Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

!V Y I R V í D f K hírneves Zoltán-féle csúz kenőcs, a melyről úgy a bel-, mint a külföldi kórházakban tett kísérletek alapjan igen előkelő orvos-tanárok, valamint sok ezer gyógyúlást el­ismerő irata is bizonyítja, hogy hatásban felülmúlhatat­lan. Üvegje 2 korona Zoltán Béla gyógyszertárában, Budapest, Szabadságtér. — Menetrend módosítás a szécsány-verseczi vonalon. A Szécsányból jelenleg reggel 5 óra 30 p.-kor Verseezre induló 7202 sz. vonat menetrendje f. évi november hó 10-től kezdve olykép módosíttatik, hogy e vonat Szécsányból a Zsombolya, illetve Budapest felől érkező személyvonathoz csatlakozolag reggel 8 óra 20 p.-kor fog indulni és Verseczre délelőtt 10 óra 58 perczkor fog érkezni, hol csatlakozást nyer Temes­vár, Báziás és Lúgos felé. — A magyar királyi államvasutak Igazgatósága értesíti a szállító közönséget, hogy a hajóközlekedésnek az előrehaladott idény miatt való beszüntetése folytán a Pozsony—Passau-n át irányuló vasúti és hajózási forgalomban a vasúti állomások arúkat bezárólag csak folyó évi november hó 7-éig vesznek fel. Budapest, 1903. október havában. A magyar királyi államvasutak igaz­gaiósága. — Féláru vasúti jegy váltására jogosító arcz­képes évi igazolványok érvényesítése az 1904. évre. A féláru vasúti jegy váltására jogosító arczképcs evi igazol­ványok az 1904. évre idejekorán leendő érvényesítésük végett a magyar királyi államvasutak igazgatóságához (V. ker. Andrássy ut73—75 sz.) már f. évi október hó 20-ától kezdődőleg beküldhetők, azok az igény jogosul­tak pedig, kik a f. évben ily igazolvány birtokában nincsenek, de ilyet az 1904. évre váltani kívánnak, az igazolvány kiállítását ugyancsak a fenti időponttól kezd­ve kérelmezhetik. Nehogy tehát az igazolványok érvé­nyesítése, illetve az újak kiállítása körül késedelem merül­jön föl, figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy az érvé­nyesítés kieszkőzlését, illetve az uj igazolványok kiállí­tását az előirt módon mielőbb kérelmezzék. A nyug­díjasok lakhelyükre illetékes közigazgatási hatóság által nyugdíjas minőségüket és azt, hogy díjazott tisztséget vagy fizetéssel járó hivatalt nem viselnek, folyamodvá­nyaikon igazoltatni tartoznak. Budapest, 1903. október hóban. A magyar királyi államvasutak igazgatósága. 1—?? A kadét, i .... Éjfél felé a tiszt urakon, valamennyin erőt vettek a szines hangulatok, káprázatok és legfeljebb csak abban különböztek már egymástól, hogy egyikük vörösnek, a másikuk narancsszínűnek, a harmadik meg kéknek látta a világot. Ez alatt a világ alatt pedig a kis vidéki kávéházat kell érteni, a melyet egy időig az ezred tisztikara bojkottált, kiadták ugyanis az orde du batailet, hogy abba a kávéházba, a melybe czivilek is járnak, tiszt nem teszi be a lábát. Oka ennek a szigorú parancsnak az volt, hogy az ezredes úr felesége és a polgármesternő valamin össze­különböztek egy jótékonysági bálon. Mi lehetett ennek a legtermészetesebb következménye ? Az, hogy az. ezred tisztjeinek nem volt szabad ezentúl czivilek közé menniök tehát a kávéházba sem. Hangsúlyozni kell ezt a-t, mert a városkában nem volt több kávéház, így t'üiát a tisztek egész délutánokon át azzal mulatták magukat, hogy kaszárnyaviziteket tartottak a legénység rémületére, vagy pedig a tiszti étkezőben ásítoztak. Mikor azután kellő formában elégtételt kapott az ezredesné, egyszerre becsületes ember lett a polgár is, aminek nem annyira a polgárság örült, mint inkább a tisztikar, hogy hála Istennek, lehet ismét hol agyonütni a délutánokat, az átkozottul unalmas estéket. Sajátságos, hogy az ezredes úrnak és tiszteknek az a jó véleménye a polgárságról, első sorban abban nyert kifejezést, az immár békés napokban, hogy nap­nap után óriási dőzsölések folytak a