Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-21 / 25. szám

."N Y I R V I D fc K A „kis-vasutak" szerényebb — a heiyi viszonyok- I hoz képest km.-kint mintegy 20—25 000 koronában I előirányozható — épitési tőkéjét, az állam támogatásá- 1 val bizonyara sikerül előteremteniük. Az érd'kéltség köréből alakított igazgatóság a szakértő mérnők kózremÜKÖdésével közvetlen ellenőrzést gyakorolhat a tervezésre, építésre, s az üzlet vezetésére Ez biztositéka lesz annak, hogy a tervezésnél minden méltánylást érdemlő érdek kielégítést talál, az épitesi tőke minden fi lérjet hasznosan használják fel s hogy a kezelés egyszerűségével és az üzletnek a helyi viszonyokhoz simuló vezetésév. 1 a vasút az érdekeltség javat szolgaija s amellett a befektetett tőket is kellő, n kamatoztatja. , Ketségtelen, hogy a kezdet nehézségeit a .kisvasutak" ügye sem kerülheti el. A törvényhozás feladata lesz, hogy megfelilő törvényes intézkedésekkel létesülésűket elősegítse s az utjokba eső akadályokat elháritsa. Hogy miben rejlenek ma a „kis-vasutak" letesitése elé tornyosuló nehézségek s ezek elharitá=a érdekében milyen törvény es intézkedések volnának szükségesek, annak megvitatását egy alapve ő fontosságú elvi kérdés eldöntésének kell megelőznie. A legtekintélyesebb szak"g> esüli tek tá gyalásaí addig a pontig mir megérleltek a helyiérdekű vasutak kérdését, hogy mindannyian óhajtandónak mondjak, miszerint az eddigi helyiérdekű vasutakat a „kis-va-utak" váltsák fel Nyílt kérdés maradt azonban annak eldöntése, vájjon az épitési tőke beszerzését az érdekeltek — egynemű rétzvenyek kibocsajtásával — önmaguk eszközöljék-e ; vagy pedig tartassék fenn a régi rendszer, mely szerint az érdekeltek törzsrészvények elleneben csak a tőke egy tészét jegyezzék, a hiányzó összeg pedig elsőbbségi réizvények kibocsájlásával bizlosittassék ? Nagyon kívánatos, hogy iránytadó testületeink — a közöttük elsősorban a közgazdasági kérdésekben legnagyobb sulylyal rendelkező Országos Magyar Gazdasági Egyesület — ebben a kejfpe.-ben batarozolt állást foglaljanak. Az elmondottakban igyekeztünk a pénzbeszerzés két rendszerét egymással összehasonlítani s szem elé tárni azt a már két évtized előtt is hangoztatott igazságot, hogy a „kis-vasutak" természete nem fér össze az idegen pénz és idegen befolyás érvényesülésevei, hanem a legnagyobb mértékben megkívánja az érdekeltségnek a vasút alapítása, építése és üzletvitelében való legintenzívebb közreműködését. Félu on állanánk meg, ha kimondanánk azt, hogy a jövőben az eddigi helyiérdekű vasutak helyett a „kisvasutak" létesítését óhajtjuk, de amellett a penzbeszerzes módjául az annyi veszteséggel járó régi rendszer mellett maradnánk. Az elmondottak alapján a kövelkező határozati javaslatot bátorkodom elfogadásra ajanLni: Az Országos Magyar G izdasági Egyesület kívánatosnak tartja, hogy a helyi érdekek kielégítésére hivatott „kis-vasutakat" az illető vidékek érdekeltsége — az állam megfelelő támogatásával — önerején és önmagának épitse." E hatarozat kimondását követhetné ama kérdés megvitatasa, hogy ezen az alapon kiindulva, milyen törvényes intézkedések volnának szükségesek a „kisvasutak" létesítésének előmozdítására. Midőn az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület" a kis-vasutak ügyét felkarolja s azt nagy tekintélyével és szavanik súlyával előbbre vinni óhajtja, azzal nemcsak lontos nemzeti érdeket szolgál, de a hozzá legközelebb álló gazdaközönség eminens érdekeit is előmozdítja. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy elsősorban a mezőgazdaság az, mely a „kis-vasutak"-tól érdekeinek kielégítését várja. A „kis-vasutak" fejlődésének a legnagyobb lendületet adhatna egy erós társadalmi mozgalom, mely hazánk intelligens gazdaközönség ?ből indulna ki. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a vele szoros kapcsolatban álló vidéki gazdasagi egyesületek és gazdaköiok közvetítésével e mozgalom forrasa lehetne. Meg kell szüntetni azt a nagy tájékozatlanságot, mely eddig a vasutak kérdésében éppen azok között uralkodo't, a kik a helyiérdekű vasutakért a legnagyobb áldozatokat hozták, de sohasem tudták s nem is igen keresték azt, hogy mit kapnak áldozatuk ellenértékeül. Ne várja a gazdaközónség idegen helyről a kezdeményezést, lépjen ő maga a vasúti mozgalmak élére s ,kis-vasutak" lé'esitésenek munkajában a magyar mérnöki kart maga mellett fogja találni. Vége. Nyílt levél Gürömbey Péter ev. ref. íöesperes barátomhoz. IV. Ha megemlitem, hogy hét dunántuli muzeumnik mpgtekíntesére az utazgatással együtt csak is öt nap állott rendelkezésemre és ezen időből egy egész napot Szegzárdon töltve a többi muzeumoknak élvezésére alig jutott egy-egy órám, nem csoda, ha mint öreg embert, emlékezetem cserben hagyva, a szép impressiók nagyrészben elmosódlak. A szegszárdi, — tolnamegyeinek nevezett — muzeumról mindinki tudja, hogy azt sem Szegzáid. sem Tolnavármegye létesítette, hanem Vozsinszky Mór szegszárdi apát plébánosnak, a muzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének, európai hirű tudós régészünknek alkotása. Az ő imponáló nagy tudása, kedves modora, fáradhatallansáta kedvet ébresztett a régészet iránt. Megnyerte grof Apponyi Sándort, a vármegye főispánját, alispánját, a varmegye értelmiségének színe javát a régészt t ügyenek támogatására. Alapok után kutatott. A különböző minisztériumoknak minden ajtaj n addig kopogtatott mig mintegy 150000 koronát hozott össze egy gyönyörű olasz renaissance izlésű muzeumpalotának emelésére, mely Schickedanz építész tervezete szerint épült és a melynek párj« hazánknak egy vidéki városában sincs. Na de egy épület csak lelketlen kő és márvány tömeg. A lelket Wozsinszky lehelte bele husz évi szakadatlan anyagi és szellemi áldozataival, kiváló szakértelmevei, magas színvonalon álló ízlésével, a mire mar pompás lakásának berendezése is vall, a melyben szíves vendéglátásban részesültem. Külsőségek soha sem hatottak reám. Az asszonyok kérdésére, hogy mi volt a trakta? hogy volt valaki öltözve? milyen volt egy lakás bútorzata ? soha sem tudtam felelni, de még talán az ilyenfélékre vonatkozó saját körülményeimről sem tudnék beszámolni. A szegszárdi emeletes cdon parochiának berendezéséről sem vettem fel invi n ariumot. Dolgozó szobájoban keresetlen elrendezésben gazdag könyvtárt, műkincsek halmazát találjuk. A díszteremben minden szőnyeget, fegyvert, edényt, festvényt grof Zichy Jerő társasagában tett közép ázsiai uljából hozta. A bútor borítékok a daghestáni, turkesztáni hímző iparnak remekei és i észben a honfoglaláskori ornamentikára emlekeztetnek. Mint minden darab, ugy az egész tetemnek padlóját boritó vastag szőnyi g is kincset ér. A bútoroknak farészei stylszerűleg itthon készültek. Ugy látszik, hogy Vozsinszkyban a