Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-08 / 6. szám

N Y t R V ! D "" K Csak ilyen felfogás következetes vallása képes eredményeket létrehozni. És e czélt szolgálhatnák a házi estélyek, a hol kis költségg -1 alkalom nyílik arra, hogy a társadalom egyesítését előkészítsük s tényleg létre is hozzuk. Az alkalom megvan, a közönségtől függ, akarja-é, tudja-é ezt az alkalmit felhasználni, és óhajtja-e, hogy a Bessenyei-Kör azzá a társad.lmi középponttá váljék, a melynek tulajdonképen alapítódon. Br. Fellltzsch Berthold. Muzeumunk gyarapodása. A kegyetlen kemény tél 25—30 cm. mélységre fagyasztotta meg vidékünk felülelét és pihenést parancsolt ásónak-ekének. Muzeumunknik álla azonban még sem kopott fel egészen. Werner Gyula kisváidai polgári iskolai igazgató ur egy graphytos agyagból készült bronzolvasztó csészét ajándékozott a napokban muzeumunknak, melyre a megolvasztott érez itt-ott még most is oda van tapadva. Anyagi értéke s mmi, de egy,ke azon fontos őstörténelmi okmányoknak, melyek azon régebben felvet tt allitásnak igizolására szolgálnak, hogy az u. n. bronz korszakban, — mi nílunk a Krisztus előtti 11-ik évezredben a Nyír önálló bronzkulturaval birt és nem szorult más vidékre ezen tekintetben, mint a hogy az egyszer hopp máskor kopp gazdag magyar altöld löbuek között l»17-b n és es 186-3-b;in a Nyirnek legelőjére, gabonájára, pityó<áján rá szorult. Nem kell ezt az erdélyi szót ki nevetni, m-rt a magy.ir csikókából származik, míg a krumpli a német grundbirnből van lopva. Kü önben az útobbi elnevezés hazafiasabb is, mert azt bizonyítja, hogy mi is élősködünk igéjükön, mig ők csak lestünkön. Tehát mégis csak élelmesebbek vagyunk mi. Mi ? ! Azon bronzrögököii kivüt, m-lyekre majd minden csoportos bronzleletem<ben akadunk, az olvasztó kemenczék és csészék dönt hetetlen bizonyítékai a helyi bronziparnak. Az első bronzolvaszló agyagból készü t kemenczét (nem csészét) a Rakamaz és Tímár közötti mintegy 300 lépés hosszú part omlás alatt találtam néhai Szelóczky Géza rakamazi gyógyszerész barátommal, az 1888-ki Tisza-áradás után. Megboldogult nagy tudósunk Pulszky Ferencz csak akkor ösmerte el ezt unicumnak, mikor saját szemeivel látta. Már pedig minden unicum addig, mig a második példányt meg nem találják. A Werner Gyula ur áttal ajándékozott graphytosagyagból készült bronzolvasztó csésze édes testvére azon cseszének, melyet pár év előtt Kubacska István nyíregyházi tanitó ur adott muzeumunknak és a melyet Nyíregyházán a debreczeni vámsorompó közelében találtak. Idő sorrendet tartva, kötelességemnek tartom, muzeumunk részéről megköszönni a Nanássy fiuk ajándékát is. Apjukhoz lettem a napokba hiva, a ki ugy eljárná ma a kállai kettőst, mint senki más széles Szabolcsvarmegyébtn, ha egy véletlen elesés folytán súlyos térdizületi sérülést nem szenvedett volna. Typussa a honszerző ősmagyarnak és csak abban különbözik őseink mai ivadékaitól, hogy nemcsak megtartotta őseinek birtokát, de tetemesen gyarapította azt. Magyar szemmel gyönyörködve néztem a szép négy magyar fiút, a kik egy nemzeti kiállításon bizonyára első dijjat nyernének. Egyik délezegebb a másiknál. Önérzetesek, érdeklődnek nem csak testedző sportok iránt, de azon sport iránt is, mely ném szorosan vett tudomány ugyan, de a tudománynak szolgálatában áll. Értem a régészetet. Kaptam tőlük atyjoknak terjedelmes birtokán talált következő tárgyakat. — Egy bronz pecsétgyűrűt, melynek .vésele ejiy kaidot tartó kar, melyek kőzött egy kis csillagot és egy felholdat látunk. Hasonlít a Pulszky Ferencz által avar időből származókhoz. Miután azonban a kardnak markolata hosszú, a makkot- védő keresztvas S alakulag hajlott, a mi olasz Ízlésre vall ; valószínű, hogy nem az avarok idejéből, hanem az Anjou házból szármázó, Róbert Károly vagy Nagy. Lajos idejében vésetett. Hatalmas termetű ember viselhette. — Nem ösmerek mai embert, a kinek ujjáról ez a gyűrű le ne esne. A másik, — valamivel kisebb caliberü — gyűrűnek vesetet nehezebb fölismerni. Ugy nézem, hogy e„'y hat águ fának törzse mellett baloldalon egy lófej, a jobb oídalofí- pedig egy haUyu van ábrázolva, melynek teste hiányzik. Ezen két gyüiün kivül kaptam, — nem a léha •Gyurkovits, hanem a reális — ujfehértói fiuktól egy birtokukon talált Antoninus Pius féle ezüst római érmét a Kr. utáni II-ik szá/adnak második feléből és egyet Sándor lengyel királytól, hármat pedig Ulászlótól, mind a négyet a XVI ik századból. Muzeumunkba tegnapelőtt di.-harmonia köszöntött be gróf Vay Gdborné se. gróf Zichy Mdrtha urnő személyében, az üdeség, a fiatalság, a bajosság mintaképe. Ugyan mit keresett itt, az évezred évek előtt el hunytaknak hagyatékai között ? Kereste, hogy talál-e obulusának helyet muzeumunkba. Megtalálta és le is tette az ezüst érmet, melyet Nógrádmegyében Moharán találtak 1899 évben. A Krisztus előtt negyedik századbeli Fülöp vagy Nagy Sándor féle éremnek barbár utánzata. Nincs kizárva azonban az sem, hogy Zuad pénz, melyekről az Archeológiai Értesitőnek 1883-ik számában a hires specziálista érmész Neudcck értekezik, és a melyeknek súlya 4 gramm körül jár mig a moharai érem 13 24 gramm. Valószínű, hogy régibb keletű. Egyik lapján balra néző babérkoszoruzott, hosszuhaju bajusztalan nagyszakállú fő, másik lapján idomtalan ló alak és rend nélkül szétszórva öt általam el nem olvasható betű. . Miután az érem nem szabolcsi eredelü, sokkal jobban örülök a nem>s grófné azon ígéretének, mely szerint Berkeszen lalalt összes bronztárgyait és ősedé nyeit a napokban muzeumunknak befogja küldeni, a mely küldeményt a lapok hasábjain ösmertetni kötelességemnek fogom tartani és a melyért muzeumunk részéről ezúttal is hálás köszönetet mondok. Dr. Jósa András. Lapunk zártakor kapjuk az értesítést dr. Jósa Andrástól, hogy gróf Vay Gáborné őméltósága, ígéretének eleget téve, a jelzett régiségeket, (nagyértékü bronz gyűjtemény) a muzeum részére beküldőtte. A gazdig gyűjteményről dr. Jósa András legközelebb referálni fog " Nyirvidek olvasóinak. Az ifjúságról, egésszégröl. Irta a a kereskedő-ifjak egyletében felolvasta: Dr. Springer Géza. Mottó: Mena sano in corpore aano. (Folytatás és vége). Hogy mily fontos és éppen nem kicsinylendő feladat a szellőzt.'tés, azt hiszem már ebből is kivilagl k, de ha Önök azt is tudni fogják, mily kitűnő táptalaj mindenféle baczillusnak s gombáknak egy-egy ilyen rosszul szellőzött, rosszul takarító.t, nedves falu, piszkos szoba, meg vagyok győződve, hogy az ilyen helyeket ugy fogjak kerülni mint a czigány a farkast. Hagy ezek a baczillusok kik vagy mik, azt hiszem nem szükséges be mutatnom. Ezek a milliméternek is századrészét tevő apróságok, ellenségei minden élő lénynek, úgyszólván ma mar — mióta ösmerjük — örökös harezban állunk s valljuk meg őszintén — igen sokszor ők a győztesek. De hát könnyű nekiuk, mikor annyi szövetséges társuk van, többet kőzött a már fentebb emiitett tisztasag hiány is. Pedig hát ők úgyis elképzelhetetlen mennyiségben vannak s láthatatlanságukban oda is oda férkőzne*, a hol mi legjobban védekezünk ellenük. Nem csoda aztan bogy a velők foglalkozó tudós mindenben s mindenütt baczillust látott, a midőn kisütötte, hogy a szerelemnek is meg van a maga baczillusa, sőt — Uram bocsáss! még a csók is tiltva legyen — baczillusok miatt. Ezek az urak bizonyosan tul lehetnek már a hatvanan, vélik Önök, pedig hogy a csók terjesztője lehet egyikmásik betegségnek bebizonyított tény, (pl. a tuberculosisnál), de azért ne gondolják, hogy a költő a* orvosok által eltiltott csókra gondolt midőn énekli : „Nem csók, nem édes, hogyha tiltva nincs". S az adoma szerint Ferdinánd császár is csak 70 éves korában mondta a prater bokraiban csókolódzó szerelmesekre : „Hát még mindig divat ez az os'obaság". De nehogy azt mondjak Önök, vizet prédikálok s magara bort iszom, bjket hagyok a csóknak s visszatérek fiatal emberünKbőz, a ki iszonyú fejfájással s elerőtlenedve alig képes kötelezettségének eleget tenni. S bár már a dél közeleg, nem lévén ideje, nem is evett semmit, s üres gyomra ugy ég, mintha ezer macska kölyök viczkándozna benne. De hát nics ideje enni, elmulasztotta a kellő időt, az üzlet pedig nem arravaló, hogy az éjjeli fáradalmakat ott pihenje ki. Pedig hogy milyen fontos az egészségre s különösen a fejlődő szervezetre a rendes sj kellő mennyisegü étkezés, azt hiszem mindnyájan tudjuk. S hogy mi az az éhség vagy éhezés, eléggé megvilágítja az az anekdota, hogy midőn az éhenveszni akaró öngyilkos jelöltet ketten fogták le s egy tömte belé az ételt, igy nyögött: „Elég ha egy fog, de kettő tömjön". A naponta háromszor való etkezes a legnormalisabb s a czélnak tökéletesen megfelel, egyrészt mert az időközök elégségesek arra, hogy a gyomor az emésztés nagy munkáját befejezze s ujabb eledel felvetelre legyen kepes, másrészt pedig legjobban megfelel a mi élet viszonyainknak is. Igaz, hogy igen sokan vannak, a kik a napközben való bő étkezesnek — az ebéinek — határozottan ellenségei, s azt franczia szokás sserint délután 5 órára szeretné tenné, de ez — a mi mégis polgári társadalmi szokásainknak — nem igen felelne meg s szerintem kivihetetlen. Pedig az ellenvetések, iQetve az érvek ép2n nem negligálhatok, mert hát jól tudja azt mindenki, hogv ha bőven beebédelt, lusta, faradt, álmos lesz, sőt sokaknál egy igt n csekély hőemelkedés: az úgynevezett emésztési láz áll be, este pedig ha igen telt gyomorral fekszik le az ember : nyugtalanul alszik, élénken s rosszakat álmo dik. Ezekből azonban nem az életrend megváltoztatása a consequenlia, hanem inkább az, hogy nem kell tul sokat enni délben s este nem kell nagyon későn vacsorázni s vacsora utáu azonnal lefeküdni. Az eledsleknek azonban a mennyisége is fontos. Igaz, hogy ez nagyon egyéni, mert egyik ember, — bár teljesen egészséges, sőt igen jó conditióban van — mégis sokkal kevesebbet eszik mint a másik. Sőt igen uagy étkü emberek is vannak, a kik horribilis sokat esznek. így magam is ismertem Budipesten egy embert, aki egy vendéglői étlapot kétszer végig evett, de hát az ilyen állapot már betegség s az ilyen egyének többnyire gyomortágulatban szenvednek. Az is igaz azonban, hogy fentnevezett emberem soha se n volt beteg s 70 éves korában leménytelen szerelem miatt lett öngyilkossá, de hát ez kivétel s a kivételek — mint a nyelvtan tartja — nein döntik meg a szabályt. Hogy milyen mennyiség legyen az az eledel, a mi egy normális, egészséges ember életfentartásához szükséges, azt csak ugy érthethetjük meg, ha tudjuk, hogy a tápanyagok a sok emészthetetlen anyagokon kivül — fehérnyéből, zsírból s czukorból állanak. Ennek alapján aztán kiszámították a tudósok, hogy mig pl. az élet fenntastásához 57 gr. fehérnye, 14 gr. zsir s 340 különféle ezukor kell, addig mérsékelt munkát végző ember már 119 gr. fehérjét. 51 zsir s 530 gr. ezukrot fogyasszon el, erős munkánál pedig — a milyen a kaszálás vagy favágás 184 gr. fehérje 71 gr. zsir 567 gr. ezukor kellene. De hát az életben igen gyakran nem igy van, mert azt látjuk, hogy épen a .nehéz nagy munkát végző emberek rosszabbat s rosszabbul táplálkoznak, mint azok, a kiknek egész élethivatás uk az hogy — élnek. De ám azt is látjuk, hogy a rosszul táplálkozó emberek hamar vénülnek, idő előtt elvesjtik cukékonyságukat s idő előtt el is pusztulnak. Méltán kérdezhetik Önök azt is: ha egy napszámosnak pl, csak czukorból '/j kgr. kellene naponta, hol vegyek ők azt a horribilis mennyiséget, mikor a hitelbank a czu'<rot nekünk is csak készpénzért adja s ezukron kivül még egyebet is kell enniök. Ismételnem kell tehát hogy ezen anyagok az eledeleknek csak extratumai s úgyszólván majd minden tápanyagban kisebb-nagyobb mennyiségben megvannak. Igy pl. hogy a husf -léket említsem, kövér borjúhús 19-/* fehérje, 7'|,*/„ zsírból s 72'|,»/

0 vízből áll, tehát egy egész kiló borjúhúst kell megenni, hogy 19 gr. feherjét s 7'|, gr. zsirt kapjon a szervezet. S akár hiszik, akár nem, a két ellentét, a liba s a sertés, concuralnak egymással tápértékben s pedig a liba előnyére, mert mig a hízott liba husa 16% fehérnyét 46",, zsirt s 38% vizet tartalmaz, addig a kövérsertés hus 14 '/,% fehérnye, 37'/,% zsir, 48% víznek boldog tulajdonosa. De hol a ezukor, kérdik Önök. Hát először is a tejben, igy pl. a jó — de nem kávéházi — tehéntejben már 5% ezukor van, 3'/»% fehérnye 3'.,% zsir 88*, viz mellett, di legtöbb ezukrot mégis a lisztes valamint a hüvelyes eledelek tártaim izzik. Neho2y azonban unalmas legyek, csak azt ernlitem még fel, hogy pl. a finom buza lisztnek már míjdnem 75'/„-a ezukor anyag addig zsir aiig 1%-nál több, teh.-rnye anyagot pedig 9'|

a-ot tartalmaz. És igy vagyu.ik a többiekkel is. Természetesen sok ezukrot bekebelezünk a gyümölcs félékkel i-i, de meg kész ezukrot is nagy mennyiseget fogyasztunk el s igy, a sokféle eledelből csak kihozzus azt, ami a-, élet fenntartásához szükséges. Abban is igazat adok Önöknek, hogy ilyen formán sok felesleges munkát végzünk magunk is, a midin ezt a töménytelen eledelt minden féle med >n elietőve tesszük, de felesleges munkát rovunl; a gyomorra is, a midőn kényszeritjük, bogy annyi anyagból válassza ki és dolgozza tel a szükségeseket. Tettek is már kísérleteket, hogy csak a bizonyos mennyiségű extraktum >kkal tartsák tel a szervezetet abból inluUa ki, hogy nem azért élünk, hogy együnk. Hala azon-jan a józan term 'szetnek, az ilyen kísérletek mihamar csődöt mondtak, mert a szervezet csak ugy hajlandó mag.it tentarlatni, ha az egyennek is öröme van az eledelekben. S azt hisz-iin, ha Önöket megszavaztatnám, Ön ik is amellett volnának, hogy maradjon csak a töltött k iposzta töltött kápas/.tán ik s nem kérnének a kivonatából. De talán nagyon is elkalandoztam már. Hiába ! Kinek mi kedves arra néz ; én is nehezen tudok megválni kedvencz thémámtól, az eledelektől. Pedig még van egyéb mondani valóm is. Igy álmos fiatalainkkai kapcsolatban egy másik élet örömről is megakarok emlékezni, a mi minden tekintetben van olyan fontos, mint az evés és az alvás. Ez sem utolsó passió s nem utolsó élet szükséglet. Hányszor halljuk a sóhajt: csak akkor vagyok boldog, ha alszom s hány öngyilkosságról tudunk álmatlanság miatt. De hát szó a mi szó, nagy boldogság is az, a midőn a jól végzett munka után nyugodt lelkiismerettel végig nyulunk puha ágyunkban, a midőn azután Morpheus, az álom istene jótékony álmot küld fáradt tagjainkra, hogy aztán másnap friss erőbán, teljes munka kedvvel élhessünk hivatásunknak. Csak ugy ne járjanak aztán, mint az egyszeri kisasszony, a midőn virágos nyelvű udvarlója azon kérdésére, hogy kogyan pihent Morpheus karjai kőzött: indignálódva felelt, hogy ő nem szokott senki karjai közt pihenni. Az egészséges szervezetnek bizonyos mennyiségű alvásra okvetlen szüksége van, bár ebben is vannak változatok: Ugy áll azonban a dolog, hogy egy egészséges, felnőtt embernek átlag véve 7—8 órai alvás okvetlen kell. Természetes, hogy fejlődő gyermek, valamint az öreg ember többet alszik. Az előbbi mert a fejlődese kívánja meg ezt, — az utóbbi mert a sejtek már elvesztették rugékonyságukat s hamarább fáradnak. Maga az alvás nem egyéb mint a szervezet összes működésének felfüggesztése vagy igen kis mértékben való működése ; a sziv működés ritkul, a lélegzés lassúbb és mélyebb lesz. (Közbevetőleg legyen mondva, köszöni azt a lassúságot, midőn nemelyik alvó ugy horkol, hogy a fal reng bele, de hát az abnormális állapot.) Különben a szellemi működés, emésztés is, úgyszólván teljesen szünetel. Oka — s ez érdekel bennünket legjobban — a szervezetben de különösen az agyban felhalmozott bomlás termények s az ébrenlét alatt elhasznált oxygén hiány s mivel e bomlás termények alvás közben távolodnak el, valamint ugyanekkor pótolódik — a vérkeringés által — a hiányzó oxygén is, belátják Önök azt is, hogy mily fontos az egészségre az alvás azért s azért nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy egészsége, ifjúsága, egész jövője ellen vétkezik az, a ki bármily okból is tartósan s sokszor megfosztja magát az erősítő és erőt adó álomtól. Igaz, hogy vannak nagy emberek, kiváló szellemóriások, a kik igen keveset alusznak, de azt csak egy Napoleon engedhette meg magának, hogy pár órai szunyókálással beérje, hogy egy Edison, a kiről szintén azt beszélik, hogy igen keveset alszik, de annál többet dolgozik. Az álmatlanság mindig megbosszulja magat s mindnyájan tapasztalták már azt, milyen elveszett nap következik egy átvirasztott éjj után. Nincs örömünk semmiben, bágyadtak, fáradtak vagyunk, nem esik jól az étel sem s ha mégis hosszabban fenn kell lenni, a vége az, hogy olyan életuntsig fogja el az egyént, ami abnormissá teszi cselekedeit. Szóval ilyenkor nein törődik az ember semmivel, csak egy czél lebeg szemei elölt aludni s ismét aludni. S most, hogy ide jutottam, mielőtt bevégezném mondani valómat, ígéretemhez híven még egy kis sétát teszek Önökkel, persze csak papiroson. Vasárnap dél van; az első harangszóra — legalább igy kellenne lenni — becsukják az üzleteket s a fiatalság boldog in siet haza, hogy egy heti nehéz munka után ő is emberi örömöket élvezhessen, a nndőn nem kell a lenyelt falat után rögtön visszaszaladni, hogy a félbenmaradt munkát folytassa és befejezze. Szóval pihenő délután van! Mi mindent fog most ő csinálni, látogatóba megy, sétál, talan a korcsolyapályára is ki iüz vagy irni, olvasni fog egy keveset, hisz egész hetom meg a napi lapokhoz sem nyúlhatott, azt se tudja mi történik a világba. Szóval pihenni s élvezni fog szívvel lelékkel.