Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-21 / 25. szám

XXIV. évfolyam. 25. szftm. Nyíregyháza

, 1903. junius 21, SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZ" BOLCSMEGYSí TANITO-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meg; j elonili lioton'rint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : K^ósz évre S korona. Fól évre 4 „ "(••gyed évre 2 „ * községi jegyző és tanitó uraknak rgéi' évre »»»V Iiózy korona Kér szám íí'-a •?'» fillér. Az előfizetési, pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemenyek, ; Hirdetési dijak: lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a sze

r™ ^me alatt kéretne c beküldeni Minden négyszer hasábzott petit «or egy«e-i lamlások Jóht E/c.li kiadó-tulajdonos fordulnake

:Ieu levelek csak 13mer

t ke«ektol k8

zlése M fillér ; többszöri közlés esetében 8 fill. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám » w.,r»t«k wi-. n • • » '.T^í '

,

0?**

k™

t ®

0®

llé

r; J ' . , , , . . , _ . a. kéziratok csak vila?os Mvanatra » az Apró hirdetések 10 szóig41 fii.,minden további sió (Jano-zky üaz) intezendök. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamin Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Az uj tisztikar, Ennek a hónapnak 1 S-dik napján Nyiregyh íza város tisztviselői kara uj mandátumot i nyert — hat esztendőre, a törvény rendelke- j zese szerint. Változás a tisztikarban, ami csekély uj történt, lényegtelen. A/, aljegyzői allásban Trakk (Jéza urat a legnagyobb rokouszenvvei fogadta mindenki; és ez a bizalom nem is annyira előlegezés, hanem inkább nonorálás. Ami egy másik változás, egy jelentéktelen helyén történt a városi tisztikarnak és a választás eredményének jelentősége csak az által van, hogy — a kit kandidáltak és megválasztottak, idáig perhorreskált és lehetetlennek tartott ember volt — a közvélemény Ítéletében köztisztviselői állásra. Hudák Károlynak a tiszti ügyészi állásra való ujabb megválasztasa, azzal a nagy többséggel — mint ahogy — történt ellenfelével, dr. Prok Gyulával szemben, aki más körülmények es viszonyok között, de minden mellék kórüiiiiényeKtol is eitekintve, konpetens és igazán akceptálható jelölt volt, olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekről szólnunk idoelőtti. Az uj tisztikar — azt hisszük — bogy meghallotta és meg is szívelte a vármegye alispánjának a rövid, de értékes beszédét a kotelessegtudásról és a kötelességek teljesítéséről. A p ilgármester úr, akit a képviselőtestületnek nem véletlenül, a vagy kényszerűségből keletkezett és megnyilatkozott bizodalma, hanem — volt kinek-kinek ideje rá, hogy gondolkozzon erről a kérdésről és a megkísértést mérlegelje — öntudatos és nagyon meggondolt elhatároz.i-a ült tte visza diszes és nagyjelentőségű szekébe, bizonyára ő tudja legjobban, hogy miért, a jó ember erélyességét hangoztatta. Erre az erélyességre a polgármester úrnak, már az erélyesség hangoztatásának szükségessége miatt is igazáu szüksége van. A város egész közönsége megbízik a polgármester úr progjammjábau és abban, hogy Májerszky Béla tisztakezüség, önzetlenség, kutelességtudás és kötelességteljesítés dolgában az autouomikus tisztviselői karnak elöljáró képviselője lesz. De a polgármesteri progratnm'oeszédben hangoztatott „jó ember" erélyességére nagy szükség van a városi közigazgatás vezetésénél, azért is és annál is inkább, mert — ennek az erélyességnek sok vonalou éreztük idáig a hiányát. A vármegye alispánja értékes kijelentéssel biztosította a polgármestert, hogy ő, az alispán, mindenkor segítő munkatársa lesz a polgármesternek, Nyíregyháza, a varmegye központi városának kozdolgai előre vitelében. Ezt a legtermészetesebb kijelentést még is föl kellett jegyeznünk. Miért? Mert tudjuk, hogy aki mondta, nem szokott frázisokat mondani. i tisztelettel a város uj tisztiÜdvözöl.j karát! Nyingyháza újjászületése 150 éves ünnepén.* 1903. junius 7. Ünneplő gyülekezet! Nyíregyháza népe! Felsőbb s alsóbb rendű lakosai, polgárai, elöljárói! Ugy érzem, lelkem megjtelík a történelmi mult dicsőségén lelkesülő ihlet érzelmeivel, szivem megtelik boldog repeséssel, hogy bejarva ősi csalitot, s mai virágzó várost — a letelepülők forro vallásos epedését s a hálás ősunokak Istent dicsőítő forró hálaimaját: az emlékezet szarnyain átrepülje a mult és jelen 150 évre szóló tág közét, megmegálljon egy egy magasztos, lélekemelő, lelkesítő útjelző mellett s buzdítva — tüzelve — s?entlángra gyújtva mindnyájatok szivét, odakiáltsa : Nyíregyháza népe, nem eddig, de tovább, tovább is Isten szent nevében előre, nem eddig szól csak a te hivatásod, — neked e drága hon, ez ősmagyar megye, ez egységért epedő társadalom javára még sok szép s boldogító tennivalód van — Nyíregyháza népe, tehát előre ! * * * De bármennyire