Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

XXI V. évfolyam. 45. szám. TNyiregyháza, 1903. november «. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^g^. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A,

lap 3zollem

i részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva: lap szétküldésé tüLTgyábcM leendő felszó- " " a"

ttü

u a-oicmc*. ycamuom. Minden nógyazer hasábzott petit sor egyazer Egész évre 8 korona, lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos foffadtaW^Í

1®

11 l6Tele

k °

8ak i8m6rt kezekt6

1 közlése 10 fillér; többszöri közlés eseteben 8 fill Félévr

e * • könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéziríitok Cjak tiváuatr

a , a

z (Jánoszky ház) intézendők. illető költségére küldetnek vissza. ' £ —J... Negyed évre 2 4 fit. Vastag betűvel szedett kétszeresen sz&mit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (EL kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Rakovssky Sámuel, A magyar történelem utolsó nagy époszának, az 1848— 49-diki szabadságbareznak Rakovszky Sámuel ezredes vitézi hőse volt. A 48. zászlóaljnak, mely annyi fényes diadalnak volt tényezője, melynek nevéhez szabadságharezunk oly sok dicső fegyverténye fűződik, Rakovszky Sámuel volt a parancsnoka, több, a vezére! Itt, Szabolcsban, állott sorba ez a hős csapat, innen indúlt véres csatáiba, s hősi vezére Rakovszky, mikor kihullott kezéből a kard, ide tért vissza — szülő földjére — nyomorogni s azután meghalni! Csontjai ott porladoznak a gávai temető egyik sírhantja slatt. Idáig elhagyott, jeltelen volt ez a sírdomb. Harmincz és néhány esztendő feledése borúit rá. Kopott a fejfája s horpadt évrőlévre a hant, amiből sírjának a dombját emelték. De hát, akik nemzeti történelmünknek ebben a nagy eposzóban beírták nevüket a történetbe, nem lehetnek elfeledve. Megjön a nemzedék, ha késve is, amely megtalálja ezeket a sírokat s hantot nyesve föléjük, virággal hinti be. Rakovszky Sámuel elhagyatott nyugvó helyét is díszes emlék jelöli már. Bajtársi kegyelet indította meg az elismerés és hála tanúsításának ezt a munkáját. A 48. zászlóalj egyik tisztje, Krasznay Péter nyug. tőszolgaá „Nyinldé-t" Rakovszky Sámuel emlékezete. Rideg a temető, megborzaszt nyugalma, Porladó lakói némák: a halottak. De a hit malasztja biztat vigasztalva, Fel fognak támadni, kik itt porladoznak. A szél szárnyára kelt hulló őszi levél Nem halt meg,. nem vész el — televénnyé válva A magból mit takar csirát fakaszt, nevel . . . Előttünk igy fakad élet a halálba. Gáva! temetődben — elfogult kebellel — Most egy régi sírnak hantja mellé lépünk. Feledés fátyola, felebbentett lepel, Takarád, megőrzéd szunnyadó emlékünk. A hit reményt adó szelid világánál Vissza tekintünk a dicsőséges múltba . . . Rakovszky ezredes, mint egy hadisten áll, Jelent meg előttünk ötvenöt év múlva ! Csaták vérmezején, hol a halál arat, Hideg nyugalommal parancsokat osztva . . . Karjában hős erő, lelkében akarat, Példája serege bizalmát fokozta . . . Győzelemről újabb győzelemre hága, Jutalmat nem várva. Hazájáért harezol I Szent eszmékért küzdő lelkének világa Sugározik le az elszánt hősi arczról. Ketté törött a kard ! . . . Elsötétült minden . . . Árulás, zsarnokság a hont letiporta. A hős, kinek karja sorvasztó bilincsben, Szívén ezer halál fájdalmait hordta. Mély és panasztalan