Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-27 / 52. szám

— Mondjad csak, mit akarsz, kedves gyermekem ? Kérdezte az atya. — Légy oly jó, mtnj el a templomba és nézd meg, olt fekszik e még a szalmán a kisded és vájjon van e még körülötte annyi gyönyörű virág és gyertya ? — Most nem hagyhatlak el, kedves gyermekem. Ki ápolna téged úgy, mint atyád ? — Ó liivd csak Borbálát; — válaszolt esdőleg a gyermek. — Megvigasztalna az téged ? — 'ge

n» apácskám, ez nagyon megvigasztalna. Mamácskám azt mondta, hogy a kis Jézust ott evenkint csak egyszer lehet látni. — Jól van; holnap tehát virradatkor elmegyek oda. Ekkor Ludmilla ismét szomorúan lehajtotta fejecskétét és keservesen kezdett sirni, mivel atyja nem akart azonnal elmenni a kis Jézushoz. — Elkényeztetett gyerek; mormogta magában atyja, — megcsókolva és megsimogatva gyermekének arczát és homlokát. — Nyugodjál meg és ne sirj! Akarod-e, hogy azonnal oda menjek? Az atya csengetett; Borbála sietve jött be. — Maradj ilt Ludmillánál; mondotta röviden a kereskedő; azonnal visszajövök. — Ó, milyen jó vagy te apácskám! — Kiállóit ft* 1 a gyermek örvendezve és megfogva alyja kezét, forrón megcsókolta azt. Az atya eltávozott. Borbála leült helyére az ágyhoz. Néhány pillanat múlva Ludmilla lecsukta szemeit s több nap után most aludt először nyugodtan és édesen. Isten áldása legyen almodon, s üdítő álmokat hozzon szemeidre őrző angyalod, szegény gyermek! III. Az atya a jászolnál. Az alya csakhamar a templomba érkezett, amely lelve volt jámbor néppel. A főoltáron számtalan gyertya égelt és illatos tömjénfüst emelkedett a boltozat felé. Az apa a néptömegben előrehatolva, a jászolhoz jutott, mely egészen elől, az oltár rácsozela mellett Hyönyörü virágok között volt felállítva. — Valóban gyermeki ötlet ide küldeni engem ebben az órában; — gondolta magában az alya. — De legalább megvigasztalom ót ez által. Ezalatt végigtekintet a jámbor nép nagy tömegén. Es látta, hogy mindnyájan térdelnek, fejőket lehajtják, kezeiket összekulcsolva, ájtatosan imádkoznak. Az ünepélyes éjféli szent mise már megkezdődött; a papok fényes ruhákban ünnepelték a legszentebb titkokat. A karzaton az énekes kedves karácsonyi éneket és örvendetes pásztordalokat zengedeztek, mint egykor az angyalok a b.tlehemi mezőn. A kereskedő maga elölt látta kevés szalmán a kis Jézus kedves alakját, aki mosolyogva nyújtotta feléje kezecskéit, ekként akarva őt szívének megnyerni. Sokáig nézte őt; hiszen szemlélete enyhítő és kedves vólt szenvedő atyai szivének! Arra. ami az oltáron történt, csak akkor kezdett a miséző pap evangélium után a néphez t karácsonyi szent beszédit készüli elmonilhangzása után néma csend lett a templomba kereskedő csupán akkor ocsúdott fel a jászol csjdalásából. Szemeit az oltárra irányozta, hol a pap épen a kereszt vetés szavai ulán, megható lnngon mondotta el az angyalnak a pásztorokhoz intézett lavait. — Nagy ölömet hirdetek nektek! A kereskedő úgy értelmezle e szavakat, hogy az irömet, a vigaszt még ma is megtalálják mindazok, akik Jézusnál keresik. E szavak szokatlanul hatoltak az atyára ; habozva közelebb lépett tehát, hogy jobban halja a szónok vigaszteljes szavait. Figyelmesen lialgatolt minden szóra és mint a szomjazó szívta magába azon örömöt és vigaszt, melyet a kis Jézus születésével, a világra hozott. A szónok beszéde mélyen hatott szívére és felvidította őt. Midőn az utolsó szavak