Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-25 / 4. szám

IN Y 1 " V T O V. H 3 Az emberiség életének kezdetétől, annak végezetéig, mindig ezek voltak és ezek lesznek a legnagyobb kérdések s az emberi szellem és sziv e'sőrangu képviselői mindig e kérdés kőiül fognak munkálódni. ^Gyönjörü, kéidés a munkás-kérdés — mon Íja Eötvös Káioly „Utazás a Balalon körül" czimü elmélkedései kőzött. Ezer nagy elmet munkára hív, százezer tőkeurat ijesztget, miliők lelkét háborgatja. Elmélet és szenvedély, babona és igaz ág, hitvallás és káromkodás, vágy és boss7u egyszerre. Mindig oMják, — soha meg nem oldj k. Mert a szabadsí>g, a mindennapi kei.y r, a hatalmi • rőszak vágya s az emberi önéizet van Lenne elválaszthallanul összekeveredve.* S annyi nemes kisérlet tal in hijábavaló lenne { Dehogy ! Mailálh gróf bizik egy jobb jövőben. Ha nem biznék, nem is tenne egy lépési sem. És egy jobb jövő fur damenlomait rako.'galja mindenütt, nemcsak szóban pedig, hanem fi ként cselekedettel. Mert itt van a hiba, hogy a kik szépen irnak, szépen s?ólnak, nem mindig cselekesznek szépen. Mailáth gróf, mikor a hazai föld szeretetéről beszel, akkor munkálja is a leidet és nem barangol városról városra, országról országra, hogy nagy vagyonának kiszipolyozott jövedelmét, idegen mulatóhelyeken szórj i szet. Mikor emberszeielétről, társadalmi kötelességekről lanit, nem elégszik rneg a szép hegedűszóval, hanem tisztjei közölt, munkásai között, s a maga nagy vidékén, és p< dig hü hitvesével együtt, a szellmi, erkölcsi és anyag' jólét minden eszközével munkál, agitál, biztat. Különösen a szövetkezeteket ajánlja egész lélekkel, mint a társadalmi előhaladás és jólét legbiztosabb eszközeit. S e téren igazi gyönyörrel fárad, áldozik. Meggyőző erővel bizonyítja, in^y lntalmas anyagi és erkölcsi összetartó, továbbfejlesztő, remériytkellő siker jár a különféle szövelkezetek nyomában. Igaz, hogy nálunk még sok előitélet, roszakarat, tudatlanság, restség, önző érdek néz sanda gyanúval a szövetkezetek működésére, de a művelt n

;pek példája előttünk áll s azt bizonyítja, hogy ugy az egyéri, mint közboldogulás legbiztosabb utja az eiók s, öve tkezése. Mailálh gróffal együtt én sem tudom elég-e lelkére kölni, figyelme be ajánlani e dolgoka", főként azoknak, kik a nép vezetésére vannak hivatva. Azt ajánlom különösen, hogy szeiezzék meg és olvassák el Mailáth gróf tanulmányait. Nencsak feifiak pedig, hanem a nők is. Mert latunk e könyvben egy magas műveltségű magyar női, a ki faluról-falura nőegyesületeket alakit, iskolás gyermek íuházkodasára, tankönyvvel ellátására, házi iparra, női kézimunkalkodásra, lakásviszonyokra, közegészségügyre tevékenyen közrehat, Luzdit, segit, — együtt főiangu nőtársaival, kisebb birtokosokkal, papnékkal. tariilónékkal és egyszerű falusi asszonyokkal. Milyen hiányát érázzük mi mindezeknek ! . . És pedig nemcsak a közügy érdekében, hanem az egyéni élettartalom erdekében is. Mert minő üres, unalmas, tirlalmatlan élet a', amely csupán az evésre, ivásra, öltözkedésre, cselédekkel való vesződésre, hiúság és önzés okozta mendemondákra és kicsinyes intrikákraszorítkozik, a helyett, hogy a földben és emberi szívben rejtve