Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-08-09 / 32. szám
XXI v. évfolyam. 33. szám. TNyiregryháza/lOOEí. augusztus í>. JNÍYÍ f^ A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. VIDÉK * Előfizetési feltételek: 0 postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak: , . , j- /• ; - a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. .... . ... íop szétküldésé targuaban teendő felszo- Minden negyszer hasábzott petit sor eevsíeri támlások J6bn Klek kiadó-tulajdonos f„J d t{ZTkel "mert kezektói közlése la fillér ; többszöri közlés esetében * fill. könyvnyomdájához iskola-utczat 8. szám " A kéziratok csak vila?os klTánatra 8 a 2 a^Í^S,^^:^^!^ (Janoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részere a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A vármegyei tisztviselők sorsa, Ismeretes bizonyára olvasóiuk előtt, hogy a vármegyék tisztviselői ez év tavaszán országos gyűlést tartottak Budapesten, s e gyűlésükben a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése érdekében egyöntetű, az összes vármegyékre kiterjedő akció megindításában állapodtak meg. Szabolcsvármegye közgyűlése májusi rendes közgyűlésében foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel s egyhangú határozattal tette magáévá az ez irányban az országos gyűlés munkálatai alapján készült javaslatot, amelynek megvalósulása csak épen olyan sürgős szükséget képez, mint az, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslat törvénynyé váljon. Ma már talán nincs semmi szükség arra, hogy a vármegyei tisztviselőknek ezt a kívánságát, hogy t. i. fizetésük, az állami tisztviselőkét legalább megközelítő modon felemeltessék, bár ki is jogosnak el ne ismerné. S így bizonyára nem csak magukat az érdekelt vármegyei tisztviselőket sújtja le mélyen az elutasításnak az a riaegsege, amelylyel a belügyminiszter Esztergom varmegyének ez irányban tett fölterjesztését elintézte, de a közönség is érzi, hogy ez nagy méltánytalanság, sőt több, indokolatlan és érthetetlen negligálása az ország tisztviselői kara egy olyan tekintélyes részének, mint a vármegyék tisztviselői. A „Vármegye" czimü lapból vesszük át erre vonatkozólag a következőket: n u Czinka Panna Rodostóban.*) i. Félszázad év nyomja öreg Czinka vállát, Férjhez adja most már egyetlenegy lányát. Egyetlenegy lányát, kincsét, büszkeségét, Tizenöt esztendős ragyogó szépségét. — Itt vannak a kérők, az érdemesebbek, Válaszd ki magadnak a legjelesebbet! — — Választom, választom, csak ez egyet tűrd meg : Hadd kérdjem meg előbb lelkem-hegedümet ! — Lehajtja a fejét jó hegedűjére, Álmodozik véle, mintha választ kérne. S csalogány-zengéssel, vadgalamb-búgással Játszanak az édes dallamok egymással . . . — Két hétre az adjon selyemviganót rám. Aki a legszebben kíséri a nótám ! — Hej ! könnyebb a széllel versenyt be is érni, Mint Panna nótáját módosan kísérni. Sír a kesergője, bús a hallgatója, Táncol toborzója, kacag ugratója. Simul a hegedű, bőgő beleharsan. Fuvola zeng lágyan, cimbalom peng gyorsan. Kéz, ajk belefárad . . . hiába, hiába: Tündérvonójának nem ér a nyomába. Búsul Czinka Panna, hej ! nagy sor is ám az. Nem csak annyiból áll: itt a kérő, válassz! Másolat. 