tudomány ragadós nyavalya, mert három káplánja is nem csak az Istent szolgálja, de a tudományokat is kedveli. Hogy a refectorium is uri módon van ellátva, az magától értetődik. A pinczének finom tartalmához azonban csak igen óvatosan nyúltam, mert vinkóhoz szokott nyiii ember létemre tartottam attól, hogy kettőt fogok látni, pedig attól az egy muzeumtól is elmámorosodik az ember. No hát édes Péterem ! Én sok külföldi és hazai muzeumot láttam már elég hosszura nyúlt életemben, de olyan taUuUá^osan berendezett sokoldalú muzeumot, mint a tolnamegyei egyet sem. Ezt csak a Darnay sümeghi muzeuma közelíti meg. Minden szobának bejáratánál röviden, velősen van ösmertetve azon kor, a melynek emlékei ottan őriztetnek ; ezenkívül a nevezetesebb tárgyak melleit olvashatjuk azoknak jelentőségét is, pedig nyomtatolt katalógus is van, a melyet hazajövetelem után cselédeim — nagy bosszúságomra — elhánytak. A tolnamegyei muzeum — minden egyebektől eltekintve — mar ezen berendezésénél fogva is páratlan minta muzeum. Mai muzeumokba az ember csak bámulja a sok rongyos fazekat, a réznek, bronznak, aranynak sat. óriást halmazát, de alig okulva, hanem inkább elkábulva kerül ki az emoer a kapun, kivált olyan muzeumból a hol részletes katalógus sincs. Pedig a legtöbb ilye.i. A hol pedig van katalógus, ottan több időt kell eltölteni a kikereséssel, mint a targyaknak szemlélésével, tanulmányozásával. Az ilyen katalógus különben is több hasznot hoz annak, a ki azt szerkesztette, mint annak, a ki azt olvassa. Az első óriási terem a lengyeli kőkorszafci telepen talált — gróf Apponyi Sándor altal ajándékozott targyakat tartalmazza, a mely leletet Wozsinszky egy terjedelmes kötetben ösmertetett. llten az első szekrényben a nyers anyagok vannak kirakva, melyekből az ősemberek fegyvereiket és egyéb eszközeiket keszítették. A fal mellett a fejlődést feltüntető sorozatban lát juk a legkezdetlegesebb obsidian nyílhegyeket; ilyen anyagból készült késeket, fűrészeket, bőrkikészítésre szolgáló vakarokat, de nem csak úgy odi dobva és reá fogva, uogy azon tárgyak mire szolgáltak, a mit ha akarom hiszek, ha nem akarom, nem hiszek, hanem egyes példányok Wozsinszky altal nyírfaszurokkal és háncscsal úgy vannak nyélbe erősítve, a miként ilyene ket a lengyeli telepen talált. Hiszen nekünk is, más muzeumoknak is özönével vannak aféle kezdetleges kőeszközeink, de ezeknek nyélbe erősítési módja csak is a Wozsinszky muzeumában van kézzel foghatólag feltüntetve, úgyszintén a kővésőké is. A nyél lyukas kőbalták futására szolgálo szarvasagancsból szerkesztett keszültknek egy restaurált példá nyát is latjuk, a minőket Uj-Guineaban ma is hasznai nak ezen czelra, de valósziaübDnek tartom, hogy erre inkább bodzafa szolgált. Az u. n. csiszolt kőkorszakban többféle czélokra szarvas agancs is szolgált. Alkalmas fürésszük nem lévén ugy vágták el az agancsot darabokra, hogy lábujjaik és fogaikkal hurt feszitettek ki; ezt az agancson egyszer köiülvezetlék, az agancsot két kezükkel le és felhuzgalták és kovarezpor és vizzel, húrral végre is ketté vágták. Ezen eljárasnak nyilvánvaló bizonyítékai vannak itt megőrizve. Nekünk alig van egy két szarvas agancsból készült tűnk és árunk. Szegszárdon sok, és e mellett olyan köszörű-kövek melyeknek kikopása azt bizonyítja, hogy csakis csonttűknek kihegyezésére szolgálhattak. Köztudomásúlag Ausztráliában és Ujguineában