Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

M Y I >' V > <> P H az, valamint mindeu költségvetés csak egy évre fog szólani. Végül azon, velem egy uézeteu levők s rabnliatikánnk miuósitett érvelése, bogy t. i. az országgyűlésnek törvéry s rendszerit.tí utolsó évében is fordulhatnak eló a jelen viszonyuk s daczára annak az utolsó ülésszak még is minden jogsérelem nélkül automatice ér véget, anuyit mindenesetre jelent, hogy a feuntiekkel ellenkező nézeten levők felfogása semmi körülmények között sem kivétel nélküli jog^abály ; S annyit mindenesetben constatálni lehet, hogy habár az országgyűlés megs?űnése és f-lo-zlatása „külömbözó két dolog is*, az tx-1 x állnpotnak definitiója, jogi természete és annak következményei, valamint az uj ors/.ággyűlés egybehivásának és megválasztatásának körüiimnyei is teljesen ugyanazok, akar feloszlatás utján, akár természetes halállal múlt ki az előző országgyűlés. Egy dolog bizonyos és ez az: hogy a magyar törvényben biztosított felségjogokat sem párttaktika sem az országgyűlésnek tárgyalási módszere nem alterálha'jn, azok hatályát nem érintheti. Egy más dolog pedig felette kívánatos: Ne törekedjünk egy egészen világo-an rendelkezó törvénybe olyat belemagyarázni. — a mi a törvény intentiójával .s szellemével teljes ellentétben van. Az 1867. I. t.-cz. o'y világos, hogy az interpretatióra egyátalán nem szorul. Az aztán más kérdés, hogy politikai szempontból, mondjuk a kormány szempontjából, ez idő szerint javasolva van-é a feloszlatás. E kérdésre — mint politikai kérdésre — e lapok hasábjain nem ölelhetünk. Ennyit tartottam szükségesnek elmondaui, hogy legalább a „teljes" tudatlanság vádjával szemben, tőlem telhetőleg védekezzem, a „rosszhiszeműség" vádját pedig úgy a magam, valamint mind azok nevében, a kik velem egy nézeten vannak, — visszautasítsam kállav András. Az osztrák sör Magyarországon. Alig vonta be az idén a kikelet a magyar földet a termékenység, a virulás zöld szinebe, uj reményeket élesztgetve a régóta tartó gazdasági pangás elmúlására: keserű hangulatot keltett bennünk egy uj jelenség. Az osztrák sör valósággal elárasztotta liazánkal. A vendeglők és korcsmák ablakaiban, ajtóin kitett hirdetések az osztrák sörök jó tulajdonságait dicséigették; olyan helyiségekben, hol eddig csak magyar sört mérlek, most 2—3 osztrák gyár terményeit árusilják. Színes, nagy betűs feliratok szinte kél kedve hivalkodtak, hogy bent csupán osztrák sör kapható. A magyar sörgyárosok előbb egy egy szerény napihirben tudatták a közönséggel az idegen ipar tolakodását, majd megriadva hivatkoztak a sörfogyasztók hazaliságára — több jószandekkal, mint ügyességgel. Megmozdultak a mezőgazdák egyleteinek, szövetségeinek gyűlései is és hadat izentek áz idegen gyárLmánynak; de aztán nem is igen tettek egyebet. Egyesület is keletkezett, mely a harczot társadalmi uton propagálja. Szónokoltak, restauráltak, közebédeztek — zártkörű háztűznézéshöz. Elszedte Pannikám eszit. Gsábilgatta jobb élettel, édes szavakkal és ki ne, ha az asszony nem hajlanek a csábitó szavakra? Fiatal volt még, mint a fűzvessző s annál jobban hajlott. Ippeg csak egy hete, mikor a városbol a hetivásárbul visszagyüvök, hát a szomszéd uram P.sta gyereke szalad elibém s mondja, hogy biz' a l'anni hitös felesegöm Sebesty. n Gyurka portáját lépte át és ha unatkozom, egy pár bókért nem röstell haza gyünni, csak üzenjem meg. Hívogattam vissza Ígérettel, szép szóval, nem gyütt; de majd megmutatom neki; erőszakkal is elhozom attól a semmiházitól. Ugy-e ifiuracskám, ha nem akar a Panni visszagyünni hozzam, majd a törvény parancsol? — Ne feljen, hazajön, nem hagyhatja el a hites urát, ki Pannikaját