levő anyagi és erkölcsi kincsek kiaknaz^sára és felhasználására fordítaná minden erejét és tehets gét. Mily isteni gyönyör a gondalat tiszta magas régióiban járni, az érzés tengerérek mélységeiben drágagyöngyöket búvárolni, egészséges és/szel és szívvel dolgozni együtt, közjóra . . .' Ezt csak meg kellene szokni s mindjárt megváltoznék a világ küt ültünk. Száz szóiibk is egy a vége: „Iparkodjunk a század viselős, Születni fognak nagyszerű napok*. Ha nem gondolunk a néppel, itt hagy bennünket s csak a nyűgnek való marad nyakunkon. Gróf Mailáth köenve egy folyvást égető nemzeti és társadaluli kérdés köré hivja a gondolkodó embereket. Az igazság az, hogy most még csak uj meg uj teihekkel zaklatjuk a népet. A hivatalok túltengése egyfelől, az óriási arányú kivándorlás másfelől, napról-napra apasztja a produktív munkaerőt. Ha száz eszünk volna se volna, elég azon eszközök és módok kifütkészésében, melyek munkát és kenyeret adjanak. Befejezésül egy szerény, de igen komoly észrevéte • lem van a nagybecsű könyv írójához. Könyvének bevezető tanulmánya: A Rómaiak befolyása az emberiség művelődésére. Ebben egy eszményi lélek mély vonzalma, rokon érzelme szólal meg a régi idők ama nagyaLkjai irjnt, akiket klasszikusoknak nevez az iskolás tudomány. E kla-szikusok tanulmányozását nagyon ajánlja Mailáth gróf. Üdülést keres a fa árnyékában. A római jellem, művészet, jogtudomány, irodalom, — foglyul ejti mintegy a szivét, lelkét. Hál nekem is van némi érzékem, csekély ismeretem, tanulmányom, a régi idők embereiről, gondolat és érzés világukról, törekvésükről, magán és társadalmi erkölcseikről. Sokszor elvonult lelki szemeim előtt a letűnt népek, különösen görögök és rómaiak élete, mintha egy ó'iá-i színielőadást rendeznének, összpontosítva az ^ az életelvet, melynek kifej, zői voltak életökben. A görög a szépet, a római az erőt képviselte és játszotta a világ színpadán. Sem a szépség, sem az erő elve nem fejlődölt hajszálnyit sem azóta. De sem az erő, sem a szépség kultuszában nem volt éltető lélek. A szépség — rúttá fajult, mint szivárványos pille undoríló hernyóvá; az erő gyengeséggé, szánalmas gyámoltalansággá olvadt, mint szilárd jégkéreg szétfoly a tava=z-szellő fuvalmán. Hiányzóit valami . . . Hogy mondjam csak . . . „En nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert isteni erő az" . . . ilyen vallomást tesz egy tudós ísidó rabbinus, aki nagyon jól ismeite, nemcsak a zsidó nép vallásos lelkét, hanem a görög és római lelket is. Teljes n eggyőződéssel vallom, hogy ist n lelke villant át lelkén, midőn Krisztus üldöző rabbinusból életét is feláldozni kész Pál apostol lett. Mailáth gróf őszinte vallásos lélek. Művelt eszményi, lélek nem is lehet más, mint vallásos lélek. Így nyilatkozik báró Vécsey Sándor felett lartott emlékezésében: „nagy lelki erejít (t. i. Vécseynek) az a mély vallásosság is szülte, mely benre lakozott s ő példányképül szolgálhat a tekintetben, hogy ha a néptől megkívánjuk a vallásosságot, mi művellek menjünk jó példával előre." Tehát Mailáth gróf ismeri, ismernie kell azt a világlelket, mely a Krisztusban testet öltött, élt, munkált s mintegy az óvilág romjai közt uj életcsiraként