még ma is vannak olyan törzsek, a melyek kőkorszakban élnek és a kiknek mai culturaja semmiben sem különbözik a vidékünkön 4-5000 év előtt lakó ősnépekelől Fényesen és dönlhetetlenül igazolják ezen feltevést a Biró Lajos által gyűjtött azon etnographiai tárgyak, a melyek Wlassics miniszter jóvoltából a tolnamegy. i muzeumnak ajándékoztattak és a lengyeli lelelek felett vannak megfelelő helyen elhelyezve és a melyek azonosok a lengyeliekkel. Az agyag iparnál is ugyancsak megfelelő analógiák bizonyítják azt, bogy az eljárás sok ezer ev előtt >s ugyan az volt, mint a mai ujguineiaknál. Vannak a Wozsinszky muzeumban kobak alakú lengyeli és ujguineai agyagedények. Guineaban a kobakra vagy a kobakba belénik az agyagot és mikor megszikkadt, kiégetik. A kobak el ég, de alakja a kiégetett agyagban megmarad A kobakot több esetben igen szép alakú növényrostokból készült minták helyettesitik, melyek a kiégetés alkalmával megsemmisülnek. Ugyan igy járlak el Lengyelen is. Az őskori tárgyakat tartalmtzó szekrények felett vannak az ausztráliai és ujguineai analóg tárgyak elhelyezve; ezek felett pedig az egész falazaton végig huzodó, ezen tárgyaknak készítési és használati módját feltüntető művészi kivitelű olajfestmények, melyeket Wozsinszky Mórnak utasítása szerint Lotz Károlynak jeles tanítványa Löschinger készített; mindannyi remek mű. Darabja 250 forintba, az egész sorozat pár ezer forintba került, a mi tekintve azoknak műbecsét ajándéknak tekinthető. Nálunk is akadnának Maccenások, de nem akad Wozsinszkynk, a kinek hasonló sikerre lehetne kilátása. Ugyan ezen teremben van kiállítva egy lengyeli kőkorszaki épen kiemelt sir is, a melyben a csontváz oldalt fekve összekuezorodott helyzetben fekszik. Lábánál egy talpcsöves edény, melyben apró állat csontok es megszenesedett gabona szemek találtattak. A pár száz sirban többnyire találtattak ilyen talpcsöves edények. Ép állapotban huszonegy darabot őriz tolnamegyei muzeum. Ilyen edényünk nekünk is van egy ép Petneházáról Sipos Emiltől és még egy két töredékes más helyekről. Egy másik teremben bronzkorszaki tárgyak szép számmal vannak ugyan elhelyezve, de ezen a téren a szabolcsmegyei muzeummal nem versenyezhet. Nem nagyot hazudok, ha azt mondom, hogy a mi muzeumunk bronzkorszak tárgyakban gazdagabb, mint a szegszárdi, keszthelyi, sümegi, szombathelyi, sopronyi és győri muzeum összeveve. Daczára ezen bronzkori gazdagságunknak, feltűnő az, hogy mig a dunántuli muzeumokban számos bronzöntő mintákat találunk, ilyeneknek nyomára mi nálunk még eddig nem akadtunk. Nyíregyháza 1903. jun. 19-én Dr. Jósa András. (Folytatása következik). A nyíregyházi—dombrádi vasút. Vettük a következő sorokat: Tisztelt szerkesztő ur! A „Nyirvidék" f. évi 24. számában a „nyiregyházadombrádi vasút" ügyében f. hó 10-én tartott értekezletnek eredményét tárgyalva, a közönség tudomására adja azon tényt, hogy az értekezlet nézete szerint Buj es Kótaj községek a nevezett vasút kiépítéséhez csekély hozzájárulási költséget emlegetnek. Kótaj község belügyeinek birálgatására jogosult nem vagyok, — de mint az értekezleten Buj község képviseleteben jelen volt egyik tagnak jogom, sőt kötelességem is az; hogy a nagy közönség előtt kimutassam, és bebizonyítsam azt, hogy Buj község minden közérdekű ügyeknek keresztül vitelénél, ugy ezen vasútnak kiépítésénél is, hozzájárulásával az első tényezők között