Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
várnak vele Karácsonyig. Mert hiszen az a szegény gyermek novemberben is fázik már, ha hitleg van; pedig rend szerint az szokott lenni. A másik megjegyzésünk a jótékonyságnak egy elhanyagolt terére vonatkozik: Az iskolákban éhezó gyermekek istápolására. A mi iskoláinkban is elég van ilyen, akiknek, ba egy kis meleg leveshez, darabka kenyérhez juttatná őket a könyőrület, valóságos Isten áldás lenne. Ajánljuk ez elmondottakat jótékony nói gyesületeink vezetőinek érde klődésébe . A hazaszeretetről. Irta fa felolvadta Yeree3 Vilmos téglást ref. tanitó 1903. ileez. 9-én tartott jtöri gyűlésen. Tisztelt Gyűlés! Jelen alkalommal a hazaszeretetről óhajtanék egyet-mást elmondani. S azon kevés ideig, míg ezt röviden megtenném, kérem, hogy ajándékozzanak meg becses figyelmükkel. Azon helyhez, hol az ember született, mindig, egy egész életen keresztül, állandó, erős vonzódást érez. Okát nem tudja adni, az okozatot sem tudja szóval kifejezni, csak annyit mond: „Olyan jó itt !" Jól esik az ott lartozkodás még akkor is, ha dolgai talán nem jól folynak. Ösztönszerűen kedves az a hely, hol bölcsője ringolt, hol járni, beszélni tanult, hol gyermek reményei tündököltek, hol az ifjúság virágzása után a férfikorba lépett, hol talán kedvesei alusszák hosszú, mély álmaikat. Kedves a hajlék, kedves a társaság, kedves a hant! Az ilyen helyen kettős az őröm, felényi a bánat, kettős az erő, felényi a teher. Az ilyen helyen erősebb az egészség, gyengébb a betegség s talán még a meghalás is, és a fölib .' domboruló hint is könnyebb mint más hol. S ezen nincs mit csodálkozni! Nincs, ha az ember szereti azt, a mi az övé, ha ragaszkodik hozzá, s esetleg vagyona, sőt még vére árán is kész megvédelmezni. Ez a szülőföld szeretete! Ez azon alap, a melyre a hazaszeretet szent és fens'ges temploma felépíthet. Azon hazaszereteté, a mely a szülőföld ha 1 árán messze túl terjedve, mindazokat magában tartja, keblére öleli, kik velünk ugyanazon nyelven beszélnek, ugyanazon állam jogaiban és kötelességeiben részesülnek, ugyanazon uralkodó kormányzása alatt élnek s ugyanazon törvények biztosítékai az egyenlőségnek. De hát miért kell a gyermekbe a honszeretetet beoltani s ápolgatni? Hát ha másért nem, már csak azért is, hogy a növendékek szívében egy szent érzelemmel több vt rjen gyökeret. S a haza szeretet beplántálása nem is valami fárasztó. Mert hiszen kezünk ügyében vannak oly eszközök, melyek igénybevetelével valódi gyönyör annak elfogad'utása. Mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb növendék mennyire feszíti keblét, s mily büszkeség tölti el annak tudata, hogy ő egy nagy egésznek mintegy kiegészítő részét képezi s koránál fogva fel van jogosítva arra, hogy a többiekkel, nálánál idősebbekkel s nagyobbakkal egy társaságba járhat. Igen, mert a lélek tudni, tapasztalni vágy s az iskolaban megtalálja mindazt, a mi után lelke sóvárog, a mit óhajt! S ez hitem szerint nem is változnék, ha a családi kör, az iskolát, mint az ő kisdedeinek templomát tekintené. Sajnos azonban, hogy ennek ellenkezőjét tapasztaljuk számtalanszor. De ha túl tesszük magunkat az ilyen ferde felfogáson, sok esetben a rosz akaraton, akkor kitűzött czélunkat, — t. i., hogy édes hazánkat megszerettessük, — elfogjuk érhetni. Sőt az iskolábol kikerűUeknél is őrködhetünk a honszeretet fejlesztése felett. S ezt tegyük annyival is inkább, hogy