Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

4£S. s/ám. Nyíregyháza, 1903. október IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <os>- Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. OO'S ) • Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a _ „.. A.i la p_ " ellemi rf s«t képező küldemények, Dostán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó­Egész évre 8 korona, lamlások Jóhti Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak™ 1.' Fél évre 4 Negyed évre 2 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. a szerkesztő czime alatt kéretne i beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől közlése lo filléí; többszöri közlé's esetebeí's fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 6i) fillér Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4 > fii .minden további szó illető költségére küldetnek visszn. 4 fii. Vastag betűvel ssedett kétszeresen számit.. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Deák Ferencz emlékezete, A magyar nemzet története számtalan oly férfi- és nőalakot tud felmutatni, kik rendkivüli kiválóságukkal s halhatatlan érde­meikkel nemcsak e haza határain belül tisz­telet tárgyai, hanem a müveit külföld Ítélőszéke előtt is nagy eszmék és nagy tettek hor­dozói. Honfoglalók és honmentök, hősök és hősnők, művészek és költők a kar, szív és ész minden fegyverével támadtak, ha kellett, vé­dekeztek, ha úgy hozta magával a sors, min­denkor az emberi jogok biztosítására, minden­kor a nemzeti ügy felvirágoztatására. Hej ! pedig erre is, arra is hányszor volt szükség ezer esztendő viszontagságai között! Hányszor fenyegette komoly veszedelem félté­kenyen őrzött szabadságunkat, akár nyíltan, akár alattomban, s bizony kevesebbszer nyíl­tan, mint alattomban! Hinyszorjutottunk olyan szomorú viszonyok közé, hogy az isteni gond­viselésen kivül csak legnagyobb jeleseinknek önfeláldozó hazaszeretete biztosította nemzeti lételüuket, hogy úgy mondjam, életben mara­dásunkat ! Hálátlanok volnánk nagyjaink emléke iránt, ha csak valaha is megfeledkeznénk ér­demeikről, 8 nem volnánk méltók arra a szent örökségre, melyet nagy munkával, fáradsággal, sokszor vérük hullásával juttattak át reánk gyönge utódokra. És éppen ezért, ha büszkén ünnepeltük nagy Rákóczi Ferenc szabadságharcának két­száz éves emlékét, annak a szabadságharcnak, mely bukásában is dicsőséges, és benne annak a férfiúnak, ki bukásában is a legnagyobb volt: n ii r « Nem haít meg Nem halt meg Rákóczy! Nem halt meg az eszme Eszményi nincsenek feledésbe veszve I Hit, haza, szabadság, mit harczán védett Imába fog'aljuk, mint az istenséget. Feltámadt Rákóczy, búg a tárogató Kurucz lelkesítő, labancz riogató ! . . . Hozzá áll a nemzet, ifja és öregje, Nyelvünkért harezba áll önkéntes serege. Gyönyörű virág a szabadság virága, Nem feledheti, ki egy«zer nyilni látta. Harmata piros vér, férfi kebelekből, Omló könny szerető anyai szemekből. Jelszónk munka, béke; harcz, dicsősség nem kell, Küzdelmünk győzni fog váró türelemmel. A felnyitott törvénykönyvön kezünk tartva. Hideg nyugalommal mutassunk rá arra. Dúsan termő talaj a magyar nép lelke, Jog, törvény, igazság földét ott fellelte. Erénye, melylyel más nép felett kiválik, Az adott szó híve, törvényt tart halálig. A Beszkid tetőről Bócs faláig látszót, Emeljük fel azt a meggyalázott závzlót, Mely égeti arezunk két százados régen Királyunkkal együtt mossuk le a szégyent. Hivek voltunk, vagyunk, trónhoz és hazához Bécs, a kamarilla bár mit tesz határoz. Menjünk magunk utján, ontsa bár ránk dühét, A királyi eskü, s alkotmányunk megvéd. ma, amikor Deák Ferenc születésének száza­dik évfordulójához értünk el, hazafias köteles­ségünk emlékünkbe idézni azt a kort, amely a maga teljességében egész férfiút követelt, s benne azt a férfiút, kiben az akkor leginkább szükséges jellemvonások a legfényesebben tün­dököltek. Az öntudatra ébredező nemzet talpra állá­sinak, az életbe vágó reformok megkezdésének mozgalmas kora volt az, amely a harmiuc éves Deák Ferencet a vármegyei élet magá­nosságából az országos küzdelem terére szólí­totta. Azok az eszmék, melyeket a francia nemzetnek úgynevezett felvilágosodási irodalma oly meggyőzően hirdetett, a szabalság, egyen­lőség. testvériség eszméi, akkor még nem vol­tak közös kincsji a nemzetnek, hanem csak néhány nemes lélekben váltak termékenyítő erővé, eleven valósággá; úgy, hogy Deák Fe­rencnek az országgyűlésen a szólásszabadság­ról, vallásejyenlőségról, a jobbágyok helyze­téről, sőt még a magyar nyelv jogairól is hatalmas beszédeket kellett tartania, s akkor is csak évek hosszú küzd.'