Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

N Y ' H V ! I) e U fecskefalra és olyat a minő, nem is a képviselőtestületnek, hanem az azt vezetó egyik-másik hangadó korifeusnak tetszik. Látok olyat is, hogy a jegyző személye elleni gyűlölségből épitettek meg nem felelót s mikor a?tán a jegyző pár évi használat után nyugdíjba lépett, mcgbáuták az okszerűtlen építkezést. Mélyen tisztelt uraim, Alispán úr, kir. építészeti hivatal, mint a kiknek a községi építkezések ügyében döntő szerepük van, méltóztassanak közös megállapodás folytán bizonyos irányelvet tűzni ki és gátat vetni ez oktalan építkezési rendszertelenségnek s különösen megszüntetni a vályog építkezést, a mi egy községi építkezésnél különben is csak 500—600 korona különbözetet csinál A mi az épületben elhelyezendő helyiségek számát illeti, saját nézftem és más megyékben dívó gyakorlat szerint épitnék a jegyzőnek egy előszobát, egy vendég-szobát, mely egy úttal vendég-háló szoba is lenne, a hol a gyakran érkező hivatalos vendégeket — vendéglő hijján — elhelyezhesse, egy ebédlő s nappali szobát és két háló szobát. — Az előbbiek kérdés tárgyát sem képezik, az utóbbiak pedig feltétlenül nélkülözhetlenek, inert közszemérem és egészség szempontjából sem kívánható, hogy egy családnál apa, anya, kisebb és nagyobb öu, lány gyermekek — mindannyian egy szobába háljanak, de nem is helyezhető el egy szobába annyi nyoszolya, mennyi egy népes családnak fekvőhelyül szolgáljon, valamint betegség esetén nem különíthető el a beteg az egészségestől, a mi pedig a legigénytelenebb munkás embernél is kívánatos és üdvös volna, s aztán természetesen konyha, kamara és pinczét. A községi hivatal számára építenék két iroda helyiséget, melynek egyike a segédjegyzőé, másika a jegyzőé lenne és ez utóbbi anyakönyvi helyiségül szolgálna. Segédjegyzókról azért beszélek, mert látom, hogy egy közepes nagyságú jegyzóségben is, főleg pedig a körjegyzőségekben már is csak úgy megy valamennyire csendben a dolog, ha két seyédjegyzó van 8 idővel ez még inkább igy le»z. Külön anyakönyvi helyiségről azért beszélek, mert erre az anyakönyvi felügyelő úr minden alkalommal unszolja a községeket. Építenék aztán a bíró és pénztárnok számára egy szobát, a segédjegyzó számára egy szobát, börtön helyiséget s végül még egy levéltárat. Ez utóbbit pedig azért, mert abszurdum, hogy gondoskodik a minisztérium arról, hogy bizonyos iratok 10 — 30 évig, mások mind az időknek végéig levéltárban őriztessenek, de helyiségről senki nem gondoskodik, 9 így a legfontosabb okmányok, főkönyvek s idővel talán még az anyakönyvek is a nádfedeles padlásra kerülnek, mint a hogy egyebek ma is ott helyeztetnek el. Sok szó férne még e kérdéshez, de egyelőre csupán ezeket kívántam az arra hivatottak és az építkező községek figyelmébe ajánlani. Z. K. birtokos és községi bíró. Csiaffer, a „boldog", arczizmainak egyetlen rándulása nélkül olvasta a levelet. — Mióta van nálad e levél ? — Két hónapja. Mivel az én beajánlásom van benne : nem tartottam szükségesnek sietni vele. — Nem késtél el vele fiam. Ma van ugyebár huszadika? — Igen, julius huszadikát irjuk. — Ugy a szerelem immár nem bánt. Más gondolatok foglalkoztatnak. Feledd el, amit mondtam. Mondd meg uradnak, kár volt e levelet irnia. Igazhivő a végzet elől nem igyekszik menekülni s Gsiaffert sem fog soha. Zarándi! béke veled és veletek. A búcsúzót épen az ajtóban érte Omár, a csausz. Nagy ur, jer otthonodba. A szultán cs Husszan basa követei várnak reád. Budára ráfeküdt teljes setéttel az este. Az elgondolkozva haladó Csiaffer földig hajolva köszöntötték a szembe kerülők, inig az utána jövők lassabban haladtak, hogy meg ne előzzék Allah kegyeltjét, a szultán kedvenczét, a .boldog* basát, ki oly soká lehetett volna mtg boldog, ha történetesen nem lett volna gazd.ig. Tudta, hogy a selyemzsinór várja, de ő nem rettent meg a végzettől, hiszen a Khoránban irva áll: .Vakon engedelmeskedjetek azoknak, kiknek közületek főhatalom jutott*. Ment, nem hogy a szultán óhajának engedjen, de hogy ne tegyen ellenkezőt azzal, amit tanit a Korán. És igy menetközben elgondolkozott. íme: előbb még hangulattal, egy édes ének dallamaival, szerelemmel volt tele a leike, s most már mindez elmúlt. És ő tanult a hazáig vezető uton megbarátkozni a halál gondolatával s tszébe sem jutott — tudva az elkövetkezendőket — a menekülés, s ha néha-néha mégis visszadöbbent a közel halál gondolatától, ha ujult erővel tört fel szivéből a vágy: boldognak lenni, élni, csókolni, szeretni : határozotta telte a muezzim éjjeli ájtatossagra intő, egyhangú kiáltása: „La ilahe illa 'llaho !* X. P. A fényű/.és. A művelődésnek, annak minden ragyogó dicsősége mellett, van egy igen nayy arnvékoldala: a fényűzés, minek inditó okán rendesen a hiu, az üres feltűnési vágy, a sokszor gyalázhatlan szerzett anyagi jólétnek fitogtatása, vagy egyszerűen az érzéki, az állati, az alacsony örömök után való rajongás. Mert csak nagy ritkán kötelességérzet, fennkölt gondolkodás az inditó oka, a mikor, nagyon természe'es. már megszűnik a fényűzés, mini olyan, arnyéka lenni a mivelődésnek. Bizony, ellehet mondani általaban, hogy a fényűzés igen is árnyékoldala, több mint árnyékoldala, kalamitása kultúránknak, annyira, hopy maga Rousseau, a XVIII-ik század egyik kimagasló bölc-észe, elk sered sében mint igaz emberbarat az akkori franczia társadalomnak fényűzés okozta nyomurát sajnálván, messze ország-világ előtt hirdetni mint örök igazsigot, miszerint: a hogy újra boldog legyen az emher, romba kell dönteni a c/ivilisaliónak minden vívmányait s vissza kell térnie a régi, természetes állapotokhoz! Felismerték a fényűzé-ne'; ezt a veszedelmes ternn'szetét a regi görögök és rómaiak is, hoztak is ellene kemény törvényekel, dehogy mily kevés sikerrel, mutatja a?on történelmi igazság, hogy mind a hét hatalmas nemzetet épen a f nvűzés, illetve a szertelen fényűzés okozta romlott erkölcsök pusztítót Iák el idő nap előtt a világ színpadáról. Hogyha mar világhatalmaknak is megtudla ásni a tényeit a fényűzés, hát akkor egveseket egyes csaladokat, hogy ne tudna lönk etenni. Tönkre is teszi. El is pusztítja. Persze, akinek van egy kis józan ész járása, hozzá erkölcsi bátorsága szembeszállani a romlott közvélemény felfogafával, tud fényűző hajlamain uralkodni s ha játszik is fényt, a mi különben a módos embernek kötelessége, de úgy rendezi be ha/tartását, hoj:y jusson is maradjon is, gondolván a nem szeret m napokra és ha van családja, csaladja anyagi jövőjént k lehető biztosítására. Tehát szánnt, takarékoskodik. Dehát ilyen ember nem sok van ám mű.eltebb társadalmunkban, legalább mi közöltünk nem sok van tősgyökeres magyarok között. Kényelmesek vagyunk általában. Nem szerelünk szerezni. Amellett sok részünk elköltené a Dárius kincsét. Ez a baj. Bár tessek valakinek okával szétnézni soraink közölt, kiválóan mivelt társadalmunknak u n. genlrie osztályában. Sót napjainkban már a legalsó néposztály közölt is erősen kezd kiséiteni a fényűzés démona, vele karöltve az inproductio adósság Csinálás. Bizony a legtöbb fényűzőnek nincs módjában a világ, sokszor csak kínlódik, adósságot adósságra halmozva, hogy az embernek — már mig valaki a tisztesség hatarai között mozog — megesik a szive rajta, ki aztan, m kor rn.ir a hitelezők mindin oldalról szorítják, hajtatva még mindég a lényelgés átkos szenvedélyétől, vándorbotot ragad, elhagyva feleségét, gyermekeit talán örökre, elhagyva hazáját, a gyermeki emlékekről, őseink porladozo csontjaitól e felszentelt földet; v gy pedig itthon maradván, lesz belőle csaló, uzsorás, sikkasztó, hitét, meggyőződését árubabocsitó, vagy mert a sok élvhajhászat miatl megromlottak agyának idegei, két segbeesvén, véget vet nyomorult eletének. Óh! Rousseau nem volt épen olyan bogaras ember, a minőnek őtet sokan tartották. Vagy talán a mull években hazánkban az állami tisztviselőknek fizeté ük felemelése tárgyában megindított mozgalmát, kérdem, nem éppen azokban a szertelen, egész társadalmunknak erkölcsi erejét bénitó fényűzési hajlamokban kell-é keresni ? Bizony mondom, akárki mit beszél, nem annak a „mindennapi kenyér" -nek a szüksége forgott, illetve forog itt kérdésben, mely nélkül senki el nem lehet, hogy betudja tölteni Istenlől elibe szabott nemes hivalását, mely egyszerűen az erkölcsi tökéletesség felé való folytonos törekvés, mely mindennapi kenyér alatt egy olyan tápszert kell érteni, mely egyszerűen az ember egészségének, munkaképességének megfelel, nem pedig olyat, a milyet valakinek hóboitos nagyravágyása, urhatnámoskodó hajlama követel. Iialnak nem kell még nyiri vinkó se. Elég a jó ivóviz. Mert még ha az alsóbb rendű tisztviselők, kiknek évi dotatiójuk alig haladja meg a 2000 koronát, talán mindnregannyian házas emberek, mozgolódtak volna, elégedetlenkedvén, még nem lehetett volna épen megbotránkozni, de sokkal inkább mozgolódtak a főbb tisztviselők. Mondhatni ők voltak az egész sztrájkszerü mozgolódásnak értelmi szerzői. ó.i most is a vezérei. Mert hat sokkal inkább az igények határoznak, mint a jövedelem, hogy valaki megelégedjen anyagi helyzetével. És azok a nagy úrtisztviselők jó nyiii vinkó helyett már champagnert követeli ek az államhatalomtól, illetve az adófizető polgároktól, kiknek adófizetési képességük pedig altalaban már is csoidultig telt pohár. Hiszen mindig volt pnda, fényűző rmber számítás nélkül, de ennyi szerencsétlen flótás, mint napjainkban, a régibb időben még megközelítőleg se volt. Szegény hazám, te, nem a panslavismus tengere fog téged időnap élőit elseperni a főid szineről, hanem a mindég fokozódó szertelen fényűzés, illetve a megromlott erkölcsök fognak nem sokara elseperni. Kálmánc/helyi János. M Kjei tanítói gyűlés. A .Szabolcrmegyei Tanító-Egyesület* julius 2-án Nyíregyházán az ág. h. evang. közpo iti iskola dísztermeben tartotta XXVI-dík rendes közgyűlését Orsovszky Gyula elnÖKlete alatt. Az elnök üdvözlő és rn> gnyitó beszédje úgy cseng a fülemben, mint bibliaban azon szavak: .Térjetek meg, mert elközelget a mennyek or.-zága." Bizony mondom — hiba — miszerint a magyar tanítóságot még ma is hívogatni, ébresztgetni és téritgetni kell, hogy saját jól lelfogott érdeke szempontjából egyesüljön és alakuljon. M rt való és tény, mig a magyar tanítóság egy bizonyos átalakulási processuson nem megy keresztül, addig nem lesz sem megfelelő fizetés rendezés, sem nyugdíj, sem a kellő tanítói becsület. Félre minden felekezeti féltékenykedéssel! Egy a mi közös hilünk és felekezelünk: a földi boldogság és mennyei üdvössé? Ilit"! Egy a mi hajlékunk: a magyar haza boldogsága jóléte és a hazai kultura felvirágzásának hajléka. ' Faradságnak bizonyos nyoma ott ült annak a derék a közgyűlésen megjelent 93 tagnak arczán. Meglátszott' hogy a gyülekezésnek c-ak ugy v.in értelme, ha azt a lelkesedésnek tüze hozza össze. Ebből magyarázható ki az a közöny is, hogy M szlényi Zoltán kir. segédtanfelügyelő a .Gazdák Biztosító Szövetkezetét* eléggé rokonszenves és kimerítő ismertetésével a sziveket kellő hőfokra felmelegíteni nem tudta. Pedig magyar érdek és a mi tanítói érdekünk, hogy azt felkaroljuk és minden idegen biztosító intézésekkel szemben a .Gazdák Biztosító Szövetkezetét* előtérbe helyezzük. A szivek csak .Az elektrotechnika a gyakorlati életben* czimű értekezés felolvasása alatt kezdtek melegedni és olvadozni. De nem is csoda, ha Dokupil Gyula úr 200000 lóerővel szórja ránk a villanyos szikrákat és oly hőfokról beszél, mely mindent felolvaszt és felemészt Az elektrotechnika kalandos mezején minden meglévő eddigi vívmányokat oly szakszerűen, kimerítően és annyi közvetlenséggé) bemutatni, csak oly egyének képesek kik nemcsak tudással, de kellő gyakorlati ügyességgel is rende.keznek. Köszönet! A tanítók fizetésének törvényhozás utján leendő lendezése tárgyában a közgyűlés a választmány azon határozati javaslatát fogadia el, mely szerint kezdő fizetés a Xl-dik fizetesi rangfokozatot élvező tisztviselői fizetésnél keves'bb nem lehet. Az országos Eötvös-alap egyesület helyi és vidéki gyüjtő-bizottsig elnökeinek jelentéseit a közgyűlés tudomásul veszi s ajánlatuk alapjan öt tag gyermekeinek a Tanitók-Házáb in való elhelyezését, egy tag gyermekének ösztöndíjjal való segélyezését pártolólag fejterjeszti. Továbbá a helyi gyűjtő-bizottságba Stoflfan Lajos elnök mellé taggyüjtő biz. lagokul megvalasztattak: Boczkó L íjos, L ngyel József, Petrikovics Pál és Santroch Alajos. A .Ferencz-József-Tanilók-Házában" az egyesület által létesítendő 4000 koronás szoba-alapítvány hátralévő részletének mi módoni tör.esztése tárgyában a közgyűlés következő indítványt fogadta el: Az összes egyesületi tagok a jövő tanévben ezen czélra rendezzenek iskolai ünnepélyeket, színi-előadásokat és egjéb mulatságokat Az elnökség pedig alkalmas időben a meg)e területén összes mű.tődő pénzintézetek igazgatóságainak figyelmét hívja fel, miszerint