elhangzottak a templom belsejeben, az atya fejét tenyerére hajtva, gondolatokba merült. Csak midőn vége lett a szent misének és az ének elhalgatott, akkor emelte fel fejét és észrevette, hogy számos hívő az oltár rácsozatához térdelve, magahoz veszi a kenyér színe alatt levő Jézust. Ilitök és jámborságuk örvendetesen tündöklött arcaikról. Több év előtt ő is ott szokott volt térdelni. Megemlékezett most azon időről, mikor jámbor anyja őt az első szent áldozáshoz előkészítette : nemkülönban buzgó feleségéről, aki szintén gyakran szokott o;t térdelni és gyermekéről, aki halálos ágyán feküdt. Eszébe jutott most az is, amit Ludmilla mondott neki oda haza, hogy t. i. tavaly anyjával érette imádkozott. Na,jy fájdalom hatotta át lelkét, mig ezen gondolatokkal foglalkozott. Fejét lehijtva állt egy ideig, mig szemeiben könnyek fénylettek. Midőn fejét felemelte, hogy letörülje könnyeit, észrevette, hogy a templom teljesen üres es h ogy a gyertyák is el voltak már oltva az oltáron, csak a jászol ragyogott még tündöklő fényben. Most a fájdalom ellenállhatatlanul a földre nyomta őt s letérdelve a jászolnál szíve mélyebői sóhajtott fel. „O Istenem, Istenem, kit már régen elhagytam, add vissza gyermekemet és én ismét hozzád térek." És e mellett sűrűn hullatta könnyeit az oltár rácsozalára. E helyzetben — melyben Isten iránti hódolatát mutatta ki, — maradt még néhány pillanatig. Azután felkelt és eltávozott. A templom ajtajánál egy szegény koldust pillantott meg, kinek bő alamizsnat adva, haza sietett. • A ki3 Jézus felelete. — Hogy van Ludmilla? — Kérdezte az alya aggódva Borbálát, midőn ez kinyitotta előtte az ajtót. — Ludmilla aludt az egész időn át, mig ön távol volt; — felelt Borbála. — Épen most ébredi fel, erősebbnek és vidorabbnak látszik. Az atya némileg megnyugtatva beteg gyermekének ágyához sietett. — Ugy-e kissé sokáig időztem ott, kedves gyermekem ? — Kérdezte. Ó éppen nem; — vállaszolt Ludmilla és szemei, valamint egész arca is felvidult. N Y t R V I D É K — Hiszen oly szép, oly gyönyörű volt. — Igen, Jézuska valóban ott volt; —szól az alya mosolyogva. — Azt tudom; — válaszolt Ludmilla ; — Azt tutudom ; még szebb is voll, mint tavaly. Az atya csodálkozva tekintett reá s csak most vette észre a gyermek arczán az örvendetes kifejezést. — Honnan tudod mindezt? — Hiszen veled voltam a templomban; — mondotta Ludmilla Az alya erre nagyon elszomorodott. — Félre kezd beszélni ; — gondolta magában és megakarta inteni Ludmillát, hogy legyen csendesen. De a beteg megelőzte atyja szavait. — Ilallgas meg apácskám és mondd meg, vájjon igy történt-e? — Nyugodjál meg kedves gyermekem; légy csendesen Ludmillám ! — Hiszen teljesen nyugodt és csendes vagyok; — felelt a gyermek elszomorodva. — Mit akarsz hát mondani? Kérdezte atyja. — Hallgasd meg. — szólt Ludmilla örvendező hangon. — Együtt mentünk a templomba, hol igen sok nép volt. A karzaton szépen énekellek. Az oltárnál papok voltak. Mi a néptömegen kérésziül hatoltunk egész a jászolig. <J mily pompás fényben úszott a jászol; mily szépek a virágok! Különösen szép volt az a fa, mí'ly ágait Jézuska fölé hajtolta. — Az pálma volt; — jegyezte meg az atya, aki codálkozva hallgatta gyermekét. — Igen, igen, pálma voll, hosszú, széles levelekkel. A pap azután nem messze tőlünk szónokolt. Te halgaltad őt és én úgy láttam mintha te szomorú lettél volna. Az atyát ezen elbeszélés szerfelett meghatotta Csodálkozva nézett Ludmilla arcára és remegő hangon intézett hozzá kérdést. — Azt is tudod, hogy mit beszélt ? Ludmilla magához vonva atyját, szeretetteljesen válaszolt. — A pap azt mondta, hogy Jézuska megvigasztal, Az atya álmélkodásában megrázkódott. — Azután m^g sokáig maradtunk a templomban; — folytatta Ludmilla; — mig minden gyertya elaludt Azután a kis Jézushoz mentél letérdeltél elölte és sirva mond'ad n.'ki: ,Oh Istenem, add vi

;sza Ludmillát és én i-mét hozzád térek." Az atya elhalványodott és elérzékenyülése külső je'ekben is nyilatkozott. — Igen, igen ; — folytatta örvendve Ludmilla; azt mondtad neki. Azonban láttam, hogy nem vártál feleletére. — Feleletére? — Isen, kedves apácskám; Jézuska felelt neked. — (3 Intenem ! — Kiált az atya. — Ó Istenem, mit mondtál nekem? — Azt mondta a k s Jézus : „Jöjj előbb te hozzám!" Az atya erre térdeire hullott és mélyen meghatva, fejét Ludmilla ágyára fektette. Azonban ez kezeit örvendve az -ő fejére téve eképp szólt: — Midőn a templomból kiléptünk, a szegény Mártonnak alamizsnát adtál és ezt mondtad neki : .Imádkozzál Ludmilláért és érettem." Az atya halva e szavakat felkelt, gyermekét megölelte, homlokon csókolta, és sirni, kérni kezdett. Honnan tudta mindezt Ludmilla? Álom volt-e az? Avagy talán Jézuska, vagy őrző angyala beszélte el neki ? * * * Karácsony reggelén a templomban, nem messze 3 jászoltól, az oltár rácsozatánál egy nemes férfiú térdelt ünnepi ruhában. Sokáig imádkozott ott, azután magához vette a legszentebb oltáriszentséget oly buzgósággal, hogy mindnyájan, a kik látták, épültek rajta. A férfiú a Ludmilla atyja volt. Ludmilla ezek után észrevehetően gyógyulni kezdett. Magok az orvosok is csodálkoztak és biztosították az atyát, ho?y gyermeke teljesen föl fog gyógyulni. E^ irae alig mult el egy hónap, Ludmilla atyja oldalánál térdelt a templomban azon a halyen, ahol egy év előtt anyjával imádkozott. Mindaketten szivbül adtak hálát az Ur Istennek kegyelméért, hogy Ludmillát meggyógyította. Az atya ismét visszanyerte gyermekét és a jó pásztor visszanyerte elveszett juhát. J. S. IRODALOM. Magyar Lányok. A nevelés szakemberei, nemkülönben a pszihologusok egyetértenek abban, hogy a serdülő leánykornak olyan olvasmányt nyújtani, amely annak teljességgel megfelel, a legnehezebb feladatok közül való. Foglalkoztatni kell a fiatal leány érzését és gondolkozását, de távol tartani tőle mind azt, ami erkölcsi fejlődésének hátrányára lehetne, érdekelni kell őt, de óvakodni is, hogy képzelete ne legyen kitéve izgalmaknak. Oktatni kell őt, de úgy, hogy ez a tanitás ne öltse magára a vaskalaposság jellegét ; szórakoztatni kell, de mindig csak komoly és becsületes alapon. Kilenc esztendeje már, Tutsek Anna szerkesztése mellett és Singer és Wolfner kiadásában megjelenő Magyar Lányok című képes hetilap ezt a feladatot teljesíti és nem csak olvasóinak, de a szülőknek is teljes megelégedését kivívta magának, akik megoldva látják benne a nehéz, sok gondot okozó kérdést, hogy mely olvasmányt adhatják minden aggodalom nélkül serdülő leányaik kezébe. A Magyar Lányok előfizetési ára ezentúl is félévenként 6 korona, negyedévenként 3 korona. Mint leginkább megfelelő karácsonyi ajándékot fiatal leányok számára, ajánljuk a szülők figyelmébe. Az Én Újságom. A gyermek-világ rajongó szeretete öleli körül Pósa bácsi lapját, Az Én Ujságom-at. Ez a szeretet nem okoskodik, nem keresi az okokat, hanem csak várva-várja a lapjának minden újabb számát. A felnőtt ember azonban nem éri be a puszta érzéssel, hanem kutatja a nagy ragaszkodásnak forrását is. S megtalálja abban, hogy soha még gyermekújság nem tudta olyan hiven kifejezni azt, ami a gyermek érzésének megfelel, nem tudta oly hasznosan foglalkoztatni a fantáziáját és lelki táplálékot adni a kicsinyek lelkének. Mint nevelési «szköz az Én Újságom a szülők tiszteletét birja, mint jó barát, hű és szórakoztató bajtárs a kicsinyek szeretetét. S folyton gyarapodik erőben, tudásban, eszközeinek céltudatos megvá« lasztásában, mert ahogy megteremtette megalakulása idején a magyar gyermek-irodalmat, úgy csoportosítja mostanában maga körűi mindazokat, akik tollúkkal és tehetségükkel kiváltak ezen a téren. Az Én Újságom előfizetési ára: egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyed érre 2 kor. Megrendelhető Az Én Újságom kiadóhivatalában, Budapest, Andrássy-út 10. A Magyar Könyvtár novemberi sorozata folytatja e kitűnő vállalat uj Moliére-jét, melyből ezúttal a nagy vigjátékiró egyik legmulatságosabb darabját A képzelt beteg-et kapjuk. (356-7.sz.) Procquelin mester e remekét, mely nálunk is egyike az ő legsűrűbben előadott műveinek, Váradi Antal fordította le pompás zamatossággal és a verses helyeken a nála megszott bravúrral. A magyarázó jegyzetek is felölelnek mindent, amire az olvasónak szüksége lehet. — A 358. sz. egy nálunk még eddig alig ismert ujabb francia eleszélőt mutat be : Edmond Haraucourt-t, aki a legérdekfeszitőbb mese-szövést a legfinomabb lélektanrajzzal tudja egyesíteni. A füzetben foglalt elbeszélések «lseje a „Léghajón" című, egyike a modern francia irodalom legszenzációsabb novelláinak — Ezúttal a magyar irodalom is fordítással van képviselve : a szerkesztőségnek ugyanis az a kitűnő ötlete támadt, ogy lefordíttassa II. Rákóczi Ferenc autobiografiikus Vallomásait latinból. E Vallomások, melyeket 1876-ban adott ki az Akadémia, Kajlós Imre az átültetésében bisonyára egyik legértékesebb müvét fogják tenni a M. K -nak. A fordítás csak az érdekesebb részekre terjeszkedik ugyan ki, de ezeket lehetőleg teljesen adja. A most megjelent füzet az autobiografiának 1703-ig terjedő szakaszát tartalmazza, tehát Rákóczi gyermek es ifjúkorát. — A „M. K." egy-egy száma 30 fii. ; — kapható minden könyvkereskedésben. Teljes jegyzékkel az eddig megjelent számokról készséggel szolgál a kiadócég : Lampel Róbert (Wodianer F. ós Fiai) Budapest, Andrássy-út 21. 350 szám. A Magyar Könyvtár ez évi októberéig megjelent 350 számának teljes jegyzékét adta ki a kiadó cég, a Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) udv. könyvkereskedés, * népszerű vállalat jegyzéke, amelyet a cég kívánatra készségg ingyen megküld bárkinek, több részből áll. A számok szerin jegyzékben minden füzet rövid jellemzését tartalmazza tájékozásul A szakok szerinti jegyzék a verses műveket, az elbeszélő műveket, a színműveket, és az ismeretterjesztő müveket közli csoportosítva a szerzők ábcés rendjében. Végül felsorolja a Magyar Könyvtár kötött kiadásait is. Csak ebből a teljes jegyzékből tűnik ki, mily tartalmas már is a Magyar Könyvtár, s hány becses, de eddig drága munkát tett olcsó kiadásban népszerűvé. A jegyzékben ki-ki megtalálja kedvenc iróját és olcsón megszerezheti könyvtára számára. Forradalom a sajtó terén. Magyarország legkedveltebb, legnépszerűbb és legtemperamentumosabb újsága, a Budapesti Napló, január 1-étől kezdve olyan reformmal lepi meg a közönséget, amely valósággal korszakos jelentőségű. Felére szállítja le az eddigi előfizetési dijat. A Budapesti Napló tehát félévre ezentúl 3 frt. 50 kr., negyedévre 1 frt. 75 kr., egy hónapra 60 krajezár. Egyes szám ára 2 krajezár. Ez a merész és nagyszerű ujitás immár megszünteti az ujságtartás minden akadályát. Hisz ez szédítő olcsóság! Emellett a Budapesti Napló a legbrilliansabban szerkesztett napilap. Minden egyes száma valóságos öröm. Bizton hisszük, hogy ezzel a kolosszális előnnyel lépést fog tartani a közönség tömeges sorakozása a Budapesti Napló körül. Vasúti üyyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 190101 Gl.b. Nyugotuiagyar-osztrák vasúti kötelék. (Uj II. rész 8 díjszabási füzet kiadása. A nyugotmagyar-osztrák vasúti kötelékben 1904. január 1-én uj, II. rész 8 díjszabási füzet lép életbe, mely szarvasmarhák, sertések, juhok, kecskék és egyéb aprómarhák teheráruként való szállítására a magyar királyi államvasutak a Duna jobbpartján fekvő vonalainak és általa kezelt, a Duna jobbpartján fekvő h. é. vasutak, továbbá a cs. k. osztr. államvasutak és az állam állal kezelt magánvasutak (istriaí vonalok), a cs. k. szab. déli vaspálya társaság magyar vonalainak és a kezelése alatt álló barcs-pakráczi vasút, továbbá a mohács-pécsi vasul és a banjaluka-doberlini cs. és k. katonai vasút állomásairól Wien-St-Marx, Wien St-E.-G. Wien Matzleinsdorf ós Hütteldorf-Hacking átmenet állomásokra tartalmaz díjtételeket. Egyidejűleg hatályon kivül helyeztetik az 1897. november 1 óta érvényes hasoncimü díjszabási füzet I. II. pótlékával együtt. A díjszabás példányai a részes vasutak és állomások utján 2 koronáért lesznek megszerezhetők. Budapest, 1903. december hóban. A magyar királyi államvasutak igazgatósága, a részes vasutak nevében is. 1604G4/903 szám. A magy. kir. államvasutak miskolczi üzletvezetőségének kezelese alá tartozó zölyombrezó-breznóbánya tiszolczi h. é. vasul breznóbánya-vereskői szárnyvonala Breznóbánya, Gáspáid, Polonka, Helpa, Nándorhuta és Vereskő állomásokkal, továbbá Lujzahuta, Pohorella Vasgyár rakodó-állomásokkal, Garamsashegy megálló rakodóhellyel, Breznóbánya-Külváros elágazási állomással, Bikás, Benesháza, Vaczok, Závadka, Pohorella, Pühorella-ka-tély és Nándorvölgy megállóhelyekkel s Bikás Vasgyár rakodóhelylyel f. evi november hó 28-án a nyilvános forgalomnak átadatott. Ezen vonal megnyitásával egyidejűleg a Breznóbánya és Erdőköz állomások közölt fekvő, eddigi Bikás kitérő megállóhely (jelenleg az uj szárnyvonal elágazási állomása) .Breznóbánya Külváros* elnevezést nyert. Valamennyi állomás és rakodó állomás az összes forgalomra; Garamashegy megálló rakodóhely a személy-, podgyász-és kocsirakományi teheráru-forgalomra; a megállóhelyek, valamint Breznóbánya Külvárjs elágazási állomás p dig csupán személy -és podgyászforgalomra vannak berendezve. Bikás Vasgyár rakodóhely csakis a korlátolt kocsirakományi áruforgalomra szolgál. Budapest, 1903. deczember 1. Az igazgatóság. 199170-1903—G. I. szám. Hirdetmény. A magyar, osztrák és bosznia—herczegovinai vasutakon érvenyes árudijszabás 1. rész B. szakaszának új kiadása. 19.14. évi január hó 1-én az összes magyar, osztrák és bosznia-herczegovinai vasutakon érvényes és a hullák, élő állatok és áruk szallitására általános halározmányokat tarlalmazó díjszabás 1. rész B) szakaszának új ki«