Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

N Y I K V I D K « 3 léseket látogatták, ehhez bizony vajmi keveset érteltek; de nem is érthettek, hiszen ők is olyan kezdők voltak, mint mi, tenyésztők. A kötés nem egyszerre kezdődött, mert mindenkinek a hernyója nem egyszerre kötött. Gubóinkkal a beváltásnál nem voltak egészen megelégedve, ennek okál kérdi zve, azon felvilágosítást nyertem, hogy a termelt gubókkal a felsőbb hatóságok igényei nincsenek kielégítve. Ez a nézet igen helyes, de csak akkor, ha már a selyem termelők több évi tanítás után, az okszerű terme'és utján haladva is rossz gubókat szolgáltatnának a beváltáshoz ; de kezdetleges termelésnél nem lehet kívánni, hogy a gubó termelés olyan stádiumot érjen el, mint az okszerűen kitanított falvakban városokban, vagy megyékben. Gubóimat a beváltásnál egy arra kiképzett nő válogatta keresztül kellő s. igorral, nagyobb része első, egy része másod, egy kis része pedig harmad osztáiyba lett sorozva, az én nézetein szerint gyors átválogatásnál a másod osztályú gubóba elég mennyiségű első osztályt is láttam, ép ugy a harmad osztályba másod osztályút, így lett átvéve, én nem szóltam semmit, mert beláttam, hogy egy napon annyi termelő gubóját egyenkint hirtelen keresztül vizsgálni és a gubókat osztályaikba helyesen besorozni lehetetlenséggel határos, tehát ha a termelő veszít is valamit, de az állam kincstár semmi esetre sem viszilhet, meri az osztályok válogatásakor az első osztályú gubóknak lermési százaléka busásan fedezetét fogja nyerni a második osztályhoz került jobb mii ő=i güeknel és az oly csekely beváltási árba. De jövőre Ígérjük, — már akik termelni fognak — hogy nagyobb mennyiségű príma gubókat fogunk termeim es oly sokat, hogy teljesen meglesznek vele elégedve, a miért is jutalmakkal fognak bennünket kitüntetni. Nyíregyháza, 1903. julius 8. Bodó. A népiskolai tankönyvek használata. Szabadon előadta a Szabolcsmegyei Tanitóegylet nyíregyházi járáskörének legutóbbi ülésén, Fábián Ferencz nyíregyházi tanit i. A régi babylóniai főiskolák hírneves tanítói, azt tartják: ki ifjútól tanul, éretlen szőlőnek savanyu-, fogvásitó borát iszsza; aki ellenben idősebb emberektől tanul: jó szőlőnek érett-, kiforrott borát élvezi. Elgondolkodva a bölcs tanitó mondása felett, nem is mernék Stoffan kartárs ur után felszólalni. Hiszen még mielőtt elmondtuk nézetünket, már is nyert ügye volt 1 Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mivel hogy egy másik nagy tudósnak a táborában képzelem a t. hölgyeket és urakat, aki viszont azt mondja : Ne nézd a korsót, csak azt ami benne van, mert sokszor megesik, hogy uj korsóban ó bor van. Mondom, ezen magasztos tanításból meritek erőt most, midőn idelépek szerény előadásom megtartása végett; s csak arra kérem a t. hölgyeket és urakat, szíveskedjenek figyelmükkel kitüntetni, szerény előadásomat türelemmel meghallgatni. Ari ól van szó, kell-e tanköny az elemi népiskolában avagy nem ! A néz tek három csoportját ismer-m. Némelyek szerint kell, mások szerint: nem kell és még mások szerint: a tankönyvek egyrésze meghagyandó, a többit ki kell küszöbölni. Hogy biztos megállapodásra juthassunk, nézzük csak: mi is az elemi népiskola feladata ? Az elemi népiskola feladata oktatni és nevelni. Előbbivel ismereteket közlünk, utóbbival képessé tesszük gyermekeinket a szerzett ismereteket saját szivük lelkük és jellemük nemesítésére felhasználni. Ezen kettős czélt az általános ismeretek terjesztésével érjük el. Az