hazafi fájdalom, Lelkének legbensőbb rejtekébe zárva . . . Csüggedőt vigasztal. — Nyílt rá sok alkalom, Hona felvirúltát bizalommal várta. bíró, aki mint főhadnagy vett részt a szabolcsi zászlóalj dicsőséges harcsaiban, — két évvel ez előtt indította meg a mozgalmat a vármegye közgyűlési termében, hogy Rakovszky Sámuel ezredes sírja méltó emlékművel megjelöltessék. Somogyi Sándor, vármegyénk szülötte, a nagy reményekre jogosító szobrász, elkészítette az emléket s szerdán, e hó 11-én fogjuk azt a gávai temetőben fölavatni. A kegyeletes ünnep Szabolcsvármegye közönségének az ünnepe. A „hivatalos vármegye", igazi, ősi természete szerint egybeolvad a „társadalom^mal. Amit ez érez, azt érzi ő is s kifejezésre juttatja. A 3zívük együtt ver, együtt érez, mert hiszen a vármegye a társadalomnak a szervezete, a magyar Geníusnak csöppentett alkotása; s idegen, ellenséges kéz munkája, ha sorvad, gyöngül erejében. Mi még — Istennek hála — látjuk, hogy valóság! A szerdai ünnepen a gávai temetőben gyülekezik össze a vármegye közönsége, tanúságot tenni, hogy annak a kőnek, amit a Rakovszky Símuel sírján emeltünk, élete van és lelke. A honvédek 48-ban nem harczoltak hiába! És ennek a nagy nemzeti éposznak a befeje zése nem Világos! Ott lerakták a fegyvert, — de sírjokban is élnek és barczolnak, minden következő nemzedék emlékezése által. A kegyelet koszorúja, amit a Rakovszky Sámuel sírjára teszünk, — igaz — a mult Lehet-e boldog a megalázott honban, Ki nem ismeri e szó értelmét „félés* ? Várt, várt türelemmel, míg ide jött, honnan Nincsen kifelé út, nincsen visszatérés ! . . . Ott lent a föld alatt édes-é az álma ? Álmodik-é árva nemzetéről váljon I ? Pihenj hős ! . . . jobb hely a holtak birodalma, Azért kelnél fel, hogy lelked is meghaljon ! ? Megalázva a hon népe hordta jármát, Megadással, mint a megriasztott gyermek. Megmozdulni nem mert, ... és félt csapni lármát, Kenyeret nem adnak, vagy tán rá is vernek. Sötétebb, mit festek, képem a valónál! Vannak elismerést, a kik érdemelnek. Szebben beszél a tett, minden élő szóval, Tisztelőid neked emléket emeltek I — Szeretetünk jele, ez emlék mutatja Nem haltál meg nekünk, itt vagy köztünk, velünk ! Kifürkészhetetlen isten akaratja, Elvekért küzdél te s mi elvekben élünk. — Közös szenvedésünk, egy az imádságunk, A kik emlékedet ünnepeljük itten, Tartsa meg hazánkat, védje szabadságunk, Gőgös ellenségünk sújtsa porba Isten ! Lövey Sándor. % A színész vége. Csehov Antal. s A tiszteletreméltó apák és parasztok személyesítője, Csipczov, egy termetes öreg ember, ki nem annyira színészi tehetsége, mint rendkívüli testi ereje miatt volt híres, kutyául összeveszett az előadás alatt a hős szerelmessel és a veszekedés hevében hirtelen azt érezte, hogy a mellében megszakadt valami. Zsukov, a hős emlékezete; de a síri virágoknak is van tavaszuk. A myrtus mellett virágot nyit a nefelejts s örök a zöldje a borostyánnak a sírokon is. * * * Rakovszky Sámuel életrajzi adatait, rövid vonásokban, a következőkben közöljük: Rakovszky Sámuel 1802. január 13. született, Gáván. Édes apja Rakovszky József volt s édes anyja szül. Bakó Borbála. Apai ágon vérszerinti atyafiságban volt a Bessenyei családdal, t. i. nagyanyja Bessenyey lány volt, a nagy Bessenyey György nővére. Debreczenben végezte iskoláit s 22 éves korában, 1824-ben a Reusz herczeg huszárezredben