még most is s;ereti. S ha nem akar a portáján lakni, megindítjuk a válópört s ugy vagy visszajön, vagy hadd legyen Sebestyén Gyurié az a gonosz asszony — felelém. — Ha már gonosz, nekem sem kőll — vág szavamba — megindítjuk a válópört. — Akk or a törvényszékhez még ma beadjuk a válópört. Az ajtóban még egyet foidul Czakó Gergöly uram s aggodóan mondja: De oszten jó legyen ám az írás, hogy az asszonynyal hamarabb végezhessünk. Minden meg lesz. Csak menjen már, — nyugtattam meg. — Jó egésségöt ... Az idézésre majd brgyüvök ifiuracskám s meghálálom a szívességit . . . * * * A tárgyalás kitüzetett. Czakó Gergöly aznap kora reggel felölté uj dolmányát, mentéjet, csizmáit s ugy ballag be a városba a törvényiekhez. A kapuban strázsáló őr méltóságos kegyelmességgel kardjavai mutatja Czakó uramnak a lépcsőn tölfelé vezető u'at, a rneire mennie kell. Alig hogy fölér a másodemeleti lolynsóra, éppen nevet kiabálja valaki: — Czakó Gi rgely . . . Nmcs in? . . . Még nrni is zárult be az ajtó, a honnan a hangot jönni velte, ott termett, s benyit a lárgyalasi terembe, társaságban: akkortájt benne is voltak az újságokban, azóta sernnii nyomuk, semmi hírük. Közben pedig egyre gyakrabban ismétlődött a fővárosban az a jelenet, hogy egy-egy ismeretlen orvos, ügyvéd, mérnök vagy más efféle, ember vagy vasárnapi szünetét élvező iparos a sörcsarnokokban itt is, ott is megkérdezte, hogy milyen sört mernek s a válaszra sarkán fordult: — Osztrák sört nem iszom. Egyszerű pár szó, de nagyon becsületes és nagyon okos. Méltó rá, hogy elterjedjen Magyarországon es szálló igévé váljék. Alig mondták ki pár ezerszer, világosságot derített a homályos sörügyre. Rövidesen bebizonyult, hogy az osztrák sör nagy üzleti sikerének a magyar vendéglősök és korcsmárosok titkos manővere az oka. Bebizonyult, hogy az egész mozgalom magyar pénzből élő emberek ravaszul kieszelt kartele volt — a magyar söripar ellen. A fővárosi szállósok, vendéglősök és korcsmárosok, ipartársulata, ugyanis junius végen egy emlékiratban jónak látta megkísérlem a mentegetőzést. Elmondják ott, hogy a magyar sörgyárak fölemelték a sör áiát s ramutatnak arra a veszedelemre, mely az osztrák sör beőzönlésével a magyar söripart tönkre teteilel fenyegeti, végül pedig azt kívánják, hogy a magyar sörgyárosok kedvezményeket kérjenek a kormánytol, hogy aztán a koicsmárosoknak leszállíthassák a sör árat. Azt jelenti ez a nevezetes emlékirat: mi korcsmárosok nem vagyunk az okai airnak, hogy az osztrák sörrel elárasztjuk Magyarországot, hanem az az oka, hogy az osztrák sör olcsóbb, mint a magyar; tudjuk, hogy ezzel tönkietesszük a magyar söripart, de azért tovabbra is osztrák sört fogunk venni; tudjuk, hogy a magyar söripar nem tud olcsóbb áron dolgozni, hát felőlünk mehet a kormányhoz segítségért. Így, ezen a módon mosakodnak a derek vendéglősök. JNe altassuk magunkat, nem csekely dologrol, hanem a honi ipar egy nevezetes agának küzdeluieról van itt szó. Azért megérdemli az ügy, hogy közelebbről megvizsgáljuk. Az aru olcsósága egymagaban véve még semmit sem jelent. Az árnak a minőseghez kell viszonyulnia. Ket áru közül az az olcsóbb, amelyik jobb minőség vagy legalább is ugyanoly minőség mellett alacsonyabb áron kapháló. A magyar sör kitűnő minőségű. Az bizony. Az igazi sör ismerők tudjak, hogy mindjárt az angol sör utan következik. Mtrt a sör minősége általában attól függ, hogy minél kevesebb víz mellett, minél több alkoholt és exlrakt anyagot tartalmazzon. A szín, aroma, íz, derültség, szénsav menynyiség masodiendü tényezők s már inkább a fogyasztó egyéni Ízlésére tartoznak. A magyar sör minőségéről a következő összehasonlítás mindennél ékesszólóbban beszél. Sör fajta víz || alkohol yextiakt anyag Burton ale 79.60 5.90 14.50 Londoni poster .... 