az ilju később kész legyen teljes erejével a hazának szolgálni. Mert azt tudjuk jól, hogy a haza igénybe veszi tiainak szolgálatát. egy ház, amott egy másik, harmadik: felkuporogva a a hegyoldal lankásabb részére, jó távol egymástól, hogy a kiáltás is alig hangzik által. Ahova a tekintet el se hat, a hegyek túlsó lankáján, olt is ház, ház. Ez a régi falu. A vő'gybe épült kis templom, szerény iskola s egy pár tehetősebb hajléka, már ujabb település ; a régi lerajzása. Bizony alig élt itt hajdanában az összetartozási érzete. A nép pásztorkodott, sínylődött s búfelejtés céljából fogyasztotta a palinkát. Erdőirtás, földinüveles, a kulturának nyomról-nyomra hódító harca: ismeretlen dolog volt előtlük. Márton úr változtatta meg bölcs tanácsaival a régi ál apotokat. Így hat a meleg verőfény mellett méltán ragyoghatta be a tisztes arcát a szelíd büszkeség lángja. — Eleket mind tudja a nagyságos úr, ne lelj. A kegyelmes urnák gondja volt, hogy kipuhatoltassa a serény hangyák viselt dolgát. Hiaba: templom épül fel a kis névtelen munkákból. A hídi g megszólítás helyett nem kezdte volna olyan szépen, hogy .kedves öreg bátyám !" ha valami csekély elismerés nem illetné meg a kifáradt vén hangyái. Talán jutalmat is szántak érette, ami — ámbár nem azért fáradoztam — vensegünkre nagyon jól esnék . . . Mikor is érhet ide az a kocsi, Erzsi fiam ? — Kilenc óiára. Hatra érkezik meg a vonat, onnan ide jó három óra. — Messze van az még! — sóhajt Márton ur; de türelmetlenség helyett valami fájdalmas borzongó érzés jarja át a szívét. Sohasem érzett effélét. Mintha megdöbbentené a véns ;ge Mintha csak akarva, nem akarva, azt mondta volna: Nem érem meg én azt! Erz=i asszony jóakaró nehezleléssel nézett reá. — Olyan vagy mint a gyermek. A kedvedéit nem repülhet az idő. Elérkezik az, ha el kell érkeznie! Erzsi asszony ..ilyenkor nem is ér rá a hosszas beszélgetésre. Lám most a borjú tévedt a saláták közé; ezt kell okos szóval kicsalni onnan, hogy el ne vadítsa. Márlon ur e nagy napon nem állhat pörlekedésbe az oklalan állatokkal; szépen visszaba.lag a szobába. Mivel azonban ijesztő kevés idő lelt cl a beszelgetés alatt, önkéntelen furfanghoz folyamodik: jó félórával előre p) T t R T 1 D P- K De nagy a különbség, hogy valaki kényszerűségből a törvény szigorú parancsára, avagy hűségből, szeretetből s azon saját akaratából, hogy hazája boldog legyen — végzi a szolgálatot. Mert mig az előbbi esetben kényszerűit, és nagy teher e szolgálat, addig az utóbbi esetben könnyű, mert a haza iránt váló szeretet könnyűvé teszi azt. A példa ragadós. Hogy tehát a növendékekben a honszeretet ne csak beollassék, hanem gyümölcsözővé tétessék, első sorban magunk legyünk a honszerelemtől áthatva. A honszerelem lángjának fellobantása, csak a honszerelem lángja által sikerülhet. S a közvetlen előpélda biztosabb eredményt eszközöl, mint a legszebb ékesszólás. A tanítóban levő bonszeretet legyen olyan, mint a gyűjtő lencse által felfogott napsugár, hogy belőle kiaradva gyújtsa fel az ifjúság szivében is a hasonló érzelmeket. Ha a tanítóban ilyen a honszeretet, akkor öi üt azon, a mi a hazának öröme, ha ilyen akkor érlésökre tudja adni másoknak is, hogy szeretetének tárgya, nagy, szent és dicső. Hogy a miért őseink vagyonukat, vérüket, sőt még életöket sein tartották érte feláldozni, az ő előtte tiszteletre méltó, s minden anyagi kincsnél elébb való. Ezen érzelmek bennünk, prot. magyar tanítókban nem hiányozhatik s tudom, hogy nem is hiányzik. A miért őseink áldozlak, szenvedtek és meghaltak azt nem engedjük, mert vallásunk és magyarságunk kényszerítenek arra, hogy ennek épsége megbolygattassék, intézvényei, törvényéi megváltoztattassanak, jogai el ne ismertettessenek. Tudjuk nagyon jól, hogy mi folyik odafent a tanácskozas házában az ország szivében ! A mi szavunk oda nem hat, ránk nem hallgat senki. De a józan ész azt dictálja, hogy nyelvünket nem engedjük, nem engedhetjük semmi más nyelvért felcserélni. A magyarnak szeles e földön nincsen drágább s nem lehet féltettebb kincse, mint hite s nyelve. Azonban mig hitünkkel meg élhetünk más idegen ajkuakkal, mert a hitbeli dolgokban egyetérthetünk, addig nyelvünket, ha elhanyagoljuk, lassan-lassan elenyészünk a népek nagy tengerében. Minden nemzetnek van testvére, vagy legalább rokona, egyedül a magyar ál!, mint a magányos szírt, melyet a tenger zúgó habjai csapdosnak. Nincs a nemzetek között csak egy is, a mely keblére ölelhetné, mint rokont. Ily körülmények között erőssége, bizodalma Istenben vetett reményén felül nem lehet más, mint honszerelme s nyelve, mely ha igazán dobog keblében, melyhez ha erős akarattal ragaszkodik: jöhet ellene bárki és barmi, rajta győzelmet nem vehet. Ilyen szent láng lobogjon keblünkben s ilyen szetetet dobogjon szivünkben: szeretett magyar hazánkat nagygyá, dicsővé és boldoggá tehetjük ! # * * A honszereleni és nyelvünk szeretetének felébresztésére nincs semmi különösebb eszközök igénybe vételére szükségűnk, csak a mindennap és mindenütt találhatók helyes felhasználására. Olvasókönyveink úgy vannak szerkesztve, hogy az egyes olvasmányok önként kínálkoznak, példákat állítva elénk, hogy hazankat mi módon szerethetjük igazán. A történelemnek minden eseménye vagy azt tanítja, hogy, miképen viseljük magunkat hazánk iránt, vagy attól óv, hogy miképen ne viseltessünk iránta. Nyelvünk szépségét és gazdagságát mulatják a dicseretek körül több énekeink továbbá hazafias költőink munkái ezek közölt különösen a felülmúlhatatlan, „Hymnus* és .Szózat" melyeknek íanitására az úlóbbi időben felsőbb egyházi hatóságunk által is felhivattattunk. Ilyenek a nemzeti ünnepelyek tartása nem csak a nép körében, hanem az iskola kereten belól is. Mindezek helyes alkalmazása olyan eszközök, hogy a fogékony gyermek szívében soha el nem muló nyomokat hagy, hanem vissza-vissza jár emlékezetébe s rágondolva fel-fel dobog szive felbuzdul benne az akarat, hogy hazáját, nemzetét minden.népek fölé helyezze csúsztatja a mutatót. S ugy őrül, mint a csinylevő gyermek, kogy megcsalhatta a vén klepsidrát. Aztán elindul a faluba, a bíróhoz. Az talán már türelmetlenül várakozik reá. Útközben valami mely vallásos érzés lepi meg s ugy erzi, hogy énekelnie kell. Énekel is szép halkan; a szent zsolozsmák csak ugy tolulnak ajakára. De nini, mit nem tesz a vénség? Egyszer azon veszi észre magát, hogy a zsoltár komoly szövege világias melódiába csapott át, hogy a gyermekeknek szánt könnyű kis rigmusokat dúdolja. Ejnye, hejnye! A biró éppen az istállóból lépett ki, amikor odaért. Szörnyű sáros csizma a lábán; öltözete talán még sárosabb, gyüröttebb a szokottnál. Ezen a nagy napon! Márton ur csakhogy kővé nem meredt a bosszankodastól. — Hat kelmed talán elfeledte mi? — rivalt reá. — Mit feledtem el, rektram ? — hüledezett amaz. — A mai nagy napot ... a tanfelügyelőt! . . . Itt lesz