Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

\X1V. évfolyam. 27. szám, Nyíregyháza, 1903. julius 5, A SZA3ÜLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik: hetenlsint egyszer, vasárnapon. "^tg Előfizetési feltételek: poet&n vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Megyed évre ......... 2 „ .4. községi jegyző és tanitrt araknak egész, évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Az élő fizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képez i küldemények, Hirdetési diiak • a szerkesztő czime alatt kéretu.) beküldeni. , . , ,, ,,.,„„,. „ • , , , , „, Minden négyszer hasábzott petit sor egyszeri f»„!t,

( f

,6Tele

k °

aa

k '

rt kezektá

I közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében S 611. iogaatatnat el. A nyílt-téri köz eraények dija soronkint 60 fillér A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4 > fii., minden további szó j illető költségére küldetnek visszj. 4 fi.. Vastag belüvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban es Dorn & Comp. álUI Hamburgban. KSssigi középületeinkről, Ajánlva a vármegyei Alispán úr, a Icir. építészeti hivatal és a kir. anyakönyvi felügyelő úr figyelmébe. Pár évtized előtt X. vármegyéből kerültem Szabolcsba birtokosnak, hol évek óta egyik kv zség birája vagyok. Egyébbként is, de különösen eme tulajdonkép tiszteletbeli állásomnál fogva meg-megfordulok egyik-másik környékbeli községházánál s valóban megbotránykozom azokon az épitkezési rendszertelenségeken, melyeket itt látnom kell. Még az hagyján, a hol régi-ócska épületek állnak a jegyző lakása és a hivatalok elhelyezésére, mert ott legalább meg van a remény, hogy épitkezés előtt állanak s majdan a fejlődő kor és közigazgatás igényeinek megfelelő helyiségeket fognak épiteni, de egészen másként áll a dolog, a hol az ujabb időben épitették fel eme középületeket. Szomorú állapotokat mutatnak ezek az alig pár év előtt épült középületek. A falusi képviselőtestületek szűkkeblüsége folytán elégtelennek bizonyúl a jegyző családja befogadására, a hivatalok elhelyezésére, — czélszerűtlen a legtöbb esetben beosztásuk s nem egy erkölcsi tístülethez méltó és nem is czélszerű az anyaguk. A legtöbb helyen vályogból, sőt Léhol mereglyére építkeznek s azért történik aztán, hogy pár év múlva itt is, ott is kidőléssel fenyeget, — alá kell szilárdabb anyagot rakatni, az épületet bóviteni kellene stb., de sok esetben, a mit az alap építkezésnél csekély költségtöbblettel elérhettek volna, ma már lehetetlen s csak közködnek a benne lakók. M a A Selyemzsinór. Abban az időben történt az én itt leirt történetem, mikor Csiaffer basa, a ,boldog" volt kormányzója Budának. A .boldog" és a .gazdag" Csiaffer basa, ki a magyarok iránti jóindulata, igazságossága révén, az ország akkori kormányzásába befolyó magyar főurak jóindulatát is megtudta szerezni magának. Bethlen Gábor egyenesen .testvér"-ének nevezte. Az ő kormányzásának idejében élt Budavárban egy fiatal magyar vitéz, Zarándi Miklós. Künn lakott valahol a Karavánszerálj mellett egy igénytelen, félig rombadőlt, félig romladozó házban, de e ház ablakai előtt nyilottak nagy Budavárban a legszebb, legillatosabb virágok, s néha olyan fájó, mélabús ének hangzott a ház belsejéből, hogy az ablak alatt — megbűvölten a csodás énektői — meglepetve állottak meg a járókelők Történt, hogy egy vágyat keltő juliusi alkonyon, mikor az ember szive önkénytelenül telik meg hangulattal, dallal és szerelemmel — Csiaffer, a .boldog" meglátogatta Agberik effendit. Utja a Zarándi Miklós haza előtt vezetett el, honnan épp egy siciliai barcarol hangjai csapódtak ki, telve lemondással : „Addió Therese, addio A1 mio ritorno ti sposero . A szokatlan