általános ismeretek terjesztésénél elsősorban egyéni jólétünket kell megalapítanunk. Erre szolgálnak a természettudományok, egészségtan és testgyakorlat. Az ,ember, tudjuk társas lény. Csakis mint bizonyos társáságnak — mint állam és egyháznak tagja érheti el rendeltetését. Elő kell tehát készíteni gyermekeinket ezen társas éleire. Az állam tagjának ismernie kell hazáját földrajzi és történeti szempontból, nemzetének irodalmát, saját jogait és kötelességeit. Az egyház tagjának ismernie kell: i gyháza hit és erkölcstanát, történetét és vallásos énekeit. Eztknek áll aztán szolgálatában az olvasás, írás, számolás és rajz, melyek nem kevésbé fontosak, sőt mondhalni fontosabbak. Az elemi népiskolai tantárgyak tehát: hittan, olvasás, irás, számolás, földrajz, történet, alkotmanytan, természettudományok, egészségtan, ének, torna és rajz. Mi azonban egy másik, itt elő nem forduló tárgygyal a beszéd és értelem gyakorlattal kezdjük meg a tanítást. A gyermek a tanitó magyarázatából meríti ismereteit. A tanitó helyes szemléltető és érzékeltető módszerével tanit ezen a czimen : földrajzt, történetet, természettudományokat, egészségtant, Csillagászattant stb. anélkül, hogy a gyermek tudná: földrajzt tanul-e vagy egészségtant. Tankönyvet ezen tárgynál nem használunk, a gyermek nem is tudná azt forgatni. Élő tankönyve ezen tárgynak maga a tanitó. A fősúlyt arra helyezzük : a gyermek képes legyen kérdéseinkre helyesen és szabatosan felelni, gondolatait önállóan kifejezni. Ezt a legtöbb gyermeknél el is érjük. A mostani rendszer mellett sajnos csakis az első és második osztályban tanul a gyermek b. é. gyakorlatot. A III. osztályban könyvből tanulja a földrajzt és innen van az, hogy nem is tudja. Azaz, hogy tudja szajkó módra elhadarni, de ha közben bármit is kérdünk tőle, megbomlik az egész gondolatmenet, íjlytatni azt alig képes. Ha a b. é. gy. kiterjesztenők az elemi iskola öszszes tantárgyaira, akkor egy helyesen szerkesztett olvasókönyv, mely a s ív és kedély képzést, a Jjá/.afias szellem ébresztését és a jellem kif jlesztését, továbbá a beszédbeli ügyességet szolgálná: pótolná az öss es eddigi tankönyveket. Azaz a n.agam r síéről két olvasókönyvet óhajtanék uz i lemi népiskola számára. Az egyik a hittUni és hazai történeti, a misik pedig az általános olvasó könyv. A hittani és hazai történeti részt azért óhajlom elkülöníteni, mert a/, olvasókönyvek meséi sokszor alkalm.it adnak a gyermeknek: a hittani és történeti dolgok igaz voltának kétségbevonására. Concrét esetlel szolgálok: Olvassuk az iskolában A hiu kacsa és a róka cz. olvasmányt. Megkérdi aztán a gyermek : igaz volt ez tanitó ur? — Hát meseországban történt, ott ahol az állatok is tudnak beszélni. Nem valami fényes válasz, de a gyermeknek sokszor elég. Másnap olvassuk: hogyan csábította el Évát a kígyó. Itt már nem kérdi a gyermek „igaz volt-e?" hanem azonosítja a másik olvasmány szellemével. Ilyen olvasás és tanítás mellett profanisaljuk szent vallásunkat, hazánk igaz történetét! A tankönyvre úgy tudom azért van szükség, hogy az iskolában tanultakat, a gyermek otthon emlékezetébe idézhesse, gyakorolhassa. Ez helyes is. Csakhogy kettőn áll a vásár. A gyermek az iskolában nem figyel. .Majd otthon megtai.