helyezkedett el. A krisztusi lelket értem és nem azt a formát, a mely idő és kor szerint változott, mint minden forma a világon. Nos, ennek az uj élelelvnek, ennek a krisztusi léleknek. nem vált hasznára és fejlődésére, a történelem és az élet tanúbizonysága szerint, a klasszikus tudomány és művészet túlságos dédelgetése. Es ma sem válik hasznára. Minden emberben, még a legegyszerűbben is, van egy központi erő, melyből indul ki s melybe tér vissza, minden emberi cselekedet. Minden érzésnek, gondolatnak, vágynak, törekvésnek, központi mo/.gató ereje. A Krisztus lelke: a szeretet és gyöngédség lelke s a mi lélekből kisugárzik, az maga az élet. Ez az élő és éltető tartalma a mi vallásunknak. Ez az élő és éltető lélek azonban, mai napig sem tudott teljesen érvényesülni azon okon, mert a görög és római hagyományok — a „forma dat esse rei" — elvnek és pedig hamis elvnek, a vallásra is szigorú alkalmazásával, nemcsak a szeretet és gyöngédség szabad tevékenységét akasztották meg sokszor, hanem az egész társadalmi életet siralom völgygyé változtatták. Mint mikor a kitörő és égre csapó tiszta lángot egy-egy csomó nedves gazzal loj'ják vissza, hogy maró (üstje fúljon a láng melege es világa: ugy küzd még ma is a tiszta Krisztusi lélek a görög és főként a római klasszikus hagyományokkal. És pedig nemcsak iskolánkban, azokkal az időrabló, csonton rágódó nyelvtani tanításokkal, hanem a bölcsészetben, jogban, államkormányzatban, vallásban, az Arisztotelészi, Alekszandriai, Jusztinián-féle s hozzájok hasonló iskolák elveivel, gondolkodásával. A költészetben, müvészstben, hala Isten, már szabadul a gondolkodás. A természet igaz tartalmának kutatása, — bár sok salakkal vegyítve, lassan-lassan, egy ernberib, gyöngédebb, szeretetteljesebb közgondolkodásnak veti meg alapját s hovatovább belátjuk, hogy az erők összetétele, az élet föltétele és nem az erőszakos formalizmus. Hat e fölött gondolkodtam én sokszor és sokat, hogy miért in in állítjuk mi központi fényül a Krisztusi lélek napját, egész társadalmi berendezkedésűnk rendszerénel, lioljtt a központi feny mellett uj élet fejlődnék, uj ég és uj föld, a mire oly régen várunk . . . Bizony nagy baj,,nagy átok az, méltóságos uram, hogy egy piczinyke klasszikus megismertetésére is több gondot lordilanak i=kolai:ikban, mint ami világszellem megismertetésére, melyet Krisztusnak nevez a történelem. Mint mikor egy mókázó tüzjátékost körül zsibong és csodálkozik az utczai közönsíg, mig — a nap fényét és erejét ki veszi éfczro? ! . . Persze, a forma ... a forrni ... a nagy bunda és köpenyeg, melyekből az egyének orra se látszik, — vén-e? fiatal-e? vagy az üres bu ,da! . . Ismétlem, hogy az en lelkem is melegedett ama nagy lelkek tüzénél, kik a régi korban égtek, világolták, de ha ezekkel összenézem a Krisztusi: csak halvány szentjánosbogár mellette a leglobogóbb szellem is . . . De ismerni kell, tanulni kell, követni kell. S minélinkáb o megismeri, követi a tarsadalom, annál hamarabb eljut ama problémák megold tsálioz, melyek bármi néven es czim alatt nyugtalanítják a jobb lelkeket, a Mailáth József grófét is . . . H i rajtam allana csupán, azon igyekezném, hogy soha ne nyugodnánk