Kovács Lajos, Kovács László, özv. Maurer Károlyné, Márky József, Moesz Béla, Okolicsányi Menyhért, Oláh György, Petrovay János, Suhajda Béla — összesen 20-an; eltávozás miatt a kör tagjai sorából töröltettek: Klein Adolf, Melczer Margit, Pápai Lajos, Popp György, Dr. Szabó Imre, összesen 5-en; meghaltak: Feszt László, Mikecz Gyula, Stern Jenő, Sütő Kálmán, Szopkó Alfréd, Verzár István, összesen 6-an. — Üj tagokúi vétettek fel: Dr. Bertók István, Blumberg József, Bogáthy József, Eisler Károly, ifj. Hartstein Sándor, Huray Samu. Klár Sándor, Kozák István, özv. Kubassy Arthúrné, Kubacska István, Dr. Lauffer Miksa, Dr. Lórencz Gyula, Makó Lajos, Morgenstern Dezső, Nikelszky Sámuel, Nóvák Gyula, özv. Palicz Jánosné, Dr. Paczauer Béla, özv. Piringer Jánosné, Reich Benő, Silberstein László, Szalai Dániel, Szohor Pál, Dr. Szopkó Dezső, özv. Szőllősy Pálné, Trajtler Zoltán, Dr. Vadász Leó, Dr. Werner Miklós — összesen 28-an. A kilépettek legnagyobb részét — mint a névsorból is láthatjuk — a vidékiek teszik. * • * Csekély kivétellel összes tagtársaink — ugy estélyeink látogatása, mint tagdíjaik fizetése tekintetében megfeleltek kötelezettségeiknek s így kivették ré szöket körünk kultúrmissziói hivatásának teljesítéséből. E helyütt kell megemlékeznem arról is, hogy az igazgató-választmány azon intézkedése, mely szerint a tagdíjak behajtása erélyesebb eszközök alkalmazásával volt foganatosítandó, már is megtermette gyümölcseit, a mennyiben a több évre szóló hátralékokból mintegy 400 korona, az idei tagdíjak összege pedig majdnem kivétel nélkül befolyt, — úgy, hogy az összes künntlevőség alig tehető többre 400 koronánál, a mi nmitegy t>000 koronára tehető költségvetésünkkel szemben igazán elenyészően csekély összeg. Az ekként elért fényes eredmény egyrészt Halasi János ügyész önzetlen utánjárásának, — másrészt Dr. Popini Albert helyettes pénztáros buzgó fáradozásának tulajdonitható. * • • Hogy az anyagiaknál maradjak, itt találom helyénvalónak jelenteni, hogy a múlt évi közgyűlés határozata értelmében a budapesti Kohn-cég útján kitünö hangverseny-zongorát vásároltunk 2700 koronáért, a mely mig egyrészről az itt járt művészek egyértelmű tanúságtétele szerint céljának a legteljesebb mértékben megfelel, addig