úlom", gondolja magaban. Hazajön, hát még csak kezébe sem vette a könyvet, máris rákezdi a sirást, „nem tudom megtanulni a leczkét.' Jön a mama, meg az apa, a gimn. bátyja és a polg. testvére és ezek megtanítják a leczkére. Dehogy tanítják meg! Bebeszélik neki, hogy tudja és ez nyugodtan lefekszik aludni. Másnap az iskolában felszólítják és a helyett hogy felelne : mentegetődzik én tanultam, én tudom stb. Szóval a tanköryv a tanuló és tanitó közzé áll. Két tanitó tanítja a gyermeket egyszerre. Az egyik élőszóval, képpel, rajzzal, szerszámmal; a másik: holt betűvel! Előbbi levezeti, megmagyarázza a tantételt, utóbbi pedig: a szájába rágja a kész anyagot és meggátolja az értelem fejlődését. Amit a tanitó jól megmagyaráz, a gyermek megérti és egyhamar el nem felejti. A tankönyvből bemagolt dolgokat azonban a következő leczke lekoptatja az elméről. A tankönyvben a gyermek előre tekint, ami elvonja a tanítás alkalmával: a tárgy iránti érdeklődést. Mig ellenben, ha a gyermek csakis a tanítóra lesz utalva: tanításunk érdekfeszítő és eredmenyes lesz. A tanitó sokszor más rendszert követve a tárgyak egymásutánjában; sokszor eredetiséget, eszmét, tartalmat öntene tanításába, de nem teheti: mivelhogy a tankönyv megköti önállóságát. Az elemi népiskola feladata: megtanítani a gyermeket beszélni, gondolatait helyesen kifejezni. Mar pedig a mostani rendszer mellet! a tankönyv Írójának irodalmi nyelvét cultiválja, szavait ismétli, ami megköti nyelvét a gondolatok helyes kifejezésében. Lelkiismeretes tanítás mellett a gyermek mindent felfog, megért, önállóan megfontol és következtet egyik dologról a másikra: amit tankönyv megadni nem képes. Abból addig olvas a gyermek mig el tudja mondani, de tudni az egészből semmit sem tud. Sokan azt mondják: szükséges az elemi népiskolában a tankönyv a gyeruuk emlékező tehetségének fejlesztése szempontjából egyrészt, másrészt pedig azért, mivelhogy a gyermekek nagyrésze közép és polgári iskolába lep, ahol csakis könyvből tanulnak, meg kell tehát tanítanunk a gyermeket: könyvből tanulni. Mind a két okot alaposnak tartom, fejleszteni kell a gyermek emlékező képességét, de nem tankönyv által! Tessék már az elemi iskola I. osztályában havonként egy-egy verset tanítani, a Il.-ban kettőt é. i. t. akkor a felsőbb osztályokban a gyermeknek mindennap kell legalább egy versszakot tanulnia, ami nemcsak emlékező tehetségét, de beszélő képességét és poétikai érzékét is fejleszti. De még más haszonnal is jár ez. A gyermek megszokja és megérti a kötött szerkezetű kifejezés módot, ami a gimnáziumban és polgári iskolában a könyvből való tanulhatásnak elengedhetetlen kelléke. Ezek alapján óhajtom a tankönyvek mellőzését és helyébe két jó olvasó könyvet kérek. Az egyik amint mondottam a hittani és hazai történeti, a másik pedig az általános részt tartalmizó olvasókönyv. Emellett pedig kivánom, hogy a tanitó élő szava es vezető szelleme világítson a gyermek lelkében. A czipész iparosokhoz. Bizonyára tudják már t. szaktársaink mindannyian hogy a f. év augusztus hó 15-én Debreczenban meg nyiló országos czipész kongresszus, országos czipész és munkagép szakkiállítással köttetik össze, mely kiállítás megnyílik 1903. aug. 15-én és bezáródik szeptember hó 5-ödikén. A kiállításon kiállíttatnak és üzembe tartva bemutattatnak: 1. A keresk. miniszter ur engedélye folytán a m. kir. technológiai ipar muzeum által a czipész iparág körébe tartozó összes czipő készítő, varró és egyébb bőrmegmunkáló gépek. Szállíttatnak továbbá : 2. Kész czipők és csizmák. 3. Felső részek. 4. Czipész szerszámok, kaptafák és mindenféle ide tartozó eszközök. 5. A czipész iparág körébe vágó szakrajzok és minták. 6. A magyar bőrgyárosok termékei. Kiállításunk sikere csak ugy biztositható, ha az igen tisztelt szaktársak is belátják kiállításunk tartásának szükségességét és felette tanulságos kiállításunkon, mint kiállítók egytől-egyig részt vesznek Hiszen a hazai czipész ipar felvirágzása csak ugy remélhető, ha ugy a vásárló nagyközönségnek, mint magoknak a hazai czipész mestereknek alkalom nyujtatik arra, hogy az ország különböző részében lakó czipész iparosoknak kifejtett műizlését egymással összehasonlíthatják, a czipész mesterek eltanulják a képzelte'b, ügyesebb czipész mester műizlését, szabását, a nagy közönség pedig megismeri a czipész ipar mai fejlődését és haladását. A kiállításunkon való részvétel tehát minden szaktársunknak saját jól felfogott érdekében egyenes kötelessége, és hisszük is, hogy szaktársaink a kiállításon való részvételi szándékukat minél előbb bejelentik és csekely aklozatukkal lehetővé teszik nekünk, hogy hazafias munkánkat minél nagyobb siker koronázza. Nem az a fő, hogy egy czipész iparos minél több czipőt vagy egyébb tárgyat állítson ki, bár ha valaki ezt is megteheti, mindenesetre csak örömünkre fog szolgálni, hanem a lényeges az, hogy minél többen, ha mindjárt egy pár czipővel is, de mindenesetre részt vegyenek a kiállításon. A kiállítási tárgyakat kérjük legkésőbb f. hó 25-ig bejelenteni és augusztus l-re faládába csomagolva czirnünkre (országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága Debreczen, Ipartestület) beküldeni. Az ide szállítási költséget a kiállító viseli, a visszaszállítás pedig, amennyiben a tárgy a kiállításon el nem adatott volna, a kereskedelmi miniszter ur engedélye folytán ingyenes. Bejelentő lapokat küld és mindenfele felvilágosításokra készséggel ad azonnali valaszt a kiállítási bizottság. — A kiállításon több mint 100 érem kitüntetés lesz a egjobb kiállítók között kiosztva, hogy azonban vidéki czipészeínk a fővárossal szemben hátrányt ne szenvedjenek, a kiállított tárgyak 4 külön csoportba osztva biráltatnak meg, u. m.: 1. Budapesti czipészek kiállítása. 2. Törvényhatósági (szab. kir.) és rendezett tanácsú városok kiállítása. 3. Nagy és kis községek kiállítása. 4. Szövetkezetek, szakcsoportok kiállítása. A kongresszuson részt venni szándékozók, amenynyiben ez»n szandekukat f. hó 15-ig bejelentik, fel áru vasúti kedvezmény mellett utazhatnak ide és vissza. Felkérjük végül a vásárló nagy közönséget, hogy megszokott czipész mesterénél czipő és csizma szükségletét most szerezze be és engedje meg, hogy cziptsz mestere megrendelt tárgyait kiállításunkon is kiállíthassa. Meg vagyunk arról győződve, hogy hazafias munkánkban a nagy közönség is készséggel fog minket támogatni és ezen reményben vagyunk Debreczen, 1903. évi julius hó 6. Tisztelettel Az országos czipész kiállítás előkészítő bizottsága. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. Vértesi Weisz Ernő ezredest, a cs. és kir. 10. huszárezred pirancsnokát a király a 7. lovasdandár parancsnokává nevezte ki. — Ft. I'etrovics Gyula rk. esperes-plébános úrnak, a njiregyházi rk. egyház uj lelkipásztorának TiszaPolgárról való elbúcsúzása alkalmából a következő sorokat vettük: Petrovics Gyula polgári esp.