31. kir. belügyminiszter. A válaszirat alapjául szolgáló jelentés számi : 3509-903. Tárgy : A vármegyei alkalmazottak fizetésemelése és korpótléka. Esztergomvármegye közönségének. Esztergomban. Folyó évi május hó 15-én tartott bizottsági közgyűlésében fenti tárgyban 1G3. sz. a. hozott határozatát, illetve az ezen határozattal alkolott szabályrendeletet, mely szerint a vármegyei alkalmazottad illetményei a szibályrendelet kiegészítő részét képező kimutatásban feltüntetett mérvre, állami pótjavadalmizás terhére felemeltettek és egyúttal a szabályrendeletben meghatározott módon ugyancsak állami pótjavad.ilmazás terhére korpótlék állapíttatott meg, jóvá nem hagyom, mert a vármegye közönségét e cziinen fedezett hiánya miatt pótjavadalmazásban nem részesíthetem. Miről a vármegye közönségét, a fentidézeit alispáni jelentésre további megfelelő eljárás végett értesítem. Budapesten, 1903. évi julius ho 17-én. A miniszter helyett: Gullner s. kir. államtitkár. Ez hát a miniszter válasza és ez lesz előreláthatólag a válasz mind a 63 vármegye szabályrendeletére. „Nincs fedezet, tehát állami pótjavadalmazásban sem részesíthetem." Rövid válasz és kényelmes. Igaz ugyan, hogy kissé rideg, de az ilyesmihez már hozzászokhattunk. Minek is teketóriázzék velünk a miniszter? Nyeltünk már eJdig is eleget, nyeljük hát le ezt is. A sorsnak nem lehet mindenki egyforma kegyeltje. Egyiknek Kugler-czukorka jut, a másiknik keserű pirula és a miniszter azt tartja, hogy mi az utóbbival is beérhetjük. Ad hát keserű pirulát és várja, hogy bevesszük-e ? Tőlünk kitelik még az ilyesmi is ! Csakhogy ez egyszer nem telik ki. Mindennek meg van a maga határa : a servilizmusnak is, a béketürésnek is. Végre is évtizedeken át némán szenvedtünk el *J A liiresneves Rákóczi-nótát a nagy fejedelem udvari muzsikusai terjesztették el. de mégis leginkább Czinka Panna, kinek apja is, nagyapja is hűséges cigánya volt a fejedelmi udvarnak. Minthogy azonban a leány csak 1711-ben született, meg nem állhat az a hagyomány, hogy játékával ö lett volna a fejedelem búl'elejtetöje. kedvrederitője. Ezért lett e költemény javarészének színhelye Rodostó. Mit ér a legénynek minden muzsikája, Hogyha maga büszke mégse lehet rája ? ! . . . Fölveti a fejét egy kis idő múlva, S ily szóval határoz lángpirosra gyúlva: — Főkötőért pártám az vegye cserébe, Aki a legnagyobb virtust viszi végbe ! — Nosza, nekifognak . . . nagyot kurjant egyik, Ily hatalmas hangot sohse hallott eddig. Másik a Sajóban fürdeni kész lenne, Csak ne volna olyan hideg a víz benne! Van, ki tudományát furfangba mutatja, S csak nem akar lenni semmi foganatja . . . Súgja az utolsó : — Beteg vagyok érted, Megteszem, ha mindjárt meghalok is érted. Aki téged szeret, gyávának ne mondják : Elhozom Rákóczi vén tárogatóját. Elhozom, megfújom . . . jöjjön aztán bármi . . . Jobb lesz így meghalni, mint hiába várni! — — Elhozod ? megfújod ? meg mernéd hát tenni ? Rákóczi dalával akarsz uram lenni ? Elhozod ? megfújod ? Ismered az árát: Értem a bújdosást, tömlöcöt se bánnád ? Elhozod ? megfújod ? ... Ali az alku, jól van: Nem idehaza ám, hanem — Rodostóban ! II. Messze Rodostónak kicsi kápolnáját Bujdosó magyarok napról-napra járják: Hátha megfordúlna sorsuk nemsokára . . . Hátha megvirradna otthon valahára . . . Hej ! de hasztalanúl száll fel az imádság: Nincs aki megértse lelkük sóhajtását; Rákóczi keservét nincs aki hallgassa, Rákóczi könnyeit