az osztalékból némi összeggel járulj inak ezen alapítványi összeg törlesztéséhez. A közgyűlés az egyesület kebelében működő önsegélyző Egyesületek elnökeinek jelentését meghallgatván, az elnök felszóliija a ket egyesületet, hogy az alapszabályaikat egyöntetűen módosítsák és igy kidolgozva az elnökségnek bemutassák. A 'választmány által kiküldött számvizsgáló bizottság előterjesztése a pénztár állapotáról tudomásul szolgai. A könyvtár megvizsgálása, a könyvtarnok betegsége miatt ez idén nem eszközöltetett, miért is óhajtandó, hogy ideiglenes vezetéséről a közgyűlés gondoskodjék. A közgyűl *s elnök ajanlatára Varga Györgyöt bízza m,eg a könyvtár ideiglenes vezetésével. A jövő évi költségelőirányzat elfogadtatott. A magyarországi tanítók orsz. bizottságának és az Eötvös-alap egyesület jótéteményeit kiosztó központi bizottság ez év augusztus hóban Budapesten

1 megtartandó közgyűlésen az egyesületet Orsovszky Gyula elnök képviselni fogja. , . Az 1904. évben megtartandó XXVII. rendes közgyűlés helye: Nyíregyháza. 'F.r'Jj Az iparos tauulók vizsgájáról. > Mint aki édes hazára jövő boldogulásának előmozdítását az iparunk felvirágzásától várom és remélem, örömtelt kebellel mentem el az iparos tanulók- vizsgájára, hogy saját szemeimmel es füleimmel győződjem meg — hogy voltaképen valaha teljesülésbe fog-e menni az én remélt várakozásom? Ismerve hazám gazdasági viszonyait, iparát,, igy bátran allithatom, hogy édes hazánk jövő boldogulásának s felvirágzásának zálogául egyedül az ipar fellendülését s virágzását kell a kellő nívóra emelnünk, ha azt akarjuk, hogy hazánk valaha boldog legyen! Hogy ezt elérhessük szükséges és fontos dolognak tartom a fiatal nemzedéket a gyakorlati ismereteken kivül az elméleti ismeretekre is tanítani, hogy azok , idővel olvasott, értelmes iparos nemzedékké neveltessenek, s váljanak! Legyen hála a gondviselőnek városunk szakavatott tanítói igen szép tanúbizonyságát adták a folyó évi junius hó 14-kén megtartott nyilvános vizsga alkalmával! Én kimondhatom bejarlam már Ungot, berket, s igy édes hazánk nagy részét ismerem s nagyon sok városban megfordultam, s részt is vettem egyes helyeken a vizsgákon is, de jó leiekkel merem allitani, hogy a rai iparos iskolánknál jobbat nem láttam. Sjjnos! hogy iparosaink közül sokan a vizsgán való megjelenésűket szükségtelennek vélik, hely pedigiü nagy szükség lenne reá; mert csak ott győződnének meg kellő alapossággal arról, hogy mily fontos s az eleire kiható ismeretekre oktattattnak iparos tanulóik a jelzett iskoláb-in és hogy mily lelket és testet ölő munkát végeznek a tanitók, Csak „zért, hogy tanulóikból idővel derek, jóravaló, becsületes, szorgalmas és értelmes iparosok váljanak. Ha ezt a vizsgák alkalmával látnák és hallanák, úgy személyesen meggyőződnének az én általam ilt el mondottakról — akkor tudom, hogy készséggel küldenék tanulóikat mindenkor és minden időben az oly szükséges és nélkülözhetlen ipjr iskolába, ki által nagyon sok iparos másképen gondolkoznék, s vele az ipariskolát még nagyobb nivóra emelnék; mert a teljes siker a tanításról csak úgy érhető el, ha a tanonezok minden órán pontosan megjelennek, igy a tanítóknak a munkájukat is jóval megkönnyitenék !