-plébános julius 5-én búcsúzott el híveitől, kik a legmélyebb sajnálkozással látják buzgó lelkipásztoruk távozását, inert a nép anyagi és szellemi haladását előmozdító sok üdvös alkotás, melynek — a helyi intelligentia közreműködése mellett — ő volt megteremtője és éltető lelke, a megsemmisülés veszélyének van kitéve, ha esetleg utódja nem öntözgetné az annyi buzgalommal és fáradtságot nem ismerő lelkesedéssel elhintett magvakat. Itteni rövid 3 évig tartó munkásságának egyik megbecsülhetetlen gyümölcse a fogyasztási és értekesitő szöveticezet megalkotása, melynek megszilárdításán egymaga többet fáradozott, mint az ügybszgo munkás tábor együtt véve. Majdnem emberi erőt meghaladó tevékenységet fejtett ki a közjólet előmozdítását czélzó intézmények létrehozása körül, melyeket részint nyélbe ütött, részint — a megvalósulás elé gördülő akadályok előmozdítása által — a létesülésre megerlelt. Ilyen leszakitásra várakozó megérett gyümölcsök : a faraktár és gépfűrésztelep létesítése, a gabona-raktár felállítása, a baromfi- éstojásértékesitő szövetkezet megalkotása, a kath. olvasó-körnek ifjúsági körrel való kibővítése, az iskolának még egy 8-ik osztálylyal való szaporítása, a 7-ik tanítói állás szervezése stb. Ez utóbbi czélra plébánossá való beiktatása alkalmával az egri ájt. alapítványi hivatalnál 500 kor. alapot helyezett el; azon tanítónak pedig, ki az ifjuságikört megalakítja, 50 kor. jutalmat igért. Hogy a nép anyagi gyarapodását czélzó munkálkodása némely köröknek nem tetszett, az egy oly csekély jelentőségű mellékkörülmény, mely az igazsága tudatával biró, nemes czél fele törekvő férfiút útjáról le nem téríthette. Mint takarékpénztári elnök körültekinlő gondossággal támogatta hitelnyújtással a gyarapodni törekvőket, de szintoly óvatos volt az ismeretlen spekulánsoknak nyújtandó hitelnél : hinc illae lacrimae; ezért adatott ki ellene a választott nép részéről a jelszó, hogy felekezeti iránynak hódol. Pedig hogy nem vezette felekezeti elfogultság, álljon itt bizonyságul az a tény, hogy asztalánál minden nagyobb ünnepen és nevezetesebb alkalommal a nagyszámú (30—40 embert számláló) vendégsereg között mindig jelen volt a ref. lelkész és a zsidó vallású orvos is. Ajtaja bármely tisztességes ember előtt nyitva volt. Polgár társadalmának erkölcsi sulylyal biró elemei oly fennkölt gondolkozású, s kivétel nélkül mindenkivel szemben oly koncziliáns modort tanúsító embernek ismerik Petrovits Gyula esp. plébános urat, hogy a felekezetieskedés (mond az antisemitismus) vádja lelett megvető mosolylyal tér napirendre. Nem vádaskodni, hanem kalapot emelni, Uraim, az érdem előtt! Midőn a főt. esp. plébános urnák e helyen is legforróbb köszönetünket nyilvánítjuk érdekünkben kifejtett buzgó munkálkodásáért, bizonyos nemével a nemes irigységnek gratulálunk Nyíregyháza egész társadalmának, különösen kath. vallású polgárainak Petrovits Gyula esp. plébános úrhoz. Isten éltesse őt ! — A vármegyei régiségi muzeum a tavasz folyamán az eddigi emeleti helyiségből, a vármegyeháza földszintjére, a volt pénztári hivatal helyiségeibe költözött át, megfelelő elhelyezést nyerve igy a folyton gyarapodó nagy értékű gyűjtemény. Dr. Jósa András főorvos e változással kapcsolatosan újra rendezi a muzeumot s e rendezéssel néhány uj szekrénynek beszerzésére van szükség. Ennek a költségere adott Tropper Sámuel turai birtokos 100 koronát, amit mi amidőn itt dr. Jósa András úr felkérésére köszönettel nyugtatunk, annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a szükseges felszerelés költségei, hasonló nemeslelkü adományokból csakhamar összegyűlnek. — Állatorvosok véglegesítése. A földmivelésügyi miniszter Fábiánits József mándoki, Mihályi Imre kisvárdai, tíraef Vilmos nagykálloi, Szabó Károly nyíregyházi, Tatay Imre ujfehértói és Báró Lipót nyírbátori állami állatorvosokat állásukban véglegesítette.