kávéházban, úgy, hogy a kávés buzgón imádkozott azért, hadd legyen csak efféle konfliktusok, annál édesebb a kibékülés s — annál több cocnacot, meg pezsgőt fogyasztanak a tiszt urak a kibékülés örömére . . . A negyedik zászlóalj potrohos parancsnoka, Seld alezredes vitte a szót: — No, ha holnap sem lesz velünk ő exellencziája megelégedve, akkor soha. Egy kis tömzsi fiatalember valami tiszteletbeli vármegyei harmadik aljegyző vágott közbe : — Miért épen most, alezredes úr: Az ital úgy látszik azt eredményezte az alezredesben, hogy kezdett egyszerre őszinteségi rohamokban szenvedni. — Mondja aljegyző úr, ugy-e tudja, hogy ket hó­napig nem jártunk kávéházba? — Tudom. — Nos, mit gondol, mit teltünk ez alatt az idő alatt? — Azt már nem tudom. Most már kitört az alezredesből az őszinteségi roham: — Hát vérig szekáltuk a legénységet. A czivilek meg az idősebb lisztek lehetetlenül részeg mosolylyal felel­tek erre a beszédre, egy villogó szemű kis kadét, akinek alig pelyhedzett még az álla, nyugtalanul kezdett köhé­cselni. Ez még józan volt. Az alezredes egyszerre filozofálni kezdett s a kadét kőhécseléséből arra a megdönthetetlen meggyőződésre jutott, hogy a kadét szemtelenkedett. — Kadét mit akar jelenteni a köhécselésed ? — Alezredes ur alássan kérem semmit . . . — Ügy látszik még mindig nem szoktad meg az uniformist .... — Alezredes úr. . . . — Semmi beszéd . . . Nem szerettem és nem szeretem az önkéntesekből lett tiszteket, még kevésbé a kávéházi asztal mellett komolykodó gyereket . . . — De . . . — Csend! Megmondtam 1 — Csend csakugyan lett, mégpedig kínos. A czivi­lek nem igen értették, miért fortyant fel egyszerre az alezredes, mikor a szegény kis kadét semmit sem vétett, a tisztek pedig nem is törték rajta a fejüket. Hanem a kellemetlen intermezzónak általanos lehangoltság lett a folytatása, mig végre valamelyik öreg kapitánynak az az okos ötlete támadt, hogy menjenek haza. — Ideje lesz uraim, ha haza menjünk. Holnap parádés rukkolás, itt lesz a diviziónarius úr ő kegyelmes­sége, még szerencse hogy nem kell korán felkelni. Mentek haza. A kis kadét morfondírozott magában. — No ezt jól megcsináltam . . . Epen ez kellett még .... Micsoda szemekkel néz majd rám Lili kisasszony ? .... No ezt megcsinál­tam. n. Izgalomban volt másnap az egész városka ; bámu­latosan erőt vett mindenkin a gyerekes, naiv kíváncsiság, hogy látnak majd egy „kegyelmes* urat, akinek a tiszteletére az ezred kivonul a gyakorló térre. Szóval parádé lesz. Boldog volt az a kiválasztott, akinek bemeneti engedelye volt a gyakorlótérre; tizenegy órakor volt megszemlélendő az odaérkezett hadosztály parancsnok az ezredet, de már kilencz órakor künn volt mindenki, tudniillik a polgárság, mert az ezred csak féltízkor vonult ki teljes díszben. Teljes három óra hosszat azzal mulat­ták magukat a zászlóalj parancsnok meg az ezredes, hogy tizenkétféle képpen állították fel a zászlójukat, végre fél tizenegy felé nagy nehezen állt a legénység, mint czövek. Most már jöhetett a nagyúr. Az elite közönségnek elkülönített helye volt, jobbrol a negyedik zászlóalj mellett; ott voltak a tisztek nejei és leányai, egy csomó kincstári hölgy, ezek mögött pedig a városka notabilitásai. Seld ezredes neje és karcsú, csitri leánya Lili kisasszony ott álottak az első sorban. Lilike folyton­folyvást ágaskodott és bájos csintalansággal mosolygott a tőle két lépésre álló kis kadétra, a szemeik beszéltek. — Mi baja? — Nagy. Nagyon nagy. Csintalan kaczagós volt a felelet a gyermekleány arczán : — Menjen maga gyerek. Seld alezredes, mielőtt jelentést tett volna az ezredparancsnoknak, még egyszer végiglovagolt zászlóalja frontja előtt: — Habt Acht! Batalion rechts richt' Euch' Seld vágtalott az utolsó század negyedik szakasza mellett s közvetlenül a