nincs aki olvassa . . . minden megaláztatást, minden mellőztetést. Összetett kezekkel, tétlenül néztük el, mint javítanak minden alkalmazott sorsán, anélkül, hogy csak egy tekintetre, egy gondolatra is méltatnának bennünket. Es most nyugodjunk be ujbol a mellőzésbe? Törődjünk be újból a miniszteri döntésbe, ugy, mint a megváltozhatlanba, néma megadással és botor fatalizmussal, a jövendőtől várva a segítséget ? Ej! Lehetetlent senkitől sem szabad kívánni, tőlünk sem. Emberek vagyunk mí is. Vér folyik a mi ereinkben is. Nekünk is van önérzelünk, vágyunk, ambicziónk. Kielégítésre várnak ezek is. Tetterős, törekvő tisztikarban nem is lehet oly adag lemondás összesajtolva, mint a mrnnyit a kormányhatóság bennünk feltételez, mert az a tisztikar, amely le tud mondani minden haladásról, minden javulásról, sem törekvő, sem munkaszerelő nem lehet. Nem is nyugszunk meg tovább hiu ígéretekben, nem fogadunk el többé üres kifogásokat. Küzdünk és meg 113111 nyugszunk addig, a mig czélhoz nem jutunk. Nincs szó sem „ribillióról", sem „turbulens szcénáktól." Végezzük munkankat tovább és teljesítjük kötelességeinket ezentúl is, de sérelmeinket az ország színe elé visszük és a törvényhozástól kérünk orvoslást. A képviselő urak, akiknek jó része sorainkból került ki és akiknek jó része a mi támogatásunkkal került a házba, talán mégis csak tenni fognak valamit érdekünkben. Hiszen fizetésünk rendezését ma mirnem:sak mi követeljük, hanem követeli az egész ország, melynek G3 vármegyéje egy értelemmel tette macáévá minden kívánságunkat. És végre, ha már mi ránk nem is adnak semmit, a nemzet kívánsága előtt csak talán meghajlik a híz és a kormány ? Vagy a hatvanhárom vármegye nem reprezentálja a nemzet akaratát? Ugyan mi képviseli hát akkor? És ha a nemzet megköveteli, hogy jogos követeléseinknek a kormány eleget tegyen, lehet-e és szábad-e . . . Egy szép nyári estén, csak úgy valahonnan, Innen-e vagy onnan, ki tudná hogy honnan, Lába elé a szent, ősz fejedelemnek Szép cigányleány húll, sírva mint a gyermek. Kopott a kendője, tépett a ruhája, Anyja is aligha ismerne reája ; Hanem a szemében lobogó tűz látszik, Fekete hajával pajkos szellő játszik. — Bocsásd meg, nagy uram, szörnyű merészségem. De erre a percre vártam régesrégen, Hogy szembe láthassam nótára gyújtómat, Hogy lecsókolhassam még a port is rólad. Czinka Panna vagyok, emlékszel a névre : Fecskével üzenő öreg Czinka vére ... Jaj ! hogy nem üzen már se máshoz, se hozzád : Eleven tömlöc lett szegény Magyarország ! — Integetnek néki, akik körülfogják: Ne szomorítsa meg urok állapotját; Hanem a leánynak szava úgy megáradt, Három nap beszélne, mégse lenne fáradt. — Szegény a magyar nép, húzza még az ág is, Sír a paraszt, hej ! de sír az uraság is . . . S mind csak avval fekszik, mind csak avval kél fel : Mikor jön Rákóczi vitéz seregével ? Mikor jön el újra kurucok világa? Mikor csap le megint Rákóczi villáma? Fű is azt beszéli, fa is azt meséli: Magyarok vezéri, hej ! Rákóczi, Bercsényi ! — Elhallgat a leány, senki se nógatja ; Hanem a beszédet zengő szó folytatja, Hogy még a halott is feltámadna tőle . . . Fújja a cigánylány cigányszeretője. Valami bús nóta zúg végig a tájon, Hogy a szenvedő szív annál jobban fájjon, Hogy a keserűség haragra fakadjon, Hogy a reszkető kar buzogányt ragadjon.