mindjárt s kelmed még fel sem is őltöiött tisztessegesen ... Igy hordozza szivén a falu javát? Ej, ej ! — Ráérünk mindenre, regtram, akár tízszer is. Messze van a kilenc óra ! — mosolygot a bíró s nagy istentelen elszántsággá! visszalépett az istállóba. Márton ur nem tehetett egyebet, bosszankodásában felfogadta, hogy élcsapatji az érdemetlent. Ilyen ember nem méltó erre a lisztes allásra. Meg veszett hírét kelti a faluna'i! Mire bejárta a falu egy részét, hogy összegyűjtse a tehetősebbeket, kilenczrejártazóra. Nagy megkőnnyebülésére, teljes parádéban találta a bírót. Ott voltak a falu nagyjai s mint ilyen alkalommal szokás, kézről-kézre adták a butykost. Máskor Márton ur is leeresztett egykét kortyot, most azonban méltatlankodva utasította el magatói: — Ilyen nagy napon! Mit gondolnak? Hátha megérzi a nagyságos ur! Pedig hat bátran ihatott volna, mert a Nagyságos úr, daczára, hogy megígérte nem jött el. Már elütötte a falu torony órája a kilenczet, a falu érdemes tanácsa, élén az öreg tanítóval nagy szomorúan, lehorgasztotl fővel ballagott hazafelé, és még ma sem szabad tőlük kérdezni, mikor jón a Nagyságos Ür? vagy ha ez el nem érhető is, legalább azokkal egyenlő színvonalon tarthassa. A hazaszeretetnek, hogy mily csodás hatása vanazt tapasztalhatjuk nemzetünk történelméből. Vallásunk és hazánk ismertetése mellett tartsuk tehát egyik fogon, dunknak a hazánk iránti szeretet beplántálását növendékeink szivébe, a kik azt megtanulva, elsajátítva kötelességüknek fogják tartani édes hazánkért nemcsak meghalni hanem érette élni és dolgozni is. A m. t. gyűlés szives türelmét és figyelmét megköszönve még azon kérést bátorkodom előterjeszteni, hoeJ itéletökben n:, a szigorúságot, hanem az elnézést legyenek szívesek szerény munkámmal szemben éreztetni, a melyre különben, magam is tudom, hogy rászolgált. Egyúttal azon kívánságom, ^hajtásával zárom be felolvasásom" hogy „Minden ember legyen ember és magyar A kit e föld hord s egével betakar.' A gazdasági egyesület közgyűlése. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület ez évi rendes közgyűlését e hó lG-án délelőtt tartotta a vármegyeháza kis termében és pedig egyátalán nem a remeit részvéttel, amennyiben ezen a közvetlenül a közg) ülést megelőző igazgató választmányi ülésen megjelent választmányi tagokon kívül, a rendes tagok közül csak mintegy 5—6 vett részt. Mindkét ülés tárgya első sorban az egyesület működéséről szóló s minden tagnak megküldött évi jelenles volt, mely tekintettel a tenyleg elért erkölcsi és anyagi sikerre, a közgyűlés az úgy egészben, mint részleteiben az elnökség es tisztikar működéseél t elismerését kifejezve egyhangúlag tudomásul vette. Az 1902. évi pénztári számadások a számvizsgáló bizottság jelentése alapján helyeseknek elfogadtatván, az erre vonatkozó felmentvény megadatott, Úgyszintén eifogadtatott és megállapíttatott az 1904-ik evi költségelőirányat. Az 0. M. G. E. igazgató választmányába képviseleti tagokul: Bogáthy József, Propper Sámuel és Szikszay Sándor megválasztattak. Az igazgató választmány kitűzött tárgysorozata után indítványozta Groak Sándor igazgató választmányi tag, hogy tekintettel a csépléseknél gyakorta előforduló balesetekre, valamint a m. kir. földmivelési Miniszter úrnak e tárgyban ez éven kiadott rendeletére, tegye meg az egyesület a szükséges lépéseket arra nézve, hogy az ilyen baleseteknel nyújtandó első segély megadásának