kadét előtt egy rántással megá­litotta tajtékzó lovát úgy, hogy a hölgykőzönség ijedten húzódott mellelte hátra. Maró, éles hangon kiabált a kadétnak: — Kadét milyenek a kabátja gombjai, mi ? — Alezredes úrnak jelentem alássan . . — Mit jeleni? Maga a sorból beszélget én velem ? mi? Hát van magának fogalma a reguláról, mi? A kadét vérvörös arczczal állott ott, megmere­vedve, mint egy szobor. Az alezredes hangja sivított: — No majd én megtanítom magát, hogy tiszták legyenek a gombjai. Holnap ezredraportra jelentkezik s további intézkedésig szobafogsága van. Az utolsó szavaknál már vágtatott tovább. Egyszerre pityeredővé vált a Lilike arcza, elment a kedve a parádétól, jöhetett miatta akár tiz hadtest­parancsnok. A kis kadét pedig félt, fázott. A diszelvo­nulás után odalovagolt a kapitánya és bosszúsan mor­mogta a foga alatt. — Ügyes fiu vagy! Mondhatom! Most májusban kellelt volna hadnagynak lenned, majd várhatsz ezek után még egy évig, te . . . te . . . A kis kadét pedig majdnem, hogy sírva fakadt. Leszerelés után ment haza, világfájdalmas arczczil szo­bácskájába, elővette a revolverét, nézegette, tisztogatta, eszébe jutott neki, hogy immár ő sohasem lovagolhat a század élén . . . Felriadt. Előtte állolt Lilike ! Lilike az Istenért mit keres itt? Sírva fakadt a leány. — Megakarok halni magával . . . meg . . . meg. Felszakították az ajtót. Seld alezredes rohant be. — Hogy jősz te ide? Mit tettél? Zokogva szólt a leány : — Menj csak te kegyetlen ember: Miért bántottad őt ? . . . Ugy-e nem tudsz felelni. Ugy-e nem ? No hát én meghalok vele együtt. Tudod! De már erre összevissza ölelte a leányt az alez­redes. III. A legközelebbi kávéházi összejövetelnél mosolyogva szólt a tömzsi aljegyző Seld alezredeshez: — Mégis csak jó a szíve, hogy nem büntette meg a kis kadétot. Seld zavartan felelt: Igen, igen . . Hisz az még gyerek. Valamelyik kapitány nem kis csípősség nélkül kérdezte. . . . Apropós hogy van Lili kisasszony ? Egyszerre elpirult az alezredes: — Köszönöm köszönöm . . . Azt írja az intézeti tanitónő, hogy nagyon szorgalmas. Fáy Nándor. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 149.363. szám. Hirdetmény. A magyar királyi államvasutak igazgatósága nyil­vános versenyt hirdet a Bánréve állomáson létesítendő uj felvételi épület előállításához szükséges munkák végrehajtására. A tervek, a költségvetés az egység árjegyzék, a szerződési tervezet, az ajánlati minta, a pilyázati felté­telek, valamint a munkák végrehajtásához kötött felté­telek Budapesten, a magyar királyi államvasutak igazgató­ságának magasépitményi ügyosztályában, (VI. kerület, Terézkörut 56. szám, Ill-ik emelet 14-ajtó.) és Miskolczon a magyar királyi államvasutak miskolczi üzletvezető ségének pályafentartási és építési ügyosztályában a" hivatalos órák alatt megtekinthetők: Az ajánlatok legkésőbb 1903. évi november hó 10-én, déli 12 óráig nyújtandók be alulírott i"azgatós^ epitesi es pályafentartási főosztályában (Budapesten VI kerület, Teréz-körut 56. szám, II. emelet, 10 ajtó 1 A? ajánlatok egy korona, az ajánlat mellékletei ivenként 30 filléres bélyeggel ellátva es lepecsételve, a következ' felirattal nyújtandók be. - „Ajanlal a Bánréve állomá son létesítendő uj felvételi épület munkáira.* Csak az összes munkákra tett ajánlatok fognak figyelembe vétetni. 6 * ,ono AZ ajinla t u be n^j' ásá t megelőző napon, vagyis 1903. evi november hó 9-én, déli 12 óráig 3 3m korona, azaz: Haromezerháromszáz korona bánomon teendő le a magyar királyi államvasutak közponii fő pénztáránál (Budapesten, VI. kerület, Andrássy-út 75* szám, földszint) akár állami letétekre alkalmas érték' papírokban. csatolandó. A bánatpénzről szóló letétjegy az ajánlathoz nem Az értékpapírok a legutóbb jegyzettárfolyam szerint szamittatnak, de névértéken felül számításba nem vetetnek. Posta utján beküldött ajánlatok és bánatnénzek térti vevénynyel adandók fel. *««penzeic Budapesten, 1903. október hóban. Az Igazgatóság. 