csábítson a mult gyönyörű képe s magasztos eseményei — azoknál megállapodni még sem fogok! Hiszen rövid néhány perez. — s kik itt ma megható érzelmeinkkel az Ur templomában egybegyűltünk, hogy a mindnyájunk Urának-Istenének lábainál lerakjuk e boldogan ünneplő város népének hálaáldozatát másfélszáz éven át elvezett bő és kegyelmes áldásaiári, — néhány perez, mondom s majd eltungyünk mindannyian oda, az Ur szabad ege alá, az ő nyilt templomába is, hogy áldozzunk Nyíregyháza másfélszáz éves története géniuszának oltárán is! S ez áldozatnak én elébe vágni nem fogok, nem is akarok! Szóljon a polgár éljene és üdvriadalma a polgárok lelkesítő ünnepén — de itt — mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, itt — az Ur lábainál csak hála és magasztalás fakadhat ajkainkról, itt — e szép váios másfélszázéves é etének vallási és erkölcsi oldalát lehet megvizsgálnunk. S azért engedjétek meg, hogy veletek együtt űrinepiesen érző szivem lelkesedésének lángját most magamba fojtsam s azt a néhány komoly, jelentős igazsagot tárjam elő, mely még ez ünnep fényénél is, sőt éppen ez ünnep fényénél előtérbe tolul! I. Kit ünnepelünk? Mit ünnepelünk? Százados évfordulókat, t mlékezeles korszakokat, nevezetes átalakulásokat, újjászületéseket, változásokat és településeket — ki kérdezné ez ünnepi órában ? Ünnepeljük ezt mind, külön-külön és együttvéve is, mert ünnepeljük emlékét a kérges tenyerű, becsületes szándékú, munkás, istenfelő, vallásos ősöknek, — s mert nép, mely múltját megtagadja, tradiczióit semmibe veszi, azokbol üres lapot csinál: hitvány nép s nem méltó az életre. Ünnepeljük a Gondviselés kezét, mely szomorú mult után virágzó jelent készített nekünk e helyen, a Gondviselés kezét, mely csalit, bozót és bojtorján vészes fordulói, a mocsarak gyilkos párázata, az erkölcsi romlás pusztuló lészke helyebe a műveltség áldasait, szelídebb erkölcseit, boldogitóbb hajlékait készítette el nekünk, es ünnepeljük a Gondviselés kezét az ö választott eszközében, ama néhány száz családban, mely a városra, megyére és hazára nézve egyaránt fontos hivatás terheivel vállain ősi lakhelyéről elköltözött ide, ez újba és fényes történelmi hivatásai becsületesen megoldotta volt. Itt játszik bele a komoly vallási szempont a história lélekemelő tanulságaiba! Ai Ur gondviselő jobbkezét és választott eszközét lássuk meg mindannyian a le elepült atyákban — s akkor összecsendülnek ünneplésünk érzelmei szent harmóniává, mely mint hatalmas dicsőítő zsolozsma száll fel városvédő Urunk Istenünk szent trónusához. II. S mért ünnepeljünk ? . . • Mert gyönyörű, lelkesítő példát látunk magunk előtt! Látjuk egy darab megvalósulását amaz ideák, eszmék és igazságok győzelmének, a melyek, ha akarjuk, ha nem, minden állambölcselet es társ dalmi kategóriák daczára tüzes lángnyelvek gyanánt világítják be az emberiség jövő fejlődésének útját: latjuk a kérges tenyér, a becsületes munka, a megfeszített szorgalom és az Istenben való élet gyözedelmét minden elébe toluló mesterseges vagy természetes akadály felett! *) Lapunk legutóbbi számából hely szűke miatt maradt ki ez a fenkölt szellemű egyházi beszéd, melyet nt. Geduly Henrik lelkész úr a 150 éves jubileum alkalmával tartott isteni tiszteleten mondott el. Mert az a másfélszáz év, melyre a mai Nyíregyháza e pillanatban visszatekint, e részben méltán mondhato fényes, — országszerte egyedülállóan fényes győzelemnek. Jobbágyként került ide s önnönereje megfeszítésével szabaddá küzdötte fel magát. Ásóval, kapával, csákánynyal, ekével, hulló verejtékkel, keserű sóhajjal kel ett megostromolnia a félvadon állapotban volt természetet s kitartó viaskodását áldás kisérte! Szájától vonta el a falatot, hogy gyermekei, unokái jobb sorsot lássanak, s most azt látunk, mi mindannyian! Hitéért, szabadságáért, kivívott jogainak megőrzéséért volt elég küzdelme a hatalmasságokkal is, s nem öröm, nem a szabadság természetes öröme-e mi bennünk, hogy küzdelme meddő nem vala!? S ez a másik, komoly erkölcsi igazság, mely a mai szép ünneplésnek lélekemelő háttért kölcsönöz. A komoly erkölcsi javak győzedelme ez a természetes vagy mesterséges akadályok felett! III. De pihenj meg lelkem! Az emlékezet géniuszának szárnyacsattogását már ne engedd fel magadhoz! Pihenj meg a múlton! S pihenő szemeddel, kutató tekintettel nézz a jövőbe s kérdezd, hogyan ünnepeljünk, hogy ez ünnep áldásos legyen a jövőre nézve! Nyíregyháza népe! Ha valamikor megtetted, ha megtetted akkor, mikor templomod százéves fennállását ünnapelted, vagy még régebben, ha megtetted akkor, mikor feletted is átviharzott a borús időknek, a drága magyar haza egén száguldó véres fellege, — vajry, ha megtetted akkor, mikor 48 évre a 48 után fényes diadalmi örömben, mámoros lelkesedéssel ünnepelted az ezredéves magyar hazá