betanítására járásonként a kör vagy járás orvosok tanfolyamok tartására az alispán utján leihivassanak. Több hoz,.uszólás s alapos megvitatás után, az indítvány csekély módosítással elfogadtatott. Vegűl a debreczeni kir. kultúrmérnöki hivatal képviseletében Sz. Jármy Tamás kultúrmérnök terjesztett be két indítványt. Sok ezer holdra menő terület, van ugyanis vármegyénkben oly terület, melyek részint alantas fekvésüknél fogva a magas altalajvíz miatt, másreszt pedig az összefutott öszi és különösen tavaszi csapadékvíz következtében mezőgazdasagilag alig niűrelhetök, vagy pedig végül közel a termőrétegük alatt lévő vizet át nem bocsátó agyagréteg következtéden a nedvességtől szinten sokat szenvednek. Ezen területek csaknem kizaróljg mind televénydús területek levén, meg az alagcsövezés költségeit — melyek különben mi..tegy SO—40 frtba kerülnek holdankint igen hamar es busásán megtérítik. Előadónak biztos retnenye lévén ez uton nagy mennyiségű könnyen kezelhető és kitűnő termő tatajokat nyerni az eljárásra vonatkozó utasításokat megadva. Kéri az egyesületet gazdái érdekében az alagcsövezésnek propagandát csinálni. Második előadása és indítványa a kendertermelés felkarolasa és kenderáztatók létesítésére vonatkozik. Nagyon sok, a legjobb kender termelésre alkalmas sötét szinü televénydús homokterületeink vannak és amennyiben ezen műveleti ág felújítására a földmivelésügyi kormány is minden módon igyekszik segelyezni és annyival is inkább, minthogy ennek felkarolásával úgy közgazdasági, mint socialis téren igen rövid idő alatt nagy eredmenyeket remél elérni, kéri az egyesületet, miszerint ennek fellendítésére minden rendelkezésére álló eszközt igyekezzék felhasználni. Mindkét előterjesztesét örömmel üdvözölve eleven eszmecsere fejlődött ki, melyekhez Kállay András,Szaláncy Bertalan, Haas Ignácz, Klar Gusztáv, Májerszky Bela, Bleuer Lajos és Vass Mihály igazgató választmányi tagok szololtak hozzá; s végül elhatarozta a választmány, hogy mindkét indítvány megvalósitására, de különösen a kendertermelés s ezzel kapcsolatos szövőházi ipar felújítása czéljából minden lehetőt meg fog tenni. A nyíregyházi jótékony nőegylet táncestéje. December, 12-én tartotta meg a nőegylet a szezon első táncmulatságát. A mulatság megnyitója lelkes ováció volt, melyben a rendezőseg a nőegylet elnöket özvegy liásthy JJarnáné nagyasszonyt részesítette. Mikor az elnöknő megérkezett, az előcsarnokban várakozó frakkos sereg élére kilépett Juhász Sándor dr. egy peldatlan nagy csokorral. Egy kaineha, rózsa, ibolya, szegfű piramissal és szép szavak kíséretében átnyújtotta a meghatott úrnőn.k a rendezők virágba foglalt hatalmas üdvözlő beszedet. A lakkos frakkos sereg éljenzett, Benczy G)ula pedig rázendített a Rákóczi indulóra és ezzel a takaros formasággal megnyílt az est. Kevesen voltak a mulatságon, de a kik megjelentek mindig öiöminmel gondolhatnak vissza a kellemesen eltöltött órakra. Nem tudom volt-e, Nyíregyházán még egy táncestély, a hol GO—70 fiatal ember jelent meg, mint 12-én a Korona dísztermében? A tiszt urakból is megjelent egy fess szakasz. A hölgyeket kézröl-kézre adták a táncosok. Minden leány bálkitálynő volt. Az utolsó kocsi reggel hat órakor gördült el a rózsaszínű báli éjszakából az acélszürke reggelbe. A nőegylet lelkes vezetői majdmind olt vol'ak, így Juhász Eteléné, Flegmann Jenő dr.-né alelnökök, Xahy Miksáné pénztáros, Leffler Sámuel titkár. A társ