szolgálatot vállalt. Főhadnagyságig vitte itt, midőn 1838-ban lovával elesvén, oly súlyos sérülést szenvedett, hogy nyugdíjaztatását kellett kérnie. Gávára vonult vissza, ahol csekélyke vagyonából s nyugdíjából élt. Igy érte őt 1848. augusztus hava, midőn Jellasich rátört hazánkra. Szabolcsvármegye a saját fiaiból és a maga költségén nemzetőr zászlóaljat szervezett — egy évi síolgálatra felruházta az akkor szokásban volt paraszt ruhákkal, tiszti karát megválasztotta s annak egyik tagjául századosnak Rakovszky Sámuelt, a ki az első őrnagy Batay István alezredessé történt előléptetése után a zászlóalj parancsnoka lett és azt a rendes honvéd zászlóaljak sorába vétette föl, hol a 48-ik számot nyerte, legelsőben Uzoránál jelent meg a csatatéren, hol a Roth és Filippovits serege elfogásánál bátor fellépésével tűntette ki magát; azután resztvett a zászlóalj élén a Muraközi Leteryénél, Csáktornyánál, Frldaunál Stájerbe, hol Burics seregeit rohammal űzte ki a városból, majd a móri szerencsétlen csata következett, hol ő mentette meg a Perczel seregét a megsemmisüléstől, a midőn az üldözésére kiküldött lovasságot előbb a községből, azután a szőllőktől verte vissza, később Tiszaföldvárnál és szerelmes, minden heves magyarázat végén el kezdett histerikusan kaczagni és elájult, de Csipczov ez alkalommal nem várta be ezt a befejezést és haza sietett. A veszekedés és a mellében történt szakadás érzése úgy felizgatták, hogy távozva a színházból, elfelejtette lemosni az arczárói a festékei és csak a szakált tépte le. Bejöve a szobájába, Csipczov sokáig lépdegélt egyik szegletből a másikba, azután leült az ágyra, könyökére támasztotta a fejét és elgondolkozott. Mozdúlatlanúl és némán ült ott másnap mintegy két óráig, a mikor bejött a szobájába Szigaev, a komikus. — Hát te miért nem voltál Ivanovics Misutka, a próbán? — támad rá a komikus, igyekezve erőt venni a köhögésen és betöltve a szobát az égett bor szagával. — Hol voltál? Csipczov nem válaszolt semmit és csak ránézett zavaros, beesett szemével a komikusra. — Legalább a pofádat mostad volna meg — folytatta Szigaev. Rossz rád nézni! Te haragudtál . . . beteg vagy, — mit? De hat miért hallgatsz. Azt kérdem tőled, beteg vagy? Csipczov hallgatott. Bármennyire volt is bemázolva az arcza, de a komikusnak, figyelmesebben megnézve, lehetetlen volt észre nem venni a meglepő sápadtságot, a veiítéket és az ajkak remegését. A keze és a lába is reszketett, sőt az egész test gyűrődöttnek, aszottnak látszott. A komikus gyorsan végig nézett a szobán, de nem vett észre sem palaczkot, sem buteliát, sem más gyanús edényt. — Nézd csak, Misutka, de hisz te beteg vagy? riadt meg a komikus. Verjen meg engem az Isten, hogy beteg vagy! Nincs emberi alakod! Csipczov hallgatott és unottan nézett a padmalyra. — Te meghűtötted magad! folytatta Szigaev, megfogva a kezét. — Nézd csak milyen forró a kezed ! Mid fáj ? — Ha .. . haza akarok menni, mormogta Csipczov, nulla, icivuuuai ui^aiunimai van... -vj « - - - - Iff AG-Y ELEK okleveles mérnök Nyíregyházán, orosi-u. 4. szám a törvényszék mellett ÖZV. MÍkeC2 JánOSüé úrnő házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát u m. - . - . . » . r 1/1 1 , f t ..T i J + Mérnöki iroda. meiieui. uz.v, íumcuí. uanuouo f ; , . földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat es epület tervezeseket.