88.41 5 4) 6.00 Schveicluu aszoksör . 90.37 3.62 6.01 Pilseni polgári sör . 91.56 3.47 4.97 Pilseni expoit sör . . 90.04 4.59 5.37 Kóbanyai barát sör . . 88.30 4.20 7.50 Kőbányai Szt.-István söi 9I.3U 3.90 4.80 Kőbányai polgári sör 88.43 4.80 6.77 Kőbányái kiraiy sör . 89.72 4.60 5.68 Magyar részvény seifőzn 89.64 4.85 5.53 hol a birák, ügyvédek, tanuk s Pannikaja is már vártak reá. Néma csend . . . A csendet a biró szakitja meg, felolvassa a válókeresetet és Czakó Gergelyhez fordulva kérdi : Igaz minden, a mi a válókeresletben előadva van? — Szórul-szóra. — Most magán a sor Czakó Gergelyné Bogár Panni. Ugy van-e, igaz-e az, a mit ebben a keresetben felhoztak maga ellen ? Panni e kérdésre megbánással igy szól: Elhagytam hites uramat, az igaz, de azért, mert nem törődött velem, pedig én fiatal vagyok és igy megkívánhatom azt, hogy törődjek velem. Most már megbántam e cselekedetemet, unatkozom nélküle s vágyom nap-nap után csókjára, melyet oly régóta nélkülözők. — Tehát visszamenne még férjéhez, ha visszafogadná ? — Ha Gergölyöm akarná, megmaradnék a régi hitvese és az elkésett csókokat tízezerszeresen visszaadna m. — Ugy hát, legyen — szól közbe Gergely bá' — bármily sok rosszat kellett eltűrnöm miatiad, látom, hogy megbánlad tittedet es ha megfogadod, hogy el nem hagysz többé, megbocsátok. — Nos Panni, itt a biróság előtt fogadja meg, a mit a férj uia kíván — mondja a bíró. — Fogadom — tied lesz<k a sírig . . . — Hitvesem jó Pannikam . . . (Gergely Pannihoz fut, megöleli, mrgcsokolja.) E szavakat zokogás követi, Pannika szeméből köny hull . . . * • * Nem kutatom, hogy Panni könnyűi a megbánásnak, vagy a visszafogadásnak szóllak-e, de tény, hogy Czakó Gergöly a fiskális teljhatalmú megbízottját nem szer. ncselletle meg lalogatásá\al, nehogy a szegényt a sok munkaban megzavarja . . . A. K. E táblázatban a magyar sörfajták a logkitűnöbb osztrák gyártmányokkal, a schvechati ászok, a pilseni polgári és export sörrel vannak összehasonlítva, mely sörfajták a magyar sörnél köztudomás szerint drágabbak s behozataluk nem is növekedett. A vendéglősök a silányabb, másod és haimadrargu söifajtákat taitják, melyek olcsóságáról lehit legalább is nem illik beszélni' Ott vőn a bibi, hogy az alacsony áru, de hitvány osztrák sört ugyanolyan áron mérik a korcsmárosok, mint tavaly a jó ímgyar sört. Triviális kifejez;st hasznalva : baleket fognak benned óh magyarom Hat érdemes ezért tönkre jutnia a magyar söriparnak ? Két millió hektoliter sört termeltek évente Magyarországon s a világhirü magyar árpi jobb áron kelt idehaza is, a külföldön is, b.i:mely más ország terményénél. Ez iparág a munkások ezreit foglalkoztatta, kik keresményükkel a hazai fogyás 'ást növelték. A gyárak bukasával a részvényekben fekvő milliókkal kevesebb lesz a nemzeti vagyon, leszáll az árpa ára, a munka nelküíi proletárok számát gyanpitják a munkások .és hivatalnokok, sok ezer család jut velők együtt nyomorba s a hazi.i fogyasztást is nagy veszieség éri. A kartelesek sarokba szoritasa tehát nemcsak a söiipar kérdésé, hanem a józan okosságé! Ha ők az üzleti é; deket hangoztatják, megérdemlik, hogy velrtk szembe a közgazdásági éid ket szegezzük. Aki oszlrak sört isvik, gondolja mrg, hogy minden pohárral szegvnyiti Magyai oi szagot, növeli a drágaságot, nehezebbé les/i itthon a m gelhetésl. Jogosulatlan, haszonra számit a karleles, mikor a liiiv.n.y oszlrak sört nem illő áron méri. Nem bánija a 1. Ik ismeret sem a miatt, hogy óriási kárt tesz vele. A vendéglősök egy nagy része oszl. pínczérből gubózik be házi u rá. Eljárásukban az a legjobban