.imei"után volt kéües. az országgyűlés mint nagy nemzeti vívmányt, törvénybe igtatni azt, ami manapság olyan ter­mészetesnek, szinte elemi igazságuak látszik. A „haza atyjával" és a „leguagyobb ma­gyarral" együtt vállvetve fáradozik az 1848-ik évi törvények megteremtésében, majd mint az igazságügy felelős minisztere a törvények végre­hajtásában. Ki vállalkoznék annak számszerű kimutatására, mennyi érdemet szerzett Ddák Ferenc e törvények dolgában, mikor bizonyos, hogy nincs köztük egyetlenegy se, mely ne az A sok megalázást nemzetünk megunta, Osztrák beleszólást nem tűr meg dolgunkba. Tesszük mi törvényben szentesitett jogunk, Katonát, pénzt magyar hadseregnek adunk. Leövcy Sándor. Válasz. Kicsiny lapod elolvastam. Elolvasom mindennap . . . S a mit érzessz — (Hiszen értessz ? I ! . . .) Elmesélte a kis lap ! Oázis a sivatagban — Hűs vízcsepp, mely felüdít, Kedvet adó, Bátorító, Voltak picziny betűid ! . A lágy szellő megsimogat El-el suttog édesen Talán tőlled, Tán felőled, Jön és hoz hírt Édesem ! Eeslő bimbót hogyha Iátok ­— Csillogni gyöngyharmatot. Lépten-nyomban, Almaimban, Elém tűnik alakod! . . . A ő tervezete alapján, vagy éppen aző szövegezésé­ben ment volna keresztül! S ki hinné, hogy mindezt egy egyszerű köznemes ember vihette végbe, kit nagyravá­gyás nem sarkalt, összeköttetés nem támoga­tott; hanem aki pusztán egyéni rátermettségé­vel, határtalan önzetlenségével és szókimondó igazságszeretetével emelkedett a nemzet előtt oly magas polcra, ahova születés, raug és va­gyon sohase juttathatta volna ! Amiért mások élnek-halnak: a népszerű­séget soha nem kereste, mégis megtalálta; a miért más »k mindeure képesek: a hatalrrat soha nem óhajtotta, mégis nagyobb hatalom volt, mint bárki más ebben a hazában. Mert tudott akarni, mikor mások a pa­lahcsszora lestek; tudott munkálkodni, mikor a legtöbben elfáradtak; tudott remélni, mikor már kétségbe esett mindenki. Egész ember volt. aki életét a kötelesség alapján rendezte be, gyönyörűségét a fáradha­tatlan munkában kereste, dicsőségét a haza boldogságában találta fel. A haza boldogsága! Istenem, ha olyan könnyű volna megmagyarázni, mit jelent e két szó: a haza boldogsága! Én azt hiszem, nem azt jelenti, hogy a világ leghatalmasabb, leg­műveltebb, leggazdagabb nemzete legyen a ma­gyar, hiszen ezek a tényezők minden fontossá­guk mellett sem biztosítják a boldogságot; hanem azt, hogy nemzetünk a maga szabad hazájaban, a maga szabad akaratát érvényesítse, s egészében és részeibeu közös célokra törve, a békés fejlődés áldásait élvezze. Aki ebben a munkában építeni akar, az áldása, aki csak rombolni tud, az átka nem­A betegek. Irta: Capu8 Alfréd. (A vizsgálóbíró szobájában. — A bíró; a hires dr. Lombroso; egy gonosztevő, akit két csendőr kisér). A biró. Azért hivattam önt, kedves doktor, hogy ezt az embert megvizsgálja. Nagyon komplikált eset; meggyilkolt és kirabolt egy öreg asszonyt. Nem értem a dolgot s különösen megmagyarázhatlannak találom, hogy ez a szerencsetLn kimerítő vallomást tett. Termé­szetesnek taitja ön ezt? Dr. Lombroso. Ez teljesen természetellenes. (A gonosztevőhöz). iMulassa a nyelvét, barátom. (A gonosz­tevő kiölti a nyelvét) Oh! oh! Ez a nyelv valóban arra vall, hogy nagyon érdekes pathologikus esettel állunk szemben. De kezdjük az elején s vizsgáljuk először a szimptómákat. Ön tehát megölt egy asszonyt? A gonosztevő: Igen. Hisz bevallom, csak hagyja­nak már békén. A doktor : Észre lehet venni ... ez egy beteg ember válasza . . . csak hagyjanak már békén. (Nyája­san). Nos, csak nyugalom és erős akarat. Majd mikor meggyilkolta az asszonyt, mit tett ön ? A gonosztevő : Hát százszor ismételjem ? Elrabol­tam a pénzét. A biró (a doktorhoz): Mit mondtam? Bevallja! — Ez megfoghatatlan. A doktor: Engedje meg, hogy tovább folytassam a vizsgálatot. (Megfogja a gonosztevő pulzusát.) Nincs néha migrénje? A gonosztevő: Oh igen, néha, ha sokat ittam. A doktor : Gondoltam. És gyomorgörcse ? A gonosztevő : Ugy reggelente sokszor. A doktor: Helyes. Tehát most nézzük a koponyát. Hajoljon meg édesem, ne féljen, nem lesz semmi baja. (Megtapogatja a fejbőrt.) Vizsgálóbíró ur, nézze csak ezt az alakulatot. Nos? En hiszem es vallom, szükség esetén fogadást is ajánlo k, hogy itt a z agy es II r "I • - J NAGY EL-EK okleveles mérnök Nyíregyházán, orosi-u. 3. sz. a (törvényszékké! Mprnnkl IPfiílfl szemben.) Elvállal mindenféle mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosítást, ut, Ind, IVIUI IIUI\I II UUU. yasut i ^ vi z (;pitési munkálatokat stb. stb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom