Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

XXI v . é\ folyam. 33. szám, IN .yi fegyháza, ioo3. augasztus 16. IDÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. •Kis• Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <o®Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, . , . , , , . , *n a ' >i. 7 j- r i • a szerkesztő ezime alatt kéretnet beküldeni. ... , , noatán vaey helyben házhoz hordva: lap szétküldésé tarquaban leendő tetsző- ... . , , . , . , Minden negyszer hasábzott petit sor egyaze-1 Egész évre 8 korona, lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtalak lí * izektől közlése tu fillér; többszöri közlés esete >ea < fill. Kél évre * , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám 2 „ (Jánószky ház) intézendők. Negyed évre A nyilt-téri közlemények dija soronkint tíJ fillér A kéziratok csak Tilágos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig 4> fii., minden további sió 4 fii. Vastag betűvel szedett hétszeresen számit illető költségére küldetnek vissza. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. István király, Te szent és nagy király, őrködj felettünk! Felzsong szívünkben az ősrégi dal: IIol vagy István király ? Téged magyar kiván. Kívánunk téged vissza közzénk, aki nagynak és hatalmasnak alapítottad ezt az országot, kereszténynek és erkölcsösnek nevelted ezt a n'pet és ráterelted az igazság erőgyűjtés útjára. Mint már annyiszor, ismét nehéz idők járnak felettünk. Nem harcz, nem külső ellenség bántja a te népedet, hanem gonosz szellemek járnak köztünk és megmételyezik az erkölcsöket Fent és lent egyaránt pusztít az erkölcsi járváuy s e nemtelen indulatok, becstelen cselekedetek között a becsületes szív s férfiúi jellem úgy jár-kél, mint az elhagyott gyermek. Nincs tisztaság a levegőben, nincs jóravalóság a példákban, miket >i nagyok a kicsinyeknek nyújtanak. Ingadozik a szívekben a hazának szerelme, tömegek lelkét nem a régi ideálok, nem a Szent István szelleme lelkesíti, hanem eszmék és elvek, melyek meg akarják dönteni a haza fogalmát. A nyomor oly nagy ember az országban, amilyen még alig volt s az elkeseredettek száma napról-napra nő. Megejt beunfcnket a bún, a hiúság, a zsarnoki hatalom, a ledérség. Megejt bennünket a magunk szegénysége és nyomorúsága. Külső, de különösen belső ellenségeink mind merészebbek lesznek és szaporodnak nap-nap után, olyan a magyar nép, mint a viharzó tenger által csapkodott s>iget. Hol vagy István király ? Téged magyar kiván! n u A mendikás. Tudjuk is azt Budapesten: mi a diák-élet! Elegáns szalonjaikban ép ugy nem sejtik: melyik tejből lesz turó mint azt, hogy miből les/, például a kálvinista pap. Az egész világ föl van már fedezve. A dahomeji viszonyokat az unalomig ösmerjük, Ázsia a kisujjunk ban van. Ha a Szahaia sivatagján valaki egy oroszlán nak a tarkára hag s az elbődül, holnap részletes tudósítók számolnak be nekünk róla. Tudjuk, mily távol esik az a pont az egyenlítőtől s mennyi kvarczpor van olt a helyszínén a puszta homokjában s milyen kaliberű szomjúságnak felelne az n eg Czinkotán. Szóval tudunk mindent : nincs semnti uj a nap alatt. Hiába kelnék tehát világkörutra, tapasztalatok és thémák gyűjtése ve gett. Mindenütt jártak, mindenütt megelőztek, mindent megírtak mar s a páratlan szorgalmú magyar közönsi g mind el is olvasta már. Igy még csak „ki sajátitásokkal" se nieieí segíteni magamon. De mégis! Van meg valami fölfedezed, n : Magyar ország. Van még valami ösmeretlen : a lokaji bor termő földe Van még valami m girallan : a sárospataki diákélet A „m ndikás"-olyan speczialitása Sirospataknak mint Pozsonynak a p tkója. Debncziiüek a kolbásza Kolozsvárnak a szalonnája, Selmecznek a pip ja, Budapestn k a poia, Pecsn k a bora és Bécsnek a polgármestere. Egyetlenegy református kollégiumban sincs annyi szegénytanuló, annyi „koldusdiák", ingyenes, mint Lorántffy Z uzsanna muzsa-hajlékában. Egy csomó jolölfogásu filusi gyerek minden őszszel bi csődül az egyházkerületből, azzal a pr.ietenczioval eltelve, hogy őket tanitsák ki ingyen, mert ők — szegények. S az áldott „Alma Mater* nem zavarja őket haza, hogy: ha szegény vagy, ne tánczolj, hanem szánts, vess és kpp

;lj ! Dehogy teszi. A szegény jegyzők, tanítok, béresek és özvegye k fiacskái ott maradnak szepen ; A Szent István király napját kegyelettel | megünneplő nép lelkében ilyenfajta imádság buzog fel; akik nem mondják, azok igy érzik. Kihal a modern emberekből a kegyelet az ősi nagyok iránt, de a profán tömegben, a létért való ádáz küzdelemben mégis régi magasztosságával ragad ki bennünket a hétköznapok sivatagából István király napja, a nagy és szentéletü férfiúé, aki megalapította a magyar királyságot. Rajongó hódolattal követi körmenetben a nép a Szent Jobbot, melyet Budavárában hordoznak körül. Megőriztük ezt a Jobbot és áldását, melyet osztott, erejét, melyet tőle kölcsönöztünk, éreztük számtalanszor a vérzivataros századokban. Az Isten valóban csodatevő erővel ruházta fel ezt a kezet, mely legmagasztosabb ereklyéje Magyarországnak. Török-tatár nemzet pusztítás után megmaradt nekönk ez a kincs, a kormányzó kar, mely bilenezszáz esztendőn keresztül mutatta a nemzetnek azután. Nehéz, küzdelmes ut volt ez, vér és romok között haladt el, de soha nem muló dicsőségek között is. Es végre kiérkeztünk ide, a hol most vagyunk. Már-már azt hittük, hogy vége a véres, romokkal hintett, küzdelmes útnak, bíztunk benne, hogy elég erősek vagyunk arra, hogy külső és belső ellenségeinkkel szemben szilárdan meg tudjunk állani. Csalódtunk. Egy mindeu külső ellenségnél gonoszabb ellenség támad most ellenünk: a közéleti erkölcstelenség, a korrupezió, mely miként a kiáradt mocsár, hömpölyög végig az országgyűlés fényes pa'otájától az utolsó falusi jegyző egyszerű lakáig. Olyan felfogás lett úrrá a kicsiny és nagyobb szerepet vivő vezető emmegélnek és kitanulnak lassacskán olcsón, ingyen közköltségen. Ha panasz tárgya lehet még mai nap is a kálvinisták uralma a nngyar közművelődésben: azért is csak ezt a mendikás-rendszert Üssenek okolni, mely a lappangó paraszt-tehetségekből nevel intelligencziát a felekezetnek. Áldott legyen még a pora is annak, aki ezt a rendszert valaha kitalálta. A „mendikás* vagy „dárdás" tulajdonképpen a nagy diákok inasa. Czizmát, ruhát takarít, ágyat vet, vizet hord, rendben tartja a lámpást s befűt a kályhába. Ezért kap lakást, (eselleg kosztot is) meg a — „mendicátiót." De ez már megint ösniTetlen fogalom, akárcsak a — „legafió", a „futás* meg az „electió*. No majd sorra magyarázom, ha kötet lesz is ebből a tárczából. A mendikás vagy dárdás, ki „lencsés"-nek is neveztetik. a négy alsó gitnnáziális osztályból kerül ki s társadalmi czitne: „nagyreményű". A „convictus"-ban vagy neolog nevén; „tápintézet„-ben ingyenes, azonfelül tandíjmentes és minden tantárgyból jeles, ha nem — elégseges. Magaviselete többnyire jó és czip. szinasos; havazkodás, verekedes, fej-betörés, ablakbeveres nem e.-hetik meg nélküle. A mendikás vagy „mendur" fürgébb a macskánál, leleményesebb a csirkefogónál s vigabb a humornál. „Pajkosság! — dáidis a neved". Pénzlorrásai különbözők Ré-zint bizonytalanok, részint ninc-enek. Ha tilos czigar llázásra vetemedik, csen egy marékkal u diakja pipadohanyából, a selyempapirt meg a rajzfüzetből szerzi be hozzá. Kenyeret ritkán eszik, mert a konviktusi „brugó* becses áruezikk, néha tizenöt krajezárra is fölverik árfolyamát a „huslácziak.* Ebből a pénzből vásárolja a dárdás irkáit, czeiuzáil, nyakkendőit, korc^olyaját, meg néhi csemegének a sült tököt. Kenyér heljett az élelmesebbje sargarépát meg gyümölcsöt szerez bizonyos kertekben, ahová neki tilos a bemenet — a kapun. A három sátoros ünnep, n mégis vannak bevételei a dárdásnak. A diákja, mint ünnepi követ, (1 gatus), magával viszi mendikásnak abba a református közsi gbe, ahova ő a főiskolától vendég szónoknak kiküldetett. A berek között és a tömegeket is olyan eszmék és jelszavak vezérlik, hogy az aggódó hazafiak mély fájdalommal kezdik konstatálni, hogy ez a nemzet a sülyedés útjára lépett. Ezek a azomoru gondolatok izgatják lelkünket a szent király ünnepe alkalmából. Hol az erő, az istenáldotta nagy férfiú, aki feltámad a porból, hogy kiragadja nemzetét a mocsárból? Valahányszor nagy időket t's nagy veszedelmeket élt e nép, mindig tárna It, belőle egy istenáldotta nagy ember, aki vezetett és alkotott. István király szent Jobbja, vezess te miuket! Mutasd még egyszer az utat, mely e sülyedésböl. az erkölcstelenségből kiveszeti a te népedet, amely megbűnhődte már a multat és jövendTt! Kegyelet és müérzék megnyilatkozási vármegyénkben. A szabadságharezban sem kötéllel nem fogdoslak katonákat, se nem állítottak elő sorozás végett lelkesülésre nem alkalmas eszmék diadalmatlankodására felhasználandó ember anyagot, mint ahogy az Chinában és másutt is Északamerika és Angolország kivételével ma is történik ; hanem önként sereglettek ifjak, vénei', szegények, gazdagok, azon zászlók alá, melyeken a szabadság, egyenlőség, testvériség ragyogó belükkel tündö kőitek; a melyeknek gyémánt ragyogása csak muló ködökön, de rövidebb vagy hosszabb időközökön még is csak áttört, a mit hála Istennek ma is kezdünk észlelni. A szabadságbareznak legmiveitebb elemeiből alakult 3-ik, 9-ik és 1 t-ik veressapkás zászlóaljai mellé sorakozott eltő sorban a szabolcsi fiukból alakult 48 számú honvéd zászlóalj is, a mely egyébb hőstettei között, Budavár bevételénél elsőnek tűzte ki zászlóját a várnak ormaira. legátus papol a templomban, dárdása pedig egy odavaló iskolás gyerek-kalauzolása mellett bejárja a híveket házról-házra, köszöntő verset mond, boldog ünnepekel kiván; a garast elveszi; ha kaücsot kap, megeszi; ha borral, pálinkával kínálják: szabadkozik. De néha estig mégis becsip. Abból a nyolez-tiz forintból, amit igy összeversel egy-egy ünnepen, ruházkodik a dárdás. Természetesen, a legátus is abból ur, amit a hivek összeadnak neki ünnepi beszédeiért. Szó ami szó, ez a tanittatási rendszer, nem hiába hogy már vagy háromszáz esztendős, de nagyon bölcs n is van kifundaiva. Az iskolai alapitvanyok fizetik a jól tanuló fiukért a tandijat meg a konviktust, a közöns >g pedig ellátja őket könyv- es ruhapénzzel. Mendikás korától kezdve mindaddig, mig mint végzett th-ologus vagy jogász el nem hagyja az iskolát, meg él a szegény diá; az egyházkerület jóvoltából. Ilejh! be sokan köszönhetjük ennek az ezerszer áldott rendszernek mai exisztencziakat. No de a rendszer csak rendszer. Lássuk már inkább az életet, a gyakorlatot! Karác ony előtt van a „futás*, vagyis próbapapolás az iskola széniora előtt. Azon a diakok „futnak,* akik meg nem voltak legáczióban. Főlmondják a prédikácziojukat. S jaj annak, aki bele sül ! Kineveti a többi, a szenior meg nem ereszti ünnepre. Szegyent hozna a kollégiumra. A mendikássághoz, lévén az teljesen szabad művészet, nem szükséges ilyen előzetes vizsgálattétel. Másnap van a sorsolás. A legácziók jövedelmezőség lekinteteben nagyon különbözők s igy méltányo?, hogy a jobb kiküldetéseket az idősebb jeles diakok kap ják SJiogy személyválogatás, protekezio és más egyeb I se zavarja meg a szenl egyenlőséget, a szerencsere biz• zak, döntse az el a sorrendet. Ecclesia praecedit: a theölogusoké az elsőség a jogászok fölött, mert ők papnövendékek, „tiszteletes urak". Kisorsolják tel,át csoporlonkint előbb a ,j<*le=" negyédeves tíieologusokat, aztán a negyedéns jogaszok jeleseit s igy lejebb lejebb osztály es bizonyítvány