bántó, hogy számításukba beállították azt is, hogy a fogyasztó nemcsak megissza, hanem meg is szokja a gyönge osztrák sört s eként az üzleti haszon állandósul. És aligha csal ez a vend glős poychologia. A sörivó nagy rabja a maga szokásainak. Megszokott helye \an a korcsmában, hol a rendes időben mindig megjelenik s a megszokott nennyiségit megszokott nyugalommal kebelezi be. Eleinte talán rosszul esik neki, hogy nem kap magyar söit; de ha más nincs, megissza s megszokja a silanyabb osztrák söit is. Segit a karlelesnt k a rombolásban az idegen gyáros is. Az osztrák gyártmányt hirdető tábla árengedményt jelent; minél nagyobb, töltünőbb a lábla s minél forgalmasabb a hely: ; nnál nagyobb árengedményt. Hat buony itt a magyar söiipar ellen fojtogató verseny folyik. Nem szabad ezt a küzdelmet téllenül nézni. Minél intelligensebb valaki, annál inkább ki kell venni belőle a részünket. Hiszen oly egyszerű móddal czélt lehet erni. A zsebelő kartelest a zsebén kell megtámadni. Végtelenül okos dolgot cselekszel vele édes magyarom, ha alkalom adtán temperamentumod szerint kéményen kivágod vagy szelid határozottsággal rnegjegyzed: — Osztiák sört nem iszom ! Dr. Nagy Lajos. A tl'.et^s rendezőről. A közigazgatási tisztviselők fizetés rendezésinek kérdése abban a programúiban melyet az új magyar miniszterelnök a kep*iselőház junius 30-iki ülesen előterjesztett, — a legutolsó helyet foglalja el. Ez a körülmény a türelmetlenül várakozóknak esetleges aggodalmaskodás! a adhatna ugyan okot, ha nem kefene a j''leilegi politikai viszonyok közölt vigasztalónak tekinteni magában véve már ezt a tényt is, mely a megindilolt országos mozgalomnak első pozitív eredménye. Hogy a miniszterelnöki programm e pontjábol törvénv legyen, és pedig olyan, mely a magyar közigazgatás szolgálatában álló nemzeti eiőnek illő megbecsülését és értekelését fogja jelenti ni, — elodázhatatlan feladata a magyar törvényhozásnak. Mert ha vannak is kerdesek, melyek az ország közjogi állását, önálló és független államiságát közelebbről érdeklik, vagy a melyeknek megoldása szomorú gazdasági helyzetünk föllendítésére égető süigősségü ; kétségtelen viszont az is, bopy a magyar állam belső erősödésének, izmosodasanak munkája egy és elválaszthatatlan a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetének javításával. Régi vágy ez egyrészről, másrészről pedig légi kötelesség. Régi vágya azoknak, akik a magyar közigazgatás óriási fontosságú munkáját szomorúan csekely javadalmazásért végzik és régi kötelessége a törvényhozásnak e jogos kivanságoknak kielégítése. Kötelessege lett volna mar a vármegyei szervezet hatáskörének es autonom jogainak első megnyirbálása alkalmával 1870-ben es később l8t>G ban. Azóta is nagyot fordult velünk a világ. A vármegyei tiszts gek viselése nem nobile ofliciurn többé, hanem kenyérkereseti palya. De csak elméletben az, mert a reális valóságban nagyon kévéssé alkalmas arra, hogy a vel'i járó fel .datokhuz illő exixztencziát nyújtson. E n Ikül pedig az egész szervezet képtelen hivatásának teljesítésére s képtelen arra, hogy olyan erőket vonjon szolgalatát)', a kik nemeik un passzióból, hanem komoly és nemes amoiczióból vállalkoznának a köziga'g itás nagy gépházába öntudatos munkásoknak állani. A kik mégis rászánják magukat, munkájuknak eredménye egyformán kétes, ha uri paszszióból és ha kenyérkereseti pályái ak választottak a közigazgatás szolgálatát. Az előbbi esetben (a mi mostanság már a keplelenségek közé kezd ugyan tartozni) azon termeszét, s felfogás folytán, hogv m csak részben elek abból, amit a közigazgatás fizetés gyanani ad, léhát csak a fizetésemmel aranyos és annak megfelelő viszontszol