addig, mig társadalmi berendezkedesünkben, a békés együ tmüködés és közboldogulás helyes eszközeit meg nem találtuk és munkába nem vettük. El a mi élelűnk igaz érdeke. Eí a inűveltsig igaz mértéke... Ezt az igaz utat mutatja a Miiláth gróf könyve is s a ki szereti az igazságot, olvassa, tanulmányozza s vigye át az életbe. Azt hiszem, ez lesz a nemes Gróf legszebb jutalma, legtisztább öröme. Andrásy Kálmán. A „Szabolesvármegyei Tanítóegyesület" köréből István, Leffler Sámuel, Lengyel József, Horváth István, Orsovszky Gyula, Pazár István, Ruhmann Andor, Stoffan Laj os, Szabó Endre r. k., Sesztay János, özv. Fried Árminné, Varga Antal Nandrásy Aurél, Tolnay Pál, Neumann Jenő, Bán Lajos, Petrikovics Pál, Sanirorh Alajos (Nyíregyháza), ÖÍV, Szabó Lajosné (Kék), Dömö • tör Ferencz (Napkor), Líviczky Emánuel (Magy), Kun B rlalan (Paszab), Engel János (Vencsellő), Gál Gerg-ly (Báriháza) és Fekésházy József. Ez évben tagsági dijból befo'yt 13 tagtól 39 kor., adományokból 50 korona, részjegyeiből 20 korona, öszszes bevétel volt 109 kooona. Jelentés. A nyíregyházi járáskörben alakult „Eötvös alap* gyüjtőbizoHsígánik 1902. evi működéséről. Az „Eötvös alap" egyesületnek ezen járáskörből 20 rendes tagja van, névszerint : Boczkó Lnjos, Kubacska A befolyt tagdijak egyharmada 13 korona az alapszabályok 77 § a értelmében a bizottság által az előző evekben is már ily czimen visszatartott s a nyíregyházi takarékpénztárban 20864. számú betéti könyvön tőkésített összeghez csatoltatott, mely tőke 303 korona 06 fillért tesz ki. Minlhogy a járáskörök gyüjlőbizottságainál befizetendő tagdijakból és más forrásoibnl eredő bevételeknek egylurmadát egyesületünk czéljaira visszaturthltjuk és mert az alapszabályok 76 §-a szerint ezen gyűjtőbizottságok, minden év deczember havában évi működésük eredmenyéről az országos kezelő bizottságnjk elszámolni tartóz..ak, felhívom járáskőrünk igen tisztelt tagjait, hogy a tagságidijakat esetleg gyűjtéseiket ez ev folyamán deczember ho l-ig hozzám beküldeni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1903. január 15-én. Pazár István, gyüjtőbizoltsági elnök. Nyilvános nyugtázás és köszönet. A budapesti Fe^renez-József-Tanitók-Házaban létesítendő 4000 koronás szobaalapitványunk I90o. évi részletének törlesztésére Bogár Lijo« úr adomanyát : 20, azaz húsz koronát más napon köszönettel átvettem, ezennel elismerem. Nyíregyházán, 1903. január 18-án Szabó Endre, egyesületi pénztáros. Tanítói batyu-bál. A farsang e^ső bálja lezajlott. Tudósítást kell irnom. Kiket tudósítsak? Azok, kik jelen voltak, nem szorultak az én tudósításomra. Azok, kik meg nem jelentek — de megjelenhettek volna — lehet rosz néven veszik, hogy holmi tudósításokkal fárasztjuk őket, hiszen reajok nézve közönyösek a báli mulatságok. De számitok az emberek kiváncsi természetére és mégis irok egyet-mást a január 17-én megtaitott „Tanítói Batyubálról', a mely az ev. egyház előljaróinak szívességéből a központi iskola dísztermében lett megtartva. Sokan azt kérdik van-e egyáltalában vidám farsang az ujabbi időben? A kivénhedt bálozok azt állítják, hogy báli mulatság nincs is már a világon. A „Tanítói Balyubálun" jelen volt