foglalt helyet. Elnök ur ő méltósága már meghívójában tudomásul adta az érdekeltségnek azt, hogy az értekezletnek egyedüli tárgyát csak azon kérdésnek megállapítása fogja képezni, vájjon a vasutat az érdekeltség önerejéből kívánja e létesíteni, avagy csak egy pénzintézet közbejöttével lesz a kérdés megoldható? Ezen tárgynak elintézése után elnök ur ő méltósága tájékozásul, az érdekelt községektől beérkezett, illetve megszavazott összegek tételeit olvassa fel, kijelentve, hogy ez ideig feltétlenül Buj községe ajánlott fel 25000, Kótaj község 15000 koronát a mit ő méltósága kevesel .és N.-Halász község feltételesen 40,000 koronát stb. A jelen volt érdekeltségi tagok nemcsak magokévá tették, ő méltóságának, azt hiszem téves alapból rett nézetét, de indignalásuknak ezen szavakkal adtak kifejezést: „hol vannak a hires bujiak, feleljenek ? !" Felelni akartam! de ő méltósága kijelentése és felhívására, hogy ő a felolvasással vitát provokálni nem akart, csak némi tájékozást akart nyújtani, s mert nem is képezte az értekezlet tárgyát kéri, hogy azt jelenleg csak tudomásul vegyék ! Nem lévén barátja az erőszakoskodásnak, ez alkalommal lemondtam az engemet feltétlenül megillető védelem jogosultságáról. De mert a tisztelt szerkesztő ur az értekezlet lefolyását a „Nyirvidék"-ben a közönség elé terjesztette; engedje meg, hogy becses lapjának hasábjain nézetemnek ezen ránk nézve fontos ügyben kifejezést adjak. A házilag foganatosítandó építkezést, — a financziro^ás helyes vezetése mellett, s ha a még nem is tárgyalt pénzügyi nehézségek leküzdése, kiegyenlítése sikerül, az érdekeltségre magam is nagy előnynek tartom, de nem tagadom, hogy félek is tőle! Félek meit szomorúan kellett tapasztalnom a Lónyay csatorna kiépítésénél lefolyt miseriákat, s régi, de igaz közmondás: „a kit a darázs megcsípett a szúnyogtól is fél!" Mielőtt felszólalásom főtárgyára, a megszavazott összeg nem helyes elbírálásának tárgyára térnék, s mert azzal egy kapcsolatos egészet is képez, vegyük bonczkés alá a tervben levő vasútnak kiépítendő vonalát az értekezleten felmutatott térképek alapján. A vasút keresztül metszi a Kótaj, Ibrány, Halász és Dombrád községek határát. Érinti csekély kivétellel ezen határokon levő nagyobb tanyákat, s igy a termény szállításoknál a gazdaközönségnek azonnal könnyebbséget s anyagi hasznot terem. De nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy ugy Halász mint Dombrád községek már csaknem befejezést nyert kőutjokkal részesültek a megye jótétemenyeiben, a mi reájok nézve óriási előny, — amikor a mi nyíregyháza-vencsellőí trhgi utunk kiépítése az ártéri vasút ki, vagy kinein építésétől tétetett függővé, s mind e mellett az érdekelt községek Buj községet a tervben levő vasút hálózatából is kihagyni igyekeztek. Hogy állunk mink bujiak a fenti községek elvitázhatlan előnyeivel szemben ? A vasút keresztül metszi észak-keletről a határ nagyon kis részét, a mi apró parczellákból áll, s ugyan ott építtetik a raktár is, a mikor a határ zöme, s az összes nagyobb birtokok a község déli oldalán terülnek el, s jó részök közelebb lesz a királytelki állomáshoz! Az állomáson való tengelyem szállítási kiadasok Buj vagy Királytelekre alig figyelembe vehető dilerencziát fog előállítani, a mivel szemben óriási ellentétben áll a gazda rovására a Bujtól Kiralytelekig menő vasúti fuvarkülönbözetnek levonasa m. mként.