28785.-903. Pályázati hirdetmény. (Pályafentartási fák szállítása iránt.) A magyar királyi államvasulak aradi üzletveze tő­sége a vonalai szükségletének fedezésére 1904 és eset­leg a következő 1905. és 1906. években szükséges pályafentartási fák szállításának biztosítására ezennel nyíivános pályázatot hirdet. Az 1904. évi szükséglet, mely a tényleges meg­rendelés alkalmával még felemelhető, vagy lejebbíthető, a kővetkező: Jegenye fenyő deszka 206.5 m". Lucz fenyő deszka 97.0 m». Tölgyfa deszka 1.4 m 3. Szélmetszetlen jegenye fenyő deszka 5d.7 ui'. Vágott lucz fenyő fa 129.9 ni«. Faragott jegenyefenyő fa 12.0 m. hosszig 385,9 ui«. Faragott jegenyefenyő fa 12.0 m. h. felül 136.6 m». Faragott tölgyfa 7.0 m. h.-ig 219.2 m». Faragott tölgyfa 12 0 m. h.-ig 30.6 m». Faragott tölgyfa 12.0 m. h. felül szükség szerint. Kerítés sűrítési lécz tölgyfából 1.4 m. h. 4400 drb. Kerítes sűrítési lécz pulufabol 1.4 m. h. 20500 drb. Metszett keményfa lécz 10.2 m». Metszett puhafalécz jegenye fenyőfából 78.4 m». Kerítési oszlop tölgyfából I50U drb. Erdei fenyő palló 0.9 m 3. Jegenye fenyő palló 247. 7 m». Szelmetszetlen jegenye fenyő palló 46.0 m 3. Tölgyfa palló 86.0 m>. Vörös fenyő palló 1.8 ui 3. Puhafa rúd 3.2 m». Keritési rúd tölgyfá­ból 50 ui/ui. atm. 4508 ím. Kérdési rúd tölgyfából 40 m/m. átm. 7700 ím. Keritési rúd puha fából 80 m/m. átm. 11.800 ím. Tölgy szálfa 12.5 m>. Puha szálfa jegenyeíenyőíabol 53.0 m 3. Pulu széldeszka 1950 darab. Fedő zsindely 470 m/m. hosszú 193.00J drb. Ezen biztosított mennyiségnél kevesebb megrende­lés eseten szállító a m. k. államvasutak ellen semmi néven nevezendő igényt nem támaszthat. A fenti anyagok pontos méretei a részletes méret­jegyzék ajánlati minta és pályázati feltétetik az alulirt üzletvezetőségnel ingyen kaphatók, mig aí allalános és különleges szállítási feltételek csakis készpénz fizetés ellenében a magy. kir. államvasutak nyom talványtárá­tól (Budapest Andrássy-út 73—75. sz. alalt) 50, illetve 30 fillernyi áron szerezhetők meg. A megrendelendő fak szállítása minden év február havában megkezdendő és ugyanazon év május hó végéig fejezendő be. Az ajánlatok fölötti határozat hozatal, illetve a szállítás oda ítélése az ajánlal felbontásától számított 28 nap alatt várható, míg a lelett óvadék ez;n határidő után 8 napon belül fog kiutaltatni. Az ajánlatok a külön e czélra szerkesztett ajánlati mintán teendők. A szállítás a magy. kir. államvasutaknál érvény­ben levő s anyagok szállítására von itkozó 122291—96. általános, valamint az épület és vágott fák szállítására vonatkozó 143889-902. számú különleges leltételek értelmében eszközlendő, mely feltetelek a pályázati határidőig alulírott üzletvezetőség anyag és L-l tár be­szerzési osztályánál, valamint a magy. Kir. allamvasútak igazgatóságánál és minden üzletvezetőségnél naponkint a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Az ívenkint 1 koronás magy. okmánybélyeggel el­látott ajánlatok ezen alábbi kűlczímm.'l: „Ajánlat pálya­fenntartási fak szállítása iránt 28785 -1903. szhoz* 1903. évi november hó 10-ikének déli 12 órájáig a magy. kir. államvasúlak aradi üzletvezelőségen.'k álta­lános osztálya főnőkéhez benyújtandók, vagy posta út­ján beküldendők. Bánatpénz gyanánt az ajánlott meny­nyiségek értékének megfelelő 5 '/„ készpénzben, vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban 1903. évi november hó 9-iki déli 12 órájáig az aradi üzletveze­tőség gyüjtőpénztáránál leteendő esetleg posta útján oda beküldendő. Aradon, 1903. október havában. Az üzletvezetűség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom