Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-25 / 4. szám

NYIRVIDÉK — A masy. kir. államvasutaknál a kezelőnői állásokra rég' bbi folyamodások folvtán előjegyezettek száma oly nagy, hogy ez állások aránylag csekély számánál fogva a beállható szükséglet évekre fedezve van. Minthogy ugy kereskedelemügyi ni. kir. Miniszter Ö Nagyméltóságához, mint az államvas&tak igazgatóságához folyamodások folyton nagy száramat érkeznek : kereskedelemügyi m. kir. Miniszter ur (3 Nagyméltósága elrendelte, hogy mindaddig, mig a már előjegyzésben lévő jelöltek elhelyezést nem nyernek, a kezelőnői állásokra beérkező folyamodványok minden éidemleges tárgyalás nélkül a folyamodóknak visszaadassariak; ha pedig a már előjegyzett jelöltek; elhelyezve lesznek, a további üresedések nyilvános pályázat utján töltessenek be. Ily körülmények között az illetőknek saját érdekében von, hogy az előre látható czéltalan kérvényezés költségétől és fáradságától magukat megkíméljék. Budapest, 1903. január 21-én. Az igazgatóság. — Az osztrák magyar vasúti kötelék. Az 1902. évi deczember 1-től érvényes II. rész. 5. díjszabási lüzetben foglalt díjszabási határozm inyok kiegészítése. Az 1002. évi decz-mber hó 1-től érvényes II. rész 5. díjszabási füzet 25-ik lapján foglalt „külön díjszabási halározmányok" a következő uj határozmánynyal egészítendő ki min

1 8. pont. „A kassa-oderbergí vasút OJerberg állomására vonakozó dijtetelben, az ezen vasút helyi díjszabásán ik VII. fejezete szerint beszedendő átszálitási illeték már benfoglalfatik". Budapest, 1903. január havaban. — A ruma-klenáki helyi érdekű vasút Klenák és Klenákszávapart állomásai között az összes forgalmat pályaátalakitás miatt mintegy 14 napra megszüntették. Budapest, 1903 január 21-én. Az igazgat ság. — A tudományos kutatások eredménye balzsam és szenvedésre, mert néha oly kiváló kincs birtokába juttatja az emberiséget, hogy gyötrelmektől, kínoktól szabadul meg. Egy ily kutatás eredménye, hogy a csuz és köszvényes betegek olykor évekig keresnek enyhülést bajukra, mert nétia 10 — 15 évi,' tartó fürdőhasználat sem képes enyhülést hozni kinzó fajdalmukra. Úgy a szenvedőknek mint mindenki n ik tontos tudni ezért, hogy létezik egy szer melv e km'.ó megbeteg'dést bizton meggyógyítja s ezért kár különféle szerekkel kísérletezni, mert azok az előkelő orvosi nyilatkozatok s az a sok ezer köszönő levél, melyikbe bárki betekintést nyerhet, kétségtelenl igazolják, hogy a Zjltin — féle c uzkenőcsben egy ily szeit bírunk. A szer készítője Zoltán Bála gyógyszerész, Budapest S :abadság-tér. A kinek gyógyszertárában a kenőcs 2 koroiáert kapható. A városi képviseleti tagok figyelmét fölhívjuk a kedden délután tartandó képviseleti gyűlésre, a mikor a szakosztályok fognak megválasztatni. Értesülésünk szerint megint konplott van készülőben a „nadrágos" elemeknek a szakosztályokból való kiszorítására! IRODALOM. Az abszolutismus kora. A Nagy Képes Világtörténet. IX. kötete, irta : dr. Marczali Henrik. Ai uj magyar világtörténet, Ribáry óta az egyetlen, s vagy ötven esztendeig ezutánra is alighanem az egyedüli, programmjának egyik fő pontjául azt tűzte ki, hogy a magyar nemzet történetét szervesen beleolvassza az egyetemes történetbe. Ez adja meg ennek az uj munkának azt, a mit a kis és mellőzött nemzetek folyton keresnek : a hazafias jelleget. De ennek a programmnak volt értelme. Az iskolapadtól az ötvenéves szolgálatára rendezett bankettekig mindig azt hallja minden magyar ember, hogy hazánk az egész középkoron át a keresztyénség védbistyája volt. A civilisatió védelme tisztesség ugyan, de még nem alkotó érdem, s talán nem is önkéntes áldozat. Ha abban az időben ezen a helyen a kazár vagy a mongol tjép tanyázik, . s arra jön egy uj népáradat, az is bizonyosan ép ugy védte volna magát, feleségét, háza táját, barmait, mint mi, akárhogv gondolkozott volna is a civilisatiórol. A védbástyaság tehát csak egy később vállalt szerep, melyet ugy ajándékoztak nekünk jó nyugati szomszédaink. Egészben nem nagyobb' és hasznosabb dicsősség, mint az őré, a ki a muzeumban az Atilla kincse vagy a Mátyás kálváriája mellett áll. De a magyarságot igen is komolyan megilleti a megbecsülés' Nyugat részéről azért, mert úgy olvad bele a készen itt talált európai cultúrába, hogy annak eleven, integráns része lett ; eleven húsa, a mit átfutottak az egész testnek erei, a min átlüktetett a ver. Ez a nemzet, ha vezérszerepet — a török h^rezokon kivül — nem vitt is, hathatósan, nem ritkán döndőn folyt be Európa helyzetének kialakulására. Európa térképét nem változtatta meg soha, de eszmeáramlatait igen. Alig telepedett meg, harezokat vitt a keresztyénségért. Aztán a tatárság útjába szegte a maga testét. Aztán féken tartotta a félvilágra éhes törököt, közben átvette, védte s terjesztette a protestantismust. Mátyás udvara az utolsó renaissance-udvar Európában ; egy erdélyi fejedelemért érte jönnek a lengyelek királynak ; egy másiknak a keze Gusztáv Adolféval szorítkozik. Ezek igy csak szimbolumok, de az életben mindennek tartalma is volt. S ezzel a kézfogással meg a Mátyás világhódító terveivel Európa törtenetébe nyúlt bele az ország. Magyarországnak ezt a nagyobb és komolyabb szerepét Európa népei közt rajzolja ni2g az uj történet. Megmutatja a fonalakat, melyek a mi sorsunkat a többi népekével öszefüzték. A világ történetét irja, s a magyartól csak azt veszi be, a mi az egészhez tartozik. És ime, ott találjuk az egész magyar történetet. Bizonysága annak, hogy Magyarország mindig kivette a részét Európa életéből ; mint a tenger fel nem látszó fenekén, átcsapott rajta minden hullám a mit ma a történetben látunk. Hogy ezt bebizonyította, ez az uj világtörténetnek a a hazafi érdeme. Nem a szó sziik, chauvinista értelmében, hanem a nagy. emberi értelmében. Egy országot, egy népet kapcsolt be az emberiség kifejlődésének rajzába. Akármely nemzet \'cf ía az, érdeme, becse egy volna e munkának ; de a mi szemünkbe mégis nagyobb ez, ha ez a nemzet épen mi vagyunk. Az uj kötet XtV. Lajos korával kezdi, s Katalinnal és Mária Teréziával végzi Kizbe bőven et van mondva a török hódoltság megszüntetésének egész története s Rákóczy világbujdosása, nem magyar, hanem Európai szempontból. Az illustratiók közt van egy csomó uj képe Mária Teréziának, köztük egy, melynek eredetije elefánt csontra van rajzolva, s most Stróbl birtokában van A következő kötet II. József korát adja. s a franczia foradalom történetét. A kötet ára diszkötésban 8 frt; kapható minden hazai könyvkereskedésben : részletfizetésre is a kiadó Révai Tesvérek irodalmi intézet részvénytársaságnál, Budapest, VIII., Üllői-ut 18. Az egész munka tizenkét kötet lesz. A mostani kötet a kilenczedik. KÖZGAZDASÁG. A szopós bárányok vérhas betegsége, s annak elhárítási módja ! Sok helyen nagy pusztítást visz véghez ez a nyavalya, az elletés időszakában a gyenge báránykák közt, pedig könnyen elkerülhető. E sorok írója és a kezelése alatt volt gazdaságban löbb éven át nagy hátrányt szenvede't, még rájölt a baj valódi nyitjára, akkor aztán a szerint intézkedve nem fordult az elő többet. A betegség az ellet és időszak második hetében szokott föllépni. Eleinte 1-2 hull, aztán hova tovább löbb és több megkapja a hasmenést, mely mihamar véresre fordulván, a mehik azt megkapja, minden gondozás és orvoslás daczára rövidesen elviszi. Sok része már betegen születik s 2-3 napos korában, de sok 2-3 hetes korabn kapja meg a bajt s akkor pusztul el benne sokszor a legszebje is. Még aztán az elletés vege felé szűnni kezd az; de már akkor jócskán kiszedte áldozatait, mely a várhatott szaporulat egy harmadát is elviszi, a szerint a mint az okozat nagyobb, vagy kissebb volt. Ez az okozat pedig semmi egyéb, mint az anyáknak az elleíés idején kényszerült folytonos istállón tartása alatt összegyülemlett trágya és szülemény hulladék nedvességebői származóit erjedés szülte fülledt, bűzös ól levegője, melyet tekintettel a gyenge uj szülött báránykákra, nehogy megfázzanak, nem igyekeztünk eléggé friss lég beáramlalával kellőleg felujjitani. Hisz az volt az általános hiedelem, hogy meghűlés okozza a bajt. E léves felfogásban gyökeredzik a baj kut forrása ! A fülledt romlott ól levegő ronlja meg az anyák egészsegét, mely szülötteiknél a. t a pusztító betegséget előidézi. Hosszabb megfigyelés után jöttem rá. Abból a körülményből ugyanis, hogy a baj az elletés második hetében szokott előfordulni, tehát akkor, midőn már a romló't levi gő káros hatása érvényesülhetett, hova tovább nagyobb mérvben, továbbá megfigyelve azt, hogy az clhelyiség zurd hideg időbeni nagyobb zártsága mellett az elhullottak száma nagyobb volt még enyhébb időjárás beáltával, midőn az anyák gyakrabban künn időzhetvén s az ól helyiség szellőssebben tarlódhatott a baj észrevehetőleg csökkent, s végre puhatolódzva megtudtam; hogy szegényebb sorsú juhos gazdáknál kik padlás nélküli, tehát szellős ólban, vagy pláne valamelyes alacsony szalma kerítéses nyitott félszerben fiadzlatnak, azt a bajt nem is ösmerik, kétségtelenül rájötlem, hogy a vérlias betegség előidézője egyes egyedül a zárt ol fülledt s romlott levegője. S midőn aztán e szerint intézkedve a friss lég beárainlatára nagy gondot fordíttattam s a szelelőket folyton, abl .kokat kaput időközönként sőt szélmentes oldalrol éjszakánként is nyitva tartattam, a hasas anyákat pedig napközben kivül a hodály környék^ n tanyáztattam, rövidesen megszűnt a baj. S a következő években előzetesen a hodályt egész az eleven földig kilisztittatva váltam mindig az elletési időszakot; melyekben aztán követve előtti evi tapasztalatimat nem is fordult többé elő a kezelesem alatti gazdaságban a vérhas betegség. Az anyák egyszerű s azelőtti években — szokott takarmányozás mellett jó erőben voltak, tejök volt bőven s a báránykák öröm volt látni oly gyorsan, erőteljesen fejlődtek úgy, hogy mihamar rászokván a takarmányra, midőn junius elejen elválasztódtak alig volt köztük kivető, s számban is megközelité az elletés alatt, volt anyák számát, alig 1-2 »/„ hijján. S igy kevesebb gond és munkaerővel éretett el a kivánt jó eredmény, mint a betegség okozta orvoslás nagy gondot és munka erőt igénylő eljárás mellett. Elkövetkezvén most az elletés ideje, habár e körüli lapasztalataimat több juh tenyésztővel szóbelileg közöltem jónak s időszerűnek véltem azt e sorok ulján is megösmertetni. Nyíregyháza, 1903 január hó 15. Takács (jéza, nyugalm. urad. kasznár. Párizsi házasság. — Ohé, kedves mester! Megfordulok, hát látom, a mint egy hatalmas test szorul ki egy konflis ablak in. A'.onnil ráismertem barátomra. Coztt doktorra. Intett, hogy szálljak be hozzá. — Sajnálom, de . . . — Oh ne utasilsd vissza . . Nagy szolgálatot leszel vele, ha elkísérsz . . . Tudod, mindenféle megrendeléseket kell tennem az esküvőmre . . . — Na a ki ilyen lépés előtt áll, attól nem szabad megtagadni semmit. — Akárcsak ugy, mint attól, a ki a s iralomházban ül ? ... Jól van csak jöjj ! — Útközben az én barátom kiöntötte előttem a szivét. — El sem képzeled, hogy miféle ajándékokat kaptam az esküvőmre . . . — De elképzelem . . . — Kérlek, kérlek, azon az egy szép és ízléses ajándékon kivül, a mivel te leptél meg . . . — Kérlek, kérlek . . . — Igaz, a mi igaz . . . Kaptám egy üröczombot, egy tuczat teáskanalat, persze nem valódit és egy kihúzható asztalt, a melynek értéke nagyon kétséges. — Ez igazán neru sok, jegyzem meg. — Nemcsak, hogy kevés, de kompromittálva vagyok orvosi minőségemben . . . Hiszen tudod, hogy az ostoba őrült szokás szerint ki kell állítani a nászajándékokat ... Mit mondanának hozzá, ha én orvos létemre csak ezeket mutatnám be vendégeimnek? Oda van az orvosi renomém . . . Érted ? — Tökéletesen. — Szerencsére Páris nem marad annyira New-York mögött, hogy ne lehessen minden bajon segíteni . . . A kocsi megállott a Szentháromságtemplom közelében egy háromemeletes ház előtt és a lilt hamarosan telrópitett a harmadik emeletre. Inas nyitotta fel az ajtót és bevezetett minket a lakasba. Több szobából állott a lakás és mindegyikében tömérdek dísztárgy állott. Csakhamar megértettem látogatásunk czélját. Apró, vézna emberke lépett be. Felenk fordította bagolyszerü csupasz arczát és még mielőttt az orvos megszólalhatott volna, igy szolt: , — Jó, jó, nászajándékokért jönnek . . . Nemde? — Igen, de . . . — Kérem, csak tessek válogatni . . . Hiszen ismerik az én czégem utolérhetetlenül előnyös feltételeit. — Nem éppen . . . — Kevésbbe terjedelmes dolgok, csecsebecsék, napjáért egy frankot fizetnek . . . Nagyobb arányú dolgok három frankba kerülnek napjaért . . . Szállítást önköltségen számítok . . . Ugya.icsak elbámultam. A barátom azonban nem sokat teketóriázott, hanem hozzá látott a válogatáshoz. Választolt egy kandallo-garniturát XV. Lajos korabeli kivitelben,.választott egy tuczat nagy tokot ezüslnemüekkel, néhány csinos asztalka!, egy gyönyörű kronométert, a mely nélkül a gyűjtemény igazán hiányos lett volna, egy hatalmas csilláit, egy egészen felszerelt műtőszekrényt, a mely, bizonyára felkelti a kollegák féltékenységé. és még egyébb szép holmit válogatott össze. A bagoly ember néhányszor megsimogatta a maga kopasz fejet, külön tétette a kiválasztott kincseket, gyorsan kiszámította az illeteket és elmondta, hogy 265 Irank jár neki. Barátom epen fizetni akart, mikor az emberke figyelmeztette, hogy a névjegyekért is jár valami, amelyek az ajándékok m llett fognak feküdni. Közönsé es polgári nev harmincz czentimébe kerül, nemesi, vagy arisztokrata czimmel együtt tíz czentimeinal többet számit. Megkérdezték az én véleményemet és azt tanácsoltam, hogy a névjegyek felerészben legyenek polgáriak, felerészben pedig anszlokratiak. Indítványomat egyhangúlag eliogadták, barátom megadta a kellő utasításokat, fizetett, aztan tovább indultunk. — Még nem vagyunk tul mindenen, szól az orvos. — Még mi bajod van ? — Nem szabad megfeledkeznem a lakomáról, a melyet jövendő apósom ad . Éppen megakartam kérdezni, hogy azzal mi baja van barátomnak, a mikor a kocsi a Galande egy piszkos háza előtt állott meg. Ronda egy ház. Régen le kellett volna rombolni . . . Liftről persze szó sem lehetett. Gyalog kellett felmásznunk, meg pedig öl emeletet. A mikor felértünk, ugy szuszogtuni, mint a fokak, ugy hogy csengetnünk s ni kellett az ajtó magától felnyílt. Szelíd tekintetű aggastyán fogadott minket. Nem lepte meg, a látogatásunk, a melynek czéljával mindjárt tisztában volt. Be sem várta, hogy kipihenjük magunkat, hanem mindjárt megkezdte, mondókáját : — A Francziaországból és a nemzetközi postaszerződés országaiból jövő sürgönyödet a rendes tarifa szerint számújuk. Magamnak a faradságomért táviratként egy-egy frankot számitok ... Ez, nem sok ugy-e ? Tessék meggondolni: Tizenöt centime portó, h jgy ér| tesitsem és harmincz czentiine a faradságáért . . . — Kit? — Hát a levelezőmet, a ki aztán a táviratot feladja ... A mi a tengerentúli orszagokat illeti . . . Gozet félbeszakította : — Azokrol lemondok. — Pedig igen hatásos lennne . . — De az esküvőm már a jövő héten lesz . . . Nem érnénk rá . . . Megegyeztek abban, hogy negyven távirat érkezzék Francziaország, Svájcz, Belgium és Hollandia legnagyobb városaiból. Azt mindannyian beláttuk, hogy a Iranczia-orosz baralság idején Oroszországból is okvetlenül kell érkeznie legalább egy táviratnak. Az ilyen nagyon emeli az ember renoméját. Meg kell vallanom, hogy barálom óvatossága dicséretes volt, mert nagy volt az érdeklődők száma, a kik a nász napján egybegyűltek az ajándékok megszemlélésére. Mindenki megegyezett abban, hogy az orvos az ő nagy tehetségével s szeretetremiltóságával rászolgált a sok szép ajándékra. Véletlenül az egyik névjegy egy jelenlevő uri ember nevet tüntelte fel és az illető ur a legnagyobb hidegvérrel fogadta el a gratulácziokat, a melyekkel jóizléseért és bőkezüsogeert elhalmozták. Még azt is rebesgelte, hogy alkalmi vétel volt és azért ragadlalta el magát akkora költekezésre. Meglehet, hogy végül még szemrehányásokat is tett önmaganak a tékozlásért. Lakoma alatt a beérkező sürgönyök, nagy feltűnést keltettek, Lyonból egy tudós táviratozott es megkötő ite a doktornak, hogy őt egy gyógyíthatatlannak hitt bájából kigyógyította. Marseilleből egy hajotulajdonos azt sürgönyözte, hígy áldást kivan az uj Pasteurnek, a ki tul fogja szarnyalni a világ összes orvosait. Genfből, Baselből, Rotterdamból, Ostendéből erkeztek sürgönyök. A mikor a csemegére került a sor, még egy távirat érkezeit. Igy hangzott: Gozet orvos, Paris. Élelmentőmnek, a ki engem a családom számára megmentette, esküvője alkalmával legforróbb üdvözletemet küldöm. Lampokov császári kamarás. Ah, milyen tapsorkán tört ki erre, Mindenki odarohant a'z orvoshoz, hogy kezet szorítson vele. Gozla