öregek, fiatalok, hölgyek, férfiak, hajadonok és házasulandó fiatalemberek egybehangzó véleménye az, hogy igen is van még vidám es kedélyes farsang. Sőt maguk a kivénhedt bálozok is elismerik, hogy a tanilói balon kedvükre mulattak. A több ev óta nyugalomba helyezett labak kedvet kaptak, megindultak és ugyancsak járták Benczy Gyula kitűnő zenéje mellett. Hát még a bájos és kedves hányok és asszonyok ! Tanczoltak kedvvel, vigan és örömmel. A jelen volt rendezők — kivénhedt fi italok — serdülő ifjak ugyancsak kitellek magukért. Az első négyest 90 pár tanczolta Alföldy Karoly kedvelt tánezmesterünk vezetese alatt. Éjfélkor a fáradhatatlan háziasszonyok: Bírzó Mihályné, Ruhmann Andorné, Zsák Endréne, ifj. Soltész Gyulané, Orsovszky Gyuláné, L-schik Antalne — gazdagon terített asztalokkal fogadtak — a kifaradt tánczosokal. Hirom teremben vigan folyt a beszélgetés a jó sonka, pecsenye, sütemény és bor elfogyasztasa közben. A borgazda ugyancsak sürgött, forgott, hogy az üresedni kezdő üvegekből a levegőt — friss borral kiszorilgassa. A szeretet, a barátság lakomája volt az, a melynek végeztével a fiatalság ujult erővel — emelkedettebb hangulatban — folytatta a tánezot a reggeli órákig. A tanczbol kitáradlak vidám borozgatas között maradtak együtt meg-meg nézve a tánezolókat. A jótékonyság oltárára a „Tanítók Önsegélyző" egyletének is jutott. A rendező bizottság élén Stoffan Lajos elnökkel — kifejlett faradságukért — az elért er.dnenynyel bizonyára meg van jutalmazva. Nyíregyháza város társadalma elismerését rótta le a „Tanito-testülef iránt akkor, a midőn ezen bálon megjelent, vagy filléreivel a jótékonyczélt segitve — a bálnak úgy anyagi, mint erkölcsi sikeret előmozdította. A jelenvoltak névsorát — ha nem sikerül teljes egészében közölnöm — a kimaradlak részéről előre is elnézést kérek: Bencs László országgyűlési képviselő, Májerszky Bela polgármester, Geduly Henrik ev. lelkész, Tiruko György ev. s. lelkész, Kertész Bertalan rendőrfőkapitány, Sikló.-i István főmérnök, Dr. Lórencz Gyula, Dr. Konthy Gyula, Dr. Piok Gyula, Kovach Győző, ifj. Soltész Gyula, Barzo Mihály, Klár Andor, Fráter Aladár, Verese Karoly, Leschák Antal, Adorján András, Tuláts Ltván, Éles László, Trázsi Béla, Zimmermann Rezső, Galli Lijos, VVern r László, Orsovszky Gyula tanilóegyleti elnök,' Rónai Jenő, Marsalkó Gusztáv, Fogarasy József, Hoffmann Mihály, Ferenczy József, liunyitai Béla (Debreczrn), Fekete Mátyás (Ujfehértó), Aranyos István (Ujfehértó). A tanitói karnak számos tagja és sokan a tanítók tisztelői és barátai közül. Asszonyok : Adorján Andrásné, özv. Andrásy Sámuelné, Antal Jánosné, Barzó Mihályné Barzó Pální, Barzó Istvánné. Boczkó Lajosné, Bohusch Gusztávne, Bunjitai Béláné (Debreczen), Czesznák Jánosné, Csernyik Andrásné, Dövényi Gyuláni, Éles Lászlóné, Fráter Aladárné, Förszter Kornélné, Fekele Mátyásné (Ujfehértó), Fogarasy Józsefne, Geduly Henrikné, Görgey Jozsefne, Gólián Lászlóné, Heider Antalné, Horváth Istvánne, Hoffmann Mehályné, Hudák Jánosné, Hunyady Lászlone, Horányi Lajosné, Izsóf Jánosné, Jakabfy Janosne, Janószky Andrásné, Kovách Győzőné, Dr. Konthy Gyuláné, Kubacska Istvánné, Karner Józsefné, Klajnyik Jó-