1, — ugy szállj magadba ma is, szállj magadba most, mikor önmagadat ünnepeled! Igen ! Legyen ez ünnep a komoly magunkba szállás ünnepe, mert akkor ebből, mint a tenger mélyéből a gyöngy, ugy származik városunk jövőjére nézve is áldás, boldogság ! Nyíregyháza népe! Legven ez ünnep neked gyónás, töredelmes vallomás ünnepe! — Nyíregyháza népei Mondd, megtettél-e már mindent, hogy jövődet, további virágzásodat biztosítsad ? Oly meleg, bízó és őszinte-e vallásosságod, istenlélelm d, mint voltak földfoglaló őseidé? Mond; szorgalmad, kitartásod oly erős-e még, mint az övek volt? Gondolsz-e még oly áldó érzelmekkel késő unokáidra, mint letelepülő atyáid gondoltak reád? Megvan-é benned az az egyszerű, régi és szelid erkölcs, mely az élet viharai ellen megedzette őseidet ?! ... Te egyszerű, földmives nép, gyülekezetem népe, mondd tiszteled-e a te lelki vezéreidet, világi tanácsadóidat, a más hivatást, más életpályát járó polgártársaidat ugy, mint őseid lisztelték első papjukat, VVandlík Mártont, é» ragaszkodának első urukhoz grót Károlyi Ferenczhez, s az ő tanácsadóihoz s ez ősi vármegye első akkori jóakaró vezetőihez! S ti urak, hivatalnokok, tudósok méltóság, ha'alom, tudomány képviselői vagytok-e annyi jóakarattal, szelid szeretettel, munka- és tisztességbecsülő hajlandósággal a nép fiai iránt, mint voltak azok a kevesen, a kik másfélszázadév fenyes kifejlődésének történetébe épen e jóakaratú támogatásnál fogva irták be nevöket ragyogó betűkkel! ... Oh szálljatok magatokba mindannyian s valljátok meg, hogy sokat vétkezünk a falakon belül s azokon kivül egyaránt! Nem földet Icell itt már hódítani többé, de sziveket! Nem mocsarakat kell irtani, de félreértést! Nem dézsmától s robottól megszabadulni, de balfelfogástól! A 150 éves Nyíregyháza betöltötte hivatását — természetes erővel, természetes szorgalommal győzött a természeten s virágzó telepet alkotott a pusztulás helyén ! A jövendő századok Nyíregyházája csak lelki erővel, csak szellemileg értékes javakkal fogja hivatását betölteni. S ez csak a magyar hazafiság, vallásos hit és türelem, -- a művelődésnek és a munkának kölcsönös megbecsülése és a polgárias egyetértés szent kincseiben vár reár! Nagyra hivattattál, városom népe ! A széles magyar alföld egyik tündöklő oszlopává kell lenned! Látod a multat? Tudod, mikor voltai benne a legboldogabb? Mikor összetartottál — mikor megbecsültél Istent, embert, művelődést és munkát egyaránt! — Oh becsüld meg a régi, szép ösvényeket! Multadban látod meg jövendő boldogulásod tükröző sugáréit! Állj e sugarak elé! Ne engedj elibök felhőt! S akkor azok Isten áldásaival fogják beragyogni messze jövődet is! Ugy legyen ! — Amen.