hangok s az ismeretlen nyelv hallatára Csiaffer basa meglepetten állott meg, mig végre a dal elhangzása ulán gondolatokba merülve haladt tovább Agberik effendi küszöbéig. És itt kezdődik az én tulaj donképeni történetem, mert irva volt, hogy ez az est az események estje legyen. * este Az egyházaknál egészen más az áldozatkészség — vezetőiben és tagjaiban általában más az érzék, — s habár az egyházi középületek is hagynak még hátra itt-ott kívánni valót, hasonlithatlanul előnyben vannak-e téren is, mint a hogy másként gondolkoztak akkor is, a midőn hajdan a tagosítások alkalmával mindmegannyi felekezet számára nagyon helyesen tekintélyes ingatlan javakat tudtak kieszközölni, mig a községek vezetői akkor is, most is, az őket megillető jogos és méltányos kívánalmakkal is félrehúzódnak, mert a mi szintén tény, a birtokosság és képviselőtestületek támogatására ritka esetben számithatnak. Én sokkal szegényebb vidékről kerültem ide és pir évtized előtt, ebbe a sokkalta gazdagabb Szabolcsba, a magyarság szívébe s hogy összehasonlítást tehessek 8 az olvasó közönség is tehessen, elmondom, hogy X. vármegyében már a hetvenes években a községi törvény életbe lépte után kezdték a községi középületeket rendezni, épiteni és pedig oly előre számító bölcs belátással, hogy azok a kívánalmaknak ma is megfelelnek. Ezen építkezéseknél a törvényhatóság adta meg az irány- és alapelveket, mdgállapitotta a községek anyagi és közigazgatási szükségleteihez mérten a minimális épitkezési méreteket, az épitkezés aDyagát stb., e tekintetben a községeket két osztályba sorozta s eme, az egész megyére megállapított épitkezési tervektől eltérőleg csupán a küi alak és belső beosztás tekintetében és. az irányban engedélyeztetett az épitkezés, ha azok a minimumnál nagyobb méretekben szándékoltattak építtetni, vagyis bezörgetett Omár, Zarándihoz az emiitett a csausz. — Fáradj át Agberik effendihez, ott vár rád Csiaffer basa a bölcsesség nagy csillaga, a jóság napsugara, a kegyelem fénye, kire fordítsa Allah gyönyörűséggel az ő tekintetét. Zarándi Miklós ott feküdt a kereveten. Initaliés pergamenjet — melyből olvasott — le sem ve^te szemei elől, mikor hidegen válaszolt: — Mondd ir.eg Csiaffernek, hogy bizonynyal egyforma a távolság az én házamtól az effendi házáig és viszont. Es bizonynyal nem én vagyok kettőnk közül az, ki a másiknak valamit mondani akar, hisz' láthatod csausz — én olvasok. Béke veled. A válasz vételekor, mit 0 már remegve tolmácsolt a nagyúr előtt, Agberik a dühtől elsápadva ugrott fel a szőnyegről. — A hitetlen gyaur! A minden koldusok legnyomorultabbji merte dühre gerjeszteni az én legkedvesebb vendégemet az én házamban? Oh, hogy homályosodjon el napja és ne kövesse testét az árnyék. Mit szándékozol tenni vele jó uram ? Csiaffer is felemelkedett. Da arczának jóságos kifejezése egy árnyalattal sem lett komolyabb. — Átmegyek hozzá. ^Téged pedig Agberik arra kérlek: imádkozd szorgalmasan az esti szurát, mert bizony, bizony, oktalanok voltak a te átkaid. Agberik e szavakra álmélkodott volna, de mivel a Mórán az Allah földi helytartóinak teltei felett való megütközést tiltja — visszafojtotta az ajkára toluló szavakat s porig hajolva mondta: — Vonjon be utaidban palástjának szegélyével Allah. Szivedet, kerülje el messze ar Elbis. Gondolj a te szolgádra s ne boruljon el arezod, ha arczára tekint. * * * Estre válott. A juliusi esti fuvallat keresztül száguldott a fák levelein s a falevelek — mintha megannyi levél a Iára függesztett kis izüstharang volna — csodálatosan szép és sejtelmesen titokzatos zenébe verődtek össze. A szobában ültek Csiaffer és Zarándi. — Nővéred olasz? — Nem Csiaffer basa, de sokáig időzött Siciliában, — Add őt nekem Zarándi. Legyen ő rózsakertem legszebbik viraga, legyen a napfényem, boldogságom. Mirám óta, kit a próféta kapott ajándékul, nem hiszem, az épitkezés tekintetében II. osztásba sorozott községnek szabad volt a nagyobb reudü 1. osztályú építkezést eszközölni, de megfordítva nem. Elvül mondatott ki az is, hogy a községházának már a tulajdonosánál — nevénél fogva is olyan méretűnek kell lennie, mely eltekintve egyes nagyobb rendű urasági kastélyoktól — domináljon a községi lakosok ház«i felett, hogy az idegen önkéntelenül — kérdezősködés nélkül is oda talá'jon, ha ott kerül dolga. Vályog építkezésről, poloska fészeknek való gereudás szobákról szó sem lehetett, mert hiszen ha egy magán egyén épít vályogra, az hagyján, úgy gondolkozva, hogy eltart, mig ó , s az örököseinek talán nem is lesz rá szüksége, de hogy egy község építsen, így leányágra, a mely tönkre nem megy ós nem hal meg soha, az már nem járja. Láttam Szabolcsban olyan építkezést is, melyet ezelőtt 18 évvel építettek, s oly anyagból, hogy lehet, sőt már kell is sürgősen másat épiteni, mert részint kicsiny, részint összeomlással fenyeget. Tehát 20 év alatt kétszer kell épiteni, holott a régi nemesi birtokosság — a korcsmáját, istállót ós állást is tiszta téglából építtette, úgy, hogy a régi betyár világból fent maradt, vagy a vasutak folytán sok helyt feleslegessé vált csárdák fedél nélküli romjai — évtizedek óta az idő viszontagságaival s a kőmiveaek csákányaival daczolva — alig-alig szedhetők szét egyes részeire. Szabolcsban e téren — sajnos — semmiféle rendszer, semmiféle irányelv a törvényhatóság, vagy kir. építészeti hivatalnál nem létezik. Épit minden község derüre-borúra akár hogy szebb nő lenne nála. Elég egyszer hallani hangját, hogy megszeressük őt. — De hisz nem is láttad őt basa. — Hát látja-e valaha igazhivő azt, kit nejévé tesz, mig nem neje? Én nem láttam nővéred, de éneke szebb, mint a hurik zenéje s ha kaczag, kéjtől remegnek a levegőben száguldozó dzsinek. Mit kell ismernünk, hogy a lelket ismerjük meg? Valamit, ami lélekből fakad. S mi az ének, ha nem kifejezője annak, amit a lélek magába zár? Olyan varázslatosan szép az a dal, amilyen nemes a lélek. És lehet-e nemes lélek hüvelye csúnya ? Add őt nekem Zarándi s én csókolni fogom lábainak nyomát, s te legnagyobb ur leszel a renegátok között. Bíborból készíttetek neked palástot s a nap megszégyenül, ha meglátja turbánod kövét. Szerelmet sóvár^ok, földfeletti szerelmet. Boldog vagyok, de váljon lehet-e boldog, kitől meg van tagadva a paradicsom ? — Nem értem okoskodásod, de nem is akarom a fejemet törni rajta. Lehetetlen, amit kivánsz. — Nem erőszakoskodom veled, csak figyelmeztetni akarlak, hogy van hatalmam elérni más uton azt, amit kivánok. — Csiaffer! hatalmad kétségbe h italmad is megtörik egy talizmánon, ban van, — Talán a szultán a ragyogó st bbje adott neked fermánt és gyűrűt ? vágni a basa. — Nem. A szultánt én nem ösmerem. De Bákóczy György, ki téged atyjának nevez, levelet adott nekem mely biztosítja sérthetetlenségemet. E levél, melyben erről van szó : itt van; csak most adom át, most is azért, hogy óvj meg minket továbbra ajánlataidtól, s ránk nézve bocsáss meg! nem megtisztelő felteveseidtől. Csiaffer tisztelettel törte fel a fejedelem levelének pecsétjét s figyelmesen olvasta a levél sorait : Nagyságos barátom! Mig Bada kormányzója vagy : figyelmedbe ajánlom hivemet, e levél átadóját. Zárándit. Buda kormányzója vagy pediglen julius 20-ig. Biztosan tudom, hogy a porta rávetette szemét gazdasagodra és Husszan belgrádi basa fog követni. Jutalmad, tudod: mi lesz. Van elég időd: menekülj. Béke vezereljen. Rákóczy. nem vonom. De mely birtokomnapok legfénye. . . sietett közbe-